Kommentszűrés
’16 dec
2
16:11

Fogalmatok sincs, hogy Trump milyen elnök lesz

Írta: Redakció

donald_trump_arnyek.jpg

Vendégszerzőnk, Dani Áron írása

 

Trump elnökválasztási győzelme sokakat sarkallt kárörvendő, illetve szörnyülködő posztok megfogalmazására.

Én is szerettem volna beleállni az álszakértői véleménycunamiba, de aztán beláttam ennek a fölöslegességét, mert valójában tényleg FOGALMUNK SINCS, hogy Trump milyen elnök lesz.

A kampányból nem lehet kiindulni, mert az kampány, és nem politika. Mondott szimpatikus dolgokat, mondott hülyeségeket, vázolt egy rakás visszafelé mutató intézkedést, és természetesen hazudott is.

Viszont semmi olyat nem tett, amit a másik fél ne engedett volna meg magának, sőt, szubjektív meglátásom szerint Clinton sokkal keményebben beleállt a mocskolódásba − de mint mondtam, ezek nem fontos dolgok. Itt van például Obama, aki egy remek kiállású elnök, imádom a beszédeit, a fellépéseit, de az átlagember problémáival mégsem tudott mit kezdeni. Egy rakat jövőbe tekintő intézkedés (energetika, olajfüggőség csökkentése, természetvédelem) és a felfelé ívelő gazdasági mutatók ellenére a jövedelmi olló tovább tágult, az etnikai feszültségek pedig elmélyültek Amerikában, miközben a demokraták külpolitikája még annál is impotensebbnek bizonyult, mint amilyen az amerikai külpolitika egyébként lenni szokott. A „Yes, We Can!”, vagy a „Make America Great Again!” csak hívószavak, nem rendes programok, ezért semmit sem árulnak el arról, hogy jobb lesz-e, vagy rosszabb.

Címkék: külföld elnökség USA Egyesült Államok Donald Trump


’16 dec
1
16:31

Ez maradt a PeCsából

Írta: Zsigmond és Péterfy

nyito.JPG

A PeCsa mint épület nyilván nem hiányzik senkinek. Itt az ideje nagy népi hurrát kiáltanunk, hogy eltűnik ez az otromba objektum a Városliget közepéről.

De az emlékek azért ott maradnak egy-két nemzedéknek. Péterfy kolléga itt kattogott 2000 körül a korabeli tilosos drum'n'bass bulikon, itt (is) látta a Massive Attacket, itt találkozhatott a legendás Robert Planttel is, aki hatalmas hajkoronájával, hetyke bajusz-szakáll kombinációjával úgy nézett ki, mintha az öregecskedő Napkirály játszotta volna neki és nézőtársainak a Led Zeppelin klasszikusait meg modern, elektro-rock-blues szösszeneteit. A dalok ugyanazok maradnak − és megmaradnak. S hogy a koncerthelyszín hamarosan az enyészeté lesz? Annyi baj legyen.

Nemsokára elkezdik bontani a Petőfi Csarnokot, aminek a helyén a Nemzeti Galéria épülete lesz majd. Ilyen szép lesz. Egy utolsó katasztrófaturistáskodás erejéig a Városliget Zrt. beszabadított pár újságírót, köztük a Mandinert is a PeCsába. 

Címkék: budapest fotó épület bontás Városliget Nemzeti Galéria PeCsa Petőfi Csarnok Múzeumnegyed


’16 dec
1
08:51

Trump-tanácsadó: Csodáljuk Orbán Viktort

Írta: Redakció

jeffrey_d_gordon.jpg

Mi úgy látjuk, Orbán Viktor nagyszerű vezető, világszerte az egyik legjobb. Olyan, aki a józan ész talaján áll – mondja Jeffrey D. Gordon, Donald Trump megválasztott amerikai elnök külpolitikai tanácsadója a Mandinernek. A korábban a Pentagon szóvivőjeként is dolgozó Gordon szerint Trump teljesen friss levegőt hoz a politikába, Európa katasztrofálisan kezelte a migrációs válságot, a kudarcos amerikai demokrácia-exportnak pedig vége lesz. Nagyinterjúnk.

