Képszöveg, kérdés: Hol van Románia a térképen? Válasz: Emiatt nem tudja senki, hol is vagyunk. A képet Andi Amironoaiei blogjáról vettük.
Románnak lenni mostanában elég rossz. Egy közvéleménykutatásból az derült ki, hogy legszívesebben azonnal külföldre költözne Románia lakosainak közel 87 százaléka, ha felmerülne ott egy jobban fizető állás lehetősége. Mindössze a lakosság 10 százaléka maradna itt a család miatt, és közel 4 százalék véli csak úgy, hogy Romániában jó élni.
Ezen már nem is csodálkozom. Nem akarom felvenni az übermagyar alapállást, miszerint a puliszka nem robban, következésképpen a románok érdemtelenül lakoznak európaiul, továbbá semmi értelmét nem látom annak, hogy a históriából hisztériát csináljunk; kényszerpíszi sem vagyok, kíváncsiságomat nem követi szükségszerűen szeretet és/vagy tolerancia. Számomra ténykérdés, hogy egy Románia nevű ország lakosaként élem túl mindennapjaimat, és ha a románokról valamit kiderít valamely közvéleménykutató cég vagy intézmény, közzéteszi anyagait valamelyik minisztérium, akkor számot kell vetnünk azzal, hogy az eredményekben (pluszmínusz, persze) benne van az erdélyi magyar közösség is. Vagy nincs, de ezt bemondásra kell elhinnünk.
Mostanság az országos felmérések eredményei ismertetésének idejét éljük, gondolom, tudatos az időzítés, a nyári uborkaszezonban nem termelődik annyi csatornazaj, hogy elfedje a különböző sokkoló következtetések közzétételét, márpedig az elmúlt hetekben mélyütések sorozata érte a romániai társadalmat.
Ostorozzák is magukat becsülettel a kommentekben, van miért (másik narratíva: judeokapitalista összeesküvés mételyezi az egészséges román néplelket - futóbolondnak lenni nem nemzetiségfüggő).
Kezdjük a legfájóbbal: a Bukaresti Egyetem szociológiai kara által végzett, a tudományos ismeretekre vonatkozó 2009-es kutatások szerint a romániaiak közel fele (42%) úgy gondolja, hogy a Nap forog a Föld körül, Ptolemaiosz elégedetten bólint, ő néhány ezer évvel ezelőtt megmondta (a helyesválaszolók egy része viszont úgy tudja, hogy a Föld egy hónap alatt kerüli meg a Napot). Negyven százalék körüli azoknak az aránya is, akik hisznek a szerencsés számokban, balszerencsésnek tartják a tizenhármast, tartanak az előttük átszaladó fekete macskától. Ez bármilyen nemzeti tudáskincsbe belefér, a románok viszont a színmisztikában is utaznak, jelentős hányaduk hisz a szemmel verésben, a megkérdezettek fele azonban vörös színnel kivédhetőnek hiszi a rontást (a politikusok divatban is elváltak a plebsztől, náluk a lila a menő).
Minden második romániai lakos szerint pedig a szerencse nagyobb szerepet tölt be az előmenetelben, mint az iskola (ez utóbbi lehet a forrása az „ügyeskedő román” [şmecher] toposzának). Három romániai közül legalább egy úgy tartja, hogy a világot Isten teremtette, öt közül négy pedig nem hisz a darwini evolúciós elméletben. Az eredmények alapján nemzetközi összehasonításban tehát a román a legvallásosabb, de egyben legbabonásabb nemzetek egyike Európában (a romániaiak 32%-a hisz abban, hogy léteznek ördög által megszállt emberek).
Negyven százalék feletti azok aránya is, akik úgy hiszik, hogy a csillagok állása meghatározza a sorsunkat, magyarán, Romániában a stratégiai tervezést horoszkópnak hívják.
Reménykeltő, mondják, hogy európai viszonylatban is kiemelkedően pozitív a románok viszonyulása a tudományhoz (kérdés, persze, mit értenek ezalatt), a munkamorállal ellenben bajok vannak. A munkaügyi minisztériumnak az elmúlt időszakban, a szociális segélyben és rokkantnyugdíjban részesülők felét átvilágító ellenőrzése során kiderült, hogy 24 százalékuk jogtalanul jutott hozzá a garantált minimális jövedelemhez, egyéb segélyhez (összesen kb. 20.000 esetről van szó). A juttatásból egyébként egyeseknek palotára és luxusautóra is telik, mások az autóikat súlyos látás- vagy hallássérültként, szellemi problémásként vezetik, van, aki rögvest kettőt is.
Álbetegnyugdíjas menni külföld, már ha akar, ha nem, akkor a havi fix mellé ügyeskedik egy kicsit. Vagy csak él, mert élni jó, dolgozni meg nem.
Ráadásul, amint arra a Hargita Népe székelyföldi napilap publicistája rámutat: az ántivilágbéli szocializáció miatt mai napig úgy véljük, hogy a közösből lopni nem bűn, aktív hozzájárulásainkkal, mindennapi ügyeskedéseinkkel herdáljuk a közpénzt. És ezt tetézi, hogy sikerült felépítenünk a túlgondoskodó és túlcentralizált államot, ami a többéves permamens kampány miatt épp bedőlni készült, amikor meggyütt az IMF, és ennek következtében a kormány most két golyót tart a kezében: a lakosság tökeit.
Végezetül tegyük hozzá, hogy a kommunizmus kísértete igencsak eleven Romániában, hozzátartozóik kezdeményezésére kihantolták Nicolae Ceauşescu egykori román diktátor és felesége maradványait. Ezt követően az IRES közvélemény-kutató intézet felméréséből az derült ki, hogy a románok majdnem kétharmada szerint a kommunizmus alatt jobbak voltak az életkörülményei, 41%-uk Nicolae Ceauşescut államfőnek választaná (a megkérdezettek 49%-a szerint a diktátor jó vezető volt).
Minderre jött fügefalevélként az országbrand lopott logója. És a Román Nemzeti Bank antiszemita érmével fizeti meg a tanulópénzt.
Ahogyan Székelyföldön mondják: van baj elég.
Bónuszként: az egyik humortársulat elkészítette A válság himhuszát, a szöveg lényege, hogy fogyasztottunk mint a hülyék, személyivel vettünk plazmát, most meg elvitt az ördög. Visszavágták a fizut, nagy az infláció, visszaköltözünk a fára, tiszta Afrika. A cacamaca kb. zagyvaságot jelent, értelmetlen hülyéseget.
A paródiát majd' mindenki viccesnek tartotta, kivéve a titkosszolgálatot (SRI): zaklatták az alkotókat, lefényképezték őket és felvették az adataikat. Azért még szabadlábon vannak.