Kommentszűrés
’10 júl
4
08:01

A Kossuth tér szobrai - Kis magyar emlékműszobrászat I.

Írta: Gasper



„A közgondolkodásban az emlékműszobrászat olyan, mint a futball: mindenki jobban ért hozzá -a közember, a politikus, az önkormányzati képviselő-, mint akinek ez a szakmája. És ahány hozzá- és beleszóló, annyi vélemény.”

(Körösényi Tamás, napokban elhunyt szobrászművész véleménye egy interjúban)

  Az elmúlt hetekben újra felpörgött a vita a Parlament északi homlokzatával szemben található Károlyi-szoborról, annak eltávolításáról, illetve élőlánccal történő megvédéséről. Természetesen a most egymásnak ütköző érvek és ellenérvek nem a nevezett köztéri szobor alkotói minősége körül bontakoztak ki, hanem sokkal inkább a „vörös gróf” mítoszának védelmezői és a létező szocializmus évtizedeiben kialakult történelmi tabukat különféle irányokból döntögetők között feszül. Azon túl, hogy Károlyi Mihály szobrának jelenléte valóban problematikus a Parlament környékén, most tekintsünk el a pro és kontra érvek ismertetésétől, hiszen a szobor kapcsán kialakult csörte jóval túlmutat az első köztársasági elnök személyének és tevékenységének megítélésén. A vita olyan akkut honi társadalmi, esztétikai és művészeti kérdéseket is a felszínre hozott, melyek az utóbbi közel egy évszázad magyar emlékműszobrászatának folyamatosan felszínre törő problematikáját érinti.

  Felvetődik a kérdés, hogy a romantika, a historizmus, illetve az eklektika korszakában, tehát a XIX. század második felében gyökerező hazai emlékműszobrászat mennyiben tekinthető tisztán a művészet részeként, illetve mennyiben értelmezhető egy adott korszak, egy adott politikai rendszer nyomhagyásaként. Rögtön adódnak a következő kérdések is: egy emlékmű és rajta keresztül az emlékmű állíttatója mikor vív ki magának közmegbecsülést, vagy éppen teljes megvetést? Egy köztéren álló emlékmű mitől lehet megosztó és mikor hordozhat koherens értékeket egy nemzet számára? A kérdések közben arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szoborállítások és szobordöntések rituális gyakorlata a kollektív történelmi tudat meghatározásához, vagy éppen eltörléséhez, meghamisításhoz, esetleg a hamis állapot megszüntetéséhez nyújtottak és nyújtanak segítséget.

  A XX. századi magyar emlékműállítások gyakorlata a különféle politikai rendszerek térfoglalásról, bizonyos esetekben azok visszafoglalásáról szólt, hogy a megszerzett területen egy adott politikai hatalom, szerencsés esetben egy koherens nemzeti eszme kvázi szakrális terei jöjjenek létre. Lényegileg ez a gyakorlat 1990 után sem változott, sőt a folyamat jelentősen felgyorsult és köztereinken egyre kaotikusabb képet eredményez.

  Az elkövetkezendő hónapokban az 1990 utáni emlékműállítások néhány emblematikus  (1956-os, trianoni, egyházi, állami, önkormányzati stb. szoborállítások) szegmensét fogjuk vizsgálni a legkülönfélébb szempontok alapján. Egyelőre kerülni fogjuk a tisztán szakmai elemzést, elsősorban az ismeretterjesztés és a gondolatébresztés a cél, a többit majd meglátjuk.


 

  A sorozat felütéseként először a Kossuth tér szobrait és emlékműveit fogjuk felkeresni, hiszen ez az a tér, ahol a XX. századi magyar emlékműszobrászat szinte minden korszakából találunk példát. Egyetlen kivétel a dualizmus kora, mivel az akkor állított emlékműveket 1945 után kivétel nélkül eltávolítottak innen. Persze ebből az időszakból is maradt egy fontos építészeti emlék, ha úgy tetszik, jelkép: a történelmi Magyarország számára tervezett Országház épülete.


A Kossuth-szobor



  Az Országház előtti tér 1927 óta viseli Kossuth Lajos nevét, attól az időponttól kezdve, hogy Horthy Miklós kormányzó felavatta a mai Kossuth-szobor helyén egykor állt Kossuth-emlékművet, Horvay János munkáját. A Kossuth Lajosnak és az első felelős magyar kormány tagjainak emléket állító szoborcsoport huszonnégy évig állt a téren, hogy aztán egy 1951-es minisztertanácsi határozat alapján feldarabolják és eltávolítsák innen. A szétdarabolt emlékmű először az Új Köztemetőbe került, ahonnan 1959-ben Dombóvár városa elszállíttatta a darabokat, hogy 1972-ben, már nem egységes szoborcsoportként, hanem szétszórva állítsák újra az alakokat egy parkban.

   Térjünk vissza a jelenleg itt álló szoborcsoporthoz, amelyről kis hozzáértéssel is könnyen  megállapíthatjuk, hogy vegytiszta sztálinista alkotással, a sematizáló szocreál emlékműszobrászat iskolapéldájával van dolgunk. A régi emlékmű helyén 1952-ben felállított szoborcsoport öt méteres főalakja Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája, a mellékalakokat Kocsis András és Ungvári Lajos mintázták. Kossuth és a mellékalakok személye, valamint jellegzetes, manapság inkább tragikomikusnak ható mozdulataik gond nélkül behelyettesíthetők a sztálinista mitológia bármely fő- és mellékalakjával: a katona, a munkás és a paraszt alakján túl a költő az értelmiségit, az anya a munkásasszonyt, a csikós (betyár!?) meg nyilvánvalóan a partizán alakját szimbolizálja.

  Az emlékmű arányrendszere is klasszikus példáját adja a szocreál első fénykorának: a balatonalmádi vöröskőből készült talapzat architektúrája és arányrendszere a szobrok méretéhez képest a vidéki szovjet kaszárnyák udvarain felállított emlékművek sivár és nyomasztó hangulatát idézi.

  Felmerül a kérdés: ha Károlyi Mihály szobrának eltávolításáról vitát lehet folytatni, akkor 1848-49 emlékének sztálinizmusba oltott parafrázisa vajon nem érne meg néhány keresetlen gondolatot? A választ az olvasóra bízom, bemelegítésnek pedig nézegessünk néhány fotót.








II.
 Rákóczi Ferenc lovas szobra

  Az 1935-ös évre esett a fejedelem halálának kétszázadik évfordulója. Ezen alkalomból határozta el az akkori kormányzat, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékének szobrot állít a Kossuth téren. A Rákóczi halálának évfordulójára meghirdetett országos megemlékezések és emlékműállítások az akkoriban egyre erősödő német orientációval szemben is lehetőséget adtak bizonyos oppozícióra, mely igazán csak a szavak szintjén érvényesült.
A Kossuth-téri emlékművet, a kor egyik hivatalos emlékműszobrászának, Pásztor Jánosnak az alkotását végül két évvel később, 1937-ben avatták fel. Az ünnepélyes leleplezésről az akkori filmhíradó is tudósított.

  A Horthy-korszak hivatalos művészetszemléletében már a kezdetekkor kifejezésre jutott az a szándék, amely a megcsonkított ország nyomasztó realitásával szemben a történelmi Magyarország nagyságát próbálta meglehetősen anakronisztikus módon hangsúlyozni. Külsőségeiben ez a szándék látványosan az építészetben és a szobrászatban érhető tetten, amely előszeretettel alkalmazta a neobarokk stílusjegyeket. Pásztor János szobra is ide sorolható, melynek célja nyilvánvalóan a politikai reprezentáció és az Országház historizáló jellegével való harmónia, valamint a fejedelem korára való utalás volt. A svéd gránitból készült talapzatot Györgyi Dénes építőművész tervezte, aki többek között a debreceni Déri Múzeum tervezőjeként lehet ismerős.


