Kommentszűrés
’15 feb
28
08:01

Az EU, a parlament és a megélhetési jogalkotás

Írta: bakó.bea

eu_1.jpg

Örülök, hogy az Elegem Van nicknevű blogger – bárki legyen is – hozzászólt az Aristóval lefolytatott jogértelmezésről és jogalkotásról szóló eszmecserénkhez (Az igazság és annak szolgáltatása; Jogértelmezés és túlszabályozás (válasz Aristónak); A jogszolgáltatásról (válasz Bakó Beának). Figyelemre méltóak különösen a „megélhetési jogalkotásról” szóló meglátásai, például a jogtudomány képviselői és a „szándékos” joghézagok kapcsán.

Itt most elsősorban azzal a megállapításával vitatkoznék, hogy az EU lenne az egyik okozója a „megélhetési jogalkotásnak”. Való igaz, hogy rengeteg uniós jogszabályt kell a nemzeti jogba átültetni, azonban nem lenne törvényszerű, hogy ezzel a magyar joganyag is átláthatatlan mennyiségűre duzzadjon és (még jobban) összekuszálódjon. Ez pedig nem az uniós, hanem a magyar jogalkotón áll. Az irányelveket ugyanis nem feltétlenül egyenként, külön jogszabályokkal (vagy meglévő törvények végére betoldással) kellene implementálni, hanem ésszel: a meglévő törvényeket a dogmatikailag kapcsolódó szakaszaiknál kellene módosítani. Például a németek jellemzően így csinálják. Persze ez sokkal macerásabb: valódi jogalkotói munkát és az adott jogterület alapos ismeretét igényelné.

Címkék: külföld parlament belföld jogász irányelvek jogalkotás átültetés EU


’15 feb
27
19:01

A harcnak sosem lesz vége

Írta: pinter.bence

orban_evertekelo_3.jpg

Lett volna miről beszélnie Orbán Viktornak. A jelentős népszerűség-csökkenés, a Veszprémben elbukott kétharmados többség, Simicska Lajos magánháborúja, a külpolitikai elszigeteltség és a párt belső repedései mind-mind alkalmat adtak volna a bátor szembenézésre. Aztán nem történt semmi.

Címkék: harc évértékelő évértékelés Fidesz Orbán Viktor


’15 feb
27
16:41

Orbán Viktor: Eszménk vezércsillaga a polgári Magyarország

Írta: Redakció

orban_evertekelo_2.jpg

Zászlónk magasan lobog, eszménk vezércsillaga a polgári Magyarország, ebben nem lesz változás száz évig – mondta Orbán Viktor pénteki évértékelőjében. A miniszterelnök szerint 2010 óta a nemzeti politika van a középpontban, miközben Magyarország példa lett a nemzetközi világban. Orbán hangsúlyozta: a mértéktartás fontos, tudnunk kell, hol vannak a korlátaink. Tudósításunk.

A kormányfő kitért a veszprémi időközi választásra, amit elveszített a Fidesz jelöltje. „Veszprémben simán vesztettünk.” A dolog előnye szerinte: ha egy „független szoci” jelölt győzhet a kétharmad felett, akkor a választási rendszer jó és a demokráciával nincs gond, ahogy a sajtószabadsággal sincs. „A kétharmad is elesett: megnyugodhatnak külföldön, jó demokraták lettünk, mert ott az a jó, aki gyenge.” Veszprém kapcsán Orbán úgy vélekedett: „híveink egy része nem állt ki mellettünk, bizonyára elégedetlenek”. Több konzultációra, egyeztetésre lesz szükség. Talán nem harcolunk eléggé. A nyugodt kormányzás „álom, álom, édes álom”. Orbán szerint folyamatosan kíméletlen támadások, negatív kampány alatt fogunk állni. „Így járt pórul az Antall-kormány és így jöttek vissza a szocik.”

Orbán Viktor szerint „a végén még azok vádolnak korrupcióval és arroganciával, akik szétlopták az országot, akik az évszázad felelőtlenségét követték el”. A miniszterelnök zárszavában arról beszélt: akkor lesz itt polgári Magyarország, ha mindenki dolgozik érte, akinek fontos. „Ha valami mást szeretnénk, mondjuk meg egymásnak egyenesen. Aki azt hiszi, hogy a demokráciában van végső győzelem, téved. Minden nap újra és újra meg kell küzdeni a polgári Magyarországért.”

