Kommentszűrés
’11 jan
18
11:45

A bűnről és a megbocsátásról

Írta: aristo

„Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok”
Ézsaiás 1:16–18.

  Megjelent Gervai András könyve a Fedőneve: „szocializmus” - Művészek, ügynökök, titkosszolgák címmel a félmúlt szocializmusának filmvilágáról. Mint a legtöbb ilyen tényfeltáró írás, ez sem lep meg bennünket a mi történt? kérdése tekintetében. A nevek teszik érdekessé: azok nevei, akik kényszerből, vagy önként, karriervágyból, vagy meggyőződésből elárulták kollégáikat, barátaikat, szeretőjüket, rokonaikat.

  A könyvből kitűnik, voltak „jó” ügynökök - akik nem írtak, jelentettek semmi terhelőt - és voltak „rosszak”, akik látható élvezettel tettek kárt másokban. A könyv nem tesz hozzá sokat az ügynökök tipológiájához. A filmkészítők világáról beszél, erről a különös, belterjes közösségről, amely - a szakma sajátosságai okán - könnyebben korrumpálható. A filmkészítés ipari körülményeket, sok embert, sok technikát és - ami a legfontosabb - sok pénzt igénel. (Bár hogy igazságosak legyünk, más, sokkal kevésbé szervezett és költséges műfajok képviselő között is jelentős számban voltak besúgók.) A filmezés divatos műfaj és sokan vannak, akik az ördögnek is eladnák lelküket - mint Bódy Gábor - azért, hogy filmet csinálhassanak, az ördög pedig mindig készen áll az ilyen alkukra.

  A művész és az ördög szövetsége, az ihlet bűnben fogantatása ősi történet, a legmegkapóbb, legnyugtalanítóbb feldolgozása talán Thomas Mann Doktor Faustusa. Az egyik felvetődő kérdés az, hogy vajon mennyire érdemes ilyen egyezséget kötni? Nem érdemes – válaszolja Thomas Mann. A könyv nyugtalan, ijesztő hangulata, Adrian Leverkühn végső tragédiája és őrülete mind azt sugallják: nem, nem érte meg. Az ördöggel nem lehet jó üzletet kötni.

  Gervai könyvének ügynökei neves filmkészítők, híres-nevezetes alkotások fűződnek nevükhöz, sokaknak példaképei is voltak. Ügynökmúltjuk nyilván sokkolja azokat, akik felnéztek rájuk, történetük kínzó élességgel világít rá az eltussolt, elhallgatott, vagy túlmagyarázott félmúltra, az „emberarcú” szocializmus évtizedeire. Az ügynök újra kárt, fájdalmat okoz a jelenben is, morális valójának lelepleződése mások hitét is lerontja; „senki sem különb, senki, a legnagyobbak sem” - gondolják, csak kérdés az, hogy a gonosz szövetségesei valóban a legnagyobbak -e?

*

  Az ügynökügy hosszú és hol sírnivaló, hol pedig szánalmas kanyargása magán viseli a hideg polgárháború - melyben élünk - minden ismertetőjegyét. Ahogyan az már lenni szokott, kevésbé fontos elemei kerültek az érdeklődés homlokterébe, melyek - célként vagy eredményként - eltakarják a legfontosabb kérdést. A legfontosabb kérdés pedig - szintén szokás szerint - morális és úgy szól, bűnösnek vagy áldozatnak tekintsük az ügynököket? A liberális krédóban a bűn, mint morális ítélet, nem létezik, sőt, egyenesen a morális normatív kategóriája sem létezik, nem tekinthetünk valamit általában bűnnek. Az „igazságosság” abszurd értelmezése minden eset egyedi kivizsgálását követeli, ami azután sem technikailag, sem pedig elméletileg nem hajtható végre. Szakértők szerint hazánkban mintegy kétszázezer ügynök volt. Ez ugyanennyi sors, ugyanennyi ügy, motiváció. Teljesen nyilvánvaló, hogy már csak az adatok hiányos voltánál fogva is lehetetlen, hogy mindezeket egyenként megvizsgálják, nem is beszélve arról, hogy a megítéléshez szükséges lenne az egyes ügynökök jelentéseinek következményeit is megvizsgálni, mennyit ártott, vagy ártott -e egyáltalán.