Jeffrey D. Gordon amerikai kommunikációs és külpolitikai tanácsadó, 2009-ig négy éven át a Pentagon szóvivője. Nyugalmazott haditengerészeti tiszt, aki több kiemelkedő republikánus politikai szereplőt segített tanácsaival és számos konzervatív washingtoni agytröszt főmunkatársaként volt tevékeny nemzetbiztonsági, külpolitikai és kommunikációs területen. Gordon a Fox News, a The Daily Caller, a The Washington Times és más médiumok állandó szakértője, publicistája. Donald Trump kampánystábjához idén februárban csatlakozott.

„Mit szól az új ENSZ-főnök szövegéhez, aki szerint a migráció nem probléma, hanem megoldás, a politikusoknak meg nem a választóikra kellene hallgatniuk, hanem elvekre és értékekre?

Minden politikusnak az a dolga, hogy a saját országát tegye az első helyre. A józan ész ezt diktálja. Nem azt, hogy a saját hazád fölé helyezz bármilyen szervezetet. A migrációról pedig: 7,3 milliárd ember él a Földön. Amerika és Európa nem sokkal több mint egymilliárd ember hazája. Ezek a legjobb helyek a bolygón. Azért, mert felépítettük őket. Egyiptomban eközben majdnem 90 millió ember él, miközben az emberi életre alkalmas terület nem nagyobb mint Massachusetts. Mi lenne, ha Massachusettsbe zsúfolnánk 90 millió embert? Káosz. A közel-keleti harcok, a szekták, a törzsek csatáinak mélyén ott van ez a fő szempont: a szűkös erőforrásokért folytatott küzdelem. Ezt megállítani nem könnyű, de erős vezetők kordában tarthatják. Ami még fontos: meg kell szüntetni a szaúdiak és irániak közötti háborút. A szunnita és síita szélsőségesek harcának alapját. 

Aszad? Trump egyetért Putyinnal abban, hogy akármilyen rosszfiú, inkább legyen ő a vezér Szíriában? 

Ez a kérdés nem ilyen egyszerű, azt azonban látjuk, mi történik, ha diktátorokat csak úgy leszedünk államok éléről. Nagyon ellene voltam annak is, amikor Kadhafit eltették az útból. Megírtam sokszor, tévéműsorokban is elmondtam: ez csak kinyitja majd Európa kapuját az ottani tömegeknek. Ez is történt. 

Tapasztaltuk itt, Európában. Mi lenne az EU dolga ilyen helyzetben?

Amit az EU-nak tennie kellene szerintem: a migránsokat Líbia partjaira visszaszállítani. Nem pedig Lampedusára. 

Ez pont az, amit Orbán mond.

Tudom, többek között ez az, amiért egyike a kedvenc vezetőimnek. Donald Trump is így van ezzel. Orbán bátor vezető, aki a józan ész talaján áll. A világ pedig fel fog ébredni és rá fog jönni, hogy neki és Mr. Trumpnak igaza van. Ebbe az irányba mennek a dolgok. Ahogy ugyanis Európa a migrációs válságot kezelte, az katasztrofális volt. Ezen változtatni kell.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

 

Címkék: interjú háború demokrácia migráció Orbán Viktor USA EU Oroszország Egyesült Államok Közel-Kelet Donald Trump Jeffrey D. Gordon


’16 nov
28
11:31

Fidel Castróról és a hatalom természetéről

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

fidel_castro_1.jpg

Egy: meghalt egy véres kezű kommunista diktátor, bizonyos Fidel Castro.

Kettő: a Castro halálát követő nemzetközi nyilatkozatok között akadtak karakán ítélkezések (mint Donald Trumpé); és voltak agyzsibbasztó, felháborító, szenvelgéssel vegyes bazsalygások, mint a liberális poszterfiú kanadai miniszterelnöké, Justin Trudeau-é vagy az elvileg kereszténydemokrata európai bizottsági elnöké, Jean Claude Junckeré. Trudeau a liberalizmus 21. századi reménységeként tényleg leborult a tömeggyilkos Fidel Castro emberi és politikai nagysága előtt, míg Juncker annyit állapított meg: Castro sokak számára hős volt – nem mintha ugyanez mondjuk Hitlerről, Sztálinról vagy Maóról ne lett volna megállapítható.

