Kommentszűrés
’16 aug
30
11:01

Arabok a spájzban

Írta: Stumpf András

pest_torok.jpg

Forog a fejemben egy kérdés. Hetek óta. Tegnap, amikor jött a hír, hogy muszlim központ alakulgat a budapesti Gutenberg téren, megint eszembe jutott. 

A kis hír önmagában persze nem lenne túl érdekes, még akkor sem, ha az épülő, imaházas muszlim kultúrközpont éppen átellenben van a rabbiképzővel. Pikáns helyszínválasztás, mi tagadás, de bizony hiába tiltakozik a zsidó egyetem és követeli a belügytől a helyzet megoldását. A helyzet bizony az, hogy az iszlám a nagy világvallások egyike, itthon is szabadon gyakorolható. Alkotmányosan tehát aligha lehet belekötni, ha imaházakat gründolnak az itt lévő vagy itt élő muszlimok. Ma is imaházakban gyakorolják a hitüket a fővárosban.

Gyakorolhatnák persze nagymecsetekben is: tavaly áprilisban még az volt a terv. Gigantikus kőbányai mecset. A magyar kormány akkor még egyáltalán nem volt ellenezte a dolgot, Orbán Viktor például így magyarázta, miért lehet szükség az építményre:

„Magyarországon nagyon sok fizetős külföldi diák van. Ez nemcsak Budapestnek a kérdése, hanem más, vidéki egyetemi városoké is. Ezek a diákok elég komoly összeget fizetnek azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. A problémájuk – ezek vallásos diákok, akik az arab világból jönnek –, hogy nincsen hely, ahol a vallásukat tudják gyakorolni. Ez az a kérdés, amivel foglalkozni kell.”

Elvileg tehát a törökök építették volna fel a mecsetet, ami – függetlenül attól, hogy én egyáltalán nem támogatom mecsetek építését Budapesten – még mindig a kisebbik rossz volt. Annál legalábbis jobb, mintha a szaúdiak finanszíroznának ilyet nálunk (a törökök és szaúdiak balkáni- és most már láthatóan tovább is terjedő nyomulásáról itt írtunk).

Címkék: üzlet közélet iszlám bevándorlás muszlimok arabok terjeszkedés Orbán-kormány Budapest


’16 aug
29
12:01

Hoci nesze − A lovagkereszt-ügyről

Írta: Redakció

lovagkeresztek.jpg

Vendégszerzőnk, Gágyor Péter írása

 

„Idesanyám, én nem ilyen falovat akartam!” Mit és kinek adhatnék én most hirtelen vissza, követvén napjaink legújabb divatőrületét? Hát bizony szegényes az én választékom, ami nem is olyan nagy baj. Talán az ötvenes évek jó bizonyítványai mellé biggyesztett ajándék könyveket kellene visszaszolgáltatnom. Tízévesen kaptam meg Fehér Klára a VIT-ről írt remekművét: „Hívek leszünk a béke szent ügyéhez”. Már nincs meg, ahogyan a többi is gyorsan olvasatlanul elkallódott, többnyire már csak a szovjet szerzőik nevére és haladó szellemű címeikre sem emlékszem. A megmaradásra nem érdemesült könyvek sorsa ilyen.

És akinek küldhetném vissza? Annak a szerencsétlen tanító néninek aki zavartan átnyújtotta, aki, hogy ne bukjon le, titokban kerékpáron járt két faluval odébb templomba. De mégis lebukott. Vagy azt a díjamat kinek küldhetném vissza, amit egy különös szerencse vágott hozzám reménytelen napjaimban?

Címkék: közélet vita ellenzék lovagkereszt Bayer Zsolt Gágyor Péter Bayer-ügy


’16 aug
29
08:41

Hörög az egész osztály − Hajós András a Bayer-ügyről

Írta: Redakció

lovagkereszt_ugy.jpg

Vendégszerzőnk, Hajós András írása


„- Kérem szépen, tanár úr... tanár úr kérem...
- Na, mi az? Mit akarsz?
- Kérem szépen, tanár úr... itt az van... itt az van...
- Mi van? Hogy hívnak?
- Neugebauer.
- Ja, te nálam megbuktál! Na csak eriggy haza, aztán majd készülj a pótvizsgára.”
(Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, 1916)

