Kommentszűrés
’11 feb
9
07:01

Cölibátus: szexelni akart a pápa?

Írta: dobray

  Jelentős piaci rést vélek felfedezni: hittant kellene tanítani a baloldali lapok újságíróinak, vagy bevezetést a keresztény kultúrába. Nemrég Gréczy bombázott minket viccesnek vélt publicisztikájában régen megválaszolt teológiai keresztkérdésekkel, aztán a NOL egy cikkének címe hirdeti, hogy „a pápa nem akart szex nélkül élni”.

  A cikkben arról vagyon szó, hogy „Joseph Ratzinger nyolc teológus társával együtt 1970-ben memorandumot fogalmazott meg, amely egyértelműen azt követeli, hogy a Vatikán fontolja meg a cölibátus eltörlését.” Az akkori nyilatkozatot végül nem hozták nyilvánosságra, csak most került elő. Különös ízt ad a dolognak, hogy 144 teológus épp a napokban követelte - ahogy a Heti Válasz fogalmaz - nem csak a cölibátus eltörlését, de nők pappá szentelését, az egyház demokratizálását, a püspökök választását és úgy egyébként a „morális szigorúság” végét.

  Nos, akár akart szexelni, akár nem 1970-ben Joseph Ratzinger teológus, ezt akkor sem tehette volna meg, ha eltörlik a cölibátust. Ezt pedig valószínűleg a későbbi pápa is tudta, ahogy minden pap és szerzetes is tisztában van vele.

  A cölibátus eltörlése ugyanis nem jelentette volna azt, hogy minden papnak és szerzetesnek és püspöknek, esetleg magának a pápának szabad a pálya, mehet asszonyt keresni. A cölibátus eltörlése felmenő rendszerben valósulna meg, azon egyszerű oknál fogva, hogy a már felszentelt papok letették az életre szóló tisztasági fogadalmat. Ratzinger tehát maximum az utána jövő papnemzedékekre gondolhatott, ő nem házasodhatott volna meg, ahogy teológustársai sem. A minta a cölibátus kötelező jellegének eltörlése esetében is valószínűleg a görög katolikus és ortodox egyház volna: csak szentelés előtt lehetne házasodni, püspök pedig csak olyasvalaki lehetne továbbra is, aki vállalta a cölibátust.

  A szerzetesség fogalmához pedig eleve hozzátartozik a cölibátus, tehát ha a világi papok házasodhatnának, a ferencesek, jezsuiták, stb. akkor sem, mivel többek közöttt ettől szerzetesek. A szerzetesnek egyébként nem kell szükségszerűen pappá szenteltetnie magát, lehet egyszerűen testvér is, bár a túlnyomó többségük pap is egyben.

  Jó kérdés, mennyire lenne gyógyír a papság gondjaira a cölibátus eltörlése. Úgy látom, a paphiányt nem oldaná meg, a többi felekezet is küzd a lelkipásztorok hiányával, hiába házasodhatnak papjai, lelkészei. A paphiány Ratzinger szerint is inkább az általános demográfiai folyamatok következménye, illetve a család és a házasság jelentőségének csökkenésével állítható párhuzamba. Témánál vagyunk: a pedofil papok többsége homoszexuális, egészszéges nemi identitású ember nem kisfiúkon fogja kiélni a nőhiányát.

  A házas papoknak sokkal kevesebb ideje lenne a lelkipásztorkodásra, és kis számban megjelennének a színen a házasságtörő és váló papok, aminek nagyon örülne a liberális sajtó egy része. És sokkal több olyan férfi jelentkezne papnak, akinek nincs meg a teljes elköteleződése és lelki tartása, érzelmi egyensúlya a papsághoz. Mindezzel együtt tőlem akár jöhetnének is a házas papok, de hogy ezzel nem sokkal lennénk bejjebb, az biztos.

  A 144 teológusról és nyilatkozatukról annyit: ez csak a szokásos, egyfajta újkori guelf-gibellin-ellentét: a németalföldi, német, svájci és osztrák katolikus teológusok mindig ellene mennek a pápaságnak. Aki női papokat akar, menjen át anglikánnak, az egyház demokratizálásának semmi értelme. Gyorsan a nevetségességbe fulladna, ha akár a papok, akár a hívek közt kellene korteskednie egy-egy püspökjelöltnek, netalán a papabile bíborosoknak.

Címkék: egyház pápa katolikus cölibátus xvi benedek

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr262633468

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Richard Quandt - PEDOFÍLIA 2011.03.19. 13:42:41

Ismét a hírek közé került a katolikus papok által elkövetett pedofília. Persze, nem remélhettük, hogy most már soha nem találkozunk ilyesmivel, de ha néhány hétig nem szerepel az újságban és a tévében, az ember hajlamos azt hinni, hogy megtörténtek a s...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spinat 2011.02.09. 13:56:56

A Bibliában párszor megjegyzik, bár az Ószövetségben. Vagy az már nincs érvényben? mert akkor tévedtem.

gyz 2011.02.09. 13:57:22

@aeidennis: értem, tehát ez a mérce, hogy éltél-e

eremita 2011.02.09. 13:58:45

@aeidennis:

Jézus a megbocsátást, a türelmet, a toleranciát, az erőszakmentességet hirdette.

Egy türelmetlen, erőszakos , kioktató, kizárólagosságra igényt tartó, tekintélyelvű vallás bizonyosan távol állt volna tőle, ha ilyennel találkozik.

2011.02.09. 14:01:19

@gyz:

'Olyan érv kéne, amely feketén-fehéren bebizonyítja, hogy anakronisztikus elvi/doktrinális ellentét áll fenn a katolikus vallás és a papi házasság között.'

Ilyen nincsen. A cölibátus nem dogmatikai kérdés.
Már többen írták például itt is, hogy a görögkatolikus papok nősülhetnek, és arra is volt példa, hogy katolikus hitre áttért, családos protestáns lelkészeket pappá szenteltek.

aeidennis 2011.02.09. 14:01:23

@gyz: nem vonatkozhat a nézeteimre, mert nem ismeri azokat.

Nem az a mérce, hogy éltem-e, hanem az, hogyan hol és kik által szocializálódtam volna abban a korban.

2011.02.09. 14:02:35

@gyz:

'Olyan érv kéne, amely feketén-fehéren bebizonyítja, hogy anakronisztikus elvi/doktrinális ellentét áll fenn a katolikus vallás és a papi házasság között.'

Ilyen nincsen. A cölibátus nem dogmatikai kérdés.
Már többen írták például itt is, hogy a görögkatolikus papok nősülhetnek, és arra is volt példa, hogy katolikus hitre áttért, családos protestáns lelkészeket pappá szenteltek.

Bell & Sebastian 2011.02.09. 14:09:14

@PinaBubus2:
Miért nem linkelted, te agyalágyult? Mert hogy hazudsz!
Ilyen törvény nem volt.

aeidennis 2011.02.09. 14:11:14

@eremita: Számon lehet kérni, és kell is az egyház gyarlóságait, de nem lehet elfelejteni, hogy Jézus Szent Péternek, egy gyarló embernek a kezébe helyezte a mennyország kulcsait, rá alapozta egyházát.

gyz 2011.02.09. 14:14:26

@aeidennis:

könyörgöm: nyelvtanilag vonatkozott rá.

gyz 2011.02.09. 14:18:37

@khamul:

tehát akkor csak praktikus okai vannak, vagyis valódi, lényegi akadálya nincs.

spinat 2011.02.09. 14:19:29

@aeidennis: gondolom mert csak mert az isten másik fia épp nem ért rá. Na meg az isten fia, akit az apja megöletett, hogy felmentse az embereket a büneik alól, az maga is isten (vagyis öngyilkos (vagy gyilkos?), ami rajta kívül persze mindenkinek tilos), tehát mindenható és mindentudó, ezért tudta, hogy a katolikus egyház pont ilyen lesz röpke 2000 év alatt. Vagyis eremita téved, mert isten (vagy a fia) pont ilyen katolikus egyházat akart.

na ezért is szeretem én a vallásokat, mindig kellemes szórakozást biztosítanak az agymenéseikkel.

eremita 2011.02.09. 14:22:51

@Bell & Sebastian:

PinaBubus2 nem hazudik. A niceai zsinatot követő időkben az egyháznak időbe tellett, amíg a papokkal elfogadtatták az új tanokat. Másrészt ebben az átmeneti, zavaros időszakban a pápáknak erejük sem volt ahhoz, hogy az egyház minden szögletében betartassák azokat. Léteztek olyen öszvér megoldások, mit például a már házas papok megtarthatták feleségüket, de az újonnan felszentelt papok már nem házasodhattak stb.

A világ elég bonyolult volt a 4-8 században, a katolikus hitélet különösen.

aeidennis 2011.02.09. 14:22:54

@spinat: Egészen biztos, hogy ezek nem a Te agymenéseid?

gyz 2011.02.09. 14:25:26

@aeidennis: "Nem az a mérce, hogy éltem-e, hanem az, hogyan hol és kik által szocializálódtam volna abban a korban."

jó, akkor a mai szocializációddal mit szólnál, ha egy VI. Sándor lenne ma a pápa? Elfogadnál mindent tőle, azzal az indokkal, hogy ő a pápa?

eremita 2011.02.09. 14:25:45

@spinat: Ez a szövegedben szereplő "isten" vajon ki volt?
Mert én JÉZUS-ról beszélek. Aki különben nem tartotta magát istennek. Később, mások nevezték el annak.

spinat 2011.02.09. 14:26:35

@aeidennis: na melyik részében tévedtem?

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 14:27:49

@eremita:

Jézus természetesen Istennek tartotta magát. Mind a hagyományból, mind a Bibliából ismert ez. A korai Egyház mindigis ezt vallotta, szemben a gnosztikus eretnekekkel.

spinat 2011.02.09. 14:29:44

@eremita: a katolikus egyház azt mondja, hogy jézus isten, nem? amúgy arra céloztam, miszerint Jézus nem ilyen lovat akart. Amire buzgó katolikusunk azt mondta, hogy, márpedig Jézus adta a kulcsokat Péternek. Márpedig ha a katolikusok szerint Jézus isten, akkor mindentudó (uyge a szög meg a fa), akkor pedig pont ilyen egyházat akart. Itt tévedtél :)

aeidennis 2011.02.09. 14:33:47

@gyz: Nem haragszol meg ha nem válaszolok erre a kérdésre? Őszintén megmondom, fogalmam sincs róla mit fogadnék el tőle és mit nem, ha a az az ember most pápa lenne. (Valószínüleg már elvitte volna a rendőrség még a püspökké szentelése előtt...)

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 14:34:23

@spinat:

A kulcsátadás katolikus értelmezés. A hagyományos apostoli kereszténység nem-katolikus része elutasítja a katolikus értelmezést.

aeidennis 2011.02.09. 14:35:32

@spinat: A katolikus egyház szerint Jézusban egyaránt megvan az isteni és az emberi.

-JzK- 2011.02.09. 14:35:59

Olvassátok el: depositum.hu/colibatus.html

MIT JELENT A PAPI NŐTLENSÉG?

Válasz:
A papi nőtlenség azt jelenti, hogy az Egyház egyes szent rendeket csak azoknak ad fel, akik Isten Országáért szüzességben élnek. Ez rítusonként különböző módon valósulhat meg.

Magyarázat:
Az áldozópapság nőtlensége nem dogma, azonban mindenképpen köze van az apostoli hagyományhoz. Nem véletlen, hogy a papi hatalom teljességét bíró püspök minden rítuscsaládban nőtlen. Az is több mint valószínű, hogy az ősegyház nős püspökei és presbiterei nem éltek, vagy legalábbis nem élhettek házaséletet feleségeikkel. A feleségeikkel házaséletet élő papokat ui. nagyon korán és nagyon világos pápai elmarasztalás éri. Ez, továbbá az a tény, hogy a keleti egyház papjainak is megtartóztatást kellene gyakorolniuk bizonyos időkben és főleg a Szent Áldozat bemutatása előtti éjszakán, arra utal, hogy valamikor a keleti katolikus papok is megtartóztatásban éltek. Az Egyház ui. nagyon hamar ráérzett, hogy Krisztus szüzességi tanácsa és a papi életforma között igen szoros összefüggés van. Ha tehát a cölibátus nem is hittétel, az mindenképpen dogma, hogy a latin rítus helyesen és Krisztus szándékai szerint jár el, amikor a nagyobb rendek viselőit nemcsak megtartóztatásra kötelezi, hanem egyenesen a nőtlen (cölebsz) életet élni szándékozók közül választja (Conc. Trid. 24 c. 9 – DH 1809).
A cölibátus tagadhatatlan nehézségei, a minden életformában elkerülhetetlen fájdalmas botrányok (pl. paráznaság, pedofília, homoszexulitás), a tucatembereket a cölibátusban fenyegető lelki összezsugorodás távolról sem érik fel azokat a nagy áldásokat, amelyeket a cölibátus intézménye hoz magával. Az is tévedés, hogy a cölibátus eltörlése megoldaná az egyre égetőbb paphiányt. Ideiglenesen biztos, hosszú távon aligha. Nem a cölibátus rossz, hanem a hit hiányzik. Nem a cölbátussal van baj, hanem az általános közerkölccsel és az elköteleződéssel. A mai ember fogcsikorgatva köteleződik el, és irtózik egy élethosszig tartó döntés meghozatalától, és az abban való kitartástól. Ez nyilván látszik a házasság intézményének válságában is. Ahogyan Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa mondta: „Ha eltörölnénk a cölibátust, akkor az ágyas papok botrányait átvenné az elvált papok botránya” (Ratz. Salz der Erde). Ezért az emberi gyarlóság (fragilitas) és ingatagság kiiktatásának érdekében a Római Egyház papjai a nőtlen, imádságos és engedelmes életre súlyos bűn terhe mellett (sub gravi) egy élethosszig ígérettel (és nem fogadalommal, mely egyházjogilag mást jelent) kötelezik el magukat.
Ez az életforma nem természetes. Azonban nem is természetellenes, hanem teljességgel természetfeletti. Csak isteni hívásra (vocatio) szabad vállakozni rá, mert csak így lehet várni az Isten természetfeletti segítségét. Ha valaki hivatás nélkül, más motívumok (kényelem, biztonság, szentimentalizmus, félelem vagy gyűlölet a másik nemtől ill. a másik nem iránt, impotencia, menekülés az élet nehézségeitől, bűntudat, babona, vallási hóbort stb.) miatt vállalkozik rá, az a bukás szinte biztos és veszedelmes veszélyét kockáztatja. A hamis kiválasztottság tudata is veszélyes. És bár hittétel, hogy a szűzi életforma tökéletesebb, mint a házas (Conc. Tridentinum 24,10 – DH 1810), ez a tökéletesség nem vonatkozik magára az emberre, csupán az életmódra. (Pl. Egy orvos hivatása magasabb rangú, mint egy ápolóé, de ez nem jelenti azt, hogy egy orvos magasabb rendű ember, mint egy ápoló.) Ahogyan a magasabb és az alacsonyabb rangú munkára is szükség van, úgy mind a házasságban élő, mind a szűzi életre elkötelezett emberekre igényt tart az Egyház, még ha nem is a papság soraiban. A szüzesség magasabb méltósága ui. nem jelenti a szűzi életet élő személyes életszentségének automatikusan magasabb fokát. (Pl. Egy szerelmi házasságban élő Árpádházi Szt. Erzsébet bizonyosan szentebb volt, mint egy középszerű apáca.) Azonban a szűzi élet akarati készséggel párosulva nagy segítség lehet a keresztény tökéletességért vívott élethosszig tartó harcban. Az egyházatyák, Szt. Ciprián (Cypr. De habitu virginum), Szt. Metód (Method. Convivium), Szt. Ambrus (Ambr. De virginibus), Szt. Jeromos (Hyeron. Contra Iovinianum), Szt. Ágoston (August. De sancta virginitate, de bono viduitatis, De bono coniugali /cp. 8!/) és Aranyszájú Szt. János (Chrysost. De virginitate) messze támogatják e tételt. Az ő véleményüket összegzi és támogatja Aquinói Szt. Tamás is (Thom. Aq. Opusc. De perfectione vitæ spiritualis).
A Római Egyház, tehát a Katolikus Egyház legnagyobb része minden nagyobb rendben élőt kötelez a nőtlenségre, míg a keletei egyházak (pl. görög katolikusok) csak a püspök számára tartják kötelezőnek, és áldozópapot nős férfiak közül is szentelnek. Ennek oka, hogy keleten és nyugaton a VII. századtól kezdve más papkép alakult ki. A nyugati egyházban a papság lényegének az áldozatbemutatási és feloldozási hatalmat tekintették. Mivel ezt az áldozópap már birtokolta, a szerpapság pedig csak a papság előkészítéseként volt használatban, a papság lényegét az áldozópapi hatalomban látták, s mellette a püspökség már csak fokozatbeli különbségnek számított. Ezzel szemben keleten a püspökben, az apostolutódban látták a papság teljességét, és mellette az áldozópapot csak csökkent papi fokozatú segítségként vették figyelembe. Így, mivel mindkét rítusban a papsághoz kötötték a teljes szexuális önmegtartóztatást, de a papságság lényegét máshonnan eredeztették, a cölibátus kötelezettsége is másképpen kezdett alakulni. Ennek azonban érdemes megvizsgálni a történelmi hátterét.
Nem a nőtlenség az apostoli eredetű rendelkezés tehát, hanem az önmegtartóztató élet . A papi nőtlenség (cælibatus) így teljes önmegtartóztatást jelent, tehát a bűn sem fér össze vele, ezért sem ágyasság (concubinatus) sem önkielgítés (masturbatio, onania) nem jelent kiskaput. A cölibátus nem terror, hiszen nem kényszer. Az Egyház senkit sem kényszerít, hogy nőtlenségben éljen. Eleve azok közül választja papjait, akik a nőtlen életformát választották.
A szűzi élet kiválóbb a házas életformánál, bármilyen botrányosnak hangzik is ez a mai, szexualitást mindenek felé helyező korunkban. Méltányos tehát, hogy az Egyház magasabb fegyelmi kötelékkel kapcsolja papjait Krisztushoz, akinek követségébe lépnek, és aki maga is szűzi életet élt.

