Kommentszűrés
’15 aug
28
07:01

Tanácstalanság, kétségbeesés − Migráció és mi II.

Írta: Redakció

migrans_2.jpg

Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók.

*

Tanácstalanság és kétségbeesés

Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem docensének írása.


Európa, s azon belül Magyarország kétségkívül olyan kihívással néz szembe, amellyel utoljára a világháborúban nézett, leszámítva a nyolcvanas évek végéig még fölöttébb valószínűnek tűnő atomkatasztrófát. A népvándorlás, amelyet egyébként tökmindegy, hogy minek nevezünk, önmagában nem új jelenség a történelemben úgy általában, mint ahogy Európában sem, noha ezen a kontinensen az utolsó ilyen mozgások többnyire állami parancsra vagy jóváhagyással történtek. Magyarország sem maradt ki ezekből, sőt, bőven kijutott ebből nekünk is: gondolhatunk a trianoni menekültekre, az elhurcolt zsidó tömegekre, a malenkij robotra, a kitelepítésekre határokon belül és kívülre, s a kényszerurbanizációra. Ezek nem mellékes és főleg nem kellemes tapasztalatok, így nagyon is üdvös lenne, ha egyebek mellett a társadalmi érzékenyítés (így hívják mostanában, mit csináljunk) ezekre az emlékekre és sérülésekre is kitérne. 

A valóban spontán migráció viszont a 20. század eleji tengerentúlra történő kivándorlás (a „kitántorgás”) után csak 1956-ban ismétlődött meg, közismert okokból. Ennek annyiban van jelentősége a mai események megértésében, hogy nagyon sokan egy elviselhetetlen élet elől menekültek akkor is, nem kevesen pedig egyszerűen pánikból, tömeghisztériából (soproni lévén elég sok elbeszélésből tudom, hogy ez valós jelenség volt). Nem tudjuk, hogy a határ lezárása nélkül mi történt volna, bár a berlini fal építésének körülményeiből ezt-azt sejteni lehet. A határok erőszakos lezárása kifelé azonban ezt a kérdést fölöslegessé tette.

A tömeges kivándorlás (eufémisztikusan külföldi munkavállalás) Magyarországot csak az elmúlt években mozgatta meg, de persze tudjuk, hogy lengyel, török, szerb, román vendégmunkások milliói előzték meg a magyarokat Nyugat-Európa felé. Németországnak, a skandináv államoknak, Nagy-Britanniának, Olasz- és Spanyolországnak elsősorban, de persze nem kizárólag velük/velünk vannak tapasztalatai. Ezek részben jók, részben rosszak, viszont két nagyon fontos tényező közös keretbe foglalja őket: olyan bevándorlókról (vendégmunkásokról) van szó, akik működő, szuverén államok polgárai, amelyekkel a fogadó országok államközi kapcsolatban vannak vagy lehetnek, sőt, a legtöbb esetben immár ugyanahhoz a nemzetközösséghez, az Unióhoz tartoznak. Sorsukat részben az uniós, részben a kétoldalú egyezményeken alapuló, részben a nemzetközi jog általános normái szabályozzák. Így bár a migráció alapvetően spontán (alulról kezdeményezett), de szuverén államok által elfogadott közös szabályoknak megfelelően zajlik. A másik tényező természetesen a relatív civilizációs közelség.

Ami viszont most zajlik Afrika és a Közel-Kelet felől, az alapvetően spontán, de a legkevésbé sem szabályozott migráció, népvándorlás, amelyhez nem vagy alig lehet államközi szinten viszonyulni, legföljebb közvetve (erről mindjárt többet). Ráadásul nem látszik a vége. Vagy ha igen, akkor az a vég elég homályos, de mindenképpen ijesztő.

Címkék: politika demokrácia bevándorlás migráció menekültek cselekvés EU Európa menekültügy Balázs Zoltán Migráció és mi


’15 aug
27
11:21

Az ideológiák harcáról − Migráció és mi I.

Írta: Redakció

migrans.jpg

Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről.

*

Az ideológiák harcáról

Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása


A politika a világ egyik legnehezebben mozduló szférája. Nem csoda, hogy a világ egyik legnagyobb politológusa, a nemrégiben elhunyt Robert A. Dahl jó pár éve elbájolónak nevezte, hogy a politika ma is 19. századi módon próbál megoldani konfliktusokat. Holott ma éppenséggel 21. századi ideológiákra és konfliktuskezelési eljárásokra lenne szükségünk.