Francnak hiányzik ez a gusztustalan bayerügy így nyár végére. Szépen lement az EB, az olimpia meg a ‘gusztushúsz is. Magunkhoz képest egész jól kezeltük mind a hármat. Épp bele lehetett volna kicsit tespedni az áldott uborkaszezonba. Ilyenkor a lövészárok mindkét oldalán zeng a „Hova lett a sok virág”, nem tudni honnan szól a bakelit (a fejét azért senki se hülye kidugni), szerencsére nem díjas a DJ, lehet dúdolni a dalt kétoldalról. Sisakjukat levéve napoznak a katonák, ki cigizik, ki konzervet feszeget, beszélgetnek. Aranyárról, aranyérről, kinek mi fáj… Instant béke. Nemzetesedünk szépen, erre becsapódik a bayergránát és megint rendeződni kell.

Pulton a szokásos szett. Szól az A oldal meg a B oldal, alákever a kommentelmi jogával élő nagyérdemű. Nem növelném a hangzavart, de egy szólam hiányzik. Kapom majd érte ökumenice az ívet*, de úgy alakult, hogy nekem valahogy mindig ez a szólam jut.

Címkék: közélet vita lovagkereszt Hajós András Bayer Zsolt


’16 aug
26
12:01

Igazuk van. Befejezem. – Bayer Zsolt lovagkeresztről, trágárságról, indulatról

Írta: Redakció

bayer_zsolt.png

Felhagy a trágár és durva politikai publicisztikák írásával – állítja Bayer Zsolt. A lovagkereszttel kitüntetett újságíró a Mandinernek elmondja: itt az ideje, hogy felnőjön a kitüntetéssel járó felelősséghez. Kérésünkre azért beavat minket a legvaskosabb bayeri szidalmak kultúretimológiai hátterébe, valamint beszél a zsidósághoz való viszonyáról. Bayer most először vall felmenői múltjáról, nyilas, majd III/III-as nagyapjáról. A Fidesz-alapító publicistának 1988-ban egyáltalán nem olyan ország lebegett a szeme előtt, amilyet 2016-ban maga körül lát − Bayer szerint ő és nemzedéke kudarcot vallottak a polgári Magyarország felépítésében. Nagyinterjúnk.

„Már csak azt mondja meg akkor: ez az ország, ez a jobboldal hat év Fidesz-kormányzás után olyasmi, amilyet anno szeretett volna?

Semmit nem tudok mondani, ami 1988-ban, amikor a Fideszt alapítottuk, a szemünk előtt lebegett és most megvan. Semmit.

Hoppá.

Jó, vegyük ki az egyenletből a primer materiális dolgokat, hogy mondjuk nem néz bele a hátsómba a határőr, amikor át akarok menni Ausztriába – habár már ez sem igaz. Mert most újra belenéz. Vegyük ki akkor, hogy most már lehet kapni hideg sört és meleg virslit, ami azelőtt ugye fordítva volt. És tegyük bele a mérleg serpenyőjébe a határon túli magyarok ügyét, amelyben végre kézzel fogható eredmények vannak. De ezen kívül tényleg semmi.

Mert mire gondolt, amikor a Fideszt alapították?

Először is arra, hogy bizonyára letartóztatnak. Sokáig nem fognak bent tartani, mert azért ez már mégiscsak a langyos kádárizmus, tehát azzal számoltam, hogy egy-két hónap után kint leszek, aztán disszidálok. Ennyit modelleztem. Amikor ez a kis csapat először bekerült a parlamentbe és Deutsch Tamás elhívott a Kurírtól, hogy legyek a frakció sajtófőnöke, akkor kezdtem elhinni, hogy van értelme álmodni. Hogy építünk egy új országot! Hogy Tina Turner és Csoóri Sándor egyszerre elfér a mi polcunkon, hogy mi most lezárjuk, meghaladjuk az öregek rengeteg kreténségét, szembenállását, gittrágását, meghaladjuk a népi-urbánus szembenállást, ami idestova száz éve mérgez bennünket. Aztán lett belőle ez, ami ma van. Nézzen körül! Rágjuk Németh László és Hatvany Lajos gittjét mi is. Itt hagyták nekünk jó nyálszagúan, de abban a nyálban lubickolunk, tempózunk mellen, háton, mindenhogyan.

Mára mintha a szocializmus pártállamisága is vissza-visszaköszönne. Nem III/III-mal persze, de a »teljesítmény helyett lojalitás mindenek felett, ha velünk vagy, mindegy, mit tettél«-elvvel, amellyel a gazdasági, nagyköveti vagy akár a médiapozíciókat osztják...