Nagyatádi Szabó István



  Nagyatádi Szabó István az 1910-es, 20-as évek egyik legnépszerűbb kisgazda politikusa volt, aki a második Friedrich-kormánytól egészen gróf Bethlen István miniszterelnökségéig valamennyi kormányban betöltötte a közélelmezésügyi, vagy  a földművelésügyi miniszteri posztot. Nevéhez köthető többek között az Alföld fásítási programja, mezőgazdasági iskolák és szövetkezetek létrejötte. Minisztersége alatt a  nagybirtokos réteg számára is elfogadható földreform híve volt. 1924-ben eltávolodva a politikától, szülőfalujában hunyt el, a dunántúli Erdőcsokonyán.

  Szentgyörgyi István alkotását 1932-ben, Nagyatádi egykori kisgazda párttársa, Gömbös Gyula jelenlétében leplezték le a Földművelésügyi Minisztérium jobb szárnya előtti területen. Noha a Rákóczi-szobor mellet ez a másik Kossuth téri emlékmű, amely fennmaradt a Horthy-korszakból, de a szobrot 1949-ben eltávolították, hogy különféle raktárakban vészelje át a mozgalmi évtizedeket. Az újraállításra 1990-ben került sor a Fővárosi Önkormányzat kezdeményezésére. Talapzatán eredetileg egy dombormű is volt, amely Bethlen és Nagyatádi kézfogását ábrázolta, de ez a dombormű a szobor eltávolítása után elveszett és soha nem került elő.

  Szemben Rákóczi egyértelműen reprezentációs célokat szolgáló neobarokk emlékművével, Nagyatádi Szabó István szobrának stílusa inkább a két háború között szintén jellemző neoklasszicizmus jegyeit mutatja. Persze a neobarokk nem volt egyeduralkodó a hivatalos művészetpolitikában, hiszen gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején, a Római Magyar Akadémián folyó ösztöndíjprogramnak köszönhetően az itáliai novocento hatása is érvényesült, így a klasszicizáló szemlélet mellet a korszak legjobb modernista művészeti törekvései is megjelentek Magyarországon, amit a hivatalos kultúrpolitika is időnként magáévá tett s ezt számtalan korai modern középület a mai napig bizonyít.


József Attila



  Marton László József Attila-szobrát 1980-ban avatták fel az Országház déli szárnya előtti területen a Fővárosi Tanács kezdeményezésére. A szobor pontosan azon a helyen található, ahol a Zala György által készített, 1906-ban Ferenc József jelenlétében leleplezett  Andrássy-szobor állt.  Jelentős magyar miniszterelnökünk, majd 1871-től a dualista állam közös külügyminiszterének meglehetősen heroizáló szobrát 1945-ben távolították el a térről a Kossuth híd megépítésére hivatkozva.

  Marton László szobrát József Attila A Dunánál című programverse ihlette. A szobrász életművére  általánosságban a biztonsági játék jellemző, amely a különösebb formai merészségek, illetve a gondolatiság helyett inkább a közérthetőségre helyezi a hangsúlyt, népszerűvé és könnyen megérthetővé téve szobrászatát az emberek számára. Marton gyakran zsánerszerű, giccsbe hajló szobrai ma is meghatározzák Budapest köztéri arculatát, de plasztikai szempontból, expressziv és deheroizáló jellegével talán a József Attila-szobor az egyik legjobb munkája.  


Károlyi Mihály







  Azon a helyszínen, ahol ma a Varga Imre által mintázott és 1975-ben a Fővárosi Tanács kezdeményezésére felállított Károlyi-szobor található, 1934-ben avatták fel Zala György alkotását, gróf Tisza István szobrát. Az emlékmű már a maga korában is meglehetősen túldimenzionált és anakronisztikus műnek számított, amely a visszafogott formai és szellemi utalások helyett teljesen direkt és XIX. századi historizáló módon, teátrális eszközökkel utalt Tisza életművére. A kompozíciót a háború utáni első szobordöntések során azonnal eltávolították.

  Érdemes elolvasni a Tisza István Baráti Társaság felhívását, mely kezdeményezi a szobor főalakjának újbóli felállítását, lehetőleg a parlament környékén. A kezdeményezést azért is tartom példaértékűnek, mert nem kívánja egy újabb szobordöntés -jelesül a Károlyi-szobor eltávolítása- által a területet visszafoglalni, megelégszik az Országház környékén más  helyszínnel is. Továbbá nem az esztétikai okok miatt sok szempontból problematikus teljes emlékművet, hanem csak a főalakot kívánja visszaállítani.

  De térjünk vissza a Károlyi-szoborra. Varga Imre munkája az egykori első magyar népköztársaság elnökét ábrázolja idős korában, az Országház neogót kapubélleteit szimbolizáló plasztikai formák társaságában. Azt az idős Károlyit láthatjuk, akitől kommunista szimpátiája, majd a Rákosi-rezsimmel való együttműködése miatt még a polgári radikális Jászi Oszkár is eltávolodott az emigrációban. Azt az idős Károlyit láthatjuk, aki párizsi magyar követként csak Rajk Lászlóék letartóztatása  után mondott le posztjáról és vonult ismét, immár végleg emigrációba.

  Noha nem vagyok a feltétlen szobordöntögetések híve, azonban úgy gondolom, hogy Sigmund Freud naplóbejegyzése alapján a legbutább magyar grófnak tartott politikus szobrának Parlament melletti jelenléte igazából önmagunk arculcsapásaként is értelmezhető. De abban is biztos vagyok, hogy Kövér László javaslata egy Kéthly Anna-szobor e helyen történő felállításáról, inkább vall politikai cinizmusra, mintsem arról az őszinte szándékról, hogy végre egy tisztességes szocdem vezetőnek is szobra álljon Budapesten. Igen álljon, de ne ezen az áron!

  A kérdés most nyitva van, személyes véleményem szerint a Károlyi-szobrot méltó módon áthelyezhetnénk azoknak az egykor Károlyi által elkártyázott s ezért jelzáloggal terhelt birtoktesteknek az egyikére, ahol annak idején a gróf úr a külföldi és a hazai sajtó jelenlétében a progresszió nevében nagy lelkesen földet osztott.


1956-os emlékhely



  Az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak állít emléket a Rákóczi szobor közelében található jelképes síremlék, melyet 1991-ben, Makovecz Imre tervei alapján állítottak fel a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének kezdeményezésére. Ez az emlékhely leginkább a csöndes és bensőséges megemlékezések helyszíne, így igazából nem része a hírértékű politikai eseményeknek, egy esetet leszámítva. 2006 októberében Fónay Jenőék szokásos koszorúzását megtiltotta a rendőrség az akkor kordonokkal elzárt területen.


A forradalom lángja





 
Lugossy Mária szobrát a forradalom negyvenedik évfordulóján, 1996-ban avatták fel az országzászló közelében. Az emlékműállítást az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád kezdeményezte, mely közadakozásból valósult meg.

  A fekete gránitból készült hasábforma megtörő csúcsa lágnyelvet szimbolizál, ahol egész évben örökláng ég. Minden év október 22-én, a forradalom évfordulójának előestéjén a láng intenzívebben lobog, majd november 4-én kialszik. Talán az ideológiai szándékokat mellőző minimalista plasztikai megvalósításnak köszönhetően ez az emlékmű soha nem váltott ki különösebb vitát, így az elmúlt másfél évtized során jelenlétét és a körülötte kialakult szokásokat befogadta és megemlékezéseinek fontos részévé tette a társadalom.


Az 1956. október 25-i sortűz áldozatainak emlékjele



  2001-ben a  túlélők állíttatták az 1956-os parlamenti sortűz áldozatainak emlékjelét a Földművelésügyi Minisztérium épületének árkádjai alá. Kampfl József szobrászművész és Callmeyer Ferenc építészmérnök közös munkája a Kossuth téri sortűz kereszttüzében elhunyt áldozatoknak állít emléket. Az embereken áthatoló, majd a minisztérium árkádfalaiba fúródó gyilkos lövedékek véletlenszerű tömegét bronzból öntött golyók szimbolizálják, egészen megrendítő módon.