Igazolás:
Az Üdvözítő nőtlen volt, és nem azért, mert úgy maradt, tehát nem esetlegesen, hanem tudatos döntés alapján maradt szűz. Mivel a papok Krisztus papságában részesülnek, mintegy az Ő személyében (in persona Christi) beszélnek, illő, hogy életformáját is kövessék. Jézus világosan beszél a nőtlen életformáról: „A tanítványok megjegyezték: »Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.« Erre így válaszolt: »Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!«” (Mt 19,10).
Szt. Pál apostol nem engedi meg, hogy özvegyülés után megnősültek felvegyék a szent rendeket, noha a házastárs halálát követő második házasság nem csak a zsidó, hanem a keresztény etika szerint sem bűn: „A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie” (1 Tim3,2). „A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője” (1 Tim 3,12). „Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel” (Tit 1,6).
Isten ehhez az életformához is megadja a kegyelmi segítséget: „Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni” (1 Kor 10,13).
A szűzi életet Szt. Pál kiválóbbnak hirdeti, mint a házast, anélkül, hogy a házas érintkezést rossznak, vagy bűnösnek tartaná: „Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket. Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot. Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi. Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek” (1 Kor 7,25). + (1 Kor 7,1; 1 Kor 7,7)

Szt. Pál apostol nem követeli meg a püspöktől a nőtlenséget, de máshol világossá teszi, hogy eszménye a szűzi papság. Szt. Pál idejében ritka volt a javakorabeli nőtlen férfi, ezért Szt. Pál toleranciát gyakorol. Azonban, hogy a nős papság intézménye ideiglenes állapot volt, az abból is látszik, hogy Szt. Pál csak egyszer nősültet enged a szent rendbe. Vagyis Pál elvárja, hogy még ebben az állapotban is megnyilvánuljon az önmegtartóztatás szelleme az egyházi elöljáró életében. Később nagyon hamar általánossá vált, ha nem is a nőtlen papság, hanem az a szokás, hogy a nős papok nem éltek házaséletet feleségeikkel. Ez nem történhetett volna meg, ha nem állt volna mögötte apostoli hagyomány. Az Elvírai Zsinat 295-ben így rendelkezik: „A zsinat azt akarja, hogy teljes tilalmat rendeljen el a püspököknek, áldozópapoknak és diakónusoknak, illetve az összes szolgálatban lévő klerikusnak, miszerint tartózkodjanak a házastársuktól és ne nemzzenek fiakat; ha pedig valaki mégis megteszi töröltessék egyházi tisztségéből” (Conc. Elv. cn 33. – DH 119). Szt. Sziríciusz pápa 385-ben így ír a témáról: „Tudomásunkra jutott, hogy Krisztusnak sok papja és levitája a felszentelése óta eltelt hosszú idő után, részint a saját házasságából, részint szégyenletes elhálásból utódot nemzett, és vétkét azon előírás örve alatt védelmezi, hogy az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a papoknak és az oltár szolgáinak meg volt adva a nemzés szabadsága. (Ellenvetésül:) Miért is volt az, hogy meg volt parancsolva a papoknak, hogy még saját házuktól is távol, a templomban lakjanak abban az évben, amikor rájuk került a szolgálat sora? Nyilván abból az indokból, nehogy testi érintkezést folytassanak, még feleségükkel sem, hogy sértetlenül fénylő lelkiismerettel Istennek tetsző legyen az az adomány, amelyet Istennek felajánlanak. (…) Ennek a szigorú kikötésnek felbonthatatlan törvénye mindnyájunkat, papokat és levitákat megköt” (Siric. Direct. Ad decess. 7,8 – DH 185). A 412-es Karthágói Zsinat mint apostoli hagyományt rögzítette kánonjaiban a papi megtartóztatást. A 692-es Trulloszi Zsinat, melyen kizárólag a szabadabb felfogású görögök vettek részt, idézte ugyan a karthágói kánonokat, de úgy egészítette ki őket, hogy a diakónusok és az áldozópapoknak megengedte nem csak a pappá szentelés előtti házasodást, hanem a papszentelés utáni házaséletet is. Ezt Róma mindekor semmisnek, sőt hamisításnak tekintette. Az ortodox egyház egészen a XX. századig visszautasította a hamisítás vádját, de 1950-ben a Moszkvai Patriarchátus elismerte, hogy a Trulloszi Zsinat váloztatott a karthágói kánonokon. Azonban ezt nem hamisításként, hanem módosításként értelmezi, hiszen – mint mondják – míg a Karthágói Zsinat csak helyi jellegű zsinat volt, és helyileg kötelező törvényeket alkotott, addid a Trulloszi Zsinat egyetemes zsinat volt és ezért joga volt fölülbírálni a kárthágói kánonokat. Ennek azonban ellen lehet vetni, hogy ha a Karthágói Zsinat olyan jelentéktelen volt, akkor miért éppen az ő kánonjait kellett citálni és azokat toldozni-foldozni? Miért nem fogalmaztak teljesen új kánonokat? Erre csak egy magyarázat van: ezeknek a karthágói kánonoknak igen nagy tekintélyük volt, így teljesen mellőzni nem merték őket. A valóban helyi II. Karthágói Zsinatról ui. köztudomású volt, hogy fegyelmi döntései az apostoli hagyományt rögzítették. Nem igaz tehát, hogy a cölibátust Szt. VII. Gergely találta ki, hiszen ő csak – részben a világi keresztények nyomására, de saját elvei alapján is – a botrányokat akarta elkerülni azzal, hogy már eleve csak nőtlen embereket engedett az oltárhoz, és nem kényszerített egészséges férfiakat, hogy úgy éljenek feleségeikkel, mintha tesvérek lennének. Az pedig közönséges koholmány, hogy az egyházi birtok Egyházban tartása miatt hozták a teljes cölibátus törvényét. Erre két cáfolat is van:
1. A nemi megtartóztatás törvénye évszázadokkal előbb kialakult, mint a feudális viszonyok. Akkor is ismerték és súlyos kötelességnek tartották, hogy a papnak nem lehet utódot nemzenie, amikor még nem is voltak birtokai az Egyháznak.
2. Ha Róma nem törölte volna el a nős, de házaséletet nem gyakorló papságot, a pap gyermeke akkor sem örökölte volna az egyházi birtokot, mert az Egyház birtoka nem volt az egyes pap saját tulajdona, nem is lehetett volna utána örökölni.
Szt. VII. Gergely tehát csak egyetemesen és minden vonalon végigvitte azt, ami mindenkor kötelező volt. Azonban való igaz, maga a papi nőtlenség nem isteni törvény. Amikor az I. Niceai Zsinat kötelezni akarta a nagyobb rendek viselőit a cölibátusra, Szt. Paphnutius (akinek létezése vitatott) eredményesen tiltakozott. Ezt aligha tudta volna megtenni, és a II. Trulloszi Zsinat sem tudta volna magát elfogadtatni, ha ebben a kérdésben az apostoli hagyomány kifejezetten mást rendelt volna. Magával az önmegtartóztatással más a helyzet. A püspökökre nézve biztosan apostoli hagyomány, a papok részére nem bizonyított. Azonban, akik ma a cölibátus eltörlését követelik, azok nyilván nem pusztán azt akarják, hogy nős papokat szenteljenek, hanem hogy a nős papok szexuális életet is éljenek. Ez azonban már a Római Egyház olyan hagyományát sérti, mely több mint valószínű, apostoli eredetű. A görög katolikusok gyakorlatára nem lehet hivatkozni, mert az ő szokásukat csak az egység érdekében megtűri (tolerantia) az Egyház, tekintettel az évezredes bizánci hagyományra. A tűrésből azonban nem lehet általános törvényt csinálni. A lázadók eretnekké is válhatnak, mert bár alapvető kérésük nem eretnekség, de az érv, miszerint az Egyház helytelenül jár el, amikor cölibátusra kötelezi papjait, már tévtanítás.

-JzK- 2011.02.09. 14:37:17

A latin Egyház papjaitól megköveteli a cölibátust, azaz a tökéletes tisztaságban való életet. Ez a követelmény nem a „testellenes” középkor találmánya, hanem olyasmi, ami még az apostolok idejére nyúlik vissza. Bár az első évszázadokban a papok gyakran házas emberek közül kerültek ki, de felszentelésük után ezeknek is megtartoztató életet kellett élniük, vagyis házasságukat nem folytathatták. Ezért írja elő Szent Pál lelkipásztori leveleiben, hogy a püspököknek és diakónusoknak „egyszer nősült” embereknek kell lenniük (1 Tim 3,2/12), hiszen nem lehetett arra számítani, hogy olyan férfi, aki másodszor is megházasodik, megtartóztatásban fog élni. Mivel azonban a tökéletes önmegtartóztatás olyan nagy aszkétikus követelmény, mely alól az emberi gyengeség ki akar bújni, e szigorú szabályt az egyháztörténelem folyamán nem mindig és nem mindenütt tartották be. Sőt, a keleti egyház a 7. században részben fel is adta; azóta ugyanis papjainak és diakónusainak megengedi, hogy a felszentelésük előtt kötött házasságot tovább folytassák, és csak püspökeitől kívánja meg a tökéletes önmegtartóztatást. Ezzel szemben a nyugati Egyház továbbra is kötelezően előírja a cölibátust.
Lássuk végre, melyek azok az okok, melyek a papok elé ezt a szigorú követelményt állítják:
Először is az Újszövetségből világosan kitűnik, hogy a házasság nélküli élet nagy érték. Az Úr maga beszél azokról, akik „a mennyek országáért önként” mondanak le a házasságról. (Mt 19,12) Szent Pál azt tanítja, hogy a házasság ugyan jó dolog, de a szüzesség a nagyobb jó. (1 Kor 7) A házasság Krisztus és az emberi lélek egyesülésének jelképe, de a szűz ember már egészen és kizárólag abban a szeretetben él, mely egyszer mindannyiunkra vár, hiszen a mennyben nem lesz többé házasság. (Mt 22,30)
Ezért a legmesszebbmenőkig helyénvaló, hogy a pap, aki oly különleges módon egyesül Krisztussal, hogy helyette cselekszik, egyedül az iránta való szeretetből éljen. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a pap második Krisztus, hat nagyon illetlennek a pap nősülése, hiszen Krisztus nőtlen volt, mert Ő minden lélek megváltója és vőlegénye. Így kell a papnak is minden idejét, aggodalmát és szeretetét azoknak ajándékoznia, akiket Isten rábíz, és egy magasabb módon, de valóságosan atyjuk lenni azzal, hogy őket, mint lelki gyermekeit a kegyelemben való életre szüli, és a szentségek kiszolgáltatása által az egyre tökéletesebb Krisztus-követéshez és mennybejutáshoz szükséges kegyelmet ajándékozza nekik. E feladatok mellett a pap privát családi életének nincs helye!
További okok a cölibátusra:
– Minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál inkább maga mögött kell hagynia a földi dolgokat, és annál tisztábban kell élnie. Ezért voltak Mária, József és János apostol szűzi lelkek. Még az Ószövetségben is a legszigorúbban tilos volt a papnak templomszolgálata napjain házaséletet élni, pedig akkor csak állatokat áldoztak. Mennyivel nagyobb kell akkor azoknak tisztasága legyen, kik nap mint nap Isten Bárányát áldozzák fel Isten oltárán!
– A papnak a cölibátussal az Egyház nagyságáról és szentségéről kell tanúbizonyságot tennie. Az emberek rajtuk keresztül láthatják, mekkora kincs az Egyház, ha érette a házasság és családi élet boldogságáról is le lehet mondani. Lefebvre érsek mesélte, hogy az afrikai bennszülöttekre különösen a papok nőtlensége volt nagy hatással, akik azt tartották, hogy annak a vallásnak, mely papjainak ekkora erőt képes adni, valóban az igaz vallásnak kell lennie.
– A cölibátus állandó áldozatot követel a papoktól, és ennek az áldozatnak az Egyház számára gyümölcsözőnek kell lennie. Mivel Krisztus a világot a kereszt által váltotta meg, a pap apostoli tevékenysége is csak akkor lehet gyümölcsöző, ha élete szakadatlan áldozatból és önmegtagadásból áll.
– A cölibátus teszi lehetővé, hogy a pap tökéletesen Isten országának rendelkezésére álljon. Mindenhova szabadon mehet, ahova felettesei küldik. Munkájában nem kell családra tekintettel lennie. Ez különösen az üldöztetések idején nyer nagy jelentőséget. A tény, hogy a koncentrációs táborokban sokkal több katolikus pap, mint protestáns lelkész szenvedett, többek között, minden bizonnyal ezzel is magyarázható.
– Végezetül a cölibátus gátat jelent azok számára, akiknek nincs igazi elhivatottságuk. Előfordulhat, hogy valaki nemtelen vagy nem valódi okból akar pap lenni, mert például abban bízik, hogy így anyagi biztonságban vagy megbecsült állásban élhet. Az ilyeneket, legalábbis részben, a cölibátus elriasztja, hiszen ez az evilági élet mind teljesebb élvezetét, melyre az ilyenek vágynak, nem teszi lehetővé.

*1Tim 3,2 – „A püspöknek… egyszer nősültnek… kell lennie.”
A püspököknek feleségük halála után nem szabad másodszor is megnősülniük. Erre vonatkozik a „kell”, és nem arra, hogy meg kellene mindenképpen nősülniük. A római rítusú katolikus papokra vonatkozó törvényt csak a kereszténység későbbi korszakában vezették be, habár ez Szent Pál kifejezett kérése volt.

*1Tim 4,1-3 – A házasság megtiltása az ördögök tanítása.
A Katolikus Egyház nem tiltja a házasságot, hanem ő az egyetlen, aki azt szentségi rangra emelte. A Katolikus Egyház kizárólag római papjainak nem engedi meg, hogy házasság után felszenteljék őket, vagy hogy papként megnősüljenek.