  Marad a morális kérdések megkerülésének felvilágosodott módja: a természettudományos értelemben vett tudomány. Ez nem tartalmaz morális elemeket, még csak utalásokat sem, hideg egykedvűséggel a tényekre szorítkozik, nem ítél. Az ügynökügyet - a félmúlt sok hasonló borzalmával együtt - az így felfogott történettudomány hatáskörébe próbálják utalni. E történettudomány üres tekintete előtt szürke egyformaságban peregnek a nevek és sorsok, emberek és korszakok. Nem ítélkeznek, a „hatalom logikáját” akarják megérteni, mintha lenne azon bármi új megérteni való, mondjuk Thuküdidész óta. A vége azután az - nehéz eldönteni, célként vagy eredményként - hogy egyforma, szürke iratszekrényekben, kartotékokban sorakozik a sok „tény” - kavics egy sóderbányában. Hogy mire jók azután e tények, azt senki sem tudja. Amit mégis „bűnnek” tekintenek, azt kénytelenek kivonni a történelem hatálya alól.

  Csakhogy ez az eljárás súlyos kétségeket hordoz. Mindenekelőtt kérdéses az, hogy egy esemény mennyi idő múltán válik történelemmé? Bizonyos értelemben a tegnapi nap is történelem, amennyiben a történelmiség egyetlen kritériuma az, hogy már elmúlt. Ez esetben azonban elesik a történelem időisége; egyre megy, hogy valami ezer éve, vagy tíz perce történt. Márpedig a történeti perspektívát az idő adja. A történelem kétségtelenül mindannyiunk számára más - hiszen csak a fejünkben létezik -, egészen más azonban az olyan történet, melyhez közvetlen érdekek fűződnek. A félmúlt nem történelem, hanem genealógia, a családom története, az én történetem és nyilvánvaló, hogy mégakkora erőfeszítéssel sem tudok objektíven tekinteni rá, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy kéne rátekintenem. Az ellenem és családom ellen elkövetett cselekedetek - különösen ha szomszédomban él büntetlenül az, aki elkövette - nehezen gyömöszölhetőek be a „történelmi tény” közömbös fogalmába. A meg nem büntetett bűn újabb bűnre csábít. Aki „tudományos objektivitással” képes szemlélni családja, szerettei sorsát, az vagy skizofrén, vagy halott.

  Aki kárt okoz embertársának, aki elárulja a bizalmat, aki továbbadja a csak neki szánt szavakat: az bűnös. Mindenki így gondolja, kivéve a baloldali történetírókat és megmondóembereket. Ők, rendkívül tudományosan, kategóriákba sorolják a bűnöket. Vannak nagy és megbocsáthatatlan bűnök, melyeket a haladás ellen követtek el; és vannak kisebbek, mondhatni bűnöcskék, melyeket a haladás érdekében követtek el. Hogy azután melyik bűn - fogalmazhatnánk úgy is: kinek a bűne - melyik kategóriába tartozik, azt ők döntik el. A közönyös dossziékban őrzött emberi alávalóság nem bűn, hanem valami társadalmi törvény elháríthatatlan következménye, elkövetői mintegy elszenvedői csak ennek.

*

  Bűnt mindannyian követhetünk és nyilván követünk is el. Ha másért nem, már csak ezért is megbocsáthatunk egymásnak. A megbocsátásnak azonban feltételei vannak, csak Krisztus bocsátott meg nekünk feltételek nélkül, mi azonban emberek vagyunk. A megbocsátás feltétele, hogy tegyük jóvá bűnünket - ha lehet - és kérjünk bocsánatot, de mindenek előtt bánjuk meg, amit elkövettünk.

