Kommentszűrés
’17 feb
21
09:31

Mi legyen az olimpiás népszavazással?

Írta: Benderik

nepszavazas_2.jpg

Benderik írása

 

Itt a politikai hamburgerkorszak vége?

Divat szidni manapság a hamburgert. Így én most nem is szidom, csak egy olyan hasonlatba teszem, ahol ő a klasszikus szemét kaja megtestesítője. Ettől én még persze szeretem, mert szerethető, de azért tudjuk, hogy táplálkozástanilag a dolog alapjában véve igaz. Egy szerethető szemét. 

De a lényegre: 

Sok cikk elemzi most ezt a nolimpiás 266 ezres cuccot, és többükben felbukkan két olyan jelenség, ami nagyon jól mutatja, mennyire szemét kaján élünk a „politikai stratégia” művészetében. 

Az alap, amin sokan fennakadtak, hogy a Momentum vezetője (vagy csak fő nyilatkozója?) azt mondta, hogy ők ugyan örülnének annak, ha nem lenne olimpia; ám mégis ragaszkodnak a népszavazáshoz, és a kormány/városvezetés részéről szavazóik elárulása lenne, ha enélkül visszavonnák a pályázatot. 

Majd erre szinte minden elemző kihozta, hogy hát igen – a Momentumnak most az az érdeke, hogy a népszavazás ügye minél tovább terítéken legyen, mert akkor az ő sikerük határozza meg a közbeszédet; a kormányoldal meg pont emiatt esélyes, hogy népszavazás nélkül gyorsan ejti az olimpiát. 

Nos, állításom: az értetlenkedés és a következtetés nagyon szép eredménye annak, hogy annyira alja kajához szoktunk mi politikai stratégia tárgyában, hogy az alább vázolt másik – egészséges szemléletű – logika igazából eszünkbe se jut. 

Címkék: demokrácia olimpia népszavazás Fidesz Budapest Momentum


’17 feb
20
12:01

„A Momentum a balliberális oldal ellen dolgozik” – Gulyás Gergely a Mandinernek

Írta: Redakció

gulyas_gergely_1.jpg

Nem hazaáruló, aki aláírta az olimpia-pályázatra vonatkozó népszavazási kezdeményezést Gulyás Gergely szerint. A Fidesz-alelnök úgy látja, a Momentum ráadásul a balliberális oldal ellen dolgozik: éppen a fővárosban, ahol még szinte az országban egyedül elég erősek ahhoz, hogy komoly kárt lehessen tenni bennük. „Ha ez így folytatódik, akkor az, hogy a fiúk is megjelentek az apákkal szemben, nekünk jövőre valóban még néhány budapesti többletmandátumot is hozhat” – mondja az Országgyűlés alelnöki tisztét is betöltő politikus, akit a Fidesz olimpiás nyilatkozatstopja ellenére sikerült szóra bírnia a Mandinernek. Exkluzív nagyinterjúnk, messze nem csak olimpiáról.

„Ön szerint normális, hogy a népszavazási aláírási kampány végéig csöndben voltak a hivatalos olimpiapártiak a Budapest 2024-nél?

Az olimpiai hirdetések minden nap láthatóak voltak eddig is, és ismert, hogy – széles politikai konszenzus talaján állva – mi is támogattuk a pályázat benyújtását. Kérdést leginkább azoknak kellene feltenni, akik eddig igent mondtak az olimpiára, most pedig a NOlimpia nevű kezdeményezést támogatták. A Budapest 2024 saját hatáskörébe tartozik egyébként, hogy milyen aktivitással kommunikáltak az aláírásgyűjtés időszaka alatt.

Érdekes módon az aktivitásuk mégis megegyezett a miniszterelnökével, a Fideszével.

A mi álláspontunk szerint az olimpia nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy. Az adott neki valódi esélyt és értelmet, hogy széleskörű, a kormánypártokon túlmutató támogatottsága van. A legkisebb városként és országként hogyan versenyezzünk Los Angeles-szel és az Egyesült Államokkal, illetve Párizzsal és Franciaországgal, ha nincs politikai egység a pályázat mögött? 

Ha szép nagy az egység, az kiderülhet a népszavazáson is.

Képviseleti demokráciában abból szoktunk kiindulni, hogy a képviselők képviselik a képviselteket. Ebben a kérdésben a fővárosi képviselők között szinte példátlan egyetértés uralkodott. Az aláírásgyűjtés valójában nem a kormánypártok ellen irányul, hanem az ellen a közös döntés - az olimpia megrendezésének szándéka - ellen, amelyet a szocialisták, gyurcsányisták, a PM, sőt személyesen Karácsony Gergely a kormánypártokkal együtt hozott meg a képviseleti demokrácia szabályai szerint.

„Képviseleti demokráciában abból szoktunk kiindulni, hogy a képviselők képviselik a képviselteket.” Tavaly október másodikán mégsem ezt tették. Mintha kettős mércéjük lenne népszavazásügyben...