Tudósításunkat híroldalunkon olvashatják.

Címkék: külföld jobboldal társadalom belföld évértékelő évértékelés Fidesz Orbán Viktor Orbán-kormány


’15 feb
27
11:11

Mi folyik Koszovóban?

Írta: Redakció

koszovo_menekult.jpg

Koszovó nehéz helyzetben van, de a problémát az országnak magának kell megoldania – nemzetközi segítség mellett – hangzott el az „Exodus Koszovóból – okok és hatások” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetésen a Külügyi és Külgazdasági Intézetben. A résztvevők kitértek arra is, hogy az utóbbi napokban jelentősen mérséklődött a Magyarországra érkező koszovóiak száma, és az is elhangzott: szégyenteljes belpolitikai handabandázás volt, ami az elmúlt hetekben a témában zajlott a magyar közéletben. Tudósításunk.

Tavaly 42777 menedékkérelmet nyújtottak be Magyarországon, ebből 21908-at koszovóiak; ezzel szemben 2015. február 18-áig már 26400 menedékkérelem érkezett, amiből 22400 volt koszovói – ezekkel az adatokkal kezdte felszólalását Simon Ernő, az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) magyarországi szóvivője. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az elmúlt napokban már szinte alig érkezett koszovói menedékkérelem, a múlt hét pénteken benyújtott 113-ból csupán 7 volt koszovói, miközben korábban volt olyan nap, amikor ez a szám az ezret is meghaladta. Simon megragadta az alkalmat, hogy személyesen is együttérzését fejezze ki a vámosszabadi befogadóállomáson elhunyt 18 hónapos koszovói kislány szüleinek, majd elsősorban migránsok történeteivel igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy „nem fekete-fehér” a koszovói történet. A szegénység egy dolog, sokkal nagyobb probléma a kilátástalanság, hogy sokan érzik úgy: a gyerekeiknek sem lesz jövője, ezért inkább útnak indulnak. Vannak, akik az etnikai feszültségek miatt jöttek el, ami elmondása szerint nem a szerb-albán viszonylatban jelentkezett elsősorban, hanem a roma, ashkali, egyiptomi közösséget érintette. Az ő helyzetük egyébként még a koszovóiakon belül is nagyságrendekkel rosszabb. Akadtak olyanok is, akik a Koszovóban még élő „vérbosszú” hagyománya elől menekültek el.

A menekültügyi szóvivő szerint a kivándorlási folyamat utóbbi napokban tapasztalt megtorpanásában a média is szerepet játszhatott azáltal, hogy eljutott az érintettekhez: Németországban nem a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” várja a migránsokat, hanem el fogják utasítani a menekültkérelmüket és vissza fogják őket szállítani. Emellett Magyarország és Szerbia is olyan megállapodást kötött, hogy innen is visszafordítják a migránsokat. Sokan ezért komolyabban megfontolják, hogy útnak induljanak-e.

Kiss Brigi tudósítását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: külföld bevándorlás migráció kivándorlás Európa Koszovó Balkán Külügyi és Külgazdasági Intézet


’15 feb
26
17:31

Gellér Balázs: Süllyed az ügyvédi szakma színvonala

Írta: Redakció

geller_balazs.jpg

Elképesztő az ügyvédi „túlnépesedés”, csökken a szakma színvonala, a tandíj jó, a jogállamiság pedig gyerekcipőben jár – állítja Gellér Balázs ügyvéd, az ELTE jogi karának egyetemi tanára, akivel a jogi oktatás jelenéről, az ügyvédtársadalom helyzetéről, a halálbüntetésről és a tényleges életfogytiglanról is beszélgettünk. Interjúnk.

„Mint egyetemi oktató és ügyvéddinasztia tagja, hogyan látja az egykor nagy presztízsű ügyvédi hivatás és a jogi végzettség általános megítélését ma?

