Kommentszűrés
’10 aug
21
08:01

Régi újrakezdők és béklyóba vert utódok

Írta: betyár (törölt)

 

„Dédszüleink, nagyszüleink jóval vállalkozóbbak, az újrakezdésre sokkal hajlamosabbak voltak, mint gondoljuk.”

  Néhány hete ergé összeállított egy posztot az MTI archívumában talált száz évvel ezelőtti, éppen hétköznapiságukban érdekes hírekből. Így szereztünk tudomást arról, hogy bizonyos Hönigesz Dezső egy cirkuszi műlovarnő kedvéért megszökött szüleitől.

  Ismerős is volt az egész történet, meg nem is. Aztán eszembe jutott, hogy regényességében mennyire hasonlít ez Hönigesz Róza történetéhez, aki szintén az Arad melletti Újszentannán élt, így vélhetőleg rokona Dezsőnek. Részben ergé kérésére rászántam magam, hogy utánanézzek a Hönigeszek történetének. A családról túl sokat nem, de egy bizonyos Hönigesz Istvánról annál többet tudtam meg. Annyi mindenesetre kiderült róluk, hogy kalandvágyó, romantikus népség voltak. Újszentanna a hódoltság határánál feküdt, Arad és Lippa várának közelében. Ez a vár a török kor idején többször is gazdát cserélt, az élet meglehetősen viharos lehetett itt ebben az időben, a népesség pedig megtizedelődött.

  A család valószínűleg az 1750-es években betelepített svábokkal került ide. A községet hamarosan felvirágoztatták, itt hozták létre a 18. század közepén betelepített piaristák a később Temesvárra költöztetett gimnáziumot. Újszentanna mezőváros lett jelentős német és jóval kevesebb magyar és román lakossal. A vidék alapvetően mezőgazdaságból élt, és a környéken méhészetek is voltak. Bizonyára erre utal a család neve is. Vajon miért is nem úgy gondolunk rájuk, mint a vadnyugaton a földeket elfoglaló és feltörő telepesekre? Mennyi bátorság, elszántság kellett ahhoz, hogy ezek a dunai sváb családok – hiszen nem magányos kalandkeresők voltak – tutajokra és társzekerekre rakják mindenüket, és ezer kilométert megtéve keressenek új hazát - és hozomra földet - egy ismeretlen vidéken!

  Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a korábbi generációk élete kiszámítható, biztonságos volt, nemzedékek éltek megnyugtató változatlanságban: a fiú ott élt, ahol az apja, még a szakmája is ráhagyományozódott. Van, aki erényként, van, aki hátrányként látja ezt. Az utóbbi napokban sokat turkáltam a család iratai között, és rájöttem, dédszüleink, nagyszüleink jóval vállalkozóbbak, az újrakezdésre sokkal hajlamosabbak, készebbek voltak, mint gondoljuk.

  Képzeljék csak el 1910-ben Hönigesz Dezsőt, az aradi felsőkereskedelmi iskola tanulóját, amint elmegy a városban időző cirkusz előadására, és részben a cirkusz varázsa, részben a nagyvilági műlovarnő úgy megbabonázza, hogy utánuk szökik Zágrábba! Vagy Hönigesz Rózát, aki beleszeret a mezővárosba érkező és ott zenekarával az utcán vonuló fess tamburmajorba, aki olyan elegáns, gavalléros, amilyet még sose látott. Miután a tamburmajor jött és ment, a szerelem hamar véget ért, de ebből a szerelemből született Hönigesz István. Aztán a család nagy része hajójegyet vett Amerikába, köztük ez a Dezső és Róza is, bár ő néhány év múlva hazatért.

