Kommentszűrés
’15 máj
27
09:11

Műfaj lett a holokauszt – kényelmetlen gondolatok a Saul fiáról

Írta: Redakció

saul_fia_1.jpg

Szilágyi B. András és Szerencsés Márton Dániel írása.

 

Szögezzük le az elején: ha a Saul fia húsz, esetleg harminc évvel ezelőtt készült volna el, nem kritikai siker, hanem botrányfilm lett volna. Nem azt olvasnánk, milyen csodálatos, milyen újszerű. Hiteltelenség, hatásvadászat, történelemhamisítás. Ezek lennének a fő vádak.

A Saul fia azonban 2015-ben hatalmas siker. A magyar kulturális sajtó egésze dicséri és örül a film sikerének, a nemzetközi visszhang akkora, amekkorát magyar film nem kapott jóformán negyven éve. A Saul fia egy új nyelvet beszélő, friss hangon szóló magyar filmes generáció első komolyabb sikere. Átlépi a „mainstream nemzetközi érdeklődés” ingerküszöbét, egy magyar film, amiről beszélnek, amit szeretnek.

A film sikere elsősorban – a fesztiválok felé kikacsintgató – formai siker: egy nagyon jól eltalált, nagyon kurrens és „mai” narratív vázra épül a sztori, ami – ahogy az már a megjelent kritikák, interjúk tömegéből kitűnik – egy fiát megtalálni vélő sonderkommandós egy napját mutatja be Auschwitzban, háttérként a híres és sokat dokumentált 1944-es sonderkommandós kitörés történelmi eseményével hitelesítve a fiktív történetet.

A film készítőinek többsége a magyar zsidósághoz többé-kevésbé kötődő ember. A főszereplő, Röhrig Géza viszi a hátán a filmet. Ez az ő filmje még akkor is, ha – bár eredetileg maga is filmrendező – ebben a filmben színészként van jelen. Ahogy ő fogalmaz: az utolsó túlélő halála „visszaveszi Auschwitzot a történelem kirakatából” és most van a 24. óra, hogy utoljára ránézhessünk.

Ez lenne a film tartalmi, ha úgy tetszik „művészi” üzenete, szándéka. Ránézni Auschwitzra úgy, hogy beragadjon, hogy érezzük, mi történt ott. Ezért minden formai megoldás, minden művészi teljesítmény irány ez a Saul fiában. Épp ezért nem elég a filmet „filmként” nézni. Meg kell nézni azt is, hogy ez a szándék teljesül-e.

Címkék: kritika film kultúra történelem holokauszt r.kultúra Kertész Imre Saul fia


’15 máj
26
17:01

Abúzusok az egyház bástyái mögött

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

pannonhalma.jpg

Ha valami jó történik a magyar kortárs kultúra, hagyományőrzés, műemlékvédelem, minőségi oktatás és hitélet metszéspontjaiban, akkor az Pannonhalma. A dunántúli hegyen több mint egy évtizede zajlik egy csodálatos, nagy léptékű és izgalmas kulturális újjászületés, hogy Pannonhalma az egykori középkori apátságok fontosságához mérhető szellemi központja legyen a 21. századnak.

De ez nem rejtheti el azt, hogy az efféle zárt (férfi)közösségekben néha (de sajnos van, ahol akár rendszeresen) a legszégyenteljesebb cselekmények, érzelmi és fizikai bántalmazások, sőt akár szexuális abúzusok történnek hatalommal rendelkezők és kiszolgáltatottak, felnőttek és gyermekek között − s ahogy Várszegi Asztrik elismerte: abúzusok történtek Pannonhalma falai között is.

Címkék: oktatás egyház erőszak bántalmazás abúzus Pannonhalma


’15 máj
26
14:11

Békét találni a földi pokolban – Saul fia

Írta: Szelli

saul_fia.jpg

Mindenki az elsőfilmes Nemes Jeles Lászlóról beszél: de vajon tényleg tudott maradandót alkotni és újat hozni a holokausztfilm-iparba (sic!) egy sonderkommandós rab pokoljárásának története? A válasz egyértelmű igen: a 68. cannes-i filmfesztiválon négy díjat is bezsebelő, ezzel pedig a magyar filmgyártás harminc éve legnagyobb sikerét hozó Saul fia kivételesen nagyszerű és fontos film.