Ez mindig változik. Nem csak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, ahol volt szerencsém tanulni vagy dolgozni. Részben attól függ, hogy mennyire feltöltött a szakma. Mert ha épp hiányszakma, akkor jobban lehet vele keresni, jobban megbecsülik társadalmilag. Ha pedig feltöltődik – Magyarországon jelenleg ez a helyzet –, akkor csökken az ázsiója. Most elsősorban egy általános szakmai színvonalsüllyedésnek vagyunk a tanúi, amit igyekszünk megállítani.

Mostanában úgy tűnik, mintha a kormány próbálná csökkenteni a joghallgatók számát, például a költségtérítéses helyek arányának növelésével. Megfelelő eszköznek látja ezt? Vissza kell egyáltalán fogni a joghallgatók számát?

Ezek különböző problémák. Én azt gondolom, hogy nem jó, ha csak a piac szabályoz egy szakmát, mert annak nagyon lassú az átfutási ideje, akár több évtized is lehet. Budapesten körülbelül hatezer ügyvéd van jelenleg, ehhez képest egész Ausztriában van nagyjából ennyi. Elképesztő a – mondjuk úgy – túlnépesedés, és egyszerűen nincs arra lehetőség, hogy a rosszak gyorsan kihulljanak; akik pedig tényleg ide tartoznának, azok kinőjék magukat. Ezért kell megfelelő akadályokkal kiszűrni, hogy ki való ide.

Az egy másik kérdés, hogy megfelelő akadály-e egy fizetős oktatás. Szerintem mindenképpen több akadály kell. Ebbe beletartozhat egy sokkal szigorúbb, visszaállított írásbeli és szóbeli felvételi rendszer, mert nem gondolom, hogy egy érettségi kellő szűrő ahhoz, hogy eldöntse, ki való jogásznak és ki nem. De ettől függetlenül én tandíjpárti is vagyok, már huszonöt éve. Nagyon sok olyan egyetemen tanultam és tanítottam, ahol tandíjhoz kötött az oktatás, és az a tapasztalatom, hogy amit az ember nem ingyen kap, azt sokkal jobban megbecsüli. Az ilyen helyeken maguktól és a tanároktól is többet követelnek a hallgatók, míg az ingyenes rendszerben az előadók sem feltétlenül olyan elánnal és minőségben tanítanak, mert úgyis megkapják a fizetést az államtól, vagy a fenntartótól.”

Lándori Tamás és Bakó Bea interjúját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: oktatás interjú jog felsőoktatás ügyvéd jogállam büntetőjog ügyvédek Gellér Balázs


’15 feb
26
10:11

A hatalom véres propagandájáról

Írta: Novák Tamás (spanyol)

a-dictators.png

Úgy tűnik, tényleg a hatalom az egyik legdurvább drog a világon.

És ha az ember egy kicsit nem figyel oda, akkor hipp-hopp, egyik napról a másikra az antikolonista értelmiségiből Dél-Kelet Ázsia retegett mészárosa lesz, vagy egy keresztény misszionárius unoka is megalapíthatja kicsiny bolygónk legsötétebb diktatúráját, vagy az elnyomással bátran szembeszálló jezsuita diákból is lehet egy agg karibi csirkefogó. De persze nem kell olyan messzire menni, ha szent eszmék őszinte hirdetőit diktátorokként akarjuk viszontlátni. Republikánus kis korzikai katonából is lehet önkényúr, de az sincs biztonságban, aki szabadság és a függetlenség jelszavával kampányol egy észak-afrikai országban. A hatalom drogja gyorsan hat, a paranoia lesz a döntések szervezője, az önirónia nevét is elfelejtik. Mindenki gyanús lesz, és miközben a félelem lesz a legfontosabb támasza a rendszernek, a gyerekkori jó barátokból vágóhídra való gyűlölt ellenség lesz.

Kevesen mennek át a tű fokán. A hatalom drogja független tértől és időtől, néptől és ideológiától. Ebben sem a kommunisták voltak az elsők és nem is ők az utolsók.

Aztán van egy másik, hasonló, örök történet. A művészről és a hiúságról. Azokról az emberekről, akik alkut kötnek az ördöggel; egy tál lencséért, egy kézfogásért, tapsért, villáért, hírnévért vagy néhány díszes kitüntetésért.

