Koccint sörrel Katona Csaba akadémiai sörtörténész, aki a balatoni fürdőélet kapcsán kezdett el a nemes ital históriájával foglalkozni. Mi köze a sörhöz a suméroknak, mikortól iszik sört az emberiség, mitől sörös nemzet egy nép? A történésszel feltérképeztük a sörtörténet fontos epizódjait és sztorijait, különös tekintettel a cseh és magyar folyamatokra. Nagyinterjúnk. Egészségükre!

„Mitől válik egy nemzet borossá vagy sörössé?

Bizonyos dolgok hagyománnyá válnak az évszázadok alatt, de mindennek gyakorlati alapja van. A mediterráneumban süt a nap, iszonyatos meleg tud lenni, ott viszonylag kevés munkával meg lehetett termelni az élethez szükséges javakat. A hideg északon minimális a napsütéses órák száma, elképesztő munkával kell megteremteni mindent. Nemzedékek során örökölt viselkedési formává válhat a lazább vagy fegyelmezettebb életvitel, de a kiindulási pont a gyakorlat, a lehetőségek. Ahol megterem a borszőlő, ott boros lesz a nép. Ahol nincs szőlő, viszont van lágy víz, ott a sör megy. A bajorok, már utaltam rá, a 16. századig főleg bort ittak. Jött egy éghajlatváltozás, eltűnt a borszőlő, vége. A németeket mindig sörivó népnek tartjuk, pedig mindenki hallott már a Rajna-menti borokról. A cseheknél Dél-Morvaországban kiváló bort termelnek. Lehetne még sorolni a példákat. A lényeg, hogy nem azért lesz sörös nemzet vagy boros nemzet egy-egy ország lakossága, mert olyan a lelkialkata vagy genetikailag arra van kódolva.

Mi a világtörténelemben az első pont, amiről tudunk arról, hogy egy nép sörszerű italt fogyaszt?

Kérdés, hogy mi a sör, főleg a bajor sörtisztasági törvény előtt. Sokféle italról tudunk, aminek a népek feljegyezték a nevét, de hát van egy idegen szó, amit vagy azonosítunk a sörrel, vagy nem. Arról körülbelül közmegegyezés van, hogy sörnek nevezzük az alacsony alkoholtartalmú, vizes, gabonából erjesztett, alkoholos italt.

Tehát ha fölvizezem a whiskymet, akkor az már sör lesz?

Nem, mert az fölvizezett whisky. Hogy mikor főzték le a világ első sörét, arról lövésünk sincs. Hipotézis van rá: valaki rákényszerülhetett, hogy megigyon olyan esővizet, ami gabonára hullt és valamennyire az a gabona leerjedt. Biztos, hogy ez nem volt finom, de jelentkezhettek mellékhatások: nagyon jó vadásznak érezte magát, meg minden nőt ledumált a lábáról. Így aztán rekonstruálni akarhatta, amit ivott.”

Szilvay Gergely interjúját Bor.mandiner oldalunkon olvashatják.