Lehet. Ha így van, az szomorú és azon változtatni kell. Személyes tapasztalatom ez ügyben nincs, mert hamar eldőlt, hogy politikus nem leszek. Amilyen hirtelen vagyok, biztosan elkezdtem volna pofozkodni. Csináltam volna itt remek kis ukrán parlamentet. Annyit meg hadd hízelegjek magamnak: talán sosem azért vettek fel sehova, mert jó politikai hátszelem van. Amit említ, az pedig mélyen kelet-közép-európai. Sok évszázad alatt alakult ki és nem függetleníthető történelemtől, néplélektől. Nézzük meg Kohlhaas Mihályt. Sérelem, igazságtalanság éri és mit tesz? Végigjárja az összes hivatalos fórumot, s csak akkor borít lángba mindent, amikor már az utolsó hivatalosságnál is kudarcot vall. Mit csinál ezzel szemben a mi Lúdas Matyink? Fogja a furkósbotot és elégtételt vesz maga, mert tudja, hogy nincs kiépített, legális útja annak, hogy számon kérje a hatalmasabbat. Két ellentétes mentalitás ez. A polgári világé és nem polgári világé. Évszázadok óta a génjeinkbe ivódva.

Önök eredetileg elvileg azért harcoltak, hogy itt is polgári világ legyen, hogy ne csókos bizalmik, nagyurak, Döbrögik uralják a terepet. Hiábavaló küzdelem?

Nem tudom. Nem vitatnám el nemzedékemtől a harc dicsőségét, a Kádár-rendszer eltüntetését és legalább ennek a felemás szabadságnak megteremtését. De nemzedékem egyebekben csődöt mondott. Kudarcot vallott. Talán egy arasznyit haladtunk, de nem tudtuk eljuttatni az országot a vágyott polgári miliőbe. Igaz, az a polgári miliő már nyugaton sem létezik, csupán emlék. Nézzük meg, az utánunk jövők majd mire jutnak. Illúzióim mondjuk nincsenek.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú történelem jobboldal demokrácia rendszerváltás kommunizmus felelősség baloldal értelmiség lovagkereszt Fidesz Európa Bayer Zsolt


’16 aug
24
12:01

Normális alapok kellenek! – Gelsey Vilmos, a 20. század tanúja a Mandinernek

Írta: Redakció

gelsey_vilmos_interju.jpg

„Szerencsés a magyar kormány. A forint elég erős, a gazdaság is jól teljesít” – mondja Gelsey Vilmos báró, a Richter Gedeon igazgatóságának elnöke a Mandinernek. A magát 95 évesen is fiatalnak tartó befolyásos üzletember és katolikus mecénás ma is aktívan járja a világot, főleg London és Budapest között röpködve. A családja révén az Osztrák-Magyar Monarchia elitjéből származó, 1939-ben Angliába távozó Gelsey Vilmos hosszú és kalandos életutat járt be, s ha valaki 2016-ban elmondhatja magáról, hogy a 20. század tanúja, akkor az ő. Interjúnk egy nem mindennapi személyiséggel.

„Ha most visszaszaladunk az időben – hiszen számos izgalmas története van az életéből –, elmondaná, hogyan került 1939-ben, a világháború előestéjén Angliába, Cambridge-be diáknak?

Skóciában voltam 1939 augusztusában, részt vettem az ifjúsági golfbajnokságon. Az apám küldött ki, aki egy nagy sportember volt: minden érdekelte, ami sport, különösen a lovak. Nagy istállónk volt Alagon, rengeteg lóval, amik felemésztették a vagyont. A családi céget felépítő nagyapámnak négy lánya volt és egy fia - apám volt persze a kedvenc. Ő ki is jutott a cambridge-i Trinity College-ba a 20. század elején. 

Tehát már az apja is ott tanult?

A tanulás elég konzervatív szó ennek a leírására. Vívott, pólózott, vadászgatott Angliában, el is fogyott a pénze. Két év múlva az apja – a nagyapám – azt mondta: ennyi elég volt, gyere haza és dolgozz! (Nevet.) 

Ön viszont már komolyan vette a tanulmányait: természettudományokat és kémiát hallgatott a Trinity College-ben Cambridge-ben.

