Kommentszűrés
’14 aug
20
07:01

Országom felett − Citadella CCV. (Saint-Exupéry)

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

szent_istvan.jpg

Így világosodott meg előttem az ünnep értelme, az ünnepé, amely az a pillanat, amelyben egyik állapotból a másikba lépsz, amikor a szertartás megtartása újjászült téged. Már beszéltem neked a hajóról. Miután hosszú ideig olyan volt, mint a ház, amelyik a deszkák és a szögek szintjén épült, felvitorlázva, kötelekkel ellátva a tenger menyasszonyává lett. Most férjhez adod. Itt az ünnep pillanata. Csakhogy egész életedre nem rendezkedsz be hajók vízre bocsátására.

Elmondtam már ezt neked a gyermekeddel kapcsolatban. Születése ünnep. Ám esztendőkön át nem dörzsölgetheted a tenyeredet, hogy, íme, megszületett. Hanem vársz egy másik ünnepre, valami változásra, mint például az a nap, amelyen fád gyümölcséből új fa sarjad, és tovább származtatja dinasztiádat. Elmondtam már a termés begyűjtésével kapcsolatban is. Elkövetkezik a csűrbe hordás ünnepe. Aztán a vetésé. Aztán a tavasz ünnepe, amelyik az elvetett magot sarjadó búzatáblává változtatja, amelyik oly lágyan ring, mint a frissen töltött medence vize. Aztán vársz még egy kicsit, s már itt van az aratás, és megint a csűrbe hordás. És ez így megy tovább, ünnepről ünnepre, egészen a halálig, mert nincs végleges készlet. És nem ismerek olyan ünnepet, amelyre nem valahonnan érkezel, és amelyről ne mennél tovább. Sokáig gyalogoltál. Kitárul az ajtó. Itt az ünnep pillanata. De ebben az ünnepi teremben sem élsz tovább, mint a többiben. Ám mégis azt akarom, hogy örvendj, amikor átléped a küszöböt, amely valahová vezet, és mindaddig őrzi örömödet, amíg majd széttöröd a gubódat. Mert gyenge fókusz vagy, és nem minden pillanatban következik be az őr megvilágosodása. Elteszem, ha lehet, a trombitaszótól, dobpergéstől hangos győzelmi napokra. Mert új erőt kell gyűjtenie benned valaminek, ami olyan, mint a vágy, és gyakran szükséged van a pihentető alvásra.

Lassan sétálgatok, lassan lépegetek aranyszínű kőlapról fekete kőlapra palotám mélyén. Délben a falai között foglyul ejtett hűvösség miatt úgy érzem, mintha ciszterna lenne. És elringatnak lépteim: célom felé igyekvő fáradhatatlan evezős vagyok. Mert többé már nem ebből az országból való vagyok.

Címkék: nemzet ország állam királyság államalapítás augusztus 20. Szent István


’14 aug
19
13:01

Méltóság és méltatlanság − Kertész Imre kitüntetéséről

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

kertesz_imre_3.jpg

„Az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeket cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép.”

Ez egy idézet Kertész Imrétől, és itt rögtön be is fejezhetném az írást azzal, hogy akinek ez az alapállása a civilizációról (legyen szó az emberiségről, Európáról vagy egyszerűen Magyarországról), annak igaza van. És ha egy egész életművet épít erre a gondolatra, akkor az az író méltó díjakra is érdemes.

Mégis, írni kell Kertész Imréről és aktuális díjáról, mert az ügy ismét tükröt tartott elénk, ismét felszakította a több évtizedes, évszázados magyar kultúrharc sebeit. Pontosabban: vannak, akik a díj kapcsán a sebek felszakítására és a régről ismert árkok további ásására törekszenek. Pedig, legoptimistább értelmezésemben pont az történik, amire sokan és régóta vágyunk: egy szem árkokon átnyúló gesztusra, hogy egy arra méltó alkotót elismerésben részesít az állam, akkor is, ha az alkotó és az államot jelenleg irányító politikai erő egyébként az árok két oldalán található.