Minden tiszteletem Dahlé, de – véleményem szerint – nincs igaza. Sőt majdhogynem az ellenkezője az igaz: ha 19. századi ideológiáink lennének, sokkal jobban tudnánk reagálni kialakuló konfliktusainkra, többek között az egyre nagyobb méretű bevándorlási válságra. Miért? Mert érzékenyebbek lennénk az egyéni jogokon túli szempontokra is.

Csakhogy nem ilyen ideológiáink vannak; az állítólagos tolerancia korában az ideológiák és az ezek nevében egymás ócsárlására bármikor kész csoportok jóval zártabbak, mint korábban.

Napjaink ideológiái zártak. Két éve Kovács András Bálint remek cikket írt erről. A lényeget ragadta meg, amikor amerikai példán azt fejtegette, miért gondolja a liberális tábor hülyének, a konzervatív pedig erkölcstelennek  azokat, akik nem olyanok, mint ők. Szerintem valahol itt van a kutya elásva: a 21. század egyre kevésbé tud mit kezdeni az ideológiai mássággal – s most a világért sem akarom ide keverni az egyéb fajta másságokat.

Maradjunk annyiban, hogy a mi korunknak a „vérében van” a másik tábor, vagy a másik ember ideológiai, szellemi, erkölcsi lenézése és leminősítése. A liberálisok különösebb gondolkodás nélkül nacionalistának, maradinak, idegengyűlölőnek, a haladás kerékkötőinek minősítik a konzervatív értékek vallóit; a konzervatívok erkölcstelennek, ál-toleránsnak az egyéni szabadság, az emberi jogok és a progresszió képviselőit.

Az egyik esetben csak egy okos, a másikban csak egy erkölcsös lehet.

Címkék: liberalizmus konzervativizmus bevándorlás ideológia migráció menekültek menekültügy Csizmadia Ervin Migráció és mi


’15 aug
26
11:51

Keletik − migránshullám Budapest szívében

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

dsc_7869.JPG

Budapest, Baross tér, 2015 nyárutóján

Fivéremnek

Fivérem, ha a hosszú harc után
Nyugat fiát hallod hencegni büszkén,
sorolva véres harci tetteit
a némaságba hullt halottak üszkén,
ne hajts fejet a győztesek előtt,
ne káromold a holtakat haraggal,
hanem borulj le emlékük előtt,
s gyászold meg őket könnyel, hódolattal.

Fivérem, ha a hosszú harc után
megtér a harcos otthonába végre,
kisajtolt testét kínnal cipeli
a régenvárt baráti ölelésre.
Ne kívánd hát, ha egyszer hazatérsz,
a jóbarátok forró ölelését,
hisz csak a holtak síró szellemét
hagyta örökbe számodra az éhség.

Fivérem, hogyha megtér a paraszt,
hogy földecskéjét újra szántsa-vesse,
hogy annyi gyötrő távollét után
ledőlt kicsiny kunyhóját rendbeszedje,
mást nem talál, csak puszta földeket,
vetése, háza - minden kirabolva,
földjén csupán egyetlen vetemény
piroslik: tenger temetetlen hulla.

Fivérem, ím a végzet teljesült:
feldúlva mindenünk, amit szerettünk;
minden csak rom, jaj, minden csupa rom!
S mi azt sem tettük meg, amit tehettünk!
- De sírni kár, s a szomszédok füle
nem nyílik meg a jajgató szavakra;
gyerünk, a holtakat temessük el:
ássunk nekik sírt, szerszámot ragadva.

Fivérem, látod, semmink sem maradt,
s hol a hazánk, hová lettek a társak?
Arcunkon éjjel-nappal ott virít
a szégyen pírja, az örök gyalázat,
s halottak bűzét lengeti a szél -
gyerünk csákányt, lapátot fogni! Együtt
megássuk a hatalmas sírgödört,
s az élőket is melléjük temetjük.