Címkék: film történelem társadalom holokauszt nácizmus magyar film II. világháború Cannes cannes-i filmfesztivál Nemes Jeles László Röhrig Géza


’15 máj
26
11:01

Soha nem adtam üzleti tanácsot Orbánnak – Orbán „svájci bankára” a Mandinernek

Írta: Redakció

nagy_istvan_blog.png

Orbán svájci bankára, sötét ló a diplomáciában, Mr. Arábia – felkapta a sajtó Nagy Istvánt, Magyarország svájci nagykövetét. Van is miért. Az erdélyi származású világpolgár életútja az elmondása szerint a hatvanas évekbeli disszidálástól olasz jezsuitákon, Libanonon és a Vanderbilteken keresztül a Wall Streetig vezetett; miközben a Szabad Európa Rádiónak dolgozva Elvis Presley-vel interjúzott és Jim Morrisonnal bulizott. Nagy aztán Afrikán keresztül végül Svájcba érkezett, ahol letelepedett, de az arab világban is kiterjedt a kapcsolatrendszere. A nagykövet, aki utoljára a kilencvenes években adott interjút a magyar sajtónak, hihetetlen életútja mellett a Fideszhez és Orbán Viktorhoz fűződő különleges kapcsolatáról is beszélt a Mandinernek.

„Orbánékkal hogyan, mikor ismerkedett meg?

Amikor '86-ban Svájcba kerültem mint »amerikai bankár«, az ottani magyarok megtaláltak és befogadtak. Svájcban jelentős volt a nálam idősebb, '56-os magyar emigráció, ők pedig tartották a kapcsolatot az MDF-fel és az ellenzék többi pártjával is. Meghívtak minden rendezvényükre. Kékessy Dezső is megjelent olykor-olykor. Így ismertem meg őt. Németh Zsolttal is akkoriban találkoztam: meghívott Tusványosra, már az első évben, de nem tudtam menni. Évekig próbálkozott, míg egyszer csak azt mondtam, ha ilyen kitartó, hát elmegyek. Aztán odaszoktam. Voltam azóta az összesen.

Németh Zsolt volt tehát a fő kapcsolata a Fidesszel?

Őt többet láttam, mint Orbán Viktort, igen. Erdély összekötött minket. Ismerte a Haáz Sanyikát is, aki a gyerekkórust vezeti. Természetes kapcsolat volt ez. Orbán Viktort is egy rendezvényen ismertem meg egyébként, Tőkés Lászlóval együtt voltak Genfben a reformáció évfordulója alkalmából. Kékessy Dezső volt már akkor a tiszteletbeli főkonzul. Ott beszélgetni kezdtünk Orbán Viktorral, aztán úgy éreztük, többet kellene találkoznunk... Amikor aztán Kékessy Dezső Párizsban lett nagykövet, Martonyi János külügyminiszter megkérdezte, nem venném-e át a tiszteletbeli főkonzuli feladatot. Ez 2001-ben volt. Elvállaltam. Saját zsebből fizettem a titkárnőt, mindent, nem járt érte fizetés, sőt költségtérítés sem; de kényelmes életem van, megengedhettem magamnak. Több mint egy évtizeden át láttam el Genfben a főkonzuli feladatokat, amelyért kitüntetést is kaptam. Kapcsolatba kerültem a diplomáciai testülettel, az ENSZ-diplomatákkal, a kormánnyal. Végre a tanulmányaimnak is hasznát vettem úgymond, bár ennyi év magas szintű vezetői tapasztalat után a diplomáciai élet semmi nehézséget nem jelentett számomra. Kulcsszerepet játszott viszont abban, hogy később elvállaljam a nagyköveti pozíciót.

Bizniszeket nem vett át Kékessytől vagy Orbántól? Ilyesmit is rebesgettek az önről közölt cikkben.

Nem. A professzionális és a magánéletemet mindig különválasztottam. Kékessy Dezsőt nagyra becsülöm, de kétévente, ha látom. Azt sem tudom, milyen üzleteik voltak. Azaz egyről tudok: a borról. Abból ugyanis kaptam ajándékba.

Üzleti tanácsot sem adott Orbánnak? Nem mondta, hova fektesse a pénzét?

Soha. Már csak azért sem, mert soha nem is kért tőlem ilyen tanácsot.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú üzlet gazdaság diplomácia Fidesz Orbán Viktor Németh Zsolt USA Afrika Svájc Erdély Egyesült Államok Közel-Kelet Elvis Presley Nagy István Jim Morrison


’15 máj
25
11:51

Természetes sütnivaló – Csurgó Csaba: Kukoricza

Írta: pinter.bence

kukoricza_8054_844x380.jpg

Örömmel jelenthetjük, hogy Magyarországon elszabadulni látszik az urban fantasy-mozgalom. Egyre több, a hazai népmese-kincsből okosan merítő, magyar helyszíneken, magyar szereplőkkel dolgozó regény jelenik meg az elmúlt években. Külön szerencse, hogy egyiken sem érződik nagyon, hogy Neil Gaimen vagy China Miéville köntöséből bújtak volna elő. László Zoltán Egyszervoltjáról, Kleinheicz Csilla Ólomerdőjéről és Moskát Anita Bábeljéről már írtam korábban. Most Csurgó Csaba több száz oldalas opusza, a Kukoricza kerül terítékre.

