Kommentszűrés
’11 feb
27
08:01

Még egy pillantás... (Faludy György; 1962)

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

  Mindig fájlaltam, hogy születésem helye, elsősorban azonban ideje miatt a technikai civilizáció kellős közepébe pottyantam, méghozzá abban az időszakban, amikor a technika és a kultúra útjai kettéváltak, és az előbbi föléje kerekedett az utóbbinak. Amikor a világ röfögő és fortyogó embertenyészetté alakult át, mely futószalagon gyártott kacatért töri magát; amikor a technikával szövetkezett és azt kiszolgáló tudomány iszonyú háborúk és mészárlások közepette nagy hangon ígéri, hogy nemcsak átalakítja, hanem megjavítja az ember életét, de semmi eredményt nem mutat fel e téren. Kora fiatalságomtól fogva rühelltem (noha erről sem mertem sokat beszélni, nehogy reakciósnak tartsanak), hogy oly társadalomban kell élnem, mely hatalmas fejlődésen ment át, de filozófiai, etikai és erkölcsi szempontból lépésnyire sem jutott tovább Buddhánál, Szókratésznál vagy Krisztusnál, sőt szemmel láthatóan nem is kíván tovább jutni.

  Mindig szégyenkeztem, hogy oly világban élek, melyben ruháink, bútoraink, sőt konyhaedényeink is messze maradnak kecsességükben, szépségükben és színezésükben a bronzkori ember, a mükénéi polgárok vagy a renaissance szegényei csatjaitól vagy cseréptáljaitól; hogy az értelmiség jelentős része szinte szemem láttára váltott át kultúremberből szakbarbárrá, míg a parasztság feladta ősi életformáját, hogy élete az iparvárosok reménytelen unalmába fulladjon, és legfeljebb a fürdőkádat, mosogatót és a gázkályhát kapja cserébe mindazért, amit elvesztett.

*

  Egy társadalomban, ahol az élelmiszeripar fejlődése elvette az ételek ízét és az italok zamatát, ahol a tömegcikkeket irgalmatlanul leöblíttetik a vásárlók torkán tökéletes reklámhadjárat segítségével, mely nemcsak ínyeink jóízlését pusztítja el, de gondolatainkba és tudatunk alá is befészkelte magát, hízeleg hiúságunknak, foglalkoztat, kondícionál és hülyít; egy társadalomban, ahol két értelmes ember nyájas beszélgetése oly erőfeszítést igényel az ellenséges közegben, hogy nem lesz többé lehetséges; ami helyébe jön, a nagyvárosok bejáratainál vagy forgalmasabb útkereszteződésein ácsorgó autók utasainak ábrázatán látható, akik néma megadással fuldokolnak az ellenséges benzinbűzben, mintha csak természeti csapás lenne, és nem ők maguk hozták volna a világ nyakára. A rádiók alatt ücsörgő esti szomorúkat nézni még kétségbeejtőbb; ezek azt hiszik, hogy egy új világ hangját engedik magukhoz, és felfrissülnek tőle, holot vakondok, akik reménytelen periszkópjaikat nyújtogatják egy süllyedő világból.

  A győztes technikai civilizáció végső rohama előtt még egy pillantást vethettem arra a tájra, melyben szívesen éltem volna. Ott még mívesekkel és mesteremberekkel beszélgethettem, akik nem a gép, vagy mesterségesen kreált, de aztán diktatórikusnak elfogadott tömegízlés szolgálatában töltötték életüket; pipafaragóval vagy cserepessel, aki büszke volt rá, hogy soha ugyanazt a két pipát ki nem faragta, ugyanolyan díszítésű bögrét még nem csinált kétszer. Ott még sajnálták a gépkocsi-tulajdonosokat, mielőtt irigylésükre sor került volna; sajnálták őket, mert hiszen, legalább is képletesen, elvesztették lábukat, és porfellegek bűzébe burkolták magukat, anélkül, hogy a házakat, fákat, járókelőket végignézhetnék, az ismerkedési és társalgási lehetőségekkel élnének, tanulnának és szórakoznának; anélkül, hogy valaha rájönnének a keserű tényre, mely szerint az életet, melyet leélnek, nem érdemes leélni.

*

  Minden örömem és belső biztonságérzetem abból fakadt, hogy mentes voltam mindenféle politikai elkötelezettségtől. Neveltetésem, félénkségem, mindenekelőtt azonban a kíméletlen kategorikus imperativusz, mely bennem lakozik, szűnös-szüntelen ösztönzött, sőt kényszerített, hogy jobb belátásom ellenére és egészséges önzésem tiltakozására oly dolgokat tegyek, melyeket voltaképpen nem akartam megtenni. Ahelyett, hogy szemlélődtem, verseket írtam, vagy egyszerűen a magam kedve szerint éltem volna, bizonyos humanista elveket követtem. Időm jelentős részét azzal töltöttem, hogy a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdöttem; igyekeztem minden igaz ügyet, melyet demokratikusnak és hazafiasnak tartottam, tollal, szóval és tettel szolgálni.