Lev 15,18; 21,1-8 – A papok csak tisztán, asszonytól tartózkodva mutathatják be a szent áldozatot. (vö. Kiv 19,15; 1Sám 21,5-6)
Mt 19,12 – „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Jézus is cölibátusban élt.)
1Kor 7,8 – Pál apostol is cölibátusban élt, és ezt ajánlotta másoknak is.
1Kor 7,32-35 – Pál apostol tökéletesebbnek tartja a cölibátust a házasságnál, ezért ajánlatos a papi szolgálathoz.
1Tim 5,9-12 – Az özvegyeknek szüzességi fogadalmat kellett tenniük.
2Tim 2,4 – „Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba”

1. Az eszmény az egyházi rend tagjai számára a nőtlenség. Ezt bizonyítja a megtestesült Ige életállapota, valamint a 12 apostol életállapota, akik - ha nősek is voltak - nem éltek már házaséletet, "elhagyták" (megfelelő gondoskodás mellett) családjukat.

Péterre szoktak hivatkozni a protestáns ellenérvelők: "hisz maga Péter apostol nős volt!"

Igen ám, de mi történik, mikor Jézus világosan hangsúlyozza ("kemény beszéd" - amelyhez ma is következetesen csak a Katolikus Egyház ragaszkodik), hogy tilos a válás, még házasságtörés esetén is, csupán "ágytól és asztaltól való elválasztás" (elkülönülés) lehetséges. Ui. Jézus, mikor a "paráznaság" (porneia) szót használja, a jogtalan együttélést, a konkubinációt érti alatta, ill. a később kifejtett páli ill. péteri privilégium esetén fölbontható életközösségeket. Akkor lehet elbocsátani asszonyt. (Így oldható csak föl az evangélimok közötti ellentét, mikor az egyikben azt mondja, hogy "házasságtörés" - mocheia - esetén sem, míg a másikban azt mondja, hogy "paráznaság" - porneia - esetén lehet csak elválni.)

Mit mond erre Péter? (Itt látszik meg a heretikus - heareo - magatartás: az írásból keimelnek egy részt és váltig hangsúlyozzák azt a katholikus hit ellenségei. Ezt már nem idézik!) "Akkor nem érdemes megházasodni?"

Jézus erre feleli: "Hát ti is elhagytok engem?"

Péter válaszol: "Uram! Mi elhagytunk érted mindent: feleséget, családot."

Ez nem azt jelenti, hogy csebenhagyták őket, vagy hogy nem gondoskodtak róluk minelőtt elhagyták őket, de a házas és családi életről lemondtak!

2. Az egyházi rend felvételének nem előfeltétele a nőtlenség érvényességi (dogmatikus) szempontból, de eszmény. Így a nős papság (püspökség) csupán engedmény volt az ókeresztény kor időszakában is! Ezután már nem éltek házaséletet, ill. később bevezetésre került, hogyha együtt is maradnak, szentségi szolgálat előtt egymástól való megtartóztatást kell tenniük! Ezért nem volt a világi papoknál napi liturgia, amit már a későbbi keleti egyházatyák is torzulásnak tekintenek.

3. Azonban a nős klerikusnak "eszményi" házasságban kell élnie. Csupán egyszer nősült lehet, ha közben a felesége elhalálozik, özvegyként kell tovább élnie, ha a felszentelés előtt özvegyül meg, csak özvegyként szentelhető fel! Szentségi önmegtartóztatást kell tennie szentmisebemutatás előtt!

4. Ebből kifolyólag a laikus özvegyek újraházasodása is isteni engedmény és irgalom, hisz Szent Pál írja, hogy jobb az özvegynek nem újraházasodnia. Régen az özvegyeket is (mint a szüzeket) konszekrálták Istennek, így az örök hűségről tettek tanúságot! Nem akar elviselhetetlen terhet tenni az Egyház a híveire, de hangsúlyozza, hogy mindez irgalmas engedmény, nem eszmény!

Összefoglalva nem "bűnös" alanyilag (aktuálisan) vagy "rossz" a nős klerikusság, vagy az újraházasodott megözvegyült. Az alanyi életszentség az emberen áll, hogy mit hoz ki a lehetőségeiből!
Itt "jó" és "mégjobb" megkülönböztetést tehetünk, nem pedig "jó" és "rossz" szembeállítást. Életállapot szempontjából, lehetőség szerint (potenciálisan) "jobb" a nőtlen papság és a tényleges monogámia a nős papságnál és az újraházasodásnál!

Sokan azt hiszik, hogy "a papi nőtlenséget csak VII. Gergely pápa hozta be a 11. században". Azonban az igazság ezzel szemben az, hogy VII. Gergely csak felújította az idevágó ősi rendelkezéseket s fegyelemre szorította a papi nőtlenség ellen vétő papokat. De a papi nőtlenség törvényét nem ő hozta be, mert az már sokkal régebben megvolt. Már a spanyolországi elvirai zsinat (Kr. u. 300 körül) nőtlenségre kötelezi a papságot s bár ez a zsinat közvetlenül csak részleges zsinat volt, a papi nőtlenség törvénye Nyugaton ebben az időben már szokásjogszerűen mindig általánosabb lett. Már a niceai első egyetemes zsinaton is (325) voltak egyesek, akik ezt a törvényt az egész Egyházra általánosan ki akarták terjeszteni s csakugyan, mint ezt többi közt a trullai zsinat (629) előírja, Keleten már akkor sem lehetett püspök más, mint nőtlen. Az elvirai zsinat határozatát Nagy Szent Leó pápa és Nagy Szent Gergely pápa (amaz † 461, emez † 604) már az alszerpapokra is kiterjesztette. Aki tehát azt mondja, hogy a papi nőtlenség törvényét csak VII. Gergely hozta be, az nagyfokú történeti tudatlanságot árul el.

Vagy egyesek arról beszélnek, hogy "a papi nőtlenség törvénye ellenkezik a természettel". Ellenkezik? Kissé túlzó kifejezés, Hogy ez a törvény nehéz és erősen természetfölötti irányú: annyi kétségtelen. Éppen ezért a megtartása valóban komoly elhatározást, állandó önfegyelmet s mély lelkiséget követel. De természetellenesnek csak az mondhatja, aki felejti, hogy Jézus is, az apostolok is nőtlenségben éltek, s Jézus az Isten országáért önként vállalt megtartóztatást dicséri s magasabb tökéletességnek jelenti ki (Mt. 19, 12). Hasonlóképp Szent Pál mint magasabb tökéletességet ajánlja és tanácsolja a szüzességet (1 Kor. 7). Tehát azt természetellenesnek nevezni keresztény alapon nem lehet.

Ha pedig az önkéntes nőtlenség és teljes tisztaság evangéliumi tanács, méltó és illő, hogy elsősorban a papok adjanak benne jó példát, annál inkább, mert ezáltal méltóbbakká is válnak a szent titkok szolgálatára, amelyre rendeltettek. A nőtlen és tisztaéletű paphoz a hívek is nagy bizalommal és tisztelettel közelednek, főleg a gyóntatószékben. Az Egyház, legalább Nyugaton, azt akarja, hogy papjai oly magas lelki életet éljenek s annyira csak az apostolkodással törődjenek, hogy földi, érzékies és családi gondokba egyáltalán ne merüljenek el. Ez az Egyháznak örök dísze, amelyet sok jóindulatú protestáns is dicsér és helyesel, sőt Angliában újabban az anglikán lelkészek is utánozni kezdik.

Kérdezhetik, hogy de hát "akkor miért engedi meg az Egyház a nősülést a keleti papoknak?" Mert a papi nőtlenség magasabb tökéletesség, de nem lényeges feltétele a papi méltóság felvételének. Egyébként bizonyos korlátozások e téren a keleti Egyházban is vannak.

spinat 2011.02.09. 14:38:11

@max val birca man: tehát isten volt de nem adta át a kulcsot? Vagyis a katolikus illetve kezdetben még egyszerüen csak keresztény egyház Péter magánakciója volt?
Mindig tanul valami újat az ember.

eremita 2011.02.09. 14:42:20

@max val birca man:

Te honnan tudod melyik az igazi isten?
Talán a pápák egyházának istne?
Vagy talán a gnosztikusok istene?
Vagy talán mind kettö?
Alapból elhiszed, amit mondanak neked, vagy szoktál néha kételkedni is?

Az egyszeri példában buta és az okos ember számára feladták ugyanazt a rejtvényt. A buta azonnal rávágta a megfejtést, mert nem volt képes csak fehérben és feketében, igenben és nemben gondolkodni. Száz százalékáig biztos volt igazában.

Az okos ember sokáig gondolkodott, mert látta, hogy a feladatnak nemcsak kétféle megoldása létezik. A számtalan szóba jöhető variáció és azok egymásra gyakorolt hatásai miatt napokig töprengett a dolgon. Aztán több lehetséges verziót letett az asztalra azzal a megjegyzéssel, hogy tökéletes megoldást nem találta meg, ahhoz nem képes teljesen átlátni a dolgokat.

Sokféle következtetést le lehet ebből vonni.
Például azt, hogy milyen jó a butáknak.

A

aeidennis 2011.02.09. 14:43:02

@spinat:

Érdemes tájékozódni hozzászólás előtt: www.katolikus.hu/kek/

gyz 2011.02.09. 14:46:16

@aeidennis: ezt én nem személyeskedésből kérdeztem, hanem annak szemléltetésére, miért nem elég érv önmagában az, hogy "mert a pápa azt mondja"

vitatkozni, vitatni ettől még szerintem lehet, és nem hiszem, hogy aki vitatja/ellenzi az egyház bizonyos kérdésekben kifejtett álláspontját, azokkal szemben az "el lehet menni"-taktikáját kell alkalmazni.

elméletben biztos a feltétlen engedelmesség a pozitív példa, de kérlek, hidd el mindenféle statisztika mutogatása nélkül, hogy a nyáj döntő többsége nem ilyen.
És most nem az évente egyszer templomba járókra, vagy a Bazilikában limuzinos esküvőt tartókra gondolok.

KovA 2011.02.09. 14:48:21

Biblia, Timótesushoz írt I. levél 3. fejezet:

1.
Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván.
2.
Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;
3.
Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;
4.
Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
5.
(Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)

Ennek alapján a papnak illendő, hogy 1feleségű házas ember legyen - a saját házanépe igazgatása pedig az alkalmassági vizsga.

A papi cölibátus tehát nélkülözi a bibliai alapokat - sőt ellentétes azzal.

Szerzetesi elhivatás más - arra inkább ez illik 1 Korinthus 7. fejezetből):
"32.
Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;
33.
A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.
34.
Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.
35.
Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul."

(Írja ezt ugyanaz a Pál, mint a fenti levelet)

Amúgy meg - nem azért hajlamos pappá lenni valaki szerintem mert ferdehajlamú, hanem sokkalinkább mert elferdül hajlama a cölibátus miatt - lehet lopakodva, hogy észre sem veszi - a felebaráti szeretet, a gyermekek cirógatása - átmegy pedofíliába.
Bizony van ok eltörölni a papi cölibátust.

Mert aszongya:
"9.
De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni."

eremita 2011.02.09. 14:52:43

@-JzK-: Minden tiszteletem a tiéd. Biztos vagyok benne, hogy érted is, nemcsak úgy kimásoltad ezeket a részleteket.

De az érvelésed mégsem fogadom el . Látni való, hogy te a pápák egyházának tanítását követed, és ehhez a pápák egyházának a tanítását citálod bizonyítékul. Saját fejébe harapó kígyó esete forog fenn. (petitio principii)

Miért higgyem el, hogy a pápák egyházának van igaza?

aeidennis 2011.02.09. 14:53:39

@gyz: az "érv" mögé nem véletlenül tettem azt az univerzális jelet.

Az pedig SZERINTEM nagyon nem mindegy, hogy Jézus tanítja a nyájat, vagy a nyáj Jézust.

spinat 2011.02.09. 14:54:12

@aeidennis: ha én minden mesekönyvet elolvasnék! Nem mondom, néhányat elolvasok, de csak ha érdekesek. Viszont annak az elejére nem írják oda, hogy márpedig ez így történt szó szerint :)

gyz 2011.02.09. 14:56:04

@aeidennis: "Az pedig SZERINTEM nagyon nem mindegy, hogy Jézus tanítja a nyájat, vagy a nyáj Jézust."

ez pontosan így van. Csak hát semmi köze a papi nőtlenséghez :)

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 15:00:39

@spinat:

Átadta a kulcsot, de nem egyetlen embernek, hanem az Egyháznak, mint szervezetnek. Ez a keleti értelmezés.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 15:02:43

@eremita:

Mivel egyetlen egyház lett megalapítva és egyetlen hagyomány van, az a kérdés, hogy melyik mai egyház egyezik ezzel az eredeti egyházzal két ismérv mentén oldható meg:
- melyik tartja fent a szerves kapcsolatot az eredeti egyházzal - kb. 5-6 ilyen egyház van,
- melyik egyház vall új dogmákat az eredetikhez képest.

-JzK- 2011.02.09. 15:11:35

@max val birca man:
Tételezzük föl - Amolyan szenttamásosan- , hogy a pápai joghatósági elsőbbség és tanbeli tévedhetetlenség katolikus dogmája nem igaz, azaz ez csupán történeti fejlődés, torzulás eredménye, tisztán emberi alkotás, nem isteni jog (kinyilatkoztatott tételes törvény) intézmény. Azaz nem Jézus alapította meg. Stimmt idáig, ugye? No mármost az apostoli szukcesszió fontosságát mind a latinok, mind a görögök, mind az ókeletiek (monofiziták, nesztoriánusok) elismerik. Ez is stimmt. Azaz tartsuk igaznak az episzkopalitás, conciliaritás tanát. Ha ideáll elém egy apostoli szukcesszióval bíró, tiszta erkölcsi életű és szentséges kisugárzású latin, görög és ókeleti főpap, akik mind zseniálisan bizonyítják, hogy az ő egyházuk az igazhitű, mivel az igazhitű püspököknek egymással és nem egy kitüntetett püspöki székkel kell egységben lenniük, akkor...
Hogyan döntöm el, melyik közösség az igaz, és melyikből szakadt ki a többi?

Nos, erre az ortodoxok nem tudnak felelni, azt mondták belső érzés, isteni sugallat. Azaz ez bizonyítja, hogy ha nincs monarchikus természete az Egyháznak, nem dönthető el a kérdés. A történeti érsvek mindig relatívak, mert az, hogy egy igazság mennyire érvényesült egyetemlegesen. Ez nem demokrácia kérdése. De jure most is Magyar Királyság van. Azaz nem attól függ, hogy Jézus megalapította a primátust, hogy elismerik. Ez már kifordított logika. Mert pl. Salamon után 10 törzs föllázadt a királyság ellen. Akkor most a szamaritánusok voltak a választott nép, nem a zsidók? Most azért mert az ötből 4 nem ismeri el a primátust, ettől függ?

Olvasd el: depositum.hu/primatus.html

eremita 2011.02.09. 15:11:51

@max val birca man:

Az bizonyosan meg lehet mondani, hogy mely egyházaknak van van folyamatos időrendi kapcsolata és megegyező hagyománya a Péteri egyházzal. Csakhogy időközben - többek között az eretnek üldözések fegyverével - más egyházakat és vallási közösségeket a római pápa eredményesen kiirtatott. Tehát pestiesen szólva csak egy csapat maradt a focipályán, így aztán ez a csapat versenytársak nélkül veszi át az első helyezés díját.

Nem tisztességes.

-JzK- 2011.02.09. 15:15:09

@max val birca man:
Jézus szerint meg: "NEKED adom a mennyek országa kulcsait…" És ezt nem adta meg a többi apostolnak, csak az oldás-kötés jogát. Persze itt nem csak Simon Péter apostol, mint egyetlen személy kapta ezt meg, hiszen sem a görög Péter, sem az arám Kéfa nem szolgált személynévül Krisztus előtt, ebből is látszik a név jelképi jellege. Tehát a péteri intézmény kapta meg egyedül a mennyek országának kulcsait.

KovA 2011.02.09. 15:31:35

@-JzK-:
Kissé gyanús nekem amit írsz - az én fordításomban ugyanazon a helyen nem 1x nősült, hanem 1feleségű áll.
nemigazán számítottak arra, hogy meg kell haljon az a feleség - tehát cölibátusra sem - sőt - amit kihagytál a folytatásban azt írja ugyanabban a leválben mintegy követelményt, hogy aszongya

"Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
5.
(Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)"

Hát ez szinte elvárja, hogy a püspök családos ember is legyen... no ehhez sehogy nem jön össze nekem a cölibátusról szóló eszmefuttatásod.

