Kommentszűrés
’16 ápr
29
11:31

Kizárja a globalizáció a nemzetállamot?

Írta: Redakció

vesztfalia.jpg

A vesztfáliai béke megkötése

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

 

A mai korszak az egymást kizáró értékrendek kora, s bármennyire is szeretnénk: az elkövetkező időszakban nemhogy közeledni nem fognak egymáshoz ezek az értékrendek, de megjósolhatóan még nőni is fog közöttük a távolság. Hogy miért? Azért, mert a mai kornak ez a fő tendenciája. De másképpen azt is mondhatnánk, hogy a liberális demokrácia belső mechanizmusából ez következik.

A liberális demokrácia ugyanis (s ebben nincs okunk kételkedni) lehetővé teszi, hogy emberek és embercsoportok nagyfokú identitásra tegyenek szert. Ezek az identitások azonban sokszor nagyon eltávolodnak egymástól, s olyannyira szembekerülnek egymással, hogy szinte lehetetlen közöttük valamiféle minimális konszenzust, sőt olykor beszélő viszonyt teremteni.

Címkék: nemzet liberalizmus demokrácia világ globalizáció állam ideológia nemzetállam


’16 ápr
28
19:41

Szóltál is, meg nem is

Írta: Redakció

negyed7negyed8.jpg

Bernáth Lackó és Szeles András írása

Válasz Böcskei Balázs és Békés Márton Előre szóltunk című cikkére.

 

„Aki hallotta, mondja, soha nem hagyjuk abba
újra szól ez a banda.
Aki kamuzik, hagyjad, mert van, aki bamba,
De te csak higgy az álmodban, és soha ne hagyd abba"
(Fekete Vonat: A város másik oldalán)”

 

A Böcskei-Békés szerzőpáros modoros és elitista nyelvezettel (ha máskor „előre szóltok” akkor légyszi olyan nyelven, amit a hozzánk hasonló egyszerű halandó is megért) támadta esszéjében a hétvégén rendezett Népszínház Karnevált, illetve a még mindig tartó Negyed7Negyed8 Fesztivált és tágabban értelmezve mindent, ami a nyolcadik kerület klasszikus világába újító szándékkal tolakodik be”. A szerzőpáros szemében olyan ördögtől valónak tűnik azt gondolni, hogy a nyolc az új hét, amilyen ördögtől való gondolatokra csak a liberális” szitokszóval címkézett emberek vetemedhetnek. De vajon van annak igazságtartalma, hogy megérkeztek a nyolcba” a dzsentrifikáció előörsei, ahogy Böcskeiék állítják? Korántsem.

Címkék: élet város társadalom életmód 8. kerület Józsefváros Budapest Békés Márton Böcskei Balázs Negyed7Negyed8 Fesztivál


’16 ápr
28
14:41

Uber? Betiltanám! – Tarlós István a Mandinernek

Írta: Redakció

tarlos_istvan_1.jpg

„A Fideszben is van néhány ember, aki mindenféle porokat szed a stílusomtól, de szeretném megnyugtatni: ez tudatos” – mondja Tarlós István a Mandinernek. Budapest főpolgármestere szerint vicces, hogy olyanok kritizálják, „akik irodalmi alapműveket sem ismernek, az interneten pedig olyan nyelvezetet használnak, hogy jutasi őrmesterek belepirulnának”. Tarlós beszélt az Alstom-szerződésről, Orbán Viktorhoz való viszonyáról, és arról is, hogy Lázár Jánosban értékeli, hogy nem alattomos. Interjúnkból kiderül: a főpolgármester a Mandinerről szerzett tudomást a Tütü bárról, amit aztán nyolcszor is felemlegetett Vitézy Dávidnak beszóló monológjában.

„A héten megkapták a kormánytámogatást a hármas metró felújításához. Újra beszélő viszonyban van a kormányfővel?

Ne túlozzuk el a dolgot! A sajtó egyik fele arra játszik egyfolytában, hogy Orbán Viktort próbálja démonizálni. Ehhez ugye engem kell gyengíteni, hiszen micsoda démon lenne az, amely nem tudja gyengíteni a főpolgármestert. A jobboldali sajtó meg mindig aggódik és gyanakszik. Jelentem: nem olyan súlyos a helyzet a miniszterelnök és a főpolgármester között.

Nem a kisujjunkból szoptuk: ön mondta év elején még az agglomerációs közlekedéssel kapcsolatban, hogy hátba szúrták, sőt, hogy emberileg csalódott Orbán Viktorban, meg hogy szégyellje magát az, aki ilyet tesz a szövetségesével.