  Magyarországért Marokkóban édeskeveset tehettem. Mi több, állandó boldogságot éreztem, hogy kint vagyok belőle, és ilyen szép sivatagban bujdoshatom, amilyen se Mikes Kelemennek, se Mednyánszky Cézárnak osztályrészül nem jutott. Nem tehettem semmit; alighanem ez volt az oka, hogy még a szabad francia rádiót sem hallgattam, és visszautasítottam a kávéházi dumák és politizálások lehetőségeit is. Talán azért, mert a bennem élő kategorikus imperativusz cselekedetet követelt, nem fecsegést. Vagy talán azért, mert végre ez egyszer úgy élhettem, mint ahogy mindig szerettem volna az ideológiáktól fertőzött és politikából ki nem gyógyult huszadik században. Szemlélődtem, verseket írtam, és maradék időmet szerelemnek és szórakozásnak szenteltem.

(Részlet Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyvéből)

Címkék: irodalom európa múlt marokkó faludy györgy jelen arábia pokolbéli víg napjaim

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr552690396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vattafák 2011.02.27. 14:53:54

Gellért, Gellért, hiába is adagolod apránként, jól látni, nem tudsz elszakadni Faludytól. De hát trollcsapdának szánod itt őt, vagy komolyan vagy képes venni mindezt a megélhetetlen hozzáállást az élet egyszerű örömeihez?

egy nik a sok közül 2011.02.27. 15:00:50

"azonban a kíméletlen kategorikus imperativusz, mely bennem lakozik, szűnös-szüntelen ösztönzött, sőt kényszerített, hogy jobb belátásom ellenére"

az a baj, hogy ez az izgágaság a zsidóban

körülményektől függetlenül fontoskodik,

és kibaszottul szar világot teremtenek ezzel

0x1D 2011.02.27. 15:12:45

Én Faludytól az Egy nép tragédiáját olvastam és végigbőgtem az egészet. Fantasztikus könyv, fantasztikus író!

vattafák 2011.02.27. 15:19:09

...csak mert trollok repülnek rá, látni. Kezdik ismerni Faludyt: zsidó, homokos, baloldali. Egyszer csak eljutunk talán a bús Magyarországig.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.27. 15:42:21

@vattafák: nehezen is szakadnék el, hiszen sk írt sorai ott vannak a falamon bekeretezve, de most évek után foglalkoztam újra Faludyval.

"megélhetetlen hozzáállás"? ezzel a hozzáállással élt túl mindenkit, minden ellenfelét, barátját és ellenségét.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.27. 15:43:57

@egy nik a sok közül: Faludy "kibaszott szar világot teremtett" volna? Inkább ő élt túl egy kibaszott szar világot, már hogy a színvonalas kommented stílusánál maradjak. felfogtad egyébként a teljes szöveg mondanivalóját?

Chanyi · http://chanyi.blog.hu 2011.02.27. 16:44:27

Könnyű vádolni a technikai civilizációt, ennek elég bőséges irodalma van, nehezebb meglátni, hogy milyen erő, amiből létrejön, vagy hogyan függetlenítheti magát tőle az ember.

vattafák 2011.02.27. 16:46:23

@rajcsányi.gellért (ergé): megélhetetlen, igen. abban, ahogy élt aligha tudnám-akarnám követni. egzisztenciálisan nem volt sarokba szorítható, mert nem volt semmije, nem viselt felelősséget senkiért. ismert és elismert költőként kitüntetett figyelemre és elbánásra is számíthatott (ez igazán kétértelmű kinyilatkozás), még ha nem is épített rá.
szeretném, ha hasonló erőt adna az, ahogy az életről gondolkodott, de nem viselném el az életét - azt sem, amit ő alakított.

egy nik a sok közül 2011.02.27. 18:25:23

@rajcsányi.gellért (ergé):

tessék má' PONTOSAN idézni, a "teremtenek" nem véletlenül van többes számban, jelen időben

magának nem jön át/le az általánosság?

egyébként Faludy mit tett az akkori helyzet elszenvedésén túl?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.02.27. 18:36:34

Faludy egy művelt hedonista pogány volt, aki érett korára valószínűleg rendesen "becsavarodott". Gyanítom, ebben van a "hatása". Ma erre nagyon sokan fogékonyak.

Az idézetről jutott eszembe a XCI. szonettje. Erre a hangra még én is fogékony vagyok:-D (Pedig tudom, hogy hamis.)

XCI. SZONET

Mi volna, hogyha Plátó feltámadna
s belépve hozzánk ma este, ahogy
itt ülünk a villanynál s az ablakban
gépek szállnak, mint roppant csillagok?

Anyanyelvén köszöntenők; juhsajtot
tennénk eléje, sonkát, friss tejet;
ő enne, inna, meghallgatná Bachot
s azt hinné: mi vagyunk az istenek.

Elmondanók: csak az anyagit látja
s az jó; de hogy életünk kvalitása
borzalmas és kultúránk szétesik;

hogy idióták s lókötők vezetnek
bennünket, kik semmit se védenek meg;
s hogy itt már nincs is mit megvédeni.