Tanulnom kellett nekem és az öcsémnek, hogy aztán pénzt kereshessünk. Sztankovics Viktor, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója a családi barátunk volt, akivel egyszerre utaztunk ki Angliába, apám meg is kérte őt, hogy vigyázzon rám.

Forró idők voltak már, könnyen bejutottak Angliába?

Megérkeztünk Doverbe, ahol – miután apám táviratozott az angliai határállomásoknak – már tudták, hogy én vagyok az a magyar fiatalember, aki megy Cambridge-be, a Trinity College-ba tanulni. Könnyen be is engedtek. Megszállhattam vele Londonban a Savoyban, megismertetett néhány emberrel is, mielőtt továbbutaztam Cambridge-be. Aztán kicsit belekerültem a nemzetközi kapcsolatokba: volt ugyanis a háború során a britek és Tito között kommunikáció, az angol oldalról ezt Churchill fia, Randolph irányította, ebben a szervezkedésben én is részt vettem egy kis ideig. 

Könnyen indultak a cambridge-i diákévei?

Az indulás könnyű volt: miután apám is járt a Trinity College-ba, felvételi vizsga nélkül kezdhettem meg a tanulmányaimat. Megnézték a magyar érettségimet, csupa kiváló jeggyel, ez elég volt nekik. Vegyészetet akartam tanulni, de előbb általános természettudományokat kellett hallgatni. (...)

Ma is aktív üzletemberként figyeli és értelmezi maga körül a világot. Mit lát mostanában?

Nagy-Britanniában élek és Brexit-párti vagyok. Normális alapok kellenek egy működőképes országhoz. Tehát nemzeti pénzre is szükség van. Ha a gazdaság erős, akkor erős a pénzed is. Ha gyenge a gazdaság, gyenge a pénz is. A kormányzat ebben a modellben tud cselekedni, helyre tudja állítani a folyamatokat. Az euró esetében ez nincs meg.

Ellenzek mindent, ami nem demokratikus. Hogy szerintem mi a demokrácia: az, ami az angoloknak a Magna Charta, a magyaroknak az Aranybulla volt. Amikor a nemesek megüzenték a királynak: Ha nem viselkedsz, baj lesz!”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú üzlet gazdaság történelem 20. század 2. világháború Nagy-Britannia Osztrák-Magyar Monarchia Richter Gedeon Gelsey Vilmos


’16 aug
24
08:51

Rio 2016: a sikerről és arról, ami még hiányzik

Írta: kiss.brigi

olimpia_siker.jpg

Nyolc arannyal, három ezüsttel és négy bronzzal az éremtáblázat 12. helyén zárta Magyarország a riói olimpiát. A nyolc aranyból hetet női sportolók szereztek, ami példátlan a magyar sporttörténelemben. Az is csak egyszer fordult eddig elő (2004-ben), hogy a magyar aranyak többségét nők szerezték. Orbán Viktor miniszterelnök azonnal le is vonta a következtetést: valami baj van a magyar férfiakkal, önvizsgálatot kell tartaniuk.

Tény, hogy ha az érmes helyezéseket nézzük, akkor valóban nem sikerült ez az olimpia olyan jól a férfi sportolóinknak, mint a nőknek. De hogy ettől „baj lenne velük”? Ez most így alakult, eddig − egyetlen olimpiától eltekintve a nők szerepeltek gyengébben ebben az összevetésben, mégsem merült fel sosem, hogy a nők gyengébb szereplése ne volna rendben.

Meg lehetett volna közelíteni a riói olimpiai szereplést onnan is a miniszterelnök részéről: mennyire jó dolog, hogy ennyire remekek a magyar sportolónők. Ehelyett ő inkább onnan fogta meg a dolgot, hogy mennyire bénák a férfiak, amiért a nők jobbak szerepeltek náluk.

Címkék: sport siker olimpia Rio 2016


’16 aug
23
11:51

Egy szabad író nem lehet polkorrekt – Interjú Orbán János Dénessel

Írta: Redakció

orban_janos_denes_interju.jpg

„Ahogy kitudódott, hogy létrejött ez az intézmény, azonnali vehemens támadássorozat indult el, és végül azt mondtam: nincs értelme kompromisszumokat kötni” – szögezi le Orbán János Dénes költő, irodalmár, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia projektvezetője, aki szerint a felzúdulás ellenére egy-két éven belül a minőségi munkával fogják bizonyítani, hogy megszolgálták a bizalmat. Szerinte ma Budapesten át vezet az út az irodalomhoz, pedig a Kárpát-medence bármely pontjáról felbukkanhatnak zsenigyanús alkotók. Orbán János Dénes úgy látja: Magyarországon öncenzúra van, pedig egy szabad író nem lehet polkorrekt, Erdélyben viszont jobb a helyzet. Interjúnk.

