Kommentszűrés
’15 júl
7
14:01

Civilizációk összecsapása (előtt)

Írta: Zsigmond és Péterfy

keritess.jpg

2015 nyarán, Debrecen peremén

MI?
A büdös kurva anyjukat ezután
Én holnap hozom ide geci a puskát
NÉZZED GECI
Mint a majmok bazmeg
Nem jönnek a rendőrök?
egyik hagyja, a másik meg töri, bazz
A kurva anyjába mind, bazmeg
Gyere, adjál nekem botot
Mi?
Jó, most álljunk be a...
ZOLI!
MOST ÁLLJ BE GYORSAN!
Állj el oldalra a Sprinterrel!
Jó, nem baj, álljál be!
A fene a kurva anyjuknak
(Én át tudom neked küldeni neten)
A fene, a büdös kurva anyjukat

Címkék: társadalom bevándorlás feszültség migráció menekültek civilizáció menekültügy


’15 júl
7
07:01

Európáról és hosszú, sötét árnyékáról

Írta: Redakció

europa_bosch.jpg

 Részlet Hieronymus Bosch festményéből

Vendégszerzőnk, Szerencsés D. Márton írása.

„A beáramló tömegeknek van saját kultúrájuk, vannak saját vágyaik (amit megrontott a »jólét« cinikus médiaképe) és van saját vallásuk, vallásaik is. És nem értik ezt a relatív értékrendszert sem, amiben »mi« élünk, miszerint: nincsen »jó« és »rossz«. Szerintük van jó és rossz. Nem relativizálnak. Önazonosságuk van.”

 

Szolidaritás – a háborúk, a világháborúk, az igazságtalan békeszerződések, a balkáni népirtások, a „közbe nem avatkozás” politikájának traumái az európai ember bűneinek megismerése óta ideológiai, belső-önvédelmi mechanizmusként, egyfajta meg-megújuló szavatosságú árucikként időről időre újratermelődnek Európában. Az apropóra váró, a sértettség lehetőségére azonnal reagáló nyílt idegrendszer (Charlie Hebdo-hisztéria), ami igazolhatja Európa feltételezett eszmei, történelmi tisztaságát. A bűnök fel nem vállalása és a visszataszító törleszkedés. Hárítások és hazugságok. Miszerint kiléptünk a brutális szigorral szabott, gyilkos elvek alapján szerveződő diktatúrák „hosszú, sötét árnyéka” alól.

Ezért is gondolhatjuk azt, hogy az új társadalmi normalitás sugallata gyanúsan és tömegesen humánusnak, az emberi természettel szemben túlzottan elfogadónak tűnik. Célja: a szólásszabadság, a szabadság, a szabadosság életelveinek agresszív kiterjesztése mindenkire és mindenre. A szeretet jegyében.

Az európai történelmet szemlélve van okunk az aggodalomra. Nem az új reformjogokkal van a probléma, mint inkább azzal, ha az állam minta-ideológiaként felvállalja és zászlójára tűzi azokat. Sőt, képmutató módon parancsba adja követését. A hosszú, sötét árnyék alól nem sikerült, mert nem sikerülhet kilépnünk.

Címkék: társadalom bevándorlás szegénység jólét árnyék feszültség szolidaritás migráció konfliktus menekültek gazdagság civilizáció Európa Nyugat Kelet menekültügy Észak Dél


’15 júl
6
14:11

„Orbán Viktor valósítja meg a rendszerváltást” – Tellér Gyula és Lánczi András az orbáni útról

Írta: Redakció

lanczi_andras_teller_gyula.jpg

Orbán Viktor valósítja meg a valódi rendszerváltást, miközben újra felfedezte a nemzeti érdeket, tevékenysége és filozófiája pedig az európai megújulásnak az egyik építőeleme. Orbán mára bejárt egy utat, a liberális felszín alól feltört az otthonról hozott öröksége; s 25 éve itt van a közéletben, míg mindenki más eltűnt a süllyesztőben. Így foglalja össze Tellér Gyula szociológus, Orbán Viktor tanácsadója és Lánczi András politikatudós, a Századvég Alapítvány elnöke Orbán politikai pályafutásának lényegét. A kettejükkel készült nagyinterjú a Danube Institute gondozásában megjelenő, Orbán Viktor politizálását elemző esszékötetben jelent meg angol nyelven. A Mandiner most az eredeti magyar változatot közli.

The second term of Viktor Orbán - Beyond prejudice and enthusiasm (Orbán Viktor második ciklusa: előítéleteken és lelkesedésen túl) címmel jelentetett meg a magyar kormány és Orbán Viktor politikáit elemző kötetet a budapesti Danube Institute. A bevezető tanulmányt követő tizenegy esszé nagy többsége az 1989 óta eltelt 26 esztendő magyarországi politikai realitásával foglalkozik, felrajzolva a Fidesz és a pártot markánsan meghatározó Orbán Viktor eddigi pályaképét. A John O'Sullivan és Pócza Kálmán, a Danube Institute tudományos igazgatója által szerkesztett – a budapesti BL Nonprofit Kft. és a londoni Social Affairs Unit által a Danube Institute-tal együttműködésben megjelentetett – könyvben mások mellett Ablonczy Bálint, Bod Péter Ákos, Élő Anita, Stumpf András és Csizmadia Ervin írásai olvashatóak. Tellér Gyulával, Orbán Viktor tanácsadójával és Lánczi Andrással, a Századvég Alapítvány elnökével Rajcsányi Gellért készített interjút a kötet számára pár hónappal ezelőtt. A jobboldal két véleményvezére Orbán Viktor és a Fidesz 25 éves útjáról, a miniszterelnök ideológiai fordulatairól és politizálásának hátteréről, valamint Orbánék jelenlegi és jövőbeli kihívásairól beszéltek az interjúban.

