Kommentszűrés
’14 okt
22
16:31

Amerika visszainteget

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

amerika.jpg

Mivel a mostanában napról napra egészségesen cseperedő amerikai-magyar diplomáciai konfliktust az elvileg azt okozó tények közzététele helyett, khm, versengő narratívák jellemzik; gondoltam, összegyűjtök pár tényadatot a két félről, kommentár nélkül.

Terület, népesség, GDP, életminőség, oktatás, tudomány, hadászat, rezsicsökkentés, satöbbi.

Innen szép diplomáciai játszmát nyerni!

Címkék: politika diplomácia konfliktus külügyek USA Magyarország Egyesült Államok


’14 okt
22
10:01

Huszonöt évünk elszelelt − Velünk élő rendszerváltás XI.

Írta: Redakció

rendszervaltas_13.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Huszonöt évünk elszelelt

Pákozdi Imre írása.

pakozdi_imre.jpg A Mandiner megtisztelő felkérésére nehéz nem közhelyektől hemzsegő cikket írni. Egyetlen biztos módszer lenne erre, mégpedig a pozitívumok hangsúlyozása. Ezt ugyanis senki nem teszi, ilyet magyar publicista nem csinál, ez nemzetkarakterológiai nonszensz volna. Búsulós, kárálós, dühösködő, keseredésre hajló nép vagyunk, lételemünk a panaszkodás, dagonyánk a mélakór. Mégis, ha belegondolunk, vannak komoly eredményeink, úgyhogy belevágok, témám a gazdaság.

Jól indultunk, mert bár 1990-ben szinte leállt a magyar ipar és megroppant a mezőgazdaság, az Antall-kormány időszakában több működő tőke jött hozzánk, mint a többi, volt szocialista országba együttvéve. A működő tőke nagy része azonban nem zöldmezős beruházásra, hanem privatizációra ment: a privatizációs hányad 1994-re elérte az 50 százalékot. Ennek oka egyrészt az akkori kormány illúziókkal teli gazdaságpolitikája, a régi vállalatvezetők iránti bizalma, másrészt e vállalatvezetők kontraszelektált, tehetségtelen és korrupt hada volt.

Címkék: gazdaság történelem 1989 társadalom rendszerváltás privatizáció Velünk élő rendszerváltás Pákozdi Imre


’14 okt
22
08:19

150 forint internetadó minden megkezdett gigáért − Ilyen ország pedig nincs CDIV.

Írta: TuRuL_2k2

ncore_internetado.png

A 2015-ös adócsomagról szóló előterjesztésben szerepel a következő, az internet adóztatását megalapozó sor: „(3) Az adó mértéke a 4. § (2) bekezdése szerinti adóalap esetén 150 Ft/megkezdett gigabyte.”

A megkezdett gigabájtonként 150 forintos adó elképesztően brutális. Akkor is brutális, ha lesz felső korlátja a havi adótehernek – a kormány által benyújtott előterjesztésből ez jelenleg nem következik, mivel a módosított 2012. évi LVI. törvény is csak hívószámokkal és hívásokkal, üzenetekkel összefüggésben fogalmaz meg plafont:

Címkék: költségvetés ilyen ország pedig nincs internetadó Fidesz rezsicsökkentés


’14 okt
21
18:18

Tilos Rádió: Civil és közszolgálati

Írta: TuRuL_2k2

tilos_radio_560.png

A Tilos Rádió adta hírül, hogy az NMHH Médiatanácsa érvénytelennek nyilvánította a 90.3 Mhz-es frekvenciára benyújtott pályázatukat. A döntést két hiányossággal indokolta a Médiatanács: nem volt megfelelő az első három havi működés fedezetére vonatkozó pénzügyi igazolás, illetve a pályázat digitális változata nem tartalmazta az áthúzott üres oldalakat, hiába volt ez előírva.

Bár a médiatanácsi döntésről beszámoló sajtóhírekből ez jellemzően nem derül ki, a Médiatanács pályázati felhívásának 1.9.4.3. pontjából teljesen egyértelműen szerepel, hogy – ha van értelme, ha nincs – az áthúzott oldalakat is be kellett volna szkennelni:

„1.9.4.3. A másolati példányoknak az eredeti példánnyal azonos tartalmúnak kell lennie, azaz tartalmazniuk kell az eredeti pályázati ajánlat valamennyi oldalának (beleértve az áthúzott üres oldalakat is) fénymásolt vagy szkennelt változatát.”