Amennyire én tudom a dolognak prózai oka volt - az egyházi birtokok örökösödés útján történő szétdarabolódásának megakadályozása - ehhez lett aztán valami ideológia gyártva - csakúgy mint a búcsúcédulákhoz is. :-) Szóval: bakfitty.

Goompah 2011.02.09. 15:32:09

@Látnokzsálya:

"a papság nem más, mint egy újabb (régebb) ingyenélő réteg az adófizetők nyakán. Legyen teljesen önnfenntartó az egyház, ne kapjon semmiféle állami hozzájárulást"

Egyetértek ezzel, amennyiben te is egyetértesz azzal, hogy Magyarországon a katolikus egyháznak adják vissza az elkobzott egyházi javakat, birtokokat.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 15:35:17

@-JzK-:

Mi az a péteri intézmény? Az egész egyház? Az ő személye és leszármazottjai? Egy bizonyos egyházi intézmény?

A hagyomány nem vallja a későbbi pápaság-tant, ez egy késői betoldás. A Római Egyház kb. 1000 évvel Krisztus után kezdte terjeszteni, hogy vezetőjének, a római pápának univerzális, hatalommal bíró egyházfősége lenne.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 15:44:08

@-JzK-:

Amennyiben mindegyik csoport tartja a szukcessziót, s ez tény mind a katolikusok, mind khalkedóni ortodoxok, mind a nem-khalkedóni ortodoxok, mind a nesztoriánusok esetlben, hiszen ezt egymásról is elismerik, akkor egyetlen feladat maradt: meg kell vizsgálni, hogy melyik csoport terjeszt új dogmákat régiek helyett.

A vizsgálat eredménye pedig azt mutatja, hogy a khalkedóni ortodoxok, a nem-khalkedóni ortodoxok, s a nesztoriánusok NEM terjesztenek egyetlen új dogmát sem, viszont a katolicizmus több olyan dogmát is hirdet, ami ellenkezik az eredeti keresztény dogmatikával: Szűz Mária szeplőtelen születése, a római pápa tévedhetetlensége, filoque. Ez mind három DOGMATIKAI újítás, azaz megállapítható, hogy a katolicizmus kiszakadt az Egyházból, annak nem része, bár megtartotta az apostoli szukcessziót és a többi dogmában tartotta magát az eredeti tanokhoz. Tehát a római pápa vezetése alatt álló entitás egy keresztény, egyház-jellegű csoportosulás, ami képes érvényesen kiszolgáltatni a szentségeket, azonban nem organikus része az Egyháznak, hanem szakadár szervezet.

eremita 2011.02.09. 15:45:04

@max val birca man: Olvasd el az inkvizíció történetét (persze nem a római pápa kiadásában) és akkor megtudod. A horror olyan története, amelyet nem lenne televízió, amely le merné adni, és nem lenne ember, aki végig tudná nézni.

Emberek tömegeinek sokasága végezte a lángok között és a kínzókamrákban, mert nem úgy akarta Jézust imádni, ahogy a római pápa előírta.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 15:51:08

@-JzK-:

Amennyiben mindegyik csoport tartja a szukcessziót, s ez tény mind a katolikusok, mind khalkedóni ortodoxok, mind a nem-khalkedóni ortodoxok, mind a nesztoriánusok esetlben, hiszen ezt egymásról is elismerik, akkor egyetlen feladat maradt: meg kell vizsgálni, hogy melyik csoport terjeszt új dogmákat régiek helyett.

A vizsgálat eredménye pedig azt mutatja, hogy a khalkedóni ortodoxok, a nem-khalkedóni ortodoxok, s a nesztoriánusok NEM terjesztenek egyetlen új dogmát sem, viszont a katolicizmus több olyan dogmát is hirdet, ami ellenkezik az eredeti keresztény dogmatikával: Szűz Mária szeplőtelen születése, a római pápa tévedhetetlensége, filoque. Ez mind három DOGMATIKAI újítás, azaz megállapítható, hogy a katolicizmus kiszakadt az Egyházból, annak nem része, bár megtartotta az apostoli szukcessziót és a többi dogmában tartotta magát az eredeti tanokhoz. Tehát a római pápa vezetése alatt álló entitás egy keresztény, egyház-jellegű csoportosulás, ami képes érvényesen kiszolgáltatni a szentségeket, azonban nem organikus része az Egyháznak, hanem szakadár szervezet.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 15:55:15

@eremita:

Bár nem vagyok katolikus, azt kell mondanom, hogy a katolikus inkvizíció története egy hatalmas mítosz. Valójában nagyon kevés ember került inkvizíciós eljárás alá, s az eljárás alá kerültek alig 1-2 % kapott halálos ítéletet. Az összes kivégzett személy száma néhány tízezer az ÖSSZES országban, a teljes több évszázados tevékenység alatt.

Hozzá kell tenni: a kivégzettek egy része valóban bűnös volt. De még ha az összes kivégzettek is ártatlannak tekintjük, akkor is szinte nevetséges a szám. Lenin 1917-1918-ban egy átlag unalmas délelőtt ölt meg annyi embert, mint amennyit a katolikus inkvizíció 100 év alatt.

Bell & Sebastian 2011.02.09. 16:01:40

@eremita: Ezt értem, de világi tv. hol rendelkezik arról, ki hol gyónja meg bűneit, az nem világos. Azaz nincs benne, megnéztem. Vetődtem egyet a nettó hülyeségre, ha úgy tetszik. :(

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 16:07:53

@eremita:

"A niceai zsinatot követő időkben az egyháznak időbe tellett, amíg a papokkal elfogadtatták az új tanokat. "

Milyen új tanokat?

2011.02.09. 17:00:12

@gyz:

'tehát akkor csak praktikus okai vannak, vagyis valódi, lényegi akadálya nincs. '

Igaz, de a praktikus okok nem lényegtelenek.
Egy repülő is lezuhanhat 'elvi' okokból (rossz konstrukció), meg 'praktikus' okokból is (emberi hiba, anyagfáradás). A rajta ülőknek általában mindegy.

2011.02.09. 17:13:18

@max val birca man:

'Amennyiben mindegyik csoport tartja a szukcessziót, s ez tény mind a katolikusok, mind khalkedóni ortodoxok, mind a nem-khalkedóni ortodoxok, mind a nesztoriánusok esetlben, hiszen ezt egymásról is elismerik, akkor egyetlen feladat maradt: meg kell vizsgálni, hogy melyik csoport terjeszt új dogmákat régiek helyett.'

Van joga az Egyháznak 'új dogmákat' terjeszteni, vagy a 'dogmák kora' lezárult valamikor?

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 17:19:03

@khamul:

Új dogmák nem lehetségesek. A dogmák Istentől származnak, így sosem volt "nyitott" korszakuk. A dogmákat Isten állapította meg és közölte őket.

2011.02.09. 17:23:32

@max val birca man:

'A dogmákat Isten állapította meg és közölte őket.'

Dogmatikával végképp nem foglalkoztam, de szerintem a mondat egyik fele sem áll meg kiegészítések nélkül.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 17:33:25

Ez a keleti egyházak álláspontja. S ez az alapja a katolikus dogmafejlesztés elutasításának. Az összes dogma megvolt az Egyház alapításakor.

2011.02.09. 17:47:42

@max val birca man:

Értem, de ez a statikus történelemszemlélet (pontosabban a történelmi szemlélet hiánya) nekem
életidegen. Nem vagyok teológus, így csak hasonlatokat tudok mondani.
Pl. ugyanazt a dolgot másképp magyarázzuk el egy 6, 10 v. 14 évesnek, de attól az még 'ugyanaz' marad.

Vagy egy matematikai ág összes axiómája is ismert lehet egy adott időpontban. Ezek alapján aztán lehet új kijelentéseket, 'tételeket' tenni. Ha a tétel következik az axiómákból, akkor bizonyos értelemben nem 'új', csak még nem fejtették ki.

parlamentarista 2011.02.09. 17:49:21

@-JzK-:
a dolog mindjárt ott hibázdik, hogy péter apostol róma püspöke volt ugyan, de szó sem volt pápaságról. nem volt pontifex maximus például.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 17:59:02

@khamul:

Különbséget kell tenni a dogmafejlődés és a dogmakifejtés között.

Dogmafejlődés nincs. Ha dogmákból következtetéset vonunk le, az maxim VÉLEMÉNY, ami azonban nem kötelező, bár vannak olyan vélemények, melyek gyakorlatilag teljeskörűen el vannak fogadva. Azonban ezek is változtathatók, hiszen nem dogmák. A világ teremtését úgy értelmezték 1500 éve, hogy a Föld a mindenség középpontja, azonban ez nem egy dogma volta, hanem csupán vélemény, bár szinte mindenki elfogadta. Ma más a vélemény.

Ami pedig a dogmakifejtést illeti, ez csupán a meglévő dogmák érthető kifejtése.

Az Egyház történetében a dogmakifejtése az eretnekségek megjelenése miatt lett szükség, hiszen közérthetően meg kellett mondani, hogy mi az Egyház eredeti tanítása. Szintén ki kellett dolgoznia egy keresztény szaknyelvet az egyes fogalmak pontos meghatározására.

Kezdetben ennek hiányából sok félreértés származott, ehhez jöttek még a nyelvi problémák is, hiszen míg nyugaton leginkább latinul írtak, addig keleten inkább görögül és asszír-arámi nyelven. A fogalmakat egyesíteni kellett, közös terminológiát kidolgozva.

Ez gyakorlatilag az első két egyetemes zsinaton meg is történt. A többi zsinat (ezek száma attól függ, hogy melyik keleti ágról beszélünk, számuk lehet 5 vagy 1 vagy 0) már kevesebbet tett e tekintetben.

Sajnos a 3 keleti ág szétválása is elsősorban fogalmi pontatlanságok és nyelvi félreértések miatt történt meg. Valószínű, hogy a közeli 20-30 évben ezt a szakadást vissza lehet csinálni.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 18:06:11

@parlamentarista:

Nem csak ez. Péter nemcsak Róma első püspöke volt, hanem Antiochia első püspöke is, sőt előbb volt Antiochia püspöke, mint Rómáé!

Tehát ezen az alapon - a vatikáni logika szerint - a mindenkori antiochiai püspök az Egyház legfelsőbb vezetője!

Nem!

Először is egyházfő, a szó katolikus értelmében sosem volt. A római pápa egyházfő volt, de nem a szó hatalmi értelmében, hanem tiszteletbeli funkcióként. Hatalmi szempontból négy egyházrész alakult ki: Róma, Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria. Ezek száma változott! Jeruzsálem egy bizonyos időben pl. elvesztette ezt a funkcióját, s csak 3 maradt. Majd pedig újabb egyházészek alakultak ki. Mindegyik rész teljesen autonóm volt. Az egyes egyházrészek tiszteletbeli rangsora szintén változott az idők során. Azonban minden csupán pragmatikus kérdés, nem dogmatikai. A Római Egyház csinált ebből dogmatikai kérdést a X. századtól kezdve, amikor kitalálta a római pápa egyetemes egyházfőségét.

2011.02.09. 18:09:35

@max val birca man:

'Az Egyház történetében a dogmakifejtése az eretnekségek megjelenése miatt lett szükség, hiszen közérthetően meg kellett mondani, hogy mi az Egyház eredeti tanítása. Szintén ki kellett dolgoznia egy keresztény szaknyelvet az egyes fogalmak pontos meghatározására.'

Wittgenstein se vagyok...
de azért azt megkérdezném, hogy azok a fogalmak milyen értelemben léteztek az őket meghatározó szaknyelvi kifejezések előtt.
Itt természetesen nem arra gondolok, hogy az adott dogma tárgya létezett-e.

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 18:22:52

@khamul:

Gyakorlatilag kitaláltak új kifejezéseket. Jellemzően a nem.keresztény görög filozófusoktól elvéve szavakat.

Pl. "iposztaszisz" görögül, "persona" latinul és "parszopa" asszír-arámiul mint a Szentléleket alkotó 3 entitás elnevezése.

A dogma létezett, azaz, hogy a Szentháromság mi is és mik a részei, de nem volt általánosan megállapított szakszó erre, mindenki mást használt, amiből egyesek arra következtettek, hogy mást is értenek egyesek alatta.