„Ahogy kitudódott, hogy létrejött ez az intézmény, azonnali vehemens támadássorozat indult el. Eleinte megpróbáltam békésen kezelni, tehát a kiegyezés felé terelni. De odáig fajult agresszivitásban, hogy azt mondtam: nincs értelme kompromisszumokat kötni, úgysem fogunk közös nevezőre jutni, mert nincs meg a közös nevezőre jutás szándéka. És akkor felvállaltam, hogy igenis javarészt egykori tanítványaimból és veterán harcostársaimból legyen a zsűri. Bevállaltuk azt a felelősséget, hogy mi elbíráljuk a pályázatokat és elkezdjük az oktatást, annak reményében, hogy egy bizonyítási idő után sok szakember meg fogja gondolni magát. Nagyon remélem, hogy a jeles magyar írók, akiket pártállástól függetlenül szándékozunk meghívni mesterkurzusokra, találkozókra, félre fogják tudni tenni a politikai ellenérzésüket annak érdekében, hogy ezek a fiatalok jó irodalmat ismerjenek meg. Hátha ők majd túl tudnak lépni azon, amin a mi generációnk nem tudott túllépni: ezen a szekértáborosdin.

Többeket felkért oktatónak, akik elutasították. Tudna esetleg neveket mondani?

Nem szeretnék nevet mondani, a diszkréció az diszkréció. Egyébként nem volt durva elutasításban részem. Többen várakozó álláspontra helyezkedtek. Nem a legvéresebb szájú ellenzőket kértem föl nyilván, hanem olyan embereket, akiket ismerek és tudom, hogy objektív gondolkodásúak. De sajnos a mai Magyarországon alig-alig van olyan alkotó, aki a maga ura, akinek ne számítana a szekértábor véleménye, ahová tartozik. Ez egy nagyon szomorú dolog, azt mondhatjuk, hogy van Magyarországon cenzúra, mégpedig öncenzúra. Nem mersz leírni bizonyos dolgokat, mert akkor a pályatársaid kikezdenek. Nem írhatsz le bizonyos szavakat, tabutémák vannak, és ezáltal a művészi szabadság súlyosan sérül. Nem mehetsz el bizonyos helyekre, nem jelenhetsz meg bizonyos személyek társaságában. Ott van a polkorrektség problematikája is. Egy szabad író nem lehet polkorrekt. Nem lehet az, hogy nem írhatsz le bizonyos dolgokat. Szerintem a művészi szabadság az minden szabadságok legszentebbike kéne legyen, és semmilyen, de semmilyen cenzúra alá nem volna szabad vetni.”

Viola Beáta interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú kultúra irodalom költészet műveltség kultúrharc kultúrpolitika Budapest Erdély Orbán János Dénes Előretolt Helyőrség


’16 aug
22
12:31

Így gondozzátok a lovagkereszteteket!

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

lovagkereszt.jpg

Egy: tiszteletem minden lovagkeresztesnek, különösen azoknak, akik megérdemelten kapták a díjat, bármilyen területen is értek el eredményeket.

Kettő: minden kitüntetett azt csinál a lovagkeresztjével, amit akar. Kitűzheti a kandalló fölé, feltűzheti az öltönyére, berakhatja a széfjébe avagy a sufnijába, vagy vissza is adhatja, ha úgy gondolja.

Három: mégsem értem meg a visszaadókat. Ha ők maguk úgy érzik, hogy teljesítményük alapján megérdemelten kapták a díjat, és ha úgy fogják fel, hogy a mindenkori Magyarország méltatja ezzel, életre szólóan a hétköznapin túlmutató teljesítményüket, minek kell mindezt egy másik kitüntetett egyszeri esete kapcsán felülbírálni, gyakorlatilag magunkat megfosztani egy elismeréstől?

Címkék: kitüntetés lovagkereszt felhorgadás


’16 aug
22
08:51

Fogja Valaha Uralni A Világot Soros György?