Ami a pénzügyi igazolás érvénytelenségét illeti, ott az volt probléma a bírálók szerint, hogy egyrészt az egyéves működésre tervezett 22.595.000 Ft negyede, azaz 5.648.750 Ft helyett csak 5.400.000 Ft-ról szólt; másrészt azt sem a pályázatban előírt, a 2009. évi LXXXV. törvény 21. §-ában meghatározott elkülönített pénzforgalmi számlán, hanem betéti számlán kötötték le (a Tilos szerint azért, mert a bankjuk nem is hallott még efféle elkülönített számláról).

Címkék: NMHH Médiatanács Tilos Rádió


’14 okt
21
07:01

Képzelt párbeszéd Krassó és Wittner között − Velünk élő rendszerváltás X.

Írta: Redakció

barikad.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

 

Képzelt párbeszéd Krassó György és Wittner Mária között 2014. október 23-án

Lovas István írása.

lovas_istvan_1.jpg„Megfogadtam, ha élve kikerülök, akkor azokat az embereket, - Erdős, Vásárhelyi, Bauer, Pető, Décsi -, akik részesei és okozói voltak a letartóztatásomnak és megveretésemnek, bármilyen módon, de megölöm.” (Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek…ISBN 0 958818479. Fairfield, N.S.W. Ausztrália. 1996. 109. oldal.)

„Itt egypárti diktatúra van.” (Naponta többször elhangzó balliberális véleményformálói és betelefonálói zsolozsma a Klubrádió nevű „világhírű” gettórádióban is.)

Azt álmodtam, hogy  feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt. (Fiatalabbaknak: Krassó György hat évet töltött az ’56-os  forradalom után a börtönben úgy, hogy bátorságával még ott is kitűnt rabtársai közül. Wittner Máriát azért ítélték első fokon halálra, mert részt vett e szabadságharcban, amely ellen a mai Németország ünnepelt hőse, Horn Gyula, Magyarország későbbi, szabadon választott miniszterelnöke emelte fel géppisztolyát.)

Az 1991-ben meghalt Krassó megkérdezi Wittner Máriát, hogy tart-e még az 1990-ben megkezdődött szabadság kora? „Igen”, feleli Wittner, aki két cikluson át a Fidesz országgyűlési képviselője is volt.

Krassó, rámutatva a német megszállást ábrázoló emlékműre, azt kérdezi: „Mik ezek a kövek, képek, óriástükör és feliratok a szobor körül?”

Címkék: történelem 1989 szabadság rendszerváltás diktatúra Lovas István Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
20
07:01

Banalitások 1989-ről – Velünk élő rendszerváltás IX.

Írta: Redakció

rendszervaltas_111.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Banalitások 1989-ről

Tamás Gáspár Miklós filozófus írása.

tgm.jpgMagyarországon a rendszerváltás 1988-ban és 1989-ben ment végbe, 1989 őszére már minden eldőlt. Teljesen és maradéktalanul. 1989-et ünnepeljük – már aki ünnepli –, mert a miénknél fontosabbnak tekintett országokban (Kelet-Németországban, Csehszlovákiában, Romániában) akkor történtek a legfontosabb dolgok, és a nemzetközi politikai emlékezet és historiográfia nem törődik olyan apró részletekkel, mint félreeső kisebb helyek eseményei: mi pedig alkalmazkodunk ehhöz – s ahelyett, hogy a saját történelmünket illetően a saját történelmünkhöz ragaszkodnánk, ürügyeket hozunk föl rá, hogy miért kell nekünk is a huszonötödik évfordulóra emlékezünk, amikor ez valójában a huszonhat és feledik. Ráadásul október 23-a egy évforduló évfordulójának az emléknapja: színtiszta agyalágyultság.

Sebaj.

A magyar történelem egyik emblematikus figurája, akiről könyvek százai szólnak, s akiről képek és szobrok százai készültek – Dózsa György – valószínűleg soha nem is élt, mindenesetre nem tudunk róla semmi megbízhatót (az égvilágon semmit), ez azonban nem zavarja „a nemzeti emlékezetközösséget” abban, hogy évszázadok óta fantáziáljon róla, noha már a XIX. században is világos volt, hogy puszta fantom.

Miért ne folytatnók ezt a hagyományt?