Castro halála nyomán azonban elgondolkodhatunk egy kicsit a hatalom természetéről is.

Címkék: politika történelem szabadság kommunizmus hatalom Kuba Fidel Castro


’16 nov
27
17:11

Darabjaira hullt a Nagy-Magyarország-emlékmű – Gányország VIII.

Írta: Vicomte de Boundoise

eger_heol1.png

Az alig két éve átadott egri Országzászló-emlékműről lepotyogtak a Trianonban szétszakított országrészek. De hogy történhetett ez meg? Rekonstruáltuk a lehetséges szcenáriót!

Címkék: emlékmű gány Eger gányország Trianon


’16 nov
26
08:01

„Nem barikádokból áll a világ” – Livius és Faszi a Mandinernek

Írta: Redakció

quimby_1.jpg

„Ez már a rokokósan elkorcsosult, fogyasztó lelkek világa. Eldobható pohár, cserélhető dolgok, már nem is tudok olyat venni, ami sokáig tart” – fest sötét képet korunkról a civilben pszichológus perkás-frontember, Varga Livius. Zenekara mondjuk nagyon is régóta tart: a Quimby hatalmas Aréna-bulival ünnepli negyedszázados évfordulóját szombaton. A koncert a sokatmondó Micsodaország címet kapta, a Mandiner pedig a banda próbatermében mikrofonvégre kapta Gerdesits „Faszi” Ferenc dobost, aki nyáron már úgy érezte: a magyarok a kutyája farkáig sem érnek fel. Zene, politika, gyökerek, isten- és pénzkeresés... Interjúnk.

„A rajongóknak ki fontosabb? Önök, vagy a politikai párt, amelyet követnek?

Faszi: Mi. 

Livius: Nem szűkíteném ezt a Quimbyre. A költészet és a zene tudat alatt is hat, mégpedig azonnal. Ha van, aki eltalálja új szavakkal, új harmóniákkal, ami benned már amúgy is rezeg, az betalál és igazán hat. Nem könnyen törölhető ki. A politikai szlogenek viszont elszállnak a széllel, főleg, ha az, aki mondja őket, fél év múlva már az ellenkezőjét fújja. Viszont tudatosan tud behergelni. Ez a borzasztó. Amikor összekeverik Kossuth-ot a vasúttal. Ilyen az is, amikor szélsőséges művészfélék és aktivisták állásfoglalásként értelmezik, hogy koncertezel Tusnádon. 

Kik?

Livius: Olyanok mondjuk, akik művészként indultak, aztán politikai megmondó tótumfaktumok lettek. Vagy olyanok, akik a másik kurzussal jóban voltak, akkor kaptak támogatást a művészetükhöz, most meg nem kapnak, ezért bekiabálhatják, hogy pénzt kaptunk a tusnádi koncertért. Miközben mi nem kaptunk támogatást semelyik kurzustól. A mostanitól sem. Koncertekért kapunk gázsit, azért, mert van közönségünk. Legtöbbször maga a közönség fizet egyébként, ennek formáját úgy hívják, hogy belépőjegy. A rakendroll ugyanis képes eltartani magát, nem kell kuncsorognia, hogy valaki állja már a nagy művészetünk cechét, legyen kedves. Mi legalábbis tíz éve meg tudunk élni belőle. És amikor nem tudtunk, akkor dolgoztunk mást – azért dolgoztunk, hogy zenélhessünk. És nem kiabáltunk senkinek, hogy virítsa a lóvét, mert az nekünk jár. 

Faszi: Ehhez képest mi kapjuk meg, hogy csak a pénzért csináljuk, meg elkurvultunk... Miközben tényleg nem gondoljuk, hogy nekünk járna bármi. Sokan meg igen. Például a zene. Az is jár. Letölti, nem fizet érte, aztán letörli, tölt le másikat. 