  A megbánás a legfontosabb gesztus az áldozat felé, az igazi megbánás - engesztelés. Itt, a bűnbánat hiányánál mutatkozik meg a félmúlt történelmi ténnyé mismásolásának igazi sajátossága. Az elkövetőt eltávolítja tettétől a történelem (vagy a történetíró), régen volt és nem is én csináltam, hanem történelmi helyzet, a kényszerek, vagy a hatalom logikája. Hiszen a történelmet nem lehet megbánni, és különösen nem lehet érte bocsánatot kérni.

  A magyar ügynök nem kér bocsánatot. Tagad vagy vádol, magát tünteti fel áldozatként, boszorkányüldözésről és politikai megrendelésről beszél. Így azonban nem nyerhet bocsánatot. A be nem vallott, meg nem bánt bűnökre nincs bocsánat. Aki egyszer áruló volt és árulását a külső körülményekre hárítva felmenti önmagát, ki tudja, milyen újabb külső körülmények között árul el bennünket legközelebb. Szabó István ölelkezése Gyurcsánnyal - az ügynökmúlt fényre kerülésének másnapján - jól igazolja ezt.

  A művészi nagyság és az emberi hitványság gyakran járnak együtt. A művészet azonban nem menti, nem igazolja az emberi hitványságot, a celluloidszalagon lévő kép - bárhogyan legyen is megkomponálva - csak képe, mimézise a valóságnak, ahol bűnösök vagyunk. A valóságos kárt, fájdalmat, tragédiát nem lehet képekkel jóvá tenni, a szégyent nem mossa le a vászonra vetített óceán sem.

 

Címkék: történelem bocsánat társadalom kommunizmus ügynök bűn

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr192578903

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egy fülke forradalom margójára 2011.01.18. 21:08:35

 Forradalomak jönnek-mennek, de mi változik tartósan?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2011.01.18. 12:16:10

örökbecsűm:
"A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is." (Konrád György)
:P

Tehéntőgy 2011.01.18. 13:08:12

Fantasztikus, hogy a Filozófiai Kislexikon, a Gervai-könyv, a Hernádi-féle Közhelyszótár, az Új Ember Magazin és a rumos tea ötvözetéből mi minden születik.

Robinzon Kurzor 2011.01.18. 13:30:32

A bevalláshoz, megbánáshoz olyan környezet is kellene, ami erre bátorít.
Ami nem visszaél és földbe döngöl, hanem mérlegel és méltányol (ha van mit, persze).

A jelenlegi meg nem olyan, az elmúlt 20 év nem volt olyan, és ez a mi szép, fényes NER-ünk sem olyan.

Könnyű tehát számon kérni az önkéntes vallomásokat és a bűnbánatot, de egy kis empátia innen nézve sem ártana.

Aki súlyos traumának élte meg a vállalt kompromisszumot, tán' nem is ártott senkinek (vagy legalábbis ő így gondolja, vagy erre törekedett), az most egybe van mosva azokkal, akik ilyen helyzetbe hozták.

És akkor kell ez nekik?
Legyen szó akár Szabóról, akár Vikidálról.

Értem én, hogy mit hiányol a T. Szerző, jórészt egyet is értek vele, de nem tudom hibáztatni ezeket az embereket önmagában azért, mert maguktól nem álltak ki.

Lábszár Ervin 2011.01.18. 13:40:36

A magyar ügynök nem kér bocsánatot.

Ez azért így erős!

Tar, Kenedi levélváltás megvan?

Bloodscalp 2011.01.18. 13:52:48

a magyarországi McCartyzmus folytatódik:) már tényleg csak a "per" hiányzik, és teljes lesz az eksztázis

2011.01.18. 14:02:58

@Robinzon Kurzor:

Persze, szép dolog az ügynök erőfeszítéseit értékelő környezet...
Szerintem vezető funkciót betöltő embereknek (egyházi, sport, tudományos, művészeti, szakszervezeti...) kötelessége lett volna kiállni, és elmondani, hogy ügynök volt.
A hívő, drukker, operabarát stb. meg majd kialakítja a véleményét. Sok minden más lett volna, ha ez így történik 1990-ben.

jan 2011.01.18. 15:23:20

Ha már a megbocsátás teológiájába belement aristo, akkor azért szögezzük le, hogy Krisztus éppen hogy azt akarja, hogy mi is feltétel nélkül bocsássunk meg. Az más kérdés, hogy sokszor nem megy nekünk.