Akkor lenne kettős a mérce, ha az ügyek egyformák lennének. Nem azok. Akkor Magyarország sikeres európai érdekérvényesítéséhez nem volt elegendő a kormány mögött lévő parlamenti támogatás a kötelező betelepítési kvóta megakadályozására  – egy kvótadöntés megszületett a fejünk fölött és akaratunk ellenére.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú jobboldal olimpia népszavazás Fidesz Gulyás Gergely


’17 feb
19
08:01

A Trump-ellenes hisztiről

Írta: dobray

trumpellen2.jpg

Itthon, ha választások vannak, akkor a nyertes megállapítja, hogy őt akarják az emberek. A vesztes megállapítja, hogy a nyertes legitimációja megkérdőjelezhető, minthogy csak az ország népességének jóval kevesebb, mint fele (általában 30-40 százalék között) szavazott rá, amiből az következik, hogy a többiek mind ellenzik az új rezsimet. Minthogy pedig rendszerint a kampánylogika értelmében – és gyakran meggyőződésből is – az összes választás úgy van eladva, mint ami „több mint választás”, amin elválik a búza a korpától  új rendszerváltás lesz vagy a rendszerváltás befejezése, vagy a fasizmus/kommunizmus leváltása, a haladás folytatása, hogy behozzuk a lemaradást, esetleg múltba forduló visszakullogás –, szóval mindezek miatt rendszerint valaki kétségbe vonja az eredményt, esetleg tüntetnek egy keveset.

Ez a bevett ügymenet, aztán visszatér az élet a rendes kerékvágásba, aki pedig úgy politikafüggő, hogy épp a gyűlölt ellenfél osztja a lapot, az este popkornnal dobálja a híradó alatt a képernyőt, mutogatja a pártelnöknek a muszkliját, anyázik a feleségének (/férjének, bár ezt kevésbé tudom elképzelni, a nők általában ennél bölcsebbek), és hasonlók.

Az Egyesült Államokban is megvan mindez általában, de relatíve kisebb méretekben. Nem szokás komolyan kétségbe vonni az elnökválasztás eredményét, és főleg nem szokás óriási tüntetéssorozatokat rendezni az új rezsim ellen, olyan táblákkal, hogy „not my president”. Persze mindig van egy-két futóbolond, aki kétségbe vonja az eredményt, aki szerint összeomlik a demokrácia, mert megjöttek a komcsik vagy a fasiszták, de a váltás nagyjából simán szokott menni, és az élet visszatér az eredeti kerékvágásba, vagy többnyire ki sem lép onnan. Gondolom, mindenki örül, hogy végre vége a „panem et circenses” alapján szerveződő kampánycirkusznak.

Nem úgy a 2016-os Trump-buldózer megállíthatatlan menete után.

Címkék: vélemény külföld New York USA Barack Obama Egyesült Államok Hillary Clinton Republikánus Párt Washington Demokrata Párt Donald Trump


’17 feb
18
07:01

Politikai logika NOlimpia után

Írta: Stumpf András

nepszavazas_1.jpg

A Momentum nem akar olimpiát. Nagyon nem. Nagyon, nagyon nem. Amikor aztán a Fidesz belengeti, hogy visszavonja az olimpiai pályázatot, a Momentum nem örül és boldog, hogy a lehető leggyorsabban érte el a célját, hanem felszólítja a Fideszt: ne már! Ne vonja vissza!

A Fidesz szereti a népszavazásokat. Nagyon szereti. Nagyon, nagyon szereti. Amikor a nép szükséges része úgy dönt a fővárosban, hogy népszavazáson akar dönteni az olimpiáról, a Fidesz nem a kesztyűt veszi fel és büszkén, érvekkel áll az olimpia mellé, hanem a pályázat azonnali visszavonását lengeti be.

Címkék: politika demokrácia olimpia népszavazás Fidesz Momentum


’17 feb
17
12:21

Amerikában él, Európában haldoklik a kereszténység

Írta: Redakció

george_weigel.jpg

Trumpnak úgy kellene cselekednie, mint aki egy országot kormányoz, nem pedig egy kampányt vezet – mondja George Weigel amerikai katolikus író, értelmiségi a Mandinernek. II. János Pál pápa életrajzírója szerint a kereszténység Amerikában újraerősödhet, Európában viszont a liberális nyitás miatt haldoklik, a katolikus egyház jövője pedig Afrikában és Ázsiában rejlik. Interjúnk.