A János vitézt valószínűleg minden magyar forgatta és olvasta valamikor. Petőfi Sándor verses meséjének hőse, Kukorica Jancsi, az árva juhászbojtár végigkalandozza a fél világot, megmenti a francia császárt, bejárja az alvilágot, végül Tündérországban rátalál halottnak hitt szerelmére, Iluskára, hogy aztán boldogan éljenek. A János vitéz nagyszerű alapanyag az újragondoláshoz, Csurgó Csaba pedig remekül teljesítette a feladatot.

Címkék: kultúra regény mese irodalom Petőfi Sándor János vitéz Csurgó Csaba Kukoricza


’15 máj
24
10:51

Tér, történelem, tradíció: az út Keizersbergbe

Írta: Fekete Balázs .

keizersberg.jpg

Tér. Amikor valaki megérkezik Leuvenbe, a szabályos vonalú, szürkésfehér, klasszicista stílusú állomásépületből kilépve elsőként egy teret lát meg. Ez szinte hívogatja a város felé. Közepén egy felfelé törő, fehéres, katonákat ábrázoló bronz képekkel díszített világháborús emlékmű áll. Ha körbenéz, többszintes szorosan egymás mellé épült, eltompult szürkés és vöröses színű flamand polgárházakat láthat félkörben. E házak földszintjein mindenhol kávézók és éttermek, előterükben pedig székek és asztalok sorjáznak. A figyelmes szemlélő a vendégek és a téren áthaladók kavalkádjában még a ládákba ültetett pálmákat is észreveheti. És, természetesen, a tér egyik felén hosszú sorokban és oszlopokban állnak egymás mellett a legváltozatosabb módokon le- és egymáshoz lakatolt kerékpárok.

Innen indulunk Leuven sugárútján a főtér felé, ahol a város legismertebb épülete, a városháza áll. A nagypolgári házakkal és néhány modernebb áruházzal szegélyezett, visszafogott eleganciát sugalló Bondgenotelaan nyílegyenesen vezet befelé. Egyszerűen lehetetlen elvéteni az útikönyvek első számú leuveni úticélját. Különösen azért, mert a középkori városház tornyainak csipkés sziluettje pár perc séta után már tisztán kivehető a sugárút végén – esőben, ködben vagy szikrázó napsütésben. Egy rövid sétát követően máris a macskakövekkel borított főtérre érkezünk. Itt a középkor szimbolikáját hosszasan felidéző, szobrokkal és hat apró toronnyal díszített, a teret kisebb mérete ellenére is uraló városháza látványa egy ideig biztosan nem engedi, hogy magára a térre is vessünk pár pillantást. Pedig érdemes, a városházával szemben áll a Szent Péter templom, Leuven befejezetlen tornyú katedrálisa. Miközben jobbra fordulva a katedrális mellett áthaladunk a téren, mediterrán hangulat hívogat, ha süt a nap. A teret ugyanis kávézók és éttermek veszik körül és előterükben sokan beszélgetnek, söröznek, vagy éppen ebédelnek.

Magunk mögött hagyva a fényképező turistákkal, csoportosan beszélgető diákokkal és visszafogottan üldögélő leuveni polgárokkal teli nyüzsgő teret egy Dirk Boutslaan nevű, a zöldes-szürkés vizű városi csatornát csendesen követő úton folytatjuk utunkat. Ez az út szinte észrevétlenül vezet ki a nagypolgári Leuvenből, amit a vörös tégla egyre erősödő dominanciája is jelez. Egyre több olyan épület mellett haladunk el ezen a széles jobb kanyart vevő, a csatorna partján fákkal szegélyezett úton, amely a Belgium védjegyének is tekinthető vörös téglából épült. Tovább követve a már kékes-zöld vizű, itt-ott beledobott kerékpárokkal tarkított, kacsa-családoknak is otthont adó, kissé kiszélesedő csatornát, egy rövidke utcán kell még áthaladni. Itt már a modern, a legcélszerűbb együttélés céljainak megfelelően kialakított, dobozolt, funkcionális lakóépületek dominálnak, míg a középkori hangulat egyszerűen eltűnik. Ezen a környéken reggelente és esetenként találkozhatunk másokkal, a zajos diáksereg és a turisták elkerülik. Az utca legvégén elhagyjuk a csatornát és balra fordulunk.

Egy meglehetősen jellegtelen útra érünk, amit nagyobb lakóházak, majd hatalmas, kietlen gyárépületek szegélyeznek. Leuven ipari részén haladunk át, és itt, lassan porladó monumetalitásában, békésen várva lebontását minden a hajdani belga nagyiparról mesél. Felnézve az úton, ahol, bármelyik irányból is jövünk, télen és nyáron is, mindig szemből fúj a szél, elsőként egy fákkal sűrűn borított, a város teréből kissé kiemelkedő dombot vehetünk észre. Majd egy, a fák mögül kitekintő, a domboldalból látványosan kitörő Mária szobor vonja magára a figyelmünket, és közvetlenül mögötte egy fehérkeretes ablakokkal mintázott, többszintes épület sziluettjét is megláthatjuk.