Ezért az a hozzáállás, hogy "mi akkor bocsátunk csak meg a komcsiknak, ha bocsánatot kérnek tőlünk", emberileg teljesen érthető, de elmarad attól, ahogy Krisztus a megbocsátást elképzeli.

betyár (törölt) 2011.01.18. 16:05:07

"Aki kárt okoz embertársának, aki elárulja a bizalmat, aki továbbadja a csak neki szánt szavakat: az bűnös. "

Bizony. Méghozzá a legsúlyosabb bűnt követik el. Olvassák Dantét. A pokol fenekén bűnhődnek az emberiség legnagyobb árulói: Júdás, Brutus és Cassius.

Robinzon Kurzor 2011.01.18. 16:06:39

@khamul: "Szerintem vezető funkciót betöltő embereknek (egyházi, sport, tudományos, művészeti, szakszervezeti...) kötelessége lett volna kiállni, és elmondani, hogy ügynök volt."

Szerintem is.
Ezzel együtt nem tudom olyan fekete-fehéren látni ezt a kérdést, mint a T. Szerző.
(Kivéve talán az egyházi besúgókat: nekik tényleg nincs mentségük, szerintem.)

Locassen 2011.01.18. 16:14:32

@jan: hát, én a helyedben alaposabban utánanéznék, mielőtt ex cathedra hülyeségeket nyilvánítanék ki. A keresztény teológiában a kiengesztelődés mindig kéz a kézben jár a bűnbánattal. ami meg JC-t illeti, ő azt mondta, hogy mindenkit szeretni kell, nem mindenkinek mindent megbocsátani - az utóbbi nem következik az előbbiből.

"Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy "bánom", bocsáss meg neki.""
(Lukács ev. nemtomhányadik fejezet).

jan 2011.01.18. 16:44:58

@Locassen: Hahó, én a megbocsátásról beszéltem, nem a kiengesztelődésről.

Hiszen megbocsátani megbocsáthatok tőlem távol levő, akár már meghalt személynek is.

Az ideális persze nyilván a bűnbánat-megbocsátás-kölcsönös kiengesztelődés, de létezik bűnbánat nélküli megbocsátás is.

Locassen 2011.01.18. 17:15:58

@jan: Hát persze hogy van, csak nem képezi részét a jó keresztény munkaköri leírásának. helyette az van, hogy addig kell ütni a beste pogány fajzatját, amíg azt nem mondja, hogy "sorry".

mavo · http://polmavo.blog.hu 2011.01.18. 17:28:58

@Tehéntőgy:

én kicsit másként fogalmaznék: ostoba prekoncepciókból ostoba gondolatok születnek.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2011.01.18. 17:43:10

@jan:
@Locassen:

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy az elkövetett bűnnek az emberi kapcsolatokban nem marad következménye.

Ezzel szemben a kádárrendszer bűneinek gyakorlatilag semmilyen büntetőjogi-társadalmi következménye nem lett a bűnöket elkövetők irányában.

Úgyhogy nem nagyon tudom, miféle megbocsátás kéne még. Mi az, ami még annyira hiányzik.

jan 2011.01.18. 18:14:54

@Elpet: amit irsz, azzal nagyjabol egyetertek (az mas kerdes, hogy en eredetileg nem ebben akartam allast foglalni, csupan abban, hogy van-e megbocsatas bocsanatkeres nelkul)

basel 2011.01.18. 18:53:10

Talán itt végre választ kaphatok egy már sok helyen feltett kérdésemre: miért tekintjük pont a III/3-asokat bűnösnek?