„A könnyed katolicizmus az, ami megöli az egyházat Németországban és Európa más részein is. Hogy miért akarják a katolikusok lemásolni és elkövetni újra a liberális protestantizmus hibáit, az rejtély számomra, de néhányan nyilvánvalóan ezen az úton járnak. Így aztán az eredmény is ugyanaz: haldokló keresztény közösségek. Itt egyértelműen arról van szó, amit a kereszténység és modernitás vastörvényének nevezek: azok a keresztény közösségek, amelyek egyértelmű doktrinális és morális határokkal rendelkeznek, túlélhetik a modernitást (és a posztmodernt), mi több, virágzóak lehetnek; míg azon keresztény közösségek, amelyek határai porózussá válnak, kihalnak.

A katolikus egyház történetét jelentős részben a szubszaharai Afrikában fogják írni azok a vezetők, akik a vibráló életű, fiatal helyi egyházakból érkeznek. Ők nem fogadják el a német modellt, ahogyan elegük van abból is, hogy másodrangú katolikusnak tekintsék őket. Így aztán a következő száz évben nagy szerepet fog játszani az egyházban az afrikai katolikus kereszténység.

Ha pedig a Vatikán elég bölcs, hogy ne tegyen idő előtti, megfontolatlan engedményeket a jelenlegi kínai rezsimnek, akkor Kínában is jelentős terepe lehet missziós lehetőségeknek amikor a kommunizmus lelép a színről; márpedig ez elkerülhetetlenül be fog következni.”

Szilvay Gergely interjúját Keresztény.mandiner oldalunkon olvashatják.

 

Címkék: interjú kereszténység katolicizmus katolikus egyház USA Európa Afrika Ázsia Vatikán Egyesült Államok II. János Pál pápa Ferenc pápa George Weigel Donald Trump


’17 feb
17
07:01

A Népfelség küszöbe – lazítani kellene a népszavazási szabályokon

Írta: Benderik

nepszavazas.jpg

Benderik írása

 
 

Ritka jelenségek – üstökös, tatárjárás, működő kínai hajszárító – előfordulásakor a Tudomány bölcsen megvizsgálja a tanulságokat, érdemes-e esetleg igazítani azon a világképen, amit eddig gondoltunk róla. Tatárjárás után ilyenkor az ember kővárat épít, üstökösnél reszel picit képleteken, hajszárítóért leszalad még venni rokonoknak is. 

Így most, hogy végéhez közeledik egy első ízben megtörténő esemény, érdemes levonni esetleges tanulságait. 

Az esemény egy Budapest szintű népszavazás aláírásgyűjtése. Népszavazás volt már néhány, aláírásgyűjtés népszavazáshoz úgyszintén, és már ezek is elég ritkák ahhoz, hogy minden előfordulást érdemes legyen kicsit megvizsgálni. 

De csak a fővárost érintő gyűjtés még nem is volt, így ha kellően bölcsen állunk a világhoz, mind egyedisége, mind pedig az érintett lakosság nagysága miatt is érdemes átgondolnunk, akad-e tanulság. 

*

Nem félek én persze attól, hogy nem lesznek tízével-százával cikkek, mik elölről hátra, majd hátulról előre kielemzik. Ha sikerült, hogy miért; ha nem, hogy miért nem. 

Nekem így elég most egyetlen önkényesen választott szempontra koncentrálnom. 

Hogy jól van-e kitalálva a korlát, amit aláírás-darabszámban ilyenkor meg kell ugrani.

Mert amikor a törvényt írták, az asztal mellett eltöprengve nyilván nem volt rossz gondolat a minimum 10 százalék. 

Egyrészt mert egy kisvárosban ez darabszámra sem olyan sok, másrészt ha 10 százalék sem akarja annyira, hogy aláírja, miért menne el 50 százalék a szavazásra? 

Szóval törvényíró asztal mellett, meleg szobában gőzölgő tea gőzébe burkolva elfogadható, ha 10 százaléknál húzták meg a határt. 

Most azonban itt egy élő példa, egy valódi aláírásgyűjtés itt húz el épp' a fejünknél, nézzük hát, tényleg jó-e ez a 10 százalék a gyakorlatban! 

*

Nos, azt kell mondjam, a látottak alapján a fővárosban kicsit túlzónak tűnik. 

És kérlek, kedves Olvasó, a kötelező felpattanás után süppedj vissza székedbe, és ne aszerint nézd, hogy ez most miről szólt, és szeretnéd-e, hogy legyen-e itt olimpia. Hogy örülsz-e vagy bánkódsz, ha meglett vagy nem lett meg. 

Képzelj el egy olyan kérdést, amit te is népszavazásra vinnél (s szólhat ez most bármi elfojtott vágyadról, ha úgy könnyebb beleélned magad...), s pusztán arra koncentrálj, ha van egy olyan kérdés, amit érezhető mennyiség akar, mekkora az esélye, hogy össze tudja gyűjteni a szükséges aláíráskupacot. 

S most pusztán a szürke tapasztalatok: 

Mostanra aláírta az érintett lakosság kb. 10 százaléka. Hogy darabra meglesz-e, már csak azon múlik, mennyi érvénytelen ezekből, de nagyságrendileg összejött. 