Livius: Ez már a rokokósan elkorcsosult, fogyasztó lelkek világa. Eldobható pohár, cserélhető dolgok, már nem is tudok olyat venni, ami sokáig tart. Összegyűrhetem, eldobhatom. Összetörhetem a lelkét is, mert majd odamegyek megölelni aztán. Kivághatom a fát, majd kinő egy másik. Csakhogy bizonyos dolgok egy idő után nem újulnak meg. Keményre taposod az utat és csak a parlag marad, nem lesz ott már virágzó arborétum.”

Stumpf András interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: zene politika interjú kultúra rock társadalom Quimby Varga Livius Gerdesits Faszi


’16 nov
25
12:41

Brüsszelben igenis valódi demokrácia van – Hans-Gert Pöttering a Mandinernek

Írta: Redakció

hans_gert_pottering.jpg

A politikusok dolga, hogy döntéseket hozzanak, a választók pedig a következő választáson megmondhatják, hogy egyetértenek-e vagy sem – mondja Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament korábbi elnöke, aki csaknem négy évtizeden át volt a német CDU európai parlamenti képviselője. A magát német patriótának és egyben européernek tartó Pöttering most életrajzi könyvének magyar kiadása apropóján járt Budapesten. A veterán politikust a Brexit miatti csalódásáról, Merkel menekültpolitikájáról, a német szélsőjobbról és a magyar kvótareferendumról is kérdeztük. Interjúnk.

„Mit gondol a magyar migránskvóta-referendumról?

Nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kérdéseket népszavazáson döntsenek el. És ha még nincs is meg a többség, tehát az ötven százalékos részvétel, akkor nem lehet azt mondani, hogy „győztünk”. Én a parlamentáris demokrácia képviselője vagyok: az emberek megválasztják a parlamentet, és ha nem értenek vele egyet, akkor legközelebb másik kormányt választanak meg. Nem vagyok híve annak az ötletnek, hogy a dolgokat mindig népszavazáson döntsük el.

Akkor azt is jónak tartja, hogy Németországban nem létezik szövetségi szinten népszavazás?

Én megbízom a német Bundestagban és abban, hogy a Bundestag jó döntést hoz. Ha lett volna nálunk népszavazás például arról, hogy belépjünk-e a NATO-ba, akkor Németország sose lett volna tagja a NATO-nak. A politikusok dolga, hogy döntéseket hozzanak, a választók pedig a következő választáson megmondhatják, hogy egyetértenek-e vagy sem.

A NATO-hoz kapcsolódva még egy utolsó kérdés az amerikai elnökválasztásról: hogy látja az együttműködés esélyeit Trumppal?

Donald Trumpot megválasztották amerikai elnöknek. Együtt kell vele dolgoznunk és együtt is fogunk vele dolgozni. Remélem, hogy az amerikai kormány és az EU továbbra is közösen védelmezni fogja az értékeinket – az emberi méltóságot, az emberi jogokat, a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot és a békét – és hogy ezen az alapon továbbra is szövetségesek és barátok maradunk az Észak-Atlanti Szövetségben, amiben az európaiaknak is több felelősséget kell viselniük.”

Bakó Bea interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú migráció EU Németország Európai Parlament Nagy-Britannia Angela Merkel CDU AfD Donald Trump Brexit Hans-Gert Pöttering


’16 nov
24
14:21

Populista-e vagy?

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

populista.jpg

Jön föl a populizmus! − hallatszik a felkiáltás/jajszó sokfelől manapság, a politika és politikusok új hullámának láttán.

E sorok íróját is meg-megkérdezik erről a témáról, s van is miről vitatkozni. Mondjuk első körben arról, mi is az a populizmus; aztán arról, hogy problémás-e egyáltalán ez a jelenség; sőt, hogy egyáltalán el lehet-e különíteni azt a politika alaptermészetétől. S hogy forradalmian újszerű jelenségről van-e szó, vagy pedig a populizmus, annak minden elemével együtt netán egyidős a civilizációval, a politika megjelenésével?

Nézzünk a múltnak kútjába!

Az év: Krisztus előtt 59. A helyszín: a köztársasági Róma.

