Kitűnő lehet a hangulat a magyar progresszió utolsó bástyájának utolsó védői körében, ha Gyurcsány Ferenc szaremberezi Szekeres Imrét, s így beszélgetnek: Ne hazudjál, mennek a telefonok, szervezkedsz te is meg az embereid is! A jó és a rossz emberi minőségről folytatott szenvedélyes Gyurcsány-Szekeres-Lamperth vita mutatja, hogy a miniszterelnök továbbra is potens: változatlanul különösebb lelki gyötrelem nélkül képes túllépni saját referenciáin, Medgyessy kinyírásától kezdve, a 2004-es miniszterelnök-választó kongresszuson és a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson át, egészen a legutóbbi pártelnökválasztási húzásig.

 A szenvedély pedig már nem csak Gyurcsány külön bejáratú buzzwordje (vö. szenvedélyes igazságbeszéd), hanem áthatja a teljes MSZP-t, Boldvai Lászlóval és Lendvai Ildikóval bezárólag. Ilyen izzó, szenvedélyes közegben nem lehet csodálkozni azon, hogy a párt kikéri a vezető testület tagjainak híváslistáját - a szenvedéllyel együtt jár a féltékenység, a féltő indulat.

 Reméljük, a vasárnapi, miniszterelnök- és pártelnök-cserélő kongresszusra is marad valami a szocialista szenvedélyből. No meg az azt követő hónapokra, amikor a 7 éve imitált kormányzást korábban nem látott intenzitással kell tovább játszani. Az amerikai passionate conservative mintájára Magyarországon megszülethet a passionate utódpárti, muhaha.