Ezt pedig a miniszterelnök sem veszi rossz néven. Hízelgők mindig vannak, csak nem túl hasznosak és nem is szeretik őket. Én nem vagyok hízelgő típus, a miniszterelnök meg vagány. Ha valaki kiáll és megmondja egyenesen, amit gondol, ha keményen képviseli a rá bízott területet vele szemben is – ezt értékeli. Az agglomerációs közlekedés körül kialakult egy helyzet év elején, ez azóta változott. Az indulatom két lábon állt, amikor január elsejével visszavette az állam az agglomerációs közlekedést. Egyrészt abból fakadt, hogy miért nem tudjuk megoldani a budapesti közlekedés finanszírozását, másrészt tavaly egy fillér sem kaptunk az agglomerációs közlekedés működtetéséért az államtól, pedig annak biztosítása akkor is állami feladat volt. Volt néhány ember a kormányban, aki nem akarta, de a miniszterelnök végül akceptálta a felvetéseimet, az elvi vita tehát megoldódott.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú közlekedés metró taxi tömegközlekedés Fidesz Orbán Viktor Orbán-kormány Tarlós István Budapest Vitézy Dávid Uber


’16 ápr
28
07:01

Költségvetés: tartják még a jó irányt

Írta: Makk János

forint_2.jpg

A társadalom szemében nem sok jelentősége van a maastrichti kritériumoknak, vagy pedig annak, hogyan tologatja a kormány a költségvetés alrendszereit. Felejtsük el most a szakpolitikai és gazdasági elemzői szempontokat! Próbáljunk politikus fejjel gondolkodni és kizárólag a választókra koncentrálni! Csak ezután tegyük fel a kérdést: Miért is volt olyan fontos eddig a kormánynak a fiskális szigor? 

Ha az államot egy paternalista monstrumként képzeljük el, ami tulajdonképpen annyira nem is áll távol a valóságtól, akkor mint a társadalom tagjai, abban vagyunk érdekeltek, hogy adjon és, hogy nekünk adjon, ne másnak.

Ez egyfajta verseny a költségvetési forrásokért mint járadékokért, amely versenynek tulajdonképpen a szocialista kormányzás alatt nem igazán volt semmiféle korlátja. Voltak viszont győztesei és voltak örök vesztesei. A legnagyobb vesztes természetesen a kiszipolyozott, eladósított állam lett, amelynek az osztogatási képessége folyamatosan romlott. De vesztes volt az oktatás és vesztes volt az egészségügy is, mert úgy látszik, nem volt elegendő lobbierő ezekben az ágazatokban ahhoz, hogy elegendő forrást kapjanak a megújuláshoz és a fejlődéshez. 

Címkék: költségvetés Orbán-kormány


’16 ápr
27
14:21

Hajnal előtti sötétség? Elitkonferencia az elit kudarcáról

Írta: Redakció

orban_krisztian_1.JPG

„Hajnal előtt van a legsötétebb” – Orbán Krisztián a magyar elit kudarcáról

„A magyar elit megbukott 2010-ben, csak ezt senki nem vette észre” – szögezte le Orbán Krisztián közgazdász a Szeretem Magyarországot Klub által szervezett hétvégi Elit 2020 konferencián. A Moholy–Nagy Művészeti Egyetemen a magyar elit számos képviselője gyűlt össze, hogy szembesüljön saját erényeivel, hibáival – és lehetőségeivel.

A közgazdász szerint 2010 tragédiája, hogy Orbán Viktor akkor és ott körbenézve egy „totálisan megbukott rendszert” látott, ám sehová sem tudott nyúlni megoldásért. A politika ugyanis abból főz, amije van. Az elit által megszabott keretek között gondolkodik. Márpedig 2010-ben az elit nem tudott semmilyen ötlettel előállni. A vezérkar tehát improvizált. „Láttuk, mi lett belőle.”

Orbán Krisztián azonban úgy véli, a problémák gyökere egészen 1990-ig nyúlik vissza. Az „ősbűnt” ugyanis ekkor követték el. Ez szerinte a privatizáció, amelyet jobban el sem lehetett volna rontani – állította az előadó. „Magyarország akkor azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy ha nagyapádnak volt valamije és azt a magyar állam ellopta tőled, az pech.” A nyers kijelentést a közönség keserű, ám egyetértő kacajjal fogadta. A közgazdász szerint ez a tett különösen elfogadhatatlan, hiszen az ügyért – a tulajdonjog szentségéért – évszázadokkal korábban Rákóczi még szabadságharcot vívott.

Tudósításunk Orbán Krisztián előadásáról.

*

Elitváltás helyett mezcsere – Ungváry Krisztián és Feledy Botond a magyar elitről

Az elittel szembeni kritika csak önkritika lehet. Amikor kívülről érkezik a bírálat, az a forradalom, amely akasztással végződik” – jelentette ki Ungváry Krisztián a hétvégi Elit 2020 Konferencián. Magyarországon túl kicsi a merítési háló egy új elit kialakulásához, az elitváltást ezért néhány cserével és pár mezváltott játékossal tudjuk le – jelentette ki Feledy Botond, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora.