  Meg merem kockáztatni, hogy ez az emlékjel mind esztétikai, mind erkölcsi értelemben az egyik legtisztább 56-os emlékmű, melyet a rendszerváltás óta budapesti közterületen felállítottak. Ez az alkotás érezhetően nem politikai megrendelésre készült: nem tolakodik, nem heroizál, nem használ direkt és teátrális formai jegyeket, hanem sokkal inkább megállásra késztet és csendesen emlékezteti az erre tévedő járókelőt.












   Nagy Imre-emlékmű






  A Kossuth tér közvetlen szomszédságában, a Vértanúk terén leplezték le 1996-ban Varga Tamás szobrászművész  Nagy Imre-emlékművét. Az egykori miniszterelnök életnagyságú bronz alakja egy hídon állva tekint az Országház irányába. A kompozíció közhelyes szimbólumrendszere a híd közepére helyezi Nagy Imrét, aki a két parttól egyenlő távolságra áll. A már önmagában is hamis történelmi képzavart csak érzelgősségben képes fokozni a miniszterelnök Parlament felé fordított tekintete. A szobrász egyébként semmiben sem cáfolja meg édesapja -Varga Imre- legszebb kádárkori szobormegrendeléseinek esztétikai és eszmei örökségét.

  A Horn-kormány idején felállított emlékmű az évek során a balliberális politikai oldal egyik legfontosabb szakrális terévé vált, talán csak a közelben működő házasságkötö terem klientúrája veszi sűrübben igénybe a monumentumot, bizonyos emlékfotózások céljából.
Azért a tér XX. századi névváltozásai is jól jellemzik a politikai térfoglalások gyakorlatát. A helyszín 1936-ban kapta a Vértanúk tere elnevezést, mellyel az akkori rendszer a proletárdiktatúra áldozatainak kívánt emléket állítani. 1945-ben a teret Ságvári Endréről nevezték el, hogy aztán 1990-ben visszakapja régi nevét. Igaz, 1996-tól egy csapásra már másokra, Nagy Imrére és mártírtársaira utal az elnevezés. És ehhez egy újabb névcserére sem volt szükség.


Kovács Béla





  
2002. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak első emléknapján avatták fel Kligl Sándor szobrászművész Kovács Béla-szobrát az egykori Miniszterelnöki Hivatal előtti téren. Mint köztudott, az első polgári kormány Kovács Béla  kisgazdapárti főtitkár és parlamenti képviselő szovjetek általi elhurcolásának időpontját jelölte meg az emléknap dátumaként.

  Maga az emlékmű emblematikus darabja az 1998-2002 közötti időszak politikai szándékú szoborállítási gyakorlatának. Éppen ezért ne menjünk el szó nélkül a súlyos esztétikai problémák mellett, amelyek nem csak itt, de az ország más pontjain is gyakran sújtották azokban az években köztereink arculatát.

  Már az emlékmű egészét nézve feltűnik a zűrzavaros posztamens, amelyen gyakorlatilag elsikkad Kovács Béla igen gyengére sikerült egész alakos bronz szobra. Kisebb nyomozást vett igénybe, mire megfejtettem a talapzatot alkotó gerendák és drapériák együttesének nehezen kibogozható szimbólumrendszerét, melyek a művész szándékai szerint a gulagok barakképületeinek ácsolatait, valamint egy szónoki emelvény architektúráját idézik. Így már világossá vált, hogy a Melocco-szobrok gyenge plasztikai utánérzéseként is értelmezhető posztamens kettő az egyben próbál direkt utalásokat tenni a háború utáni évek politikai kulisszáira és a gulág táborok formai jegyeire, ijesztően ízléstelen módon.


Bibó István



  
Legyen az bármilyen meglepő, a Széchenyi rakpart itt látható felhajtójánál egy félkarú Bibó-büsztöt, a főváros első Bibó István szobrát rejtették el a  2005-ös év során. A Széri-Varga Géza által készített és mészkő posztamensre helyezett bronz plasztikát maga Gyurcsány Ferenc, valamint két cikluson át regnáló köztársasági elnökünk, Göncz Árpád avatta fel, ünnepélyes keretek között.

  Mostani szoborgyüjteményem utolsó darabjával már kilépünk a Kossuth-térről, de egy búcsúpillantás erejég még látni fogjuk az Országházat, amiben nem lesz túl sok köszönet, tekintettel a félkarú büszt ijesztő, zombikus látványára. Persze a szobor felállítására kijelölt helyszín már önmagában katasztrofális: alulról a rakpart forgalma és az onnan felhajtó autók tömege, valamint egy bicikliút szinte teljesen elzárja a járókelők elől. Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen Bibó István első budapesti szobra és az itt zajló happeningek leginkább Gyurcsány Ferenc legitimációs szándékaihoz szolgáltattak meglehetősen fonnyadt kulisszát.










Epilóg
- a magyar emlékműszobrászat rövid története

   A XIX. századi magyarországi emlékműszobrászat első jellegzetes darabja a budai Várnegyedben 1852-ben felállított Hentzi-emlékmű volt, mely a Budát Görgey ellen védő és az ostrom során halálos sebet kapó, valamint Pestet teljesen értelmetlenül lövető Heinrich Hentzi, császári tábornoknak állított emléket. A Bach-rendszer egyik emblematikus jelképének is tekinthető emlékművet soha nem fogadta el a pest-budai polgárság, de eltávolításáig egészen 1899-ig kellet várni, amikor a Hűvösvölgybe szállították. Az emlékmű itt semmisült meg, a proletárdiktatúra idején.

   1860. április 10-én, gróf Széchenyi István halála után két nappal egy akadémiai ülésen elvi határozat születik a gróf emlékének állító szobor szükségességéről. Egy évre rá megalakul egy szoborbizottság, majd hosszú, több fordulós pályázat után 1867-ben Engel József szobrászművész személyében győztest hirdetnek. A Lánchíd és az Akadémia szomszédságában álló szobor leleplezéséig végül 1880-ig kell várni, hiszen a szobrász plasztikai, illetve műfaji előkép hiányában meglévő szakmai járatlansága, valamint a szoborbizottság, a politikusok és a városi vezetők  egymásnak is ellentmondó esztétikai és elvi vitái a végtelenségig kitolják a szobor felállításának időpontját. Végül Széchenyi emlékműve mégis elkészül és közmegelégedésre a mai napig eredeti helyén áll.

  A kiegyezés utáni időszakról általánosságban elmondható, hogy a magyar emlékműszobrászat legtermékenyebb évtizedeit jelenti, természetesen igen változatos minőségben. Ezzel kapcsolatban Fülep Lajos, a historizmus egyik legnagyobb kritikusa írja le 1918-ban a Nyugatban a következőket: „Aki itt még disztingválni akar régibb és újabb, akadémikus és naturalisztikus, francia és német hatás, barokk és modern stílus között, lelke rajta. Nekünk ezekhez a disztinkciókhoz és ehhez a szobrászathoz tulajdonképpen semmi közünk. A politika vagy a tömeg-sznobizmus  szolgálatában állott és közben elfelejtette vagy soha meg sem ismerte a művészi feladatokat.”  Érdekes, bár semmiképpen nem meglepő, hogy a gondolatmenet ma is tökéletesen érvényes.