 Gondolhatnánk azt is, hogy valamilyen külső ok miatt kényszerültek a szentannai svábok elhagyni az otthonukat. Ennek azonban csekély az esélye, hiszen amint azt a népszámlálási adatok mutatják, a század első felében a sváb népesség folyamatosan növekedett, csak a II. világháború alatt csökkent látványosan, amikor nyolcszázukat besorozták a Wermachtba, illetve majd jóval később, a ’70-es években, amikor amilyen mértékben csökkent a számuk, olyan mértékben nőtt a románoké. Tudjuk, miért. Így arra a következtetésre jutottam, hogy egyetlen oka lehet ennek a kivándorlásnak, a vállalkozókedv, a többre való törekvés. És még előtte voltak Trianonnak.

  Hönigesz István nem ment ilyen messzire, az élete mégis tanulságul szolgál az életerőre, kitartásra. Szentanna háromnyelvű község volt, vagyis törvénytelen szegény gyerek létére három nyelven megtanult. A román megszállás után beállt a Vörös Hadseregbe, nem kommunista volta okán, sokkal inkább abban bízva, hogy meg lehet menteni területeket, de csak egy év román hadifogságot szerzett, Újszentanna Romániához került. Szegeden és Máramarosszigeten tanult műbútorasztalos mesterséget. Visszamenni nem akart, ezért 1925-ben kérte az újrahonosítását.

  Tíz évig a Hunniában dolgozott, majd 1939-ben mindent felszámolt, bevándorlási engedélyt kért feleségével Ausztráliába, hajójegyet vett… és a hajó nem futott ki, kitört a háború. Mindent elölről kellett kezdenie. Műhelyt nyitott, és 1946-ban megint megkísérelte a kivándorlást családostul, műhelyestül, munkásostul, de most is kudarcot vallott. Viszont ’56-ban kamasz fiának sikerült. Ezután házkutatások következtek, majd a forradalom alatti tevékenysége miatt (megszervezte a munkástanácsot) fegyelmivel elbocsátották a filmgyárból, a kerületi ügyészség által megfenyegetve: amennyiben nem fogadja el a fegyelmi határozatot, köztörvényes vádat emelnek ellene. Ugye, ezt is ismerjük. És nem hagyta abba a munkát, nem került katatón állapotba. Újból műhelyt nyitott, vagy másoknál dolgozott, vagy turistaútra utazott Bécsbe, ahol egy-egy hónapra munkát vállalt schwartzban. Élete végéig varratott öltönyben és ingben, kalapban járt, bár sokszor voltak pénzszűkében.

  Most, hogy ezeket az iratokat nézegettem, arra gondoltam: mennyi erő, kitartás, életkedv és felelősségtudat volt ezekben az emberekben: hányszor futott zátonyra az életük, hányszor kerültek – mi úgy mondanánk – kilátástalan helyzetbe, mégis újból kezdték. Hol van a mi életünk ehhez képest, amikor a legnagyobb változás benne a rendszerváltás volt? Amikor mindennapjainkat flashmobokkal, egész nyarakat kitöltő fesztiválokkal, soha be nem fejeződő kampányok kukkolásával próbáljuk megszabadítani a monotóniától, és valóban azt hisszük, hogy tettünk is valamit.

  Új fogalom jelent meg, a kapunyitási pánik – a húsz-harmincévesek szoronganak a cselekvőképessé válástól, hogy nehézségekkel, konfliktusokkal, kudarcokkal találják magukat szemben.  Megbénít bennünket a félelem a veszteségtől. Az életnek csak egy formája elfogadható, az állandó gyarapodás, és ez korlátozza a cselekvéseink, döntéseink szabadságát. Ezt sugallja a körülöttünk lévő világ. Hol vagyunk már a telepesek vagy akár nagyszüleink bátorságától!

Címkék: társadalom vállalkozás sváb betelepítés kivándorlás kapunyitási pánik újszentanna

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr882228777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nullnick 2010.08.21. 08:19:31

A deviáns viselkedésminták családon belül könnyen halmozódnak. Ezért egy-egy család példájából nem feltétlenül következtetnék arra, hogy "dédszüleink, nagyszüleink" _úgy általában_ "vállakozóbbak" (vagy épp deviánsabbak) voltak.