Címkék: kultúra történelem irodalom szabadság állam kommunizmus diktatúra nácizmus személy méltóság 20. század Kertész Imre Nobel-díj Sorstalanság Magyar Szent István Rend


’14 aug
19
07:01

Ki a paraszt?

Írta: Redakció

paraszt.jpg

Vendégszerzőnk, Kardos Gábor filozófus írása. Fotó: Fortepan.

Az urbanizációt hosszú ideje a fejlődés netovábbjának tartják, az ipari forradalom óta a modernizáció szinonimája lett, viszont a mai globális válság szépen megmutatja, hogy nem csak ökológiailag, de energetikailag, gazdaságilag és sok más szempontból is fenntarthatatlan modernizációs modell. Legfőképpen önfenntartó képessége, jobban mondva képtelensége miatt bizonyul zsákutcának gazdaságilag és − mint némi kifejtéssel beláthatjuk − kulturálisan is.

A global village ökológiai, gazdasági és kulturális probléma.

A mi civilizációnkban az önfenntartásra épülő közösségeket (a fenntartható településeket) hagyományosan falunak neveztük, melyek a környező földek megművelésével saját megélhetésükön túl többnyire némi többletet is megtermeltek. Ezáltal az önfenntartó életükhöz legszükségesebb eszközöket is meg tudták vásárolni a terménytöbbletért cserébe. A faluban lakó önfenntartó embert parasztnak hívták, aki nem csak a családjának szükséges élelmet tudta megtermelni a föld művelésével, hanem gazdaságilag és kulturálisan is önellátó volt, aminek a népi kultúra tárgyi és szellemi megnyilvánulásai (épületek, bútorok, ruhák, eszközök, dalok, mesék, stb.) ékes bizonyítékai. Ma már többnyire skanzenekben, múzeumokban őrizzük az önfenntartásra képes emberek és közösségeik, azaz a fenntartható kultúra emlékét.

Mi történt, hogy muzeálissá vált, rezervátumokba került az önfenntartás kultúrája? Nagyon röviden: az ipari forradalommal elszabaduló urbanizáció és modernizáció propagandája elképesztően durva agymosással elhitette mindenkivel, hogy a parasztság pejoratív, nagyjából műveletlenséget, kifinomulatlanságot, bunkóságot jelent. Ehelyett a városi ficsúrt jelenítette meg ideálként, aki ugyan semmiben nem képes önfenntartásra, de pont ezért el lehet neki adni bármit, amit az egyre több termelést és profitot célzó ipar előállított. Innen az is szépen kiderül: kinek lehetett érdeke, hogy így legyen és ki volt ennek a modernizációs propagandának a fő megrendelője.

Címkék: kultúra város társadalom életmód falu műveltség paraszt vidék autonómia önfenntartás művelés


’14 aug
18
07:01

Lehetnek szociálisan érzékenyek a konzervatívok is?

Írta: Redakció

disraeli.jpg

Vendégszerzőnk, Kóré András politológus írása.

Létezik olyan eszmei irányzat, van olyan értékrendszer, amelyet szocialista konzervativizmusnak hívhatnánk? Ilyen nincs. A polgárosodás kiteljesedése utáni korszakban a közép-európai országokban kialakuló politikai erőket, céljaik, programjaik, ideológiai szimbólumaik alapján csoportosíthatjuk. A társadalomban, közéletben jelenlévő célok, érdekek, társadalmi rétegek képviseletét felvállaló pártok magyarázatára alkothatunk olyan fogalmakat, mint liberális konzervatív, liberálkonzervatív vagy értékőrző konzervativizmus, de szocialista konzervativizmus nem létezik. Nem is létezhet, hiszen az állam egyetlen cél szerinti programozása a pragmatikus reálpolitikától nagyon messze áll. Amennyiben végcélt, hivatást adunk az emberek szervezett társadalmának, minden ez alá rendelődik. Szentté válik a cél, feláldozhatóvá válik a személyes akarat, érdek, az emberi lélek megannyi értéke, végül maga az ember is. Az eszme vallássá alakul át, az állam egyházzá, politikusai pappá.