evi-ca 2011.02.09. 18:33:01

Üdvözletem! Engem nagyon érdekel ez a téma, van egy kis gyűjteményem, amit szeretnék megosztani. Az összes bibliai verset elolvastam, így nagyon kerek az egész.
1. A Biblia nézőpontja
Követelmény a keresztény lelkészeknek a cölibátus?
A CÖLIBÁTUS a szó szoros értelmében véve az az állapot, hogy valaki nem házas. A The New Encyclopædia Britannica szerint azonban ez a kifejezés „rendszerint a cölibátus szerint élő személynek a vallási tisztviselőként, vallásos szakértőként, illetve vakbuzgó emberként betöltött szerepével kapcsolatban használatos”. A „cölibátus szerint élő személy” kifejezéssel azokat jelöljük, „akiknél a házasság nélküli állapot szent fogadalom következménye, vagy akik ezzel egy fajta lemondást fejeznek ki, vagy akik úgy vélik, hogy ez az állapot a személy vallásos pozíciójának vagy vallásos komolyságának mértéke miatt kívánatosabb”.
Valamikor a múltban bizonyos kiemelkedő vallások úgy fogadták el a cölibátust, mint amely követelmény a szolgái számára. Ám a cölibátus a kereszténység egyetlen más vallására sem volt annyira jellemző, mint a katolicizmusra. Napjainkban nem kis vita folyik a katolikusok által gyakorolt cölibátusról. A The Wilson Quarterly megjegyezte, hogy „az utóbbi évtizedekben egyik tanulmány a másik után vonta le azt a következtetést, hogy a katolikus papoktól a XII. század óta megkövetelt, kötelező érvényű cölibátus jelenti az egyház azon gondjainak gyökerét, hogy papokat toborozzon és tartson meg”. Richard A. Schoenherr szociológus szerint „a cáfolhatatlan történelmi tények és a társadalmi változás ellene van annak, hogy kizárólag csak nőtlen férfiak legyenek a katolikus papságban”. Mi a Biblia nézőpontja a cölibátusról?
Házasság vagy egyedüllét?
Az egész történelmen keresztül sok különböző valláshoz tartozó, számtalan istenfélő férfi és nő választotta, hogy szüzességi fogadalmat tesz. Miért? Sok esetben azért, mert úgy hitték, hogy a testi, anyagi dolgok „a gonosz székét” jelentik. Ez hozta létre azt a filozófiát, mely szerint a szellemi tisztaság csak úgy lehetséges, ha mindenféle szexuális tevékenységtől tartózkodunk. A Bibliának azonban nem ez a nézőpontja. A Biblia a házasságot tiszta, szent és Istentől kapott ajándéknak tekinti. A Mózes első könyvében található teremtési beszámoló a házasságot egyértelműen úgy írja le, mint amely Isten szemében „jó”, és nyilvánvalóan nem úgy, mint amely korlátot jelent az Istennel ápolt, szellemileg tiszta kapcsolatban (1Mózes 1:26–28, 31; 2:18, 22–24; lásd még a Példabeszédek 5:15–19-et is).
Péter apostol és Istennek más helyeselt szolgái, akik hatalmi pozíciót töltöttek be a korai keresztény gyülekezetben, nős férfiak voltak (Máté 8:14; Cselekedetek 18:2; 21:8, 9; 1Korinthus 9:5). Pál apostolnak a gyülekezeti felvigyázók, vagyis a „püspökök” kinevezéséről szóló, Timótheusnak írt utasításai érthetővé teszik ezt a dolgot. Így ír erről: „ A püspöknek azért feddhetetlennek kell lennie, egy feleségű férfiúnak.” (Kiemelés tőlünk; 1Timótheus 3:2, Káldi fordítás.) Figyeld meg, hogy ez a vers egyáltalán nem azt sugallja, hogy mindenképp helytelen, ha a „püspök” házas. Pál egyszerűen csak arra mutatott rá, hogy egy „püspöknek” nem szabad poligámiában élnie — ha házas, akkor csak egy feleségének szabad lennie. A McClintock—Strong-féle Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature valójában ezt a következtetést vonja le: „ Az Úsz[Újszövetség] egyetlen passzusát sem lehet úgy magyarázni, hogy az evangéliumi tanácsok alatt lévő papságnak meg lett volna tiltva a házasságkötés.”
Bár a Biblia igen nagyra becsüli a házasságot, egyáltalán nem ítéli el az egyedüllétet, ha azt valaki szabad akaratából választja. A Biblia ezt úgy javasolja, mint amely kívánatos életút némelyek számára (1Korinthus 7:7, 8). Jézus Krisztus azt mondta, hogy néhány férfi és nő szándékosan választotta az egyedüllét életútját (Máté 19:12). Miért? Nem azért, mert a házasságban van valami vele járó tisztátalanság, amely akadályozza a szellemi fejlődésüket. Egyszerűen azért választották ezt az életutat, hogy erőfeszítéseiket Isten akaratának cselekvésére összpontosítsák olyan időszakban, amelyről úgy érezték, hogy az sürgető.
A kötelező érvényű cölibátushoz vezető út
A Krisztus utáni évszázadokban azonban megváltoztak a dolgok. Az időszámításunk szerinti első három évszázadban „egyaránt voltak házas és nem házas lelkészek is” — fejti ki David Rice, volt Domonkos-rendi szerzetes, aki azért hagyta ott papi hivatását, hogy megnősüljön. Majd a magukat kereszténynek vallókat olyan dolog kezdte befolyásolni, amit egy vallásos író úgy nevezett, hogy „a görög és a bibliai eszmék amalgámja”, és ez eltorzult nézetet hozott létre a szexualitásról, valamint a házasságkötésről.
Néhányan persze még mindig egyszerűen csak azért törekedtek az egyedüllétre, „hogy elérjék a teljes szabadságot, hogy így Isten királysága munkájának szenteljék” magukat. Másokat azonban inkább azok a pogány filozófiák ösztönöztek erre, amelyeket magukba szívtak. A The New Encyclopædia Britannica a következőt jelenti ki: „ Az abban való hit, hogy a szexuális érintkezés beszennyez, és hogy azt nem lehet összeegyeztetni a szentséggel, a cölibátus gyakorlásának fő ösztönző erejeként szivárgott be” a magát kereszténynek valló egyházba.
Rice azt állítja, hogy a negyedik században az egyház „megtiltotta egy házas papnak, hogy az oltáriszentség megünneplése előtti éjszakán szexuális érintkezést folytasson”. Amikor az egyház bevezette a naponkénti oltáriszentséget, ez azt jelentette, hogy a papoknak véglegesen tartózkodniuk kellett a szexuális érintkezéstől. Idővel teljesen megtiltották, hogy a papok házasságot kössenek. A cölibátus így bárkire kötelező érvényű lett, aki az egyház szolgája volt.
Pál apostol éppilyen dolog kialakulására figyelmeztetett. Ezt írta: „ A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Tiltják a házasságkötést” (1Timótheus 4:1, 3, Katolikus fordítás).
Jézus Krisztus a következőt mondta: „A bölcsesség . . . igazolja magát tetteivel” (Máté 11:19, K. f.). Annak esztelensége, hogy az emberek eltértek Isten irányadó mértékeitől, a tetteivel vagy következményeivel igazolta magát. David Rice író sok papot kérdezett meg világszerte a kötelező érvényű cölibátus témájáról. Néhányan, akikkel beszélgetett, ezt mondták: „ A papi hivatásodban mindenféle jót megteszel, amit csak tudsz, ugyanakkor titokban kihasználod a lehetőséget, hogy az arra kapható, hitbuzgó és téged csodáló nőkkel szexuális kapcsolatot létesíts.”
A Máté 7:20-at idézve Rice még megjegyzi: „» Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket« — mondta Jézus.” Majd megjegyzést fűz még ahhoz a tragédiához is, amely a kierőszakolt cölibátusból eredt: „ A kötelező érvényű cölibátus gyümölcsei közé tartozik az a több ezer férfi, aki kettős életet él, az a több ezer nő, akinek tönkrement az élete, az a több ezer gyermek, akit a pappá szentelt apja eldob magától, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezek a papok lelki sérülést szenvednek.”
A tiszteletre méltó házasság Isten áldása. A kierőszakolt cölibátusról kiderült, hogy szellemi értelemben kárt okoz. Másrészt a szabadon választott egyedüllét, bár nem nélkülözhetetlen a szentséghez vagy a megmentéshez, jutalommal járó és szellemi értelemben kielégítő életútnak bizonyul némelyeknek (Máté 19:12).

g98 6/8 16-17. o.

evi-ca 2011.02.09. 18:35:14

folyt.
2. A Biblia azt mondja, hogy a „paráznaság miatt . . . jobb házasságban élni, mint égni” (1Korinthus 7:2, 9). E bölcs tanács ellenére sok paptól azt követelik, hogy maradjon nőtlen, vagyis ne házasodjon meg. „ A cölibátusi fogadalom nincs megszegve — magyarázza Nino Lo Bello a The Vatican Papers című könyvében — ha egy pap, egy szerzetes vagy egy apáca szexuális kapcsolatokba bocsátkozik . . . A szexuális kapcsolatokért bocsánatot nyerhetnek, ha őszintén bevallják azt a gyóntatószékben, ellenben az egyház egyszerűen nem ismeri el egyetlen papnak a házasságát sem.” Jó vagy rossz gyümölcsöt terem ez a tanítás? (Máté 7:15–19).
Kétségtelen, hogy sok pap erkölcsileg tiszta életet él, sokan azonban nem. Az 1992 Britannica Book of the Year szerint „a római katolikus egyházzal kapcsolatban arról számoltak be, hogy az 300 millió dollárt fizetett azért, hogy rendbe hozza a papság szexuális visszaélésekkel kapcsolatos eseteit”. Később e műnek az 1994-es kiadása ezt mondta: „Számos pap AIDS miatti halála leleplezte, hogy vannak homoszexuális papok, és megfigyelték, hogy a homoszexuálisok túl nagy számban . . . vonzódtak a papsághoz.” Nem csoda, hogy a Biblia ’gonosz lelkek tanításának’ nevezi azt, hogy „tiltják a házasságot” (1Timótheus 4:1–3). „Némely történész szemében — írja Peter de Rosa a Krisztus helytartói című könyvében — úgy tűnik, hogy a cölibátus több erkölcsi kárt okozott, mint Napnyugat bármely más intézménye, ideértve a prostitúciót is . . . többnyire szennyfolt a kereszténység nevén . . . a kényszerű cölibátus önmagában való ellentmondás . . . A pap tehát vétkezhet ezerszer, de az egyházjog megtiltja neki, hogy egyszer is házasodjék.”
Vegyük például a római katolikus püspök, Eamon Casey esetét, aki bevallotta, hogy egy, most (1997.) már tizenéves törvénytelen gyermek apja. Casey helyzete „távolról sem volt egyedülálló” — ahogy azt a Guardian című brit lap kihangsúlyozta. Hasonló gondolatmenetet követve a The Times erről számolt be: „Casey püspök becstelenségét illetően az az igazság, hogy vétsége nem számít kivételnek, a cölibátus kijátszása ugyanis se nem új, se nem ritka.” A Skóciában megjelenő The Glasgow Herald is megerősíti ezt az állítást, mert kijelenti, hogy az Egyesült Államokban a római katolikus egyház papságának csupán két százaléka tartózkodik mind a hetero-, mind a homoszexuális kapcsolattól. Ez a számadat — akár pontos, akár nem — jelzi, milyen hírnevük van a katolikus papoknak az erkölcsösség dolgában.
Egy vallásos kiadvány ezt mondja: „A cölibátust, ami a papi személyekre kötelező, egyházi törvény írja elő a nyugati egyházban, és megtiltja, hogy házas egyéneket pappá szenteljenek, a szent rendekhez tartozóknak pedig, hogy házasságot kössenek. Magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy az ilyen egyének fogadalom terhe alatt teljes önmegtartóztatásban éljenek. Ennek oka az, hogy a felszenteltek egyetlen cél szem előtt tartásával szolgálhassák Istent (1Korinthus 7:32), és az önmegtartóztató élettel megőrizzék szűzies állapotukat, amely szentebb és magasabb rendű, mint a házassági állapot Az ÚT (Új Testamentum)-ban a cölibátus vagy szűzies állapot magasabb elhivatottságra van felemelve, mint a házasállapot” (The Chatolic Encyclopedia — Robert C. Broderic műve).
De hát valóban lehetséges az, hogy a kikényszerített cölibátus ’szentebb és magasabb rendű, mint a házasság’? Az Új Testamentum szerint nem, mert a Katolikus fordítás ezt mondja: „A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben, némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza” (1Timótheus 4:1–3). Valóban, a házasság Isten adománya és jó dolog (Ruth 1:9).
VI. Pál pápa a Sacerdotalis Caelibatus (A papságról és a megszentelt celibátusról, 1967) enciklikájában az egyházi személyektől elvárt követelményként erősítette meg a cölibátust, jóllehet elismerte, hogy „a Krisztus és az apostolok tanítását megőrző Újszövetség . . . nem követeli meg nyíltan a szent lelkipásztorok nőtlenséget . . . Maga Jézus sem szabta feltételnek azt a tizenkettő kiválasztásánál, sem az apostolok nem tették ezt azok esetében, akik az első keresztény közösségek felett elnököltek” (The Papal Encyclicals 1958-1981. [Falls Church, Va., 1981] 204. o.).
1Kor 9:5, Kár.: „Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” („Kéfás” a Péternek adott arámi név; lásd: János 1:42. Lásd még: Márk 1:29–31; ez utóbbi hivatkozik Simon, azaz Péter anyósára.)
1Tim 3:2, Káldi: „a püspöknek . . . egy feleségű férfiúnak [„egyszer nősültnek”, Kat.]” kell lennie.
A keresztény korszak előtt a buddhizmus megkívánta papjaitól és szerzeteseitől a cölibátust (History of Sacerdotal Celibacy in the Christian Church. London, 1932, negyedik, átdolgozott kiad., Henry C. Lea, 6. o.). Ám A. Hislop The Two Babylons című könyvéből megtudjuk, hogy még korábban a babiloni papság magasabb rendjeitől is megkívánták a cölibátus gyakorlását ([New York, 1943] 219. o.)
1Tim 4:1–3, Kat.: „ A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak . . . Tiltják a házasságkötést.”
A ma létező sok vallás látszólag teljesen különbözik egymástól. De ha lefejtjük róluk azokat a dolgokat, amelyek csupán díszítések és későbbi betoldások, valamint azokat a különbségeket, amelyek az éghajlat, a nyelv, az ország sajátosságainak és más tényezőknek tudhatók be, a legtöbb vallás meglepően hasonlónak tűnik.
A legtöbb ember például azt gondolná, hogy aligha létezik annál különbözőbb két vallás, mint amilyen a Nyugat római katolikus egyháza és a Kelet buddhizmusa. De mit látunk akkor, ha félretesszük azokat a különbségeket, amelyek a nyelvnek és a kultúrának tulajdoníthatók? Ha tárgyilagosak vagyunk, el kell ismernünk, hogy a kettőnek nagyon sok közös vonása van. Mind a katolicizmus, mind a buddhizmus tele van szertartásokkal és ceremóniákkal. Ilyenek például az egyházi énekek, valamint a gyertyák, a tömjén, a szenteltvíz, a rózsafüzér, a szentképek és az imakönyvek használata, sőt még a kereszt jele is. Mindkét vallás fenntartja a szerzetesek és az apácák intézményét; ismertek a papi cölibátusról, különleges öltözetükről, vallási ünnepnapjaikról és jellegzetes ételeikről. Ez a felsorolás nem teljes, csupán a téma illusztrálására szolgál. A kérdés az: Két vallás, amelyik annyira különbözőnek tűnik, miért egyezik meg mégis olyan sok dologban?
Mivel ennek a két vallásnak az összehasonlítása ilyen tanulságosnak bizonyult, kínálkozik a lehetőség, hogy más vallásokat ugyanígy összehasonlítsunk egymással. Ha ezt megtesszük, úgy találjuk, hogy bizonyos tanítások és elképzelések szinte általánosak közöttük. A legtöbb ember ismeri az olyan hittételeket, mint például: az emberi lélek halhatatlansága, az égi jutalom minden jó embernek, az örök gyötrelem a bűnösöknek egy alvilágban, a tisztítótűz, a háromság, a több istenből álló istenség, az istenanya vagy az ég királynőjének személyében megjelenő istennő.
Lényeges különbség van a kierőszakolt cölibátus kifejezés és a között az elképzelés között, hogy az emberekre ráerőszakolják a cölibátust. Ha például egy vállalat elkészít egy szabályzatot az öltözködésre vonatkozóan, és csak azokat az embereket alkalmazza, akik beleegyeznek, hogy betartják ezt a szabályzatot, illetve elbocsátja azokat, akik megsértik ezt, akkor azt lehet mondani, hogy a vállalatnak „kierőszakolt” öltözködési szabályzata van. Ehhez hasonlóan helyénvaló azt mondani, hogy a katolikus papság körében „kierőszakolt cölibátus” létezik.
A katolikus egyházban többek között a cölibátus miatti csatározás állítja leginkább próba elé a papságot — számol be a Veja című folyóirat. — 1970-ben 10 000 papról jelentették, hogy nősülési szándék miatt hagyott fel a hivatásával. Manapság 120 000-en teszik ezt meg, vagyis 12-szer annyian. Brazíliában ugyanennyi idő alatt 20-szorosára nőtt azoknak a papoknak a száma, akik így döntöttek.” A római katolikus egyház vezetői védik a cölibátus gyakorlatát — bár érveiknek nincs Írás szerinti alapjuk —, mivel szerintük lehetővé teszi a papok számára, „hogy nagyobb figyelmet szenteljenek Istennek”, és a munkájukra összpontosítsanak. „De a valódi érvek, melyek a cölibátust éltetik, nagyon is világiasak — mondja a Veja. — Az elképzelés a középkorban született meg az egyházi vagyon feldarabolódásának a megakadályozására. Így akarták elérni azt, hogy ne az örökösök szerezzék meg a földet és más anyagi javakat.”
A Christianity Today című folyóirat arról számol be, hogy 1996 novemberében körülbelül 40 episzkopális püspök aláírt egy olyan nyilatkozatot, mely azt követeli az egyháztól, hogy „a papság szexuális viselkedésére vonatkozóan világos és kötelező érvényű irányadó mértékekről gondoskodjon”. Az egyházat számos olyan botrány rázta meg, amelyben lelkészek voltak, és a konzervatív nézeteket képviselők azt mondják, ez annak köszönhető, hogy „nem ismertettek egyértelműen egyházi tantételt a szexualitásra vonatkozóan”. Brooklynban (New York) például az episzkopális egyház plébánosa lemondott, miután beismerte, hogy homoszexuális kapcsolatai vannak. Todd Wetzel, az Episzkopálisak Egyesületének ügyvezető igazgatója ezt mondta: „ Az egyház nem csupán egyetlen botránnyal néz szembe, hanem sokkal, melyek közül ez az eset a legszörnyűbb.” Korábban az egyházra akkor figyelt fel a nagy nyilvánosság, amikor az a nyugdíjas Walter Righter püspököt eretnekséggel vádolta, mivel egy cölibátus nélkül élő, homoszexuális embert diakónusszá szentelt. A vádakat ejtették, miután az „episzkopális bíróság kijelentette, hogy a felekezetnek nincs olyan »főbb tantétele«, amely a szexualitást a házasságon belülre korlátozná”.
II. János Pál a Kanada keleti részén élő püspökökkel tartott tanácskozásán a papok által elkövetett szexuális megbecstelenítésekre irányította a figyelmét. A L’Osservatore Romano jelentése szerint a pápa elmondta a kanadai egyházi embereknek, hogy „a botrány, amelyet a papság azon tagjai és azok a szerzetesek okoztak, akik elbuktak ebben a tekintetben, mindeddig nagy szenvedés forrása az egyház számára Kanadában”. Hozzáfűzte, hogy imádkozott „azokért, akik a szexuális bántalmazás áldozatai, valamint azokért, akik bűnösök abban”. Néhányan hisznek abban, hogy a papok kötelező cölibátusának eltörlése hozzájárulna a papság által elkövetett szexuális megbecstelenítési botrányok csökkentéséhez, valamint megoldaná „a papok hiányát és egyenlőtlen elhelyezését” is, amit megemlített a pápa. II. János Pál szerint azonban „napjainkban a cölibátus megtartását magában foglaló nehézségek nem szolgáltatnak elegendő okot arra, hogy megdöntsék az egyház meggyőződését a cölibátus értékével és helyességével kapcsolatban”.

