Kommentszűrés
’14 sze
17
07:01

A civilekről I.

Írta: aristo

civil_szfera.jpg

„Minden erénynek vannak előjogai: például hogy egy elitéltnek máglyájához odavigye a maga kis rakás rőzséjét.” (Friedrich Nietzsche: Emberi, nagyon is emberi)

Ifjabb Plinius, a némileg teszetosza értelmiségi helytartó Kr. u. 110 körül Bithüniából írja Traianus császárnak: „Vedd fontolóra, uram: indokoltnak tartanál-e egy körülbelül százötven tagból szervezendő tűzoltótestületet? Én majd ügyelek rá, hogy csak tűzoltókat vegyenek be, és hogy az engedélyezett joggal vissza ne éljenek. Ilyen kisszámú testületet szemmel tartani nem is volna nehéz feladat”. És a tapasztalt császár válasza: „Bármilyen okból bármilyen nevet adunk is azoknak, akik egyesületbe tömörülnek, politikai szövetséggé fognak alakulni, mégpedig rövid időn belül”. Továbbá javasolja, hogy a tüzek megfékezésére állítson fel tűzoltóságot ő maga.

Nagy-nagy sajnálkozás támadt az Ökotárs alapítványnál történt házkutatás és egyáltalán a Norvég Civil Alap pénzeinek elosztása körül. Rajcsányi kolléga is szentelt egy mértéktartó írást a témának. Nem kívánok – és nem is tudok – belemenni az ügy részleteibe. Az egymásnak és sokszor önmaguknak is ellentmondó nyilatkozatok, hírek és álhírek kavalkádja – szokás szerint – csak arra alkalmas, hogy elfedje, mi is történt/történik valójában; valamint arra, hogy a hírkazalból mindenki kihúzogassa a neki tetsző szénaszálakat és kérődzhessen rajtuk. Nekem, aki meglehetősen ismerem a pályázati pénzek elosztását, régen feltűnt és nyilvánvaló volt, hogy a Norvég Civil Alap minden fordulóban jókora támogatást ad egy jól körülírható körnek; és valószínűnek tartottam/tartom, hogy nem a kizárólag a kiváló pályázataiknak köszönhetően. Ugyanakkor magam is erős túlzásnak tartom a rendőri rajtaütés mértékét és módját; bár testüregmotozás ezúttal nem volt, ami a hatóságok örömteli humanizálódására utal.

Címkék: civil társadalom demokrácia pénz rendszerváltás civilség


’14 sze
16
14:01

Lengyel változások: a háttérből irányíthat tovább Tusk

Írta: Redakció

tusk_kopacz.jpg

Ewa Kopacz leendő lengyel miniszterelnök eddig háttérember volt, akit lehet, hogy elődje, Donald Tusk fog irányítani Brüsszelből – mondta a Mandinernek Jaroslaw Gizinski lengyel újságíró, a Rzeczpospolita lengyel napilap munkatársa, a Heti Válasz publicistája. Szerinte Tuskban akár csalódhatnak is, akik sokat várnak a lengyel politikustól az Európai Tanács élén, mivel az EiT elnökének nincs igazi hatalma; de Tusk jól mozog a politikai labirintusban és kompromisszumépítésben is tehetséges, így neki való a poszt.

Kopacz mindig háttérpolitikus volt, s bár magas funkciókig jutott el, soha nem volt főszereplő a kormánypártban, a Polgári Platformban (PO). Vidéki orvosnő, aki 17 éve kezdett politizálni helyi szinten, s egészen az egészségügyi miniszterségig, majd a lengyel parlament, a Szejm elnökségéig jutott. Mindig a leköszönt kormányfő, Donald Tusk embere volt: most is sokan azt gyanítják, hogy a volt főnöke „brüsszeli távirányítással” fogja kezelni. Az viszont nem világos, hogy a lengyel kormány külügyminiszteri pozíciójából távozó Radoslaw Sikorski miért fogadta el a parlamenti házelnöki pozíciót. Lehet, hogy messzire tervez, mert az ő nagy ambíciója állítólag az államelnökség, és erre a Szejm elnöksége nagyon jó kiindulópont.

Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú külföld EU Lengyelország Polgári Platform Donald Tusk Jaroslaw Gizinski Ewa Kopacz


’14 sze
16
11:11

Felfalja gyermekeit

Írta: pinter.bence

forradalom.png

Ötödik éve tart a fülkeforradalom, ami nem is volt. A nem-is-volt forradalom kétharmados dühének első négy évében áldozatul esett már Alkotmánybíróság, földrajzinév-bizottság, trafikos, műsorvezető, újságíró és főszerkesztő. Ha fal emelkedett Orbán Viktor hatalmi koncentrációja, a mindent átformáló központosítás előtt, akkor azt buldózerrel rombolta le a párt. Most, a forradalom ötödik évében a mindenkori kormányokat figyelő civilek és a kormánypárti oligarchák kerültek sorra.

Címkék: média Simicska Lajos


’14 sze
15
12:31

A kamufaktorról és a valóság középszeréről

Írta: pinter.bence

kamufaktor.jpg

Nem is olyan rossz belenézni az X-Faktorba a privát kis elefántcsonttoronyból. Lehetőleg tudatos médiafogyasztóként, a kereskedelmi televíziózás és a celeb/bulvársajtó konstruált valóságainak működéséről szerzett tapasztalatokkal felvértezve Reklámot is így nézek a tévében, a metrón, az utcákon. Merengek, mit akar nekem üzenni az egyik mobilszolgáltató a telefont tartó légikisasszonnyal? Mi az a lelkiállapot, amit el kéne érnem a képet nézve? Mi járt a marketinges fejében, mikor megszületett ez az alkotás? Kire optimalizálták a stewardess megjelenését? Hát az arckifejezését? Ilyen hozzáállással érdemes a tévét is bekapcsolni.

Az X-Faktor sokadik szériája fut. Előtte volt a másik csatornán a Megasztár, azóta volt egy Csillag Születik és egy Voice című tehetségkutató is. A műsorok díszlete, megközelítése eltérő, de a ritmikájuk hasonló. Az első pár adásban a kötelező freakshow váltakozik a közönség csodálatára érdemesnek talált énekesekkel. Mindenképpen szükség van némi drámára is a zsűri tagjai között: sírnak, összevesznek, üvöltöznek – épp mire van szükség. A következő szakasz a már megszűrt előadók tesztelése élesben. Dráma, dráma, dráma. Az élő műsor ugyanez. Az egészről messziről bűzlik, hogy szinte semmi köze sincs a valósághoz. Annyira, hogy már azon gondolkodom: Tóth Gabi direkt ilyen idegesítő, hogy másnap téma lehessen a munkába menő férfiak között. Nyilván. Ebben a szituációban Tóth Gabi elfogadása, a mellette való kiállás lenne az underground. Szédítő mélységben járunk.

Címkék: média tv tévé valóság show televízió tehetség X-Faktor KiMitTube


’14 sze
14
08:01

A szabadság megszokásáról (Polübiosz)

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

szabadsag.jpg

Végül az oligarchák egy részét legyilkolták, másik részét pedig száműzték. De nem mernek sem egy királyt az állam élére állítani, mert rémülettel emlékeztek a korábbi gazságokra, amelyeket a királyság idején kellett elszenvedniük; de egy kisebb csoportra sem merték rábízni az állam ügyeinek intézését, mert felrémlett bennük, hogy a közelmúltban ilyen eljárással is mekkora hibát követtel el. Így egyetlen reményük maradt, amely még nem csalta meg őket, az, hogy saját magukban bízhatnak csupán.

Ezért aztán az oligarchikus államformát demokráciává alakítják át, és magukra vállalják a közügyek intézésének gondját és felelősségét. És mindaddig, amíg életben vannak azok, akik átélték az oligarchikus kormányzati forma visszásságait, szerencsésnek és boldognak tartják magukat jelenlegi helyzetükben, és nincs nagyobb érték számukra, mint a vélemény kinyilvánításának a szabadsága.