Én magam aktív és a lehető legnyilvánosabb, ún. vezető részvevője voltam „az eseményeknek”, de mivel a rendszerváltásban betöltött vezető szerep mítoszáért viaskodó mai ideológiai frontok egyikéhez sincs szerencsém tartozhatni, ezért tanúként hála Istennek nincs rám szükség – ez csakugyan szerencse, hiszen az emlékezet csalóka, másrészt meg azért sok mindenre pontosan emlékszem, ami zavarba hozhatná a „konszenzus”, azaz a történelmi manipuláció (szokás szerint) szorgalmas dolgozóit.

Címkék: közélet történelem 1989 társadalom szabadság demokrácia rendszerváltás Tamás Gáspár Miklós Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
18
16:01

Ólombábel − két magyar fantasy-regényről

Írta: pinter.bence

babel_fiai.jpg

Hallottam egy bloggerről, aki azt tűzte ki maga elé olvasási programként, hogy felváltva olvas férfi és női szerzőket. Egy pillanatra elgondolkodtam: ezt a szempontot még eszembe sem jutott figyelembe venni. Megnéztem, milyen arányban olvasok női szerzőket. 2010: egy a huszonnyolcból; 2011 nulla az ötvenből; 2012: négy az ötvenkilencből; 2013: kettő a hatvanból.

Nem tudom, az aránytalanságot mi magyarázza. Talán az, hogy preferált műfajaimban (sci-fi; krimi) többségben vannak a férfiak, talán valami más. Mindenesetre mintha csak erre a rövid magánkutatásomra reflektálna: az Olvasás Éjszakáján, azaz ma, szombat este a Gabo Kiadó a nők és a sci-fi viszonyáról szervez előadást a kiskörúti Alexandrába. Az esten Moskát Anita és Kleinheincz Csilla, a kiadó két szerzője Álmodnak-e az androidok patriarchális jövőről? címmel kalauzolja a nézőket egy „vetítéssel egybekötött utazáson”. Most bemutatjuk a két szerző könyvét, az Ólomerdőt és a Bábel fiait.

Címkék: sci-fi kultúra irodalom fantasy Kleinheincz Csilla Bábel fiai Ólomerdő Moskát Anita


’14 okt
18
07:01

Magyarország romlásáról − Velünk élő rendszerváltás VIII.

Írta: Redakció

rendszervaltas_3.jpg

Szerencs cukorgyárának hűlt helye

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Magyarország romlásáról

Farkas Attila Márton kulturális antropológus írása.

farkas_attila_marton.jpg„De Magyarországon mindig ugyanaz történik. Mindegy, hogy itt milyen kormányzat van. (…) Vezérelv: mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. (…) Ami Magyarországon történik, annak semmi köze a bolsevizmushoz, ahogy a húszas években semmi köze sem volt a keresztény nemzetiességhez, később a fasizmushoz. (…) Nem lehet itt semmit a fehérekre, vagy a vörösekre hárítani. A lealjasodásnak minden kedvezett és semmi egyéb nem volt, mint lealjasodás.” (Hamvas Béla: Interview)

 

1989-re már agonizált a Szovjetunió. A nagyhatalmak megegyeztek, a korábbi hódító kivonult, a hidegháború győztesei elfoglalták a térséget, s ennek részeként Magyarország, ami természetesen mint mindig, most is a vesztesek oldalán volt, nyugati befolyási övezetbe került. Ezt nevezzük rendszerváltásnak, és erre barkácsoltak össze mindenféle ideológiákat és politikai kultuszokat.

A magyar nép jó részének semmi köze nem volt az egészhez. Nem érdekelte az antikommunizmus, hiszen aki tehette, belépett a pártba vagy a KISZ-be, persze nem elvből, a többség még csak nem is karrierizmusból, hanem mert ez volt a kívánalom, a norma, mint régebben a templomba járás. Nem érdekelte az ősmagyarság, a Szent Korona, nem érdekelte Trianon és az elszakított nemzettestrészek sem, az erdélyi magyarokat lerománozta, és inkább attól tartott, ha a románokkal rosszba’ leszünk, nem lesz alkatrész a Dácsiához. Nem érdekelte a szabadság, főleg más népeké nem. „A lengyelek menjenek el inkább dógozni, ahelyett hogy sztrájkolnának” – ez volt az általános vélemény a Gdanskból kiindult eseményekre a nyolcvanas évek elején. '56 pláne nem érdekelte, mert azt már elfelejtette, illetve azt tanulta, hogy ellenforradalmi lázadás volt (még a rendszerváltás idején is egy felmérésben a megkérdezettek 50 százaléka így nyilatkozott). Az idősebbek egyébként is hatalmas tömegben üdvözölték '57 május elsején Kádárt, akit a magyar társadalom túlnyomó része a hatvanas évektől a nép jóságos uralkodójaként ismert el.