Az út, ami eddig kellemesen lejtett hirtelen emelkedni kezd, sőt kifejezetten meredekké válik, majd enyhén jobbra kanyarodik. A baloldalon kisebb vöröstéglás házak, a jobb oldalon pedig valami várfalszerűség, mely mögött sűrűn egymás mellett álló, összenőtt és összegabalyodó lombozatú fák mindenhol. Hirtelen egy kis leágazás újra jobbra fordul és az addig közvetlen közelről alig észrevehető és nem is teljesen kivehető nagyobb, sokablakos épület felé vezet, egy kisebb vörös téglából épített, itt-ott omladozó várkapun keresztül. Felfelé haladva ezen a rövid úton, fokozatosan tárul elénk egy hatalmas, vörös téglából épített, háromszintes bencés kolostor.
Előterében, amelyet egy modern, angyal vasszobor kelt életre, azonnal érzékelhető, hogy pár perc sétával mennyire eltávolodtunk a várostól. Körülöttünk zöldellő fák és utacskák – ez a kolostor parkja –, és magát a várost e zöld koronától gyakorlatilag látni sem lehet. A fák között csak a kéklő vagy éppen felhős ég felé fordulhatunk, vagy a kolostor vörös, fehérkeretes ablakokkal mintázott falát nézhetjük. Egyedül az ideszűrődő, halk morgássá szelídülő autózaj jelzi, hogy minden ellenkező benyomás ellenére még mindig Leuvenben vagyunk. Körülsétálva a kolostort érzékelhetőek igazán méretei, legalább tíz perc szükséges ahhoz, hogy annak valódi kiterjedéséről hozzávetőlegesen átláthassuk. A bejárat, egy veretes fakapu az odavezető utacskával szemben áll. E szárny ellentétes oldalán pedig a templom helyezkedik el és annak szinte alig észrevehető, a kolostor oldalába simuló, mindig nyitva álló ajtaja.

Ez Keizersberg, a belga bencések leuveni kolostora.

Címkék: kultúra történelem vallás szabadság hit hagyomány csend apátság tradíció Belgium Leuven Keizersberg


’15 máj
23
09:41

Koppantak a liberális dzsihadisták – a Századvég vezetője Finkelsteinről, Habonyról és lobbizásról

Írta: Redakció

szalay_bobrovniczky_kristof.jpg

Nagyot koppantak az indexesek – állítja Szalay-Bobrovniczky Kristóf a keddi washingtoni kongresszusi meghallgatás kapcsán. A Századvég Alapítvány kuratóriumának elnökhelyettese szerint csak a „liberális dzsihadisták” putyinistázták a magyarügyi bizottsági meghallgatás vezetőjét, s ugyanők pancserlobbistázták a Századvéggel lobbizó amerikai Connie Macket is. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. többségi tulajdonosa elismeri, hogy a politikai elitváltás harcosa, azt viszont nem tudja, honnan vannak bajtársa, Habony Árpád milliói.

„Arról talán beszámolhat, hogy önök, a Századvég vagy Habony, netán önök együtt állnak-e a halálbüntetés felemlegetése vagy a bevándorlós konzultáció mögött ötletgazdaként.

A politikacsinálás művészete rendkívül diszkrét iparág. Miniszterelnök úr is szokta mondani, hogy ha virslit árulsz, ne beszélj arról, hogy készül a virsli. 

Ha a fogyasztóvédelem kérdezi a virsligyárost, számot kell adni. Itt a média a fogyasztóvédelem. 

Miről kellene még számot adni? A kormány teljes transzparenciával működik, vállalja a felelősséget a döntésekért. Elszámoltatható. Nincs ebben semmi titok. A kormányzat ezer forrásból inspirálódhat. Újságból, hivatalos, állami háttérintézménytől, kutatóintézettől, külföldi think tanktől és ezer más helyről. Vannak tőlünk származó gondolatok. Van, amit leírtunk, van, amit szóban közlünk. 

Finkelstein Orbánnal, a Fidesszel vagy önökkel áll szerződésben?

