A Magyar Nemzet adta hírül, hogy húszezer példányban nyomták ki kínaira fordítva Bolgár György Made in Hungary or made by Hungarians című könyvét. Mindezt abból a célból, hogy a sanghaji expo magyar pavilonjában osztogassák az érdeklődőknek. Szöllősi Katalin, a pavilon üzemeltetési igazgatóhelyettese szerint azért esett a választás Bolgár könyvére, mert „az expóhoz méltó színvonalon mutatja be Magyarországot, a természeti szépségeinktől és borainktól kezdve Gábor Zsazsán és Kodály Zoltánon át a Nobel-díjas tudósainkig”.
Megvettük a könyvet, ami egyébként angolul jelent meg a Kossuth Kiadónál, még 2009-ben. Nem tudjuk, hogy abból a célból írta-e Bolgár, hogy később kínaiul jelenjen meg: ha kifejezetten az expóra íratták volna, kilógott volna a lóláb, így viszont méltóképpen, több, már megjelent mű közül lehetett kiválasztani Bolgár kiadványát. Sanghajra egyébként egyetlen utalás történik a rövid könyvben, ami viszont bizonyítéknak kevés. Bolgár megemlíti a sokáig Ázsia legmagasabb épületének számító sanghaji Park Hotelt („Or what hotel are you staying at if in Shanghai?”), amelyet Hudecz László tervezett.
Lapos lehet az expo, ha Bolgár könyve méltó a színvonalához. A Made in Hungary or made by Hungarians munka olyan, mint amit a címe sugall: egy mérsékelten izgalmas píárkönyv, egy felpumpált prospektus. Az utazási irodák kiadványainak bóvlinyelvét Bolgár modoroskodó humorral, vagy olykor kifejezetten kínos közbevetésekkel („Globalism, globalism.”) színesíti. A „mi, magyarok”-kikacsintásai esetlenek, ezekben leginkább azt ecseteli, mennyire depressziós, lúzer-komplexusos nép vagyunk. Megállapításainak persze bizonyos tekintetben igazat is adhatnánk, de mióta menő azzal dicsekedni, hogy valaki egy balfasz?
Bolgár írja, hogy a magyarok találták fel a gulyáskommunizmust is, ami eltérést jelentett a korábbi dogmatikus kommunizmustól („It provided a wider latitude for discussion and dissent within the limits of the Socialist system”). A probléma persze nem a szocialista rendszer korlátaival volt, hanem a szocialista rendszerrel: a szöveg kínai barátaink felé fölösleges témát pedzeget, más külföldieknek pedig érthetetlenül kritikátlan, halványan elfogult. Együttvéve azonban nem dogmatikus a kiadvány.
A könyv összességében, a kikancsintásokat leszámítva a sztereotípiák tárháza, paprika-goulasch-tschardasch. Kreatívnak nem kreatív, bár el tudjuk képzelni, hogy van pár milliárd ember Ázsiában, akik ezt a kliséhalmazt őszintén izgalmasnak vagy kacagtatónak találják majd. Hogy még egy hibát felrójunk a könyvnek: nem találtunk arra vonatkozó információt, hogy a kínai nyelvű kiadás kedvéért átdolgozták volna, pedig érdemes lett volna specializálni, a kínai érdeklődésre hangolni. Bolgár könyvét külföldi ismerősöknek egyébként csak akkor vásároljuk meg, ha annyira pancserek, hogy még a Wikipediát sem tudják használni, mi pedig nem tudjuk hasznosabban elkölteni kétezer forintunkat.
A Made in Hungary egyetlen erénye, hogy nem teljesen rossz. De húszezer példány kicsit sok volt belőle, ráadásul ha igaz, hogy kiskereskedelmi áron kelt el, akkor a kiadó az év könyvüzletét kötötte meg - a magyar állammal, természetesen.