Címkék: társadalom szabadság demokrácia állam nép hatalom


’14 sze
13
15:01

Tokos: Úgy muzsikálunk, hogy ezt te csak szeretheted

Írta: Redakció

tokos.jpg

„A legfontosabb, hogy meggyőzzük az embert: nézd, itt vagyunk, s lásd, úgy muzsikálunk neked, hogy ezt te csak szeretheted” – mondja a Mandinernek a Tokos zenekar két tagja, Szép Bálint és Gergely Elek. A nyáron jelent meg a Tokos közreműködésével egy györgyfalvi népzenét tartalmazó lemez. Komolyzene és népzene kapcsolatáról, az erdélyi muzsikuslétről és a tábori fáradtságról beszélgettünk a főállásban a kolozsvári operában dolgozó zenészekkel a Válaszúton megrendezett mezőségi néptánctáborban. A beszélgetésnek külön aktualitást ad, hogy szombat éjszaka rendezik a táncházak éjszakáját, vasárnap, szeptember 14-én pedig Martonvásáron tartják a Magyar Népdal Napját.

„Itt, Erdélyben igyekeznek követni a zenekarok a táncosokat, s eleget tenni a kívánságaiknak: most legyen ilyen táncrend, most legyen olyan. Budapesten inkább az van, amit a zenészek akarnak, ők határozzák meg, mit húznak az este, kevésbé lehet tőlük kérni. Mi lehet emögött?

Bálint: Szerintem ez a zenész pillanatnyi lelkiállapotától is függ. 

Elek: Velünk is előfordul, hogy ununk valamit; amikor Kalotaszentkirályon másfél óráig húzzák a legényest, akkor nem tudsz minden táncosra ugyanúgy odafigyelni. Viszont még megadatott nekünk a lehetőség, hogy elmenjünk azokba a falvakba, ahol ezeket a táncokat táncolták; s a helybéli parasztlegénnyel nem lehet azt megcsinálni, amit a táncházban megtehetsz.

Bálint: Mert kirúgja a hangszert a kezedből.

Elek: A táncházban van tekintélye a zenésznek, faluhelyen nem annyira, ott mindig cigány vagy. 

Bálint: Nem egyszer tapasztaltuk, hogy ugyanúgy próbáltak kezelni minket, mint ahogy a cigány muzsikusokat szokták, s eléggé furcsa volt a lekezelő stílus; mindegy ki vagy, ha zenélsz, cigány vagy. Mondtuk, hogy mi most meg szeretnénk állni egy kicsit, de azt válaszolták, hogy »húzzad, ebadta cigány«, s furcsa volt a falusinak, hogy visszaszóltunk: »bocsánat uram, minket ne kezeljen így, mi egyetemet végzett, tanult emberek vagyunk, akik imádjuk ezt csinálni, szívesen nyújtjuk ezt a szolgáltatást, de kérjük a kellő tiszteletet«. Szó nélkül maradt, s csak annyi maradt a fejében, hogy a cigány visszaszólt. Máskor, ha a cigány meg mer mukkanni, repült volna az asztal, a szék, a kés, minden.

Akkor a cigányok még sincsenek zenészként megbecsülve?

Bálint: Nem feltétlenül napszámosként vannak számon tartva falun, de közel. Sokszor láttuk ennek a pozitív oldalát is: amikor odaadta szívét-lelkét, akkor mennyire meg volt becsülve, hirtelen kikandikált a két-három pénz a zsebből. Mi is tapasztaltuk, hogy ha hirtelen elkapod a táncosnak vagy a nótát rendelőnek a kedvét, és úgy húzod, ahogy ő akarja, s kicsit körbeudvarlod a muzsikáddal, akkor nagyon hálásak tudnak lenni az emberek. 

Könnyen tanultok új dallamokat, jegyzitek meg a körülöttetek lévők kedvenc dalait?