Ilyen értelemben a konzervatív számára egy állam soha nem kaphat teleologikus tartalmat. Azonban nem csak lehet, de szükségszerű is a kialakult problémák, megoldandó feladatok között hangsúlyozni, az akut problémákat megoldani; de közben soha szem elől nem tévesztve, hogy a feladatok megoldása során bele ne kavarjunk olyan intézmények működésébe, amelyek hosszú távon jobbá teszik a személy életét. Így, ha egy társadalomban akut vagy elhúzódó jelenségként észrevehető a szociális probléma, kiemelten kell azzal foglalkozni.

Történelmi példák keresésével igyekszem bizonyítani, hogy míg szocialista konzervatív nem létezik, addig a szociálisan érzékeny konzervatívok bizony sokszor az éllovasai voltak e probléma megoldásának, és többet köszönhetünk nekik, mint bármely rendszerváltásnak.

Címkék: történelem jobboldal társadalom liberalizmus konzervativizmus liberális konzervatív szolidaritás szubszidiaritás szociális kérdés Széll Kálmán Benjamin Disraeli szociális konzervativizmus


’14 aug
17
08:01

Huszárok alkonya − in memoriam Gorodok-Satanow

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

huszar.jpg

Ma száz éve, 1914. augusztus 17-én a keleti fronton hősies és hiábavaló halálrohamra indultak a Monarchia huszárjai az orosz állások ellen. A lovasrohamban elöl haladó 7/II. huszárhadosztály gyakorlatilag teljesen megsemmisült, és hatalmas veszteségeket szenvedett az 1. huszárezred is, helyenként azonban áttörték az orosz első állásokat. Erről a rohamról is ír Ungváry Krisztián Tettesek vagy áldozatok? című kötetében, melyben idézi gróf Keller orosz dragonyos főhadnagy visszaemlékezéseit a halálroham napjáról. Az orosz tisztet idézzük most a tragikus nap emlékére.

Tisztelet a hősöknek!

„A gorodok-satanow-i események idején és helyén parancsőrtiszt voltam... A velünk szemben felvonuló osztrák-magyar haderők legkisebb mozdulatáról is tájékozva voltunk, ami nem volt nehéz, mert titkos telefonvonalainknak jóformán a Szeretig minden fontosabb községben állomása volt. Tudtuk, mikor, hol és milyen ezredek vagoníroznak ki, tudtuk, hol táboroznak, tudtuk, merre mennek, és szinte megdöbbenve láttuk, hogy az osztrák-magyar hadsereg részéről a felderítés vagy nagyon hiányos vagy egyáltalában nincs. Ennek illusztrálására felhozom, hogy mindazon határmenti községekben, melyeken az osztrák-magyar csapatok keresztülhaladtak, a mi katonáink tisztek és vezérkari tisztek vezetése alatt civil ruhában rejtőzködtek, illetve nem is kellett nagyon rejtőzködniük, mert a parasztházakban ellenség vagy kémek után nem kutatott senki sem. Igen mulatságos volt például a Satanow melletti Satanowskaja kolostor esete, ahonnan a pravoszláv szerzeteseket eltávolítottuk, a csuhákba a mi tisztjeink bújtak bele, akik azután a Gorodokról érkező telefonparancsok szerint az egész éjszakai rajtaütést irányították. Tehát a helyzet az volt, hogy miközben a Frohreich-féle lovashadosztály már Gorodoknál verekedett, azalatt 20-25 kilométerrel a háta mögött civilbe öltözött katonák és gépfegyverek egész kis hadserege várta, és erről a hadosztály semmit sem tudott.

Nem akarok füllenteni, valamit azért megneszeltek. Augusztus 17-én, amikor a lovashadosztály Gorodok felé átvonult, megszólalt a satanowskajai telefon, és izgatottan újságolja, hogy a kolostort ágyúval lövik. Később újra megszólalt a telefon, és jelentette, hogy a veszély elmúlt, nincs semmi baj. Egy járőr bejött a kolostorba, de miután meggyőződött róla, hogy a gyanús épületben csupa jámbor szándékú és alázatos csuhás tartózkodik, nyugodtan elvonult. Azt is jelentette, hogy ezalatt Satanowban a mi civilbe öltözött kozákjaink vizet és élelmet vittek a fáradt magyar huszárok elé, akiket annyira megnyertek és megnyugtattak, hogy a jószívű legények még cigarettát is adtak nekik.