Ha van béke és megélhetés, az emberek nem pattognak a bizonytalanért, inkább választják a biztosat (és ez így is van jól). dédszüleink, nagyszüleink "vállakozókedve" sokkal inkább a _kényszerű_ újrakezdéseknek tudható be, melyekre a viharos és vérzivataros évszázadok kényszerítették Magyarország lakosságát.

100 évvel ezelőtt sokkal könnyebb volt nekiindulni a világnak: ma már lassan egy takarítónői munkakörhöz is főiskolai papírt és 3 év munkatapasztalatot kérnek. Az egyre fejlődő ipar egyre több, amúgyis egyre csak szaporodó képzetlen embert tesz feleslegessé.

Alfőmérnök 2010.08.21. 08:39:45

Különben amit leírsz, az nem feltétlenül csak az előző generációkra jellemző, hanem a svábokra is.

De egyébként ja.
Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ma mást jelent bátornak lenni. Szemben állni Amerikával, ma ez a bátorság.

ucsacsu 2010.08.21. 08:43:17

Én a régi maszekvilágban nőttem fel,míg mások ávós csizmák között játszott az asztal alatt, addig én maszek cipőket rugdostam ugyan ott. Tehát van rálátásom az igyekezetre, szorgalomra.Magam is voltam "rohadt maszek,kényszerből megtűrt vállalkozó,most éppen micró vagyok.Na mostand akko mért nem említed a kitántorgókat mint vállalkozó szellemű hazánkfiait. mért nem említed a az agyonadóztatást mint visszatartó erőt,mért nem beszélsz az antali újrakezdési négyszázezer forintos kedvezményes kölcsönről majd a 20% kamatról a 30% inflációról, a hajdú bihari libásokról a mért nem beszélsz a ma így van holnap magasabb érdekek miatt más kép van, csak 180' forduló terhekről? Mért nem beszélsz a jelenleg megfélemlített közalkalmazottakról akik a puszta létükét aggódnak és eddig is csak a rájuk bízott feladatot végezték, nem a felső vezetőkről beszélek hanem a napi robotosokról akiken most is csak átnéznek mint az üvegen aki meg hal egy szaros pár gumi miatt,kell ennél nagyobb kockázatot vállalni szerinted?

teemur · http://teemur.blog.hu 2010.08.21. 08:45:12

"Megbénít bennünket a félelem a veszteségtől. Az életnek csak egy formája elfogadható, az állandó gyarapodás, és ez korlátozza a cselekvéseink, döntéseink szabadságát. Ezt sugallja a körülöttünk lévő világ."

Ezért volt érdemes elolvasni a cikket. Milyen igaz!
És mekkora probléma ez a mai világban!

Én egy "hitehagyott" keresztény vagyok, nem tudott fontos részévé válni az életemnek. (Gyermekeim valószínűleg már egyáltalán nem lesznek azok, hisz nem lesz ki átadja nekik). Mégis azt gondolom, hogy ebben az általad leírtban nagy szerepe volt a hitnek. Hiszen egyrészt, azt prédikálták, hogy boldogok a szegények: nem csak az anyagi gyarapodás vezet a (lelki) üdvösséghez. Másrészt, a hit megléte, hogy az ember hisz valamiben — bármiben — segít az újrakezdésben: reményt ad, az ember elhiszi, hogy sikerülhet!

ucsacsu 2010.08.21. 09:05:33

Na,folytatnám,valamit érezhet-ettetek a rajcsival,hogy a múltba révedtek,de szerintetek kell e nagyobb kihívás annál,hogy itt élsz itt akarsz gyereket,+ tisztességgel felnevelni, egy bank előtt csak simán elmenni kölcsön felvételéről már nem is beszélve.Egyáltalán mi a mai tisztesség,MÁS JELENT MAGA A TISZTESSÉG SZÓ a dohány utcába, Csepelen ,a rózsadombon, a mese,monda utcába a "hegyen "és még hol mindenhol folytassam? Éppen most akarnak beverni a kamarába a west-fest félékkel kéne egy platformra kerülni ,miért és még hány ilyen alak üldögél a kamarákba HE KI kényszeríthet rá bárkit is arra,hogy olyan szervezett tagja legyen aminek saját jól felfogott érdekéből a közelébe se menne? NA MESÉLJETEK!!!!