evi-ca 2011.02.09. 18:40:53

folyt.
3. Bár a fenti idézetek, tanulmányok egy hosszabb időt foglalnak magukban -a megírásuk idejét tekintve-, úgy gondolom, ez még inkább arra mutat, hogy évtizedek vagy még hosszabb idő alatt sem lett egységes álláspont a témát illetően. Pedig 1 Biblia van, 1 Jézus, 1 Isten. A Bibliát pedig összességében kell vizsgálni, nem pedig az ilyen meg olyan egyházak tanításait. Azt mondta egyik ismerősöm, minden vallás az Istent keresi. De könyörgöm! Ha egyszer Ő útmutatást, alapelveket, törvényeket adott, melyek egyértelműek, akkor nem egyszerűbb lenne azt az egyházat követni, amelyik megfelel az Isten elvárásainak?
Hát... érdekes dolgok ezek.

parlamentarista 2011.02.09. 19:01:02

@max val birca man:
a protestantizmus is ugyanezt a regionális gondolkodást hozta el csak kisebb egységekben. azt, hogy vannak kulturálisan autonóm szövetségi tartományok. ezeket alulról kell megszervezni, a kis közösségek világi képviselőket is választhassanak, és az egésznek a tetejében egy kollégium legyen, és ne egy teljhatalommal felruházott pontifex maximus.

szinte minden kulturális kérdésben a katolikusok és az ellenreformáltak ütköznek a protestánsokkal.

tehát közjogi értelemben annyit kellene csinálni, hogy az egyéni képviseleti (kistérségi, választókerületi) rendszerre alapozva létre kellene hozni regionális parlamenteket, tartományi zsinatokat, és aztán ezek választott vezetőiből szövetségi tanácsokat kellene alakítani kifejezetten kulturális célzattal.

példának okáért létrejöhetne így egy közép-európai szövetségi médiatanács, turisztikai tanács, emberi jogi tanács, vagy akár a supreme court is megválasztható lenne szövetségi jelleggel. akármilyen magistratus.

ebben az esetben visszatérnénk oda, hogy a kultúrának többnemzetiségű államszövetségekben kellene csúcsosodna ki, aminek vélhetően csak az egyik központja lenne róma. de akkor oda lenne a római katolikus, és egyébként az ezzel szemben szerveződő liberális kulturális hegemónia is.

szerintem az iszlámmal sem lenne akkora ellentét, mivel ahogy haladnánk nyugatról keletre, északról délre a kultúra is fokról fokra változna, arról nem beszélve, hogy a városok között élén gazdasági kapcsolatok alakulhatnának ki, és ettől még az unió megszervezhetné a hadsereget.

csak ebben hol lennének a mostani állampártok. nagy valószínűséggel sehol sem. az országgyűlésben szónokolnának, de igazából csak társadalompolitikai szerepet látnának el, mert a kultúra a régiókra lenne bízva, a gazdaság a városokra, és az összeurópai nemzetpolitika pedig a nemzetközösségre, az unióra.

persze ennek ma kevés az aktualitása, mégis ezt gondolom.

2011.02.09. 19:10:57

@max val birca man:

'Gyakorlatilag kitaláltak új kifejezéseket. Jellemzően a nem.keresztény görög filozófusoktól elvéve szavakat.'

Akkor valamit mégiscsak ALKOTTAK, nem?
Mi haszna egy dogmának, ha nincsenek szavaink, hogy gondolkodjunk róla?

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 19:12:43

@khamul:

Nem alkottak dogmát, csak kitalálták a megfelelő szaknyelvet.

parlamentarista 2011.02.09. 19:20:49

@evi-ca:
az emberi szexualitást nagyjából két bit határozza meg.
00 - aszexuális - minden, ami nemiséggel kapcsolatos tanult magatartás
01 - heteroszexuális - az ellenkező neművel való testi érintkezés ösztönös, az azonos neművel tanult
10 - homoszexuális - az azonos neművel való kapcsolat testi érintkezés az ösztönös, és az ellentétes neművel tanult
11 - biszexuális - mindenféle testi kapcsolat ösztönös

a heteroszexualitás azért van többségben, mert aki aszexuális, vagy biszexuális is akar gyereket, sőt még a homoszexuálisok is, azért tud az is öröklődni, nem szelektálódik ki.

na most az egyház ezer éven át úgy próbálta meg alakítani az erkölcsöt, hogy a leszbikusokat, és a melegeket bezárta egy kolostorba, az aszexuális férfiak találták ki maguknak a cölibátust, hozták létre a pápaságot.

csakhogy ez a biblikusnak mondott intézményrendszer az emancipációval felbomlott. a feministák is ugyanazt mondták, amit a katolikusok, csak épp a női nemre vonatkoztatva. a feminista alapítványokban az viseljen tisztséget, aki testileg nem érintkezik az ellentétes neművel. és sokan úgy képzelték, hogy a katolicizmust a nőmozgalom szintjére degradálni mégse kellene.

ezért a polgárjogi mozgalmakkal szemben megerősödött a politikai katolicizmus, magyarországon is látjuk, hogy katolikus politikusok mást se akarnak, mint minden szekularizált, emancipált elképzeléssel szembeszállni, a liberálisok pedig antiklerikálisak.

de kérdés, hogy mi lenne, ha eltörölnék a cölibátust. mert akkor valószínűleg nem az aszexuálisok (00), hanem biszexuális alfahímek (11) uralnák az egyházat. ami szintén nem lenne jó, mert olyan lenne, mint a való világ. szandika biztosan beállna papnőnek. aki nem tudja ő egy szilikonos rúdtáncos hölgy.

tehát cölibátus csak úgy volna szabad eltörölni, ha a történelmi egyházak demokratizálódnának, de ebben az esetben az egyháznak engedni kellene abortusz ügyben, eutanázia ügyben, homoszexualitás kérdésében. a szekularizáció, az emancipáció ügyében. csak sokan azt mondják, hogy akkor az már nem a római katolikus egyház lenne.

2011.02.09. 19:22:33

@max val birca man:

Ennek a csiki-csukinak nincs sok értelme.
Hogyan létezhet egy elvont fogalom, ha nincsenek eszközeink, hogy megragadjuk? Honnan lehet ilyenkor tudni, hogy mi az eretnekség és mi az ortodoxia?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.02.09. 19:26:04

Érdekes, hogy ez egy olyan téma, ami mindenkit tűzbe hoz:-D Ezzel csak az a probléma, hogy az érintett papokon kívül (ú. é. a kléruson kívül), ugyan, ki volna kompetens ebben a kérdésben állást foglalni, döntést hozni?! Értem én, hogy ez sokaknak lehetőség az egyházf*kázásra, de (szerintem) ez csak üresjárat. A cölibátus kérdését ez a legkevésbé sem érinti.

Az Egyház álláspontja egyébként világos és koherens:

"XVI. BENEDEK PÁPA SACRAMENTUM CARITATIS KEZDETŰ SZINÓDUS UTÁNI APOSTOLI BUZDÍTÁSA A PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS PAPOKHOZ, A SZERZETESEKHEZ ÉS SZERZETESNŐKHÖZ, ÉS A VILÁGI KRISZTUSHÍVŐKHÖZ AZ EUCHARISZTIÁRÓL, AZ EGYHÁZ ÉLETÉNEK ÉS KÜLDETÉSÉNEK FORRÁSÁRÓL ÉS CSÚCSPONTJÁRÓL

(...)

Az Eucharisztia és a papi cölibátus

24. A Szinódusi Atyák hangsúlyozni akarták, hogy a szolgálati papság a szentelés révén megköveteli a teljes Krisztushoz hasonulást. Tiszteletben tartva az eltérő keleti gyakorlatot és hagyományt, hangsúlyoznunk kell a papi cölibátus mély értelmét, melyet joggal felfoghatatlan gazdagságnak tartunk és amelyet az a keleti gyakorlat is megerősít, hogy püspököt csak azok közül választanak, akik cölibátusban élnek, és nagy tiszteletben tartják a cölebsz papokat. A papnak e döntésében ugyanis különleges kifejezést nyer az odaadás, mely hasonlóvá teszi Krisztushoz, és önmagának kizárólagosan Isten országáért való fölajánlása.[...] Az a tény, hogy maga Krisztus, az örök pap küldetését szűzi állapotban élte egészen a keresztáldozatig, biztos hivatkozási pont ahhoz, hogy erre vonatkozóan megőrizzük a latin Egyház hagyományát. Ezért nem elég a papi cölibátust merő funkcionális szempontokból megérteni. Valójában különleges hasonulást jelenít meg magának Krisztusnak az életstílusához. Egy ilyen döntés mindenekelőtt jegyesi természetű; azonosulás Krisztusnak, a Vőlegénynek a szívével, aki életét adja Menyasszonyáért. A nagy egyházi hagyománnyal, a II. Vatikáni Zsinattal[...] és Pápa elődeimmel[...] összhangban hangsúlyozom a cölibátusban megélt papi élet szépségét és fontosságát mint a Krisztus, az Egyház és Isten országa iránti teljes és kizárólagos odaadás jelét, s ezért megerősítem kötelező voltát a latin hagyomány számára. Az éretten, örömmel és odaadóan megélt papi cölibátus az egyik legnagyobb áldás mind az Egyház, mind a társadalom számára.

(...)

Hála és reménység

26. Végül jobban kell hinnünk és remélnünk az isteni kezdeményezésben. Még ha bizonyos régiókban paphiány van is, nem szabad elveszítenünk a bizalmat, hogy Krisztus továbbra is megszólít embereket, akik elhagyva minden más foglalkozást, teljesen a szent misztériumok ünneplésére, az evangélium hirdetésére és a lelkipásztori szolgálatra szentelik magukat. Szeretném kifejezni az egész Egyház háláját mindazon püspököknek és papoknak, akik hűséges odaadással és elkötelezettséggel végzik szolgálatukat. Természetesen az Egyház hálája a diakónusoknak is szól, akik a kézrátételt „nem a papságra, hanem a szolgálatra”[...] kapták. Miként a Szinódusi Gyűlés ajánlotta, különleges hálával fordulok a Fidei donum-papokhoz, akik hozzáértéssel és nagylelkű odaadással építik a közösséget, hirdetve Isten Igéjét és megtörve az Élet kenyerét, nem kímélve energiájukat az Egyház küldetésének szolgálatában.[...] Hálát kell adnunk Istennek nagyon sok papért, akik Krisztus szolgálatában szenvedtek, egészen életük föláldozásáig. Az ő életük tényekben mutatja meg, mit jelent maradéktalanul papnak lenni. Megrendítő tanúságtételekről van szó, melyek sok ifjút indíthatnak arra, hogy kövessék Krisztust és életüket adják másokért, így találva meg igazi saját életüket.

(...)

(Kelt Rómában, Szent Péternél, 2007. február 22-én, Szent Péter Katedrája ünnepén, pápaságom második évében.)"

www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/apost_exhortations/documents/hf_ben-xvi_exh_20070222_sacramentum-caritatis_hu.html

És:

"A klerikusi cölibátus, azaz, hogy a klerikusok felszentelésük után szexuálisan önmegtartóztató életet éltek, igen korai hagyomány, több kutató szerint az apostoli korig visszavezethető. Általában elv volt 1Tim 3,2, mely szerint a püspöknek egyfeleségűnek kellett lennie. Ezt a szakaszt már a 2. században úgy értelmezték, hogy a felszentelt személy egyáltalán nem élhet szexuális életet. Szókratész Egyháztörténete (I,11) szerint, a nikaiai zsinaton felmerült a teljes megtartóztatás bevezetése, de ez egy Paphnutiosz nevű szerzetes miatt megbukott, aki ezt túl nehéz tehernek találta volna a klérus számára. Ezt általában legendás történetnek tartják a tudósok.

Fontos volt az is, hogy pl. Órigenész, Tertullianus nagyra becsülték a szüzesség állapotát, szerintük az önmegtartóztatásban élők imája hatékonyabb.

Nyugaton a korai időktől fogva követelmény lett a megtartóztatás. Ez azt jelenti, hogy a házasok felszentelése nem volt kizárva, de kötelező volt az önmegtartóztatás. Fontos volt a rituális tisztaság szempontja, még az Ószövetségből: napi eucharisztia esetében ez folytonos szexuális önmegtartóztatást jelentett. 300 körül az elvirai zsinat (Hispánia) már megköveteli, hogy a nagyobb klerikusok éljenek cölibátusban, és büntetéssel fenyegeti az ez ellen vétőket, ami azt jelenti, hogy már létező szokás betartását szorgalmazza.

A 4. század végén kezdik Siricius és Damasus pápák követelni a klerikusok önmegtartóztató életét; később Nagy Szt. Leó pápa kiterjeszti ezt a szubdiakónusokra is. Ez nem azt jelenti, hogy a házasokat kizárták, hanem meg kellett ígérniük a szentelés előtt, hogy utána nem élnek házaséletet. Fontos szempont volt a példaadás a keresztény népnek (a püspök nem prédikálhatja a szüzesség, megtartóztatás fontosságát, ha ő maga nem él benne), a rituális tisztaság (ebben felfedezhető ószövetségi hatás, de az Eukarisztia miatt van) az egyház javainak védelme, és az is, hogy a pap lelki atyasága cölebsz életformában tud kibontakozni (a mai szempont, felszabadulás a lelkipásztori munkára, még nem volt hangsúlyos).

A rituális tisztaságban közrejátszik 1Kor 7,5 (“Ne tartózkodjatok egymástól…”) különleges exegézise: ha a házasok imájának meghallgatásához szükséges a megtartóztatás, mennyivel inkább igaz ez a papokra, akiknek szüntelenül szolgálatot kell teljesíteniük Isten előtt, és imádkozni a népért. Nyugaton még sok helyen a püspökök nős emberek, ez nem volt megtiltva.

Keleten viszont az elv az lett, hogy a keresztény papságnak a keresztény házasság ideálját kell képviselnie (Ef 5): ezért volt tilos az újraházasodás; csak laikusok esetében lehetett ettől eltérni. Iusztinianosz császár viszont megtiltotta, hogy házas püspököt felszenteljenek, akiknek gyermekei voltak (egyházi vagyont ne örökölhessék). Ezt a Quinisextum megerősítette, mint egyházi törvényt: a feleségnek kolostorba kellett vonulnia. Azaz eltértek a házas püspök eszményétől. Ezzel együtt a zsinat monogámiát követelt a klérustól. Nem lehetett pap az elvált ember, vagy aki özvegyet vett feleségül. Meyendorff szerint a Kelet a cölibátust inkább az eszkatologikus parúzia elővételezéseként értelmezte, ezért annak igazi kontextusát is a szerzetesi aszkézisben látták. Egyébként a nagyobb rendekben lévők rituális megtartóztatását Keleten is előírták, de ott nem volt mindennapi liturgia."

www.sapientia.hu/hu/system/files/ET1-2005.pdf

ü
bbjnick

szempontpuska 2011.02.09. 19:28:00

@GGG77: Az legyen a papok dolga....

szempontpuska 2011.02.09. 19:29:05

@Lrdx: node miben érint ez egy ateistát??? A papok önként vállalják, az ő dolguk/bajuk

max val birca man · http://maxval.co.nr 2011.02.09. 19:46:45

@khamul:

A fogalom megvolt, de nem volt megfelelő szó a magyarázására. Pl. az, hogy Isten egyszerre 1 és 3, ez így benne volt a hagyományban, azonban nem voltak meg hozzá szavak, így kitalálták, hogy az 1 neve uszia, a 3 neve meg iposztaszisz. Egyetlen usziában van 3 hiposztaszisz.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 08:24:58

„Aki női papokat akar, menjen át anglikánnak, az egyház demokratizálásának semmi értelme. Gyorsan a nevetségességbe fulladna, ha akár a papok, akár a hívek közt kellene korteskednie egy-egy püspökjelöltnek, netalán a papabile bíborosoknak.”

