Fontos dolgok kötik le a kormányzat figyelmét. Méghozzá erkölcsiek. Igen-igen, ne tessék csodálkozni, az hazugság és rágalom, hogy a baloldal érzéketlen az erkölcsre, hogy a marxisták szerint az erkölcs csak másodlagos, a felépítmény része és a gazdasági érdek határozza meg az ember cselekedeteit és gondolkodását.

 Nem, a baloldal erkölcsös és erkölcsöt vár el másoktól.

 Az őszt két baller kategorikus imperativusszal kezdte a körkörös védekezésből kitörni vágyó Ferenc.

 Az egyik a tolerancia körmünkre égő problémája. Erkölcsi parancsként megfogalmazva: „Mit nézel? Ne bámulj, vazz!”

 A másik az adózás-adakozás. Az a sajátos helyzet alakult ki mára, hogy a nép ellensége nem a dologtalan (hercegek, grófok, naplopók és burzsoák), hanem a munkás, aki nem akar a többiek számára adakozni Robin Hoodnak, hogy az öregek, betegek, árvák, dologtalanok és kortárs művészek közt szétossza. Az adózás becsület dolga. Hess innen, anyagias szemlélet! Olyan csak annak lehet, aki kap.

Egy kulák kamrájának a kiseprése

 2005 után a magyar gazdaság legfőbb gondja ismét a feketegazdaság, az adót, illetéket és járulékokat nem fizetők. Ennek a mértéke a korábbi, és nyilván komoly erőfeszítések hatására ugyan picit sem csökkent, de a potyautasok kiváló bűnbakok, mint a kulákok, árurejtegetők, feketézők és nepperek voltak.

 Ezek kapzsiak, anyagiasak, nyerészkedők! Ha ilyen erkölcsi szörnyetegek nem lennének, akkor a költségvetés sem lenne gondban, hallom már 10 napja Ferenctől. (2006-7 ügyeletes bűnbakjai részben a tanárok, de főképpen a hálapénzt elfogadó gonosz orvosok voltak.)

 Hogy a politikai hasznon túl – a sötétben, pontosabban, feketegazdaságban bujkáló felelősre lehet mutatni – van-e ennek bármi praktikus gazdasági értelme, haszna, azt a kérdést senki sem teszi fel. A kifehérítő kampánynak nyilván nem lesz gazdasági haszna, legfeljebb néhány politikai marketing cég számára. A feketegazdaság mértéke olyan, mint az ország domborzata.

 Az erkölcsileg felháborodott baloldal szerint ezek a gondok. De vegyük komolyan a korábbi tanításukat, legalábbis, ha a balosokra gondolunk! Egy kedves közgizda szerint tavaly a nagy spórolások, a közalkalmazotti bérbefagyasztás, adóemelések mellett a kormány 500 mrd forinttal többet költött el a központi közigazgatásban, mint tervezte. Egy nem éppen jobbos elfogultságú szerző szerint is legalább ennek a felét-harmadát. Mi többet adózunk-adakozunk, Robin Hood és csapata többet vesz ki, és mély erkölcsi felháborodással követeli a toleranciát meg a szolidaritást.

 Amikor Ferenc a szociális feszültségekre hivatkozva utasítja el a költségvetési kiadások csökkentését, akkor tulajdonképpen melyik csoport feszültségeire gondol?