Kommentszűrés
’15 jan
27
14:21

A magyar kultúra születéséről − Szerb Antal emlékére

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

szerb_antal.jpg

Folklór, totemállat és népmese még nem tartoznak a szellem történetéhez, még nem kifejeződései a nép eidoszának. Ezek még mind szellemen inneni formák éppúgy, mint azok a primitív látásmódok, melyek a nyelv történetében maradtak ránk. A szellem birodalma a világos tudat. Története ott kezdődik, ahol először fejezi ki magát tudatosan.

A magyar kultúra születése egybeesik a kereszténység felvételével. Szent István nagy tette teremtette meg Magyarországon mindazokat a feltételeket, amelyek a kulturális élethez szükségesek. A kereszténység adott az országnak egy társadalmi osztályt, az egyházi rendet, mélynek hivatása az lett, hogy a kulturális javakat, hosszú ideig egymaga ápolja. A kereszténység hozta be az országba az írást-olvasást, bár az ősmagyarnak is volt írása, a rovás-írás, de amennyire tudomással bírunk róla, ez nem szolgált szövegek rögzítésére. Csak a kereszténység teremtette meg nálunk a jelentős szavaknak, rögzített szövegeknek (szentírás, liturgia) azt a mágikus borzongással határos tiszteletét, ami az irodalom alapja. És a kereszténység hozott először az országba olyan szellemi tartalmat, ami szövegszerű rögzítésbe, irodalomba kívánkozott.

Címkék: kultúra történelem irodalom kereszténység zsidóság magyar irodalom irodalomtörténet 2. világháború Szerb Antal


’15 jan
27
13:01

Mad about Mád – megőrülni Mádért, végre magyarként is

Írta: Redakció

mad.jpg

Tokaj-Hegyalja és benne Mád végre a magyarok felé is nyit. Méghozzá a kedv, optimizmus és szeretet mellett szerénységgel. Ugyanis ott is tudják: még rengeteg bort meg kell csinálni a borvidéken, és még rengeteg bort meg kell inni ország/világszerte, hogy márkává váljanak. De a közelmúltban mintha egy nagyot léptek volna a cél felé.

Bánlaki Dalma Stella tudósítását Bor.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: bor borászat szőlő borvidék Mád Tállya Észak-Magyarország Tokaj-Hegyalja


’15 jan
24
12:01

Idill és pusztulás a Szent György-hegyen

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

dsc_2165b.JPG

„Bízzál, s virágzóbb századokat remélj, / Elődeidnek szép kora visszatér...” (Berzsenyi Dániel: A tizennyolcadik század)

Van-e jobb környék Berzsenyi Dániel sorainak, szellemének felidézésére, mint a Balaton nyugati hátországa? Van-e környék Magyarországon, ami jobban megfelel Berzsenyi ideáljának? Van-e környék itthon, ahol annyi minden tényleg rendben lenne? És ahol pont ezért fájó az, ha valami csak úgy simán rohad lefelé, mint annyi minden, szerte az országban. Visszatér-e az elődök szép kora? 

Címkék: fotó kultúra utazás táj építészet hagyomány örökség hanyatlás Balaton Szent György-hegy Balaton-felvidék Tarányi-présház


’15 jan
23
12:41

Folytatódik az Abe-korszak − hogyan kell értékelni a japán választásokat?

Írta: Redakció

abe_shinzo_japan.jpg

Vendégszerzőnk, Kuragane Kei Magyaroroszágon élő japán bölcsész, egyetemi oktató.

*

A 2014. november 21-i feloszlatást követően december 12-én tartották a japán parlamenti alsóházi választást, amelyet a világháború utáni új időszakban immár 47. alkalommal írtak ki. A japán alkotmány szerint az alsóház képviselőit négyévente választják a japán állampolgárok, de majdnem 70 év alatt már közel 50 alkalommal történt választás. A magyar olvasók számára kevéssé ismert tény, hogy a szigetországban milyen gyakori, természetes dolognak tekinthető az alsóház feloszlatása (csak egyetlen alkalommal töltötték ki ugyanazok az alsóházi képviselők az alkotmányban szabályozott 4 éves mandátumukat a lejáratig).