Elek: Most már igen. 

Bálint: Van egy kellő rutin, pár órát már lemuzsikáltunk ahhoz képest, hogy még mindig pofátlanul fiatalok vagyunk. A tarsolyunkban lévő pár óra muzsika azért olyan tapasztalathoz segített, hogy tudjuk, hogy mi kell az embereknek.”

Szilvay Gergely interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.

Címkék: zene interjú kultúra népzene Erdély Válaszút Tokos


’14 sze
13
08:01

Így élték meg a románok az erdélyi bevonulást

Írta: AgentUngur

erdely_1940.jpg

Időnként rá-rábukkan az ember egy-egy gondolatra, ami önmagában megáll, nem kell nagyon magyarázni, de érdemes felidézni. Erdélyről olvasva ostobaság kihagyni a román szerzőket és befalazni magunkat a magyar világképbe. Mert bizony érdekes, hogyan látta egy román erdélyi politikus, ez esetben dr. Petru Groza a 74 évvel ezelőtti erdélyi eseményeket, a második bécsi döntés utáni román-magyar adok-kapok játszmát. Az idézet üzenetével, amely egyenlőségjelet tesz a két fél eljárása közé, nem feltétlenül értek egyet, de ettől még méltó rá, hogy elgondolkozzunk rajta.

„Két nappal a döntés után a román kormány áthelyezte a magyar származású kishivatalnokokat, és csakis ezeket, a megmaradt Délről a magyar államnak átadott Északra, azzal a rendelkezéssel, hogy negyvennyolc órán belül induljanak el a kijelölt helyükre. Élénken él emlékezetünkben a fájdalmas jeleneteknek végtelen sora: a szerencsétlenek csomagjaikkal a hátukon indultak el, miután ilyen váratlanul kellett elválniok övéiktől, fészküktől, kis holmijuktól és a tűzhelyüktől, ahol egy egész életnek a fáradtságával összekuporgattak maguknak valamit, amely életből huszonhárom évet töltöttek a tőlük most ilyen brutálisan szabadulni akaró román állam szolgálatában. Minden utcasarkon találkoztam velük; vasutasok, pénzügyi és igazságügyi tisztviselők, férfiak és nők, akik könnyes szemmel kérték közbelépésemet, hogy ne dobják ki őket az ősz küszöbén állásaikból és családjuk köréből, amely nem követhette őket az ismeretlenbe.”

Címkék: történelem 2. világháború 1940 bécsi döntés Magyarország Románia Erdély Észak-Erdély Dél-Erdély Petru Groza


’14 sze
12
14:21

A civilségről és a civilellenességről

Írta: rajcsányi.gellért (ergé)

civil.jpg

Utólag értesültem csak a hét eleji, civilek elleni rendőrségi akcióról: épp egy olyan országban jártam, amelynek polgárai évszázadok óta kényesen ügyelnek az egyéni, a kisközösségi, önkormányzati szabadságukra, a szövetségi állammal és azon túlmenően persze a nagyvilággal szembeni autonómiájukra. Például épp jövőre lesz hétszáz éve, hogy a szabad, civil hegyi parasztjaik beleszorították a rájuk küldött, jól felszerelt készenléti Habsburg-nehézlovagokat egy hűs vizű alpesi tóba, nem gyenge figyelmeztetést küldve az autonómiájukat letörni akaró hűbéruraknak és szövetséges oligarcháiknak.

Szóval hol is tartottam? Ja igen, szabadság, autonómia, önszerveződés, civilség. Igen, olvastam én is a „civil társadalom” ellen felszólaló konzervatív szerzőket, ismerem az ő érveiket is. De most mégis szögezzünk le pár alapvető dolgot.

Címkék: közösség civil társadalom szabadság autonómia civilek civil társadalom


’14 sze
11
16:31

Ördögtől való a gyerekszámtól függő nyugdíj?