Mint mondtam, diszkrét szakma a miénk. Az azonban nem titok, hogy a magyarországi politikai és kormányzati elit, valamint Finkelstein úr és társai között tudástranszfer zajlik. Ebben mi – és személyesen én is – közvetítők vagyunk.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú diplomácia lobbi elitváltás Fidesz Orbán Viktor USA Egyesült Államok Századvég Habony Árpád Szalay-Bobrovniczky Kristóf


’15 máj
21
11:41

„Dehogy akarok én kormányt buktatni!” – a fekete ruhás nővér a Mandinernek

Írta: Redakció

sandor_maria_1.jpg

Dehogy akarok én kormányt buktatni, én ettől a kormánytól várok azonnali segítséget – mondja Sándor Mária, a fekete ruhás nővérként híressé vált ápolónő a Mandinernek. Lapunknak elmeséli, hogyan vált elkeseredett kórházi dolgozóból tízezres tüntetések arcává. Cáfolja, hogy az LMP állna az akciói mögött. Lesújtó képet fest az egészségügyről, amely szerinte mára nem összeomlóban van, hanem összeomlott. Interjúnk.

„Ha általános a probléma, miért épp ön lett az arca a mozgalomnak?

A többiek eleinte féltek. Hiába mondtam, hogy szóljanak ők is, amikor kijött az RTL forgatni. Mellettem állnak – mondták, de legfeljebb a tévé mellett, otthon ácsorogtak és nem nyilatkoztak. A folyosón is lesnek rám, ahogy megyek végig. Szánalmas volt, ahogy például a tüntetés szórólapját dugták el a zsebükbe. Félelemmel, suttyomban. Mintha bármi rossz lenne abban, hogy követelem a ledolgozott munka után járó pénzt. Egy állami kórházban. Abban, hogy szólok: nincs nővér. Az osztályon nálunk hat betöltetlen állás van. Az országból 24 ezer nővér hiányzik.

Volt okuk félni a többieknek, nem?

Végül is igen. Amikor lement lement a riport, bejött az osztályra a főnővérhelyettes, hogy most azonnal tegyem le a gyereket, beszédük van velem. Az ápolási igazgató és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara fekvőbeteg-ellátás alelnöke várt. Ő is ápolási igazgató volt korábban, aztán átült oda a nyugdíj után.

Mit mondott?

Ajánlatot tett egy jobb csapatban való munkára.

Mit kért cserébe?

Csak annyit, hogy legyek megalkuvó.

Így? Szó szerint?

Így. Fültanú is van.

Erre ön?

Megköszöntem, hogy gondolt rám és igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, úgy mondtam nemet. Kötelező kamarai tagságom van, fizetek nekik, miközben nulla a munkájuk! Eltelt egy-két hét ezután, bennem meg dolgozott ez a kiábrándító történet. (…)

Kirúgni nem fogják?

Már nem mernek. Június 31-én viszont lejár a szerződésem. Vagy meghosszabbítják, vagy nem. De már nem érdekel.

Hogyhogy lejár a szerződése?

Fölvesznek egy nővért 3 hónap próbaidővel. Ha az letelt, ha megfeleltél, régen véglegesítettek. Ma már nem. Elkezdik hosszabbítgatni a szerződést. Háromhavonta. Minden ok nélkül el tudnak küldeni. Egyik pillanatról a másikra. Ha valami bajod lenne, nehogy fizetni kelljen utánad. Nekem is van például négy gerincsérvem. A jogászok szerint persze az első hosszabbítás után határozatlan idejűnek minősül a munkaviszony, lenne aduász a kezemben, de nem játszom ki. Nem érdekel már. Egyet sajnálok akkor, ha elküldenek. Azt, hogy a kolléganőimre ráterhelődik majd ez a munkamennyiség.

Ön meg, ha nem hosszabbítják meg a szerződését, főállásban takarít majd?

Nem. Átmegyyek másik kórházba. Nővérhiány van, úgyhogy lehet menni. Csöbörből vödörbe.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú közélet kórház egészség egészségügy ápolók LMP Orbán-kormány Sándor Mária


’15 máj
20
13:31

Holnap vs. Honlap − Békés Márton és Böcskei Balázs Ki! című könyvéről

Írta: Redakció

ki_2.jpg

Vendégszerzőnk, Iványi Márton írása.

Békés Márton és Böcskei Balázs Ki! című könyve maga is egy spektákulum, a társadalmi valóság nem debord-i (2006) értelemben vett, sajátos reprezentációja: (1) egy igényes, irodalmi értéket képviselő, esztétizált vízió.

Nincs kétségem afelől, hogy a benne rejlő vitaindítási potenciál tükrében a 2015-ös év egyik legfontosabb magyar nyelvű prózai műve került hozzám az egyik könyvpalota filozófiai polcainak egyikéről.

Ugyanis egyes fogyasztásszociológiai-szociálpszichológiai jelenségekre érdemes odafigyelnünk – ilyen a modern társadalom által létrehozott homo consumens (Fromm, 1997) és ezzel összefüggésben az úgynevezett brand-identitások világa (Békés-Böcskei, 2015: 55, az, hogy csak látszólag van meg mindenünk (2) (2015: 10); a kényszeres check-in tevékenységek hátterében húzódó, nárcisztikus személyiség (Fáber, 2015); vagy a debord-i spektákulum társadalmának megnyilvánulásai, amelyek során az öntudatára ébredt áru képeken keresztül kommunikál (2015: 54).

