Ha van oka annak a morális többletnek, amit az új kormánypárt (és a radikális jobboldal) az elmúlt években fölhalmozott, és ami - sok más tényező mellett - végső soron a kétharmados sikert eredményezte a Fidesznek, akkor az a 2006-os gyalázatos őszi események története, az őszödi beszéd passzusaitól a rendőrségi zárkák hátborzongató epizódjaiig.
Olyan választóvonal volt ez, amely élesen elszakította a jogállamiságban, demokráciában hívőket a Gyurcsány-kormányzattól. Legyen az ember akár jobboldali, baloldali, radikális vagy liberális, akkor mindenki feltehette magában a kérdést: a barikád melyik oldalán állunk? Olyan választóvonal volt ez, amire jogosan lehetett elrettentő példaként hivatkozni, hogy ez soha nem történik meg még egyszer, és eljön az idő, amikor sor kerül az elszámoltatásra.
Jobboldali véleményvezérek egész sora élt meg az elmúlt szűk négy évben az akkori események felemlegetéséből. A Fidesz pedig az elszámoltatás, ezen belül a 2006-os rendőri brutalitás kivizsgálásának ígéretével nyerte meg a választást.
Pintér Sándor rögtön az első megszólalásával nagyott hibázott, amikor arról beszélt: „nem gondolja, hogy a volt budapesti rendőrkapitány törvénytelenül járt volna el az oszlatások levezénylésénél, de az ügyészség feladata lesz ezt megállapítani".
Egyetértek Stumpf kollégával, aki a Heti Válaszban arról ír: „No, ez pont kétszer annyi, amennyi kellett volna. Kicsit több. A helyes válasz egy leendő Fidesz-belügyértől nem más mint a vessző utáni rész: Az ügyészség dolga lesz megállapítani, hogy Gergényi követett-e el törvénytelenséget."
Mérsékelt és radikális jobboldali szavazók milliói figyelik a választásoktól kezdve, hogy a Fidesz miként tartja be választások előtt tett, amúgy nem túl nagyszámú ígéretét, különös tekintettel az elszámoltatásokra. Nem én vagyok az egyetlen, aki rendre a Fideszre háruló óriási felelősségről ír. A leendő kormányfő ma arról beszélt: „felelni kell a törvényes keretek között mindenkinek, aki a 2006-os tömegoszlatásban részt vett. Nincs kivétel sem rangra, sem beosztásra, sem életkorra tekintettel."
Orbán nem kért száz nap türelmi időt. Az tehát most múlik, pontosan.