Tudósításunk a Feledy-Ungváry vitáról.

*

Szelényi: Az elit ne szűkítse, hanem tágítsa az emberek szabadságát!

Két rendkívül agresszív értelmiségi elitcsoport heccelte itt egymást a politikából megszerezhető pénzeket élvezve a rendszerváltás óta, és terrorizálta a társadalmat – mondta Szelényi Iván szociológus, akadémikus az Elit 2020 konferencián a hétvégén. Szelényi szerint az elitnek nem az a feladata, hogy megmondja népének, mi a helyes; hanem az, hogy alternatívákat mutasson be számára.

Tudósításunk Szelényi előadásáról.

Címkék: konferencia kudarc társadalom tudósítás demokrácia elit rendszerváltás Elit 2020


’16 ápr
27
08:51

Kannibálok, brüsszeli bandák, kiégett rocksztárok − Titanic '16

Írta: mcgregor

sarvirag.jpg

Hétköznapi flamandokat és bevándorló társaikat terrorizáló brüsszeli bandák. Atavisztikus törzsi bosszúk. Western kannibálok. Hátsó-amerikai, idétlen fehér fajvédők. És érzékeny családi és személyes drámák. Erős és zsigerekre ható a budapesti Titanic filmfeszt idei felhozatala. Filmszemlénk következik.

Címkék: film mozi kultúra Titanic Titanic Filmfesztivál


’16 ápr
26
09:01

Előre szóltunk

Írta: Redakció

jozsefvaros_1.jpg

Vendégszerzőink, Békés Márton és Böcskei Balázs esszéje

„Minden elmozdult a helyéről s most

mindennek új alapot kell vetnünk.”

(Kassák Lajos: Az igaz költőkhöz)

 

„A nyolc az új hét” – ez nem a Népszínház Karnevál jelszava (bár azé is lehetne), hanem a Negyed7Negyed8 Fesztivál beharangozója. Ha a szófordulatot gyártó digitális alpinista arra gondol, hogy a nyolcadik kerületben is hasonló, a helyi közösség organikusságát „paypass-szal mehet” kultúrába taposó gyarmatosítás, dzsentrifikáció, hunvaldiánus állagmegóvás, indusztriális ingatlan spekuláció, lakosságcsere („csóró” ki, fogyasztásképes, rendezett, pacifikált, polgárság „attitűdből” felmentett új „polgár” és airbnb-imperialista be), továbbá a kerület történetiségét betakaró fogyasztói kolonizáció fog érvényesülni, akkor esélyes, hogy lájkolva tapsol a (még) nem ott lakó, oda (még) csak szórakozni járó kozmopolita új „egyediség”. 

A „nyolc” eleve már a régi „hét”, amennyiben a fenti jelszó szerzője azt érti alatta, hogy a Józsefváros olyan, mint a hatodik és hetedik kerület körúton túli részei. De nem azt érti. Az ugyanis fel sem merül, hogy a hosszas történeti fejlődés, társadalmi harcok, a talpon maradás érdekében meghozott mérhetetlen egyéni és közösségi áldozat nyomán száz évig „nyolcnak” maradó „nyolc” pár év alatt ne essen el abban a háborúban, amelynek frontvonala egyfelől a határokon való átlépést poénból, üzleti érdekből és tiszteletlenségből szorgalmazók, másfelől azokat identitásuk és helybéliségük okán féltőn szeretők között húzódik.

Józsefváros földrajzi és mentális területére már most is gyakran behatolnak azok, akik oda bentről jönnek ki. Azokon a pontokon zajlik a határátlépés, amelyeken a legkönnyebb behurcolni a bulinegyed vírusát: a Madách tér visszavonhatatlanul átalakult, most a Népszínház utcán a sor, hogy szövevényes kulturális és szociális tradícióját feladva kopottságukban is méltóságos házai közé óvatlanul beengedje a homogenizáció jópofa erőit. 

Arra gondol tehát a tartalomfejlesztő, hogy a VII. kerület kulturális sokszínűsége beköltözik a nyolcadikba is, közvetlenül a Bérkocsis utcai kifőzde, az Auróra utcai rendelő végeláthatatlan beteglistái, a szürke szemmel járók, a lézengők, az egy négyzetméterre eső szotyizók versenyében legyőzhetetlen józsefvárosiak mellé. Mindezt kedveskedő kényszerrel és fesztiválnak szánt iránymutatással jelzi. De nem egy nyelvet beszélünk, nem egy helyre járunk: ti ott vagytok bent, mi itt vagyunk kint.