Az előrehozott választás eredménye sokak számára semmilyen meglepetéssel nem járt, teljes mértékben az történt, amire előre számítottak. Az Abe Shinzo miniszterelnök vezette Liberális Demokrata Párt (LDP) az Új Komeito Párttal, a több mint évtizede óta együttműködő koalíciós partnerével együtt több mint kétharmados többséget, azaz 326 mandátumot szerzett a 475-ből, amely a 2012-es választás eredményhez hasonlítva szintén ugyanannyira sikeresnek minősülhet.

A legerősebb ellenzéki párt, a Demokrata Párt – amely 2009-ben legelőször alakított komoly LDP-mentes kormányt és ezzel bemutatta az úgynevezett „'55-ös rendszer” bukását, az 1955 óta egy kisebb megszakítást leszámítva folyamatosan hatalmon lévő LDP uralom végét – most nem járt sikerrel, csak tucatnyival több mandátumot szerzett, mint 2012-ben. A többi ellenzéki erőnek sem sikerült látványosan jobb eredményt elérni amiatt, hogy csak minimálisan tudtak megállapodni az összefogásról, a választókerületenkénti koordinált induláson, s egyre súlytalanabbak lettek a kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalícióval szemben. Csak egyetlen példát kivéve: a Japán Kommunista Pártot. A meglepetés nem az a tény, hogy a kommunisták a szokásukhoz híven országosan szinte minden szavazókörzetben, azaz 295-ből 291 egyéni kerületben indítottak saját képviselőjelöltet (a demokraták csak 178 kerületben indultak); hanem az, hogy a 2012-es eredmény két és félszeresét érték el, egy darab okinawai kerület szimbolikus megnyerése mellett.

*

A választásokat megelőzően december elején nyilvánosság elé kerültek a japán médiumok által végzett közvélemény-kutatások eredményei, amelyek azt bizonyították, hogy a jelenlegi (és leendő) LDP-Új Komeito kormánykoalíció mandátuma már 300 közelében állna. A választás előtt pár nappal végzett mérések szerint nagy valószínűséggel várható volt, hogy a kormánykoalíció kétharmados többsége megismétlődhet. A szavazók számára akkor már nem volt kérdéses Abe Shinzo politikájának további folytatása, inkább csak arra lettek kíváncsiak: a 2012-hez képest többet nyer-e vagy kevesebbet. A politikai szakértők körében olyan vita is folyt: vajon a közvélemény-kutatásokból mit tanulnak a szavazók, azaz a mérésekhez képest a kormánykoalíciónak többet hoznak („bandwagon effect”), vagy inkább visznek tőlük („underdog effect”).

A választási kampány utolsó napjaiban egyik gyakrabban téma lett az időjárás is. Az előzetes bejelentések egyhangúlag arról szóltak, hogy a voksolás napján országszerte rendkívüli időre számíthatnak, azaz sok helyen rengeteget havazhat. Ennek köszönhetően 2012-hez képest 9.25 százalékkal többen használták föl az előzetes szavazási lehetőséget. Ennek ellenére a végleges szavazási részvétel történelmi mélypontra zuhant: 53 százalék alatt maradt, amely az eddigi legrosszabb 2012-es részvételnél is több mint 6 százalékkal alacsonyabb volt. Döbbenetes tény az, hogy minden prefektúrában 60 százalék alatt volt a részvétel. Nem volt nehéz megjósolni, milyen lesz az eredmény. Az alacsony részvétel mindig azoknak a pártoknak kedvezőbb, amik stabil bázissal, lojális, aktív támogatókkal rendelkeznek. A tömeget mozgósítani képes kormánykoalíció (és a kommunisták) számára fújt a „kamikaze”, s a hagyományosan inkább a bizonytalanokra, politikailag nem aktív szavazókra számító Demokratáknak és a többi kisebb pártoknak érkezett a kemény téli szezon.

Abe miniszterelnök taktikája az volt, hogy az előrehozott választásokat az ő gazdasági politikájáról(az Abenomics-ról) történő bizalmi szavazásnak tekinti, többek között azzal kapcsolatban, hogy függesszék-e fel a 8-ról 10 százalékra való áfaemelés időpontját 2015 őszétől 2017 tavaszáig. A kampány során a közvélemény előtt többször feltette a kérdést: jó lesz-e, hogy ha visszatér a rosszul kormányzó Demokraták sötét időszaka?

