Kommentszűrés
’14 okt
24
11:11

Brüsszel ostoba moszkvázása − Ilyen ország pedig nincs CDV.

Írta: TuRuL_2k2

szovjet_katonai_parade_moszkvaban_560.png

Október 23. alkalmából Kövér Lászlóval készített portréinterjút az Echo TV. A házelnök ebben többek közt a Tavares-jelentésről, Brüsszelről és az Európai Unió jövőjéről is véleményt mondott:

„Tehát ők azt gondolják, hogy ezeket a magatartási szabályokat ők lediktálhatják, tehát e tekintetben Brüsszel engem valóban Moszkvára emlékeztet. Moszkvában volt szokás az, hogy a szocialista tábor pártfőtitkárait néha összehívták és kiadtak közös nyilatkozatokat, amelyben adott esetben '68-ban Csehszlovákiát, később Lengyelországot megrendszabályozták, hogy mit szabad és mit nem, és hogyan kell viselkedni a csehszlovák, a magyar, a lengyel elvtársaknak. Azt gondolom, hogy ha ez az Európai Unió jövője, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hogyan kéne ebből szépen lassan, óvatosan nekünk kihátrálni. De azért én meg vagyok győződve arról, hogy ez nem az Európai Unió jövője, ez egy rémálom, amit persze néhányan komolyan gondolnak.” 

Címkék: 1956 ilyen ország pedig nincs EU Kövér László Brüsszel Moszkva Szovjetunió


’14 okt
24
07:01

A huszonötös csapdája − Velünk élő rendszerváltás XIII.

Írta: Redakció

rendszervaltas_11.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Berkitől Berkiig: a huszonötös csapdája

Pető Péter, a Népszabadság munkatársának írása.

peto_peter_1.jpgAmikor e szöveget írni kezdtem, Berki Krisztián úgynevezett celebnek, valóságshow-hősnek, korábbi FTC-vezérnek 212 573 rajongója volt a Facebookon. Amikor Szűrös Mátyás 1989. október 23-án kikiáltotta a köztársaságot, nem volt még egy sem. A nullának megannyi objektív oka van: a közösségi média akkori hiátusa, a bulvárhérosz – már csak életkorából is fakadó – visszafogott ismertsége, továbbá a hazai közélet lájkipari forradalmat megelőző korszakának kultúrája.

E felvezetés lehetővé tenné, hogy azonnal kesergős múltidézésbe forduljunk, hogy tudniillik, amikor a futballválogatott még Izlandtól kapott ki, nem pedig Észak-Írországtól, a kocsmákban nem volt wifi, a munkának volt becsülete, és a muhi csatát követően nem azt kommunikálta Habony Árpád, hogy Magyarország jobban teljesít.

Ám az utóbbi huszonöt év, a rendszerváltás, a harmadik köztársaság és az azt követő nemzeti együttműködési időszak lényegileg totális csődje nem ok a feltétel nélküli kapitulációra. Már csak azért sem, mert akadnak e periódusnak elvitathatatlan eredményei. Például nem dolgoznak a III/III-as ügynökök, nincs áruhiány, szabadon lehet mozogni, sok határon meg sem kell állni, az ellenzéki lapokat meg egyelőre nem Aczél György és/vagy L. Simon László és/vagy Szanyi Tibor szerkeszti.

Igaz, e jótétemények mellett sem oktalan politikai hanyatlástörténetként tálalni az eltelt emberöltőt. Hiszen az 1990-ben alakult Országgyűlésben ott üldögélt Szabad György és Tamás Gáspár Miklós, Csengey Dénes és Tölgyessy Péter, Bod Péter Ákos és Bossányi Katalin, Elek István és Solt Ottilia. Innen jutottunk el az ismeretlen forrásból vagyonosodó, mentelmi jog és házastársi vagyonnyilatkozat mögé bújó képviselőnek becézett közéleti tréfákig, bissau-guienai útlevelekig, arrogáns kiskirályokig, akik kamera láttán némasági (értsd: gyávasági) fogadalmat tesznek, meg a valakinek öltöző senkikig, akiknek komplett karrierjük nyugszik azon, hogy még sohasem gondoltak semmit.