(Mikha'il Na'ima libanoni költő verse; Molnár Imre fordítása)

Címkék: bevándorlás menekült menekültek migráns Budapest menekültügy Keleti pályaudvar Baross tér


’15 aug
25
13:01

Menekültügyben ekézi Magyarországot hazánk főfeljelentője

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

migrans_1.jpg

Újra aktivizálta magát Kim Lane Scheppele, az elmúlt fél évtized legaktívabb külföldi magyarügyi szakírója. Scheppele mostanában egyre inkább az egyszerűbb és hatásosabb orbánozásra cseréli korábbi alkotmányügyi fejtegetéseit. 2014 tavaszán például úgy nyilatkozott a nemzetközi sajtónak, hogy a Jobbik körül  „miriádnyi rasszista milícia” működik (alig pár évvel maradt le a gárdaügyi fejleményekről); a magyar kormány és a bankok közötti vitákról pedig ezt fantáziálta: „Orbán a bankokat hibáztatta. És ezt azzal a kódolt »mind tudjátok, kik a bankok, ők a zsidók« retorikával teszi”. Csakhogy Scheppele munkássága ellenére a magyar kormány nem méltóztatott megbukni, a gazdaság is reménytelibb adatokat produkál, mint bármikor az elmúlt hét szűk esztendőben, és az amerikai baloldali és liberális körök eszmei, sajtóbeli és dollárban mérhető segílyezése ellenére sem sikerült épkézláb ballib ellenzéket (nem hogy ballib kormányzatot) létrehozni Magyarországon.

Scheppele azonban nem merül alá és nem bekkel ki: az egyre forróbb menekültügy kapcsán talál alkalmat arra, hogy belerúgjon az országba.

A Politicóban megjelent cikkében Magyarország szorult helyzetére, a szituáció összetettségére tekintet nélkül, csúsztatásokkal és tévedésekkel megspékelve mazsolázta ki mindazokat a híreket és részinformációkat, amivel újra le lehet leplezni a magyar rémállamot a nemzetközi nagyközönség előtt. És nem, nem akarja észrevenni, hogy mi vagyunk az első ország a menekültek útjában, amely valami rendet akar vinni a teljes káoszba, és ezért éppen hogy elismerést vagy legalábbis türelmet érdemelnénk, nem pedig újabb pellengérre állítást.

Címkék: külföld belföld bevándorlás migráció menekültek EU Kim Lane Scheppele menekültügy


’15 aug
22
07:01

Migráns apartheidet javasol a szélsőbalos politikus

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

ramelow.jpg

Bodo Ramelow, Türingia szélsőbalos kormányfője, hóna alatt egy vörös Marx-szoborral

Tudjuk, az európai progresszívok és a harmadik világból érkező menekültek elképzelt, áhított földi mennyországa Németország. Vagy legalábbis annak elképzelt, idealizált változata. Arról, hogy milyen is a mai német valóság és honnan hová tart Németország, nemrég írtam egy hosszabb elemzést a Kommentár folyóiratba (itt elolvasható).

De manapság, az egymást érő forró világpolitikai témák (EU, euró, görög válság, migráció) miatt egyébként is érdemes napi szinten vigyázó szemünket Németországra vetni. Ott születik mostanában az európai jövő, ott keresik a válaszokat a mindannyiunkat érintő fontos kérdésekre. Különösen a migráció ügyében érdemes figyelni, mit lép a német szövetségi kormány, mit tesznek az egyes különböző vezetésű tartományok és hogyan alakul egyáltalán a német közvélemény. 

Most például egy szélsőbalos-szocdem-zöld (!) kormánykoalíció radikális baloldali miniszterelnöke javasolt, nos, apartheidet. Hogy mit?

Címkék: külföld bevándorlás baloldal migráció menekültek multikulturalizmus progresszió EU Európa Németország menekültügy Türingia Bodo Ramelow


’15 aug
21
07:01

Nincs is viccesebb a sértődött feministáknál

Írta: bakó.bea

feminizmus.jpg

Folytatódik a feministák háborúja azok ellen, akik azt a halálos bűnt merték elkövetni nő létükre, hogy kikérték maguknak a minden nő nevében mantrázott férfiellenes szövegeket és a privilégiumok követelését.

A Nők a Feminizmus Ellen nevű kezdeményezés követőit előbb Karafiáth Orsolya költőnő nevezte butuskának: megnéztem volna a reakcióját, ha őt merészeli egy férfi lebutuskázni, de hát az ugye más tészta – feminista mércével legalábbis. Meg is kapta rá a cseppet sem butuska választ Kiss Helénától, a mozgalom magyarországi társalapítójától. Most a Kettős mérce blogon fejtette ki „progresszív” gondolatait Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke – Karafiáthnál annyival intelligensebbre sikerült az érvelése, hogy ő legalább nem butuskázik: helyette azt kéri számon, hogy miért nem gondolkodik mindenki a feminizmusról és a női szerepekről is a megszokott jobb-bal, konzervatív-liberális törésvonal mentén. Pedig inkább örülni kéne, hogy legalább ebben az egy témában sikerült ezt meghaladni.