   1918 őszétől újabb attitüddel gazdagodik a magyar emlékműszobrászat históriája: elérkezik a szobordöntögetések és megsemmisítések korszaka, mely egyfajta baloldali, netán progresszív hagyományként értelmezve végigkíséri XX. századunk történelmét. Igaz, amolyan reakciós cselekedetként sem 1956-ban, sem 1990 környékén nem marad el a válaszlépés. A Tanácsköztársaság ideje még kevésnek bizonyult az új és tartós proletár emlékművek létrehozásához, így az egyik legismertebb momentum a Hősök terén álló emlékmű vörös posztóval történő bevonása és egy gipszből készült Marx-szobor felállítása volt.

  Az emlékműszobrászat terén a Horthy-korszak első évtizede főként az irredenta emlékművek és a világháború hősi halottainak emlékére állított alkotásokban érhető leginkább tetten. Programadó emlékműnek tekinthető a budapesti Szabadság téren 1921-ben felállított négy szobor, amely a Felvidéket (Észak), a Délvidéket (Dél), az Alpokalját (Nyugat) és Erdélyt (Kelet) szimbolizálta. 1928-ban egészült ki a tér az Ereklyés Országzászlóval, melyet 1945-ben az elsők között távolított el a szovjet hadsereg, hogy pillanatok alatt a helyére állítsa a ma is itt álló emlékművet.

  A 30-as évektől egyre gyakrabban készülnek szobrok a korszak élő, vagy éppen elhunyt politikusairól és közéleti személyiségeiről, valamint a magyar történelem emblematikus alakjairól. Korábban már említettük, hogy a két háború közötti emlékműszobrászat egészét  meghatározta a neobarokk és az olasz novocento hatása, melyek között egyaránt találhatók rémisztően retrográd és kimondottan időtálló alkotások is. Utóbbira jó példa Pátzay Pál 1939-ben Székesfehérváron felállított 10-es huszárok emlékműve, mely a limanowai ütközetre emlékeztet.

  1945 után újra beköszöntött a szobordöntések és a megsemmisítések időszaka és a kimondottan jól képzett magyar emlékműszobrász szakma jelentős része egyik napról a másikra sztálinista szobrokat kezdett készíteni. A korszak leghírhedtebb emlékműve Mikus Sándor Sztálin-szobra volt, melyhez a bronz beszerzését ledöntött emlékművekből, többek között a beolvasztott Andrássy-, Tisza- és Görgey-szobrokból oldották meg. A Sztálin-szobor nem csak a Rákosi-kor szimbóluma, de későbbi ledöntése és végighurcolása fél Budapesten, az 1956-os forradalom egyik fontos jelképévé vált.

   A Kádár-kor emlékműszobrászata már nagyon szerteágazó, úgyhogy erre most nem térünk ki részletesen. A hatvanas évektől például megjelennek városaink és falvaink terein a különféle felszabadulási emlékművek, melyeket többnyire galambogat eregető, meglehetősen maszkulin alkatú asszonyok testesítenek meg. Különféle évfordulókon tanácsköztársasági emlékműveket is állítanak, hogy a folyamatosan leleplezett Marx-szobrokról és emléktáblákról ne is beszéljünk. A saját lövészeik által agyonlőtt szovjet parlamenterek -Steinmetz és Osztapenko kapitányok- szobrainak felállítása Budapest határában már a tragikomikum határát súrolták a maguk idejében is. Közben persze az underground képzőművészet is reagál a történésekre és kinevezi az utcakövet kvázi emlékműnek, hiszen köztudott: az utcakő a proletariátus fegyvere.

  És lassan eljutunk a kilencvenes évekhez, mely évek teljesen új fejezetet nyitnak a magyar emlékműállítás történetében. Ekkor megint döntik a szobrokat, de ezek a szobrok már többnyire szoborparkokba kerülnek és kiállítási installációk részévé válnak főként azért, hogy figyelmeztessenek és emlékeztessenek. Mindeközben az új időszak nyitányaként köztereinken teljesen új emlékművek jelennek meg, vagy régiek kerülnek elő a raktárakból, hogy visszavegyék eredeti helyüket. De akadnak olyan emlékművek is, melyeket bármennyire szeretne messze látni az ember, mégis itt vannak közöttünk. A köztéri emlékműállítás gyakorlata hosszú évtizedek múltán újra a napi politikai közbeszéd részévé válik és akár vérre menő vitákat és utcai harcokat is eredményezhet.

  A következő hónapokban az elmúlt húsz év emlékműállításainak gyakorlatát fogjuk megvizsgálni különféle szempontok alapján.
 

Címkék: budapest kossuth tér művészet szobrászat emlékműszobrászat

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr82125311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2010.07.04. 10:23:03

@ufó - tardai arc, modoroschan küldi a szlenget: "én energia-italt kortyolgattam"
Kapsz tőle egy kis életlendületet. :))

tölgy1 2010.07.04. 10:44:44

@elGabor: én tisztelem KT-t, Isten nyugosztalja.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.07.04. 11:00:44

@Gasper: köszönjük a remek írást, örömmel várjuk a folytatást.

Megnyugtat, hogy laikus kultúrafogyasztóként hasonló az ízlésünk: a minisztérium árkádjainak golyóbisai valóban '56 legerősebb emlékműve. Amikor arra járok, mindig eltűnődök a történteken.

Ugyanakkor a Kovács Béla- és a Bibó-emlékmű egymással vetélkedik a szobrászati citromdíjért: az előbbi a Fidesz-kultúrpolitika és -ízlés rosszabbik oldalának állít maradandó emléket, az utóbbi pedig a behalt magyar progresszió, a félbemaradt gyurcsányi víziók tökéletes lenyomata a maga szétfolyó, félkarú, lerohadt kompozíciójában.

Szegény Bibó, bár alig értek vele egyet bármiben is, azért ennél többet érdemelt volna.

Egyébként én sem tudtam a mű létezéséről.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.04. 11:11:31

@rajcsányi.gellért (ergé): ó, nincs mit. Folytatása következik. :)

A Bibó-szobor létezése meg tényleg csak a gyurcsányi happeningek idején derült ki, akkor sem mindenki számára.
Azt hiszem a szobor avatásán történt az az eset, amikor egy néma tüntetőt, -kezében egy Gy.F.-et bíráló lepedővel és a rajta lévő szöveggel- először vittek el a rendőrök.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2010.07.04. 11:13:07

A Kovács Béla szobor (bábu?) talapzata előttem is rejtély volt, hogy mi akar lenni, és egyáltalán hogy gondolhatta komolyan az alkotó . )

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.04. 11:13:29

@gloire: igen, jogos. És van mellette még egy csaj is. De így is akkorára duzzadt az anyag, hogy nem foglalkoztam a két szoborral. Amúgy az FM árkádjai alatt is rengeteg emléktábla és dombormű található.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.04. 11:16:33

@Gasper: na komám, ez ihletett, és kidolgozott poszt. remek. egye fene eygszerűbb és őszintébb leszek: fasza! :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.04. 11:21:12

@Grift: köszönöm. :)
Sajna, most tiplizek. Majd du. jövök.

Alfőmérnök 2010.07.04. 11:46:32

@Grift: Egyetértek.
Az ugróhivatkozások (vagy hogyishívjákok) is tanulságosak.

kackia 2010.07.04. 14:57:34

Jó kis írás, a reggelt rögtön ezzel kezdtem.
Csak bátran, elő a vitriollal, had fájjon nekik, ne kíméld a köztéri kortárs szobrászatot főleg, ha keze-lába van a babúnak.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.07.04. 15:07:57

@Gasper: milyen beállításokkal kavartad meg ilyen frankóra a színeket?

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.07.04. 15:33:49

Nagyon jó írás.
Későbbiekben lesz arról szó, mi célból rakták tele az előző rendszerben a lakóházak falát a szocializmus dicsőségét hirdető kő-"reliefekkel"? Nomeg az üvegfalú erkélyek berakásai....