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

soros_generator.jpg

Nézzünk csak ki az ablakon! Most, hogy láthatóan betört az ősz az országba, itt az ideje visszatérnünk a nyaralásos szelfis, foci eb-s és olimpiás delíriumból a nagy magyar valóságba − nem mintha a kormányzat minden csatornán és minden utcasarkon ömlő népszavazásos kampánya nagyon hagyta volna elterelni a figyelmünket az Igazán Fontos Ügyekről.

A politikai dagonyába való visszatéréshez igazán kiváló segédletet találtunk: egy internetes cikkcímadó generátort (örömmel vesszük fel a nagy generátor-gyűjteményünkbe); ami egyrészt megmagyarázza, hogyan is születnek a fele internet cikkei; másrészt pedig remek témákat találhatunk magunknak, ha magyar politikai hívószavakkal töltjük meg a generátort.

Címkék: politika közélet agenda propaganda generátor


’16 aug
20
14:01

A kontextus hatalmáról: Szent István kontra menekültügy

Írta: Makk János

szent_istvan.jpg

Van egy pikantériája annak, amikor a komplett keresztény-konzervatív közbeszédet szembesítik azzal, hogy nem felel meg a folyton hivatkozott bibliai tanításoknak. Emlékezzünk csak az MKKP-s plakátokra: „Idegen voltam és befogadtatok”, vagy akár arra, micsoda vihart kavarnak Ferenc pápa menekültes nyilatkozatai a hazai jobboldali közéletben.

Most újra eljött a nagy pillanat, hogy – államalapítás ide vagy oda – mindenki újra a menekültügyön csámcsogjon István király intelmei ürügyén. Mert mit is mondott a szent király? Hogy fogadjuk be a jövevényeket. Erre mit látunk a „keresztény” tábortól? Hogy nem fogadják be. Ebből adódik a pofonegyszerűségű, mégis poirot-i következtetés: hát teljességgel logikus, hogy ezeknek mit sem ér Szent István öröksége!

Ez a következtetés talán rendjén is lenne, azonban a kontextus maga oly távol áll a valóságtól, akár a középkori Esztergom a szétbombázott Aleppótól.

Címkék: történelem kereszténység ellenzék befogadás migráció államalapítás kormányzás augusztus 20. Fidesz Szent István


’16 aug
20
08:01

A tanácsról és a tanácsadókról (Szent István)

Írta: Redakció

szent_istvan_kiraly.jpg

A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönti el az ország sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat.

Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék.

Címkék: ünnep állam államalapítás intelem augusztus 20. Szent István


’16 aug
19
14:41

A kormány saját nagybirtokosokat hozott létre – Andrásfalvy Bertalan a Mandinernek

Írta: Redakció

andrasfalvy_bertalan_interju.png

„Mi, akik a magyar föld sorsáról írtunk, tudományos véleményünket megküldtük a kormánynak, a döntéshozóknak. Aztán meglátjuk. De elég sürgető a helyzet, mert a földbirtokviszonyok rosszabbak, mint az 1945-ös földosztás előtt” – mondja Andrásfalvy Bertalan, az egykori Antall-kormány oktatási minisztere a Mandinernek. A neves etnográfus szerint katasztrofális állapotban a van a magyar vidék, ezért felszólítja a nagybirtokosokat, hogy földbirtok-adományozással teremtsenek munkahelyeket és megélhetést a falvaknak. Andrásfalvy úgy látja: Ángyán József sorsán látszik, micsoda ellentétek vannak itt nemcsak a felszín alatt, hanem egészen láthatóan. Interjúnk.

„Ha a kormányzat nem is, mégis nagyjából mekkora az az értelmiségi kör, amelyik támogatja az elképzelését?

Szerintem a mezőgazdaságról gondolkodó többség egyetért velünk, de van más gondja, nem foglalkozik vele, nem érzi igazán, hogy az idő sürget.

Hol születnek a döntések a magyar mezőgazdaságról?

Egy szociológiai tanulmánykötet szerint (A Vidék Magyarországa, a szerk.) a magyar birtokpolitikát három érdekkör formálja. Egyrészt vannak a kisgazdák, az eredeti Fidesz-program mellettük állt ki, de nem sokat tehetett segítségükre, hiszen a nagyüzemek aránya ma is nő. Másrészt működnek a zöldek is, ők azonban akik nem annyira a birtokpolitikába szólnak bele, hanem a fenntartható, bio-termelés elterjedéséért küzdenek. A legerősebb érdekkört a nagybirtokosok alkotják, akik főleg a szocialista és liberális háttérrel rendelkeznek. Ők szerezték meg a téeszek gépállományát és legjobb földjeit. Ezek mellé a kormány egy saját nagybirtokos csapatot hozott létre, akiket most nagyban támogat.