Címkék: történelem 1989 társadalom rendszerváltás Pető Péter Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
23
14:41

Józsefváros és '56: a történelem sűrűjében

Írta: TuRuL_2k2

Kiégett villamos a későbbi Reakció-szerkesztőség előtt

A Rádió. A Corvin-köz. A Köztársaság tér. Egyikhez sem kell tíz percnél többet sétálnom, ha elindulok itthonról. Ha végigtekerek a Bérkocsis vagy a Vas utcán, körülvesz a történelem: még ma is számos homlokzat őrzi '56 golyózáporos őszének emlékét. A fenti fotóra a Fortepan '56-os archívumát nézegetve akadtam rá. A kép a József körúton készült, a Rákóczi téri villamosmegállóban – a kiégett villamos mögött, a bal felső sarokban látható (erkélyes) első emeleti lakásban működött a Reakció című havilapunk szerkesztősége. Korábban az UFi is a Józsefvárosban, a Baross utcában talált otthonra, a Reakció pedig a Rákóczi tér elhagyása után is maradt még a VIII. kerületben, a Múzeum utcában. 

A Fortepan '56-os fővárosi fotói közül minden második-harmadik Józsefvárosban készült, ezek közül álljon itt néhány kedvencem:

Címkék: történelem 56 1956 Józsefváros Reakció UFi


’14 okt
23
07:01

Nyolcvankilenc-tizennégy − Velünk élő rendszerváltás XII.

Írta: Redakció

1989.jpg

A Vasfüggöny bontása (Fortepan)

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

’89-14

Petri Lukács Ádám írása

petri_lukacs_adam_1.jpg'89-14: Meghalt a papám, a mamám.

Sokan még, akik a gyerekkorom voltak.

Két barátom öngyilkos lett.

Családi orvosunk öngyilkos lett.

'89-14: Megszülettek a gyerekeim. Simon, Sámuel.

'89-14: '89: 16 éves vagyok. Egyik szobában a Magyar Narancs szerkesztősége, a másikban a Fidesz, újságot készítünk. Sokat írok az ÉS-be is, még az előtérbe kiterített kefelevonatokon javítjuk a nyomdahibákat. Kardos G. György szeretetétől  övezve, a rendkívül öreg (olyik már harminc is elmúlt) fideszes fiúk társaságától magam is felnőttnek képzelve magam, a csoda részeseként élem a napjaim.Végre valami, amiből nem hagytak ki: '48, '56 megannyi kedves olvasmányom, de nem lehettem ott.

Első szerelmemmel a Cenkhegy utcában egy Kolbászka nevű görény társaságában alszunk, akit a lakással együtt rám bízott barátom, aki elment felfedezni Kínát.

Kimegyünk a Fidesz-irodából az erdélyi forradalomba Baráth Gergővel, a gyógyszereket a Kútvölgyi Kórház főigazgatójától, nagyszüleim barátjától, az én fülorvosomtól kapjuk; akár csak a később a gépfegyvert lóbáló román katonákkal szemben életmentőnek bizonyuló, francia nyelvű, sok pecsétű papírost is missziónkról. Heckenast Ottó doktor. Ő sincs már.

Havonta járunk Berlinbe, a szabadság mindenütt. Napközben sok ember, este sok ember. A barátaim, Hold, Tilos az Á, tévedésből hozzám vágott UVA ösztöndíjjal világfelfedezés. Közben cellux-szal tanulok a rádióban vágni, zölden vibráló monitoron újságot írni. De csak a végtelenített bulik közé ékelve, mellesleg. Hajnalban alszom bele a könyvembe.

Címkék: élet család 1989 társadalom szabadság demokrácia rendszerváltás diktatúra 2014 Petri Lukács Ádám Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
22
16:31

Amerika visszainteget

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

amerika.jpg

Mivel a mostanában napról napra egészségesen cseperedő amerikai-magyar diplomáciai konfliktust az elvileg azt okozó tények közzététele helyett, khm, versengő narratívák jellemzik; gondoltam, összegyűjtök pár tényadatot a két félről, kommentár nélkül.

Terület, népesség, GDP, életminőség, oktatás, tudomány, hadászat, rezsicsökkentés, satöbbi.

Innen szép diplomáciai játszmát nyerni!