„Addig jó nekünk, amíg Kádár él” – ez a gyakorta hallott mondás határozta meg évtizedekig a „kisember” gondolkodását. Ami egyrészt érthető, hiszen a kádári érában már nem söpörték le a padlást, nem volt tömeges kivégzés, kényszermunka és csengőfrász, nem volt háború és polgárháború sem. És ha nagyon őszinték akarunk lenni: végső soron igazuk lett.

Addig volt jó nekik, amíg Kádár élt.

Címkék: 1989 jobboldal társadalom szabadság demokrácia elit rendszerváltás baloldal politikai korrektség PC NER Farkas Attila Márton Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
17
15:01

Egy kannibál levele az üst mellől

Írta: aristo

csenyete.jpg

„Az a személy, aki kívül áll minden hagyományon, híján van a vizsgálódás racionális forrásainak, s ezzel az ama kérdésre irányuló vizsgálódás forrásainak is, hogy mely hagyományt ésszerű előnyben részesítenie.” (Alasdair MacIntyre)


Tisztelt Lányi András!

Mindenekelőtt örülök, hogy válaszával megtisztelt. Higgye el, nekem ugyanolyan jó okom van kilétem leplezésére, mint Önnek arra, hogy ne tegye ezt. Úgy vélem, nem annak van jelentősége egy interneten folyó vitában, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond. Egyébként elmondanám, hogy nekünk, kannibáloknak, szokásunk álneveket választani: így csaljuk az üst közelébe a hittérítőt. De félre a bukolikus népi örömök taglalásával, térjünk a lényegre.

„Aki a rendszerváltozást megelőző fél évszázadban egyszer se volt üldözött vagy üldöző, vagy felváltva mindkettő, az nem Magyarországon élte át ezt a korszakot.” Mélyen egyetértek e megállapításával, azonban a probléma – meglátásom szerint – nem az üldözöttekkel van, hanem az üldözőkkel. Voltak ugyanis üldözők, akik a hóhér kötelén végezték, és voltak, akik kiemelt nyugdíjban; voltak rablók, akiktől elvették, amit raboltak, meg azt is, amit nem; és voltak rablók, akik privatizálhatták, amit annak idején elraboltak. Ez pedig egy mégoly utilitarista igazságosságfogalom szerint sem helyes. Pontosan ez az újonnan kialakuló tradíció – a következményeknélküliség – az, ami talán legtöbbet árt napjainkban, bár éles a verseny.

Hogy mindezt „értelmiségiként” kellett volna megbeszélni? Nos, úgy történt. Tökéletesen úgy beszéltük meg, ahogyan az elvárható attól az értelmiségtől, akit a Kádár-rendszer nevelt fel. Félve és zárójelben jegyzem meg, hogy a kommunista pártvezetésnek, sőt a belügyi vezetésnek is a nagyobb része értelmiségi volt. A feladat – nagyobb nem is lehetne – az, hogy új értelmiséget neveljünk fel, ennek viszont elengedhetetlen része a versengő történelmi narratívák megléte. Csukott szemmel kell élnie annak, aki nem látja: a fiatalok szívének megnyerése a tét. Hogy mindez többnyire általános vicsorgás közepette, aljas eszközökkel zajlik? Mit várt? A farkasok farkasmódra viselkednek, a békegalambot például egyből megeszik.

Címkék: közösség vita társadalom demokrácia rendszerváltás falu


’14 okt
17
07:01

Az illúziók elvesztése után − Velünk élő rendszerváltás VII.

Írta: Redakció

rendszervaltas_6.jpg

Duna-tüntetés, Kossuth-tér, 1989 (Fortepan)

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Az illúziók elvesztése után

Körmendy Zsuzsanna, a Magyar Nemzet szerkesztőjének írása.

kormendy_zsuzsanna_1.jpgAz elmúlt huszonöt év legfontosabb ténye, hogy az életünk része volt. Ez meglehetősen semmitmondó állításnak tűnhet, de talán kulcsot adok hozzá, ha melléteszem azt a mondatot, hogy a Kádár-rendszerben megélt egyetlen évtizedről sem éreztem, hogy az életem része lett volna.