Címkék: élet kultúra város társadalom életmód urbanisztika 8. kerület Józsefváros Budapest Békés Márton Böcskei Balázs Ki!


’16 ápr
25
11:11

Állami hirdetések a Mandineren, 2015

Írta: Redakció

magyar_reformok_mukodnek_plakat.jpg

2012 óta minden évben nyilvánosságra hozzuk, hogy a Mandineren milyen értékben hirdettek állami intézmények, illetve állami (rész)tulajdonú cégek. Először a 2007 és 2011 közötti időszak hirdetési és szponzorációs bevételeit publikáltuk, amit aztán tavalyelőtt kiegészítettünk a 2012-es, aztán a 2013-as, majd tavaly a 2014-es adatainkkal.

Sajnos nincs olyan adatbázis, ahol az egyes médiacégek állami hirdetési bevételeiről idősoros adatokhoz juthatnának az érdeklődők (az alkalmi, sokszor listaárakkal számoló összehasonlítások sokszor tendenciózusak, ráadásul a valódi árak nagyon-nagyon eltérhetnek a listaáraktól). Ahhoz, hogy a média átláthatóságát elősegítő átfogó, összehasonlítható adatokat kapjunk, a legegyszerűbb mód a különféle sajtóorgánumok önkéntes adatközlése lenne. Bár 2012-ben, amikor először tettük közzé a saját számainkat bíztunk benne, hogy más orgánumok is így gondolják majd, sajnos csak az ÉS és a Népszava közölt adatokat, ők is csak egyetlen alkalommal, még 2012 őszén, az Átlátszó körkérdésére válaszolva.

Hogy mi akadálya van a politikával is foglalkozó – mások állami bevételei iránt jellemzően kiemelt érdeklődést tanúsító – napi- és hetilap, tévé, rádió és hírportál részéről egy efféle adatközlésnek? Nem tudjuk. Ha valaki úgy gondolja, hogy más médiatermékek állami hirdetési bevételei is érdekelné, írjon nekik egy emailt vagy Facebook-üzenetet, hátha. A Mandiner mindenesetre továbbra is évente publikálja az előző évre vonatkozó állami hirdetési és szponzorációs bevételeit.

Friss számításaink szerint 2015 folyamán a Mandineren 5.171.572 Ft-ot költöttek a különféle, részben vagy teljesen állami szereplők. Ennek megfelelően a bevételeink idősora így néz ki 2015-tel bezárólag:


’16 ápr
22
15:01

„Vágytam a túloldalra” – Jónás Tímea Aranypánt-díjas roma főápoló a Mandinernek

Írta: Redakció

jonas_timea.jpg

„Mindig a legnehezebb dolgokkal akartam foglalkozni, a legnagyobb kihívásokkal akartam szembenézni” – mondja Jónás Tímea a Mandinernek. Ez sikerült is neki. A romatelepről indulva pszichiátriai főápoló lett a kiskorától kezdve mindig bizonyítani akaró cigány lányból. Ma a Nyírő Gyula Kórház OPAI pszichiátriájának főápolóként 171 ágyra felügyel. A minap kapta meg az Aranypánt-díjat, amit olyan hétköznapi roma hősök kaphatnak meg, akiknek élete és munkássága példaértékű. Interjúnk.

„Mi motiválta, hogy ilyen bátor terveket szőjön?

A tudásvágy és a környezet. Hajtanom kellett, hogy kitörhessek. Hogy érthetőbb legyen, elmesélek egy mozzanatot az életünkből. A telepen senkiknek nem volt fürdőszobája. Kint a szabadban pokrócokon ülve, lavórokból mosdottunk. Fürdőszobát akkor láttam először, amikor egyszer anyukám bevitt magával a munkahelyére. Úgy izgultam már reggel, amikor azt mondta, elvisz a munkásfürdőbe is, ahol zuhanyozhatok. Máig emlékszem, mekkora élmény volt ott állni, miközben felülről jött rám a víz. Elöntött a büszkeség, hogy már azt is tudom, hogyan kell zuhanyozni.

A családját is hasonlóan hajtotta a kitörés vágya?

Apukám vasutas volt, anyukám váltótisztító. Rengeteget dolgoztak. Annyit, hogy félre is tudtak tenni, ám erről nem meséltek soha senkinek. Ötödikes voltam, amikor egyszer a nővérem azzal a hírrel jött értem az iskolába, hogy nem lakunk többé a telepen. Aznap már az új otthonunkba mentünk haza. Ez egy aprócska piros ház volt egyetlen szobával és két ággyal. Egyikben aludt az öt lány, a másikban a két fiú. Ám a szüleim nem elégedtek meg ezzel. Addig gazdálkodtak, addig takarékoskodtak, míg ugyan ezen a portán építkezni is tudtunk. Na, annak a háznak már három szobája volt. Máig a szüleim a példaképeim. Megtanultam tőlük a rend, a takarékosság fontosságát; és azt, hogy mindig tűzzünk ki kis célokat magunk elé, amelyekért érdemes küzdenünk, hogy mindig akarjunk jobbak lenni. Ők motiválnak, és az elsők, akiket felhívok, ha bármilyen siker ér.