Címkék: politika diplomácia konfliktus külügyek USA Magyarország Egyesült Államok


’14 okt
22
10:01

Huszonöt évünk elszelelt − Velünk élő rendszerváltás XI.

Írta: Redakció

rendszervaltas_13.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Huszonöt évünk elszelelt

Pákozdi Imre írása.

pakozdi_imre.jpg A Mandiner megtisztelő felkérésére nehéz nem közhelyektől hemzsegő cikket írni. Egyetlen biztos módszer lenne erre, mégpedig a pozitívumok hangsúlyozása. Ezt ugyanis senki nem teszi, ilyet magyar publicista nem csinál, ez nemzetkarakterológiai nonszensz volna. Búsulós, kárálós, dühösködő, keseredésre hajló nép vagyunk, lételemünk a panaszkodás, dagonyánk a mélakór. Mégis, ha belegondolunk, vannak komoly eredményeink, úgyhogy belevágok, témám a gazdaság.

Jól indultunk, mert bár 1990-ben szinte leállt a magyar ipar és megroppant a mezőgazdaság, az Antall-kormány időszakában több működő tőke jött hozzánk, mint a többi, volt szocialista országba együttvéve. A működő tőke nagy része azonban nem zöldmezős beruházásra, hanem privatizációra ment: a privatizációs hányad 1994-re elérte az 50 százalékot. Ennek oka egyrészt az akkori kormány illúziókkal teli gazdaságpolitikája, a régi vállalatvezetők iránti bizalma, másrészt e vállalatvezetők kontraszelektált, tehetségtelen és korrupt hada volt.

Címkék: gazdaság történelem 1989 társadalom rendszerváltás privatizáció Velünk élő rendszerváltás Pákozdi Imre


’14 okt
22
08:19

150 forint internetadó minden megkezdett gigáért − Ilyen ország pedig nincs CDIV.

Írta: TuRuL_2k2

ncore_internetado.png

A 2015-ös adócsomagról szóló előterjesztésben szerepel a következő, az internet adóztatását megalapozó sor: „(3) Az adó mértéke a 4. § (2) bekezdése szerinti adóalap esetén 150 Ft/megkezdett gigabyte.”

A megkezdett gigabájtonként 150 forintos adó elképesztően brutális. Akkor is brutális, ha lesz felső korlátja a havi adótehernek – a kormány által benyújtott előterjesztésből ez jelenleg nem következik, mivel a módosított 2012. évi LVI. törvény is csak hívószámokkal és hívásokkal, üzenetekkel összefüggésben fogalmaz meg plafont:

Címkék: költségvetés ilyen ország pedig nincs internetadó Fidesz rezsicsökkentés


’14 okt
21
18:18

Tilos Rádió: Civil és közszolgálati

Írta: TuRuL_2k2

tilos_radio_560.png

A Tilos Rádió adta hírül, hogy az NMHH Médiatanácsa érvénytelennek nyilvánította a 90.3 Mhz-es frekvenciára benyújtott pályázatukat. A döntést két hiányossággal indokolta a Médiatanács: nem volt megfelelő az első három havi működés fedezetére vonatkozó pénzügyi igazolás, illetve a pályázat digitális változata nem tartalmazta az áthúzott üres oldalakat, hiába volt ez előírva.

Bár a médiatanácsi döntésről beszámoló sajtóhírekből ez jellemzően nem derül ki, a Médiatanács pályázati felhívásának 1.9.4.3. pontjából teljesen egyértelműen szerepel, hogy – ha van értelme, ha nincs – az áthúzott oldalakat is be kellett volna szkennelni:

„1.9.4.3. A másolati példányoknak az eredeti példánnyal azonos tartalmúnak kell lennie, azaz tartalmazniuk kell az eredeti pályázati ajánlat valamennyi oldalának (beleértve az áthúzott üres oldalakat is) fénymásolt vagy szkennelt változatát.”