Az is látszik, hogy nem csak a gyűjtés ellenzői ellenezték ezt szenvedéllyel, de az aláírók is sokan belső tűz által hajtva írták alá. Ami azt jelenti, hogy volt bennük egy erős hajtóerő, ami akár még a gyűjtőhelyek utáni aktív keresgélésre is rávette őket. 

És hát gyűjtőhelyből is van rengeteg szerte a városban, aki nem direkt csempészösvényeken jár munkába/boltba vagy tán már sehova, szinte biztosan beléjük botlott már valahol. 

Az is látszik viszont, hogy a gyűjtést nem csupán a lelkesedés vitte el eddig: egy határidőre precízen megépített és működtetett gépezetre emlékeztet, ahogy mindez zajlik.

Induláskor a berobbanó hírverés, amitől már első nap a fél ország tudta a tévéből, önkéntesek folyamatos toborzása a neten, érdeklődés állandó fenntartása, a standok és a bennük dolgozó népek utánpótlási útvonalainak szervezése/működtetése -- egy szó jut eszembe: profizmus. Mintha egy új iPhone piacra dobását látnám, profin előkészített marketingkampánnyal, s aztán olajozottan működtetett ellátási lánccal a boltokhoz. 

És kérlek, most ülj megint vissza a fotelba, ahonnan megint felpattantál, mert mindezt én kijelentő módban, szenvtelen leírásként mondom. Nem azért használtam a profizmus szót, hogy bárkit pozitívan minősítsek vele, és nem is azért, hogy egy Darth Sorvader nagyúr által mozgatott világhatalmi összeesküvésre utaljak általa. 

*

Pusztán azt akarom mondani, hogy

ha egy láthatólag nagyon jól megszervezett aláírásgyűjtő – nem tudok jobb szót rá –gépezet teljes fordulatszámon, a törvényi határidő teljes kihasználásával épp' a határáig tud eljutni a törvényi minimumnak,

akkor létezhet-e esély arra, hogy egy olyan elképzelt állampolgári kezdeményezés, amivel a lakosság már érezhető része egyetért, s amire így józan paraszti ésszel úgy tekintenénk, mint szavazásra érdemes témára,

képes lehet-e begyűjteni a törvényben előírt minimum számú aláírást

pusztán attól az elszánástól hajtva, ami az ügy miatt az érintett lakosságban megvan,

ha az érintettek nem szerveznek a lebonyolításra külön egy professzionálisan működtetett logisztikai rendszert?

 

Szélsőséges esetként képzeljünk el egy erős lakossági vágyat, amit mondjuk kismamák indítanak önkormányzati rendeletek módosítására óvodák/bölcsődék témájában, vagy amit nyugdíjasok patikák/orvosi rendelők bármiféle dolgában – elképzelhető-e bármiféle valós esély a szükséges mennyiségű aláírás személyesen ívekre írt összeterelgetésére, leadásig való őrzésére, egyáltalán, megfelelő helyiség kiürítésére, ahol legalább a leadásig nem penészednek meg a papírok vagy eszik meg őket a csótányok. 

De lehet szó aktív korú dolgozók által felkapott ügyről is: hányan tudnának mégoly puszta lelkesedésből munkaidőben hetekig az utcákon állni, papírhegyeket egy központi helyre rendszeresen eljuttatni és ott megbízhatóan vigyázni rájuk?

Mi több, még egy átlagosan szervezett párt sem képes ilyen hatékony aláírásgyűjtő gépezetet szervezni

*

Amit én tanulságként látok, az az, hogy a jelenlegi minimumszint a kívánt célhoz túl szigorú. 

Mert a kívánt cél nyilván az, hogy komolytalan ötletelések, vicces trollkodások ne indítsanak be költséges adminisztratív gépezetet. 

Hogy népszavazás akkor induljon, ha látszik, hogy a lakosság érezhető mennyiségű részét érinti, és érinti annyira, hogy tesz is érte.

De akkor induljon. 

Ám a mostani tapasztalat azt mutatja, hogy ezek önmagukban kevesek – egy ipari módszerekkel működtetett professzionális logisztikai rendszer is szükséges hozzá. Amihez a momentumosoknak van lelkesedésük, értenek az internetes programozáshoz, adatbáziskezeléshez, fiatalok, mozgékonyak, és koruknál fogva az átlagnál több szabadidőt tudnak az ügyre fordítani. 

De ha a törvényalkotó magánszemélyek egymással semmilyen vagy lazán kapcsolatban álló amatőr érdekcsoportjait szeretné a népszavazás intézményével támogatni, arra a jelenlegi szabály láthatólag alkalmatlan. 

*

S persze tegyük hozzá halkan: mint minden egyéb, a népszavazás intézménye is csak úgy működhet jól, ha jóhiszeműen működtetik. 