Nehéz volt otthagyni őket?

Miután kitűnőre érettségiztem, jelentkeztem a budapesti Batthyány–Strattmann László Szakképző Iskolába, hogy ápolónak tanulhassak. Amikor otthon elmondtam, hogy a fővárosba megyek, egyszerre láttam anyukám arcán a büszkeséget és az aggódást. De látta, hogy hajthatatlan vagyok, így elengedett. Az osztályfőnököm pedig ezekkel a szavakkal búcsúzott: még fogunk hallani rólad. Ő megjósolta…

Innentől könnyen ment minden?

Nem. A második évtől a szüleim nem tudták tovább finanszírozni a tanulmányaimat, így dolgozni kezdtem. Az egyik tanárom segédápolói állást ajánlott a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem oktató kórházában. A Farmakológián kezdtem, ám lassan a többi részleg munkájába is bevonódtam. Megtanultam vért venni, infúziót bekötni, mindent, amit egy ápolónak tudnia kell. Amikor azonban bezárt a részlegem, egy napig sem akartam munka nélkül maradni, bejöttem hát a Nyírő Gyula Kórházba. Megmutattam a szakápolói bizonyítványomat, amely akkoriban olyan sokat ért, hogy egyet kérdezték tőlem: hol szeretnék dolgozni. Mivel korábban is belgyógyászaton dolgoztam, itt is azt választottam.

Ma mégis a pszichiátrián dolgozik.

Egy idő után kevés lett nekem a belgyógyászat. Ekkor hallottam a pszichiátriáról, ahol nem csak a testet, a lelket is gyógyítani kell. Meg akartam érteni ezt a területet is, hát átjelentkeztem. A Központ szubintenzív, azaz a figyelő részlegre kértem magam. Ide azok a betegek kerülnek, akik veszélyt jelentenek nem csak önmagukra, hanem a társadalom bármely tagja számára.

Ez a pszichiátria legnehezebb része. Bírja?

Mindig a legnehezebb dolgokkal akartam foglalkozni, a legnagyobb kihívásokkal akartam szembenézni.”

Meszleny Zita interjúját híroldalunkon, Roma Példaképek sorozatunkban olvashatják.

Címkék: interjú tanulás társadalom roma cigány tudás egészségügy cigányság Roma Példaképek Jónás Tímea Aranypánt


’16 ápr
22
11:31

Robin Harris: Egy konzervatív nem lehet „nyitott” gondolkodású

Írta: Redakció

robin_harris_1.jpg

A konzervatív sosem lehet nyitott gondolkodású – szögezte le Robin Harris, Margaret Thatcher volt tanácsadója a Danube Institute által a Pázmány bölcsészkarán rendezett előadásában. Harris szerint az angolszász konzervatív gondolkodásban a változás gyanús, veszélyes dolog, viszont a kulturális konzervativizmusnak szüksége van a gazdasági liberalizmusra.

Rátérve a konzervatív világlátás mibenlétére, Harris leszögezte: a konzervatívok abból indulnak ki, hogy van egy örök, egyetemes emberi természet, aminek következtében jogaink és kötelességeink is valódiak. Fontos a nemzeti identitás, valamint a külső és belső rend. 

Horkay Hörcher Ferenc, az MTA Filozófiai Intézetének vezetője arra mutatott rá: nem biztos, hogy a kontinensen és Magyarországon egy az egyben alkalmazható az angolszász modell.

Szilvay Gergely tudósítását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: tudósítás konzervativizmus eszme eszmetörténet Nagy-Britannia Margaret Thatcher Danube Institute Robin Harris


’16 ápr
22
08:11

Oplatka: Ezért nem érti egymást Magyarország és a Nyugat

Írta: Redakció

oplatka_andras.jpg

Miért nem ért minket a Nyugat? Miért nem érti meg a Nyugatot Kelet-Közép-Európa? Magyarország és a kelet-közép-európai régió, valamint a Nyugat közötti félreértések, ismerethiányok és nézetkülönbségek okairól beszélt Oplatka András magyar származású svájci történész, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a Corvinus Egyetem és a genfi Webster University csütörtöki budapesti konferenciáján, amely Magyarország, térségünk és a Nyugat jövőjével foglalkozott. Tudósításunk.