A félmúlt politikai beágyazottsága erősen befolyásolja ennek a kérdésnek a társadalmi megítélését, és ha én - jobboldali értelmiségiként - lekapargatom a ráhordott politikai hordalékot, értetlenül állok az "ügynökkérdés" előtt.

Nyíltan felvállalt pártfunkcionárius-múltat, kádárista rendszer nyílt eszmei támogatását, opportunista reformkommunistaságot, hithű kriptokommunizmust mind elfelejtett egy pillanat alatt a társadalom. A jelenben felvállalt havasszófiaságot (csak hogy ezt az egyet emeljem ki a sok felhozható példa közül, amikor visszafelé kacsintgat a baloldali elit) azonnal megbocsájtja.
Csak azokon a lúzer ügynökökön veri el a port, akiket eleve nagy arányban randa zsarolással vettek rá a kooperációra, és az is ismert, hogy a ma róluk rendelkezésünkre álló adatokat manipulálva, megkurtítva adta át az előző rendszer.

Erőst az az érzésem, hogy boldogan rágódunk egy nekünk készített gumicsonton, csak hogy mégse ússza meg minden bűnös. A leggyengébbeket szabad bántani.

Veder1 2011.01.18. 19:23:59

Nekem az jutott eszembe, hogy a szerző által igényelt őszinte és nyilvános bocsánatkérést lehet legnehezebben emberileg teljesíteni. Én nem tudom képes lennék-e rá, és kíváncsi vagyok az itt jelenlevők közül kinek menne ez (tudom itt senki nem követett el ilyen bűnt, csak hipotézis szempontjából kérdem).

Egyébként egyetértek azzal, hogy a valóság túlrelativizálása és a morális kérdések félresöprése nem megoldás.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.01.18. 19:25:15

ez így mind rendben is lenne, csak ottan sántít a dolog mikor arról van szó, hogy a baloldali történészek, megmondók, eldöntik mi a jó, és mi a rossz bűn.
hát, ezt bizony mindig az uralkodók döntik el. legyenek hatalmon lévők, a vagy a véleményhatalom urai. a jobboldali metódusban is vannak beépített emberek, ügynökök, egyebek, éppen olyan emberi aljasság árán szerzik információikat, mint baloldali kollégáik. és bizony a jobboldali hatalom is egyenruhába bújtatja fiait és gyilkolni küldi őket, ha arra van szükség.
és valóban az dönti el, hogy jó bűnről, vagy rosszról beszélünk, hogy a Jó, vagy a Gonosz érdekében követték el.

Bell & Sebastian 2011.01.18. 19:48:25

Ézsaiás
1,15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
1,16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni;
1,17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
1,18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
1,19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
1,20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
3,10. Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.

Ősanyás
Amíg véreskezű Fletót és bandáját le nincs csukva, coki van mindenkinek!
Lájkolom a megbocsátást, de előtte még a lopott holmit visszaszerezni és szétosztani az áldozatok között, a rablókat megbüntetni!
A hagyománytisztelő, természetjáró konzervatívok nem fogják felrobbantani a földet akkor, ha a liberálisok és frakciózó kommunisták már az utolsó szálig fűbe haraptak.
De előttük még a szemforgató, farizeus történelemhamisítókat célszerű megnyúvasztani!
A húspiaci buziknak is annyi!
Ugyanez, ha monogám és kotonnal, az határeset, de még elfogadom.

Ui.: Csak semmi apukám, jó?

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.01.18. 20:02:11

a megbocsátás nem jelenti azt, hogy következmények nélkül kell maradniuk a tetteknek.
megbocsátás csak a szívben.

betyár (törölt) 2011.01.18. 20:30:23

@Grift:
Ugye ezt maga sem komolyan? csak fel akarja pezsdíteni az eszmecserét?

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.01.18. 20:53:32

@betyár:
olvassa el még egyszer és kössön bele. ha tud. :)

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.01.18. 20:58:15

Jó lett volna, ha a szerző tisztázza (magában), miről-kiről is akar beszélni

A 200 ezer áruló magyar ügynökről, aki tagad vagy vádol (pedig a szerző és családja ellen követett el cselekedeteket), sőt büntetlenül ott él a szomszédban...?