A kormányfő szándékai ellenére a szavazók az év utolsó hónapjára, ráadásul két év alatt már másodszorra kiírt választások iránti érdeklődése nem volt nagyon pozitív, de kormányváltó hangulat sem volt érzékelhető. A 2009 után három éven keresztül kormányt adó Demokrata Párt népszerűsége korántsem javult az utolsó két év alatt, s a többi kisebb ellenzéki párt sem tudott határozott álláspontot elfoglalni a két taktika között, hogy az Abe Shinzo vezette kormányt segítené-e kívülről egy-egy témában vagy inkább – akár a demokratákkal – összefogna a kormányváltás megvalósításáért. Voltak olyan politikai erők is, amik a taktikaválasztás során kettészakadtak. Összegezve: a kormányfő akkor és – nagy valószínűséggel azért is – döntött a parlament feloszlatása mellett, amikor az ellenzéki erők felkészületlenségének köszönhetően az LDP-győzelem esélye nagyon ígéretesnek tűnt. Így született az eredmény, hogy az Abenomics-ról történő bizalmi szavazás jegyében kiírt választások szokatlan hangulatában csak szűkös helye maradt az ellenzéki pártoknak.

A kampány utolsó napjain már az ellenzéki vezető politikusok szájából is hallható volt a „vesztes beszéd”. A kormánykoalíció toronymagas előnyét elismerve azt üzenték: szavazzanak inkább az ellenzékiekre a demokrácia védelméért, hogy legalábbis akadályozhassák Abe Shinzo „diktátori rendszerének” létrejöttét. Szerintük a kétharmados többséggel Abe mindent megtehetne, amit akarna: akár a felsőházban nemmel szavazott javaslatokat is újra megszavazhatnák, majd a későbbiekben az alkotmány eddig soha meg nem történt módosítása is sorra kerülhetne, ami rosszabb esetben háborúba torkollhatna, amit a jelenlegi „pacifista” alkotmány tilt.

Ezt a taktikát dogmatikusan folytatva – a számukra kedvelt „kamikazénak” és a még mindig alacsony szinten repülő Demokrata Pártnak köszönhetően – a kommunisták éltek a legsikeresebben a megerősödési lehetőséggel. A demokraták a 2012-es eredménynél több mandátumot szerezve a második legnagyobb erő lett az új parlamentben is, de a kétharmados kormánykoalícióval szemben még mindig súlytalanok maradtak. Az a tény, hogy Kaieda Banri, a Demokrata Párt elnöke nem tudta saját mandátumát megszerezni sem az egyéni kerületben, sem a listán, az szimbolikusan mutatja, hogy mennyire nehéz dolog helyreállnia annak az egykori kormánypártnak, amelyet megbüntettek a szavazók a rossznak minősített kormányzása miatt. Így Abe Shinzo partja újra kétharmados többséggel kapott kormányzási megbízást, annak ellenére, hogy a kormány számára mind a támogatottságban, mind a nem-támogatottságban 42 százalékot mért a közvélemény-kutatás.

*

Mi lesz a következmény? Abe Shinzo, aki szerint a szavazók igennel szavaztak az Abenomics-ra, mindenképpen folytatná a három irányzatból – bátor monetáris politikából, rugalmas költségvetési politikából, gazdasági növekedési politikából – álló gazdasági politikát. Abe a parlament feloszlatásról szóló bejelentésében azt az ígéretet tette, hogy a jövőbeni gazdasági helyzettől függetlenül – a kritikus válság esetét kivéve – 10 százalékra emeli az áfakulcsot 2017 tavaszán. Ezért továbbra is érvényes marad ez a terv, hogy ha semmiképpen nem teljesülne. Cinikusan fogalmazva az utóbbi esetben megint nagyobb lesz az előrehozott választás esélye.