Ami a pénzügyi igazolás érvénytelenségét illeti, ott az volt probléma a bírálók szerint, hogy egyrészt az egyéves működésre tervezett 22.595.000 Ft negyede, azaz 5.648.750 Ft helyett csak 5.400.000 Ft-ról szólt; másrészt azt sem a pályázatban előírt, a 2009. évi LXXXV. törvény 21. §-ában meghatározott elkülönített pénzforgalmi számlán, hanem betéti számlán kötötték le (a Tilos szerint azért, mert a bankjuk nem is hallott még efféle elkülönített számláról).

Címkék: NMHH Médiatanács Tilos Rádió


’14 okt
21
07:01

Képzelt párbeszéd Krassó és Wittner között − Velünk élő rendszerváltás X.

Írta: Redakció

barikad.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

 

Képzelt párbeszéd Krassó György és Wittner Mária között 2014. október 23-án

Lovas István írása.

lovas_istvan_1.jpg„Megfogadtam, ha élve kikerülök, akkor azokat az embereket, - Erdős, Vásárhelyi, Bauer, Pető, Décsi -, akik részesei és okozói voltak a letartóztatásomnak és megveretésemnek, bármilyen módon, de megölöm.” (Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek…ISBN 0 958818479. Fairfield, N.S.W. Ausztrália. 1996. 109. oldal.)

„Itt egypárti diktatúra van.” (Naponta többször elhangzó balliberális véleményformálói és betelefonálói zsolozsma a Klubrádió nevű „világhírű” gettórádióban is.)

Azt álmodtam, hogy  feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt. (Fiatalabbaknak: Krassó György hat évet töltött az ’56-os  forradalom után a börtönben úgy, hogy bátorságával még ott is kitűnt rabtársai közül. Wittner Máriát azért ítélték első fokon halálra, mert részt vett e szabadságharcban, amely ellen a mai Németország ünnepelt hőse, Horn Gyula, Magyarország későbbi, szabadon választott miniszterelnöke emelte fel géppisztolyát.)

Az 1991-ben meghalt Krassó megkérdezi Wittner Máriát, hogy tart-e még az 1990-ben megkezdődött szabadság kora? „Igen”, feleli Wittner, aki két cikluson át a Fidesz országgyűlési képviselője is volt.

Krassó, rámutatva a német megszállást ábrázoló emlékműre, azt kérdezi: „Mik ezek a kövek, képek, óriástükör és feliratok a szobor körül?”

Címkék: történelem 1989 szabadság rendszerváltás diktatúra Lovas István Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
20
07:01

Banalitások 1989-ről – Velünk élő rendszerváltás IX.

Írta: Redakció

rendszervaltas_111.jpg

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Banalitások 1989-ről

Tamás Gáspár Miklós filozófus írása.

tgm.jpgMagyarországon a rendszerváltás 1988-ban és 1989-ben ment végbe, 1989 őszére már minden eldőlt. Teljesen és maradéktalanul. 1989-et ünnepeljük – már aki ünnepli –, mert a miénknél fontosabbnak tekintett országokban (Kelet-Németországban, Csehszlovákiában, Romániában) akkor történtek a legfontosabb dolgok, és a nemzetközi politikai emlékezet és historiográfia nem törődik olyan apró részletekkel, mint félreeső kisebb helyek eseményei: mi pedig alkalmazkodunk ehhöz – s ahelyett, hogy a saját történelmünket illetően a saját történelmünkhöz ragaszkodnánk, ürügyeket hozunk föl rá, hogy miért kell nekünk is a huszonötödik évfordulóra emlékezünk, amikor ez valójában a huszonhat és feledik. Ráadásul október 23-a egy évforduló évfordulójának az emléknapja: színtiszta agyalágyultság.

Sebaj.

A magyar történelem egyik emblematikus figurája, akiről könyvek százai szólnak, s akiről képek és szobrok százai készültek – Dózsa György – valószínűleg soha nem is élt, mindenesetre nem tudunk róla semmi megbízhatót (az égvilágon semmit), ez azonban nem zavarja „a nemzeti emlékezetközösséget” abban, hogy évszázadok óta fantáziáljon róla, noha már a XIX. században is világos volt, hogy puszta fantom.

Miért ne folytatnók ezt a hagyományt?