Vagyis nem feltétlenül egy jó minimum-darabszám a megfelelő megoldás a komoly kezdeményezések kiemelésére. Mert működhetnének kifinomultabb eszközök is, ha a mindenkori hatalom ténylegesen azt akarná, hogy az érezhető számú lakos által kívánt komoly kezdeményezések eljussanak egy népszavazásig. 

Egy gyakorlatban teljesíthető darabszám után egyéb eszközökkel (pl. közvélemény-kutatás) felmérhetné szélesebb körben a várható támogatottságot, meghallgatásokat-párbeszédet tarthatna, a mai világ eszközeit is bevetve – ld. internet. Ügyfélkapu is létezik, amihez hasonló technikával ha éles szavazást nem is, viszonylag megbízható igényfelmérést lehetne tartani. 

S ezek csak hirtelen ötletek. De kellően együttműködő jóakarat esetén lenne tér bőven jól működő, olcsó, hatékony szűrők kidolgozására. 

Csak mifelénk túlságosan élesek a kések, így lazán körülírt megoldások nem tudnak működni. 

Ha e mostaninál egyetlen érvényes aláírás végül hiányozni fog, a kezek széttáródnak, s tanulságként leszűrődik, hogy nincs igazi igény a szavazásra. 

+1 darab esetén meg már van. 

*

Ha az egymás iránti jó szándék nincs meg, a törvénynek kell utolsó betűig mindent apróra előírni, ami így mindig életszerűtlen lesz egy kicsit. 

De akár tudunk rugalmas, akár kénytelenek vagyunk elvágólag-szemellenzős szabályokat hozni, az most példával bizonyítottan látszik, hogy a jelenlegi szabály – a fővárosra legalábbis – alkalmatlan arra, amire elvileg szánták. 

S a bölcs ember ilyenkor igazít rajta. Ahogy tatárjárás után is kővárat épít.

 

Címkék: jog demokrácia olimpia népszavazás Budapest


’17 feb
16
07:01

Mi van, ha a történelem 2016-ban sem ért véget?

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

tortenelem2.jpg

„A történelem mindezt nem olvasta, egyszerűen nem tudott arról, hogy neki bizony vége van, kampec. Egyszer csak feltette a kezét: bocsánat, még itt vagyok, és mutatnék egy-két meglepő újdonságot. Vett egy éles kanyart, áttörte, és elsodorta a gondosan megtervezett gátakat, és kilépett a számára kijelölt mederből” − mondta Orbán Viktor a minapi évértékelőjében. Bölcs gondolat, még ha nem is túl eredeti. De mindig igaz.

És legfőképp akkor, amikor nagyon elkezdjük hinni, hogy a történelem épp lecövekelt egy irány mellett.

2016 Donald Trump győzelméről és a Brexitről, no meg euroszkeptikus pártok előretöréséről szólt a nyugati világban, így igaz. Ezeket a történéseket össze is kötik bizonyos jelenségek, folyamatok, így igaz. És az is igaz, hogy erre Orbán Viktor a jelenlegi magyar politikai élet legtapasztaltabb és legtehetségesebb politikusaként korán rá is érzett, sőt, 2010-től a magyarországi fejlemények bizonyos mértékig meg is előzték a mostanában szerte a nyugati világban látott jelenségeket.

De mi van, ha 2017-ben a nagybetűs Történelem még egyszer felteszi a kezét, mondván, hohó, idén is itt vagyok? Mert egyébként a történelem azoknak szokott a legkevésbé kedvezni, akik azt hiszik, rájöttek már annak menetére; és nagy dölyffel, fölényesen rötyögve tudni vélik, honnan fújnak a passzátszelek, minek van vége és mi lesz majd ezután.

Mi van, ha ebben az évben nem úgy mennek tovább a dolgok, ahogy azt a tavalyi fejlemények után gondoljuk? Hogy a jövőben valami egészen más bontakozik ki, mint amire számítunk? Ez ugyanis a sok évezredes tapasztalat.

Csak néhány dolog.

Címkék: történelem 2017 2016 USA EU Európa Németország Franciaország Egyesült Államok Martin Schulz Donald Trump Emmanuel Macron


’17 feb
15
09:21

Ezért nem kellene népszavazni

Írta: Redakció

olimpiaa.jpg

Bencsik Gábor írása

 

Attól, hogy valakinek nincsenek jó érvei a véleménye alátámasztására, még lehet igaza. Attól, hogy szinte az egész jobboldal csak hebeg-habog arra a kérdésre, hogy miért is ne szavazhatna a nép az olimpiáról, még igaz lehet, hogy most nagyon nem kellene szavazni. Ugyanis vannak érvek. 

Először: a jelenlegi aláírásgyűjtést a Momentum Mozgalom egyáltalán nem azért szervezte, hogy kivívja a nép szavazáson történő megkérdezésének lehetőségét. Hanem hogy bekerüljön a hírekbe. Ezt a MoMo vezetői nem hogy nem tagadják, hanem kifejezetten vállalják, számtalanszor el is mondták már.