Hogyan jöhetnek létre most új nagybirtokok, amikor maximálva van a birtoknagyság?

Sajnos, a nálunk eddig érvényes földbirtok-nagyságot korlátozó törvényeket könnyű kijátszani. Egyes családtagokra írhatják egyesével a birtoktulajdont, így a megállapított korlátokat sokszorosan túl lehet lépni, több ezer hektáros birtokokat lehet kialakítani. Egyes nagybirtokosok befektetéseit, például vágóhidak építését az állam pedig hatalmas, vissza nem térítendő kölcsön-adományokkal támogatja. 

Mégis, mi a tétje a birtokpolitikának, hogy a kormány önmagától nem mer, vagy nem akar belenyúlni?

A nagybirtokosok repce- és gabona-kivitele fontos eleme a magyar nemzetgazdaságnak. 

És nincs is olyan nyomás a kormányon, amely miatt a kisbirtokos koncepciót megfontolná?

A fő probléma az, hogy alig létezik hagyományos kisgazdaság, már szinte csak nagybirtok van. És aki mégis el kezdene gazdálkodni, annak nagyon sok egészségügyi előírással, valamint a 18 százalékos áfával is szembe kell néznie. A kormány és az EU hiába támogatja az agráriumot, a támogatások 80 százaléka a nagybirtokosokhoz kerül és a földárveréseken sem tud igazán a kisparaszt pályázni. A fiatalok így már nem vállalkoznak, ez pedig lehetetlenné teszi a szerveződést.”

Makk János interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú falu mezőgazdaság vidék birtok agrárium Orbán-kormány EU nagybirtok Andrásfalvy Bertalan


’16 aug
18
11:41

Szabadságok és paradoxonok − Sziget '16

Írta: Stumpf András

sia.jpg

Break on through to the...

Szétdiszkósított változat üvölt a hangszórókból, nem is a dal, csak a riff, trendi cicusok és pasik táncikálnak rá a VIP-ben. Sokan tényleg kölyökmacskák még, 16 évesek, ha lehetnek. Apu gazdag, megvette nekik a VIP-jegyet. Egy ideje lehet venni is. Próbálom elhessegetni a „bezzeg a mi időnkben a Sziget”-érzést, mert az ugye cseppet sem trendi, az olyan naftalinszagú, szégyellnivaló, de ez e diszkósított Doors-riff egyszerűen nem engedi. Csak néhány órája ugyanis, hogy a remek énekesnő, Garda Zsuzsa posztolta a '96-os Szigetről készült filmet, meg hozzá az akkori érzéseit, benne némi cseppet sem diszkósított Doors-zal.

„Punkok, rockerek, metálosok, goth-ok... Csak mi voltunk ott, senki más! Ez volt az egyetlen hely jó ideig, ahol együtt lehettünk! Soha nem felejtem el, milyen csodálatos érzés volt, hogy végre nem bámulják meg a fekete ruhám, a tetkóm... szelíd őz voltam az ottani legdurvább arcokhoz képest... Amikor először beléptem, megrohantak az érzések... Életemben először a helyemen voltam. Otthon voltam több ezer ember közt! Ezt nem lehet leírni, ma is bőgve fakadok, ha rágondolok. És ez a film visszahozza. Itt van! Amikor a Doors szövegében - mindig a rockdiszkó kocsma mellett sátraztunk és pogóztunk hajnalig - a »She gets« helyett azt üvöltöttük, hogy »Sziget!«. Körben álltak a sátrak, közöttük a pokrócokon a tér, ahol lehetett ülni, dumálni... Biztos most is van ilyen fesztivál, a kisebbek közt... de a Sziget nagy volt és ilyen volt!”

Most, húsz évvel később meg nagyon nem ilyen. A mai kölyökcicák többségének gőze nincs, mi az a Doors, nem is ismerik fel a Break On Through riffjét, nem a She gets-re üvöltik, hogy Sziget, de azért üvöltik, csak rengetegen némi akcentussal, ahogy egy csomó híresség is a Nagyszínpadról. Sátrak mondjuk vannak ma is. Ennyi maradt meg a húsz évvel ezelőtti Szigetből?