„Az orbáni politizálás egyik legforróbb pontja a nemzetközi körökkel való, állandónak tűnő konfliktus. Mi áll ennek a hátterében, mit céloz Orbán konfliktusvállalása?

Tellér Gyula: A közérdekről van szó, Magyarország állandóan a nemzetközi tőkével birkózik. A nemzetközi tőke jött ide privatizálni, az határozta meg a haszonkulcsokat is. És Magyarország benne van egy olyan nemzetközi szövetségesi rendszerben, amelynek az elitje, az intézményei annak a tőkének az érdekeit szolgálja, amellyel a magyar társadalom a jussáért birkózik. A cél az, hogy Magyarország visszaszerezze a nemzeti jövedelem legalább egy részét ahhoz, hogy az intézményi, társadalmi átalakításait meg tudja oldani. Itt van a konfliktus lényege. A tőkeérdeket képviselő Európai Unió bürokráciája, szemben egy profit- és jövedelem-visszahódítási törekvésekkel rendelkező országgal. Ehhez jön, hogy a nemzetközi intézményeket elfoglalták az 1968-as diáklázadások vezetői és utódaik, akik olyan ideológiát követnek, amit az egykori magyar liberális SZDSZ is. A frankfurti iskola szerint, miután proletárforradalmat már nem lehet csinálni, az egész európai kultúrát el kell törölni, hogy a neoliberális doktrínát rá lehessen erőltetni a társadalomra. Ezzel a mai magyar vezetés nem ért egyet, sőt, visszautasítja azt. Tehát ideológiai konfliktus is van a nemzetközi világ és a magyar kormány, Orbán Viktor között. Ha Orbán nem vállalta volna ezt a konfrontációt, akkor úgy járt volna, mint a volt szocialista kormányfő, Gyurcsány Ferenc: kormányzása alatt robban lefelé az ország, és egyre több hitelt vesz föl azért, hogy mégis legyen valami.

Lánczi András: Az a kérdés, hogy az EU az európai fejlődés egy újabb szakasza vagy a hanyatlás maga. A második világháború után a béke megőrzésére – és el szokták felejteni, az oroszok megfékezésére – hozták létre az európai közösséget. De ez a második világháború utáni rend – még egyszer – recseg-ropog. A világ folyamataira Európánál sokkal jobban reagálnak más régiók, akár az Egyesült Államok, de Ázsia is. Ezt a változást az EU nem tudja kezelni, nem érti, hogy mi a probléma. Ilyen kultúra még nem volt, amely saját kulturális gyökereit vágja el tudatosan; amely arról beszél, hogy a kultúrája akkor modern, ha nem vesz tudomást saját gyökereiről - legfeljebb a múzeumban. Az EU politikai értelemben nagyjából tíz éve, az európai alkotmány elbukása óta halott. Nem tudtak előre lépni semmiben, ehelyett dezintegráció zajlik. Orbán Viktor ezt ismerte fel, és erről próbál párbeszédet folytatni, vitázni az EU-val: »erről mit gondoltok, ez miért van úgy, erre mit léptek?« És nincs válasz. Mindig valamilyen elvhalmazra utalnak, de rendre kiderül, hogy érdekek vannak a háttérben. Európában az erős-gyenge dimenzió megint megjelent (Észak-Dél, Kelet-Nyugat, Németország-Franciaország viszonya). Új repedések jöttek létre Európában, de aki erre intellektuálisan reagál, azt megbélyegzik.”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú jobboldal liberalizmus demokrácia rendszerváltás konzervativizmus baloldal Fidesz Orbán Viktor Orbán-kormány EU Európa Lánczi András Tellér Gyula Danube Institute illiberalizmus


’15 júl
4
10:01

A „totális jogállamtól” óv Varga Zs. András alkotmánybíró

Írta: bakó.bea

varga_zs_andras.jpg

Eszményből bálvány lett a jogállamiság, aminek a fogalmába jóformán bármit bele lehet szuszakolni akár Magyarországon, akár Európában – állítja Varga Zs. András alkotmánybíró, a Pázmány jogi karának dékánja a joguralom dogmatikájáról írott Eszményből bálvány? című könyvében. Varga Zs. szerint a jogállamiság felduzzasztott – vagy éppen kiüresített? – fogalmát adu ászként lehet felhasználni; nem csak az általa kárhoztatott aktivista alkotmánybíróságok részéről, de akár európai szintű politikai vitákban is, mint ahogy történt ez például Magyarország és a Tavares-jelentés esetében. A korrekt alapállás ellenére a könyv tartogat néhány olyan érvelési fordulatot, amelyek különösen meredeken hangzanak egy – kizárólag a kormánypártok támogatásával megszavazott – alkotmánybírótól, és sajnos a szekértábor-logikát sem igazán sikerül meghaladni.