És tévedés azt hinni, hogy ez csak az értelmiségre volt érvényes. Nem tudom, ma még létezik-e Munkás cigaretta, de annak a felső részén a cigarettapapíron volt egy parányi rajz, amely egy gyárat ábrázolt. A munkásöntudat a nyolcvanas években abban nyilvánult meg, hogy aki ezt szívta, az gondosan úgy tette szájába a cigarettát, hogy a mintázat legyen közelebb a szájhoz, mondván: „előbb a gyár égjen, aztán a munkás”.

Volt egy ideológiailag kegyetlenül determinált társadalmi lét és volt az egyén élete, és a kettőt nem lehetett összekötni. Nem volt a kettő közt semmilyen valóságosnak, szervesnek mondható összefüggés. Egyszerűen bele voltunk vetve egy társadalomba, amelyhez nagyon kevés közünk volt, amelynek a céljait nem hittük el, és az eszközeivel folyamatosan nem tudtunk azonosulni.

Mindez 1989-ben távlatait tekintve megváltozott.

Címkék: politika gazdaság történelem 1989 jobboldal társadalom rendszerváltás baloldal Fidesz Körmendy Zsuzsanna Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
16
15:01

Válasz valakinek − Lányi András

Írta: Redakció

falu.jpg

Lányi András reagálása szerzőnk, Aristo felvetéseire.

*

Köszönettel tartozom névtelen bírálómnak, aki sorra rávilágított a Mandineren megjelent cikkem legkényesebb pontjaira. Élek az alkalommal, hogy amennyire tőlem telik, homályos vagy megalapozatlan kijelentéseimet érthetőbbé tegyem. Ezért, életemben először, válaszolok egy névtelen levélre.

Tudom, hogy a nyilvánosság előtt inkognito megjelenni a netizenek számára olyan természetes, mint kannibálnak az emberevés, a távoli utazó számára azért ez különös, barbár szokás marad.

1. Nem sérelmeztem, csak fájlalom, hogy 1989-ben nem vettük észre „a hagyományt hordozó intézmények és csoportok” (jó homályos, mi?) traumatizált állapotát. Tudja, kedves Ismeretlen, az első szabad választás évében én a Duna-mozgalmaktól eltávolodva – azt hittem, ezt most már bátran a politikusokra hagyhatom – visszamentem írónak, és hamarjában egy kötetnyi történelmi esszét hoztam össze. Nem olvastam még, de éreztem Alasdair MacIntyre igazát, aki szerint „a megfelelő hagyományérzék azoknak a jövőbeli lehetőségeknek a megragadásában nyilvánul meg, amelyeket a múlt a jelen számára elérhetővé tett”, s hogy a jövőnek „ha van meghatározható jellege, az a múltból származik”. Nálunk ezekben az években a félremagyarázott és kibeszéletlen, sebtében restaurált múlt roncsaiból épültek a bunkerek, amelyekből „urbánus” és „népnemzeti”, baloldali és jobboldali barátaim, sajnos, azóta is egymásra lövöldöznek. Kommunistáznak, fasisztáznak, zsidóznak, liberálisoznak, szentkoronáznak stb. Aki a rendszerváltozást megelőző fél évszázadban egyszer se volt üldözött vagy üldöző, vagy felváltva mindkettő, az nem Magyarországon élte át ezt a korszakot. Ezzel valamit kezdeni kellett volna, nem önigazolásra, karrierépítésre, mások feljelentésére és lebunkózására használni fájdalmas örökségünket. Ha már a rendszerváltoztatás nálunk értelmiségi belügy maradt, végezhettük volna értelmiségiek s nem belügyesek módjára.

Címkék: közösség gazdaság 1989 piac társadalom demokrácia rendszerváltás falu vidék Lányi András


’14 okt
16
07:01

Temetői beszéd − Velünk élő rendszerváltás VI.

Írta: Redakció

rendszervaltas_7.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Temetői beszéd

Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem docensének írása.

balazs_zoltan_1.jpgKedves szerkesztő, némi töprengés után úgy döntöttem, hogy személyesebb műfajt választok. A téma, az elmúlt huszonöt esztendő, ahogy a felkérő levélben is írod, egyszerűen túl nagy. Ezért ezt vagy aforizmában, esetleg egypercesben tudom megközelíteni, vagy az episztola személyes formáját használom.

