Büszkén és dacosan megyünk nemmel szavazni a migránskvótára? Vagy egyetértünk a kormánnyal, de nem kérünk a harsogó kampányból? Vagy egyet sem értünk a népszavazással? Esetleg nem is érdekel minket az egész felhajtás? Az utca emberét kérdeztük meg arról, mi a véleményük a népszavazásról és részt vesznek-e rajta. Otthon maradó, érvénytelenül szavazó, nemmel voksoló és igen-párti állampolgárt egyaránt találtunk a budapesti belvárosban.
Elsőként egy húsz év körüli fiút szólítunk meg, aki készségesen elmondja, miért tervez érvénytelenül szavazni: „Szerintem a bojkott nem olyan jó ötlet, mert abból nem derül ki, hogy az embereket nem érdekli-e a kérdés, vagy kifejezetten ellene vannak” – mondja Gergő. A kérdést hülyeségnek tartja, mert „egyrészt jogilag értelmetlen, másrészt iszonyatosan manipulatív”. Szerinte ha nemmel szavazunk, belemegyünk a játszmába.
Továbbsétálva megakad a szemünk egy postai dolgozón: vajon ő hogyan gondolkodhat a kérdésről? „Hát, úgy egyszemélyibe’ nem nagyon” – nevet, arra válaszolva, hogy fontosnak tartja-e a kérdést. A kampányról azt gondolja, hogy „túlzás, inkább túlzás”.
A körúton egy idősebb, csinos nő elegáns kiskosztümjét igazítva, határozott léptekkel halad: először válaszra sem méltat minket, majd annyit méltóztat mondani, hogy elmegy és nemmel fog szavazni. Egy kevésbé zajos területen anyuka pihen a kisbabájával: „Lehet, hogy kicsit másképp fogalmaznék mint a kormány, de nekem is megvan a véleményem, ami miatt nemmel szavaznék” – mondja.
„Kisemberként tök mindegy, mit csinálunk, míg a nagyok ott vannak. Azt kéne csinálni, hogy mindenkit el kell zavarni. És odamész te meg én, már csak egy a kérdés: hogy te meg én ugyanolyan kapzsik lennénk-e pár év múlva, mint amilyen kapzsik ők most. Hogy az emberek mennyire változnak meg, ha hatalom következik be” – fejti ki politikai nézeteit egy férfi.
Végül találunk egy olyan embert is, aki lehet, hogy elmegy igennel szavazni a kvótára.
Aujeszky Nóra tudósítását híroldalunkon olvashatják.