Írta: Redakció

nyugdíj.jpg

Vitákat kavart az elmúlt időszakban a Népesedési Kerekasztal nyugdíjreform-javaslata, amely a felnevelt gyermekek számának függvényében emelné a szülők nyugdíját. A kritikusok a gyermektelenek büntetéseként és a családi életbe való beavatkozásként értékelték a koncepciót, a javaslattevők viszont igazságosabb és fenntarthatóbb nyugdíjrendszerre számítanak.

A Népesedési Kerekasztal gyermekvállalást és nyugdíjjogosultságot összekapcsoló javaslatától sokáig volt hangos a sajtó. Olyan vélemények is megjelentek, miszerint „nem kap nyugdíjat, aki nem szül gyereket”, illetve, hogy ezzel büntetni akarják a gyermekteleneket, és beavatkoznak a nők magánéletébe. Valójában azonban a koncepció szerint a járulékfizetés alapján járó nyugdíjt megkapnák a gyermektelenek is, és ehhez jönnének hozzá plusz pontok azoknak, akik három vagy több gyermeket neveltek fel – méghozzá „megfelelő” színvonalon, hiszen a javaslat azt a feltételt is szabná a pluszpontokhoz, hogy a gyermek legalább valamilyen szakképzettséget szerezzen.

Bakó Bea riportját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: család gyerek társadalom nyugdíj riport nyugdíjas Népesedési Kerekasztal


’14 sze
11
08:01

Meg tudnánk halni egymásért, a nemzetért? – A katonai doktrínákról

Írta: aristo

honvedelem.jpg

„A háború a politika folytatása egyéb eszközökkel.”
(Carl von Clausewitz)

Turul főszerkesztő kolléga cikket írt a magyar hadi kiadások alacsony színvonala ellen, mely kiadásokat – némileg populista módon – a nyugdíjak emelésével állított párhuzamba. Meglátása szerint nekünk is fokoznunk kéne a hadi kiadásokat, mert itt, a határainkon fegyveres konfliktusok vannak, amelyek elfajulván minket is fenyegetnek és fennáll az a veszély, hogy letolt gatyával kapnak el bennünket. Sajnos az a véleményem, hogy mi nem tudunk annyit költeni a hadseregre, hogy ez ne történjen meg.

Ha valaki hadsereget akar fejleszteni – nálunk ez inkább létrehozást jelent –, mielőtt akár csak egy lándzsát is venne, szüksége van egy olyanra, amit úgy hívnak, hogy katonai doktrína. Ez egy roppant praktikus dolog: le van fektetve benne, hogy kik ellen akarunk/kényszerülünk háborút viselni; leendő ellenfeleink milyen képességekkel rendelkeznek; milyen háború lenne, támadó vagy védekező; továbbá, hogy ezek az opciók miféle eszközöket igényelnek; valamint hogy reálisan milyen lehetőségeink vannak. Ebből derül ki ugyanis, hogy mit kéne venni vagy gyártani, kőbaltát vagy repülőgép-hordozót. Ennek előzetes eldöntése annál is inkább fontos, mert egy akkora ország, mint hazánk, bizonnyal nem képes olyan hadsereget létesíteni, amelyik bárkivel ki mer állni.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy én még emlékszem mikor szegény Für Lajos – honvédelmi miniszterként – akart készíttetni egy ilyet, és olyan világraszóló vinnyogás lett belőle, hogy azóta sem próbálta meg senki. Lajos lett ettől minden: háborús uszító, soviniszta, liliomtipró – amit csak akartok. Pedig a mainstream katonapolitika szerint tökéletesen igaza volt, csak hát már akkor sem az számított, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki mondta. Libi honfitársaink ez idő tájt a linderbélai hadseregfejlesztés álláspontját képviselték: „nem akarok katonát látni”. De félre a régi sérelmekkel, hiszen most azt látjuk, minél liberálisabb valaki, annál nagyobb militarista lett az ukrán események hatására. Próbáljuk meg valamiféle katonai doktrína vázlatát felállítani!