Címkék: média film történelem kommunizmus kivégzés propaganda művész hatalom filmhíradó Uránia Rajk László Rákosi Mátyás Rajk-per Cinema Inferno


’15 feb
25
07:01

Ártatlan bűnhődők − Egy polgárlány fogsága a szovjet munkatáborban

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

malenkij_robot.jpg

Tíz éve már, hogy nagymamám elmesélte, tollba mondta nekem élete egyik legfontosabb és legsúlyosabb történetét, a szovjetek általi elhurcolását és többéves fogságát, huszonéves nőként egy ukrajnai munkatáborban. Hosszú idő telt el a történet feljegyzése óta. Nagyanyámmal már nem tudok többé beszélgetni: időközben, több mint kilencvenévesen eltávozott közülünk. De emléke és emlékei itt maradnak velünk. Most, kerek hetven évvel a magyarok tömeges malenkij robotra és gulagra hurcolása után, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megosztom az olvasókkal az ő történetét − egy történetet a sok tízezer, százezer hasonló családtörténet és személyes emléktöredék közül.

Nagyanyám emlékének

és újszülött fiamnak ajánlva.

***


„Négy kattogó keréken
Oda vezet a sín,
Ahol levél nem ér el,
Hol nem vagy név, se cím.
Nem nősz magasra itten
Kattogni kezd a sín
Mit elmulasztott Hitler
Behozza azt Sztálin.”
(Faludy György: Zárt teherkocsi)


Nagyanyám, Fábián Margit története ez, egy olyan korból, amikor idegen hatalmak játékszerévé vált Magyarország, amikor minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhetett, és amikor ártatlanok büntetése a fogolytábor volt. Ő is egy volt az ártatlan bűnhődők, a bűnhődésre ítélt ártatlanok közül. A maga perspektívájából így látta és így élte meg elhurcolása és fogsága történetét.

Abaújszántó

„Nagyközség Abaúj-Torna vármegye gönczi járásában, a járás székhelye, 706 házzal és 4379 magyar lakossal. Járásbíróság, adóhivatal, csendőrőrs, királyi közjegyzőség, pénzügyőri biztosság, takarékpénztár, gőzmalom, szegényház, kénesfürdő, posta és távíró. A hegyaljai borkereskedésnek egyik főpontja. A szőllői már 1275. híresek voltak.” (Révai Nagy Lexikona, 1911)

Ebben az akkori mércével mérve városias nagyközségben született nagyanyám 1919-ben. Ahogy beszélgetéseink során büszke mosollyal hozzáfűzte: helyi elitcsaládban jött világra. A kereskedéssel foglalkozó család csemegeboltot és bútorüzletet vezetett Abaújszántón, ezen kívül több temetkezési vállalat tulajdonosa volt a Hegyalja településein. A Zempléni-hegységben erdőbirtokokkal rendelkeztek. A község egyik utcájában négy házuk volt, itt lakott a kilenc gyermekkel, köztük a nyolcadikkal, leendő nagymamámmal megáldott Fábián család.

Később, az államosítás során minden vagyonukat elveszítették.

A gyerekek közötti nagy korkülönbség miatt az idősebb fiúk már maguk vezették a vállalkozás egyes részeit, mire nagymamám nagylánnyá érett. Elvégezte a polgárit, de sem ő, sem szülei nem forszírozták, hogy tovább tanuljon. Ez nem is volt jellemző a korra. A vagyonos család leányára valószínűleg az akkori szokás szerinti, szülők által összeboronált házasság várt volna egy hasonló osztálybéli család fiával. Nem ők tehetnek arról, hogy a világ, amelyben éltek, pár éven belül összeomlott. Nagyanyám csak évekkel később, a háború és a hadifogság után ment férjhez. Immár vagyontalanul, de szerelemből.

Nagyanyám nem ismerte igazán a világot, amelyben élt. Amikor fiatal koráról kérdeztem, mindig azt állította, hogy akkor, Horthy alatt jól éltek az emberek. Mire is hivatkozott? Hogy ő minden nap a cukrászdába ment a barátnőivel, elment biciklizni, úszni, korcsolyázni, vagy Kassára utaztak bevásárolni, ebédelni. Saját jólétét ennyi év távlatából kivetíti az egész akkori világra. Burokban élhetett leánykorában, nem látta át, mi történik körülötte. Keserű lecke volt számára a következő néhány év.