Ahogy „a kibernetikai gyarmatosítást folytató cégek” (2015: 70) tevékenysége és növekedése, a Big Data (2015: 69-73), vagy az NSA amerikai megfigyelési botrány reáliái és azon kérdések is elgondolkodtatóak, vajon őszintébbek vagyunk-e a webes felületű keresőrendszerekhez mint családtagjainkhoz, barátainkhoz? (2015: 49) A szerzőpáros gondolatmenetével nincs egyedül, hiszen a távolról sem csak a diktatúrákra jellemző online megfigyelés különösen más kommunikációs eszközök – például a zárt láncú tévérendszerek, a tömeges nyílt online kurzusok (a.m. ingyenes online szabadegyetemek – MOOC) vagy a globális helymeghatározó rendszer (GPS), esetleg a nemzetek feletti szinten bevezetett, (rendvédelmi?) szerveket automatikusan riasztó segélyvonal – virágzásával egyidejűleg sokakban kelti a hétköznapi emberektől az akadémiai szféra számos gondolkodójáig azt az érzést, mintha a mindennapjaink mögött a panoptikusság fekete árnyéka húzódna (Iványi, 2014).

Címkék: jövő irodalom város társadalom szabadság technológia Budapest Békés Márton Böcskei Balázs Ki!


’15 máj
19
10:51

Kárpátalja ma: a háború a levegőben van

Írta: Redakció

karpatalja_munkacsivar_2.JPG

Ez a háború nem a kárpátaljaiak háborúja, sem a magyaroké, sem az ukránoké – mondják a Mandinernek Beregszászon a szórványmagyar falvakban tanító pedagógusok. Közülük négyszázan kaptak támogatást a Hármashalom Alapítványtól a Zrínyi Ilona Ösztöndíjprogram keretében. Hivatalosan csak terrorelhárító akció folyik Ukrajnában, ehhez képest a hadsereg időnként a törvényt megszegve próbál újoncokat toborozni. Sokan elmennek – kérdéses, visszaköltöznek-e. A helyiek leszögezik: itt béke van a nemzetiségek között. Munkácson egy ruszin bácsi visszacsatolná a területet Magyarországhoz. Kárpátalján jártunk.

„Kicsipapír” – követeli az ukrán határőr, vállán géppuskával. Kiadjuk a noteszpapírt, amire a kollégája ráírta, hogy négyen vagyunk. Bekukkant, megszámol minket, megvagyunk négyen. Viszonylag simán jutunk át a beregsurányi átkelőn, fél óra alatt – egy útitárs diplomataútlevelének köszönhetően. Mivel az ukrán oldalon nincs diplomatasáv, úgy érezzük magunkat, mint akinek szívességet tesznek, amikor arrébb terelik a több autót az ukrán határbódék előtt, s „kicsipapírt” ad a fiatal katona, rajta az utasszámmal. A bódék után a katona kollégája elveszi a kicsipapírt, s mintha számlát gyűjtene, a többi közé tűzi. Mehetünk tovább. Immár az ukrán nyilvántartásban szerepel az autó, mivel a határőrök elkérik minden olyan jármű forgalmiját, ami még nem járt ukrán területen. A bürokrácia fapadosabb módszerekkel, de olajozottan működik, a kicsipapírok világa hatékonyabban ellenőrzi a határt, mint bármi más. A pszichológiai hadviselés folyamatos, az EU-s határokhoz szokott lelkek talán csak itt és a szerb szakaszon találkozhatnak még a magyar határok mentén a klasszikus, várakoztatós, gyomorgörcsös határátléptetéssel, mindenható határőrrel, aki demonstrálja, hogy komolyan veendő országba érkeztünk ám.

A Hármashalom Alapítvány Zrínyi Ilona Ösztöndíjprogram-beli támogatásának alapelve az, hogy a szórványmagyarság körében szolgáló tanítókat, tanárokat részesítik előnyben. Kétezer magyar pedagógus van Kárpátalján, azaz a húsz százalékukat sikerült támogatásban részesíteni. Itthon a 40 ezer forint nem nagy pénz, Kárpátalján azonban életmentőnek bizonyulhat az összeg, hiszen ez az ottani átlagfizetésnek szinte a duplája...