Mi már akkor Gorodokban körülbelül tudtuk, hogy ebből a lovashadosztályból csak kevés huszár menekül meg élve...”

Címkék: történelem háború hősiesség huszár hadtörténet 1914 1. világháború Oroszország Osztrák-Magyar Monarchia huszárroham Gorodok-Satanow


’14 aug
16
08:01

Rohadó Dunántúl, amit ti úgy irigyeltek (Szálinger Balázs)

Írta: Redakció

dunantul.jpg

KERKAI
Elmagyarázom. Tudod, itt a nép
Határőrzésre lett letelepítve.

KLÁRI
Jó messziről indítasz, Gyuri bácsi!

KERKAI
...mert annak idején még a nyugat
Volt az ellenség. Itt őrhelyeket
Alapítottak, ügyesen szétszórva,
Szegeknek hívták őket, egy család,
Két család élt a magaslatokon,
Egész más településszerkezet.
Aztán a magyarok átálltak nyugatra,
S a Dunántúlon a török időkig
Béke volt. Utánuk is. Itt kuruc
Világ nem volt, nagy város az se volt,
Se bánya, se forgalmas út, csak erdő,
Járhatatlan utakkal, és göcsörtös
Földdel, nem volt itt semmi érdekes.
A török is: Kanizsáig bejött,
De a dzsungelháború már nem ízlett
Neki: amikor Bécsre tört, nyugatról
Kikerülte az egészet. Az őrhely
Nem kellett többet, és akkor a nép
Kitalálta, hogy hát jöjjön a szőlő.
Így alakultak át az őrhelyek
Szőlőhegyekké: minden falunak
Van hegye. Mindegyiknek. A falut
Az asszonyok lakták a gyerekekkel,
A férfiak kint voltak a hegyen,
Saját kápolnával, hegyközösséggel.
Csinálták a szőlőt. Mindegy, milyen volt,
Meg lehetett inni, éppen olyan volt.
Na és most, hogy bejött a nagy szabadság,
Az itt megtermőnél jobb borokat
Lehet venni három-négyszáz forintért
A Teszkóban, a Lidiben, akárhol.
Az annyi idősek, mint én, ezért otthagyták
A hegyeket, minek a hegyi munka,
A pénz cégtől jön, dolgozni cégnél kell,
Már nem otthon, tévét pedig csak pénzért
Adnak, és nem azért, amit a hegy
Kitermel. Ez a rendszerváltozás
Után kezdődött, és bárhova mész,
Ha erről kérdezel, tudják, miről
Van szó. Ráadásul ahol halott
Pincék lesznek, melléjük hal a többi:
Az elhagyott pincéket fölfeszítik,
Kilopják a prést, a szerszámokat,
Elmegy az ember kedve az egésztől.
Csak a városhoz közeli hegyek
Menekülnek meg, mert hétvégi házak
Lesznek belőlük, és bevezetik a villanyt,
Aszfaltot kapnak a hegyi utak.
De a várostól távoli falukban
A hegyeknek végük van, benövi
A természet: tizenöt-húsz év,
És már alig látszik a házak sírja.
Egy idő után lopni se járnak ki,
És az akác megfojtja az egészet.
Egyszer fölváltottam magam
Sárkányrepülőre innen nem messze,
Nem is láttam mást, csak a rohadó
Dunántúlt, amit ti úgy irigyeltek.

*

Szálinger Balázs: Becsvölgye (részlet a Kortárs folyóirat 2014/7-8. számában megjelent darabból).

Címkék: élet irodalom vidék Magyarország Dunántúl


’14 aug
15
16:11

Ecclestone és a jog pofátlan képmutatása

Írta: bakó.bea

ecclestone.jpg

A Forma 1-et irányító brit milliárdos üzletember szerdán átutalt 99 millió dollárt a bajor igazságügyi minisztériumnak, további egymilliót pedig a német gyermekhospice alapítványnak, és így az ellene 44 milliós vesztegetés miatt indított büntetőeljárást szépen megszüntették. Sokaknak érthető módon égnek áll a haja, ráadásul ez teljesen törvényes Németországban.

