Szibériába deportált családba született a világ végén, majd felnőttként kapcsolódott be a lettországi függetlenségi mozgalomba Sandra Kalniete. A korábbi lett külügyminiszter, antikommunista mozgalmár, a konzervatív-liberális Egység párt európai parlamenti politikusa méltatja Magyarország hozzájárulását az európai szabadsághoz. Arra is figyelmeztet: soha nem lehet magától értetődőnek venni a szabadságot, és nem szabad újra elkövetnünk a múlt hibáit. Interjúnk.
„Ön hangos szószólója minden olyan kezdeményezésnek, amely a kommunizmus valóságára és rémtetteire emlékezteti az embereket. Az európai mainstream megérti már, mi is történt a Vasfüggönytől keletre?
Nem gondolom ezt. Ezek nagyon kényelmetlen igazságok. Még mindig van egy kettős mérce, ezt állandóan érezzük az Európai Parlamentben. Amíg a Szovjetunió létezett, mindig voltak támogatói és fizetett kollaborátorai a nyugati országokban, különösen az értelmiségiek és a politikusok között. Nem voltak naivak: mohók voltak. És azt kell mondanom, az EU 2004-es bővítése idején közelebb voltunk a megértéshez, mint manapság. Mostanában nem használhatunk olyan nyelvezetet a kommunizmus bűneinek leírása kapcsán, mint amit pár éve használtunk. A mostani Európai Parlamentben teljességgel lehetetlen olyan dokumentumok elfogadása, amely elítéli a kommunizmust. A radikális baloldal és jobboldal minden korábbinál erősebb, a szocialisták sem támogatnak ilyen dokumentumokat, és a Néppárt sem olyan aktív már ezen a téren, mint korábban.
Egyszer arról írt: »A szabadság nem adott dolog, nem végtelen és nem lehet magától értetődőnek venni«. Mit gondol, megvan még az a szabadságunk nekünk, európaiaknak, amit megszereztünk 1945-ben, illetve 1989-ben?
Megvan a szabadságunk, de sok ember tényleg nem érti meg, hogy a szabadság nem magától értetődő dolog. Meg kell védenünk az értékeinket és társadalmi berendezkedéseinket. Különösen akkor, amikor különböző irányból érik támadások őket, ahogy mostanában is. Hibrid háborúk, dezinformációs propaganda, kibertámadások Keletről, támadások a radikális iszlám részéről. Vannak törekvések az európai határok újrarajzolására, ahogy az a Krímben történt. Törékenyek vagyunk. Társadalmaink a nemzetközi jog, a joguralom tiszteletére épülnek. Nem működhetünk úgy, mint a kihívóink. Feszültséget és félelmeket érzünk a társadalmainkban. És nagy a kísértés a populizmusra, Európában és Amerikában egyaránt. Sorsdöntő keresztút előtt állunk. A szabadságunkat csak az egységünk fenntartásával tudjuk megőrizni. Emlékeznünk kell a múlt leckéire, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat.”
Rajcsányi Gellért interjúját 1956.mandiner oldalunkon olvashatják.