Címkék: politika történelem populizmus Róma Julius Caesar Cicero Clodius


’16 nov
23
07:01

A történelem visszatért

Írta: Redakció

ido1.jpg

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

 

A történelemről, az érzékenységről és a vízről, ami kiver minket

 

A történelem épp olyan, mint egy ruhadarab: egy ideig szeretjük és nyüstöljük, aztán megunjuk, levetjük és kidobjuk. Ha a történelemről vitatkozunk, ezt nem árt szem előtt tartanunk.

Merthogy vannak úgynevezett „történelem-barát” és úgynevezett „történelem-ellenes” korszakok. Amikor az előbbit éli az emberiség, akkor elringatja magát a történelem habjain; amikor az utóbbit, akkor még azt is meg akarja tagadni, hogy valaha is hallott olyan fogalomról, hogy történelem.

Azt kell tehát megértenünk, mikor szeretünk ringatózni, és mikor szeretünk kimenni a városszélre és a történelmet a szemétdombra dobni.

Címkék: politika történelem változás társadalom világpolitika Csizmadia Ervin


’16 nov
21
16:11

A liberálisok legnagyobb rémálmáról

Írta: Redakció

trump_film.jpg

Vendégszerzőnk, Jeszenszky Zsolt írása

 

2016 november 8-án, ahogy ez a póló is mutatja, az amerikai választók történelmet írtak. Március 9-én reggel pedig a safe space-ekkel, trigger warning-okkal, politikailag korrekt beszédmóddal körbebástyázott liberálisok életük legrosszabb napjára ébredtek. Megtörtént a megtörténhetetlen, amiről egyikünk sem gondolta, hogy még valaha is megtörténhet: egy republikánus lett Amerika új elnöke.

Addig patásördögözték az előző két választás republikánus indulóját (John McCain, Mitt Romney), amíg most meg nem kapták valóban a (számukra) patás ördögöt. A folyamatosan farkast kiabáló fiú csapdájába estek: egyre kevésbé vették őket komolyan, és mire megjött az igazi patás, elkoptak a szavak. Donald Trumpról minden lepergett. Bármilyen stigmát aggattak rá naponta, ő csak ment előre, nem foglalkozott velük. Bármilyen más republikánus jelölt ezekre (rasszizmus, homofóbia, iszlámellenesség, stb., dögunalom) védekező üzemmódba kapcsolt volna, a liberálisok forgatókönyve szerint reagálva. Trump azonban rá sem hederített mindezekre, totálisan felrúgott minden kottát, forgatókönyvet, ami a demokrata pártnál valaha is felbukkant. És megválasztották az Egyesült Államok 45. elnökének. És ez még csak előjátéka a liberális rémálomnak.

Címkék: jobboldal liberalizmus baloldal elnökválasztás USA Egyesült Államok Republikánus Párt Demokrata Párt Donald Trump


’16 nov
19
10:51

A martfűi rém: egy film, ami keresi a műfaját

Írta: pinter.bence

11_03_martfui_rem_foto_szabo_adrienn_31.jpg

Napjainkban a sorozatgyilkos, mint olyan, a populáris kultúra egyik ikonja lett. Elég csak a sokszorosan feldolgozott Hannibal Lecterre gondolni, vagy éppen a joviális Dexterre, aki más sorozatgyilkosokat igyekszik megölni. Napjaink tévénézője azt is pontosan tudja, hogyan megy a sorozatgyilkosok elfogása, mivel a Gyilkos elmékben hétről hétre bemutatják. Ez úgy megy, hogy szólnak az erre specializálódott FBI csapatnak, akik kimennek, felállítják a profilt, aztán elkapják a tettest, esetleg mellékesen még az utolsó áldozatot is megmentik. Hát az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán nem igazán így ment a dolog.

Címkék: film kultúra thriller magyar film A martfűi rém


’16 nov
18
13:31

Hová tűntek a pincérek, szakácsok és takarítók?

Írta: Redakció

vendeglatas_munkaerohiany.jpg

Mindenki panaszkodik a magyar vendéglátásban: a tulajdonosok alig találnak pincért, szakácsot, mosogatót – akik viszont a rossz fizetések miatt elégedetlenek. Miért nem emelkednek a bérek a vendéglátásban, ha ennyire nincs, aki dolgozzon, és lehet-e hellyel-közzel pozitív példákat is találni? Ki fog nekünk főzni Budapesten, ha minden vendéglátós Londonba, de minimum Ausztriába megy, és mi lesz a Balatonon a szezonban?