ucsacsu 2010.08.21. 09:08:25

a SZÖVEG MELLET LÁTSZIK A DEMSZKY KÉPE JÓL PASSZOL A"TISZTESSÉG SZÓHOZ Xddddd

FreeTibet 2010.08.21. 10:07:57

A fő probléma pedig ott van, hogy a nagyranőlt gondoskodó állam folyton meg akarja óvni minden bajtól az állapolgárait, ahelyett, hogy hagyná őket magukat szembenézni a nehézségeikkel. Közben pontosan ezzel folytják el az öngondoskodásra való készséget és az egyéni kreativitást.

eloszto · http://eloszto.hu 2010.08.21. 10:14:23

Azért idősebbekkel beszélgetve, akkoriban egyszerűbb volt ám.
Mit csináltak ha boltot akartak nyitni? Dolgoztak mint a güzü, spóroltak, kinyögték az első részletet és bérelték a boltot.
Mit csinálsz ma? Beszerzel 120 engedélyt, amire kb. nulla esélyed van vagy elmegy rá minden pénzed.
Ez az eszméletlen mennyiségű szabály ami körbevesz minket, teljesen ellehetetleníti a vállalkozást.

nullnick 2010.08.21. 10:19:35

@FreeTibet:

MÁR MEGINT A TIPIKUS GENNYES NEOLIBSI POFÁZÁS

a "nagyranőlt gondoskodó államról"

HOL VAN ITT AZ A HATALMAS GONDOSKODÁS?

a gondoskodás meg az ellenőrzés nem ugynaz

Babilen Tatarszkij 2010.08.21. 11:01:46

"Kapunyitási pánik", ez találó elnevezése ennek a nagyon aktuális társadalmi jelenségnek, használni fogom, köszi!

FreeTibet 2010.08.21. 11:25:27

@nullnick: Had ne kezdjem el sorolni.

A cikkhez kapcsolódva viszont akkor egykis családi adalék: Egyik látogatásunk során nagybátyáméknál előkerült nagymamájának az útlevele. Azért volt rá szüksége, mert meghalt a férje és egyedül nem tudta volna a hátramaradt öt gyereküket eltartani. Ezért először elment a községházára, ahol kb. azt a tanácsot kapta, hogy hajtsa ki a gyerekiet legelni a mezőre. (Valamikor a Horthy korszakban járunk időben.) Végül valahova Nyugat-Európába került ki egy paphoz dadának és több, mint egyévig onnan utalta haza a megkeresett jövedelmét a gyerekei számára. Nehéz idők voltak, mégis fel tudta nevelni mind az ötüket és később mindegyikük megállta az életben a helyét.

nullnick 2010.08.21. 12:07:26

@FreeTibet:

És Rákosi kommunistái hány falusi paraszt családdal tették meg ugyanezt, mikor

gyerekestül disznóólba telepítették őket.

És akkoriban külföldre se lehetett elmenni.

FreeTibet 2010.08.21. 12:25:03

@nullnick: És ez most hogy jött ide?! Én az öngondoskodásra való pozitív ösztönzésről adtam egy példát, amivel nem az volt a célom, hogy a Horthy rendszert kárhoztassam miatta, sőt. Erre maga egyből beletette a szokásos sémába.

betyár (törölt) 2010.08.21. 12:41:24

@ucsacsu:
Már megbocsáss, de a tisztesség szót te írtad le, a posztban nincs benne.

@FreeTibet:
Ezt is fontos oknak tartom: az öngondoskodásra való képesség, ill. szándék hiányát. Nem általános jelenség, de gyakori.