A katolikus egyház így is, úgy is a nevetségességbe fullad. Akkor már hadd érezzék jól magukat a tisztviselői, nemdebár?

GGG77 2011.02.10. 09:33:33

@kesztió: "A katolikus egyház így is, úgy is a nevetségességbe fullad. "

Erről van szó. Aki nem érzi, hogy mennyire nincs tekintélye (legfőképp a pedofil ügyek miatt) ennek a szervezetnek az vak.
Egy olyan szervezet mellett érvelni, amelynek tagjai ezerszám kínoznak és aláznak meg gyerekeket, nos finoman szólva gyomorforgató.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 09:52:20

„Témánál vagyunk: a pedofil papok többsége homoszexuális, egészszéges nemi identitású ember nem kisfiúkon fogja kiélni a nőhiányát.”

A pedofil papok többsége (pontosabban fogalmazva: 100%-a) pedofil. Így egyszerűen. Baromság idekeverni a homoszexualitást – hogy nem nevezzem tudatos, rosszindulatú ferdítésnek.

Kedves Mandiner blog!

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 09:56:24

(...) Kedves Mandiner blog!

Számomra, liberálisként, a konzervativizmus olyan világnézet, melynek bizonyos eszméivel nagyon nem értek egyet, de a sokszínűség megnyilvánulásaként tisztelem – és semmiképp nem tekintem a blődség szinonimájának.

De ha a tisztelt blogszerkesztők hasonló szellemiségű bejegyzésekkel feltétlenül ennek ellenkezőjét próbálják bizonyítani, állok elébe, hogy igazítsak a véleményemen.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.10. 10:08:14

@kesztió: a pedofil papok túlnyomó többsége homoszexuális. Ez nem ferdítés, hanem statisztikai adat, amivel nehéz vitatkozni.
www.komment.hu/tartalom/20100526-velemeny-ratzinger-tette-a-legtobbet-a-papi-pedofilia-ellen.html?cmnt_page=1
A Hittani Kongregáció ügyésze, Charles J. Scicluna az Avvenirének adott interjújában (magyarul itt) is rámutatott, hogy az esetek mintegy 60 százalékában azonos nemű fiatalok iránti vonzódásról volt szó, 30 százalékában ellentétes nemű személlyel folytatott viszonyról; a fennmaradó 10 százalékban beszélhetünk a szó szoros értelmében vett pedofíliáról. Egy amerikai tanulmány (K. Freund - R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children - An Exploratory Study, Journal of Sex and Marital Therapy 18) szerint homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 10:30:56

@dobray: Ok, a statisztikai adatokat tekintve elismerem, hogy tévedtem, de érdekes módon olyan tanulmányról nem szó a fáma, hogy alapvetően „természetellenes” (hogy a kedvenc konzervatív terminusotoka használjam) szexuális viselkedési sémák közé (cölibátus) szorított egyén preferenciái hogyan alakulnak. Tehát továbbra is durva csúsztatásnak tekintem a homoszexualitás nyakába varrni a papi pedofília problémáját.

Amúgy kíváncsi lennék arra, hogy te például hogy evoluálnál, ha jó néhány évre összezárnának egy aranyos, göndör, szőke hajú, lányos arcú kiskamasszal egy lakatlan szigeten…

A cikk többi érve pedig, hogy pl. „a házas papoknak sokkal kevesebb ideje lenne a lelkipásztorkodásra”, a nevetségesség csúcsa. Ugyanbiza mitől több, fontosabb egy pap egy pedagógusnál, terapeutánál, stb? Úgyhogy továbbra is fenntartom, hogy az ilyesszerű fonák írásokkal többet ártasz a konzervativizmus eszméjének, mint amennyit használsz.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.10. 10:53:12

@kesztió: nyilván magadból indulsz ki, amikor azt gondolod, hogy egy lányos arcú fiúkára egy idő után rá fog izgulni egy kiéhezett hetero férfi. Csomóan szaladgálnak a világban mondjuk évekig barátnő nélkül, és nem fogdosnak fiúkat. De ha neked mindegy, csak luk legyen, hát egészségedre. A cölibátus pedig nem természetellenes, teljesen máshogy látjuk a dolgokat.
Ha egy kicsit belehelyezkednél egy katolikus világlátásába, talán rájönnél, mire gondolok, amikor azt írom, hogy egy papnak nem lenne elég ideje házasként a híveivel törődni. LÁtszik, még nem találkoztál létező egyházközséggel, ilyesmivel.
Pl egy interjú: www.magyarkurir.hu/hirek/pap-vagyok-es-irtam-egy-koenyvet-az-intimitasrol
Nem értem, ez a "miért fontosabb" dolog hogy a francba jön ide. Nem fontossági kérdésről van szó, hanem arról, hogy annyi ellátandó feladata van, hogy arra nem elég napi nyolc óra, és a papság életre szóló, teljes embert kívánó hivatás, és jelenleg paphiány van. Lelkivezetés, stb. Egyébként a pap, mint szetnségkiszolgáltató, mindennél fontosabb, valóban. :d Az írásban semmi fonák nincs, és lehet, hogy meglep, de a Mandinernek nem egy katolikus és keresztény bloggere van, hanem sok. :d Fontosnak tartjuk az egyházakat és szimpatizálunk velük. Evvan, akár tetszik, akár nem.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.10. 10:57:26

@kesztió: egyébként elég sok hasonló szellemiségű írásom jelent már meg itt, és még meg is fog, átküldtem őket emilben, mert a kommentmező valamiért nem akarja megjelentetni őket.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 11:03:27

@dobray:

Aha. Ezek szerint nemcsak minket, ateistákat tekintesz megvilágosulatlan vagy eltévelyedett bárányoknak, hanem a protestánsokat is. Mert náluk érdekes módon a lelkipásztoroknak a temérdek munkán kívül jut idejük a családra is…

Arra lennék kíváncsi, hogy ha majd a harmadik vatikáni zsinaton föloldják a cölibátus tilalmát, akkor pont ilyen vehemenciával fogsz érvelni a cölibátus ellen? Megkapó a hitnek álcázott tekintélyelvűségetek, az bizonyos.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.10. 11:33:30

@kesztió: nem értem a logikádat. :D Egyébként azt is írtam, hogy tőlem akár jöhetnének is a házas papok, nem lennék megrendülve. De ettől még tiszteletre méltó intézménynek tartom a cölibátust, aminek megvan a maga teológiája és a gyakorlati haszna is. A protestánsoknál nincs szentségi papság, papi rend. a cölibátus természetfeletti dolog is, amit Isten országáért vállal a pap. Bár nyilván ateistaként nehéz belehelyezkedni egy ilyen gondolatvilágba. Nem ártana elolvasnod egy iskolás hittankönyvet. Egyébként nyilvánvaló, hogy nem lennék katolikus, ha nem gondolnám, hogy fölvilágosultabb dolog az ateizmusnál avagy a protestantizmusnál. Nyilván te sem azért vagy ateista, mert azt gondolod, hogy az ateizmus hülyeség, hanem mert azt gondolod, hogy neked van igazad. És örülnék, ha nem facsarnád ki marhaságokkal a szövegemet. Egyébként az egyház azon részéhez tartozom, amelyik már a II. Vatikáni Zsinat utáni változásokat is bírálja, úgyhogy nem fogok semmilyen vehemenciával érvelni a cölibátus ellen, ha eltörlik, akkor is mellette fogok érvelni, és akkor is szabadon válaszhatja majd aki akarja. A hit és a tekintély miért is mond ellent egymásnak?

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 12:17:35

@dobray: Na itt a bibi, kedves kolléga.
A katolikus egyházat, mint olyat, nem tartom túl értelmes dolognak. Az égvilágon, mindent, amiről úgy gondolja, hogy nyújt – beleértve a lelki vetületet – más világnézet pont úgy nyújtani tudja, így nem indokolt az a gőg, mellyet az egyedül érvényes igazságnak tartja magát.

DE.

Kettőnk között az a különbség, hogy én elvi alapon nem zárom ki isten létét – még egy annyira „emberszabású” istenét sem, amiről a katolicizmus mesél. Pedig a racionális gondolkozás ezt – ha nem is zárja ki – de finoman szólva nem indokolja. Te viszont zsigerből hallani sem akarsz arról, hogy esetleg másképp lennének a dologk, ahogy csecsszopó korod óta beléd indoktrinálták. Úgyhogy egy kicsit visszavehetnél abból a vehemenciából, amivel csuklóból visszadobsz minden ellenérvet.

Amúgy – micsoda véletlen – pont most olvastam ki egy iskolás hittankönyvet:

Nemes István – Római katolikus vallás, tankönyv a X. osztály számára, Studium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008. ISBN 978 643 126 6

Az inkvizícióról, pontiosabban annak tisztára mosásáról szóló fejezetet érdemes átböngészni. A holokauszttagadókkal sincs különösebb bajom, mindenki akkora marhaságot állít, amekkorát akar, max. hülyét csinál magából, de azért nem semmi, mennyire nem képes egy kis önvizsgálatra az egyházatok…

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.10. 12:51:06

@kesztió: Szerintem beléd az ateizmust indoktrinálták, és láthatóan korlátolt a gondolkodásod a vallásod. "Te viszont zsigerből hallani sem akarsz arról, hogy esetleg másképp lennének a dologk, ahogy csecsszopó korod óta beléd indoktrinálták. Úgyhogy egy kicsit visszavehetnél abból a vehemenciából, amivel csuklóból visszadobsz minden ellenérvet."

A vehemencia nálad is megvan, érveket meg nem söpörtem le, hanem válaszoltam rájuk. Az meg, hogy zsigerből hallani sem akarok más világnézetről, egyrészt nem igaz, másrészt kivitelezhetetlen is a mai világban. Neked van rólam egy prekoncepciód, amit nem vagy hajlandó megváltoztatni. Ha valaki meg akarja védeni a hitét, vagy meg akarja alapozni, szükségszerűen találkoznia kell más világnézetekkel. :D

Vitatkozhatunk Isten létéről, hosszú lesz. De szerinted egy katolikus sosem gondolkodik el ezen a kérdésen? Akkor eléggé fogalmad sincs az istenhívőkről. Csak több száz év filozófia szól arról, hogy istenérvek és isten elleni érvek. „Kettőnk között az a különbség, hogy én elvi alapon nem zárom ki isten létét – még egy annyira „emberszabású” istenét sem, amiről a katolicizmus mesél.” Szóvalez a mondatod is eleve prekoncepció, ami egyáltalán nem következik egyik korábbi kommentemből sem. És mi van, ha felnőtt fejjel katolizált ember vagyok? Hogy a racionális gondolkodás nem indoklja Isten létét, ez egy érdekes állítás, évszázadok óta vitatkoznak rajta. Két kérdés: honnan van a világ (a nagy bumm egy pap által kiötlött elmélet, és nem magyarázza, hogy mi volt előtte, tehát nem mond ellent Isten létének), és hogyan lett öntudatos élet az élettelen anyagból? Dawkins nem ér, mivel filozófus körökben nem veszik komolyan, mert óvodás fogalmakat használ.

Továbbra is azt látom, fingod nincs az egyházról. II. JÁnos Pál pápa bocsánatot kért az egyház által elkövetett bűnökért, és én még nem láttam papot, aki tisztára mosta volna az inkvizíciót. Egyébként ha beleolvasol Hahner Péter 100 történelmi tévhit című kötetébe, vagy az Osiris által kiadott Újkor-tankönyvet, akkor szembesülhetnél vele, hogy az inkvizíció egyáltalán nem volt olyan vérengző, mint azt ma sokan gondolják. Ez persze nem jelenti a „tisztára mosását”. De ha te nem vagy hajlandó belátni ilyeneket, akkor te vagy a korlátolt, nem én. :D A holokauszttagadók fingom nincs, hogy jönnek ide, az egyház mindig ellen volt a holokausztnak és a tagadásának is, és állandóan elítélte a nácizmust (kezdve a Mit brennender sorgéval, harmincas évek).

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 16:49:56

Csak találomra a Google nyomán:

„II. János Pál pápa 1996-ban a Pápai Tudományos Akadémiához címzett levelében fejtette ki: „az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több, mint hipotézis". Máté-Tóth András, az SZTE BTK vallástudományi tanszékének vezetője szerint a mai napig az a legnagyobb félreértés, hogy ugyanarról „beszél" a Biblia teremtéstörténete és a darwini evolúciós elmélet.
– Ma már a keresztény egyházak egyike sem gondolja, hogy az evolúció elmélete szembehelyezkedne a Bibliával, ugyanis mindkettő másról szól – mondta el dr. Máté-Tóth András. – Előbbi tudományos elmélet természettudományos adatok értelmezésére, a keresztények Szentírása pedig felszólítás egy életstílusra, hozzáállásra. A Biblia teremtéstörténete nem tudományos összefoglaló, hanem filozófiai-teológiai modell, tulajdonképpen egy metafora. Maga a Biblia üzenet, amely megmutatja, hogyan kell szeretnünk embertársainkat, hogyan álljunk hozzá a teremtett világhoz.” www.delmagyar.hu/szeged_hirek/istenhit_es_evolucio_nem_zarja_ki_egymast/2132545/

És egy másik cikk csupán arról, mennyire nem egyértelmű az egyházatok álláspontja:
beszelo.c3.hu/cikkek/a-vatikan-es-az-evolucio

Akkor miről is beszélünk? Arról, hogy te még a második vatikáni zsinat előtt tartasz, és azt sem ismered el, amit a szabadelvűséggel és újítási vággyal igazán nem vádolható mai Vatikán is már-műr hajlandó elfogadni?

Mondjuk, ha te azon keményvonalasok sorába tartozol, akik szerint 6000 éves a földtörténet, akkor hiába is minden vita. De azért gondolozz el egy kicsit: csuklás nélkül elfogadjátok azt a merőben valószínűtlen állítást, hogy egy mindenható entitás csak úgy ni, a semmiből világot teremt, nem is érdekel, fizikailag miként ötrténhetett ez, de egy természettudományos elmélet legkisebb problémáit is diadalmasan lobogtatjátok, hogy micsoda feloldhatatlan ellentmondás. Hát azért kíváncsi vagyok, milyen szakmai körökben vetik el darwint és az őslénykutatást a teremtéselmélet kedvéért. legyünk már komolyak.

Amúgy Krisztus puszta életét illetően sincs EGYETLEN kortárs utalás sem, nemhogy bizonyíték. És hol vagyunk még attól, hogy Krisztus, ha egyáltalán élt és kivégezték, tényleg isten fia volt-e, vagy csak egy kiemelkedő kaliberű személyiség, egy hős, egy mártír.

De nagyon jól tudod, és tudjuk jó néhány évszázada: elvi alapon sem lehet bizonyítani vagy tagadni a keresztény felfogás szerinti isten létét. Jól ki van az találva. Úgyhogy legalább azt ne meséld itt nekem, hogy van bizonyíték isten létére. Mert az, hogy a mai tudásunk még nem elegendő bizonyos dolgok magyarázásár, nem érv. És a legkönnyebb istenre hivatkozva lesöpörni az asztalról a kényes tudományos kérdéseket.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.10. 19:46:33

@kesztió: szerintem ez egyértelmű álláspont: az evolúció nem ellentétes a teremtéstörténettel. Az egyház saját maga szerint nem hivatott szaktudományos kérdésekben állást foglalni, egyébként épp pár hónapja volt evolúciós konferencia a Vatikánban. Az evolúció azonban nem cáfolja a teremtést. A teremtés ugyanis arra ad választ, honnan a világ, az evolúció pedig arra, hogy hogyan. Látom, megint sikerült kiforgatni a szavaimat: nem azt mondtam, hogy egy az egyben elvetem a zsinatot. A Vatikán pedig nem már-már hajlandó elfogadni az evolúciót, hanem nincs vele semmi baja. És én Dawkinst mondtam, nem Darwint. Nem az evolúciót vetem el, sőt nevetni szoktam a kreacionistákon. Dawkins vallásra vonatkozó nézeteit vetem el. Az evolúciót a zsinat előtt sem vetették el.