Az égető hazai munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk második része. 

A huszon-harmincéves korosztályban a legtöbben két kezünkön se tudjuk megszámolni, hogy mennyi barátunk, ismerősünk próbált szerencsét Nyugat-Európában. Köztük különösen sokan a vendéglátásban kötöttek ki pincérként, pultosként vagy szakácsként. Némelyikük már itthon is ezt csinálta előtte, mások meg nem tudtak elhelyezkedni a diplomájukkal, ezért döntöttek úgy, hogy a „szar melót” akkor már inkább jó pénzért, külföldön csinálnák.

A tendenciákat elnézve kész csoda, hogy van még aki kiszolgáljon a pesti bulinegyedben, a Balatonon vagy a szállodákban – a magyar vendéglátásban ugyanis a bérek nagy átlagban nem sokat emelkedtek; főleg ahhoz képest, hogy alig lehet az állásokba munkaerőt találni. Pontosabban munkaerőt találni, ahogy azt több általunk megkérdezett vendéglátós kihangsúlyozta.

A vendéglátásban kialakult munkaerőhiány témáját egyszerre dobtuk be étterem-tulajdonosoknak és vendéglátós alkalmazottakat tömörítő Facebook-csoportokba, az eredmény pedig megdöbbentő volt. Egyes kérdésekben mintha két külön bolygón élne a két csoport, míg másokban teljes volt az összhang.

Bakó Bea riportját híroldalunkon olvashatják.

A sorozat első, informatikai szektorról szóló cikke itt olvasható.

Címkék: munka társadalom riport munkavállalás munkaerőpiac munkaerő munkaerőhiány


’16 nov
18
09:01

A Trump-jelenségről és a Brexitről

Írta: Redakció

trump_farage.jpg

Vendégszerzőnk, Szalai Zoltán kultúrtörténész, a Mathias Corvinus Collegium igazgatójának írása

 

A Trump-jelenségről és a Brexitről, a „narratív csontritkulás kérdéséről

1968 neomarxista, történelemnélküliséget hirdető tudományos gondolkodóinak (Adorno, Habermas, Barhes, Foucault) szellemi ellenfelei igen hamar meghirdették ezen eszmék bukását, és éppen hogy a történelemnélküliség végét jövendölték.

A modernizáció és a globalizáció által felerősödő „narratív csontritkulás" jelenlétére, vagyis a történet, a narratíva mint a társadalom alapszövetét képező erő meggyengülésére figyelmeztettek. Ez a vita a tudományok szerepe és jelentősége kapcsán játszott jelentős szerepet. Odo Marquard, Joachim Ritter münsteri iskolájának a tagja, a gießeni egyetem professzora így fogalmazott: „Mert az emberek: a saját történeteik. És ezeket a történeteket el kell mondani. Ezt teszik a szellemtudományok: kompenzálják a modernizáció káros hatásait, azáltal, hogy elbeszélnek. És minél többet tárgyiasítunk, annál többet kell − ellentételezésül − mesélni, különben az emberek narratív csontritkulásban fognak szenvedni (narrative Athropie). Ez pontosítja az alapfelvetésemet: minél modernebbé válik a modern világ, annál nélkülözhetetlenebbé válnak a szellemtudományok mint elbeszélő tudományok”. 

Elmélete szerint tehát a történetekre a felgyorsult társadalomban különösen szükség van. A modern kor legértékesebb erőforrása nem az olaj vagy az atomenergia, hanem az idő. Az emberek élete túl rövid ahhoz, hogy új narratívákat építsenek magunknak, azokat az elődeiktől kell átvenniük, és azt a gyors életvitel és a rendelkezésre álló rövid emberélet alatt, legfeljebb módosítani, majd továbbadni tudják a következő generációknak. Ha az nem történik meg, az élet integritását adó mozaik szétesik, a társadalom meggyengül.