Címkék: kritika könyv jog alkotmány jogállam alkotmányjog recenzió alaptörvény joguralom EU Alkotmánybíróság Varga Zs. András Eszményből bálvány


’15 júl
3
13:01

Így rontott rá fél Európa a magyar kormányra – Panyi Miklós a Mandinernek

Írta: Redakció

panyi_miklos.JPG

„Napok alatt fél Európa rárontott a magyar kormányra: szankciókat, szavazatmegvonást, vizsgálatokat követeltek” – emlékezik vissza Panyi Miklós 2010-2011 forró napjaira. Az Európai Parlament volt néppárti tanácsosa most az Előreelítélve.hu oldalon közölte feljegyzéseit egy Európában példátlan történetről, hogyan is épült fel 2010-től a magyar kormány elleni nemzetközi kampány és hogyan rögzült egy torz és eltúlzott negatív kép Magyarországról a nagyvilágban. Interjúnk.

„Az természetes, hogy egy új kormányzat és annak első lépései körül elkezdődnek a nemzeti és nemzetközi viták. Mik voltak az első jelek, hogy a 2010-ben hatalomra kerülő Orbán-kormány körül az átlagosnál sokkal súlyosabb konfliktusok fognak kirobbanni?

Ez leginkább néppárti és konzervatív kormányok esetében van így, de a magyar eset valóban különleges volt. A második Orbán-kormány kétharmados többséget szerzett 2010-ben, ez egyedülálló volt az európai politikai életben. Ráadásul nem egy sokszínű koalíciós kormányzatról volt szó, ami tompíthatta volna a pártcsaládok közötti viták erejét – hiszen a koalíciós partnerek egymás szövetségesei az európai politikai erőtérben. Az Orbán-kormány egyúttal vállaltan az egyik legkonzervatívabb irányvonalat vitte Európában, ami szintén az európai balliberális erők első számú célpontjává tette. Ehhez tegyük hozzá, hogy Magyarországon 2010-ben megalázó vereséget szenvedett a baloldal, marginális szereplő lett. Belpolitikai támogatottság hiányában az összeroppant baloldali ellenzék számára a külföldi támogatás jelentethette az egyetlen kapaszkodót. És következett a soros elnökség, ami reflektorfénybe helyezte hazánkat. Azt is látni kell, hogy az európai baloldal az elmúlt években folyamatosan ideológiai, politikai válsággal küzd. Nem voltak képesek reagálni a gazdasági válságra, konkrét és felelősségteljes válaszokat adni az általános lózungok helyett. Nem csoda, hogy 2010 környékén szinte minden tagállami választáson újabb és újabb vereséget szenvedtek el. A magyar jobboldali kormány folyamatos támadása kiváló pótcselekvés volt a számukra, hiszen azzal a cselekvés látszatával tudtak megjelenni a nyilvánosság előtt, az európai jobboldalt támadva.

További lényeges tényező volt, hogy 2010-ben Magyarország gazdasága romokban hevert. A gazdasági világválság közepette határozott intézkedéseket kellett meghoznia a kormánynak, ezzel pedig törvényszerűen együtt jártak a komoly gazdasági érdeksérelmek. A különadók, a bankadó, a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása külön-külön is komoly érdekeket sértett. A demokráciavitába csomagolt ideológiai és politikai viták mellé szervesen kapcsolódtak a gazdasági érdeksérelmekből adódó konfliktusok. 2010-11-ben pedig szinte az egész európai újságírói társadalom is hadat üzent a magyar jobboldali kormánynak. Egy erős és ütőképes szövetség került egy platformra rövid időn belül, amely csoportok a magyar kormánnyal szembeni érdekellentétek és ellenszenv – egyesek esetében utálat – kovácsolt egybe. Őket pedig kiszolgálta a hazai ellenzék és balliberális értelmiség. Az európai sajtó pedig egyoldalúan, alapvetően ennek a Fidesz-ellenes szövetségnek a narratíváját szajkózta. Ez egy komoly erő volt, az eredményeket a saját szemünkkel láthattuk nap mint nap. (...)

A viták a mai napig kitartanak a magyar kormány intézkedései és Orbán Viktor körül, amit a magyar kormányfő egyébként láthatóan élvez.