Bernie Ecclestone a vád szerint 44 millió dollárral megvesztegette a bajor tartományi bank igazgatótanácsának egyik akkori tagját, Gerhard Gribkowskyt. A bank ugyanis 2006-ban értékesíteni akarta a Forma 1-ben birtokolt többségi üzletrészét, Ecclestone pedig arra akarta rávenni Gribkowskyt a kenőpénzzel, hogy a bank az üzletrészt az Ecclestone-hoz közel álló CVC-nek adja el. Gribkowskyt 2012-ben elítélték korrupcióért, hűtlen kezelésért és adócsalásért; ugyanis a bajor tartományi bank azt a bizonyos többségi részét a Forma 1-ben egy csődbe ment ügyfelétől szerezte meg, aki korábban a banktól kapott hitelből vásárolta meg az üzletrészt. Ecclestone-t csak tanúként hallgatták meg a perben.

Ecclestone-t aztán megvádolták vesztegetéssel, de nem volt túl sok bizonyíték az ügyészség kezében, ezért is döntöttek amellett, hogy az – egyébként rekordösszegű – „csúszópénz” megfizetéséért cserébe lezárják a tárgyalást. Így a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt, hiszen Ecclestone 99 milliót fizetett ki a bajor államnak, viszont nem ítélték el.

Címkék: jog külföld korrupció büntetőeljárás Németország Bernie Ecclestone Christian Wulff


’14 aug
15
07:01

Nem szép, nem új és nem világ

Írta: Redakció

facebook_fuggoseg.jpg

Vendégszerzőnk, Kardos Gábor filozófus írása.

Mitől lehet hoax gyakorlatilag bármilyen hír a neten, a social vagy tömegmédiában és mennyiben válik evolúciós zsákutcává átköltözésünk a mátrixba?

Érdekes esettanulmány lehetne a „fertőző Balaton-víz” mém elterjedése idén nyáron, ami lényegében hoax, annak ellenére, hogy vannak valós mozzanatai. A masszamédia message is the medium bulvárlogikája bármit, egy tartalmilag mégoly valós hírt is strukturálisan ugyanúgy mémként (vagyis formailag hoax-ként) terjeszt.

Rajcsányi Gellért cikke elég húsbavágó kérdéseket vet fel, viszont addig nehéz érdemben válaszolni és változtatni ezen a globális helyzeten, amíg nem nézünk szembe azzal, hogy a net nyilvánossága strukturálisan és természeténél fogva hoax-fórum. Részben már a McLuhan szlogen („The message is the medium”) jelezte a váltást, civilizációnk átköltözését a mátrixba, viszont a nettel jött létre ennek a kamugépezetnek a totális technológiája.

Címkék: média hoax hír társadalom valóság természet technológia érzékelés


’14 aug
14
07:01

Zöldségeket beszél a Jobbik menekültügyben

Írta: pinter.bence

menekultugy.jpg

Megint a bevándorlóktól félti Magyarországot a Jobbik. A radikális párt még mindig komoly identitásválsággal küzdhet: a magyar radikáljobbosok antiszemita, illetve Izrael-kritikus nézetei és ebből fakadó arab-, vagy éppen iszlámbarátsága nehezen egyeztethető össze az európai szélsőjobb bevándorló-ellenességével. Próbálkozni azért próbálkoznak. Most például Hegedűs Lórántné szigorítaná a menekültügyi politikát, mert szerintük az SZDSZ elrontotta. Vegyük szemügyre közelebbről a Jobbik érveit.

1. 20 ezer menedékkérő ≠ 2-300 menekült

Először is érdemes megjegyezni, hogy a kutya nem akar kifejezetten Magyarországra jönni, így hazánkat menekültáradattól félteni − egyelőre − óriási balgaság. A hazánkba érkező menedékkérők nagy része hamar továbbáll, alig találni olyat, aki kivárná a Bevándorlási Hivatal döntését. Évente így mindössze pár száz ember kap menekültstátuszt. Ez nem valami kedves procedúra limonádéval, hanem a menedékkérő elmondott történetének igencsak tüzetes kivizsgálása. Aki megkapja a státuszt, az jó eséllyel okkal menekült el onnan, ahonnan jött.