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.04. 15:37:18

a bibó szobor egyébként jó. a szobor tökéletesen vissza adja a maga vákuumos abortuszmaradék jellegével ennek a szellemi korcs embernek a mibenlétét.
abban a kertben ahová összegyűjteném az összes kibaszott "történelmi" szobrot, jó helyet kapna. károlyit még ott is ledönteném.
a sortüzes nagyon jó. én is úgy vagyok, mint gellért, nemigen lehet úgy elmenni mellette, hogy ne fusson át az emberen a megrendülés, vagy a kurvaanyát a komcsiknak érzés.

Tehetetlen Dodó 2010.07.04. 18:14:57

Az én kedvenc pesti szobrom az Izabella utcai kutya: ő legalább valami hasznosat hajtott végre, kimentett valami gyerkőcöt egy égő házból.

málnási · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.04. 18:19:49

nekem van egy történelmi szobor tervem, a mátyáskirály gömorbe', beleszart a vödörbe, a címe.

kackia 2010.07.04. 19:54:26

Remélem lesz szó majd a dunaújvárosi szobrokról is.
A Dózsa mozi mellet van egy szocreál műkőszobor, ha azt látta volna málnási. Egy ismerősöm következetesen karószarónak hívta. :)

kackia 2010.07.04. 19:56:31

@Tehetetlen Dodó:
Nekem a magyar kártya ásza jelenik meg a guggoló vadásszal.

Alfőmérnök 2010.07.04. 20:21:31

@málnási: Szevasz! Nem téged láttalak a Kiadóban nemrég? Egy TV tetején ültél.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.04. 21:10:41

@rajcsányi.gellért (ergé): Photoshop CS3-at használok, abban lőttem meg a dolgot. Leredukáltam a színeket és a zöldeket finoman visszahoztam. Plusz a képszélekre egy kis vignettálást tettem, attól sötétednek finoman a sarkok. Sajnos a beállításokat nem mentettem, úgyhogy nem tudom megosztani a pontos paramétereket.

@kackia: rendben, rajta leszek. Azt az ígért csongrádi anyagot egyszer ledumálhatnánk.
Bizony, Dunaújvárosba is le kéne nézni egyszer. Na majd a helyismerettel rendelkező spannommat egyszer megfűzöm. :)))

@neccharisnyás útonálló: akad a gyüjteményemben ilyen anyag is.

@Tehetetlen Dodó: az egy nagyon jó szobor. Ha majd írok zsánerszobrászatról is, első helyen fog szerepelni.

kackia 2010.07.05. 08:58:54

Rábeszélhetnéd azt a dunaújvárosit akár egy csongi túrára is. Nem messze van innen Hódmezővásárhely is, ahol érdemes elkontemplálni Somogyi J. híres Szántó Kovács János szobra előtt. :)

Tehetetlen Dodó 2010.07.05. 09:58:16

@kackia: Életkép a Szép Ilonkából.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 10:43:03

@kackia: igaz is! Na, majd ha túl lesz a mostani izgalmakon, abszolváljuk a dolgot. :)

Tündér_Lala 2010.07.05. 10:52:33

Az én kedvencem a galéria melletti Halászó gyerekek. Ha arra tévedek mindig hosszan bámulom.

Passato Prossimo 2010.07.05. 12:23:51

Remek poszt! Gratula!!

Olyan gazdag a magyar szobor történelem, hogy remek sorozat lehet belőle.

A Hannibál tanár úr c filmben épp a hétvégén csodáltam meg a díszlet Werbőczy szobrot.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 12:32:21

@Passato Prossimo: köszönöm.

Na igen. Werbőczy szobrát elég gyorsan, 1945. május elsején ledöntötték. A szobor az Apponyi téren (mai Ferenciek tere) állt:

server2001.rev.hu/oha/oha_picture_id.asp?pid=1825&idx=1773&lang=h

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 12:35:42

@Gasper: csak hogy be lehessen lőni a helyszínt, a háttérben a Magyar Kir. Tiszti Kaszinó és a Klotild palota (manapság csilivili maffiózó kaszinó) épülete látható.

Alfőmérnök 2010.07.05. 12:58:08

@Gasper: Milyen jó kis fotógyűjtemény.
Egy korabeli kép a környékről:
server2001.rev.hu/oha/media/n_pict/00003751.jpg

babarczyeszter 2010.07.05. 14:41:33

szuper, kiváló -- le a kalappal. Úgyis ideje volna a köztéri szobrokról és szimbolikus térfoglalási technikákról újabb könyvet írni (ha jól emlékszem, az utolsó Wehner könyve, és persze van külön a szoborparkról). Kár, hogy a cipőket a Dunaparton kihagytad, az legalább olyan jó, mint a FVM becsapódó golyói.

Na meg hogy Varga Imre képtelen bármi újat kitalálni.

Bibó esetében lehet, h a pénz is probléma volt (a bronz drága) -- sok helyen látni ilyen minimalizált emlékművet, hogy spórolni lehessen az öntésen.

betyár (törölt) 2010.07.05. 15:22:27

@Alfőmérnök:
Ez a "korabeli" a hajdanában előtt vagy után volt?:))

Alfőmérnök 2010.07.05. 15:32:25

@betyár: Nem sokkal a Werbőczy szobor ledöntése után. :)

betyár (törölt) 2010.07.05. 16:18:56

@Alfőmérnök:
Aha! Jó, már attól tartottam, hogy rosszul tudom, és még előtte volt.:)

Alfőmérnök 2010.07.05. 16:34:30

@betyár: Ejj, régi szép idők! :D
Nekem az az autó is tetszik, csak azt nem tudom megállapítani, hogy most akkor parkol, vagy megy, vagy esetleg csak beugrott a sofőr meginni valamit...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 20:05:24

@Alfőmérnök: az az oldal egy aranybánya. Külön érdeme, hogy igyekszik pontos infókat adni a fotókról.

@Tehetetlen Dodó: bizony, ez az. Múltkor arra jártam és valami ótvar kerítéssel körbekerítették azt a kis teret, Nyilván nem ok nélkül, ismerve a környéket. Sajnos sokat ront a szobor látványán.

@babarczyeszter: köszönöm!

Wehneren kívül még Boros Géza művészettörténész foglalkozik sokat a köztéri emlékműszobrászattal, főként az 1990 utáni dolgokkal. Több könyvet is írt, illetve szerkesztett a témában. Ez pedig egy nagyon jó tanulmánya:

epa.oszk.hu/00000/00003/00025/boros.html

Majd a cipőkről is lesz szó egy külön posztban, mert az már nagyon nem fért volna bele a Kossuth téri vonalba. Amúgy mint emlékmű, szerintem is jó meló. Pauer Gyula csinálta.

Tehetetlen Dodó 2010.07.05. 20:10:57

@Gasper: 10 évig laktam a kies Izabella utcában.
Azóta is aggódom, hogy mikor viszik el Veres Jani munkatársai a jobb sorsra érdemes állatot.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 20:13:36

@Tehetetlen Dodó: csak nem a Kabai Károly adott ki kilövési parancsot a blökire? :))

Van ott egy kifőzde is. Oda nem jártál?

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.05. 20:21:43

@Gasper:

a cipők valóban jók, bár kissé bombasztikus a megfogalmazás. és ha a modern művészetet valami provokáló-továbbgondolkodtatónak gondoljuk, mint a haladárok, akkor a sertéslábak elhelyezése a topánokban, a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb akciója volt.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.05. 20:22:53

@Gasper:
egyébként maga gyanús! előbb ez a szabadkőmívesség, mostan meg a babaarcú dicsérete... hát mit is mondhatnék?! lol

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 21:02:25

@Grift: már tegnap éreztem ám, hogy az összes legitimista, francoista és mély katolikus arc szemében egy csapásra gyanús vakolólapátos csávó leszek. Pedig higgyék el, fel nem kötném magamra a kecskebör kötényt. :))

Egyébként Pauer teljesen magától, mindenféle megrendelés és sugallat nélkül állt neki a vascipős emlékműnek. Részben ezért is működik az a dolog.

