Be kell vallanunk, eleinte súlyos jogsértésnek és embertelenségnek tartottuk a szlovák rendőrség másfél héttel ezelőtti dunaszerdahelyi fellépését, s elvártuk, hogy a magyar kormány erélyesen lépjen fel az ügyben. Mostanra azonban a Heti Hetes sztárjainak és kommentelőinknek érvei, valamint a szlovák belügyminisztérium által átnyújtott bizonyítékok súlya alatt megtörtünk, és nézeteinket felülvizsgáltuk. Ennek alapján a következő nyílt levéllel fordulunk Gyurcsány Ferenchez, a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Szomorúan tapasztaljuk, hogy maroknyi magyarországi fasiszta huligán, szélsőséges bajkeverős és soviniszta futballszurkoló miatt jelentősen megromlott hazánk és a baráti Szlovákia kapcsolata. Sajnáljuk, hogy ez a csőcselék, miután hadszíntérré változtatta utcáinkat, már virágzó külkapcsolatainkat is fenyegeti. Amúgy is elegünk van az állandó konfliktusokból, békétlenségekből, civakodásokból, csatározásokból, amelyek nemcsak közéletünket rombolják, hanem mindennapjainkat is megmérgezik. Ennek alapján a következő javaslatok megfontolására kérjük Önt:
A futball- és egyéb meccsek látogatását indokolt lenne betiltani. Ilyenekre úgyis csak az agyatlan csürhe jár, hogy ott kiélhesse alantas ösztöneit. Ezentúl azokat, akik mégis megkísérelnének megtekinteni egy sportmérkőzést, s esetleg kiabálni, dudálni, skandálni szándékoznának, verjék meg és vegyék őrizetbe a rendőrök. Ezt az eljárást javasoljuk a szomszédos országoknak is. Hasonlóan kéne fellépni a hosszú hajú, részeg huligánok által látogatott rockkoncerteken, a droggal erősen fertőzött Sziget Fesztiválon, a kormányellenes tüntetéseken, valamint a maradi, reakciós és kirekesztő nézeteket propagáló istentiszteleteken is.
Hogy a soviniszták ne ébreszthessenek feszültséget és bizalmatlanságot külföldi barátaink körében, ajánlatos lenne lezárni a határainkat. Kifeszíthetnénk mondjuk egy drótkerítést, s aki azon megpróbál áthatolni, azt határőreink agyonlőnék. Így nem fordulhatna elő többé a dunaszerdahelyihez hasonló provokáció, mindenki otthon maradna, béke és harmónia uralkodna.
A szlovák példát követve a félelemkeltő, másokban megbotránkozást és rossz érzéseket támasztó nemzeti zászló használatát erősen korlátozni kell. A teljes betiltását egyelőre nem tartjuk időszerűnek, de jó lenne, ha helyette valamilyen – lehetőleg mindenki által elfogadott, egyszínű – lobogót használnánk ünnepnapokon. E zászló lehetne a közös jelképe régiónknak, hogy a szembenállás ezáltal is mérséklődjék. Az ünnepeink sorát amúgy is felül kéne vizsgálni: október 23-án mindig balhé van, ezért azt munkanappá kéne nyilvánítani; március 15-ét össze kéne vonni valami másik, közeli ünneppel; a karácsony esetében sokkal kevésbé lenne kirekesztő a „fenyőfaünnep” elnevezés.
Legyen elég a határon túli magyarokkal kapcsolatos hisztériakeltésből! Kérjük a miniszterelnök urat, hogy javasolja szlovák kollégájának a Dunától északra élő magyar nemzetiségű lakosság Magyarországra való telepítését, a román szerveknek pedig a magyar falvak útból való eltakarításának foganatosítását. Az úgynevezett határon túli magyarok eddig is rengeteget ártottak hazánk és a szomszédos népek kapcsolatának, a további károkozásnak ügyes, pragmatikus politikával – például a magyar nyelv és jelképek visszaszorításának támogatásával – elejét kell venni.
A belföldi közéletre jellemző folyamatos áskálódást, sárdobálást, parttalan vitatkozást be kell fejezni. Javasoljuk a kormánypárton kívüli politikai és civil szervezetek, pártok, kezdeményezések azonnali felszámolását. Ezzel az egyetlen apró lépéssel megvalósítható lenne a nemzeti egység, s egyszer és mindenkorra vége lenne a széthúzásnak, az állandó csatározásoknak.
A térség valódi stabilitását, az összetűzések megszűnését nyilvánvalóan csak az tudná hosszú távon biztosítani, ha egy, a térségbeli országoknál nagyobb hatalom garantálná a békés egymás mellett élésünket. Ezért javasoljuk a Miniszterelnök úrnak: kérjen fel egy közeli nagyhatalmat arra, hogy hadseregét nálunk és szomszédainknál állomásoztatva biztosítsa a kelet-közép-európai régi stabilitását, az összefogás-ellenes erőkkel való kíméletlen leszámolást.
Továbbá, hogy a gazdasági versenyhelyzet se okozzon konfliktusokat, szerencsésnek tartanánk, ha a térség országai létrehoznának egy gazdasági együttműködési szervezetet. Megegyezhetnénk például, hogy a szlovákok autót gyártanak, mi meg buszt, s termékeinket kicseréljük egymással anélkül, hogy felesleges nézeteltérések, oktalan rivalizálás keletkeznének. Hasonló módon a belföldi gazdaságban uralkodó feszültségek, az emberek mindennapjait megkeserító értelmetlen adok-kapok is megszüntethető lenne, ha a termelőeszközöket állami tulajdonba vennénk, s az állam döntené el, hogy ki miből mennyit termeljen.
Reméljük, javaslataink meghallgatásra találnak, s végre megszűnnek ezek az áldatlan állapotok mind határainkon belül, mind azokon kívül.
Kínai Kálmán és Trágár Antal