Én magam aktív és a lehető legnyilvánosabb, ún. vezető részvevője voltam „az eseményeknek”, de mivel a rendszerváltásban betöltött vezető szerep mítoszáért viaskodó mai ideológiai frontok egyikéhez sincs szerencsém tartozhatni, ezért tanúként hála Istennek nincs rám szükség – ez csakugyan szerencse, hiszen az emlékezet csalóka, másrészt meg azért sok mindenre pontosan emlékszem, ami zavarba hozhatná a „konszenzus”, azaz a történelmi manipuláció (szokás szerint) szorgalmas dolgozóit.

Címkék: közélet történelem 1989 társadalom szabadság demokrácia rendszerváltás Tamás Gáspár Miklós Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
18
16:01

Ólombábel − két magyar fantasy-regényről

Írta: pinter.bence

babel_fiai.jpg

Hallottam egy bloggerről, aki azt tűzte ki maga elé olvasási programként, hogy felváltva olvas férfi és női szerzőket. Egy pillanatra elgondolkodtam: ezt a szempontot még eszembe sem jutott figyelembe venni. Megnéztem, milyen arányban olvasok női szerzőket. 2010: egy a huszonnyolcból; 2011 nulla az ötvenből; 2012: négy az ötvenkilencből; 2013: kettő a hatvanból.

Nem tudom, az aránytalanságot mi magyarázza. Talán az, hogy preferált műfajaimban (sci-fi; krimi) többségben vannak a férfiak, talán valami más. Mindenesetre mintha csak erre a rövid magánkutatásomra reflektálna: az Olvasás Éjszakáján, azaz ma, szombat este a Gabo Kiadó a nők és a sci-fi viszonyáról szervez előadást a kiskörúti Alexandrába. Az esten Moskát Anita és Kleinheincz Csilla, a kiadó két szerzője Álmodnak-e az androidok patriarchális jövőről? címmel kalauzolja a nézőket egy „vetítéssel egybekötött utazáson”. Most bemutatjuk a két szerző könyvét, az Ólomerdőt és a Bábel fiait.

Címkék: sci-fi kultúra irodalom fantasy Kleinheincz Csilla Bábel fiai Ólomerdő Moskát Anita


’14 okt
18
07:01

Magyarország romlásáról − Velünk élő rendszerváltás VIII.

Írta: Redakció

rendszervaltas_3.jpg

Szerencs cukorgyárának hűlt helye

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Magyarország romlásáról

Farkas Attila Márton kulturális antropológus írása.

farkas_attila_marton.jpg„De Magyarországon mindig ugyanaz történik. Mindegy, hogy itt milyen kormányzat van. (…) Vezérelv: mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. (…) Ami Magyarországon történik, annak semmi köze a bolsevizmushoz, ahogy a húszas években semmi köze sem volt a keresztény nemzetiességhez, később a fasizmushoz. (…) Nem lehet itt semmit a fehérekre, vagy a vörösekre hárítani. A lealjasodásnak minden kedvezett és semmi egyéb nem volt, mint lealjasodás.” (Hamvas Béla: Interview)

 

1989-re már agonizált a Szovjetunió. A nagyhatalmak megegyeztek, a korábbi hódító kivonult, a hidegháború győztesei elfoglalták a térséget, s ennek részeként Magyarország, ami természetesen mint mindig, most is a vesztesek oldalán volt, nyugati befolyási övezetbe került. Ezt nevezzük rendszerváltásnak, és erre barkácsoltak össze mindenféle ideológiákat és politikai kultuszokat.

A magyar nép jó részének semmi köze nem volt az egészhez. Nem érdekelte az antikommunizmus, hiszen aki tehette, belépett a pártba vagy a KISZ-be, persze nem elvből, a többség még csak nem is karrierizmusból, hanem mert ez volt a kívánalom, a norma, mint régebben a templomba járás. Nem érdekelte az ősmagyarság, a Szent Korona, nem érdekelte Trianon és az elszakított nemzettestrészek sem, az erdélyi magyarokat lerománozta, és inkább attól tartott, ha a románokkal rosszba’ leszünk, nem lesz alkatrész a Dácsiához. Nem érdekelte a szabadság, főleg más népeké nem. „A lengyelek menjenek el inkább dógozni, ahelyett hogy sztrájkolnának” – ez volt az általános vélemény a Gdanskból kiindult eseményekre a nyolcvanas évek elején. '56 pláne nem érdekelte, mert azt már elfelejtette, illetve azt tanulta, hogy ellenforradalmi lázadás volt (még a rendszerváltás idején is egy felmérésben a megkérdezettek 50 százaléka így nyilatkozott). Az idősebbek egyébként is hatalmas tömegben üdvözölték '57 május elsején Kádárt, akit a magyar társadalom túlnyomó része a hatvanas évektől a nép jóságos uralkodójaként ismert el.