Abe Shinzo harmadik kormányában (első: 2006-2007, második: 2012-2014) ugyanazok maradtak – a honvédelmi minisztert kivéve –, amelyek a feloszlatást megelőző utolsó hónapjaiban is tagjai voltak. A 2014 szeptemberében zajlott kormányátalakítását követően hamarosan felmerültek a „politika és pénz” jellegű botrányok, emiatt két kormányzati politikusnő lemondott a miniszteri posztjáról. A nők társadalmi szereplésének megerősítése Abe Shinzo egyik legfontosabb politikai üzenete, s nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy minél több női kormánytagja és párttisztviselője legyen. Ezért Abe számára ez a pár hét alatt hirtelen átalakuló helyzet – ki kellett cserélni az ismert politikusnőket a kevésbé látványos utódjaival – több mint kellemetlen lehetett. Az LDP előrehozott választásokon való, földcsuszamlás-szerű győzelme hozzájárult ahhoz is, hogy az átalakított kormány megrendülése minimalizálódjon. Talán úgy is lehet értelmezni a történteket, hogy éppen azért is oszlatta fel Abe a parlamentet, hogy ne adjon további kritizálási teret az ellenzéknek, s minél hamarabb állítsa meg a kormány támogatottságának folytatódó zuhanását. S az az eredmény sem elhanyagolható a kormány számára, hogy mind a két lemondott politikusnőt újraválasztották az egyéni kerületben a szavazók.

A kormányfő a novemberi feloszlatás bejelentésekor „szerényen” azt nyilatkozta, hogy ha a kormánykoalíció elveszítené a parlamenti többségét, akkor lemondana a miniszterelnöki székről. Az eredmény viszont – a történelmi alacsony részvétel ellenére, vagy amiatt – a kétharmados szupertöbbség megismétlése lett. Abe Shinzo harmadik kormány végül a 2014. december 24-i parlamenti ülésen alakult meg. Abénak a párton belül – s persze a párton kívül is – már nincs kihívója, ami azt jelenti, hogy 2015 szeptemberében újra Abét választhatják az LDP elnöknek, akár más versenytársjelölt állítása nélkül. Már olyan vita is hallható, hogy Abe a pártszabályok módosításával vagy azok rendkívüli értelmezésével olyan utat keresne, hogy akár 2020-ig kormányozna, s szívesen megnyitná a második tokiói olimpiai játékokat.

Címkék: választás külföld Japán Ázsia Távol-Kelet Abe Sinzo


’15 jan
22
16:31

Bar-Gill: Egy ideális piacon ki sem alakult volna a devizahitel

Írta: Redakció

bar_gill.jpg

A Mathias Corvinus Collegiumban tartott előadást Oren Bar-Gill harvardi professzor, akinek a jog és közgazdaságtan a szakterülete. Legismertebb könyve, a „Seduction by Contract”, amelyben esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy miként vezetik félre a fogyasztókat például a bankok vagy a telefontársaságok; és arról is ír, hogy mennyire avatkozhat bele mindebbe az állam. Bar-Gill a magyar devizahiteles ügyről azt mondta: egy jól működő piacon valószínűleg ki sem alakult volna egy ilyen termék.

„Ha valaki tudatosan úgy döntött, hogy vállalja a kockázatot, akkor ott nincs hiba. De az a tény, hogy a kockázat ismert volt, önmagában még nem bizonyítja, hogy nem volt piaci hiba. Tegyük fel, értem, hogy a svájci frank árfolyama mozoghat. Ez még nem jelenti az, hogy tisztában vagyok ennek a nagyságrendjével vagy a hatásával is, tehát ezeket az információkat bele sem építhettem a döntéshozatalba, amikor felvettem a hitelt. Meg amúgy is jobban érdekel az, hogy most kevesebbet kell fizetnem, mint hogy mi történhet a jövőben. Tehát az absztrakt kockázat ismerete nem jelenti azt, hogy az adós tisztában volt a részletekkel is.

Szerintem az ilyen hitelszerződésekkel kapcsolatban mindig az az első kérdés, hogy egy hatékonyan működő, racionális fogyasztókból álló piac vajon kitermelne-e egy ilyen típusú hitelszerződést? Nem ismerem a magyar devizahiteles ügy részleteit, de nekem ez ebben az esetben kérdésesnek tűnik. Hogy miért? Azért mert ezek a hitelszerződések az árfolyamingadozásból adódó kockázatokat az adósokra hárítják. Az egyéni adósokkal szemben pedig nagy pénzügyi intézetek állnak a szerződés másik oldalán. Ki van közülük jobb pozícióban ahhoz, hogy ezeket a kockázatokat vállalja? Ki rendelkezik ezen kockázatok felméréséhez specifikus információkkal? Nyilván a bank. Ehhez képest mégis az adósokra hárították a kockázatot. Talán ezeket a szerződéseket azért reklámozták nagyon, mert akkor épp olcsónak tűntek, de valójában egyáltalán nem voltak olyan olcsók.”