Nem éppen rokonszenves dolog egy – sokak szerint – nemzeti ügy elgáncsolását használni arra, hogy egy szervezet a politika színpadára lépjen, de kétségkívül legitim. Ilyet mások is csinálnak. Noch dazu: a MoMo azt mondja, NOlimpia, NE legyen olimpia Budapesten. Ezt is lehet, ez is legitim. Csak éppen nem kérdés, hanem állítás.

Másodszor: az íveket aláírók kilencven százaléka nem azért ír alá, hogy Budapest lakosságának megszerezze a véleménynyilvánítás lehetőségét, hanem a jelenlegi kormány elleni politikai cselekvésként. Ez is teljesen legitim lépés, még csak az ellenszenves jelző sem alkalmazható rá. Egy parlamenti demokráciában mindenkinek joga van a legkülönfélébb módokon kifejeznie nemtetszését az aktuális kormánnyal szemben.

Címkék: jobboldal olimpia népszavazás baloldal ellenzék Orbán-kormány Bencsik Gábor Momentum Mozgalom


’17 feb
14
08:31

Nem, nem minden a hatalom

Írta: dobray

civitasdeicivitasterrena.jpg

„Damien Karras: Miért ő? Miért épp egy kislányt szállt meg?
Ennek semmi értelme!

Lankester Merrin: Szerintem azért, hogy kétségbe ejtsen minket…
Hogy úgy lássuk magunkat, mint gusztustalan állatokat…
Hogy elutasítsuk a lehetőséget, hogy Isten szerethet minket.”
(Az ördögűző)

„A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?
Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!
Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig!” (Mt, 13, 28-30)

 

Választási kampány és korrupció – mostanában leggyakrabban ezen két téma kapcsán merül fel az örök kérdés, hogy létezik-e erkölcs a politikában, létezik-e olyan politikai erkölcs, amiben a „politikai” nem olyan fosztóképző, mint korábban a „szocialista”.

Vajon a politika tényleg csak a hatalom megtartásáról szól, vagy vannak azon túlmutató céljai is? Igaza van-e a pusztán a hatalmat dicsőítő jobboldaliaknak, vagy nem jobbak az intellektuális sátánizmust valló baloldali társaiknál? Tényleg csak liberális naivitás-e az erkölcs a politikában? És miért nyugtalan a lelkiismeret?

A jobboldalon elszaporodtak azok a hangok, amelyek egyfajta bennfenteskedő lenézéssel tekintenek azokra, akik számon próbálnak kérni valamiféle etikát a politika világán. Szerintük ugyanis az ilyesfajta igények hasonlatosak a felvilágosult liberálisok/baloldaliak utópikus idealizmusához: szegény naiv liberálisok mennyországot akarnak a földön, és nem akarnak szembesülni a politika piszkos valóságával. Erkölcs, etika? Ugyan! „That’s power, stupid”, kiálthatnánk fel, az „economics, stupid” mintájára. De hát ugye, ezek a liberálisok mindig csak a naiv álmaikat akarják megvalósítani, semmi közük a realizmushoz, geopolitikához és hasonló földi hiábavalóságokhoz, amelyek kemény valósága alakítja és meghatározza a politikát.

Van ezzel egy igen nagy probléma.

Címkék: politika jobboldal korrupció filozófia konzervativizmus erkölcs baloldal realizmus Biblia Friedrich Nietzsche Szent Ágoston Roger Scruton Russell Kirk Michel Foucault Jacques Derrida


’17 feb
13
10:51

Miért dől be Európa eddigi rendje?

Írta: hllndr

europa_452.jpg

Sokat beszélnek mostanában az eddigi európai rend, az eddigi fősodor, mainstream végéről. De mi is volt eddig a nyugat-európai országok körében ez a bizonyos „mainstream” gondolkodásmód?

Az egyik legnagyobb német médiakonszern, az Axel Springer először a hatvanas években megfogalmazott elvei ezt elég jól demonstrálják:

1) Fenntartani a szabadságot és a törvények uralmát Németországban, amely az országok nyugati családjába tartozik, és Európa egyesítését támogatni;

2) Támogatni a németek és zsidók közötti megértést és Izrael népének alapvető érdekeit;

3) Támogatni a transzatlanti szövetséget és szolidaritást vállalni Amerikával a szabad nemzetek közös értékeiben;

4) A politikai totalitarianizmus minden formáját elutasítani;

5) A szabad szociális piacgazdaság elveit fenntartani.