„Addig jó nekünk, amíg Kádár él” – ez a gyakorta hallott mondás határozta meg évtizedekig a „kisember” gondolkodását. Ami egyrészt érthető, hiszen a kádári érában már nem söpörték le a padlást, nem volt tömeges kivégzés, kényszermunka és csengőfrász, nem volt háború és polgárháború sem. És ha nagyon őszinték akarunk lenni: végső soron igazuk lett.

Addig volt jó nekik, amíg Kádár élt.

Címkék: 1989 jobboldal társadalom szabadság demokrácia elit rendszerváltás baloldal politikai korrektség PC NER Farkas Attila Márton Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
17
15:01

Egy kannibál levele az üst mellől

Írta: aristo

csenyete.jpg

„Az a személy, aki kívül áll minden hagyományon, híján van a vizsgálódás racionális forrásainak, s ezzel az ama kérdésre irányuló vizsgálódás forrásainak is, hogy mely hagyományt ésszerű előnyben részesítenie.” (Alasdair MacIntyre)


Tisztelt Lányi András!

Mindenekelőtt örülök, hogy válaszával megtisztelt. Higgye el, nekem ugyanolyan jó okom van kilétem leplezésére, mint Önnek arra, hogy ne tegye ezt. Úgy vélem, nem annak van jelentősége egy interneten folyó vitában, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond. Egyébként elmondanám, hogy nekünk, kannibáloknak, szokásunk álneveket választani: így csaljuk az üst közelébe a hittérítőt. De félre a bukolikus népi örömök taglalásával, térjünk a lényegre.

„Aki a rendszerváltozást megelőző fél évszázadban egyszer se volt üldözött vagy üldöző, vagy felváltva mindkettő, az nem Magyarországon élte át ezt a korszakot.” Mélyen egyetértek e megállapításával, azonban a probléma – meglátásom szerint – nem az üldözöttekkel van, hanem az üldözőkkel. Voltak ugyanis üldözők, akik a hóhér kötelén végezték, és voltak, akik kiemelt nyugdíjban; voltak rablók, akiktől elvették, amit raboltak, meg azt is, amit nem; és voltak rablók, akik privatizálhatták, amit annak idején elraboltak. Ez pedig egy mégoly utilitarista igazságosságfogalom szerint sem helyes. Pontosan ez az újonnan kialakuló tradíció – a következményeknélküliség – az, ami talán legtöbbet árt napjainkban, bár éles a verseny.

Hogy mindezt „értelmiségiként” kellett volna megbeszélni? Nos, úgy történt. Tökéletesen úgy beszéltük meg, ahogyan az elvárható attól az értelmiségtől, akit a Kádár-rendszer nevelt fel. Félve és zárójelben jegyzem meg, hogy a kommunista pártvezetésnek, sőt a belügyi vezetésnek is a nagyobb része értelmiségi volt. A feladat – nagyobb nem is lehetne – az, hogy új értelmiséget neveljünk fel, ennek viszont elengedhetetlen része a versengő történelmi narratívák megléte. Csukott szemmel kell élnie annak, aki nem látja: a fiatalok szívének megnyerése a tét. Hogy mindez többnyire általános vicsorgás közepette, aljas eszközökkel zajlik? Mit várt? A farkasok farkasmódra viselkednek, a békegalambot például egyből megeszik.

Címkék: közösség vita társadalom demokrácia rendszerváltás falu


’14 okt
17
07:01

Az illúziók elvesztése után − Velünk élő rendszerváltás VII.