Címkék: élet család történelem történet emlékezet háború kommunizmus fogság munkatábor 1945 malenkij robot 2. világháború kommunizmus áldozatainak emléknapja Szovjetunió


’15 feb
24
10:51

Kiút a szegénységből: száz tanodát, ezeret!

Írta: Redakció

baglas.jpg

Gyereknap a Baglas-telepen

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása.

A Somogy megyei Kaposfőn Somos László plébános vezetésével több mint tíz éve felzárkóztató tanoda működik általános iskolások számára. A legtöbb diák telepi cigány (a Baglas és a Vadászdomb nevű telepekről), de nem ez a kiválasztás elve, hanem a mélyszegénység. A tanoda eredményei szinte hihetetlenek: az állami oktatásból való lemorzsolódás megszűnt, a végzős tanulók mindegyike (!) szakmát- és/vagy érettségit adó középiskolában tanult tovább.

A tanodát évről évre a megszűnés fenyegeti. Sokáig külföldi támogató fizette a programot, de ez a forrás megszűnt. A 2014/15-ös tanévre tavaly egy pótpályázat segítségével szereztek pénzt, de hogy ősztől miből működnek, arról fogalmuk sincs. Vagy kapnak pénzt, vagy nem.

Címkék: oktatás társadalom roma cigány szegénység cigányság tanoda mélyszegénység


’15 feb
23
15:41

Nemzeti Emlékezet Bizottsága: Nem az ügynökkérdés a kulcskérdés

Írta: Redakció

nemzeti_emlekezet_bizottsaga.jpg

Egy éve állt fel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely a kommunista diktatúra hatalmi struktúráit kutatja. Földváryné Kiss Réka, a Bizottság elnöke és Máthé Áron, a Bizottság tagja egyaránt úgy vélik: az áldozatokra és a nemzeti önbecsülést megtartókra való emlékezés nagyon fontos, az ügynökügy pedig túl van dimenzionálva. Arról is kérdeztük őket, hogy az aktanyilvánosságra vagy a lusztrációra fognak-e javaslatot tenni. Interjúnk.

„Valamelyik történelmi újságban leírták, hogy nem is volt málenkij robot. Mit gondolnak arról, hogy a jelenlegi szabályozás tiltja a diktatúrák bűneinek tagadását?

MÁ: Azért azt vegyük számításba, hogy amíg az egykori foglyok és az ő közvetlen leszármazottaik élnek, addig nagyon veszélyes ezekkel a dolgokkal játszadozni, mert itt emberi tragédiák sebeit tépik fel.

Az emlékezetpolitikai vitákról mi a véleményük? Mennyire jó az, hogy emlékműveken vitatkozunk, miközben sok minden van a múlt század történelmében, amiről nem is tudunk?

KR: Ez nem jó, ebben egyetértünk. Ezért is fontos, hogy mit tudunk bevinni a köztudatba. Volt például egy konferenciánk az egykori szovjet blokk állambiztonsági szolgálatainak az együttműködéséről, ezen belül a KGB szerepéről. De az '56-os megtorlás kapcsán is fontos beszélni arról, hogy a magyar és a román vagy a magyar és a szlovák állambiztonság hogyan működött együtt, hogy Csehszlovákiában és Romániában is milyen megtorlások voltak a magyar '56-tal kapcsolatban. Erről hiányoznak alapkutatások, vagy ha meg is jelentek publikációk, azok nem kaptak érdemi visszhangot. Egyik fontos feladatunk, hogy az ügyek a helyükre kerüljenek, és beszéljünk az áldozatokról is.