A kormány 2010 óta szembe megy az európai mainstreammel, ugyanakkor a magyar kormánynak megvolt a többsége ahhoz, hogy komoly átalakításokat végig is vigyen. Három év után bebizonyosodott, hogy a gazdaságpolitikája működik. A mostani gazdasági adataink a legjobbak között vannak Európában. Amikor bevezettük a bankadót, „magyar vírusról” beszéltek, az egész pénzügyi rendszer nekiugrott a magyar kormánynak. Mit látunk néhány évvel később: a tagállamok többségében megadóztatják a pénzügyi szektort; és Barroso bizottsági elnök is arról beszélt utána, hogy a pénzügyi szektornak is ki kell vennie a részét a közös terhekből. Ma már mások is Európa újraiparosításáról beszélnek, mint a magyar kormány tette 2010-ben. A munkanélküliség kapcsán a Fidesz-kormány modellt váltott: elindította a közmunkaprogramot. Ízekre próbálták szedni, de most az EU a fiatalkori munkanélküliség elleni fellépés során is ugyanezt a logikát alkalmazza. Fizet azért, hogy a fiatalok valahol dolgozhassanak, még akkor is, ha nem egy piac által létrehozott munkahelyről van szó. Mert nagyobb a társadalmi haszna és nem lehet megengedni, hogy milliók ne csináljanak semmit naphosszat. Vagy ott van a devizahitelek kivezetése is. Mindenki támadta a kormány intézkedéseit, ma viszont már mindenki elismeri azok helyességét. Ugyanezt látjuk a bevándorlás kérdésében is: a magyar kormány ment előre, az európai baloldal megint nekirontott, ugyanakkor ma már egész Európa a bevándorlással foglalkozik. Talán érdemes volna nem csak aggódni Magyarországért, hanem néha figyelni is arra, mit csinál. Nekünk is, de Európának is van még mit tanulnia.”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: jobboldal baloldal Fidesz Orbán Viktor Orbán-kormány EU Európai Parlament Európai Néppárt Panyi Miklós


’15 júl
3
08:51

Van Y euród? A görög euró-kilépés esélyeiről

Írta: Redakció

euro_gorogorszag.jpg

Vendégszerzőnk, Szabó Gergely határidős kereskedő írása

*

Az euró valójában nem egy pénz, hanem egymásra átváltható nemzeti eurók együttese. A görögök azokat az euróbankjegyeket nyomtatták, amelyeknek a sorszáma Y-nal kezdődik. Grexit esetén ezek lehet, hogy drachmára változnak. És mi történne, ha tényleg újra bevezetnék a drachmát?

Tegyünk először egy nagy kört, és járjuk körbe, hogy pontosan mi is az euró. Kezdjük onnan, hogy hogyan néz ki egy pénzügyi unió. Egy aranystandardos példán keresztül könnyebben megragadhatók a főbb vonalak.

Címkék: gazdaság történelem euró válság pénzügy eurózóna görög válság drachma EU Görögország


’15 júl
2
15:51

Illiberális Leviatán a neoliberalizmus ellen? Zárug Péter Farkas könyvéről

Írta: bakó.bea

leviathann.jpg

A neoliberalizmusnak a piac mindenhatóságába vetett hite elhozta a „mindenki harcát mindenki ellen”, ezért szükség van egy új Leviatánra, hogy rendet csináljon – ekként értelmezi újra a hobbes-i szuverenitáselméletet Zárug Péter Farkas „Leviatán ébredése” című könyvében, melyben arról értekezik, hogy illiberális-e a magyar demokrácia. A közismerten jobboldali szerzőtől − vele készült interjúnkat itt olvashatják − korrekt Orbán-kritikát olvashatunk, de a jobboldalon újnak számító hozzáállást és jó gondolatokat sajnos néhány alkotmányjogilag megalapozatlan és téves állítás követi, ami miatt a könyv érdemeit is nehéz komolyan venni. Ráadásul a szöveg láthatóan a Könyvhétre lett összedobva és nyelvhelyességi hibák maradtak benne, ami eléggé lerontja az olvasmányélményt.

A ballib oldalon untig ismételt „Orbán diktatúrát épít”-jellegű károgás helyett mindenesetre jó végre egy értelmes, konzervatív Orbán-kritikát is olvasni. Zárug a miniszterelnök híres tusnádfürdői beszédével kapcsolatban leszögezi: Orbán itt egyáltalán nem konzervatív fordulatról beszélt a liberalizmus ellenében, hanem az illiberalizmust a versenyképességgel állította párhuzamba. Az illiberális államban a Leviatán, a szuverén egyfajta „versenyképes posztmodern abszolút uralkodó”. A beszédben Orbán pozícióba helyezte a 2010-14-es ciklust, mint a liberális állam illiberálissá váltására adott megbízatás teljesítését. Holott Zárug szerint egyáltalán nem erre kapott felhatalmazást Orbán, hanem csak a rendszer megjavítására.

Címkék: kritika könyv népszavazás szuverenitás neoliberalizmus Orbán Viktor Orbán-kormány Alkotmánybíróság NER Simicska Lajos Leviatán Zárug Péter Farkas illiberalizmus illiberális demokrácia Leviatán ébredése


’15 júl
2
10:11

Mikor lesz magyar euró?

Írta: Redakció

euro1.jpg

Illusztráció: Bernát Barbara magyar euró-sorozatterve (Facebook)

A kormány folyamatosan az egyre javuló gazdasági adatokat kommunikálja, de az eurózónába mégsem akarunk belépni, pedig a feltételeknek jórészt már megfelelünk. Magyarország javuló gazdasági adatainak köszönhetően a számok terén már nem tűnik olyan elérhetetlennek az eurózónához való csatlakozás, azonban a politikai akarat egyértelműen hiányzik ehhez – legutóbb a miniszterelnök a Napi Gazdaságnak adott interjúban még évtizedeket jósolt a forintnak.

Valóban be tudnánk-e vezetni az eurót és jól járnánk-e vele? Mit tanulhatunk a görög példából, és mit azoktól – például a svédektől vagy a dánoktól – akik úgy döntöttek, hogy inkább kimaradnak a közös európai valutából? Bod Péter Ákost, a Corvinus Egyetem professzorát, volt jegybankelnököt és Oblath Gábort, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársát kérdeztük a magyar euróbevezetés esélyeiről.