Miért is alakultak ki mentalitás- és értelmezésbéli különbségek Nyugat- és Kelet-Közép-Európa között? Oplatka András szerint alapvetően sokkal jobban kapcsolódik a mi régiónk a Nyugathoz, mint az Oroszország jelképezte Kelethez. A mi térségünket – Oroszországgal szemben és a Nyugathoz hasonlóan – az uralkodó és a nemesség, valamint az egyházi és a világi uralom közötti hatalommegosztás jellemezte. A régiónkat Nyugathoz hasonlóan formálta a humanizmus, a reneszánsz, a reformáció és a felvilágosodás is; és térségünkben is korán megjelent a liberalizmus és a szociáldemokrácia eszméje.

„A régiónkra kényszerített szovjet rendszer nem volt összhangban a civilizációnkkal” – hangsúlyozta Oplatka András. A közép-európai országok elutasították a kommunizmust és az idegen uralmat. A Nyugat erről keveset tudott, hiszen számukra a Vasfüggöny mögötti országok évtizedekig „terra incognitának”, ismeretlen földnek számítottak. A nyugati diákok nem tudtak semmit Lengyelország, Magyarország vagy épp Szlovénia történelméről. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a mi térségünkben is meseszerű tévképzetek alakultak ki a Nyugatról.

Ezért aztán az 1989-es „Vissza Európába” jelszó hamar problematikussá vált. A Nyugatnak nem tetszett, hogy térségünkben megjelent a szélsőjobb, ahogy az sem, hogy errefelé a civil társadalom túl gyenge a politikai osztállyal szembeni egyensúlyhoz. Oplatka szerint ugyan volt fejlődés az elmúlt 25 évben, de az intolerancia és gyűlölködés megtapasztalása kényelmetlen a nyugatiak számára. A történész úgy látja: a „régi” EU-ban egyre többen vélik úgy: „az EU egykor egy nemes klub volt, ahová mostanában kétes alakokat vettek fel”. Ráadásul a nacionalizmus is felütötte a fejét.

Oplatka András szerint ebben a véleményben is van igazság, de minderre megvan a közép-európaiak válasza is, amiben szintén van igazság. Itteni szemszögből a nyugat-európaiak elfogadták az amerikaiak segítségét a 2. világháború után, most jólétben élnek; miközben a kelet-európaiaknak nem jutott ilyen segítség a kilencvenes években, hogy új startot vegyenek. A társadalmi nyomorúságból aztán megszületett a radikális jobboldal. A térségünk részéről pedig jogos az a felvetés is, hogy minket utoljára nem egy náci, hanem egy kommunista diktatúra sújtott, és annak örökségével kell most megküzdenünk. Nyugaton pedig nincsenek kellő mértékben tisztában a kommunizmus hatásaival, hiszen nem élték át azt.

Rajcsányi Gellért tudósítását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: nemzet történelem tudósítás állam kommunizmus nacionalizmus EU Európa Nyugat Kelet Oplatka András


’16 ápr
21
10:01

Jobb életre vágyik? Legyen tömeggyilkos!

Írta: Stumpf András

breivik.jpg

Gyűlölöm a műanyag evőeszközöket. Szívből. Talán még a sorban állásnál is jobban. A műanyag kanalat is utálom, de a kést és a villát, azokat aztán különösen. Múltkor is, amikor abban a kifőzdében beledöfni igyekeztem a nyamvadt hússzeletbe… Biztos járt már így a kedves olvasó is. Az egymáshoz lazán kapcsolódó, együttesen műanyag evőeszköznek nevezett atomok halmazán mindig könnyedén kifog a csirkemell. Vagy a villa lesz foghíjas rögtön, vagy a késnek becézett plasztikhártya törik ketté már a legelső nyeszetkísérlet-mozdulatra.

Hányszor sikoltottam fel némán ilyenkor, emberiesség elleni bűntettet kiáltva! Elátkozva magamban a kifőzdést, aki megveszi ezt a hulladékot, mert olcsó és mert lusta mosogatni, meg a gyártót, akinek egyáltalán eszébe jutott ezzel kísérletezni. Műanyag evőeszközzel. Pfuj. A tehetetlen düh persze csak nő, ha mégis sikerül valahogy számba emelni egy falatot. A húst természetesen mikrózzák, ami meglehetős üzembiztonsággal hozza ki a pállott ponty utánozhatatlan zamatát a nyilvánvalóan halliszttel etetett csirke immár gumiszerű húsából.

Na, ezt már tényleg nem! Ez kínzás! Ami sok, az sok! – dühöm szikrája persze csak szalmalángot eredményez ilyenkor. Magyar vagyok. Néhány másodperc és már azon gondolkodom: biztosan bennem van a hiba, én vagyok túl finnyás…

De nem! Tegnap kiderült, hogy mégsem! Hogy mindvégig nekem volt igazam! Bíróság mondta ki ezt a fejlett Észak-Nyugaton! Van tehát megoldás!