Ezek az elvek nem feltétlenül baloldaliak. Igazság szerint az Axel Springernek voltak konfliktusai baloldali aktivistákkal, az elvekből azért átjön egy alapos adag antikommunizmus, és általában „liberális konzervatívnak” tartják a konszern irányát. Ebből a liberális igaz is, a konzervatív nem. Amikor Angela Merkelt például konzervatív politikusnak tartják, az nagyjából az Axel Springer irányát illeti, azaz liberális irányt.

Mitől liberális ez az öt elv? Tréfás módon nem attól, ami benne van. Attól az, ami hiányzik belőle. Konkrétan az embernek három dolog szúr szemet:

1) Hiányzik Németország függetlenségének, önrendelkezésének bármiféle igénylése;

2) Hiányzik a német nemzeti érdekek bármiféle képviselése;

3) Hiányzik a német etnikum védelme Németország határain belül és azon kívül.

Magyarán, attól liberális, hogy a legkisebb mértékben sem nacionalista, semmilyen formában. És ennek oka és jelentősége van, ha meg akarjuk érteni az eddigi közmegegyezéseket és a mostani változásokat.

Címkék: liberalizmus nacionalizmus mainstream USA EU Európa Németország Kelet-Európa Egyesült Államok V4


’17 feb
10
07:01

A „halódó” Nyugat és a „lejárt” liberalizmus védelmében

Írta: Benderik

halodo_nyugat.jpg

 

Sokan jövendölik manapság a feslett nyugati liberalizmus végét. Hogy a kivénhedt oroszlán ideje lejárt, karmait már manikűrözteti.

S épp' minap akadtam egy a lényeget jól megragadó, a Mandineren nemrég megjelent írásra (Agent Ungur: Felbomlik egy világrend) melynek beidézném pár mondatát:

„A nyugati liberalizmus ugyanolyan doktriner ostobaság volt, mint a kommunizmus. Saját nyelvezettel, hitvilággal, aminek semmi köze a valósághoz, az ember valódi természetéhez. Hogy az ember akarja a történelmet, akarja a hitet, akarja a vért és verejtéket. Az a Mátrix, ami ezt nem adja meg, megsemmisül.”

Középső mondata gyönyörű. Jól megragadja, amit én itt úgy szoktam emlegetni, hogy az emberi természetet a szenvedély irányítja, így a Történelem útkereséseiben sose képes egy végletes megoldásból szép apró lépésekkel eljutni az arany középútra. Csak a végletek közötti vad ide-oda csapkodással (és sok vérrel) tud haladni. És ha már el is jutott a jóba, ott se tud sokáig nyugton ülni, mert az langyosan unalmas, és nincs benne tűz, amiben lelkesen eléghet.

Az épp' vonagló nyugati liberális jóléti társadalom tényleg egy véglet volt (és van). Kicsit túlhajszolta a píszít, el is kényelmesedett, és nagyrészt ezekből fakadóan folyton alulmarad az olyan friss és kevésbé finom(kodó) modorú feltörekvőkkel szemben, akik egyre nyugodtabban húzkodják bajszát. Hímeznek, hámoznak, s úgy érzik, most aztán jól odamondtak, mikor egy ifjú oroszlánkölyök megpöcköli az orrukat. Ilyenkor ők mondanak valami olyan finoman burkolt elítélő diplomáciai mondatot, amibe egykor belesápadtak volna a falak; ma már viszont politikai elemző kell, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony súlyos célzás volt arra, hogy rosszallják a dolgot.

Az orosz elnök zseniális taktikázásai, ami ellen alig tudnak fellépni, a gazdasági válságban tohonyán evickélés már élezték a helyzetet, és a válság miatt elszegényedők tömege, meg a menekültek/migránsok (ízlés szerint) ekkora áradata már olyan, ami a  torkukon akadt, és egyelőre nem látszik, lenyelik, visszaköpik vagy belefulladnak.

Csakhogy.

És ez egy súlyos csakhogy.

Mert sok benne a látszatelem. Ami a mélyére ásva nem pont az, aminek látszik.

Címkék: történelem populizmus társadalom szabadság liberalizmus demokrácia béke jólét Nyugat


’17 feb
9
12:31

A mutogatott életről és a tobzódó nyájasságról

Írta: batiszkáf

beyonce_2_1.jpg

Van-e elképesztőbb − és egyben rémületesebb  jelenség, mint a kiberteret időről-időre elárasztó tömegszeretet? Legutóbb éppen a Beyoncé Knowles méhében zajló események nyomán szabadult el a nyájasság; mint megtudtuk, a népszerű táncdalénekesnő vonatkozó Instagram-posztja kevesebb mint huszonnégy óra alatt hétmilliónál is több lájkot vonzott be, ezzel pedig konkrétan rekord dőlt meg.