Érthetőbb lenne a kirohanás a csekély számú legális migráns ellen, akik jól képzettek és jól fizető állásokat kapnak Magyarországon. De ha menekültekről beszélünk, akik megkapták a státuszt, akkor általában háború és/vagy üldöztetés elől menekülő, gyakran traumatizált emberekről beszélünk. Ahhoz, hogy a bevándorlók áradatától kelljen tartanunk, először tényleg jobban kéne teljesítenie az országnak.

Címkék: bevándorlás menekült migráció Jobbik EU menekültügy


’14 aug
13
12:01

EZT KOMOLYAN KELL VENNI − Meddig terjeszthetünk hülyeségeket?

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

chemtrail.jpg

Vajon mit gondolnának rólunk őseink, ha tudnák, hogy van egy olyan, akár zsebben is elférő eszközünk, amivel megismerhetjük az emberiség összes elérhető tudását − és mégis csak arra használjuk, hogy meztelen nőket, aranyos kiscicákat nézegessünk, vagy végtelen és értelmetlen vitákat folytassunk rajta?

Ez a lakossági internet(ezés) velejét összefoglaló, mémként terjedő okosság jutott az eszembe a minap − kiegészítve azzal, hogy az ősöreg és posztmodern babonák is újraélednek és megállíthatatlanul terjednek a világhálón. Ez a jelenség persze nagyjából egyidős a polgári használatú internet megjelenésével, de a közösségi hálók terjedése a babonaság újabb hullámát hozta el. Hiszen ha a monitoron futó üzenőfalainkon a kormányfőtől Mari néniig, a szomszéd Jóskától az újságokig, az összeesküvés-hívőktől a szkeptikus tudósig mindenki szinte egyenértékű hírforrás, hírszerkesztő, médium és kommentátor egyben, akkor az ősi vagy éppen a modern világ túl bonyolult jelenségei miatt megjelenő hiedelmek is új erőre kaphatnak.

Címkék: média hoax internet összeesküvés-elmélet hülyeség babona társadalom mém felelősség Facebook chemtrail Index


’14 aug
12
15:01

Focinkról és fogyatékosságainkról

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

fogyatek_foci.jpg

Ibrahimovic és a svéd fogyatékosválogatott

Amikor Gripenek húznak el hatvanmillióért a becslések szerint pár száz millióért meghívott Chelsea-vel játszott gálameccsel átadott, 13 milliárdba kerülő új Fradi-stadion fölött; amikor százmilliárdra becsülik az új Puskás-stadion építési költségeit; amikor észbontóan irracionális ékszerstadion épül közel négymilliárdból egy kis dunántúli faluba, akkor...

...akkor senki, se az állam, se egy fociguru, se egy focista, se egy oligarcha, se egy politikus, se egy nagyvállalat vagy magánszemély nem adott 12 millió forintot arra, hogy a magyar értelmi sérült fociválogatott elutazhasson a brazíliai vébére.

Nem, ez nem lélegeztetőgépezés. Ez foci. Ami mégis lelki lélegeztetőgép lehet sokaknak, például a focizó fogyatékosainknak.

Címkék: sport foci futball világbajnokság fogyatékos fogyatékosság


’14 aug
12
11:01

Mi, választók szüntettük meg a liberális demokráciát

Írta: Istuion

vezerdemokracia.jpg

Tagja ön egy politikai pártnak? Részt vett a küldöttállításban? Befolyásolni óhajtotta ezúton pártjának választási programját? Egyáltalán, az alapján szokott-e szavazni, hogy melyik párt választási programjával ért egyet a leginkább? Ha a fenti kérdésekre mind NEM a válasz, akkor gratulálunk: ön is részt vett a liberális demokrácia megszüntetésében és a vezérdemokrácia bevezetésében.