@nullnick:

Nosza, akkor meg kell szerezni a BA/BSc képesítést, gyakorlatot szerezni, ez itthon is elvárt. Szintén szüleit boldogítja és tanul még mindig?:)

Ha figyelte a posztban szó van a cocilizmus koráról is.

betyár (törölt) 2010.08.21. 12:48:52

@Alfőmérnök:
"Különben amit leírsz, az nem feltétlenül csak az előző generációkra jellemző, hanem a svábokra is."

ez éppen azért érdekes, mert hajlamos az ember azt gondolni, hogy a parasztok annyira kötődnek a földjükhöz, hogy sokkal röghöz kötöttebben viselkednek, mint akik nem a földből élnek. Márpedig ez ebben az esetben nincs teljesen összhangban.

"Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ma mást jelent bátornak lenni. Szemben állni Amerikával, ma ez a bátorság."

Na igen, de azt hiszem egyikünk sincs olyan pozícióban (gondolom:)), hogy ez okot adna a személyes bátorságra. Ülünk otthon, a kocsmában és szídjuk ámerikát. azért ez nem olyan nagy bátorság. Mi más módunk van a szembenállás kifejezésére?

Alfőmérnök 2010.08.21. 13:26:23

@betyár: De bátorság, mert ellenáll a kísértésnek. Végig tudsz menni egy városon úgy, hogy ne nézzél rá egy plakátra? Ez bizony elmeprogramozás. Úgyhogy a harcot mindenkinek belül kell megvívnia. Ezt lehet csinálni a kocsmában, de vannak egészségesebb és produktívabb formái is.

ucsacsu 2010.08.21. 13:49:34

@betyár: Azt hiszem a gyermekek felnevelésének a tisztesség alap feltétel,ha leírod hanem a kettő összetartozik.

betyár (törölt) 2010.08.21. 14:23:14

@Alfőmérnök:
Igen, és nem érzem magam különösebben bátornak. A napokban felhívott az ipsos, hogy szkok-é a városba, néha igen mondom, attól függ, mi számít városnak, na ha igen, akkor észrevettem-e az ezt és ezt ábrázoló óriásplakátot. Azt se tudtam miről beszél, rövid is lett együttműködésünk. Akkor én most bátor-e vagyok?

Tudja ennél az ámerika-ellenességnél egyszerűbb dolgokhoz sincs bátorságunk. Nincs bátorságunk sokszor karakánnak lenni, a főnöknek bemutatni, mert félünk a bizonytalanságtól. Mi lesz a gyerekkel, a bankhitellel, az autóval stb. De a fiatalabb generáció nagy részét teljesen hospitalizáltnak látom, aki fél attól, hogy önállóvá váljon, felelősséget vállaljon a saját életéért (megélhetés stb.), nem hogy másokért (családalapítás pl.). Inkább otthon marad, elhúzza az iskolába járást (szándékosan nem tanulást írok, mert nem ez a cél) a lehetséges határokig. Mégis jobb, mint kimenni az emberpiacra és ott megméretni, a hülye főnöknek ugrálni stb. Igaza van, szerintem is szoros a kapcsolat a fogyasztással, annak vagyunk kiszolgáltatva, és ez bizony ki is használtatik.

Alfőmérnök 2010.08.21. 15:20:08

@betyár: Te még egy fokkal bátrabb vagy, mint a fiatalabb generáció. :)

De azért abban is van ám igazság, amit @eloszto: mond (az élet minden területén). A lehetőségek világa mindenesetre illúziónak bizonyult. És aki azt mondja, hogy csak nem tudunk élni a szabadsággal, annak a kurvaanyját. :)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.08.21. 15:54:00

valamelyik húgyagyú a mindenről gondoskodó államról beszél, nos a sváb és szász megindulók sem csak a kilátástalanság és a földnélküliség elől mentek a tutiba, hanem volt ottan egészséges német birodalomépítő ösztöke is.
és a könnyebb vállalásban az is benne van, hogy akkor senki nem akart más lenni mint ami, a meginduló paraszt tudta, hogy ahova megy, földje lesz, meg karja, és szerszáma, hát mi baja lehetne. ha dolgozik, a föld ad. más nem kell neki. aztán ha adódott mégis többre mód, hát élt vele, a gyerekét már iskolára adta. de nem az előrelépés kényszerében, hamis kényszerében élt.

egyébként rendkívül jó poszt.