Az euróbevezetés feltételeinek, a maastrichti kritériumok többségének megfelelünk: a kormány eddig is prioritásként kezelte a deficit 3 százalék alatt tartását. Ugyan az államadósság nagyobb az elvárt határértéknél, de ez az eurózóna tagországainak felére is igaz – mutatott rá a Mandiner kérdésére Bod Péter Ákos közgazdász, a Corvinus Egyetem professzora, korábbi jegybankelnök. Hozzátette: a lényeg igazából az, hogy az államadósság csökkenő tendenciát mutasson, ennek pedig meg tudunk felelni, hacsak nem áll be újabb pénzügyi krízis.

Bod Péter Ákos és Oblath Gábor egyaránt úgy látja: Magyarországnak érdemes lenne belépnie az eurózónába. „Erre azonban semmiféle szándék nem mutatkozik, helyette időről-időre meglehetősen komolytalan, nyilvánvalóan mondvacsinált és közgazdasági szempontból irreleváns feltételeket dobtak be az euró hazai átvételére nézve. A jelenlegi jegybankelnök, még gazdasági miniszteri minőségében, az államadósság-ráta 50 százalékos szintjét, a miniszterelnök pedig azt jelölte meg a hazai euróbevezetés feltételeként, hogy az ország gazdasági fejlettsége érje el az EU-átlag 90 százalékát” – fejtette ki érdeklődésünkre Oblath Gábor, az MTA KRTK tudományos főmunkatársa. Leszögezte: „ezeknek a feltételeknek egyrészt nincs közük az euró bevezetéséhez, másrészt olyanok, amelyeknek Magyarország akár hosszú távon is csak mérsékelt esélyekkel képes megfelelni”. Ilyen feltételek támasztásának Oblath szerint két oka lehet: vagy az, hogy az illetékesek teljesen félreértik a magyar gazdaság kilátásait és lehetőségeit, vagy az – és Oblath ez utóbbit tartja valószínűbbnek –, hogy tartósan el akarják hárítani az euróövezeti csatlakozást.

Bakó Bea riportját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: gazdaság euró gazdaságpolitika forint pénzügy Orbán Viktor Orbán-kormány EU Bod Péter Ákos Oblath Gábor


’15 júl
1
07:01

Demokratikus-e a melegházasság?

Írta: dobray

confederate_lgbt_flag.jpg

Nem túl forró nyár, meleg ügyek: a homofóbia elleni világnappal kapcsolatos kérdésre adott kormányfői válasz, az ír népszavazás és az amerikai Legfelsőbb Bíróság múlt heti döntése nyomán Magyarországon is állandóan felszínen tartott téma lett a melegházasság.

S pont az ír népszavazás és az amerikai döntés összehasonlítása veti fel az egyik legnyugtalanítóbb kérdést a melegházassággal kapcsolatban: demokratikusan történik-e minden esetben a melegházasság bevezetése?

Bizonyára rávágnák, hogy igen, ám érdemes figyelembe vennünk Friedrich von Hayek figyelmeztetését: a liberalizmus számára az a fontos, hogy milyenek a törvények; a demokrácia pedig, mint a hatalomgyakorlás metódusa, arról szól, hogy miként hozzunk törvényeket. Ezt egyébiránt éppen a többség kérdésével kapcsolatban írta Hayek a Constitution of Liberty-ben. Mert ugyan előfordulhat, hogy a nép liberálisan dönt, de erre semmiféle biztosíték nincs.

Márpedig liberális alapelvnek tartják, hogy a többség nem dönthet a kisebbségről. Ezt minden esetben felhozzák a melegházasság hívei, akárhányszor rákérdeznek náluk arra, miért volt alig valahol a világon népszavazás a melegházasságról. Szlovákiában nemrég érvénytelen volt az ügyben kiírt referendum, amelyen egyébként a melegházasság-ellenes szavazatok voltak 90 százalékos többségben.

Az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok. Az északi szomszéd Kanadában tulajdonképpen az egyszerű bíróságok kezdtek nekiállni megkérdőjelezni a házasság hagyományos értelmezését, amely 2005-ben vezetett a melegházasság szövetségi szintű bevezetéséhez. Úgy tűnik, egyre több kérdés kerül ki a politika hatóköréből, hogy bíróságok döntsenek róluk, minthogy azok úgymond „függetlenek”. Mi folyik a háttérben?