Bakó Bea interjúját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú jog gazdaság piac társadalom bank hitel pénzügy fogyasztóvédelem devizahitel Oren Bar-Gill


’15 jan
22
07:01

Mert Ordnungnak kell lennie Európában

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

eu_polandball.jpg

Mi történik Európával, ha Németország egyszer úgy dönt, rendnek kell lennie?

Most futottam bele a Polandball képsorok talán legerősebb, nemrég posztolt epizódjába. Az európai országok egymás közötti viszonyaival viccelő, az országokat tört angolsággal beszélő labdaként ábrázoló Polandball most bemutatja, mi lesz, ha Németország rendet akar tenni az EU renitens tagállamai között.

Címkék: EU Európa Németország Svájc Franciaország Nagy-Britannia Polandball


’15 jan
21
07:01

A Tom & Jerry és a faji előítéletek − Szebb új világ II.

Írta: dobray

tom.jpg

Rasszista Tom & Jerry; rasszista matematika, ami az idős, fehér férfiak hitbizománya; queereket elnyomó, fehér, meleg férfiak a Yale-en; feministákat kiakasztó Vagina Monológok; betiltott egyetemi férfitársaságok és hasonló finomságok. Újabb újbalos szüretet tartottunk: így száguld a progresszív expressz a földi mennyország felé.

Folytatjuk Szebb új világ sorozatunkat a haladás leghaladóbb harcosainak törekvéseiről.

Nem a szilveszteri kabaréból loptuk, de ajánljuk témákként reakciós, szexista, ciszheteró humoristáknak.

Címkék: oktatás politika külföld egyetem gender meleg iskola baloldal progresszív progresszió USA LMBTQ Tommy&Jerry Szebb új világ


’15 jan
20
07:01

Állami hirdetések a Mandineren, 2014

Írta: Redakció

jobban_teljesit.png

2012 óta évről évre nyilvánosságra hozzuk, hogy a Mandineren milyen értékben hirdettek állami intézmények, illetve állami (rész)tulajdonú cégek. Először a 2007 és 2011 közötti időszak hirdetési és szponzorációs bevételeit publikáltuk, amit aztán tavaly előtt kiegészítettünk a 2012-es, majd tavaly a 2013-as adatainkkal.

Az egyes sajtóorgánumok állami bevételei joggal izgatják a közvéleményt, de nincs olyan adatbázis, ahol ezt megnézhetnék maguknak az érdeklődők (az alkalmi, sokszor listaárakkal számoló összehasonlítások sokszor tendenciózusak, ráadásul a valódi árak akár nagyon-nagyon is különbözhetnek a listaáraktól). Ahhoz, hogy a média átláthatóságához szükséges átfogó, összehasonlítható adatokat kapjunk, a legegyszerűbb mód a különféle sajtóorgánumok önkéntes adatközlése lenne. Bár bíztunk benne, hogy más orgánumok is így gondolják majd, sajnos az elmúlt két és fél évben csak két sajtótermék, az ÉS és a Népszava közölt adatokat, ők is csak egyszer, még 2012 őszén, az Átlátszó körkérdésére válaszolva.

Hogy mi akadálya van a politikával is foglalkozó – mások állami bevételei iránt komoly érdeklődést tanúsító – napi- és hetilap, tévé, rádió és hírportál részéről egy efféle adatközlésnek? Nem tudjuk. A Mandiner mindenesetre továbbra is évente publikálja az előző évre vonatkozó állami hirdetési és szponzorációs bevételeit.

Számításaink szerint 2014 folyamán a Mandineren 3.019.947 Ft-ot költöttek a különféle, részben vagy teljesen állami szereplők. Ennek megfelelően a bevételeink idősora így néz ki a 2014-es adattal kiegészülve:

Címkék: hirdetés állami hirdetés Mandiner


’15 jan
19
12:01

A Charlie-generáció a közéletben

Írta: Redakció

charlie_berlin.jpg

Vendégszerzőnk, Kardos Gábor filozófus írása.

*

Ha eddig nem lett volna világos, most szépen kiderült, kik gyakorolják itt Európában a politikai hatalmat és milyen médiaháttérrel – igényszintjük pontos kifejezése, ahogy Charlie-ként határozzák meg magukat. Érdemes közelebbről megnézni: mit tudhatunk meg a konkrét ügy tükrében erről a nyugati országok közéletét globálisan meghatározó Charlie-generációról?