Tehetetlen Dodó 2010.07.05. 21:06:25

@Gasper: Csak melléje. A kapunk mellett volt a lejárata, ha arra a szuterén helyiségre gondolsz.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 21:13:31

@Tehetetlen Dodó: nem, én az utcai, kétszintes műintézetre gondolok. A tulaj UTE drukker volt és mindig nyomta a tök érdektelen, szar focis sztorikat.

Tehetetlen Dodó 2010.07.05. 21:18:51

@Gasper: A mi házunk igazi politikai csemege volt a 90-es évek derekán: a földszinten lakott a Csurka fia, a negyediken meg a Pető öccse.
Együtt jártak lakógyűlésre, hehe.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.05. 21:19:46

@Gasper:

Ugyan én nem vagyok pösti, tehát csak kibicelek, de nekem nagyon zsibvásárszerűnek tűnik ez az egész tér, úgy szellemi, mint művészi értelemben. Ha a demokrácia csak ezt tudja, akkor nem tud sokat:-/

Továbbra is azt gondolom, hogy köztéri szobor a szenteknek és a hősöknek jár. Mi lenne, ha szoborparkokat hoznánk létre, méltó helyen, szép zöld környezetben, és politikusaink szobrait oda telepítenénk?:-) Az Országház körül pedig (ha már a Szent Korona is ott van elhelyezve), kellő átgondoltsággal, magyar szentek és királyok szobrait állíthatnánk fel.:-)

Az egyes munkákról most nem szólnék (van amelyik kifejezetten tetszik és van, amelyiket tragikusnak, tragikomikusnak tartok), mert a lényeg az egységességen, a koncepción van:-)

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.05. 21:23:13

@Grift:

"a sertéslábak elhelyezése a topánokban, a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb akciója volt"

Ha konzekvensek vagyunk, akkor így van.

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 21:40:33

@Tehetetlen Dodó: akkor nálatok megvalósult a mindent átfogó nagykoalíció szép gondolata. :)

@bbjnick: pontosan. Ami ott van, az valóságos zsibvásár, de ez nem csak az ún. demokráciára érvényes, ennek a zsibvásárnak itt hagyománya van.
Ha jobban meggondoljuk, a régen itt állt szobrok együttese (Andrássy, Tisza, Vértanúk emlékműve, régi Kossuth-szobor stb) szintén elég kaotikus képet mutattak. Csak hát az idő ugye, sokaknak szépít, vizuális kultúránkról meg ne is beszéljünk. Mondjuk a régiek közül a Nagyatádi szobrot kifejezetten bírom.
És azt se felejtsük el, hogy minden hatalom és minden politikai oldal itt akarta és akarja hagyni a nyomát, valamilyen emlékmű formájában.

Nemsokára kezdik a Kossuth tér parkosítását, úgyhogy kiváncsian várom a tervdokumentációkat.

A szentek és királyok szobrát viszont itt nem támogatom. Meg aztán előre látom a feladat rémisztő esztétikai és "művészi" megoldásait. Aztán jó az nekünk, ha szentjeink és királyaink szobrait rendszeresen leokádják és oldalbahugyozzák?

tewton 2010.07.05. 21:40:33

@Gasper:
"Marton gyakran zsánerszerű, giccsbe hajló szobrai ma is meghatározzák Budapest köztéri arculatát"

LOL:)
kiskirálylány c. szobrának a másolata egy dunántúli kisváros főterén látható, párhuzamosan a főutcával. helyi ismerősöm csak kis forgalomszámlálónak hívja :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 21:42:51

@tewton: Csak nem Tapolcán? Marton odavalósi.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 21:46:21

@Gasper: pontosabban csak volt, pár éve halt meg, Isten nyugosztalja.
Egyébként ő rekonstruálta a Szent György téri Görgey-szobrot a Várban, melynek eredetije még Sztálin elvtársban reinkarnálódott:

www.szoborlap.hu/1759_gorgey_artur_lovas_szobor_budapest_marton_laszlo_1998.html

tewton 2010.07.05. 22:16:51

@Gasper:
de, de. az egyik toparti kompoziciojanak a felet, két nőalakot, az ottani colomparok el is vittek. szerintem a drapériázott nőalakjai tényleg a gügyeség-giccs határán mozognak. de csinált jót is azért.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 22:37:06

@tewton: persze, a maga műfajában jó szobrász volt, csak szerintem időnként megbicsaklott az ízlése. És tudomásom szerint soha nem csinált vállalhatatlan, politikai emlékműveket.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.05. 22:58:58

@Gasper:

"A szentek és királyok szobrát viszont itt nem támogatom." --- írod.

Pedig:-) Nem gondolod, hogy a politikában eluralkodott jakobinus ethoszt jelentősen gyöngítené, ha a képviselőknek minden alkalommal Szent István vagy Szent László előtt kellene besomfordálniuk az Országházba? :-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.05. 23:12:14

@bbjnick: nono! Ha idézel, akkor a teljes gondolatmenet idézd és akkor jakobinusozni sem kell. :)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.06. 00:19:37

@gloire:

"Az épület maga tele van király szobrokkal, kívül-belül"

Igaz, igaz:-) Maradnak a Szentek:-)

www.ppek.hu/k59.htm

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.06. 00:28:00

@Gasper:

"Ha idézel, akkor a teljes gondolatmenet idézd"

Igaz, igaz:-) Csak arra gondoltam (és most is arra gondolok), hogy h*nyni, h*gyozni régen is h*nytak, h*gyoztak a népek és valahogy mégiscsak megvoltunk, ellenben a jakobinizmus villámgyorsan rövidrezárta "közös problémáink közös megoldhatóságát":-/

Én hiszek a közgondolkodás és a közbeszéd formálhatóságában, hiszek a jó taníthatóságában:-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.06. 07:36:20

@bbjnick: eh, most is kikerülöd mondandóm lényegét, úgyhogy nemes egyszerűséggel magamtól idézek:

"Meg aztán előre látom a feladat rémisztő esztétikai és "művészi" megoldásait."

Ugyanis a magyar szentek Kossuth téri elhelyezésének ötletén túl ez itten a fő probléma. Akadémikus feladat akadémikus szobrászi felkészültséget igényel, az meg nálunk (és máshol is) kihalóban lévő szakma.
Így meg marad az egyházi megrendelésekben egyébként patent Varga Imre, esetleg a tökdilettáns Szervátiusz, vagy az ilyen Kligl Sándor-féle giccshuszárok.

Az emlékműszobrászat esetében kevés a közgondolkozás formálhatóságának szándéka. Valakinek ehhez érvényes művet is kéne készítenie, a művészettörténet legjobb ilyen témájú szobrait -személyes véleményem szerint- pedig a gótika követte el.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.07.06. 08:34:02

Ajjaj az a Fülep Lajos idézet a Nyugatból mennyire idevág...
Pátzay székesfehérvári 10-es huszárok szobra olyan mint egy Pátzay szobor.
Szép, tiszta letisztult, míves, de számomra érdektelen.
Szemben vele a tér másik sarkán a giccsbe mártott, pocsolyába süppedő törött hararang látványa elgondolkodtatóbb, többet mond.
Ott mindig megállok egy pillanatra.
No meg a fekvő baka óriási bakkancsainál.
Az a kedvencem.
Insz...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.06. 09:37:46

@Gasper:

Értem a problémát, természetesen, értem. Egy kicsit még azonosulni is tudok vele.:-) De azt gondolom, előbb jussunk el odáig, hogy szembesülhessünk azzal (a problémával):-)

Ha mutatnák/nék neked olyan terveket, amiket értékesnek tartasz, akkor támogatnád a szentek szobrainak felállítását az Országház körül?;-)

