A Monty Python valószínűleg nagy pénzt fizetne a történetért, a Mandiner most mégis inkább az olvasókkal osztja meg a Nagy Zsidó-Palesztin Atlaszháború történetét.
Azét a háborúét, amelyet ugyan a háttérben, ám annál keményebben vívtak zsidók és palesztinok magyar földön az elmúlt fél évben – a magyar diákok kontójára. A dicső csata „eredménye” annyi, hogy szeptembertől a magyar diákok nem kapnak térképet ókori történethez és nem láthatják például Ábrahám vagy Mózes útját a héten elkészült történelemkönyvekben (ebben és ebben).
A Mandiner által megszerzett levelekből, jegyzékekből és atlaszverziókból kiderül: eredetileg lett volna térkép és benne lettek volna az útvonalak a könyvekben; zsidó és palesztin érzékenységek miatt viszont a végén a magyar állam, annak oktatási intézete inkább visszavonulót fújt.
Palesztina vagy Kánaán?
A sztori még évekkel ezelőtt indult, mégpedig egy teljesen ártatlannak látszó együttműködéssel. A tankönyvek tartalmáért szakmailag felelős Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2012 óta ugyanis rendszeresen egyeztet a Zsidó Közösségi Kerekasztallal (ZSKK) a tankönyvek tematikájáról. Többször fölvetődött az évek során a Kánaán/Palesztina-problematika, s úgy nézett ki, a zsidó törekvéseket végül siker koronázza: Palesztina helyett idén ősztől már a Kánaán megjelölés szerepel majd az ötödikes és kilencedikes tankönyvek ókori időket, bibliai történeteket bemutató térképein.
Ennek már csak azért is látszott némi értelme, mert a fő forrásban, a Bibliában a Kánaán szó szerepel, Mózes például oda akar eljutni népével, nem pedig Palesztinába.
Ez azonban nem hatotta meg a palesztinok budapesti nagykövetét, aki tavaly év végén neszét vette a készülő változásnak és egy, az EMMI-ben tető alá hozott egyeztetésen szóba is hozta a témát decemberben.
A palesztin érdekképviseletre aztán Dúró Dóra és Gyöngyösi Márton jobbikos képviselők vállalkoztak – ők 2016. január 26-án írásbeli kérdést intéztek a parlamentben Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterhez. „Megdöbbenve értesültünk róla, hogy a következő tanévtől egyszerűen törlik Palesztinát az általános iskolai ötödik osztályos történelem tankönyvek térképéről. Az ókori rómaiak által is már Palesztinának nevezett Fönícia és Egyiptom közötti területet idén szeptembertől már Kánaánként fogják tanítani az iskolásoknak.” – fogalmaztak a jobbikosok, majd feltették a kérdést: „Szakmai dilettantizmus, elfogultság, vagy egyes lobbi-csoportok befolyása áll a
kormány palesztin-ellenes, magyar történelemtankönyveket érintő döntése mögött?”
Február 10-én Rétvári Bence válaszolt Dúróéknak.
„Bár Palesztina névadói, a Bibliában filiszteus néven említett nép a bronzkor végén, a Kr . e. 12 . században telepedett le nagyjából a mai Gázai-övezet területén, a velük a szárazföld felől, illetve északról határos területet (ahol a zsidó törzsek is megtelepedtek a Kr. e. 12 század környékén) ekkor Kánaánnak nevezték. A görög forrásokban a Kr. e. 5 . századtól kezdve bukkan fel a Gé Palaisztiné (a filiszteusok földje) kifejezés, hivatalosan azonban csak Kr. u. 135-ben, a zsidó felkelés leverése után jelenik meg a római Syria Palaestina provincia kifejezés, amit a rómaiak az egész területre kiterjesztettek. A római provinciákat ábrázoló térképeken így megjelenik a Palesztina megnevezés. (…) Az ókori Izrael területének neve többször változott a történelem során (Kánaán, Júda, Izrael, Júdea, Iudaea, Palaestina provincia), ezért a tankönyvek és történelmi atlaszok is változó megjelölést használnak.”
Palesztin szóbeli jegyzék – piros betűs követelések
Ez, tehát hogy téma- és korfüggően más és más megnevezéseket használnak a tankönyvek, s azok készítői nem politikai szempontok alapján döntenek, elvileg megnyugtathatta volna a kedélyeket. Nem nyugtatta. A ZSKK-val február és július között 12 alkalommal volt kénytelen egyeztetni az OFI a rendkívül jelentős Palesztina/Kánaán kérdéskörben, a palesztinokkal pedig 13 alkalommal – meghallgatták például a palesztinok által delegált szakértőt is, alakítgatták a térképeket, ám ez sem volt elég: júliusban a nagykövet diplomáciai eszközökhöz nyúlt és szóbeli jegyzéket adott át a magyar külügynek a térképek ügyében.
Minthogy a szóbeli jegyzék diplomáciai műfaja nevével ellentétben, sajátos módon írásbeli műfaj, a palesztinok megragadták a lehetőséget, hogy bemásolják a tervezett térképeket, megjegyzéseket fűzzenek hozzájuk és pirossal kiemelve változtatásokat követeljenek.
Például így:
A kifogások röviden: zsidó királyság az ókorban nem is létezett, semmi sem bizonyítja, ne szerepeljen. Palesztina már Arisztotelésznél is Palesztina, az szerepeljen mindig, ne a ronda Kánaán.