A sajtószabadság mint a szabadságjogokat korlátozó „terrorellenes intézkedések” ürügye

Európa kormányai és a nyugati sajtó szerint a párizsi merényletek tétje a sajtószabadság volt. Ehhez képest a kormányok jelenlegi intézkedései egyáltalán nem a sajtószabadság megerősítésére, hanem ezzel pont ellentétesen inkább szabadságjogokat korlátozó intézkedésekre irányulnak, hivatkozva a terrorveszélyre és a bevándorlási politika szigorítására. Miközben mindenhol a sajtószabadságot firtatják, ennél sokkal inkább a vallásszabadság, illetve a lelkiismereti szabadság értelmezése a tét − sokkal inkább ezek kerültek veszélybe, főként az európai muszlimok számára.

Akár tudatos manipulációról van szó, akár csak a hatalmat gyakorló politikai vezetők szellemi igénytelenségét láthatjuk ebben; tényként kell rögzítenünk, hogy az ügy sokkal élesebben érinti közjogilag és a közvélemény befolyásolása szempontjából is a vallásszabadságot és a bevándorlási politikát, mint a sajtószabadságot, amire most általában hivatkoznak. A „terrorellenes” intézkedések tükrében eléggé mondvacsinált módon.

Címkék: sajtó közélet kultúra tolerancia türelem civilizáció Európa Charlie Hebdo


’15 jan
18
08:01

Michael Walsh: A politikai korrektség az elme fasizmusa

Írta: Redakció

politikai_korrektseg.jpg

A politikai korrektség azt akarja, csak egy oldala legyen az igazságnak és ne legyen róla vita. Pedig versenynek kell lennie a valóságértelmezések között – mondja Michael Walsh amerikai jobboldali-libertárius újságíró, médiakritikus, író, aki nagyon nem szereti azokat a véleményeket, amelyek úgy kezdődnek: „természetesen a szólásszabadság pártján vagyok, DE...”. Walsh a Danube Institute vendégeként érkezett Budapestre.

Michael Walsh balos barátaival egyetért abban, hogy bármivel lehet viccelni, bármiről lehet beszélni. De most mégis úgy látja: egyre inkább terjed az öncenzúra a sajtóban, egyre inkább elvárások jelennek meg, miről hogyan illik írni. A médiakritikus 18. századi angol esszéistáktól is idézett, akik szerint ha az ember nem nevezheti sajátjának a nyelvét, semmije sem marad, semmit nem tud megnevezni. Walsh szerint probléma, hogy a fiatalok számára jelenleg a politikailag korrekt környezet a default üzemmód, ehhez van szokva. A kritikus ennek ellenére úgy látja – és azt tanácsolja –, „ha kiállsz az igazadért, tisztelni fognak érte”. Walsh úgy fogalmazott: „Ahogy az iszlám, úgy a baloldal is behódolást akar, csak utóbbiak a szavaidat akarják elvenni. De ha elveszik a szavaidat, mi marad neked?”

Walsh úgy látja: minél közelebb van egymástól a hivatalos és a valós beszédmód, annál boldogabb és egészségesebb egy társadalom. Ha a két beszédmód elkezd eltérni egymástól, elveszíthetjük a kapcsolatot a valósággal. Az újságírónak csak egy feladata van: a valóságról tudósítani.

Szilvay Gergely tudósítását Media.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: média sajtó jobboldal szabadság tudósítás újságírás baloldal politikai korrektség véleményszabadság öncenzúra PC USA Egyesült Államok Michael Walsh


’15 jan
17
08:01

Farkasokról, bárányokról és az európai önfelszámolásról

Írta: Redakció

europa_civilizacio.jpg

Vendégszerzőnk, Szelei István írása.

*

Amennyiben a kuruc.info szerkesztőségét érte volna terrortámadás, Európa akkor is a szólásszabadságot ért támadásnak vélné az esetet? Nyilvánvaló, hogy nem. Sőt, e felvetésemet most egyesek felháborítónak is tarthatják, mondván, hogyan hasonlítom össze az „arctalan”, „rasszista” hírportált a szólásszabadság bátor „harcosával”, a Charlie Hebdoval.