Szilvay Gergely útiriportját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: háború riport külhoni magyar Kárpátalja Ukrajna ukrán válság Hármashalom Alapítvány


’15 máj
18
17:31

NATO-főtitkárhelyettes: Veszélyben az euroatlanti béke

Írta: Redakció

alexander_vershbow.jpg

Vlagyimir Putyin orosz elnök igyekszik visszaállítani az orosz befolyást Kelet-Európában – mondta a NATO főtitkárhelyettese hétfőn Budapesten. Alexander Vershbow a Danube Institute konferenciáján kijelentette: „A szuverén országoknak maguknak kell dönteniük a sorsukról”. Sokat küzdöttünk a szabad, egységes Európáért, ezt nem akarjuk feladni – hangsúlyozta Vershbow. A NATO második embere ugyanakkor kiemelte: a tagállamoknak demonstrálniuk kell a transzatlanti szolidaritás és közös vállalások iránti elkötelezettségüket.

Az euroatlanti népek békéje veszélyben van – kezdte előadását Alexander Vershbow, a NATO főtitkárhelyettese a Danube Institute konferenciáján, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum épületében hétfőn. Vershbow szerint a NATO déli szomszédságában az Iszlám Állam és a hasonló szervezetek terjesztik a káoszt: vallási extremizmus, bukott államok és tömeges migráció sújtja a régiót. A keleti kihívást pedig az oroszok jelentik – mondta a NATO főtitkár-helyettese. Vershbow emlékeztetett arra: a hidegháború végeztével és a Szovjetunió bukásával speciális partnerség alakult ki a NATO és Oroszország között, amelyben közös érdekek is megjelentek, mint például a terrorizmus elleni fellépés. Még 2010-ben is az orosz vezetés akarta tovább fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat. A főtitkárhelyettes elmondta: Oroszország volt a NATO legfontosabb partnere, most mégis évtizedek óta a legrosszabb a viszony a két fél között. Arról beszélt: Oroszország aláássa a 2. világháború utáni status quót, miközben otthon nacionalista propagandával azt akarja elhitetni az oroszokkal, hogy a NATO kormányváltást akar elérni Oroszországban. Vershbow szerint 25 évvel a hidegháború után nem elfogadható az újabb vasfüggöny leereszkedése: a nemzeteknek meg kell engedni, hogy maguk válasszák meg a saját jövőjüket.

Rajcsányi Gellért tudósítását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: tudósítás biztonságpolitika diplomácia honvédelem EU Oroszország Ukrajna NATO ukrán válság Alexander Vershbow


’15 máj
18
13:21

Menekültek, bevándorlók: inkább kvótát, mint káoszt!

Írta: pinter.bence

menekultek_1.jpg

Szerdán írtam arról, hogy miről is szól az Európai Bizottság által aznap bejelentett intézkedéscsomag bevándorlás- és menekültügyben; arról is írva, hogy miközben mindenki felkapja majd a fejét arra, hogy menekültek befogadására kötelezik az országot, valójában az intézkedéscsomag ebben a formájában összességében jó lehet Magyarországnak. Vegyük át még egyszer az ország szempontjából lényeges pontokat.

Kezdjük most is, mint mindig, a fogalmakkal – hiszen Orbán Viktor miniszterelnök is láthatóan tudatosan keveri őket össze. A bevándorló olyan személy, aki lakhelyét elhagyva egy másik államban próbál egzisztenciát teremteni. Ennek megvannak a különböző procedúrái az Európai Unión belül, és ennek a témának semmi köze a menekültek ügyéhez. Aztán vannak a menedékkérők: ők azok, akik ilyen-olyan okokból például Magyarország határára érkeznek és nemzetközi védelmet kérnek. A kérelem elbírálása után, ha megkapják a nemzetközi védelmet, akkor menekültekről beszélhetünk. Ezek az emberek ténylegesen háborús konfliktus, nemi, faji, vallási megkülönböztetés elől menekültek el hazájukból.

Címkék: bevándorlás migráció menekültek Orbán Viktor EU Afrika Európai Bizottság Közel-Kelet menekültügy


’15 máj
18
12:01

„Szakadék peremén billegünk” – a ma 44 éves nagypapa, Lackfi János a Mandinernek

Írta: Redakció

lackfi_janos.jpg

„Friss gyermekem már az anyaméhben nagynéni volt! A tetejébe az unokám nagynénje!” Lackfi János ma ünnepli 44. születésnapját, de már egy hónapja nagypapa, múlt pénteken pedig megszületett hatodik gyereke, Julianna. Harminc könyv szerzője, számos irodalmi díj birtokosa, nemzedékének egyik legolvasottabb költője, írója, akinek tankönyvbe került verse is kavart már vihart: még a jobbikos Dúró Dóra is kikelt ellene. Szerinte mégsem baj, ha „a valóság trolljai” rárontanak az irodalomra, s azzal sincs gond, ha „száll az ének site-ról site-ra”. Az irodalom halála ugyanis szerinte nem a szeretet vagy a gyűlölet. „Az irodalom halála az unalom.” Szupertitkos könyvterv, gyerekek, unoka, házasság, kultúra, politika, Isten, élet és halál – születésnapi nagyinterjúnk.