ü
bbjnick

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.06. 10:06:29

@bbjnick:
nincs szükség emlékmű szobrászatra, történelmi figurákra, szentekre meg végképp nem. nézzed végig, a fidesz millennium alatt hány undorító, vagy nevetséges, ócska szart tettek ki a vidéki városok főtereire.
a városok közterei, a parlament környéke nemszakrális helyek, sőt deszakralizáltak. nem teszünk szentséget ilyen terekbe. nem fogja "felszakralizálni"ez tévedés. ha a szarba merítesz egy szentképet, nem fogja megnemesíteni a szart.
a szakrális, szakrális térbe való.
vissza a szentistvánhoz. egy szobor ami szar, ábrázoljon akármilyen faszagyereket, többet árt, mint amit használna a témájánál fogva. egy jó szobor, ha eltalált, ha olyan harmóniát, vagy akár diszharmóniát hordoz, ami ihletett, magasabbról jön, úgymond, szakrálisabb, üzenetesebb, hasznosabb, értelmesebb, még ha egy darab szart is ábrázol, mint a rossz szt.istván.
a harmonikus, a szép, az ihletett, a belülről jövő, de valami magasabbrendűből jövő, az isten, vagy aminek nevezzük, dicsősége. a szar szentistván szobor az ember nyomora.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.06. 10:22:23

@bbjnick: Grift leírta előttem a kérdésedre adandó választ: "a szakrális, szakrális térbe való."

A Kossuth tér közege erre a konceptre tökéletesen alkalmatlan. Ilyennel még a lengyelek sem próbálkoznának a Szejm környékén.

És valóban: "nincs szükség emlékmű szobrászatra" sem. Ezzel is tökéletesen egyetértek, pontosan ezért indítottam ezt a sorozatot.
Az emlékműszobrászat egy XIX. századi szokás, mely annak a romanticizáló és heroizáló kornak a szerves része volt, már akkor magán hordozva az anakronizmus jeleit. A műfaj hagyományos jelrendszere a XX. századra végkép eltorzult, mostanra meg többnyire tragikomikus jelenségeket eredményez.

Az egyházművészet pedig évszázadokon át programadó volt, sőt a gótikáig az határozta meg a világi művészet műfaji sajátosságait is. A mai egyházművészet, leszámítva a kortárs templomépítészet különféle törekvéseit, csak kullog a régmúlt mocsarában és Murillo madonnák rosz olajnyomat utánérzéseit ülteti vissza például az oltárkép festészetben. És ez nem csak a katolikusokra igaz, de az evangélikusoknál is jellemző.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.06. 10:28:58

@inszeminator: Fülep szövege teljesen aktuális.

Régen jártam Fehérváron, de a fekvő baka emléke nagyon erősen megmaradt bennem. Erőteljes jel. :)

Pátzay szobra számomra a letisztultsága, aránya és a városi térben való elhelyezése miatt tetszik.

kackia 2010.07.06. 11:13:56

@Grift: @Gasper: "nincs szükség emlékmű szobrászatra, történelmi figurákra, szentekre meg végképp nem."

Én is ezt mondom már mióta.Nem kell a közterekre a sok buta, kiüresedett figurális szobrászat, kár a drága színesfémért. Hiányzik a lelki kvalitás,ma már nincs művész ki hiteles életet élne ehhez a feladathoz, ezért nem is marad más a motivációból mint a művészi tiszteletdíj néhány millás honoráriuma.
Nem elég a szakmai felkészültség az alapos akadémiai képzés a mi valóságunk nem a hit világa már,túl sok videó klippel, túl sok mangával terheltük szellemünket ahhoz , hogy szakrális szobrot készítsünk.Anyagelvű, szellemi materialisták lettünk, emésztő jellegű zsigeri életet élünk, s mivel alantas, alsó csakrás, élvhajhász életet él a mai kor embere, nem is alkalmas már a magasabb szellemi üzenetek befogadására .:) Ezért minek neki köztéri szobrászat. Elég neki a színes homlokzat a szürke panelre, legalább könnyebben hazatalál részegen vagy belőve. Vannak jó graffitiseink, higgyünk nekik ők képviselik a kor szellemét. Egy ideig szidjuk még őket, de lassan majd megszokja a szemünk ennek a balliberális kultúrbarbarizmusnak az esztétikáját.:)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.07.06. 12:27:50

@Gasper: @kackia:

hát azt hiszem alaposan leszedtük a keresztvizet az üresség korának "művészeiről". lehet tisztességes ember "művész"? lol

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.06. 12:47:35

@Grift: le bizony, de hát muszáj nyitogatni a szemeket.

"lehet tisztességes ember "művész"? lol "

Nem mondom, hogy sok van ilyen, de azért akad rá példa, ha nem is főállásban. :))

Alfőmérnök 2010.07.06. 14:07:30

@Gasper: @Grift: @kackia:
Ez tényleg nagy leleplezés volt. :)

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2010.07.06. 14:31:26

@Gasper: A hazai szobrász szakma halott, vagy legalábbis tetszhalott. Nemzetközi pályázatokat kellene kiírni a komolyabb ügyekre. Az Epreskertet pedig ki kéne söpörni egy az egyben, szégyen ami ott megy.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.07.06. 14:38:04

a teret alapból Kossuthnak hívják, lol :D lehet-e szakrális-tradicionalista teret létrehozni a nagy progresszor neve alatt? :)

de egy alkotmánymódosítás mellett elférne egy térátnevezés is, pl. Szent Korona-tér ;)

a királyszobrok pedig ott vannak a parlament kupolacsarnokában, vigyázó szemüket a koronára vetik.

Tehetetlen Dodó 2010.07.06. 14:39:25

@gloire: ajjaj, ne adj ötleteket, mert egy év múlva bevásárlóközpont lesz a helyén.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.06. 14:55:12

@gloire: pedig milyen jó majális bulik voltak még a kilencvenes évek közepén az Epreskerteben, amikor a Naps zenekar játszott a Somogyi-műterem előtt. :)))

Utoljára tavaly voltam ott az évvégi kiállításon. Siralmas volt.

@Tehetetlen Dodó: majdnem. Tavaly a helyi önkormányzat rá akarta erőltetni a Képzőre, hogy hétvégenként nyissák meg a nagyközönség előtt a kertet. Na, akkor lehet hogy gyorsan kisöpörte volna néhány helyi brigád az ott található szobrokat.
Egyébként egyszer egy ilyen kerti bulin megesett, hogy három dzsipó felkapott egy szobrot és elindultak vele a kijárat felé. Aztán persze néhány szobrász lekapcsolta őket.

Tehetetlen Dodó 2010.07.06. 15:05:31

@Gasper: Megjegyzem, csodálkozom, hogy az önkormányzat még nem játszotta át valakinek: az az utolsó, nagy értékű, sok zölddel övezett ingatlan a környéken, milliárdokat érhet.
(Most már rég nem jártam arra, de valamikor réges-régen minden nap elmentem a kerítése mentén a szomszéd gimnázium felé).

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.07.06. 15:23:38

Ma ismét megnéztem szűkebb hazám Nagy Imre mellszobrát. Borzalmas! De komolyan. Ha nincs ott egy tábla, hogy kit ábrázol, rá se jönnék.... hiába égtek bele szakmából kifolyóan a hapsi vonásai a retinámba.