Címkék: férfi társadalom feminizmus feminista nők liberális macsó konzervatív női kvóta antifeminizmus Antoni Rita Nők a Feminizmus Ellen


’15 aug
20
08:01

Migráció 895

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

korona.jpg

A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon néven egy helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levedíának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták.

Ezen a helyen, az imént említett Levedíában folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingilúsznak van neveznek. De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szabartoi aszfaloinak nevezték. A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük, akik közül az első vajda volt az előbb említett Levedi.

Címkék: történelem migráció államalapítás honfoglalás


’15 aug
18
15:41

Mekkora az országod?

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

sziberia.jpg

A hozzám hasonló, gyerekkortól kezdve menthetetlenül térkép- és földrajzrajongó geekeknek, no meg a geopolitika és a történelem kedvelőinek is aranybánya a Kreatív Online által bemutatott True Size Of It című oldal, amely bemutatja a három dimenziós földgolyót két dimenzióban ábrázoló térképek kényszerű aránytalanságainak torzítását, no meg persze azt is, milyen nagy valójában a bolygónk, és milyen kicsik is az emberiség egymással vetélkedő, háborúzó, s nagy néha békében élő nemzetei. Na jó, néhány kivételtől eltekintve. 

Alább néhány példa arra nézve, mekkorák vagyunk mi és hozzánk képest mások; és milyen is lenne, ha valahol egészen máshol terülnének el az országaink.

Az oldalon az adott országnevet angolul beírva úgy tologathatod a nemzeteket a térképen, mint egyszeri antantbizottság a történelmi határokat!

Címkék: térkép földrajz vetület Föld True Size Of It


’15 aug
18
12:21

Egyik politikai elitnek sem leszek a ribanca – a cserdi polgármester a Mandinernek

Írta: Redakció

bogdan_laszlo_cserdi.jpg

„Egyáltalán nem vagyok elnyomva, akármennyire is mást szeretnének hallani egyesek” – mondja a cserdi polgármester, Bogdán László, aki a Mandiner szerkesztőségének vendége volt. Amint már országszerte ismert: a hetven százalékban cigányok lakta baranyai faluban Bogdán vezetésével az elmúlt nyolc évben megszüntették a bűnözést és a munkanélküliséget, most pedig az első cigány márkán, a Lasipén dolgoznak.

Bogdán nem akar „celebeskedő köcsög” lenni, a cigánybűnözés szótól nem feltétlenül sértődik meg, egyik politikai elitnek sem akar „ribanca” lenni – viszont Vona Gábor miniszterelnökké válása esetén „felkötné magát”. Hogy miért, azt most elmondja, ahogy azt is: ennek ellenére szeptemberben leül vitázni a Jobbik elnökével. Bogdán szerint a cigányság jól jön ki a bevándorlóproblémából, de a romák között sokkal durvább a rasszizmus, mint a magyar közéletben.

Cserdi polgármestere saját példájukkal alátámasztva mondja: a balosok alapjövedelem-ötlete förtelmes, föld kell a cigányságnak, a közmunka jó dolog, a munkaalapú társadalom gondolata pedig nem náciság, hanem az egyetlen járható út.

„Minden egyénnek szüksége van felelősségérzetre. Aki az üvegházban dolgozik, maga lesz felelős a termésért. Ha nem nyomja meg a gombot, hogy menjen a csöpögtető, vége az egésznek. Felelősség nélkül semmi nincs, de az csak így alakul. Minket rászoktattak, hogy kéregessünk, márpedig én nem szeretnék ilyen lenni. Ezért mentünk egy igazán sztereotip piros cigány Zsigulival az országban, hogy a magyar rászorulóknak adjunk a terményeinkből. Nem lopni mentünk, hanem adni. Egyébként a piros Zsiguli is azért volt, hogy megmutassuk: nem sértődgetni kell, hogy vannak sztereotípiák. Persze, hogy vannak. A valóság volt az alapjuk. Hát változtassuk meg a valóságot, a viselkedésünket, aztán üljünk be egy ugyanolyan nyúlfarkas, rózsafüzéres Zsigába – hátha a sztereotípián is sikerül változtatni! Szerintem ez a járható út, nem a cigány önkormányzatok szánalmas világa a szánalmas összegekkel, amelyek évi egyszeri falunapra meg egy kis lenyúlásra jók legfeljebb. Régóta mondom, hogy meg kellene szüntetni az egész rendszert.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: munka interjú társadalom roma cigány bevándorlás felelősség közmunka cigányság Jobbik Bogdán László Cserdi Lasipe