„Voltam olyan boros esten, ahol jobbomon az ajropéer kozmopoliták ültek, balomon meg a népiek. Én így hol népdalt daloltam, hol meg Rilkéről értekeztem, kicsit az ütköző szerepét is betöltve. Akkor éreztem, hogy a helyemen vagyok. Mélyen értem-érzem mindkét tábort. Kapolcson, a Kaláka Versudvarban amolyan hopmester, hivatalosan »házigazda« vagyok, és ötödik éve versműhelyt tartok tíz napig minden áldott délben. Babzsákon ücsörögve írogatták verseiket a népek csodás hangulatban. Aztán bejelöltek Facebookon. Az egyiknek akkora karmos turul volt a háttérképe, hogy el sem fért a képernyőn, a másik meg tagja volt a »Most rögtön akasszuk fel a miniszterelnököt, de előtte még heréljük is ki lehetőleg« nevezetű nemes társadalmi mozgalomnak. Ez a két ember úgy tudott együtt ülni, verset írni, hogy nem ontották ki egymás belét. Valahol tehát létezik Magyarország. Egy Magyarország. Nem kettő, meg sok. Egy. Ebben makacsul hiszek. 

Haza a magasban?

Vagy a mélyben. Vagy középen. Valahol. Lényeg, hogy van.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú család közélet kultúra irodalom hit Lackfi János


’15 máj
15
13:31

„A szívem szakad meg" – Tátrai Tibor B.B. Kingről a Mandinernek

Írta: Redakció

tatrai_tibor_bb_king.jpg

Tátrai Tibor az egyetlen magyar gitáros, aki színpadon állhatott a most 89 évesen elhunyt blues legendával, BB Kinggel. „A szívem szakad meg” – mondja a Mandinernek az ország Tibusza a szomorú hír kapcsán. Szerinte ő volt „a Párizsban őrzött platina 1 méter”.

„Ön az egyetlen magyar gitáros, aki színpadon játszott B.B. Kinggel, még a kilencvenes évek második felében. Volt hatása az ön játékára?

Az etalonról nem tudsz mit mondani. Ő volt a Párizsban őrzött platina 1 méter. Ráadásul ilyen sármos idős úriembert nem ismertem előtte, meg azóta sem. Amikor együtt játszottunk a Kongresszusi Központban, a buli előtt bemehettem az öltözőjébe. Elvileg azért, hogy megbeszéljük a műsort. Megkérdeztem, hogy »Tanár úr, mit fogunk játszani?« Erre kacagni kezdett, hátradőlt a székén és azt mondta: »Te is bluesgitáros vagy, én is bluesgitáros vagyok, úgyhogy bluest fogunk játszani«. Ennyi volt az instrukció.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: zene interjú blues Tátrai Tibor BB King


’15 máj
15
07:01

Behódolás, iszlám, kereszténység, liberalizmus − miért is hanyatlik Európa?

Írta: bakó.bea

iszlam_keresztenyseg.jpg

Nem vagyok sem a kortárs francia irodalom, sem Michel Houellebecq munkásságának szakértője, ezért eleinte nem is akartam írni a szerző legújabb, nagy port kavart regényéről, a Behódolásról. A 2022-ben játszódó keserű utópiában – amely épp a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni dzsihadista merénylet napján jelent meg – egy muszlim politikust választanak elnökké a franciák. Az új elnök szépen fokozatosan felszámolja a szekularizációt, bevezeti a muszlim oktatást, a többnejűséget, és azon dolgozik, hogy az észak-afrikai és közel-keleti muszlim országokat bevegye az Európai Unióba, egyfajta „modern Római Birodalmat” alakítva ki. Amikor azonban megláttam Szőnyi Szilárd cikkét a Heti Válaszban, amely szerint a könyv egy „vádirat a liberális Európa ellen”, úgy éreztem, nem hagyhatom szó nélkül az önkritika teljes hiányát, ami a cikkből árad – ami a mindkét oldali értelmiségre egyébként sajnos nagyon jellemző.

Merthogy Szőnyi szerint a képlet ilyen egyszerű: azért tudják a könyv víziója szerint meghódítani a muszlimok az egykor keresztény Európát, mert a gaz liberálisok teljesen kiüresítették azt a nihilista individualizmusukkal. Tehát a Behódolás egy vádirat a liberális Európa ellen, így Szőnyi meg is ragadja az alkalmat, hogy a cikkben a „vádlottak padjára ültessen” néhány liberálist, pár bekezdésben megadva nekik a védekezési lehetőséget.

Címkék: irodalom külföld vallás iszlám jobboldal liberális kereszténység baloldal konzervatív utópia Európa Franciaország Michel Houellebecq Behódolás