Címkék: homoszexualitás jog parlament melegek liberalizmus demokrácia népszavazás többség alkotmány kisebbség melegházasság USA Kanada Egyesült Államok Tocqueville LMBTQ Joseph Ratzinger Jürgen Habermas Szilvay Gergely Richard Bellamy


’15 jún
30
12:01

Megjósolta az euró buktatóit a neoliberális héja

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

euro.jpg

A neoliberalizmust, értsenek bármit e fogalom alatt, szitokszóként használják mára (szélső)baltól (szélső)jobbig, szerte a világban. Az, hogy mi is pontosan a neoliberalizmus és ki tartja, tartotta magát neoliberálisnak, nyilván végtelen viták tárgya lehet; de az biztos, hogy a mai napig összeesküvés-elméletekig elmerészkedő kritikák tárgya a 20. század második felének világgazdaságát, gazdaságpolitikáit erőteljesen meghatározó közgazdasági-ideológiai iskola. Annak egyik atyja és talán legfontosabb személyisége, Milton Friedman is rajongó méltatások és kemény kritikák kereszttüzében tevékenykedett. A Nobel-díjas közgazdász tudását, tanácsait felhasználta mind Ronald Reagan és Margaret Thatcher, mind, nos ugye, Pinochet tábornok Chilében. Most nem fogunk mérleget vonni Friedman munkásságáról és örökségéről, csak egy epizódra, egy írására térünk ki, aminek különös aktualitást adnak az elmúlt napok európai eseményei.

Milton Friedman 1997-ben, 18 éve, évekkel az euró konkrét bevezetése előtt megírta, mi lesz a baj az euróval, kinek lesz jó a közös európai fizetőeszköz és kinek nem. A szinte mindig tévesnek bizonyuló nagyívű közgazdasági, világgazdasági jóslatok tengerében Friedman az akkor még nem is létező euró kapcsán betalált: minden szava igaznak bizonyult a mából visszanézve.

Címkék: gazdaság euró pénz válság közgazdaságtan neoliberalizmus EU Európa Németország Görögország Milton Friedman


’15 jún
30
07:13

Semmi sem igaz a dühös táborlakók kitöréséből – politikai korrektség megalkuvás nélkül

Írta: TuRuL_2k2

debrecen_menekulttabor_gyujtogatas.png

Volt ez a hétfői affér a debreceni menekülttábornál: husángokkal felfegyverkezett táborlakók, kődobálás, kukagyújtogatás, úttorlasz, komoly rendőrségi felvonulás, oszlatás. Szerencsére nem minden nap történik itthon ilyesmi, a bevándorló-kérdés amúgy is forró téma, így nem csoda, ha gyorsan bejárta a balhé híre a médiát – a 444 és a hvg.hu azonban elég sajátos módon számolt be a történtekről.

Kezdjük a kevésbé erős produkcióval, a 444 híradásával„Egyelőre nem tudni sokat, a helyi hírportálok is mind csak rengeteg odasereglett rendőrről írnak. Valószínűleg a tábor lakói a túlzsúfoltság miatt tiltakoztak, a 800 fősre tervezett táborban jelenleg 1600 embert tartanak összezárva. (...) Erről az MTI környékbeliek beszámolójára építve ír, ahogy arról is, hogy felgyújtották az út menti kukákat. A helyi lapok többsége ebből annyit erősített meg, hogy menekültek valóban kimentek az útra, többen le is ültek ott.”

Címkék: bevándorlás hvg.hu menekülttábor Debrecen 444 Helsinki Bizottság


’15 jún
29
12:01

Fogság, nélkülözés, bántalmazás? Ezért nem stimmel Nyíri-Kovács Patrícia Bora Bora-sztorija

Írta: Redakció

nyiri_ivan_nyiri_kovacs_patricia_bora_bora.png

Nagy visszhangot váltott ki a Mandiner múlt heti írása a Bora Borán élő magyar nő ügyéről. Az azóta bekövetkezett fejlemények ismeretében és az érthetőség kedvéért összefoglaltuk, mi minden nem állja meg a helyét abban a formában, ahogy a magyar nyilvánosság eddig megismerte az ügyet. Cikkünkből az is kiderül, mivel tudjuk bizonyítani, hogy Nyíri-Kovács nem fogoly Bora Borán (akár Magyarországra is utazhat), és miért nem kerestük meg Nyíriéket előző cikkünk megjelenése előtt.

Múlt heti cikkünkben cikkünkben feltártuk, hogy a Bora Borán „évek óta fogva tartott, bántalmazott” magyar nő, Nyíri-Kovács Patrícia történetével a Nyíri család megtévesztette a magyar közvéleményt. Az újabb fejlemények (például az apát ismét a fia elrablásával vádoló médiaszereplések, illetve Nyíri Iván nekünk címzettközleménye) még inkább megerősítették téziseinket, ezért összefoglaljuk főbb és nem cáfolt állításainkat – az ügyet ezzel részünkről lezárjuk.

 

Stumpf András írását híroldalunkon olvashatják.

Címkék: Bora Bora Nyíri-Kovács Patrícia Nyíri Iván Soo Il Lee Nyíri-ügy


’15 jún
27
08:01

A Fidesz sikeréről és a korszellem svungjáról

Írta: Redakció

orban_viktor_korszellem.jpg

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása.

 

Ahogy követem a nyilvánosságba kerülő pártpolitikai eszmefuttatásokat, azok legtöbbje nem mulasztja el szóvá tenni, hogy most aztán az ellenzék már összeszedhetné magát, s egyáltalán: hogyan van az, hogy ilyen gyenge színvonalú kormányzás esetén az ellenzéknek nincs semmilyen ütőképes elgondolása?

Kevesen fordítják azonban meg a kérdést: mi van, ha az ellenzék tartós gyengesége éppen annak a jele, hogy a kormánypárt valamit mégiscsak jól csinál?