’15 aug
17
15:21

Megszólal a harminc alatti Magyarország – Összkép az ezredvégi nemzedékről

Írta: zulik

nyata.jpg

„Amikor nem a furcsa zenékről vagy ruhákról van szó, akkor neves tudósok és értelmiségiek szoktak olyanokat állítani, hogy a mai fiatalok egy »csendes nemzedék« – olyan, aki nem bízik, fél a felelősségtől és a felnőttségtől. Túl sokáig lakik otthon, leginkább azért, mert nincsenek meg az elköltözés anyagi feltételei. Azt is írják, ez egy apolitikus nemzedék. Az elmúlt néhány évben pedig felerősödött a kivándorlás témája: az attól való szorongás, hogy a fiatalok nagy része el fogja hagyni Magyarországot.

Úgy beszélnek rólunk, mintha rosszkor születtünk volna.”

A Hétfa Kutatóintézet Összkép Magazinja cikksorozatot indít, amelyben a millenniumi generáció, a mai huszonévesek szemszögéből mutatja be Magyarország jelenét. A cél, hogy a működő Magyarország sokoldalúságát, nehézségeit és kihívásait az ifjúság élményein keresztül lehessen látni. Barta Márton és Zulik Ákos fentebb idézett nyitócikke arra hívja fel a figyelmet: a kivándorlás, az apolitikusság, a pop-szleng és a közösségi média nem minden a magyar fiatalok életében. Sokat kell még tanulnunk arról, milyen ma valójában Magyarország különböző pontjain fiatalként boldogulni – enélkül aligha beszélhetünk generációs kérdésekről.

Címkék: társadalom fiatalság ifjúságpolitika ifjúság Hétfa Kutatóintézet Összkép


’15 aug
17
13:11

Az ősi falkép találkozása a romániai gánnyal

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

okland.jpg

A székelyföldi, Homoród menti Oklánd román és gótikus eredetű unitárius templomában nem bántak kesztyűs kézzel az ősi falképekkel. Ha a vezetéknek arra köll mennie, hát arra köll mennie.

Nem tudjuk, hogy egy sötétben bujkáló helyi szekus aknamunkája vagy egy fogalmatlan székely mester hanyagsága áll-e a dolog mögött, az összkép így is, úgy is kétségbeejtő.

Ezt már nem csinálja vissza senki, még az unitáriusok Egyistene sem. Sóhaj.

(Olvasónk felvétele.)

Címkék: kultúra történelem örökség gány Románia Erdély Oklánd


’15 aug
16
14:44

Szekfűnek jár az a szobor, nem Hómannak!

Írta: Redakció

szekfu_homan_mandiner_vagott.jpg

(Vendégszerzőnk, Hegyi Gyula írása)

Hóman Bálintnak szobrot akarnak állítani Székesfehérváron. A szoborállítók szavakban Hóman elévülhetetlen tudományos érdemeire hivatkoznak. Hóman kétségkívül társszerzője volt a híres Hóman-Szekfűnek, azaz a Magyarország ezeréves történelmét feldolgozó alapműnek. Apám is megvette annak idején boldogult diákkorában, öt kötete túlélt egy világháborút és sok költözést, és mai napig sokszor beleolvasok. Csakhogy a szoborállítók indoklása iránt komoly kételyt ébreszt bennem, hogy a társszerző Szekfű Gyula érdemeiről nem óhajtanak megemlékezni. Pedig Hómannal szemben Szekfű Székesfehérváron született, ott végezte el a ciszterciek gimnáziumát, és egész életműve a Szent István-i szellemiséghez kötődött. Nem mellesleg máig őt tartják a legszebb, irodalmias magyarsággal író hazai történésznek. Ha a „Hóman-Szekfű” tudományos teljesítménye tiszteletére szobrot emelnek Székesfehérváron, akkor ez bizony őt illetné meg.