Címkék: liberalizmus globalizáció eszme ideológia narratíva USA Nagy-Britannia Egyesült Államok Donald Trump Brexit


’16 nov
17
22:41

„Tényleg kezdjetek el élni!” – Pásztor Anna a Mandinernek

Írta: Redakció

pasztor_anna_1.jpg

„Lehet, hogy naiv hülyeség, de én komolyan gondolom ezt, hogy kezdjetek el élni” – mondja Pásztor Anna, aki szerint mindegy, melyik majom a főketrec díszállata. Már ami a politikát illeti. Zenekara, az Anna and the Barbies épp a Fővárosi Nagycirkuszban mutatja be új, Utópia című lemezét csütörtök és péntek este. A kertévékből is ismert rockdíva próbatermükben fogadott. A beszélgetéshez csatlakozott öccse, a gitáros-dalszerző Pásztor Sámuel is. Rock'n'roll életmód, gyereknevelés, baptista felmenők, három apa, istenkeresés, klotyóban lakás, szakadékok fölötti táncolás, gombócok, gyáva forradalmárok és a szeretettehén megfejése – nagyinterjúnk Pásztor Annával és tesójával.

„Én mindenesetre tizenévesen úgy voltam vele, hogy tuti nem ez az egyetlen járható út. Nem fogok hazudni például a szerelmemről. Ha szeretkezem vele, akkor azt is megbeszélem a főnökkel odafönt. Az én Istenem nem kéri, hogy hazudjak. Tudom, mert interurbán kapcsolatom van vele. Az igazság világmozgató erejében hiszek egyrészt, másfelől a hatalmas, mindent mozgató őserőben. Amelyhez képest ha valaki nem érzi, milyen kis senki – az hülye. Én kérem is az Istent, hogy lépjen rám, ha esetleg nem látom. Amikor emberek ajnároznak, és elkezdenék elszállni. A valóság az, hogy amikor valami jól sikerül, az nem miattam van. Az nem az enyém. Kaptam. Közvetítő vagyok. Nem tudom, honnan jön, hol lóbálja a lábát... Leginkább mindenhol. De ha bele tudok kapaszkodni és le tudom rángatni ide, akkor elvégeztem a dolgom. Igyekszem tiszta cső maradni, hogy ezt megtehessem. Akkor vagyok kiegyensúlyozott.”

Stumpf András interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.

 

Címkék: zene élet interjú kultúra rock rockandroll Anna and the Barbies Pásztor Anna


’16 nov
17
07:01

Francia elnökválasztás: vissza tud térni Sarkozy?

Írta: Redakció

sarkozy.jpg

Vendégszerzőnk, Magyar Ágnes Zsófia írása

 

Sorkatonaság, burkatörvény, a nép hangja: lesz-e módja Sarkozynek újradefiniálni a francia nemzeti identitást?

A migrációs válság kezelésére, a munkavállalói adóterhek csökkentésére, a fiatalok lakáshoz jutásának megkönnyítésére vonatkozó Sarkozy-féle retorika a hazai közélet történéseit követőknek ismerősen csenghet: a magyar kormányzat intézkedései szintén kiemelten célozzák a fenti területeket. Kérdés azonban, hogy a nyár vége óta beragadt, majd a második előválasztási vita óta ismét felfelé kúszó támogatottságú exelnöknek lesz-e módja valóban szavazásra bocsáttatni programját, vagy Párizs korábbi második embere, Bordeaux polgármesteri székében immár negyedik ciklusát töltő Alain Juppéra adhatja majd le voksát Franciaország jövő tavasszal. 

Az állami és az államfői elveszett tekintély újraépítését, az emberek véleményének meghallgatását, a megbéklyózottság felszámolását ígéri Nicolas Sarkozy, ha a francia nép ismét bizalmat szavaz neki öt év kihagyás után. Az egykori elnök – aki 2017-től a döntések és a tettek elnöke, a csendes többség szószólója kíván lenni – Francois Hollande ötéves periódusa után sokrétű kármentést, a francia identitás újradefiniálását tervezi, a fiatalokat, aktív korúakat és a nyugdíjasokat egyaránt megszólítva

Címkék: közélet külföld elnökválasztás Franciaország Nicolas Sarkozy