Címkék: háború társadalom honvédelem hadászat NATO ukrán válság


’14 sze
9
08:08

A magyar futballmocsár lehúz, altat, befed

Írta: TuRuL_2k2

magyarorszag_eszak-irorszag_infografika.png

Nem értek a focihoz. Nem is szoktam róla írni, de a vasárnap esti, Üllői úti élmények nem hagynak nyugodni.

Gyerekkoromban nemcsak játszani szerettem, de egyébként is nagyon érdekelt mind a hazai, mind a világ- és Európa-bajnokságok (a nemzetközi klubfutball viszont sosem hozott lázba a legkevésbé sem). Egy darabig a Zete egyik kölyökcsapatában edzettem, majd a gimnáziumi csapatban játszottam néha, aztán pedig – még középiskolásként – egy évig igazolt játékvezető voltam Zalában a megyei serdülő bajnokságban (ifi és felnőtt meccseken meg partjelzősködtem). Ebben az időben az NB1-es meccseket még rádión is képes voltam követni, a körkapcsolásos közvetítések hozzátartoztak a hétvégéimhez. Aztán ez elmúlt, ahogy utoljára a '98-as foci VB volt az, ahol még sok meccset képes voltam végignézni. Egyszerűen nem köt le, nem érdekel. 

Nem emlékezhetek a magyar foci egyik aranykorszakára sem, de még így is megadatott a folyamatos hanyatlás, az elmocsarasodás élménye. A '90-es években még simán előfordultak olyan meccsek az NB1-ben, ahol a nézőszám meghaladta a húszezret (pedig hol voltak már a telt házas Népstadionban rendezett kettős rangadók, amikről apám mesélt?) – ma néha egy forduló mérkőzéseire összesen sem mennek ki ennyien.

Címkék: sport közélet foci futball labdarúgás


’14 sze
7
08:01

Az uniformizált kultúra és emberiség rémálmáról (T. S. Eliot)

Írta: dobray

t-s-eliot.jpg

Egy népet nem szabad sem túlságosan egyesíteni, sem túlságosan megosztani, ha elvárjuk, hogy kultúrája virágozzék. (…) Az osztály nélküli társadalom éppúgy rossz, mint az, amelyikben szigorú és áthághatatlan társadalmi korlátok vannak; minden osztálynak szüntelenül gyarapodnia és fogyatkoznia kell; az osztályoknak megkülönböztethetőeknek kell maradniuk, de az is szükséges, hogy szabadon keveredhessenek; kulturális kapcsolatban kell élniük egymással, hogy legyen bennük valami közös, ami alapvetőbb, mint az, ami összeköti őket egy másik társadalom nekik megfelelő osztályaival. Az első fejezetben azt vizsgáltuk, milyen sajátos szerepet tölt be a kultúrában az osztály; most azt kell megvizsgálnunk, milyen sajátos szerepet tölt be a régió.

Az adminisztratív és érzelmi egység előnyei aligha kell emlékeztetnünk magunkat; a háború megtapasztalása után azonban gyakorta feltételezik, hogy a háborús időszak egységét meg kell őrizni békében is. (…) Az emberek gyakran sajnálkoznak amiatt, hogy ugyanaz az egység, önfeláldozás és testvériség, amely vészhelyzetben győzedelmeskedik, nem képes túlélni magát a vészhelyzetet. (…) Mindenesetre meg kell különböztetnünk a vészhelyzetben szükségszerű egységet attól, amelyik békeidőben helyénvaló, mert elősegíti egy nemzet kultúrájának fejlődését. (…)

Címkék: nemzet kultúra társadalom osztály egység eszmetörténet régió sokféleség Európa T. S. Eliot


’14 sze
6
08:01

Milyen volt az igazi Leonardo? − Népszerű művészettörténet III.

Írta: Redakció

leonardo_da_vinci.jpg

Vendégszerzőnk, Bátorfy Attila (Kreatív Magazin; Brotherhood of the Baby Powder) írása.

