„Ahogy kitudódott, hogy létrejött ez az intézmény, azonnali vehemens támadássorozat indult el, és végül azt mondtam: nincs értelme kompromisszumokat kötni” – szögezi le Orbán János Dénes költő, irodalmár, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia projektvezetője, aki szerint a felzúdulás ellenére egy-két éven belül a minőségi munkával fogják bizonyítani, hogy megszolgálták a bizalmat. Szerinte ma Budapesten át vezet az út az irodalomhoz, pedig a Kárpát-medence bármely pontjáról felbukkanhatnak zsenigyanús alkotók. Orbán János Dénes úgy látja: Magyarországon öncenzúra van, pedig egy szabad író nem lehet polkorrekt, Erdélyben viszont jobb a helyzet. Interjúnk.
„Ahogy kitudódott, hogy létrejött ez az intézmény, azonnali vehemens támadássorozat indult el. Eleinte megpróbáltam békésen kezelni, tehát a kiegyezés felé terelni. De odáig fajult agresszivitásban, hogy azt mondtam: nincs értelme kompromisszumokat kötni, úgysem fogunk közös nevezőre jutni, mert nincs meg a közös nevezőre jutás szándéka. És akkor felvállaltam, hogy igenis javarészt egykori tanítványaimból és veterán harcostársaimból legyen a zsűri. Bevállaltuk azt a felelősséget, hogy mi elbíráljuk a pályázatokat és elkezdjük az oktatást, annak reményében, hogy egy bizonyítási idő után sok szakember meg fogja gondolni magát. Nagyon remélem, hogy a jeles magyar írók, akiket pártállástól függetlenül szándékozunk meghívni mesterkurzusokra, találkozókra, félre fogják tudni tenni a politikai ellenérzésüket annak érdekében, hogy ezek a fiatalok jó irodalmat ismerjenek meg. Hátha ők majd túl tudnak lépni azon, amin a mi generációnk nem tudott túllépni: ezen a szekértáborosdin.
Többeket felkért oktatónak, akik elutasították. Tudna esetleg neveket mondani?
Nem szeretnék nevet mondani, a diszkréció az diszkréció. Egyébként nem volt durva elutasításban részem. Többen várakozó álláspontra helyezkedtek. Nem a legvéresebb szájú ellenzőket kértem föl nyilván, hanem olyan embereket, akiket ismerek és tudom, hogy objektív gondolkodásúak. De sajnos a mai Magyarországon alig-alig van olyan alkotó, aki a maga ura, akinek ne számítana a szekértábor véleménye, ahová tartozik. Ez egy nagyon szomorú dolog, azt mondhatjuk, hogy van Magyarországon cenzúra, mégpedig öncenzúra. Nem mersz leírni bizonyos dolgokat, mert akkor a pályatársaid kikezdenek. Nem írhatsz le bizonyos szavakat, tabutémák vannak, és ezáltal a művészi szabadság súlyosan sérül. Nem mehetsz el bizonyos helyekre, nem jelenhetsz meg bizonyos személyek társaságában. Ott van a polkorrektség problematikája is. Egy szabad író nem lehet polkorrekt. Nem lehet az, hogy nem írhatsz le bizonyos dolgokat. Szerintem a művészi szabadság az minden szabadságok legszentebbike kéne legyen, és semmilyen, de semmilyen cenzúra alá nem volna szabad vetni.”
Viola Beáta interjúját híroldalunkon olvashatják.