Ellenzéki oldalról egy olyan felvetésre, miszerint a kormány bármit is jól csinálna, azonnal jönne a tromf: semmit nem csinál jól, s amiben látszólag eredményes, az is csak azért van, mert a kormánypárt nem fair játszmát játszik, értve ez alatt leginkább azt, hogy többsége segítségével minden fontos törvényt a saját szája íze szerint módosít, és az egész országot felforgatván azt a kisebbség ellenében rendezi be. Ráadásul mindennek tetejébe még diktatúrát is épít, amiről most már félig-meddig papírunk is van, hiszen a Freedom House pontosan a konszolidált demokrácia besorolást vonta meg Magyarországtól, noha azért nem minősített át minket autokráciává.

Ha persze diktatúra lenne, akkor éppenséggel magyarázatunk is lenne az ellenzék gyászos állapotára. Hiszen ahol elnyomás van, ott elnyomás van, s ott az ellenzék ennek az egyik fő elszenvedője. Már ha egyáltalán van ellenzék. A mai Magyarországon sok ellenzéki politikus elnyomottként tekint magára, s ebből adódóan egy „elnyomotti” gyógymódot is ajánl – például a rendszerből való kivonulást, a választások bojkottját és hasonlókat. Nekem viszont úgy tűnik: azok, akik hiányolják a masszívabb ellenzéki politikát, nem a rendszeren kívüli alternatíva megmutatására várnak. Talán éppen arra hívja fel a figyelmet az ellenzéki pártokat illető kritika, hogy a rendszeren belül kellene hatékony alternatívát állítaniuk.

De vajon miért nincs nekik ilyen?

Címkék: politika jobboldal társadalom liberalizmus demokrácia konzervativizmus baloldal diktatúra ellenzék korszellem Fidesz Orbán Viktor


’15 jún
26
12:31

A Sándor-palotától egy alföldi tyúkólig – Biedermann Dénes a kitelepítésekről

Írta: Redakció

biedermann_denes.png

1951-ben, a legkeményebb Rákosi-érában májustól júniusig zajlottak a kitelepítések. Akadt, aki Bentley-vel érkezett az alföldi tanyára, de a legtöbbeknek csak a teherautó platója jutott. Biedermann Dénes a Mandinernek mesélt arról, hogyan élte meg a deportálást felnőtt és gyerek; milyen volt az élet osztályidegenként a kommunizmusban; hogy milyen útjuk volt Földvárig, amikor lestoppolták az Apró-család nagy, fekete állami autóját és hogyan lett politikai menekült Svájcban. Az egykori miniszterelnök, Wekerle Sándor dédunokája szerint felháborító, ami '90 óta történt ügynökügyben, és nagy szívfájdalma, hogy aligha fogja már megtalálni a Kistarcsán agyonvert, a 301-es parcellában jeltelen sírba tett nagybátyja nyughelyét, hogy újratemethesse. Interjúnk.

„A háború után nagy lakásínség volt, a rendőrtisztjeiknek, a pártkatonáknak lakás kellett, és ezt a módját választották a lakásszerzésnek. Talán ismeretes, hogy 13 ezer embert telepítettek ki a keleti és északi megyékbe. A hortobágyi, a vidéki kitelepítés volt előbb, 1950-ben. Minket a pesti kitelepítés ért el 1951-ben, ami akkor májustól június közepéig tartott. Logisztikailag is komoly ügy volt: kevés volt az autó, így teherautón és vonaton szállították az embereket. A józsefvárosi vasútállomásról indultak a szüleim, majd platós autóval vitték őket le Tiszasülyre. Nem tudták, hol áll meg végül az autó, s mindent el tudtak képzelni. Olyan rémhírek terjengtek, hogy a Szovjetunióba viszik ki őket. Egy fokkal jobb lett: megálltak a tanyáknál, és ott kipakolták őket. Ezen a Kolop tanyán valakinek a kúriájában laktunk, amit ugyancsak megviselt a háború. Az épület egy nagy és több kisebb szobából, valamint a kiszolgálóhelyiségekből állt, a családok lepedőkkel választották el magukat egymástól – azok jelentették a falat. Ezalatt a két év alatt mi a főépület melletti, döngölt padlójú tyúkólban laktunk. (..)

Az emberek dolgoztak a rizsföldeken, amit Rákosi meg akart honosítani Magyarországon. Ez eléggé vacak dolog volt, mert a rizs nem akart nőni, gyomlálni viszont kellett. Én a vizet hordtam nekik. Például Bethlen István felesége, Margit néni térdig állt a vízben, szalmakalap volt a fején, az övén pedig volt egy zacskó, amiben só volt, s azzal lesózta a ráakaszkodó piócákat. Ő is érdekes személyiség volt, az itteni kultúrszcéna korábbi kijáróembere. Aki rászorult, az kapott is, ő ment föl a legfelsőbb fórumokig. Például Zilahy Lajos, aki divatos író volt, meg lett segítve, Ernst Lajos, aki az Ernst Múzeum tulajdonosa volt és örökös anyagi nehézségei voltak, ő is kapott rajta keresztül támogatást. Margit néni maga is írt; mondjuk úgy, hogy közepes könyveket, de nagyon szórakoztató volt. Ő amúgy Tiszasülyről járt ki, nyelvórákat adott nekünk, gyerekeknek, körülbelül minden nyelven tudott. Mindig mesélte, hogy havonta járt a pápához. Laktak furcsa emberek is. Például ott volt Nagy Elek, a háború előtti utolsó vatikáni követ és családja is. Ő egy holland nőt vett el, és valószínűleg a kitelepítés legbizarrabb utazását tudta produkálni, mert saját Bentley-vel érkezett meg a tanyára. (...)