Őszintén sajnálom a Beyoncé-ikreket, nem csak azért, mert a szülők köreiben dívó szokásokat ismerve előreláthatólag valami egészen lehetetlen nevet kapnak majd (megérzésem szerint valahol a Farostlemez - Plenárisülés vonalon), hanem mert ennyi kedvesség egy egész kistérséget képes volna elpusztítani, hát még akkor a zsenge magzati szervezetre milyen hatással lehet. A nyilvánosság alaktalan, szentimentális démonát a pocaklakók közelébe engedni körülbelül annyira felelősségteljes dolog, mint Bacardi Colával bevenni a napi Contergan-adagot.

De hát nem én vagyok a várandós Beyoncé, hogy ezen merengjek; én az okoskodó néző vagyok, aki mondani se kell a figyelmemmel magam is hozzájárulok a tobzódó illetéktelenséghez.

Címkék: tech élet társadalom valóság életmód idea nyilvánosság közösségi háló Facebook Beyoncé celebipar


’17 feb
9
12:11

Turáni gondolat: elitizmustól a szittyológiáig

Írta: Redakció

turan.jpg

Honnan jön a turanizmus? És hogyan érkezett Magyarországra? És miként lett az elit körök hobbijából lila fantaszták tévtana? Nem magyar jelenség, hogy igazolhatatlan testvériséget és ősöket keresünk: máshol is népszerűek lesznek az ilyen elméletek, például az ukrán-szkíta rokonságé – amint felüti fejét a válság. A Mathias Corvinus Collegiumban jártunk, ahol neves történészek adtak stand up comedy-be is beillő előadást a turanizmus mibenlétéről.

Bár 1920-ban szervezetileg háromfelé szakadt a turanizmus, meglepő, de egészen 1945-ig nem voltak meg azok a törésvonalak, amelyek ma oly' jellemzőek. Addig a turanisták között szép számmal voltak például finnugristák is.

Ez 1945-ben változott meg, amikor utóbbiak folytathatták tudományos tevékenységüket, a berendezkedő diktatúra viszont egyaránt elnyomta vagy emigrációba kényszerítette a mainstream turanistákat és a fantasztákat, a turáni egyistenhívőket, a „szittyológia” (copyright Sárközy Miklós) dilettáns képviselőit.

Minthogy a tiltott gyümölcs mindig édes, az emigrációban e dilettánsok által írt sumer-magyar fejtegetések legitimációt kaptak az elnyomástól, „ha Kádár tiltja, biztos igaz”-alapon, a rendszerváltás után pedig hihetetlen népszerűségre tettek szert.

Stumpf András tudósítását Történelem.mandiner oldalunkon olvashatják.

 

Címkék: történelem tudósítás eszme eszmetörténet turanizmus Mathias Corvinus Collegium Kelet keleti nyitás Ablonczy Balázs


’17 feb
8
13:01

Fa Nándor: egy másik Magyarország hőse

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

spirit.jpg

Olyan ez, mint a friss tengeri szellő egy áporodott szobában. Mint egy hűvös vízpermet a tikkadt arcunkba. Mint egy kilátó, amiből a Föld túloldalára látsz − onnan meg vissza.

Fa Nándor 93 nap alatt a saját tervezésű és építésű, Spirit of Hungary nevű hajóján megkerülte a Földet az extrém Vendée Globe vitorlásversenyen, nyolcadikként érve a célba. Ő egyébként az első külföldi, nem francia vitorlázó, aki teljesíteni tudta a Vendée Globe-ot a kilencvenes évekbeli első indulásakor.

Óriási teljesítmény és siker, egy igazi hőstől és példaképtől.

És egy tükör is, Magyarország valósága elé tartva.

Címkék: élet szabadság vitorlázás teljesítmény Fa Nándor


’17 feb
8
12:01

Nem nyilatkoznak az olimpiapártiak – Ilyen ország pedig nincs CDXII.

Írta: Stumpf András

olimpia_bp.jpg

Pörög a NOlimpia-kampány, átrendezi még a balos pártok sorait is. Másfél hét maradt már csak a népszavazás kiírásához szükséges 138 ezer hiteles aláírás összegyűjtésére, amikor tegnap már az MSZP is kapcsolt, kitelepült, 20 helyen gyűjt. Épp ezt követelte a párttól a momentumos Hajnal Miklós a múlt héten.

„Ahogy az LMP is standol, gyűjt, a szocialisták is megtehetnék. Ez lenne cselekvés. A sajtótájékoztató nem cselekvés”mondta az akciót szervező Momentum Mozgalom elnökségi tagja a Mandinernek.

Mi, felelős újságként minden felet meg kívántunk hallgatni. Meg is kerestük a Budapest 2024 sajtósát, interjút kérve valamelyik hozzáértő olimpiapárti illetékestől. 

A válasz: persze, nagyon szívesen beleállnak a vitába. Többen is hajlandók keményen érvelni az olimpia mellett. 

Majd február 20. után.

Ugyanis amíg nincs eredmény népszavazás-ügyben, senki nem nyilatkozik.

Címkék: olimpia ilyen ország pedig nincs Budapest olimpia 2024