(Toronto, 1977)

ü
bbjnick

tewton 2011.02.27. 20:11:37

@bbjnick:
aber lieber bbj,
ez pont az a kétforintos, örök ellenzéki értelmiségi hang, amelyik bármelyik, ősközösségi feletti társadalomban megtalálható, alkalmanként bérelhető is. nem úgy van most, mint volt régen, vaskorban élünk, blabla. ha elég denaturáltan adja el ezt a kultúra-kritikát, ugyanúgy megeszik a hippik mint a haladó szocialisták (és konzervek), 1968 és 2088 közt bármikor.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.27. 20:43:47

1) A mostani problémáink nem a "technikai civilizáció" miatt vannak. Ilyet csak egy bölcsész gondolhat.

2) A "nép" sosem értette és nem is fogja sose megérteni Krisztust, Buddhát meg Szókratészt. Sőt, Krisztus és Szókratész halálát nagyrészt pont a "nép" okozta.

Ez egy felvilágosult utópia, hogy a nép majd mindenhez ért, Goethe-től kezdve a skolasztikusokon át, a görög filozófiáig, meg a kvantumfizikáig bezárólag mindent. Ez egy baromság, kár, hogy még ma is erre az utópiára alapozzuk a teljes oktatási rendszerünket.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.27. 20:46:16

Az egy más kérdés, hogy érteni vélem Faludy problémafelvetését, és sok szempontból egyet is értek vele, csak az okok feltárásánál válik problémássá a dolog.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.27. 20:48:58

@tewton:

Csak most olvasom a kommentedet, kiváló meglátás. Ezt csodaszépen el lehet tolni mindenhol, ahogy mondod.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.27. 20:51:24

@egy nik a sok közül:

Te mit tettél, azon kívül, hogy kommentket írogatsz, drága barátom? Faludy írt egy-két kötetet, amit én elfogadok tettnek. Tekintve, hogy a foglalkozása az irodalom volt, ezért mást nagyon elvárni sem érdemes.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.02.27. 21:07:29

@tewton:

Igen, ez pontosan így igaz. A harmadik és negyedik versszakra. Ettől hamis. A vers úgy laposodik el, mint egy cigarettaszipka. De az első és a második versszak...

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.02.27. 21:09:19

@jvizkeleti:

Ilyen kommentet pedig csak egy technokrata írhat:-)

ü
bbjnick

negeev 2011.02.27. 21:26:00

@bbjnick: Azonban "egy nik a sok közül"-nek finoman beszólni meg illendő.
Miután rendesen zsidózik a parasztja.

tewton 2011.02.27. 22:36:23

@bbjnick:
cigarettaszipka :)
filtol!
másrészt, hogy a kedvenc mémemet nyomjam: ugye látja, hogy faludy a liberek wassalbertja?

igazából nekem nem tűnik olyan nagy vaszisztdasznak.
kell hozzá egy általános műveltség, amivel a tudatlanok előtt fel lehet vágni (valójában meg egy erős középiskolás tudásanyag, max. pár félév bölcsészet). és akkor be lehet dobni ilyen csodás neveket. ha nem fájna ennyire a fogam, iderittyentenék magának egy faludy-paródiát Parmezánidésszal meg más régi bölcsekkel.

amúgy ócska, halott jótanulós agyalás az egész. ehhez képest JA egyetlen sorában több az élet, mint ebben a verselményben. ehhhh.

egy nik a sok közül 2011.02.27. 22:57:45

@negeev:

nü,

a zsidó is parasztozik mint a cigány?
:)

egy nik a sok közül 2011.02.27. 23:27:33

@jvizkeleti:

"Tekintve, hogy a foglalkozása az irodalom volt"

mióta jár külön elismerés a pusztán tisztességgel teljesített iparosmunkáért?

vagy igazából csak azért sztárolt, mert zsidó?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.02.28. 14:33:01

@tewton:

Valahol éppen maga válaszolta (ha jól emlékszem @Griftnek), hogy nem igényes:-) Valami hasonlót tudnék most én is válaszolni.

Eszembe sem jutna összehasonlítani Faludyt József Attilával.:-) Egy időben rengeteget utaztam vonaton, napokat ültem döcögő vasúti kocsikban, s a súlyosabb olvasmányok szüneteiben, szellemi-érzelmi pihenésként olvasgattam Faludy verseit. Arra a célra tökéletesen megfeleltek.

ü
bbjnick

heliox 2011.03.06. 17:33:11

Mondhattok amit akartok, járhat a szátok: Faludy csinálta jól. Egyedül azt csinálta rosszul, hogy a háború után hazajött, és Recsken kötött ki. Egyébként gyöngy élete volt, sokáig élt, és kétszer annyi randilehetősége volt, mint az átlagembernek.

És ha van mennyország, vagy pokol, bárhova is jutott, onnan néz rénk, és röhög rajtunk: csinálhatunk már bármit. Kiabálhatjuk, hogy zsidó, hülye vagy buzeráns. Számít? Számított valaha is?

tewton 2011.03.06. 17:45:54

@heliox:
Számít Faludy? Számított valaha is? :)

heliox 2011.03.06. 17:47:31

@tewton: Hát ha ide írtál, akkor Neked valamennyire igen.