Ackermann Sándor írása
Február 2-án Vlagyimir Putyin orosz elnök újra Budapestre látogat, két éven belül másodjára, miközben egy alkalommal a magyar kormányfő is elutazott Moszkvába.
A 2014-es krími annexiót, illetve a maláj utasszállítógép nyári lelövését követően a nyugati országok megtagadták Putyin meghívását hivatalos államközi látogatásokra, így a budapesti meghívó most minden bizonnyal sokat számít a Kremlben. Megvizsgáltuk, hogy az azóta eltelt időszakban hol fogadták az orosz államfőt hivatalos látogatások során.
Közel-külföld
Már az ukrajnai konfliktust megelőzően is jellemző volt az orosz Elnöki Adminisztráció utazásszervezésére, hogy az államfő külföldi útjai nagy részét a volt szovjet tagköztársaságokba szervezték (orosz kontextusban ez „közel-külföldként” szerepel).
Ez a tendencia még intenzívebb lett a nyugati elszigeteltség kezdetét követően: 2014-ben egyrészt a Krím Ukrajnától való elszakítása, másrészt pedig a Malaysia Airlines 17-es, Amszterdam és Kuala Lumpur között közlekedő gép július 17-én – vélhetően Oroszországból származó fegyverekkel, szeparatisták által – történő, Kelet-Ukrajna feletti lelövése után az európai országok úgy döntöttek, nem hajlandók hivatalos találkozón fogadni az orosz elnököt. Az esetet követően pedig egy sor orosz politikus és más személy került fel az Európai Unió szankciós listája – ez a gyakorlatban az érintett személyek beutazási tilalmát és a nyugati bankszámláik befagyasztását jelentette.
Putyin elszigeteltsége jórészt az Európai Unióra és természetesen az Egyesült Államokra vonatkozott, így Moszkvában sokkal inkább az ázsiai és más kontinensekre történő látogatásokat kezdték el szervezni. 2014-ben, az ukrán konfliktus kirobbanását követő időszakban például Kínába két alkalommal is ellátogatott, de egy Közép- és Dél-Amerikai út során megfordult Kubában, Nicaraguába, Argentínában és Brazíliában is (nyáron a vb döntőre is kiment). A korábban említett posztszovjet országok közül kétszer volt Belaruszban, emellett ellátogatott Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Tádzsikisztánba is. A normandiai partraszállás 70. évfordulójára ugyan meghívták és el is ment Franciaországba (június 5-6.), csakúgy, mint az októberben rendezett milánói Ázsia-Európa közös csúcsra, de külön, kifejezetten kétoldalú megbeszélésre csak Ausztriába (ide még a maláj gép lelövése előtt) és a tulajdonképpen a regnáló kormányától függetlenül mindig is oroszbarátként számon tartott Szerbiába ment el ebben az évben.
A magyar kapcsolat
Így érkeztünk el Putyin 2015-ös magyarországi látogatásához. Az előző évhez hasonlóan az orosz elnök ebben az esztendőben is csak akkor ment Nyugat-Európába, ha valamilyen rendezvényre volt hivatalos (pl. világkiállítás Milánóban), külön meghívást ezúttal sem kapott egyik nyugati országból sem. A budapesti látogatását követően egyébként Kazahsztánba, Örményországba, Azerbajdzsánba is ellátogatott, hozzánk egy egyiptomi utat követően érkezett. Párizsban két alkalommal is megfordult 2015-ben, bár ezek egyike a négyoldalú béketárgyalás volt Ukrajna kapcsán, a másik pedig az ENSZ klímakonferenciája decemberben. Szeptember végén New Yorkban találkozott Barack Obamával az ENSZ Közgyűlést követően, de külön kétoldalú találkozóra 2015-ben csak Budapesten és Minszkben járt, az Európai Unióból tehát egyedüliként láttuk vendégül Putyint.
2016-ban folytatódott a sor, Putyin újra elment Belaruszba, Kazahsztánba, Üzbegisztánba, és szinte az összes többi posztszovjet országba (kivéve persze a balti államokat). Tavaly ugyanakkor már enyhülni látszott Putyin és az orosz kormány nyugati elszigeteltsége, annak ellenére, hogy az ukrajnai fronton jelentős változás nem következett be, és a maláj géppel kapcsolatos nyomozások is a moszkvai háttér gyanúját erősítették. Putyin hivatalos úton járt Görögországban, Finnországban és Szlovéniában is, de a nyugati országok továbbra sem voltak hajlandók őt vendégül látni.
Az orosz érdekszféra a fontos
Érdemes azonban figyelembe venni azt is, hogy a nyugati szankciókat megelőzően is sokkal inkább az orosz érdekszférába tartozó utazások voltak hangsúlyosak az orosz elnök programjában. A jellemzően a Közép-Ázsiába és a Kaukázusba tett látogatások egyrészt az orosz érdekek erősítését szolgálták, másrészt pedig előkészítették az akkor még sokkal reálisabbnak tűnő Eurázsiai Uniót. A volt szovjet országok mellett Putyin korábban is nagy hangsúlyt fektetett a BRICS országokba tett látogatásokra, többször is megfordult elsősorban Kínában és Indiában, de elutazott Brazíliába és a Dél-afrikai Köztársaságba is.
Végezetül néhány beszédes évszám az orosz elnök elszigeteltségével kapcsolatban, amelyek nem feltétlenül az ukrajnai konfliktushoz köthetők. Ha megvizsgáljuk a visegrádi tagországokba tett orosz elnöki utazások gyakoriságát, a következőket találjuk: Lengyelországban és Szlovákiában utoljára 2010-ben járt az orosz elnök (akkor éppen Dmitrij Medvegyev töltötte be a tisztséget), Csehországban pedig 2011-ben (szintén Medvegyev) tartottak államfői találkozót. Fentiek alapján kétségesnek tűnik, hogy csupán az ukrajnai konfliktus és annak következményei, valamint a szankciós politika lennének az okai a prágai vagy varsói meghívó elmaradásának.