Nincs más dolga az embernek, mint elkocogni Norvégiába, útközben szerezni valami puskát meg töltényeket, aztán hidegvérrel lemészárolni néhány tucat embert. Mondjuk 77-et, ahogy Breivik tette. Nem is. Legyen inkább 88. Az ugye azt is jelentené egyúttal, hogy HH (az abc nyolcadik betűje kétszer), tehát, hogy „Heil, Hitler!” Csak hogy egyértelmű legyen. A náci tömeggyilkosságért ugyanis a jelek szerint plusz pont jár a mezei tömeggyilkossághoz képest.

Címkék: jog külföld társadalom bűn tömeggyilkosság emberi jog Európa Norvégia Anders Breivik


’16 ápr
21
07:01

Kohn és Grün meg a vasárnapi boltnyitás

Írta: Redakció

fogyasztas.jpg

Vendégszerzőnk, Zárug Péter Farkas írása

 

Tisztázzuk most a legelején: a vasárnapi boltzár feloldásához sem a népnek, sem a kereskedelemben dolgozóknak, sem a boltosoknak, sem a multiknak, sem a kiskereskedelemben dolgozóknak semmi köze nincs.

Egyetlen oka van: az, hogy ne lehessen népszavazás az ügyben; az, hogy az ellenzék ne tudja a társadalom jelentős részét megmozgatni egy számára kedvező ügyben a harmadik Orbán-kormány ellen; s így utóbbi elkerülje, hogy egy számára szimbolikus, ám de – mint látjuk – korántsem fontos társadalompolitikai kérdésben vereséget szenvedjen.

Minden más csak politikai kommunikáció mindenki részéről, aminek jó esetben részben van köze csak a valósághoz, de inkább csak etetése a kedves választópolgárnak. Az ellenzék oldaláról azzal, hogy ők itt most valami nagyot győztek egy szimbolikus kérdésben; a kormánypárt oldaláról pedig azzal, hogy valami nagy és bölcs belátás húzódik a fényességes kormány és kormánypárt döntéshozóinak fejében, amely méghozzá a női fogyasztók emócióméréseivel van alátámasztva. 

Nos, „lószart, Mama!” – idézhetnénk a nagy kalandort.

Merthogy ebből a kommunikációból semmi nem igaz. Legalább a kedves Mandiner-olvasó ne egye nagykanállal ezeket az olcsó paneleket, amelyek valóban csak politikai termékké teszik a mai magyar politikai valóság ellenzékiségét és kormánypártiságát egyaránt.

Leginkább azért ne tessék fogyasztani e termékek egyikét sem, mert maga a téma nem ér annyit, hogy ennyi romlott árut bevigyen az ember magába. Épp elég elviselni a nyeregben lévő offshore-lovagok kalandozásait, a semmiből földesurakká váló Döbrögiket, az egész nemzet vagyonát gyarapító, szerencsejáték-üzletágban nyomuló félkarú rablókat.

Ezekhez képest egy visszaállított vasárnapi nyitva tartás semmiség.

Címkék: jobboldal társadalom fogyasztás népszavazás kereskedelem baloldal MSZP Fidesz vasárnapi zárva tartás vasárnapi nyitva tartás


’16 ápr
20
15:41

Ezért sztrájkolok tanárként

Írta: Viola Beáta

tanarok.jpg

A nagyanyám miatt sztrájkolok, aki a rendszerváltás utáni években ment nyugdíjba. Azokban az években volt tanítónő egy kis faluban, amikor a tanfelügyelő vetett egy pillantást a tanmenetre, és száz százalékos biztonsággal meg tudta állapítani, hogy mi az aznapi tananyag az egész országban. Nagyanyám tanítványai a somogyi faluban ugyanazon a napon tanultak a petúniáról, mint annak a Tóth Krisztina-novellának a budapesti szereplői, akiknek már nem jut petúnia a lakótelepi virágágyásból, mert az egész lakótelep, az egész kerület, az egész főváros aznap visz szemléltetőeszközt környezetismeret órára. Ne jussunk megint idáig! Minél kötöttebb a tanmenet, annál kevesebb köze van a gyerekekhez. A tanárok ordítóan nagy szakadék fölött spárgáznak minden órán, aminek egyik partja az érettségi anyag, amit le kell adni; a másik partja az, amit érdekesnek és hasznosnak találnak, esetleg még élvezik és értik is a diákok.