Ki nyeri a paranoia-bajnokságot?
Azt hihetnénk, hogy a zsidóknak tetszett ez a kánaános térképváltozat. Hát, nem! Számukra sem volt Kánaán. Ők azon akadtak ki, hogy a filiszteusok is ott vannak a zsidók mellett.
„A filiszteusok jelenléte nem konstans a térségben. Továbbá: miért emeli ki a térkép Kánaán lakói közül a zsidók mellett a filiszteusokat? Nem volt egy különösebben fontos nép, ilyen fontosságú nép, illetve néptöredék több is élt ezen a vidéken. (…) Kánaánnal ellentétben Fönícia esetében a térkép egyáltalán nem nevez meg népeket, csak városokat. Mi más oka lehet annak, hogy Kánaán kapcsán fontosnak tartja a térkép a lakosság különböző csoportjainak a nevesítését, hogy ily' módon a palesztin megnevezést tudja megalapozni, látszatra tudományosan?”
Azaz: hiába a nekik kedves Kánaán megnevezés, a filiszteusok említésével a térkép a mai palesztinokat hivatott legitimálni! Az láthatólag nem jutott a zsidók eszébe, hogy mivel a Biblia a filiszteusokat említi, ezért ehhez a népcsoporthoz van kötődése a gyerekeknek, róluk már legalább hallottak, míg más néptöredékekről nem. Jelölni márpedig alighanem azt érdemes, ami szerepel a sztoriban. Hogy ilyen egyszerű a megfejtés, ötlet szintjén sem vetődött fel, sőt, folytatták a kifogásokat az OFI-nak küldött megjegyzéseikben:
„Nem világos az sem, miért csak Kánaán kapcsán említik meg a terület saját nevét és görög nevét (vagyis Palesztinát), Büblosz esetében miért nem? (Büblosz saját nevén Gubla vagy Gebal.) Az egész rendszer úgy tűnik, csak egy célt szolgál: hogy meg lehessen említeni, a görög források Palesztinának nevezik a területet, ez természetesen olyan aktuálpolitikai áthallásokra ad lehetőséget, amelyek egy tankönyvben elfogadhatatlanok.”
A paranoia-bajnokság ezen pontján a zsidók még tovább erősítettek:
„A térkép címe: A közel-keleti térség a Kr. e. 10-9. században. Amennyiben a 10-9. századról van szó, miért tünteti fel a térkép Ábrahám útját? Ami kb. i.e. 1800 körül zajlott, illetve kékkel jelölve a Mózes vezette honfoglalás útvonalát, ami kb. i.e. 1400 (vagy 1200) körül volt, tehát semmiképpen sem a jelzett időszakban. Semmi kifogásunk az ellen, hogy akár a pátriarkák vándorlását, akár az Exodus (egy lehetséges, feltételezett) nyomvonalát közöljük, de így, ennek a térképnek csak egyetlen üzenete van: hogy Izrael népe bevándorló ezen a vidéken, ami igaz. De a filiszteusok betelepülése esetében nincs bevándorlási útvonal feltüntetve, azt a látszatot keltve, mintha Gázában és Askelonban őslakosok lettek volna a filiszteusok. Ami természetesen nem igaz, másrészt ezen a vidéken minden ma ismert nép bevándorlóként érkezett ide, a hurriták, a hettiták, a filiszteusok, az asszírok, a görögök, a rómaiak és az arabok is, a különbség annyi, hogy az általunk ismert népek közül történetesen éppen a zsidók élnek legrégebben itt, tehát ha valaki őslakosnak számít a többiekhez képest, azok éppen a zsidók.”
Az OFI végül meghajolt az érvek súlya, vagy inkább az érzelmek hevessége előtt és egyszerűen kihagyott térképeket, valamint elhagyta a kifogásolt útvonalak jelölését: Mózes és Ábrahám útja így nem szerepel a tankönyvekben.
Itt van például a 2014/'15-ös kilencedikes töritankönyv vonatkozó része:
Itt a tervezett változat:
Itt pedig a végleges változat:
De nézzünk most meg ötödikes térképeket is!
Eredeti változat:
Tervezett változat:
Végleges változat:
Hopp, eltűnt a térkép!
Kibírják a gyerekek, nyilván – ötödikesek általában pont magasról tesznek atlaszokra, nyűgnek szokták érezni, ha be kell biflázni valamit a vaktérképes röpdogához, amelyet ha kitöltenek, már felejtik is el az egészet. Nehéz dolga inkább az OFI-nak volt. Ha nem egyeztettek volna senkivel, csak megírják a tankönyvet, most, utólag menne a paranoid hisztéria mind zsidó, mind palesztin részről.
Így, hogy egyeztettek, végül a magyar tankönyvek tudhatták meg, milyen az: palesztinnak – esetleg zsidónak – lenni a saját hazájukban.
Ráadásul a felek sem lehetnek elégedettek maradéktalanul, hiszen láthatóan úgy érzik: ötödikes és kilencedikes magyar gyerekek tankönyvében szereplő megnevezések és útvonalak döntik majd el, kinek van joga a mai Izrael területéhez.
Ennyi a történet.
A Monty Python legénységének pedig ezennel engedélyünket adjuk: ingyen, bérmentve felhasználhatják azt, ahogy csak szeretnék.