Mikes jutott eszembe. Azt írja a 120. levélben, huszonöt évvel és két héttel Szatmár után, hogy „Azt ne gondold, néném, hogy megholtunk volna, még élek, mert eszem és írok. A halottak pedig úgy reá tartják magokot, hogy egyiket sem cselekszik. A testünk mindennap jóllakik, de az elménk igen koplal a vigasságtól”. Nos, valahogy ez a helyzet ma is. Eszünk és írunk, jóllakunk és vigadunk, de azért egy kicsit mégis halottak vagyunk.

Sőt. Nem is kicsit.

Tudod, a dolog számomra nem is huszonöt évvel ezelőtt kezdődött, hanem harminchárommal. 1981. június 16-án a SzER-t hallgattuk otthon. A huszonöt éves évfordulón. Először hallottam Nagy Imre hangját és rádióüzenetét. Azóta is hallom.

Címkék: politika közélet történelem 1989 társadalom szabadság rendszerváltás Balázs Zoltán Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
15
15:01

Kapitalizmus, vagy amit akartok – válasz Lányi Andrásnak

Írta: aristo

kapitalizmus.jpg

„Mivel a köztársaság lelke az erény meg az egyenlőség, s mivel célunk a Köztársaság megalapozása és megszilárdítása, az kell legyen politikai magatartásunk legfőbb szabálya, hogy minden ténykedésünk az egyenlőség megőrzésére és az erény tökéletesítésére összpontosuljon.” (Robespierre: A politikai erkölcs elveiről)

„Tudom, mi ez, trogloditák; erényetek kezd a terhetekre lenni. Ahogyan most éltek, fejedelem nélkül, akaratotok ellenére is erényesnek kell lennetek, különben nem maradhatnátok fenn, s titeket is elérne őseitek balvégzete. De ezt az igát túlságosan keménynek találjátok; inkább akartok uralkodónak alávetve élni s az ő törvényeinek engedelmeskedni.” (Montesquieu: Perzsa levelek)

„...az embernek a természettől – az egyenlőtlenség elemétől – tételezett egyenlőtlenségét a polgári társadalom nem csak nem szünteti meg, hanem a szellemből hozza létre, s az ügyesség, vagyon, sőt az értelmi és morális műveltség egyenlőtlenségévé emeli. Ezzel a joggal az egyenlőség következményét szegezni szembe az üres értelemre tartozik, amely ezt az ő absztraktumát és kellését reálisnak és ésszerűnek veszi.” (Hegel: A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és államtudomány vázlata)

„Nem lehet egyszerre szarni és szaladni.” (Népi bölcsesség)



A változás rendszertelen, a rendszer változatlan” címmel Lányi András cikket publikált a Mandineren a „Velünk élő rendszerváltás” sorozat keretében. Alapvetően tisztelője vagyok Lányinak és a cikkben foglaltak egy részével is egyetértek. Vannak azonban olyan gondolatok, amelyek kimondva-kimondatlanul végigvonulnak az íráson és amelyek, sajnálatos módon, paradigmatikusan mutatják a mindenkori teoretikus elme ellentmondásosságát, amint gyakorlati ügyekre, a jelenre próbál reflektálni. Azt mutatja, ami a fenti Hegel idézetben is elhangzik: „kellését reálisnak és ésszerűnek veszi”. A valóság semmibevétele azután különös logikai ellentmondásokhoz vezet.

Címkék: társadalom demokrácia rendszerváltás állam kapitalizmus Lányi András


’14 okt
15
07:01

A másként gondolkodás újratanulása − Velünk élő rendszerváltás V.

Írta: Redakció

rendszervaltas_4.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt. Kerek 25 év, negyed évszázad telt el azóta. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Mi az elmúlt huszonöt év mérlege, a rendszerváltás velünk élő öröksége? Erről kérdeztünk meg hozzánk, világlátásunkhoz közelebb álló, vagy éppen eltérő nézeteket képviselő véleményformálókat, publicistákat. A felkérésünkre válaszoló szerzők írásait Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban közöljük a Mandineren.