A málenkij robot sincs benne a köztudatban: tizenéves lányoktól öreg emberekig százezreket hurcoltak el, és ez nem csak róluk szól, hanem az ő családjaikról is! Mennyi olyan család volt, ahol erről nem mertek beszélni! Olvasok egy visszaemlékezést, amiben egy nő leírja, hogy gyerekkorában olyan orosz kifejezéseket tudott mondani oroszórán, amit senki más. A tanár megkérdezte tőle, hol tanulta, amire azt válaszolta: »az édesanyámat tizenévesen elvitték és három évet kint volt a málenkij roboton, ő tanította nekem.« Erre a tanárnő azt mondja: »az nem lehetett, édesanyád hazudott.« Hazamegy a kislány és elmondja az édesanyjának, aki erre azt mondja:»lányom, erről többet ne beszéljél, de én igazat mondtam.« Ez a hatvanas-hetvenes években történt! Nem csak azokról van szó, akik megjárták a poklot – a gyerekeik sokszor a mai napig nem mernek beszélni ezekről a traumákról. Traumák sorát szenvedte el a magyar társadalom, amit generációk nem beszélhettek ki, tabusították ezeket. Nemzedéki kérdés is, hogy ezeket kibeszéljük, megadjuk a méltóságot azoknak, akik ezt elviselték, és segítsük ennek a közös feldolgozását.”

Bakó Bea interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú történelem emlékezet kommunizmus szocializmus malenkij robot kommunizmus áldozatainak emléknapja emlékezetpolitika Nemzeti Emlékezet Bizottsága


’15 feb
23
09:41

Volt kétharmad, nincs kétharmad

Írta: TuRuL_2k2

a_ketharmad_utan.png

Veszprémben simán, nagyon simán győzött a baloldal által támogatott független jelölt. Már az is meglepett volna, ha Kész Zoltán szoros versenyben nyer, azt pedig el nem tudtam volna képzelni, hogy kilenc százalékpontot verjen a Fidesz által indított alpolgármesterre, Némedi Lajosra – mégis ez történt.

A veszprémi egyéni körzet elvesztésével megszűnt a kormánypártok kétharmados többsége a parlamentben. Praktikus szempontból nem olyan nagy veszteség ez, szimbolikusan és lelkileg viszont annál inkább: a Fidesz a 2006-os önkormányzati választások óta, azaz az elmúlt szűk kilenc évben nem vesztett tétmeccset. A friss közvélemény-kutatások alapján úgy tűnt, egyelőre sikerült stabilizálni a párt támogatottságát a tavalyi év végi népszerűségzuhanást követően. A veszprémi eredmény azonban sokkal rosszabb helyzetről tanúskodik, hiszen a biztos pártválasztók körében mért 45 százalék körüli Fidesz-támogatottságtól messze elmaradva csak 34 százalékot ért el a párt jelöltje egy nem balos választókerületben.

Címkék: kétharmad időközi választás Jobbik Fidesz Veszprém Kész Zoltán Némedi Laios


’15 feb
21
11:41

Válasz Mihancsiknak: ezért számít jobban a magyar vér

Írta: dobray

karpatalja.jpg

A Galamus megint alkotott. Mihancsik Zsófia szerint nem számít az állampolgárok nemzetisége, ez a felfogás „az etnikai gondolkodásmód torzszüleménye”. Mihancsikék szerint az a fontos, hogy „a kárpátaljai etnikai magyarok ugyanis ukrán állampolgárok. Ha az ukrán állam harcban áll egy nagyhatalmú agresszorral és kihelyezett szabadcsapataival, akkor az valamennyi állampolgárát érinti, ’vérségi’ hovatartozásuktól függetlenül. Németh Zsolt – és a fideszes politikusok összes ilyen irányú – ’aggodalma’ azt jelenti, hogy pusztuljanak az ukránok, ruszinok, zsidók, tatárok, bolgárok, lengyelek, de a magyarok érinthetetlenek, mert ők minden állampolgársági köteléket felülíró módon ’más faj’, nem beszélve arról, az etnikai alapon elgondolt magyar állam védelme alatt állnak. (…)

„De az isten szerelmére, miért fontosabb bármelyik magyar instanciának a ’magyar’ élet, mint az emberélet? Miért nem őrjöngenek folyamatosan a kelet-ukrajnai háborúban elpusztult ötvenezer emberi élet miatt, a hidegben-hóban sebesülten fekvő civilek és katonák miatt, a házukat, vagyonkájukat, nyugodt életüket hátrahagyni kényszerült menekültek miatt?” – teszi fel a kérdést Mihancsik.

Hát, elmondom.