Vagyis az "áldozat", a szenvedés egyéni (személyes), a "bűnös", a bűn általános?

Valamint hogy büntetésre vágyik-e, bosszúért kiált-e: "A meg nem büntetett bűn újabb bűnre csábít" vagy valóban megbánásra (és bűnbocsánatra)...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.01.18. 21:17:08

@Elpet:

"Hát nem ismersz meg, kisfiam?! Hogy a Sátánhoz jöttél gyónni?!"

És: nekem erről a "dalról" is ez jut eszembe:

www.youtube.com/watch?v=jSCw4z2HhDk

ü
bbjnick

quiche 2011.01.18. 21:43:11

A bocsánatkéréssel kapcsolatban írta valaki, h ehhez a társadalom részéről is nagyobb empátiára volna szükség. Sajnos ez a hajó már elúszott: nálunk az AVH 2. számú vezetője, Piros László a Pick Szeged Zrt vezérigazgatója lehetett 89 után, és ez csak egy példa. nincs abban az állapotban a társadalom, h igazán empatikus tudjon lenni, és ez talán érthető is. (bár persze sajnálatos)

Viszont pont ezért van szükség a történészi feldolgozásra, igenis, a félmúlttal kapcsolatban is. Ezen a ponton nagyon nem értek egyet a cikkíróval : nem a tények szürke lajstromozása a történészi feladat, és nem is ezt teszik, hanem tisztázzák azt a társadalmi közeget, melynek alapos feltárása nélkül a morális ítélet nem hozható meg. Éppen abban segítenek ezek a munkák, h a helyén kezeljük a bűnösség fogalmát, amibe az is beletartozik, hogy kimondhassuk, ha valaki valóban bűnös, menthetetlenül az. Viszont ez már nem feltétlenül a történész feladata.

betyár (törölt) 2011.01.18. 21:45:17

@Grift:
"és valóban az dönti el, hogy jó bűnről, vagy rosszról beszélünk, hogy a Jó, vagy a Gonosz érdekében követték el. "

quiche 2011.01.18. 21:45:31

És egyébként talán az sem volt haszontalan, ha már szóba került, hogy Szabó István jelentéseiből sokat nyilvánosságra hoztak: kevés rosszindulatúbb, ártalmasabb, irigyebb ügynökkel találkoztam pályafutásom során. így könnyebb is differenciálni.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2011.01.18. 22:14:34

@bbjnick:

Uhh, igen. De hogy Schillert és Beethovent védjem, azért a "dal" van tovább is.

"Brüder, überm Sternenzelt muss ein lieber Vater wohnen"

___________________________ (törölt) 2011.01.18. 23:19:15

Ehhez a kiváló cikkhez egy dolgot tennék hozzá, egy magyarázatot, ami belőle (nekem) hiányzik.

"Aki „tudományos objektivitással” képes szemlélni családja, szerettei sorsát, az vagy skizofrén, vagy halott. "

Kérdezhetné itt az ember: hol vannak a tradicionális értékek, mint a keresztény szeretet és megbocsátás vagy a buddhista együttérzés?

A válasz, szerintem a következő. Figyelni kell a dolgok sorrendjére. A szeretet, megbocsátás vagy együttérzés _reakció_ a másik által elkövetett bűnre adott természetes _felháborodásra_: úgy döntök, hogy nem hagyom magam a (jogos) harag által vezérelni, inkább úgy döntök, hogy szomorúságot és együttérzést érzek a másik ember metafizikai helyzete iránt, amely metafizikai helyzet az általa elkövetett rossz következménye (karma). NEM jelenti azt, hogy nem tekintem rossznak azt, amit a másik ember csinált.

Mondjuk az én véleményem buddhista vélemény, lehet, hogy nem mindig passzol a keresztény véleménnyel össze - de én úgy vélem, hogy össze kellene passzolnia.Ugyanaz a logika más ontológia alapján. Az univerzumnak sok ontológiája lehet, de csak egy logikája.