1961-62-ben az Osztyapenkónál stoppoltunk Jankovics Marcival, s egyszer csak megállt egy nagy, fekete autó. A hátul ülő idős hölgy kérdezte, hova megyünk, mondtuk, hogy Balatonföldvárra. A sofőr mellett egy fiatalember ült, mi tudtuk, hogy Apró Toncsi az. Az anyja ült hátul. Elkezdett kérdezősködni, hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk. Marci mondta, hogy segédmunkás a szikvízgyárban. Tényleg az volt. A hölgy nem értette, hogy lehet ez, hiszen »olyan szépek a kezei«. Megkérdezte, hogy mi volt a papája – Marci azt mondta, hogy a Nemzeti Bank igazgatója (Jankovics azonos nevű édesapját a magyar nemzeti bankosok hűtlenségi perében 1956 nyarán életfogytiglani börtönre ítélték – a szerk.). Kész, akkor megfagyott minden. Toncsi hátranézett, s egy szó nem hangzott el az autóban egészen addig, amíg kitettek minket Balatonföldváron. Apró Antal meg a fia elég nagy potentát volt, fölmenői a mostani generációnak (nevet). Ő nem ismert minket, más körökben mozgott, de mi tudtuk, hogy ő ki.”

Balogh Ákos Gergely és Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: élet interjú történelem kommunizmus kitelepítés polgárság arisztokrácia Rákosi-korszak Biedermann Dénes Wekerle Sándor Apró Antal


’15 jún
26
08:01

„Szeretem benne a szabadságot” – cigányzenét játszik és népszerűsít egy holland üzletember

Írta: Redakció

frido_diepeveen.jpg

Szenvedélyesen rajong a magyar cigányzenéért, szerelemből költözött Magyarországra, itt tanul hegedülni kiváló cigányprímásoktól Frido Diepeveen, a negyedrészt magyar származású holland üzletember, a Randstad HR-cég magyarországi kereskedelmi vezetője. Olyannyira életének részévé vált a cigányzene, hogy annak megmentéséért alapítványt hoztak létre holland barátaival. Ő magát hobbiprímásnak nevezi, de minden tisztelete a cigányprímásoké, akik évszázadokon keresztül hordozták ezt a tehetséget magukban. Hogyan kerül egy holland Magyarországra és miként kerül kapcsolatba a cigányzenészekkel? Interjúnk.

„Milyen magyar gyökerei vannak?

Anyai oldalról a nagymamám erdélyi magyar volt. A trianoni megállapodás miatt neki és a családjának nem volt biztonságos Marosvásárhelyen maradni, ezért elmenekült Budapestre, onnan pedig egy úgynevezett gyermekvonattal 14 évesen Hollandiába ment. A sors így akarta, letelepedett és ott férjhez is ment. Innen a magyar vér a családban. 

Hogyan került Magyarországgal kapcsolatba?

Amikor gyerek voltam, gyakran jöttünk ide nyaralni. Már háromévesen beleszerettem a magyar cigányzenébe. Hatévesen kezdtem hegedülni egy holland klasszikus zeneiskolában, de nekem a klasszikus zene annyira nem tetszett, inkább a cigányzene jött be. Később ezt kezdtem el tanulni Hollandiában. Amikor Magyarországon voltam, magyar prímásoktól tanultam a cigányzenét. Ez a szenvedély annyira erős lett bennem, hogy amikor kaptam egy lehetőséget, hogy egy holland banknál dolgozhatok Magyarországon, nem hezitáltam. Azt mondtam: itt az ideje, hogy negyed magyarként Magyarországon éljek, hisz akkor abban az országban lehetek, amit nagyon szeretek és közben a zenével is tudok foglalkozni. Ez a mai napig így van.

Honnan ez az őrült szerelem Magyarország iránt?

Én nagyon szeretem azt Magyarországban, hogy van még hely… Hollandia lassan több mint 16-17 millió emberrel nagyon zsúfolt kezd lenni, hiszen harmadakkora mint Magyarország, viszont sokkal többen laknak benne. Nem szeretem azt, hogy Hollandia lapos. Én szeretem a hegyeket, szeretek síelni és szeretem a melegebb időjárást, például ami itt van Magyarországon. Szeretem azt benne, hogy központi helyen van; közel van a tenger, és ez Európa közepe. Hollandia számomra túl nedves, túl hideg… Azt szeretem a magyarokban, de főleg a vidékiekben, hogy vendégszeretet van. Szeretnek inni, enni, vendégül látni embereket. Egy holland azt mondja: három hét múlva találkozunk, egy magyar inkább oda megye és azt mondja »gyere, igyunk meg valamit«. Ez nagyon szimpatikus nekem.”

Balogh Krisztina interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: zene interjú kultúra roma cigány népzene cigányzene Magyarország Hollandia Frido Diepeveen