Itt egy pillanatra álljunk meg és tegyük fel a kérdést: a keresztények istenével közösülő Krisztus ábrázolása, mint címlapép a szólásszabadság egy bátor tette lenne? Mint tudjuk, az ilyen rajzok nemhogy megjelenhetnek Európában nyilvánosan, hanem a hivatalos mainstream kultúra majdhogynem rajong is értük merész tabudöntésükért, a vallási „butaság” kifigurázásáért. A hivatalos Európa liberális értékrendjébe nemhogy belefér a Charlie Hebdo által képviselt magatartás, hanem annak őszinte szócsöve is.

A liberális szabadság eszme hirdeti: mindent szabad, amíg mások jogait nem korlátozod saját szabadságában. Ez azonban a gyakorlatban nem így érvényesül.

Címkék: farkas kultúra identitás liberalizmus válság bárány konzervativizmus pásztor civilizáció önazonosság multikulturalizmus pásztorkutya Európa


’15 jan
16
18:01

Mi történik a frankkal? – A svájci jegybank „váratlan” lépéséről

Írta: Redakció

frank.jpg

Csütörtökön a svájci jegybank elengedte az 1.20-as árfolyamküszöböt, a bejelentést követően az árfolyam 0.85-re is erősödött az euróval szemben, majd 1.00 körüli szintre jött vissza. A lépés a legtöbb elemzőt meglepte, míg mások erre vártak három éve.

Azzal, hogy korábban 1.20-as küszöböt állított a svájci jegybank, gyakorlatilag hozzákötötte az árfolyamát az euróhoz. Mivel garantálta, hogy 1.20 frankot mindig hajlandó 1 euróra cserélni. Ezzel még mindig nem lenne önmagában baj, ha az euróval minden rendben lenne. A kockázat abban áll, hogy abban az esetben, ha az euróval valamilyen komolyabb gond lenne (valamilyen teljesen „váratlan” okból) és jelentősen leértékelődne, úgy ez a frankot is magával húzza a mélybe.

Olyan mintha egy nagy repedező hajóhoz hozzákötné magát egy jó állapotban lévő kis hajó: mindaddig, amíg a tanker a víz felszínén van, nincs gond. De amikor süllyedni kezd, onnantól kezdve a kis hajó kapitányának el kell döntenie, hogy akar-e a nagy hajóval süllyedni, vagy mégis elvágja a kötelet. Az euró övezet problémái – szemben a hivatalos propagandával – egyáltalán nem oldódtak meg az elmúlt években, sőt...

Mi is történt pontosan?

Szabó Gergely határidős kereskedő teljes írását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: külföld euró frank pénz pénzügy svájci frank EU Svájc


’15 jan
16
11:01

Arról, hogy miként mutogassuk a seggünket az ablakból

Írta: Novák Tamás (spanyol)

charles_le_drole.jpg

Egyszer régen, nagyon régen, valamikor az ancien régime végén, a messzi-messzi Franciaországban élt egy nagyon fura gróf, akit mindenki csak úgy hívott, hogy Charles le Drôle, vagyis Vicces Károly. Családja valamikor a százéves háborúban kapott vitézségéért előbb bárói, majd grófi rangot VII. Károlytól, és persze a ranggal együtt a család megkapta Languedoc-Roussillon grófságát is. Itt építette fel a család a környék, de talán a világ egyik legszebb és legbiztonságosabb erődjét a carcassonne-i erődöt. Telt-múlt az idő, ahogy a középkorban lenni szokott, csigalassúsággal, sok lovagi tornával és körmenettel, lakodalommal és temetéssel, vasárnappal és sok-sok unalmas hétköznappal. Aztán amikor pontban 1700 szilveszterén megszületett a trónörökös, a kis Charles, hatalmas boldogság töltötte el a grófi családot. Előtte állt az új évszázad, minden fényével és lehetőségeivel.

De persze  semmi sem úgy alakult, ahogy eltervezték. Testvérei mind meghaltak a korban divatos betegségekben, vírusban, lázban és mindenféle fertőzésekben. A szülei a Sorbonne-ra küldték tanulni, ahol a legjobb professzoroktól tanult ógörögöt és udvari etikettet, de sajnos édesapja korai halála miatt korán haza kellett térnie Párizsból. Volt egy balul sikerült házassága egy nagymellű béziers-i nemes lánnyal, aztán egy viharos szerelme a nîmes-i bíró feleségével, amit még a korabeli újságok is megírtak. Szegény Charles-t emiatt egy évre el kellett küldeni egy afrikai kolóniára, hátha lenyugszik és elfelejti a kékszemű Annabelle-t. Az asszonyt ugyan elfelejtette, de annál többször lelte örömét az udvarnép legszebb ringyóiban. Végül is mindegy: nem házasodott újra, gyerekei nem születtek, és mikor meghalt az édesanyja is, udvarnépével maga maradt a hatalmas erődben.