Az meg, hogy itt is van egy Rákóczi tér...... hát szal járul hozzá némi negatív konnotáció.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.06. 15:23:49

@Grift: & @Gasper:

Ti most a Tragédia Római-színét próbáljátok?:-D

ü
bbjnick

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2010.07.06. 16:46:17

@Gasper: "Naps zenekar.." De rég hallottam ezt a nevet . )

don-kanyar · http://www.falanszter.blog.hu 2010.07.07. 14:35:57

Jó írás. Lenne egy kérdésem a szerzőhöz: mi lett az Andrássy-lovasszoborral? Feldarabolták, beolvasztották, vagy egy raktár mélyén pihen?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.07. 15:03:45

@don-kanyar: az Andrássy-szobrot 1945-ben eltávolították a helyéről, majd később feldarabolták és beolvasztották, hogy legyen anyag a Sztálin-szoborhoz. Többek között ez történt a Görgey- és a Tisza-szoborral is.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2010.07.07. 15:59:32

Gaspernek, tisztelettel. Off vagy nem off, mindegy. Nem Budapest és nem Kossuth tér, hanem Kaposvár és Színház-Park, de az egyik kedvenc háborús emlékművem:

www.kaposvar.hu/data/varos/szobrok/images/0023.jpg

És egy régi képeslapon:

www.profila.hu/site_media/upload/423/L_-34386423.jpg

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.07. 16:10:00

@Elpet: egyáltalán nem off és köszönöm szépen. Igazából már kicsit sajnálom, hogy nem tettem közzé egy felhívást, ahol mindenki beküldheti az ilyen-olyan okokból számára kedves, vagy éppen elutasított emlékművet. Azokból is érdekes anyag jöhet létre. Persze ez egy kezdődő sorozat, úgyhogy semmi nincs elkésve.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.07. 16:12:16

@bbjnick: oda természetesen a te javaslataidat is elvárom! :)

Bell & Sebastian 2010.07.08. 02:06:04

Meg ezek:
- Az új lélekharang, a régi feláldoztatott a fémgyűjtészet mestereinek oltárán:
www.nemesnadudvar.hu/Kepek/Temeto/tem5.jpg
- A kitelepítettek emlékműve, amelynek lényege egy hengerpalást belsejére vetülő árnyék:
www.nemesnadudvar.hu/Kepek/emlekmuavatas/ib_p008_0_9.jpg

Jó a post, mert telis-tele van faragással, falazással, vakolással.

:)))

kackia 2010.07.08. 10:26:25

@Gasper: Kérhetnék egy címet, ahová elküldhetném emlékmű terveim már bronzba öntött kisplasztikáról készített fotóim.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.08. 13:39:23

@Bell & Sebastian: a kitelepítettek emlékműve szép, egyszerű. Kösz a linkeket.

@kackia: ment egy üzenet.

Leskelődő 2010.07.09. 21:08:01

@Gasper: Ha majd a Várhoz ér, kérem, ne feledkezzen meg Bonfiniusról - mostanában ő a kedvencem:
www.szoborlap.hu/3526_bonfinius_budapest_farkas_zoltan_dr_2009.html?l&nr=1
Egyszerűen elegáns, a talapzata míves munka. A Laudator ugyan kicsinyli a méretét :) (laudator.blog.hu/2009/01/25/a_mi_olaszunk) de én csöppet sem bánom, hogy nem monumentális.
A képen nem látszik, de a szobor előtt kis kertecske díszlik, benne vagy 10-12 féle kerti növény – a magyalt, kakukkfüvet, levendulát, mentát ismertem föl. Elismerésem a kertésznek is szól.
A szobor és a szobrász, Farkas Zoltán sorsa is figyelemre méltó: www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2009/hiller-istvan-reneszansz
(ld. a cikk második részében)
A szobor hátránya: Hiller Pifti avatta fel.

(Még egy kis adalék a pompás cikkhez, hálából:
Farkas Zoltán véleménye a Tisza szoborról
epa.oszk.hu/00000/00022/00577/18053.htm )

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.13. 11:14:01

@Leskelődő: hát az a helyzet, hogy én is hálás vagyok a kimerítő információkért.
A Bonfini-szobor újraállításáról én is tudtam, de évek óta nem jártam arra, így még nem láthattam.

Ez egy kifejezetten jó alkotás. Érdekes módon benne van a köztársaság kori római portrészobrászat realizmusának hatása, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a két háború közötti itáliai novocento és annak nyomán sok magyar szobrász is alkotott hasonlóan klasszicizáló műfajban (római iskola).

Farkas Zoltán és Perlasca kapcsolatáról nem tudtam, mint ahogyan az ügyvéd/szobrász halálának körülményeiről sem. Micsoda filmet lehetne erről az emberről forgatni, ha lenne hozzá megfelelő forgatókönyvíró és rendező.

Ja, és külön köszönet a Tisza-szobor kritikájának linkjéért. Farkas véleménye tökéletesen ül és ma is érvényes.

ps. és egy kis vigasztalás: Hiller Pifti, már elhúzott a vasporosba, azonban Bonfini ittmaradt nekünk. :)

Leskelődő 2010.07.13. 19:46:34

@Gasper:
Nagyon örülök, hogy Magának is tetszik.
Pifti- és Bonfini-ügyben: a próféta szóljon magából! :)

Előre örülök cikke folytatásának. Oázis lesz :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.13. 20:34:20

@Leskelődő: a folytatást illetően igyekszem megszolgálni a bizalmat. :)

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2010.07.20. 00:02:54

Hú, kicsit késői a reakció, de nagyon jó poszt! Várjuk a folytatást!

Kedvenc köztéri szobor? Nehéz, kis gondolkodás után három is van:)
www.szoborlap.hu/2670_kossuth_szoborcsoport_debrecen_margo_ede_1914.html Azt hiszem, ez "a" Kossuth szobor. Főleg az elhelyezése jó, háttérben a Nagytemplommal... és a búcsúzó honvéd a hatalmas zászlóval.
www.szoborlap.hu/5101_hajdutanc_hajduboszormeny_kiss_istvan_1986.html?l&nr=1 Ezt még nem láttam élőben, de eszméletlen jó ez a hét táncoló hajdú!
www.szoborlap.hu/9992_kolab_budapest_szmrecsanyi_boldizsar_2010.html Ez pedig nagyon-nagyon vicces:D

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2010.07.20. 00:17:24

@Gasper: ha már gótika:
commons.wikimedia.org/wiki/File:Naumburg-Uta.JPG
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/db/Bamberger_Reiter_BW_2.JPG
Lehet, hogy a gótika után le kellett volna állni a szobrászattal? :D
A második ráadásul Szent Istvánt ábrázolja valszeg.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.20. 08:01:14

@aesculus: a Bambergi lovast nagyon szeretem. A keresztény Európa első lovasszobrai közül való, külön érdekessége, hogy szakrális térben elhelyezett világi személyt ábrázol, meglehetősen individuális módon.
Illetve nem teljesen igaz a világi megállapítás, mivel akkoriban egy király, így Szent István is, egyben országuk egyházának a feje is volt. A királyok egyházi státusza a Gregorián reformig nem is változott.

Amúgy a szobrászattal úgy általában nincs baj, csak a köztéri szobrászat necces terep, főleg hogy mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. :)))

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2010.07.20. 13:42:32

@Gasper: és mennyire biztos, hogy Szent Istvánt ábrázolja? Vicces, eléggé ellentmond a "szakállas" István-képnek:)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.20. 15:37:22

@aesculus: természetesen nem száz százalék, de több más személy ellenére sanszos lehet hogy őt ábrázolja.

A szakállról. Végső soron ez a szakállas ábrázolásmód egy romantikus, százötven éves dolog. A koronázási paláston sincs Szent Istvánnak szakálla:

muvtor.btk.ppke.hu/romanika/palast1s.gif

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2010.07.22. 00:40:41

@Gasper: ezt kellett volna rárajzolni a tízezresre:)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.07.22. 07:29:13

@aesculus: egyetértek. :))
A tízezres Szent Istvánja abszolút romantikus ábrázolásmód. Ez elég necces megközelítés, már a Millenium idején is anakronizmusnak számítottak az ilyen dolgok (lásd. Árpád vezér angol telivéren, pompás reneszánsz fegyverzetben a Feszty-körképen).

Ráadásul elborult szlovákok hasonlóan ábrázolták Szvatoplukot, az egyébként időben jóval később készült Szent Koronával, rajta egy kettős kereszttel:

pospolitost.files.wordpress.com/2008/02/kral-svatopluk.jpg