Aki bűnt követett el, nem nekünk felelős, nem mi vagyunk a bírái, hanem itt: a karma, ott: Isten.

Egyfelől emiatt - mivel nem mi vagyunk a bírái - a harag és gyűlölet nem helyes érzés.

Másfelől mi a magunk részéről megbocsáthatunk és meg is kell - mivel nem rajtunk múlik, tehát: kell - ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy nem történt semmi, minden oké: a tetteknek vannak következményeik. Nem lehet kibújni az ok és okozat törvénye alól, a rossz tetteknek rossz, a jó tetteknek jó következményeik vannak.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.01.18. 23:58:30

@Shenpen:

No, eszerint a logika szerint oda is eljuthatunk (ahová sokszázadon keresztül őseink is eljutottak), hogy:

--- Kegyelmet az elítéltnek!
--- Istennél a kegyelem!

És a pálca törik.

És: a konkrét esetekben: a rendszerváltás legnagyobb bűne, hogy megrontotta az igazságérzetet és szolidaritást (amelyek nélkül pedig közösség/társdalom nem működhet).

Senki (vagy csak kevesen:-)) akasztgatták volna végig a körutak lámpaoszlopait a kádárrendszer kiszolgálóival, de azt minden jóérzésű ember joggal és lelkiismeretével békében várhatta (volna), hogy a (politikai, művészeti stb.) közéletből kizárjuk őket.

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.01.19. 00:08:05

@Elpet:

Nem is Schillerrel és Beethovennel van nekem vitám:-)

ü
bbjnick

Veder1 2011.01.19. 00:10:02

@bbjnick sokszor nem értek veled egyet, de ebben messzemenőkig igen. Sokszor sokan írták már, hogy többek között ez volt a kádári legvidámabb barakk bűne, hogy cinkosává tett egy egész nemzetet...

Bell & Sebastian 2011.01.19. 02:02:59

Most egy akkora evidenciát mondtak, mint ide Lacháza!
Mert abból indultak ki, hogy az (írástudó) többség becsületes és kenyérgyárban pék a főnök.

Ha így történt volna (óhajuk szerint), akkor is pontosan ide jutunk, csak legfeljebb később, vagy nem ennyire mélyre ássuk el magunkat. (Ami ugye önmagában is komoly részeredmény, nem?)

A hálózatok különleges tulajdonsága, hogy nagyszámú csomópont megsemmisülése esetén is tovább működnek, nagyon gyorsan regenerálódnak. Totális elnyomással érhető csak el említésre méltó változás, de az is csak talmi, ideiglenes győzelem.

Ez nem azt jelenti, hogy teljesen fölösleges lett volna az elmaradt aktus. A két őstípussal egyenletesen vagyunk megszórva (fogyasztó/takarékos), a vezetésre termettek meg kevesen vannak, úgy 1:6 -hoz a mindenkori arány.

Ha csak egymilliónyian nyaltak be a komcsiknak, akkor ketten maradtunk, Tibor! És most is a nagy vízen túlról nyomkodják a távirányítót.
Hány párttitkár-jegyzőt rúgtak seggbe? Csak mert most is pontosan oda címezik a jelentésüket, ahová a cuclizmusban. Akkor most mi van?

:)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.01.19. 06:40:19

@Bell & Sebastian:

"Akkor most mi van?" --- írja.

Sárkány ellen sárkányfű!:-) "Fundamentalisták" ellen csak fundamentalizmussal lehet küzdeni. Az van:-)

ü
bbjnick

Alfőmérnök 2011.01.19. 12:32:23

@betyár: Mi a bajod ezzel? Még ki se kell lépni aristo kétbites gondolkodásából, hogy megértsd. Ennyire megvisel, hogy nem ajnározzák agyon szíved választottját? :)

w.kris 2011.01.20. 15:48:34

ezzel a címmel inkább vártam volna egy posztot Májer Miskáról - ööö, Máyer Püspök Úrról...