Egyébként tekintve, hogy Isten nem e világi létező, a szaktudományok pedig evilágra vonatkoznak, soha egy természettudomány sem fogja tudni teljesen elvetni vagy bizonyítani Isten létét. Ha Isten léte egy az egyben bizonyítható lenne, akkor nem hitnek neveznénk a hitet. Akkor a hit kényszer lenne. Egyébként vannak jelei Isten létének. Az, hogy „a tudomány egyszer mindent megmagyaráz”, csak hipotézis, nem bizonyíték. A világ keletkezése nagy részben filozófiai probléma, nem természettudományos. A végtelenségig nem lehet visszamenni, és bizonygatni, hogy mi volt mi előtt. Ami változik, annak oka kell legyen a változásra. A változást nem magyarázza világegyenlet. De egyébként nyugodtan menj be a könyvtárba, és nézz utána az istenérveknek. Az öntudatos élet létrejöttét sem magyarázza a tudomány. Az, hogy minden relatív, illetve minden természeti, önellentmondó állítások. Szerintem elég rövid úton be lehet látni, hogy a világot nem magyarázza saját maga.

Ha utánaolvasol az exorcizmusnak, akkor pedig eléggé mellbevágóan közvetlen bizonyítékokat is fogsz találni. Krisztus puszta létét illetően rengeteg kortárs utalás van, például Josephus Flavius, na meg a Biblia (amit a régészek pl. teljesen megbízható forrásnak tartanak egykori városok helyeit, stb illetően A Talmud is említi Jézust, éppenséggel rágalmazza. Említi Jézust Tacitus, ifj. Plinius és Suetonius is. ). Nincs ma olyan történész meg régész, stb, aki ne tartaná történelmi létezőnek. Ezt a forráskritika alapján elég nehéz is volna kétségbe vonni. De ha tényleg érdekelnek ilyen kérdések, mondom, bőven van rá irodalom, menj be a köynvtárba.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 22:38:43

@dobray: „Krisztus puszta létét illetően rengeteg kortárs utalás van”

Ha ez így lenne, bizonyára bár egyet megemlítettél volna te is. Mert Flavius még meg sem született, amikor Krisztust állítólagosan leszedték a keresztről. Hasonlóképpen Tacitus, ifj. Plinius és Suetonius. Az Újszövetséget pedig én kábé annyira tartom hiteles forrásnak, mint a Kalevalát, de amúgy is irreleváns, mert az Újszövetséget sem Krisztus életében írták, ugyebár. És azért az első században használatos információarchiválási és -továbbítási „technikák” hitelességéért sen ki nem tenné tűzbe a kezét.

Úgyhogy megint túlságosan fentről osztogattad a tudományt, de ma már kis szerencsével meg lehet úszni a könyvtárat, ha kéznél a Google. Nézd csak, milyen érdekes dolgot találtam itt:

corpuscuit.us/joma/index.php?option=com_content&view=article&id=132:jezus-miszteriuma-masodik-resz-a-hianyzo-ember&catid=55:qkatolnaiq-es-qyuz-asafq&Itemid=45

„Megdöbbentő az a mély csend, üres hallgatás, római-görög intelligencia teljes tudatlansága, mely a történelmi Jézus eljövetelét, szerepét, csodálatos feltámadását nem ismeri, elhanyagolja.”

„Az első történelmi feljegyzések melyek Jézust megemlítik, időszámításunk utáni második évszázad elején íródtak, és mindössze csak három van belőlük.”

„Tacitus ezen sorokat az események után kb. 70-80 évvel később vetette papírra – és a részletekre mindig kényesen ügyelő történész - ebben az esetben nem levéltári adatokat használt forrásként, szóbeszéd, vagy keresztény vallásirodalom lehetett közlésének eredete.”

„Ma már senki sem veszi komolyan, hogy ezt a bekezdést Josephus írta volna. Elfogadott tény, hogy késöbbi hamisítás. Igaz, Josephus stílusában íródott, szépen megfogalmazott nyelvezetét utánozva, de szerkezetileg nem kapcsolódik az előtte és az utána következő bekezdésekkel, azok sorrendjéből ‘kilóg'. Az idézet mondanivalója ellentmond Josephus filozófiájának, hitrendszerének, és határozott politikai pragmatizmusának.”

Ízelítőnek egyelőre ennyi. És biza csúnyán megfogtalak. Nem azért, mintha az idézett forrás tévedhetetlen lenne, csak ne állíts olyasmit, hogy „nincs ma olyan történész meg régész, stb, aki ne tartaná történelmi létezőnek”, mert a jelek szerint igenis vitatják. És ha én, a „műkedvelő”1 perc internetezés után rátaláltam, biztos lehetsz, hogy százával vannak még, akik kissé szkeptikusabbak, mint te. Úgyhogy te is menj csak szépen vissza a könyvtáradba, dokumentálódni.

Egyéb: ha a tudományt nem tartod alkalmasnak a világ keletkezésének magyarázatához, légyszi a hitet se tartsd annak. Mert hinni akármiben lehet. Van egy tűzokádó sárkányom a garázsban, de láthatatlan, érzékelhetetlen, én viszont hjiszek abban, hogy ott van, és vérig sértődöm, ha kétségbevonod.

Ismerős?

Téglagyári Megálló 2011.02.10. 22:50:35

Kijelentéseik formája: nem hiszek, mert nem hiszek.

GGG77 2011.02.10. 22:58:36

@max val birca man: "De még ha az összes kivégzettek is ártatlannak tekintjük, akkor is szinte nevetséges a szám."
Azért szerintem ők nem röhögtek annyira...

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2011.02.10. 23:13:00

vallastortenelem.blog.hu/2010/01/27/jezus_miszteriuma_masodik_resz_a_hianyzo_ember

Itt az eredeti, ha számodra (is) gyanús a Corpuscuit blog, amelyik átvette és amelyet idéztem.

gyz 2011.02.11. 10:44:40

@dobray: "Nem értem, ez a "miért fontosabb" dolog hogy a francba jön ide. Nem fontossági kérdésről van szó, hanem arról, hogy annyi ellátandó feladata van, hogy arra nem elég napi nyolc óra, és a papság életre szóló, teljes embert kívánó hivatás, és jelenleg paphiány van"

hagyd már, ez annyira gyenge és védhetetlen érv. Van, aki három gyereket nevel, hetente kétszer éjszakai ügyeletben van, és a nyolcórás munkaideje 10-12. És ha hibázik, annak emberélet lehet a következménye.
közelről ismerek egy ilyet, a feleségem.

Az Eü. minisztérium is tiltsa a házaséletet az orvosoknál, hogy tudjanak koncentrálni a munkájukra?

Pál Feri amúgy nagyszerű ember, és tudom, mennyire elfoglalt. Nem ellene szólt ez természetesen.

csak kéne valami értelmes, nem azonnal kiröhöghető érv a részedről.

gyz 2011.02.11. 10:54:25

@kesztió: azért az európai történelem elég nagy szeleteit rekonstruálta a történettudomány nem 100%-osan egykorú dokumentumok alapján.

2000 év távlatából az idézett rómaiak elég nagy biztonsággal elfogadhatók kortársnak szerintem, ahogy el is fogadják őket.

Jézus létezését még a nem hívő történészek döntő többsége is valósnak veszi.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2011.02.12. 12:19:04

"A házas papoknak sokkal kevesebb ideje lenne a lelkipásztorkodásra, és kis számban megjelennének a színen a házasságtörő és váló papok, aminek nagyon örülne a liberális sajtó egy része. És sokkal több olyan férfi jelentkezne papnak, akinek nincs meg a teljes elköteleződése és lelki tartása, érzelmi egyensúlya a papsághoz. Mindezzel együtt tőlem akár jöhetnének is a házas papok, de hogy ezzel nem sokkal lennénk bejjebb, az biztos."

Mennyivel másabb azon egyházakban a pap feladatköre, elkötelezettsége ahol a házasságot engedélyezik?
A gonosz liberális sajtó pedig azért szemelte ki magának a katolikus egyházat és papokat, mert az a legszentebb, legfontosabb és az igazság kútforrása, és nem azért, mert tisztaságot hirdet és mint ilyennél önmaga bemocskolása nagyobb hír, mint amikor egy turulûzô sámán csattanó maszlagot ad a szomszéd macskájának.

Lew Archer 2011.02.12. 14:43:20

@szomorutojas:

Nem elsősorban arról van szó, hogy egy házasembernek kevesebb az ideje, ez adott esetben akár nem is igaz. Egy házasember is dolgozhat rengeteget bármely egyéb szakmában is, egy agglegénynek is lehet kevés ideje, ha maga vezet háztartást, ez szervezési kérdés és pénz kérdése.

Arról van szó, hogy a házas papok nagy számban történő megjelenése elmosná a laikus-klerikus határvonalat, amit egyébként a viri probati felszentelésétől sokan remélnek is. A házas papok gyengítenék a papság zárt, rendi jellegét és elszakadást jelentenének a népegyházi tradíciótól. A házasok felszentelésének ügye az Egyház demokratizálásáról szól leginkább. Az ellenállás is erről szól, nem pedig arról, hogy egy családapa ne lehetne kiváló pap.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2011.02.12. 17:55:59

@Lew Archer: Készséggel megértem, hogy az egyház a saját belsô struktúrája, szellemisége, politikája, története miatt nem akarja megszüntetni vagy megváltoztatni. Szerintem belsô ügyük, aki papnak áll ne sírjon ha tisztának kell maradni.

Dobray azonban úgy tüntette fel, mintha a lelkipásztori munka mint olyan nem férne össze a házassággal. Ezért tettem fel a kérdést, hogy más vallások lelkipásztorai számára miért összeegyeztethetô, illetve mennyivel másabb az a lelkipásztorkodás az elvégzendô feladatok szempontjából.

Mikrobi 2011.03.25. 07:17:56

A szerzőnek is jót tenne egy gyorstalpaló hittan:

"A cölibátus eltörlése felmenő rendszerben valósulna meg, azon egyszerű oknál fogva, hogy a már felszentelt papok letették az életre szóló tisztasági fogadalmat."

Nem ez az ok, a papok semmiféle fogadalmat nem tesznek. Viszont akit felszentelnek akár csak diakónussá is, az nem tud érvényesen házasodni, ui. a házasságnál a(z előző) házasság és a papság szentsége érvénytelenítő akadály .

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.03.25. 10:34:23

Ezalapján nyugodtan nevezhetjük fogadalomnak:
lexikon.katolikus.hu/C/c%C3%B6lib%C3%A1tus.html
III. A hatályos törvények szerint a ~ a klerikusok megsztelődésének sajátos formája. A lat. szert-ban a „klerikusok kötelesek a mennyek országa kedvéért örökös és teljes önmegtartóztatásban (continentia) élni”. E kötelesség egyrészt megkönnyíti, hogy a klerikus „osztatlan szívvel” kapcsolódjék Krisztushoz (vö. 1Kor 7,32-33), másrészt lehetővé teszi, hogy szabadabban sztelje magát Isten és az emberek szolgálatára (277.k. 1.§). A CIC a ~t pozitív módon mutatja be, mint Isten különös ajándékát (PM I, 165). - A ~ kifejezés a jogban elsősorban a házasságkötés tilalmára utal ennek összes erkölcsi következményeivel, tehát a teljes önmegtartóztatás követelményével együtt. Vitás volt azonban, hogy a jogban előírt ~ inkább csak a jogszabály folytán (persze szabad vállalással) v. valódi fogadalom (votum) alapján kötelezi-e a klerikusokat. A vitát a CIC sem kívánja eldönteni. Mindenesetre a →diákonusszentelés előtt a nős diákonusok kivételével a jelölteknek Isten és az Egyh. színe előtt nyilvánosan vállalniuk kell a ~ kötelezettségét, kivéve ha már örök szerz. fogadalmat tettek (1037.k.). „Nyilvánvaló, hogy egy ilyen elhatározás már nem csupán külső törvényként kötelez, hanem a kötelezettséget vállaló embert a lelkiismerete is kötelezi. Ezért a Krisztusnak és az Egyháznak tett ígérethez hűségesnek kell maradni.”

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.03.25. 10:35:39

@Mikrobi: Ezalapján nyugodtan nevezhetjük fogadalomnak:
lexikon.katolikus.hu/C/c%C3%B6lib%C3%A1tus.html
III. A hatályos törvények szerint a ~ a klerikusok megsztelődésének sajátos formája. A lat. szert-ban a „klerikusok kötelesek a mennyek országa kedvéért örökös és teljes önmegtartóztatásban (continentia) élni”. E kötelesség egyrészt megkönnyíti, hogy a klerikus „osztatlan szívvel” kapcsolódjék Krisztushoz (vö. 1Kor 7,32-33), másrészt lehetővé teszi, hogy szabadabban sztelje magát Isten és az emberek szolgálatára (277.k. 1.§). A CIC a ~t pozitív módon mutatja be, mint Isten különös ajándékát (PM I, 165). - A ~ kifejezés a jogban elsősorban a házasságkötés tilalmára utal ennek összes erkölcsi következményeivel, tehát a teljes önmegtartóztatás követelményével együtt. Vitás volt azonban, hogy a jogban előírt ~ inkább csak a jogszabály folytán (persze szabad vállalással) v. valódi fogadalom (votum) alapján kötelezi-e a klerikusokat. A vitát a CIC sem kívánja eldönteni. Mindenesetre a →diákonusszentelés előtt a nős diákonusok kivételével a jelölteknek Isten és az Egyh. színe előtt nyilvánosan vállalniuk kell a ~ kötelezettségét, kivéve ha már örök szerz. fogadalmat tettek (1037.k.). „Nyilvánvaló, hogy egy ilyen elhatározás már nem csupán külső törvényként kötelez, hanem a kötelezettséget vállaló embert a lelkiismerete is kötelezi. Ezért a Krisztusnak és az Egyháznak tett ígérethez hűségesnek kell maradni.”

Mikrobi 2011.03.25. 10:49:13

@dobray: saját tapasztalatom szerint nincs fogadalom. Én legalábbis nem tettem. Diakónusszenteléskor feltettek 5 kérdést, hogy milyen szándékkal vállalom a szent rendet, abból egy volt, hogy akarom-e az Isten országáért vállalt cölibátust megtartani. Azt mondtam, akarom, slussz. Ellenben voltam már pár szerzetesi fogadalomtételen, mondhatom, alaposan megadták a módját: egy hosszú szöveget olvasnak fel térden állva, aztán az oltáron aláírják. A jezsuiták történetesen a provinciális által felmutatott Oltáriszentség előtt térdelve mondják, majd az ámen után közvetlenül megáldoznak. Na, ez fogadalom, egy szimpla széndékkinyilvánítás nem.
Ettől még kötelező mindkettőnek, csak ne nevezzük fogadalomnak, ami nem az. Arról nem is beszélve, hogy ha egy klerikus, akár csak diakónus is, megszegi, szentségtörést követ el, míg ha egy nem pap szerzetes szegi meg, fogadalmat szeg. Melyik a súlyosabb?

Mikrobi 2011.03.25. 10:54:30

@dobray: még egy kiegészítés: a papok is tesznek két esküt (nem fogadalmat) a papszentelés előtt. Az egyik az ún. szabad akarati eskü, amit a hitvallással együtt tesznek és azt jelentik ki bűn terhe alatt, hogy alávetik magukat az Egyháznak minden tanításbeli kérdésben (ez lépett a régi antimodernista eskü helyébe). A másik egy engedelmességi eskü, hogy minden fegyelmi kérdésben engedelmeskedni fognak a püspöknek. Ezt most kerestem elő (eltettem, hogy néha visszaolvassam, mire is tettem esküt). Cölibátusról itt egyáltalán nem esik szó. Sem szegénységről (ami, ugye, a szerzetesek harmadik fogadalma).