Kínai Kálmánt, ahogy ez október elején lenni szokott, régi elvtársai megkérték egy apró szívességre: csütörtök este a Városliget bokrai közt bújkálva le kellett fényképeznie mindazokat, akik betértek a Gundel étterembe. A kínaiakat természetesen nem az érdekli, hogy kik azok, akik a számtalan kínai gyorsbüfé, étterem, kifőzde, vendéglő kínálata ellenére kitartanak az átizzadt ingű német turisták kedvenc helye mellett. Hanem az, hogy kik vesznek részt a tajvani Kínai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából itt rendezett fogadáson.
Kálmán ezúttal igazi nagyvadat lőtt: a szokásos negyedik vonalbeli ex-politikusok mellett az eseményen - idén először - megjelent Orbán Viktor is, méghozzá a fél Fidesz- és KDNP-frakció, valamint egy rakás polgári celeb kíséretében (pl. Salamon László, Ékes József, Hoffmann Rózsa? Balogh László és a zseniális Jeszenszky Géza - a másik oldalról csupán szegény magányos Ágh Attilát láttuk, aki a Charta-tüntetés óta jó ismerősünk). Bár a körülötte sertepertélő talpnyalók miatt Orbánból nem sokat láttunk, a hamisítatlan Kende Péter-frizura elárulta, hogy csak ő lehet az. Nos, a Kínai Népköztársaságot nyugodt emberek irányítják, mindössze két dologgal lehet felidegesíteni őket: az egyik, ha az ember a dalai láma hátát lapogatja, a másik, ha elmegy a Kínai Köztársaság hivatalos fogadására. Ezt minden bizonnyal Orbán Viktor is tudja, s megjelenésének külön súlyt ad, hogy mindezidáig soha ilyen magas rangú magyar politikus nem pacsizott Tajvan itteni képviselőivel. Az utolsó jelentős személyiség, aki hozzájuk járt vacsorázni, Torgyán József volt, de őt egy ideje már ide sem hívják meg.
A lépés tehát egy esetleges kormányváltás esetére külpolitikai paradigmaváltást jelez előre: ahogy a sajnálatos grúziai események Orbán-féle értelmezése alapján a 89 milliméterrel hosszabb híres orosz hímtag kiköpésére, vagy legalábbis kevésbé lelkes csócsálására lehet számítani, úgy talán a kínai seggtől is nagyobb távolságot fogunk tartani. Persze aggódni nem kell: a Kínában termett makói fokhagyma akkor sem fog eltűnni a Spar polcairól, ha a Kína-ügyi miniszterelnöki megbízottunknak új állás után kell néznie valami jó kis állami nagyvállalatnál, pekingi nagykövetnek pedig a nagyszerű Dr. Kosztolányi Dénes Ferenc Istvánt teszik meg - a kínaiak számára igazi csemegét jelentő - pitonjaival együtt.