Kassad 2010.08.21. 21:48:31

Hát, igen. Hibái ellenére is szerethető írás ez. Az elégikus hangulat megalapozása után, kissé orrbavágásként hat az utolsó két bekezdés konklúziója, de valódi a kérdés, valódi a probléma és a válasz még a jövőben van.

A kapunyitási pánik - "quartel life crisis" azért nem annyira új fogalom, legfeljebb nálunk. Hivatalosan 2001-ben jelent meg erről a problémáról könyv, nyilván már az adatok feldolgozása után:

en.wikipedia.org/wiki/Quarter-life_crisis

Érdemes a szimptómákat végigolvasni:

"realizing that the pursuits of one's peers are useless
confronting their own mortality
watching time slowly take its toll on their parents, only to realize they are next
insecurity regarding the fact that their actions are meaningless
insecurity concerning ability to love themselves, let alone another person
insecurity regarding present accomplishments
re-evaluation of close interpersonal relationships
lack of friendships or romantic relationships, sexual frustration, and involuntary celibacy
disappointment with one's job
nostalgia for university, college, high school or elementary school life
tendency to hold stronger opinions
boredom with social interactions
loss of closeness to high school and college friends
financially-rooted stress (overwhelming college loans, unanticipatedly high cost of living, etc.)
loneliness, depression and suicidal tendencies
desire to have children
a sense that everyone is, somehow, doing better than you
frustration with social skills

These unsettling emotions and insecurities are not uncommon at this age, nor at any age in adult life.

In the context of the quarter-life crisis, however, they occur shortly after a young person – usually an educated professional, in this context – enters the "real world". After entering adult life and coming to terms with its responsibilities, some individuals find themselves experiencing career stagnation or extreme insecurity.

The individual often realizes the real world is tougher, more competitive and less forgiving than he/she[edited] imagined."

Ez bizony, egy jól fejlett civilizációs válság egyik tünete. Elvesztettük az iniciatíváinkat.

Alfőmérnök 2010.08.21. 22:28:40

@Kassad: "A kapunyitási pánik - "quartel life crisis" azért nem annyira új fogalom, legfeljebb nálunk. Hivatalosan 2001-ben jelent meg erről a problémáról könyv..."

Vigyázz, szerintem a 2001-es megjelenés betyárnak újnak számít. :)

Kassad 2010.08.22. 07:27:53

@Alfőmérnök: kkbk.blog.hu/ 2010.08.21. 22:28:40
"Vigyázz, szerintem a 2001-es megjelenés betyárnak újnak számít. :)"

Bizony, erről megfeledkeztem!
Remélem, azért az "involuntary celibacy" nem fogja őt érinteni :)

"A kapunyitási pánik - "quartel life crisis"
Elnézést a figyelmetlenségért, természetesen "quarter life crisis".

betyár (törölt) 2010.08.22. 08:11:25

@Alfőmérnök:
na azért maga sem most vesztette el a tejfogait. vagy esetleg arra céloz, hogy dekádokként olvasnék el egy könyvet, ezért a 2010-es kiadás mit új!, még olvasatlan számomra?:)

@Kassad:
nézze, nem ígértem magának semmit, így azt sem, hogy valami megrázóan új fogalom lesz ebben a posztban:(

Kassad 2010.08.22. 08:35:11

@betyár: 2010.08.22. 08:11:25

"nézze, nem ígértem magának semmit, így azt sem, hogy valami megrázóan új fogalom lesz ebben a posztban:("

A frusztráció azért megvan...
Nem kell érzékenykedni, a betyár mindenit :)

betyár (törölt) 2010.08.22. 09:46:10

@Kassad:

maga lesz most az ügyeletes baller bunkó besszer-visszer?
Frusztrált lézi dikk?