Max Weber megfogalmazásában a liberális demokrácia − vagy legalábbis annak egyik kulcseleme − az, hogy az emberek belépnek pártokba, azok tagjaiként küldötteket választanak, a küldöttek összeállítanak és megszavaznak egy választási programot; és a választás arról szól, hogy a párt ezt a programot ajánlja fel a társadalomnak, mint egyfajta szerződést, ennek a végrehajtására vállalkozik, ezt fogadják el vagy utasítják el szavazataikkal a választók.

Most őszintén: érdekel-e itthon bárkit is még ez az egész?

Nézzük meg részletesen!

Címkék: közélet társadalom liberalizmus demokrácia liberális liberális demokrácia vezérdemokrácia


’14 aug
11
07:01

Kormányzásról és civilségről: az államélet peremén?

Írta: Redakció

nagyitas.jpg

Vendégszerzőnk, Lányi András cikke.

*

Orbán Viktor tusnádfürdői monológja nehezen, fogadtatása sehogy sem érthető, ha eltekintünk a szövegkörnyezettől: az előadó politikai működésétől. Mert ami a liberális állam közösség-elvű bírálatát illeti, az a nyugati világban rég nem számít se újdonságnak, se szentségtörésnek. Az Egyesült Államokban többek között a Harvard professzora, Michael Sandel fejteget hasonló nézeteket a nyolcvanas évek óta, s ez tette őt korunk egyik legnagyobb hatású politikai filozófusává. A Thatcher utáni konzervativ teoretikusok egy része, köztük a nálunk is népszerű Roger Scruton ugyancsak a „megtagadás kultúrája”, a liberalizmus számlájára írja civilizációnk válságát, és a kiutat az állampolgárok hűségére, a közösség ügye iránti elkötelezettségre építő patrióta modellben látja. Ilyesmiért tehát, szemben a magyar kormányfő vélekedésével, senkit sem köveznek meg napjainkban.

Mégis tévednek azok a politikai elemzők, akik a beszéd kavarta botrány fölött egy kézlegyintéssel térnének napirendre. A bálványosi szózat világnézeti alapjai ugyan jócskán ismerősek – például Orbán 2007-ben ugyanott elhangzott előadásából – az előadó azonban három olyan új mozzanattal lepte meg hallgatóit, amelyek politikai gyakorlatából eddig is kiolvashatók voltak, kihívó hangoztatásuk azonban szokatlan és magyarázatra szorul.

Súlyosabb – már-már mulatságos – azoknak a balliberális megmondóembereknek a tévedése, akik a liberalizmus elleni kirohanáson botránkoztak meg, s elhitették magukkal, hogy a nemzetközi felháborodást is ez váltotta ki. „Több pluralizmust, pluralisták!” idézhetném egyiküknek még a szamizdat fénykorában leírt szavait: engedjék már meg a tőlük másként gondolkodóknak, hogy kételkedjenek az általuk kanonizált liberális politikai filozófia egyedül üdvözítő voltában. Ez a provinciális téveszme ismét egy barikádra helyezi őket a hazai szélsőjobbal – annak persze a túloldalára –; úgy látszik, a liberalizmus megátalkodott gyűlölői és védelmezői nálunk a kihalásig vívják rég lefújt mérkőzésüket.

Címkék: civil társadalom liberalizmus demokrácia állam civilek Orbán Viktor Nyugat Kelet


’14 aug
10
08:01

Itt a jövendő lassú-lusta álom – Szél támad

Írta: Lakner Dávid

szel_tamad.jpg

Nem könnyű darabbal mondana búcsút a japán Hayao Miyazaki a filmezésnek. Az animerendező új filmje, a Szél támad ráadásul nem csak nehézkes, de szokatlan alkotás is: legalábbis nem sűrűn láthattunk eddig életrajzi ihletésű, történelmi japán rajzfilmeket. A vállalkozás Miyazaki hazájában is nagy vihart kavart: a főhős, Jiro Horikoshi ugyanis a japán vadászrepülők főtervezője volt a II. világháború során, például a Mitsubishi A6M Zeroé is, amit Pearl Harbor 1941-es támadása során szép számban vetettek be a japánok. Tevékenysége nagy pusztítást vont maga után, ami viszont ennek a filmnek csak a legvégén jelenik meg. A költői, metaforikus rajzfilm ugyanis elsősorban művészi tervezőként láttatja Horikoshit, akinek a külvilág történései kevéssé voltak fontosak: inkább az számított neki, hogy minél áramvonalasabb, ügyesebben szálló gépeket tervezhessen meg.