*

Az elmúlt hónapokat végigkísérte a német megszállási emlékmű körül kialakult fölöttébb érdekes polémia, mely során az alkotás szobrásza, Párkányi Raab Péter arról is beszélt a Heti Válasznak adott interjúban: „ezek ma agyonvernék Leonardót is”. Ez arra késztet bennünket, hogy egy kis rezümével emlékeztessünk arra, hogy milyen is volt a Vinciből származó Leonard!

Persze ehhez tisztáznunk érdemes, hogy Párkányi Raab kiket ért „ezek” alatt. A „balliberálisokat”. Tisztáztuk.

Bár Leonardo életét számos kérdőjel és bizonytalanság övezi a mai napig, mégis vállalkozhatunk arra, hogy mégoly elnagyolt ecsetvonásokkal is megfessük a reneszánsz géniuszának portréját. Próbáljuk meg kátéban.

Címkék: kultúra történelem művészettörténet reneszánsz Olaszország Itália Leonardo da Vinci német megszállás emlékműve népszerű művészettörténet


’14 sze
4
11:01

Spöttle: Radikális fellépést az Iszlám Állam ellen!

Írta: dobray

isis.jpg

Radikális módszerekkel kell fellépni, akár a NATO-val együtt, mert minden európai országnak is érdeke, hogy az Iszlám Állam megszűnjön. Mint volt katona, úgy látom, masszívan kell bombázni és minél előbb – így vélekedik az Iszlám Állam jelentette fenyegetésről Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő. 

Honnan bukkant fel az Iszlám Állam? 2004 óta léteznek, de csak most »robbantak be«.

Így van... És rengeteg pénzük van. Katar tiltakozik, amikor azzal gyanúsítják, hogy támogatja az Iszlám Államot. De a titkosszolgálati információk szerint több dúsgazdag katari üzletember pénzeli a szervezetet, ahogy így tesznek többen az Egyesült Arab Emírségekből. Sőt, Szaddám Husszein milliárdos lánya is az Iszlám Állam támogatói között van, aki bosszút akar állni az apjáért, és esküdt ellenségnek tekinti a nyugatot, meg mindent, ami a normalitást képviseli egy átlagember számára. Szaddám több volt tisztje, köztük vezérkari tisztek is az IS-t segítik. Németország páncéltörő fegyvereket szállít az Iszlám Állam ellen harcoló kurdoknak, de ott van a félelem, hogy végül mégis a szélsőségesek győznek, és akkor a kezükre jutnak ezek az eszközök is. A szovjetek elleni háborúra a mudzsahedineknek szállított amerikai fegyverek is a tálibok kezébe jutottak annak idején.

Obama kénytelen stratégiát váltani Szíriában: korábban inkább a Aszad-rezsim elleni felkelőket támogatta, de most kénytelen a rezsim mellé állni az Iszlám Állam ellen.