Címkék: zene pop kultúra fesztivál szabadság popkultúra Sziget


’16 aug
17
13:11

Bringátlanított bringakilátó az Alföldön − Ilyen ország pedig nincs CDIX.

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

tiszafured.jpg

Örkény, ha élne, de jó kis egypercest kanyaríthatna belőle. Olyan jó csavarosat, mint amilyen maga a bringátlanított bringafeljáró az alföldi kilátóba.

Hol volt, hol nem volt, de leginkább nagyon is volt, sőt, ömlött az uniós pénz Magyarországra. Már nem is a lehívásán, hanem az elköltésén kellett gondolkodni, hogy mire is guruljanak el az eurók, ha már ott tolulnak fölöttünk.

A tisztességes és okos pályázók mellett macherek, sipisták, téesz- és tanácselnökök agrárvállalkozók és polgármesterek izzadhattak át éjszakákat, hogyan is lehetne a legkevesebb szellemi és anyagi befektetéssel a legtöbbet kaszálni az uniós pályázatokból.

Valódi munkahelyteremtés? Tartós hatású beruházások, előremutató projektek támogatása? Ugyan már, jöjjön csak a betonozás, a lekövezés meg a földmunka, mindig lesz egy haver, akivel meg lehet oldani oda meg vissza az egészet, okosba!

Címkék: kilátó hungarikum ilyen ország pedig nincs uniós pénzek EU Alföld Tiszafüred


’16 aug
17
11:31

Egyetértünk a Willkommenskulturral! – migránspolitikus a Mandinernek

Írta: Redakció

onder_sahin.jpg

Közszférában bevezetendő migránskvóta és a Bundestagba való bekerülés a célja a németországi BIG Partei nevű migránspártnak, amelyet jórészt törökök alapítottak, de nem tartják magukat kifejezetten muszlim pártnak. Önder Şahin észak-rajna-vesztfáliai főtitkárt kérdeztük a török puccskísérletről, Erdoğanról, Gülenről, demokráciáról, Willkommenskulturról, iszlámról és terrorizmusról. Interjúnk.

„Valószínűnek tartja, hogy Törökország húsz éven belül belép az EU-ba?

Nem.

Egyáltalán be akar lépni Erdoğan az EU-ba?

Nem az a kérdés, hogy ő be akar-e lépni, hanem, hogy a nép akarja-e. Ugyanis időközben az a közvélekedés kezd kialakulni Törökországban, hogy az EU egyáltalán nem is akarja tagként felvenni Törökországot.

Vízummentes utazást mindenesetre biztosan akarnak.

Igen, de az más.

De az EU azt sem akarja újabban megadni, a puccskísérlet utáni tisztogatások miatt.

Ez egy kölcsönös zsarolás. Erdoğan a menekültügyi egyezmény felmondásával zsarolja az EU-t, az EU pedig a vízummentes utazás elodázásával zsarolja Erdoğant.

Így működik a politika.

Természetesen, a nemzetközi politika így működik. Erdoğan nem tesz mást, mint akármelyik más államférfi: az országa érdekeit képviseli.

Mennyire lehet érezni a németországi törökök körében a török belpolitikai feszültségeket? A múlt héten a Spiegel arról számolt be, hogy egyenesen összeverekedtek Gülen és Erdoğan szimpatizánsai.

Szerintem túlozva mutatják be ezt. Én egy százezres városban lakom Bonn közelében, ahol szintén sok török lakik. Nincs arról szó, hogy egyénileg bárki fenyegetve érezné magát, még ha nem is annyira szívesen beszélnek egymással az ellentáborba tartozók. Azért az elvárható az itt élő törököktől is, hogy határolódjanak el a puccskísérlettől és álljanak ki a demokrácia mellett.

Mindenesetre ez az eset is arra mutat, hogy az itt élő törökök elsősorban az otthoni politikával foglalkoznak, nem? A törökországi események miatt összeverekednek, de a német politikáról nem vitatkoznak.

Pontosan, ez az, amit az elején is mondtam, hogy ez a pártunk legnehezebb problémája: rávenni a bevándorlókat, hogy a német politikáról vitatkozzanak. Itt is nagyon sok igazságtalanság, egyenlőtlenség, diszkrimináció van: mi inkább ezen szeretnénk dolgozni.”

Bakó Bea interjúját Migráció.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú iszlám bevándorlás terrorizmus migráció EU Németország Törökország BIG Partei Önder Şahin