Alfőmérnök 2010.08.22. 09:58:56

@betyár: Ha nem is dekádokként, de lehet, hogy lassan olvas. Megfigyeltem, hogy a férfiak lassabban olvasnak mint a nők, de főleg, mint a kékharisnyák. :)

De nem is erre céloztam, hanem arra, hogy Önt még elkerülte a quartel life crisis, vagy ha létezett is a probléma, még nem volt megnevezve. ;)

betyár (törölt) 2010.08.22. 10:13:42

@Alfőmérnök:
mér van az, hogy az iróniájuk működik, de az önirónia már kevésbé? :))

Alfőmérnök 2010.08.22. 11:27:45

@betyár: Mer' nincs mire önironikusnak lennem. :)

Alfőmérnök 2010.08.22. 11:29:13

kiszabadítom a kommentemet a blogmotor fogságából

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2010.08.22. 12:26:43

@betyár: Zseniális poszt!

És tényleg a nagyra nőtt jóléti állam és átláthatatlan állami szabályozás az oka az utóbbi pár generáció impotenciájának.

A 19. században még útlevél se kellett, hogy bárhova letelepedj. Angliától az orosz határig oda mentél, ahova akartál, de akár USA vagy Ausztrália és Új Zéland is nyitva állt. Nem volt semmiféle munkaviszonyt szabályozó rendelkezés és persze sz.j.a. sem így aztán bárhova mehettél és bárhol dolgozhattál, bármilyen vállalkozást nyithattál. És ami a legfontosabb: nem volt ennyire leszabályozva, hogy hol milyen lakást, üzlethelységet építhetsz magadnak. Ha bárhol vettél egy telket, arra azt építettél amit akartál, akár a semmi közepén is. Manapság először át kell minősítettni az önkormányzatnál, hogy ilyen meg olyan besorolású legyen és huszonötmillió környezetvédelmi és közegészségügyi előírásnak meg kell felelnie. Tényleg olyan volt, mint a vadnyugat.

Ma meg már mindenkit kiver a víz, ha komolyabb döntést kell hozni az életben. Az egészségügy, nyugdíj, a gyerek oktatása. Azt inkább csinálja az állam, elégedjünk meg azzal, hogy dönthetünk arról, hogy hány csatornás tv előfizetést szeretnénk és melyik a kedvenc autómárkánk.

Szömi 2010.08.22. 12:56:32

,, Új fogalom jelent meg, a kapunyitási pánik – a húsz-harmincévesek szoronganak a cselekvőképessé válástól,, - ez is elég érdekes meglátás. Egyén-, családmodellfüggő az is ugye, ki, mennyire szorong. Nem úgy tűnik, hogy a 20-30 évesek zöme azon stresszelne, hogy vajon lesz-e megbízható állása? (Persze, tisztelet a kivételnek!) Elképzeléseik ugyan vannak, jövőképükben az ,,állandó gyarapodás,, a cél, de mindez csak addig optimista látásmód, amíg a biztos szülői háttér adott. Legyen bennük meg akár csak egy csipetnyi is nagyszüleik bátorságából, manapság a kezdéshez ez kevés.

,,... arra gondoltam: mennyi erő, kitartás, életkedv és felelősségtudat volt ezekben az emberekben: hányszor futott zátonyra az életük, hányszor kerültek – mi úgy mondanánk – kilátástalan helyzetbe, mégis újból kezdték. ,,
Ez mind igaz. De mennyi keserűség, bánat, honvágy, reménytelenség is, amikor nem önszántukból, vállalkozókedvükből mentek-vagy vitték őket- idegen országba, hogy ott kezdjenek új életet. Meg is próbálták-ha összeszorított foggal is- de mégsem tudtak felülkerekedni érzéseiken, otthonuk, hazájuk, anyanyelvük iránti szeretetükön, s inkább visszatértek, ezzel veszélyeztetve akár a családjuk életét is.

Bátrak voltak-e?

Tetszik a poszt! Köszi!

Kassad 2010.08.22. 15:22:56

@betyár: 2010.08.22. 09:46:10

Jah, igazad van. Bocsánatot kérek!
A cikk volt szóra érdemes... :)