A szüleim miatt sztrájkolok, akik pedagógus-könyvtárosok több mint negyedszázada. Nem neveztek be a minősítő eljárásba, mert nem végeztek semmilyen képesítő tanfolyamot, továbbképzést, nem készítettek fel gyerekeket országos és nemzetközi versenyekre. Mert egy olyan iskolában tanítanak, ahol a nevelés ott kezdődik, hogyan legyél egész ember, ha a családod széthullott, és az alapvető viselkedési normáknak sem tudsz megfelelni. A könyvtár és a kollégium ügyeletesi szobája spontán lelki elsősegélyhellyé nőtte ki magát, de a Ped2 portfólióba nem kerülhetnek bele azok a levelek sem, amikben még évekkel később is beszámolnak nekik a tanítványaik az életük alakulásáról. Nincs ilyen rubrika a papírtengerben.

Címkék: oktatás tanárok sztrájk diákok pedagógusok pedagógia oktatáspolitika


’16 ápr
20
12:21

„Európa tagadja, Orbán Viktor kimondja a nyilvánvalót” – George Friedman a Mandinernek

Írta: Redakció

george_friedman.jpg

Mondja csak egy nőnek, hogy „puha az erőm”! Nem lesz nagy sikere – vázolja a nagy világmegfejtőként ismert George Friedman, miért röhögnek az amerikaiak a „soft powerről” vizionáló európaiakon. A rendre nagy vitákat kiváltó elemző szerint Amerika nem fizet tovább a nála gazdagabb Európa biztonságáért, ahogy a Közel-Kelet válságát sem hajlandó egyedül megoldani. Friedman tiszteli Orbán Viktort, mert szerinte a szétesett EU-val szemben ő hajlandó kimondani a nyilvánvalót. Az elemző úgy látja: nagyon egyszerűen javítható lenne a magyar-amerikai kapcsolat – csak tegyünk úgy, mintha viselkednénk és vásároljunk F–16-okat, a többi nem érdekes. Interjúnk a Globsec-konferencián, Pozsonyban készült, ahol Friedman érthető magyarsággal köszöntött minket.

„Számít Európának, ki váltja majd Obamát az elnöki székben?

Ha garantálni akarják a biztonságukat, fizetniük kell érte. Ebben nem lesz különbség, akárki lesz is az elnök.

Oroszország miatt sem?

Ez lehet probléma, de nagyobb gond Európának, mint Amerikának. Amerika márpedig nem fogadja el a továbbiakban Európát kiskorú partnernek. Nem játszhatják tovább azt a szerepet, hogy kritizálnak, miközben az amerikai hatalom előnyeit élvezik. Akár Sanders, akár Clinton jön, ez lesz a helyzet. Az EU olyan szétesett állapotban van, hogy azzal nehéz lenne dűlőre jutni, felértékelődnek tehát a bilaterális kapcsolatok. Olyanok, amilyenek már vannak Lengyelországgal és Romániával, s amilyen jó lenne, ha lenne Magyarországgal is.

Miért nem történik?

Az Egyesült Államok megszabja a jó kapcsolat árát.

Mi az ár?

Az, hogy belpolitikailag legalább tegyenek úgy, mintha viselkednének.

Tegyük lehetővé a melegházasságot, Orbán vonuljon a Pride-on, vagy mi?

Nem érdekel a melegházasság. A támaszpontok érdekelnek. Taszár. Annak költségeit mondjuk fizesse a magyar kormány. És: vásároljon F–16-osokat. Hogy mit mond a miniszterelnök a melegházasságról, teljesen mindegy. De fontos dolgokat kell megbeszélnünk. Románia tett lépéseket, Lengyelország is. Féltik náluk is a liberális demokráciát, de a kapcsolataik Amerikával kifogástalanok. Tényleg nem érdekes, mit mondanak kis figurák és think tankek, akikre egyébként senki sem hallgat. Meg kell érteni, hogy Amerika nem fogja garantálni egy régió biztonságát, amely gazdagabb mint az Államok.

Az EU viszont ennek ellenére nem látszik képesnek megoldani a problémát – elég a kötelező kvóta ötletére utalnunk.

Az EU nem képes. Lengyelország képes, Magyarország képes. A nemzetállamok. Orbán tisztában van ezzel.

Jó, csakhogy kitessékelhetnek Schengenből, ha ez így megy tovább.

És? Akkor mi van? Meg kell mutatnia a papírjait a határon... Ennyi.

Nem gond, ha az EU szétesik?

Már szétesett. Nem működik. Orbán azt mondta Brüsszelnek: nem hallgatunk rátok. És? Mi a következmény? Semmi. Orbán megértette, hogy az EU nem fogja megvédeni az országát. Tehát neki kell megvédenie.

Arra céloz, hogy az amerikaiak segítségével.

Ki van még ott? Az oroszok? Az oroszok egy gazdasági válság közepén vannak. Velük szövetkezni egyenlő lenne azzal, hogy fejest ugrik, kifele az ablakon.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú külpolitika biztonságpolitika diplomácia Orbán Viktor USA EU Európa Oroszország Egyesült Államok Közel-Kelet George Friedman