Mihancsik Zsófia nem érti, hogy a puszta állampolgárság nem szül lojalitást. Számít az etnikum, a történelem, a hagyományok és a kultúra is. Mihancsik nem érti, hogy nem vagyunk felelősek mindenkiért a Földön: a szeretetnek rendje van, amely hierarchiát teremt a felelősségben. A magyar állam elsősorban a kárpátaljai magyarok irányába felelős a kelet-ukrán háború kapcsán, nem a többi kisebbségért. És ez akkor is így van, ha amúgy minden emberélet elvesztése ugyanolyan szomorú, és a halál nem etnikum alapján válogat. A vér számít, és mindig is számítani fog. A magyarok és a magyar állam elsősorban a magyar vérért felelős, nem a bolgárért és a ruandaiért, akármennyire nem tetszik ez Mihancsiknak. A kötelék számít, a kötelék kötelességet teremt, nem csak rokoni, hanem nemzeti szinten is.

Címkék: vélemény közösség nemzet társadalom állampolgárság állampolgár etnikum külhoni magyarok Kárpátalja Ukrajna Mihancsik Zsófia Jürgen Habermas ukrán válság


’15 feb
20
11:31

Lengyelek vagy oroszok? Ez a kérdés, válasszatok!

Írta: dobray

lengyelorszag.jpg

Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát – tartja a mondás, amit idáig elsősorban a hazai jobboldal tartott az eszében. A jobboldalnak könnyebben is ment az észben tartás, hiszen mennyországnak tűnt  fel előtte az az ország, ahol két jobboldali párt küzdelme zajlik egymással, a posztkommunista baloldal pedig labdába sem rúghat. Miközben mi a lengyelekre tekintetünk úgy, mint a magyarok töketlenkedéseit mellőző, magáért jobban kiálló népre; addig a lengyelek egy része, s egyik pártjuk, a plebejusabb-nemzetibb konzervatív PiS (ami nem radikális és nem szélsőjobbos, sem itthoni, sem európai értelemben) Orbán Viktort tekintette példaképnek.

Címkék: külföld belföld diplomácia szövetség Jobbik Orbán Viktor Orbán-kormány Európa Lengyelország Oroszország Vlagyimir Putyin


’15 feb
19
18:01

Bal, jobb, egyenes? A vita valóban elmaradt

Írta: aristo

baloldal_jobboldal_1.jpg

Elolvasván Kardos Gábor válaszcikkét, meg kell állapítanom, hogy a vita valóban elmarad; hogy sajnos vagy sem, azt nem nagyon tudom eldönteni. Ennek az elmaradásnak meglátásom szerint két oka is van. Az egyik nyilván valóan az én hibám. Bizonyára túlságosan is maliciózusra sikerült írásom láthatóan felbosszantotta a jeles borozófust, ezért viszontválaszát is jórészt a sértett önérzet diktálta. Mindenkitől elnézést szeretnék kérni ezúton, aki nem erre számított. A másik ok rajtam kívül áll. Vitacikkemben jó pár helyütt szerepel egy érdekes írásjel, kérdőjelnek hívják. Kérdések sorát teszem fel – a helyzet sajátosságából fakadóan Kardosnak –, ám egyetlen ilyen kérdésre sem érkezik értékelhető válasz; mi több, Kardos cikkében kizárólag kijelentő mondatok szerepelnek, azok is, a szerző logikája szerint, többnyire rólam. Nem ismételném meg ezeket a kérdéseket, ott olvashatóak az eredeti szövegben és igen sajnálatosnak tartom, hogy borozófusunk nem szánt némi elmeélt megválaszolásukra. Így viszont a vita lehetősége is elesik.

Címkék: vita jobboldal konzervativizmus baloldal ideológia Kardos Gábor


’15 feb
19
14:01

Egedy: Sokat tanulhatunk az amerikai konzervatív hagyománytól

Írta: Redakció

egedy_gergely.jpg

A neokonzervativizmust tévesen azonosítjuk az amerikai konzervatív hagyománnyal, amelynek történetéről és gondolkodóiról könyvet írt Egedy Gergely, az NKE tanára. Egedy rámutat: a méltánytalanul mellőzött amerikai déli agrárizmusnak lehettek volna kapcsolódási pontjai akár a magyar népiekkel is, a laissez-faire kapitalizmus támogatása pedig egyáltalán nem jellemző az amerikai konzervatívok mindegyikére. Mit tanulhatunk az amerikai konzervatívoktól? Interjúnk.