Címkék: vicc szabadság forradalom tanmese provokáció Európa


’15 jan
15
07:01

A szólás szabadságáról − mihez van joga az idegeneknek?

Írta: aristo

civilizacio.jpg

„...hiszen ahány városállam eddig még más néppel társult és későbbi bevándorlókat fogadott sorai közé, legnagyobbrészt összetűzött velük...” (Arisztotelész: Politika)

Mindezt arról írja a derék sztagirita, hogy Szübarisz polgárai, miután a krotoniak legyőzték és elűzték őket, az Athén által szervezett új telepesekkel megalapították Thurioi gyarmatát. Sehogyan sem tudtak azonban meglenni egymással, és az újonnan érkezett telepesek innen is elűzték az őslakos szübarisziakat. Immár egyedül távolabbra, a Traeis folyó környékére vándoroltak, ahol aztán új várost alapítottak.

Arisztotelész – a realista zseni – ezúttal sem tévedett. A „Politika” című művében még számos hasonló példát hoz, amelyek mind azt bizonyítják, ami a tétele is: nem lehet az idegenekkel együtt élni. A beszivárgó bevándorlás következményeiről mi magyarok igazán sokat tudnánk mesélni. De emlékezzünk Koszovóra vagy legutóbb Ukrajnára is.

A Charlie Hebdo „affér” kapcsán százával jelentek meg ilyen-olyan publicisztikák, amelyek szinte az összes bornírt ostobaságot összehordták, amiket korunk egy civilizációk közötti összecsapásról állítani szokott. Érdemes talán ezeket megvizsgálni egyenként is.

Címkék: kultúra történelem iszlám bevándorlás terrorizmus civilizáció gyarmatosítás beszivárgás Európa Nyugat


’15 jan
14
07:01

Mi igaz a bevándorlás körüli vitákból?

Írta: Redakció

bevandorlas.jpg

Vendégszerzőnk, Hettyey András írása. A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, külpolitikai szakértő.

*

Éppen azokban a német tartományokban félnek a legtöbben az iszlámtól, ahol jóformán nem élnek muzulmánok − és fordítva: abban a tartományban, ahol a legtöbb muszlim él (Észak-Rajna-Vesztfália) fél a legkevesebb nem-muszlim a Próféta vallásától – derül ki a Bertelsmann Alapítvány múlt héten megjelent tanulmányából, amely az iszlám és Németország viszonyát vizsgálja.

Hazánk – egyelőre – alig van érintve a kérdésben, hiszen a magyar állampolgársággal nem rendelkező, de Magyarországon élő személyek a teljes lakosság mindössze 1,3 százalékát teszik ki – ez az egyik legalacsonyabb szám az EU-ban. Ugyanakkor az utóbbi napok eseményeinek és nyilatkozatainak a fényében annál is inkább kell Magyarországon a bevándorlásáról beszélni, mert a kérdéssel kapcsolatos ellenérzések a jelek szerint mind magas rangú politikusoknál, mind a lakosság körében erősen érezhetőek, ugyanakkor a témával kapcsolatos tájékozottság is mintha hasonlóan alacsony lenne, mint a hazai bevándorlók aránya.

Az oxfordi egyetem kutatói által 2011-ben kiadott monográfia (Ian Goldin – Geoffrey Cameron – Meera Balarajan: Exceptional People: How Migration Shaped Our World and Will Define the Future) és más források alapján három tényezőt emelek ki a bevándorlásról, amiről itthon kevés szó esik, de a nemzetközi diskurzus fontos része. A leírtak természetesen nem jelentik azt, hogy ne lennének a bevándorlásnak olykor komoly gazdasági, szociális és kulturális költségei, de a magyar médiában az ilyen típusú hírekhez könnyű hozzáférni, ezért érdemes az érem másik oldalát is megvizsgálni.

Címkék: vita társadalom világ bevándorlás migráció kivándorlás EU Egyesült Államok