Címkék: vélemény nyilasok Székesfehérvár Horthy Miklós Szekfű Gyula Hóman Bálint


’15 aug
16
08:01

Gyimes és a genius loci

Írta: dobray

img_0601_1.JPG

„Felgyorsult az élet, nagyapáink szekérrel jártak és megvolt a munka, reggel kiszekereztek, este haza; most meg autó, repülő, mégis jobban sietünk” – elmélkedik a kocsmáros néni a világ egyik legfestőibb fekvésű kocsmájában, Gyimesközéplokon. Ha pedig már Gyimesben is a felgyorsult életre panaszkodnak...

Pedig Károly herceg szerint Erdély a bolygó megmentésének kulcsa, mivel itt még harmóniában gazdálkodnak a természettel az emberek (tegyük hozzá: már aki). Károly herceg lehet, hogy olvasta a hagyományos gyimesi gazdálkodásról nemrég megjelent kötetet. Elkapta őt is az Erdély-romantika, ami üdvözlendő, bár azért Erdély nem csak hagyomány és falu és elveszett Atlantisz (és nem szívcsakra), mert például a Ceaușescu-féle iparosítást meglehetősen belerondított az erdélyi idillbe, így ronda, lerobbant ipari komplexumokkal gazdagodott a kép. Lassan pedig a Károly által dicsért és az általunk is kedvelt hagyományos gazdálkodás is visszaszorulóban van, és az új nemzedékek sem feltétlen űzik szívesen ezt teljes állásban. Ha ugyanis harmóniában élünk a természettel, akkor erősen meg is kell küzdeni vele. Ha viszont már épp nemrég jártunk Gyimesben, ím egy képriport a páratlan Gyimes-völgyből és a gyimesi hegyekből. 

Címkék: havas ezeréves határ dobray Románia Erdély Székelyföld Moldova Csík Gyimes Hargita megye Szilvay Gergely esztena Tatros


’15 aug
15
08:01

Menekültügy: a kormány lassan felnő a feladathoz

Írta: pinter.bence

allamhatar.jpg

Ha itthon plakátol a kormány, az a baj, ha külföldön plakátol, akkor meg az. Májusban jogos értetlenkedés övezte a magyar nyelvű belföldi plakátkampányt – teljesen egyértelmű volt, hogy a hangoztatott célcsoportok (migránsok; embercsempészek) megszólítására kevésbé alkalmas plakátok valódi célja a kormány népszerűségének növelése.

A terv jól működött: a Fidesz ismét bizonyította, hogy jól ismeri fel a lehetőségeket, illetve hogy számukra semmi sem szent, ha népszerűségről van szó; a baloldali ellenzék pedig ismét bizonyította, hogy nem náluk van a kormánypárt legyőzéséhez szükséges innovatív képesség.

Címkék: bevándorlás baloldal ellenzék migráció menekültek határzár Orbán Viktor Orbán-kormány EU Európa menekültügy


’15 aug
14
17:41

„Az életet keresik a menekültek” – Kakuk György a Mandinernek

Írta: Redakció

kakuk_gyorgy.jpg

„Az élethez való lehetőséget keresik. Jönnek, mert ahol eddig éltek, már nem alkalmas az emberi életre” – mondja a bevándorlókról Kakuk György újságíró, DK-s politikus a Mandinernek. A menekültekkel együtt a Balkánt végigjáró, kalandjairól El Camino de Balkan néven blogot vezető, magát baloldalinak valló Kakuk a családi nyaralás után járta végig Délkelet-Európát. Lapunk a legnyomasztóbb, legfelemelőbb és legmeglepőbb úti élményeiről, az út rá gyakorolt hatásairól és persze Gyurcsány Ferencről is kérdezte őt. Megtudtuk azt is, mi a véleménye Szily László őt és a Mandinert érintő kiszólásáról.

„Ennek a balkáni El Caminónak százezrek vágnak neki, keresve az életet. Az élethez való lehetőséget. Jönnek, mert ahol eddig éltek, már nem alkalmas az emberi életre. És ha én ezt egy kicsit is megértem, akkor máshogy kell tekintsek arra is, ami ma Magyarországon történik. Ez most lehet, hogy naivul hangzik, de ezek után már csak egy dolog számít, jó ember vagy vagy sem. Nem érdekel, ki melyik oldalhoz tartozónak van elkönyvelve. Mert az egy percepció. Mert ha így megy tovább, akkor Magyarországból is emberi életre alkalmatlan hely válik.”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú bevándorlás riport migráció menekültek Gyurcsány Ferenc DK menekültügy Balkán Kakuk György El Camino de Balkan