„Mintha ma pusztán a szabadpiac-pártiság és a neokonzervativizmus „jönne át” az óceánon az amerikai konzervatív gondolkodásból.

Kétségtelen. Mára nagyon élesen elvált a neokonzervatív és a paleokonzervatív tábor, bár az állami beavatkozást az utóbbiak sem támogatják. A választóvonal egyrészt bizonyos hagyományos értékekhez való viszonyulás mentén található, másrészt annak mentén, hogy a „paleók” élesen elutasítják az amerikai eszmék fegyveres exportját, szemben a neokonokkal. Persze azt sem akarják, hogy a világ formálja a maga képére Amerikát. A neokonok viszont abból indulnak ki, hogy az Egyesült Államoknak messiási szerepe van a világban.

Mit mondhat nekünk az amerikai konzervatív hagyomány?

Azt gondolom, hogy sokat mondhat. Sok olyan kérdést vetnek fel ezek a szerzők, amelyek itt és most is aktuálisak. Ilyen az emberi természetről való gondolkodás és az a kérdés, hogy a konzervatívok által elfogadott emberképnek melyik politikai rendszer felel meg a leginkább. Ugyanis a konzervatívok szerint nem lehet olyan radikális utópiákat építeni, amelyek egy tökéletesíthető ember feltételezésére alapozódnak. Örök dilemma, hogy értékeink mennyire állandóak és mennyire függnek a körülményektől – az amerikai gondolkodók e vonatkozásban is sok érdekes megállapítást tettek. Aztán a demokrácia előnyeiről és hátrányairól való kifinomult, részletes elemzéseik ugyancsak relevánsak lehetnek, Coopertől Kirk demokráciakritikájáig. Az egyéni szabadság, az állam jogköre, a kultúra szerepe mind olyan kérdéskör, amelyekről számunkra is van mondanivalója az amerikai konzervatívoknak. Természetesen szó sem lehet mechanikus másolásról, hiszen a konzervatív gondolkodás lényegéből következik, hogy nincsenek másolható minták. Nem lehet semmilyen angolszász modellt sem átvenni, mivel nekünk a magyar mintát kell létrehozni, de sokat meríthetünk tőlük.”

Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú jobboldal konzervativizmus hagyomány neokonzervativizmus tradíció eszmetörténet Amerika USA Egyesült Államok Egedy Gergely paleokonzervativizmus


’15 feb
19
07:01

Mi a baj a Jobbikkal?

Írta: Redakció

jobbik.jpg

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztőjének írása.

Párját ritkító mutatványnak lehetnek szemlélői azok, akiket érdekelnek a magyar belpolitika fejleményei. Miután a Fidesz egyetlen évben három országos választáson meggyőző fölénnyel győzött (az egyik legnagyobb arányban, abszolút többséggel az uniós normák szerint megrendezett európa-parlamenti választásokon), a köztereken és a médiában Heller Ágnestől Schilling Árpádon át Udvarhelyi Tesszáig húzódó népfront alakult e többség lebontására. Ez rendben is van, az ellenzéknek ez a dolga – nevezettek pedig nyilván az ellenzék. A leleményes külhoni segítséget sem nélkülöző akciósorozat eredményesnek bizonyult: a Fidesz szavazóinak jelentős része elfordult korábbi kedvenc pártjától.

Még ebben sincs semmi különös – a pártok támogatottsága változni szokott, különben is messze még a választási célegyenes, és mint tudjuk, nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Az egyedülálló mutatvány nem abban áll, hogy sikerült a Fidesztől sok embert elfordítani, hanem abban, hogy hová fordultak ezek után. A Heller Ágnestől Schilling Árpádon át Udvarhelyi Tesszáig húzódó népfrontnak ugyanis egy árva lelket sem sikerült a saját pártjára vonnia a kiábrándultak közül. Viszont sikerült velük feltornázni a Jobbik támogatottságát.

Címkék: közélet társadalom roma cigány radikalizmus Jobbik