*

A másként gondolkodás újratanulása

Kardos Gábor filozófus írása.

kardos_gabor_1.jpg25 éve tart a „rendszerváltás” jelszóval folytatott állóháború, és a második kétharmad birtokában kezdenek csak úgy beszélni erről a regnáló hatalom képviselői, hogy talán mára a végső fázisába került és befejeződhet ez a történet. Ebből az is kiderül, mit is értettek voltaképp rendszerváltás alatt: a gazdasági és politikai hatalom megszerzésén túl egy másik oligarchia kiépítését, melybe a kommunista nomenklatúrából csak azok kerülhettek be, akik ideológiailag is kellőképp megtagadták a régi kommunista krédót, átvették a keresztény kurzus, illetve az orbánizmus jelszavait és nem utolsósorban új felkent vezetőben látják mindezek végső megtestesülését.

Könnyen ráismerhetünk a régi sémákra. A rezsicsökkentéssel még a kádári gulyáskommunizmust is sikerült újra feltalálni... illetve újra feltálalni. A közmunkaprogram a régi „társadalmi munka” rendszerére emlékeztet kísértetiesen. Már Paks 2 és a putyini alku előtt is feltűnő lehetett a kádárizmus visszarendeződése, de a történet újabban még az orosz érdekszférába visszakerülő ország rémével is kiegészült. Orbánt utolérte Kádár szelleme: azzal lett ismert, hogy kimondta: ruszkik haza, és most a sors iróniája, hogy mindez az ellentétébe fordul.

Hogy mi változott akkor mégis 25 év alatt? Ehhez a kérdéshez érve szinte kötelezően mondják fel a nyugati demokrácia leckéjét különféle megmondók, hogy azért ma mégiscsak lehet mindezekről szabadon írni, legalább néhány megmaradt felületen... Ennek a kincstári optimizmusnak is van előképe a kádárizmusban: amit akkor „vörös faroknak” hívtak, nevezetesen, hogy a kritikák ellenére is pozitív végkicsengést vártak el a szerzőktől... na és persze nem lehetett megkérdőjelezni a szovjet megszállást. Ma is vannak ehhez hasonlóan megkérdőjelezhetetlen globális tabuk. De a döntő mozzanat nem is ez, hiszen e tekintetben sincs túl nagy különbség a 25 évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

Hogy mi változott meg leginkább? Az, hogy lényegében kiveszett a közép-európaiság legfontosabb kulturális hagyománya, ami identitásunk őrzője volt a kommunista elnyomás alatt: a másként gondolkodás.

Címkék: történelem 1989 gondolkodás társadalom szabadság demokrácia rendszerváltás Nyugat Kelet Kardos Gábor Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
14
10:01

Út a kétharmadig − Velünk élő rendszerváltás IV.

Írta: Redakció

rendszervaltas_4_1.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt. Kerek 25 év, negyed évszázad telt el azóta. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Mi az elmúlt huszonöt év mérlege, a rendszerváltás velünk élő öröksége? Erről kérdeztünk meg hozzánk, világlátásunkhoz közelebb álló, vagy éppen eltérő nézeteket képviselő véleményformálókat, publicistákat. A felkérésünkre válaszoló szerzők írásait Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban közöljük a Mandineren.

*

Út a kétharmadig

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztőjének írása.

bencsik_gabor.jpgMinthogy Európában, egyáltalán a többpárti demokráciákban felettébb ritka eset, hogy egy párt kétharmados többségre jusson a választásokon, és még ritkább, hogy ezt két egymást követő választáson megismételje, a Fidesz ilyen teljesítménye magyarázatra, még inkább értelmezésre szorul. Értelmezési kísérletekben persze nincs hiány, ezek többsége azonban alapvetően téves.

A siker nem azért következett be, mert a Fidesz a saját előnyére módosította a választási törvényeket (noha azt tette), nem azért, mert uralja a médiát (nem uralja, a nyomtatott sajtóban kiegyenlített a helyzet, a rádióban enyhe jobboldali fölény van, a televízióknál – a nézettség alapján számolva – ellenzéki fölény, az internet nagy részét az ellenzék uralja), és még kevésbé azért, mert felszámolja/felszámolta a demokráciát (nem számolja fel, erre nincs is szüksége).

Másról, mélyebb, lényegibb jelenségről van tehát szó. A kétharmados választási eredmény a mélyben zajló folyamatoknak csupán leképeződése.

Címkék: történelem 1989 jobboldal liberalizmus rendszerváltás konzervativizmus baloldal szocializmus MSZP Fidesz Orbán Viktor SZDSZ Bencsik Gábor Velünk élő rendszerváltás