Sosem értettem igazán, miért a felkelőket támogatta Obama. Négyszer jártam Szíriában, s egy szekuláris országot ismertem meg, viszonylagos jóléttel. Nem is nevezném diktatúrának Bassár el-Aszad rezsimjét, inkább egyfajta irányított demokráciának. Az araboknak pedig ez kell. Aki élt kint egy kicsit arrafelé, tudja, hogy az araboknak nem kellenek helyi választások, kopogtatócédula-gyűjtés, kampány, szavazás és hasonlók. Nekik kell egy erős vezető, aki megmondja, hogy mettől meddig, és hagyja őket kereskedni, élni az életüket. Amíg működik a bazár, addig az arab ember boldogan elvan. Szíriában is ez volt a helyzet, s nem nagyon lehetett látni csadort, fejkendőt viselő nőket, meg minden évben rendeztek a berlinivel egy időben Oktoberfestet, szóval alkoholtilalom sem volt, az élet egész normálisan folyt. Persze ott is kezdtek előbújni az odvaikból az iszlamisták, de ezeket igyekeztek gyorsan eltüntetni. Sejteni lehetett, ha hatalmi vákuum keletkezik, a radikális iszlám fogja kitölteni. Líbiában is ez történt: a pszichopata Kadhafi sem volt matyóhímzés, de most még rosszabb: az amerikai nagykövetségen iszlamisták pancsolnak a medencében, az ország egy terroristafészek lett, ahol a káosz az úr. Lehet, hogy ott is felállít egy frontot az Iszlám Állam, és három fronton fog harcolni: Irak, Szíria, Líbia. Mindezek fényében azt mondhatjuk, még mindig jobb volt egy Kadhafi-féle, kezelhető pszichopata, akinek elég volt, ha kinyalták a seggét, és lehetett tőle olcsón olajat venni. Ez volt a helyzet Szaddám Husszeinnel is: Irakból is terroristafészek lett, az üzemanyag olyan drága, mint még soha, szóval Husszeint is inkább jófiúsítani kellett volna, nem eltörölni a Föld színéről. Bármennyire szeretem, mint országot az Egyesült Államokat, azt kell mondanom, hogy ahol végigmennek, ott a káosz uralkodik a nyomukban, legyen szó Irakról, Afganisztánról, Szíriáról, Líbiáról. Egyre több a terrorista, nő az Egyesült Államoknak és Európának a fenyegetettsége, demokrácia meg sehol sincs.

Most viszont az Iszlám Állam elleni gyors és határozott katonai fellépéssel törleszthetne valamit Amerika.

Ez lenne az egyetlen normális döntés: nekik menni szárazföldi csapatokkal és légicsapásokkal. Az IS-re eddig kétszáz csapást mértek a levegőből, de ez kevés. Radikális módszerekkel kell fellépni, akár a NATO-val együtt, mert minden európai országnak is érdeke, hogy az Iszlám Állam megszűnjön.”

Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.

 

Címkék: politika külföld vallás iszlám háború USA Irán Irak ENSZ ISIS Afganisztán NATO Szíria Líbia Kadhafi Szaddám Husszein Georg Spöttle


’14 sze
3
12:11

Spöttle: Putyin egy rossz gyerek, aki tudja, hol a határ

Írta: Redakció

putyin_2.jpg

A Donyecki-medence már elveszett, és az oroszok újabb területeket is el fognak foglalni – mondta a Mandinernek Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő. Spöttle szerint Ukrajna, ha akarná, gyorsan le tudná győzni a szeparatistákat, ám ekkor Oroszország is keményen visszavágna. Ha Európa katonailag avatkozna be, akkor itt volna a harmadik világháború; olyan kemény gazdasági szankciókat viszont senki nem tud hozni, amelyek Oroszországot rávennék, hogy visszavonuljon.

„Mennyi idő alatt rendeződhet a kelet-ukrán konfliktus?

Nem fog nagyon elhúzódni, mert Ukrajna is erős ország, és ha akarná, nyakon tudná vágni a szeparatistákat. Ekkor azonban Oroszország is keményen visszavágna, és abból nagy háború kerekedhetne. Most defenzív háborút folytatnak az ukránok, védekeznek, de nem akkora erővel, amekkorával tudnának. Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár szerint a Donyecki-medence már elveszett, és szerintem újabb területfoglalások lesznek. Sem a NATO, sem az ENSZ, sem az EU nem tud olyan kemény gazdasági válaszcsapásokat mérni, hogy Oroszország visszavonuljon, háborúzni meg nem akarnak

Miért fél Európa ennyire attól, hogy katonailag beavatkozzon?

Akkor az a harmadik világháború lenne, ha beszállnánk. Senkinek nem az érdeke, hogy egész Európa beszálljon. S ezt Putyin is tudja, ezért is mer ennyire keménykedni. Olyan, mint egy rossz gyerek, aki tudja, hogy mit tehet meg, amiért még nem vágja nyakon apu. Tudja majd, hogy hol lesz a határ, de ezeket a területeket még elveszi Ukrajnától.”

Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú külföld háború EU Oroszország Ukrajna Vlagyimir Putyin NATO ukrán válság Georg Spöttle