Írta: Redakció

rendszervaltas_6.jpg

Duna-tüntetés, Kossuth-tér, 1989 (Fortepan)

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Az illúziók elvesztése után

Körmendy Zsuzsanna, a Magyar Nemzet szerkesztőjének írása.

kormendy_zsuzsanna_1.jpgAz elmúlt huszonöt év legfontosabb ténye, hogy az életünk része volt. Ez meglehetősen semmitmondó állításnak tűnhet, de talán kulcsot adok hozzá, ha melléteszem azt a mondatot, hogy a Kádár-rendszerben megélt egyetlen évtizedről sem éreztem, hogy az életem része lett volna.

És tévedés azt hinni, hogy ez csak az értelmiségre volt érvényes. Nem tudom, ma még létezik-e Munkás cigaretta, de annak a felső részén a cigarettapapíron volt egy parányi rajz, amely egy gyárat ábrázolt. A munkásöntudat a nyolcvanas években abban nyilvánult meg, hogy aki ezt szívta, az gondosan úgy tette szájába a cigarettát, hogy a mintázat legyen közelebb a szájhoz, mondván: „előbb a gyár égjen, aztán a munkás”.

Volt egy ideológiailag kegyetlenül determinált társadalmi lét és volt az egyén élete, és a kettőt nem lehetett összekötni. Nem volt a kettő közt semmilyen valóságosnak, szervesnek mondható összefüggés. Egyszerűen bele voltunk vetve egy társadalomba, amelyhez nagyon kevés közünk volt, amelynek a céljait nem hittük el, és az eszközeivel folyamatosan nem tudtunk azonosulni.

Mindez 1989-ben távlatait tekintve megváltozott.

Címkék: politika gazdaság történelem 1989 jobboldal társadalom rendszerváltás baloldal Fidesz Körmendy Zsuzsanna Velünk élő rendszerváltás


’14 okt
16
15:01

Válasz valakinek − Lányi András

Írta: Redakció

falu.jpg

Lányi András reagálása szerzőnk, Aristo felvetéseire.

*

Köszönettel tartozom névtelen bírálómnak, aki sorra rávilágított a Mandineren megjelent cikkem legkényesebb pontjaira. Élek az alkalommal, hogy amennyire tőlem telik, homályos vagy megalapozatlan kijelentéseimet érthetőbbé tegyem. Ezért, életemben először, válaszolok egy névtelen levélre.

Tudom, hogy a nyilvánosság előtt inkognito megjelenni a netizenek számára olyan természetes, mint kannibálnak az emberevés, a távoli utazó számára azért ez különös, barbár szokás marad.

1. Nem sérelmeztem, csak fájlalom, hogy 1989-ben nem vettük észre „a hagyományt hordozó intézmények és csoportok” (jó homályos, mi?) traumatizált állapotát. Tudja, kedves Ismeretlen, az első szabad választás évében én a Duna-mozgalmaktól eltávolodva – azt hittem, ezt most már bátran a politikusokra hagyhatom – visszamentem írónak, és hamarjában egy kötetnyi történelmi esszét hoztam össze. Nem olvastam még, de éreztem Alasdair MacIntyre igazát, aki szerint „a megfelelő hagyományérzék azoknak a jövőbeli lehetőségeknek a megragadásában nyilvánul meg, amelyeket a múlt a jelen számára elérhetővé tett”, s hogy a jövőnek „ha van meghatározható jellege, az a múltból származik”. Nálunk ezekben az években a félremagyarázott és kibeszéletlen, sebtében restaurált múlt roncsaiból épültek a bunkerek, amelyekből „urbánus” és „népnemzeti”, baloldali és jobboldali barátaim, sajnos, azóta is egymásra lövöldöznek. Kommunistáznak, fasisztáznak, zsidóznak, liberálisoznak, szentkoronáznak stb. Aki a rendszerváltozást megelőző fél évszázadban egyszer se volt üldözött vagy üldöző, vagy felváltva mindkettő, az nem Magyarországon élte át ezt a korszakot. Ezzel valamit kezdeni kellett volna, nem önigazolásra, karrierépítésre, mások feljelentésére és lebunkózására használni fájdalmas örökségünket. Ha már a rendszerváltoztatás nálunk értelmiségi belügy maradt, végezhettük volna értelmiségiek s nem belügyesek módjára.

Címkék: közösség gazdaság 1989 piac társadalom demokrácia rendszerváltás falu vidék Lányi András