Miyazaki hattyúdalában így épp a sztori valós főszereplője, a világháború szorul háttérbe, mint afféle kellemetlen mellékkörülmény, amit Horikoshinak el kell viselnie, ha teljesíteni kívánja álmát. Csakhogy nem művészként kell apolitikusságot fogadnia, mint a diktatúrák megtűrt íróinak, festőinek – Jiro abszolút szerepet vállal a világháborús pusztításban a gépek tervezésével. Ez a dimenzió (fájóan?) hiányzik a filmből, annak csak a végén jelenik meg – ahogy Stőhr Lóránt írja az Élet és Irodalomban: „egyszerre omlik össze minden Dzsiró életében, a háború és a halál élményére azonban költői fátylat von Mijazaki”.

Címkék: film kultúra történelem animáció rajzfilm anime 2. világháború Japán Hayao Miyazaki Szél támad Jiro Horikoshi


’14 aug
9
08:01

Igazságot a rokokónak! − Népszerű művészettörténet II.

Írta: Redakció

rokoko_fragonard.jpg

Fragonard: A hinta

Vendégszerzőnk, Bátorfy Attila (Kreatív Magazin; Brotherhood of the Baby Powder) írása.

*

Népszerű művészettörténet-sorozatunk második része a sokak által gyűlölt rokokónak ered utána azzal a nem kis ambícióval, hogy értekezésünk végére a legtöbben belátják: teljesen butaság ilyen szűk kebellel mérni egy rövid életű, de így is bravúrokkal teli művészettörténeti stílusirányzatot.

Ha a barokkon kívül van olyan stílusirányzat, amely emberekből mérhetetlen visszatetszést vált ki, az a rokokó, bár sokan a két stílust összetévesztik. Sőt, ezen ártatlan stíluskalandozás sokakat képes orbánozásra, sőt, a mennyország kinézetén való polémiára is rávenni! (ezzel kapcsolatban álljon is bizonyítékként e sorok szerzőjének egyik legtöbb visszajelzést kapott fotóbejegyzése a rottenbuchi kolostor mennyezetéről Tumblr-en).

Korunk embere könnyen esik bele abba a hibába, hogy úgy vélje, mindez egyedülálló jelenség a művészet történetében, de ilyen mostoha sorsa bizony más stíluskorszakoknak is volt. A reneszánsz embere a gótikát (gotikát) gyűlölte nagy vehemenciával, a saját stíluskísérleteit azonosítani nem tudó manierista a manierizmust rühellte (lásd, mint oly sokszor, a zseniális tévedőt, Vasarit), a barokk nagy teoretikusai pedig minden képzeletet felülmúló inkvizíciót indítottak a manierizmus ellen. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy Michelangelo Sixtus-kápolnája például manierista. Vagy Raffaello Borgója szintén az. Merthogy a reneszánsz és a barokk határán álló manierizmus a korok nagy elméleti írói szerint modorosságot, elhajlást, tartalom nélküli erőfitogtatást, ízléstelenséget, zavarosságot, átláthatatlanságot sugárzott. Csakhogy míg a manierizmust a 20. század elején az a nagy szerencse érte, hogy kiváló művészettörténészek sora rehabilitálta (például Max Dvorák, Erwin Panofsky, vagy Hauser Arnold; itthon érdemes elolvasni Kelényi György A manierizmus c. könyvét), addig a rokokóval még maga a művészettörténet-írás is elég mostohán bánt.

De vajon mit tud ez a késő-barokk elágazás, ami miatt ilyen dühbe gerjednek tőle az emberek? Mi lehet benne olyan bántó, hogy valaki a rokokó stílusjegyeiből egyből erkölcsi premisszákat is képes legyen levonni?

Címkék: stílus kultúra történelem művészet rokokó művészettörténet népszerű művészettörténet