Kommentszűrés
’16 máj
12
07:01

Európa válaszút előtt áll − Egy lengyel szerzetes-tudós a jövőnkről

Írta: Redakció

europa_2.jpg

Maciej Zięba lengyel domonkos rendi szerzetes, teológus, fizikus, a Szolidaritás mozgalom egykori vezető aktivistájának előadása a Magyar PEN Club 2016. május 9-i közép-európai eszmecseréjén Európa jövőjéről.

Útkereszteződésnél élünk. Civilizációk és kultúrák, államok és nemzetek, családok és az egyén életét egymást követő választások, s az azok által előidézett elágazások határozzák meg. Döntéseinket következmények burkolják, amelyek úgy adódnak össze, mint a közösen megtett út kilométerei. Igyekszünk meglátni tevékenységünk potenciális eredményeit, próbáljuk mérlegelni a megérkezés alternatív útvonalait, s mégis minduntalan meglepnek bennünket az előre nem látott kihívások. A homo viator létezésébe kódolt elágazások a vándorló ember válaszútjai, aki az idő bizonytalanságának ködébe vesző ösvényeket járja.

„Az ismeretlen, bizonytalan és veszélyes felé kell haladnunk, értelmünket használva a biztonság és a szabadság felé vezető úton” − fejezi be Open Society and Its Enemies című művét Karl Popper. A szabadság felé fordulás a biztonság csökkenésével, míg a biztonság irányába tett lépés a szabadság korlátozásával jár.

Útkereszteződésnél élünk. Miért is találkozunk ma Budapesten, hogy arról értekezzünk, ami magától értetődő, ami több ezer éve kódolva van az emberi lényekben és az ember állapotához köthető? Annál is inkább, mert Európának azon a részén, ahol élünk, különösen tudatában vagyunk mindennek; hiszen a legújabb kori történelem során megadatott számunkra, hogy lássuk, a történelem folyója milyen meandereken keresztül tereli vizeit, s az is, hogy felfedezzük a biztonság és szabadság felé vezető még ki nem jelölt utakat.

Mégis mindannyian látjuk előre, hogy az útkereszteződés, amelynél jelenleg állunk, nem egy tipikus választás eredménye és számolnunk kell a mélyreható következményekkel.

maciej_zieba.jpg

Maciej Zięba

 

Megkönnyebbülés, naivitás és gőg

Azt hiszem, mindenféle eredetiséget nélkülözve, hogy a föntiek okait a megkönnyebbülésben, a naivitásban és a gőgben kell keresnünk, mely fogalmak magukkal ragadták a XVIII. század elit rétegét. A megkönnyebbülésük, hiszen szertefoszlott a vallási fanatizmus és a kereszténységet ideológiailag felhasználó sötétség, amely 200 éven keresztül áthatotta Európát. A naivitásuk, mert a megkönnyebbülés érzéséhez társult a hit, hogy a vallás eltörlése a közélet színpadáról a felvilágosult értelem, béke és tolerancia korszakát hozza majd el. S végül a gőgjük, mert a tudomány és a gazdaság jelentős sikereinek köszönhetően elismerték, hogy az emberiség fejlődésének nincs határa. „Ha az észt tartva szem előtt járunk el” – írta 1700-ban Claude Gilbert – „csak magunktól függünk, s ezáltal majdhogynem istenekké válunk.” Ebben a légkörben született meg a haladás vallása – a religio progressionis –, amely a Nyugat legbriliánsabb elméinek többségét uralta az elkövetkező 300 évben.

Az Európát pusztító kisebb vagy nagyobb háborúk ellenére − melyek kulminációja a két világméretű hekatomba volt , a kisebb vagy nagyobb forradalmak kegyetlensége ellenére, a tudományosan bizonyított két totalitárius rendszer ellenére, melyek drámai módon kiszélesítették tudásunkat ember és nemzet béklyóba szorításáról, a haladás vallása túlélt mindent. Reneszánsza pedig azzal a pillanattal kezdődött el, amikor a '68-as generáció – mely sem háborús fenyegetést, sem totalitárius félelmet nem élt át − felnőttkorba lépett. Alain Besancon azt állítja, hogy ekkor Nyugaton forradalom ment végbe, melynek következményei egyedül a XVIII. századi amerikai és francia forradalmakkal mérhetők. Paradox módon az 1989-es Népek Ősze eseményei megerősítették a haladásba vagy a történelem végébe vetett hitet, melynek megkoronázása a nyugati formában létező liberális demokrácia lenne. Én, mint keresztény ember, aki liberálisnak és demokratának vallja magát, még a kommunizmus idején polemizáltam ezzel a nézettel. Akkor azt mondták, ez anakronizmus.

Miért is beszélek erről? 2016-ban, amikor a menekültek problémájával foglalkozunk, vissza kell nyúlnunk egészen a vallási háborúkig, a felvilágosodásig vagy a francia forradalomig? A történeti bölcselet egy szép betegség, mely különösképp Európának azon részét fertőzi meg, ahol mi élünk? Elképzelhető.

europa_3.jpg

A haladás vallásának felelőssége

Szeretném alátámasztani a tézist, miszerint az európai válságért nagy mértékben a religio progressionis a felelős, melynek első és finom szimptómái az utóbbi években jelentek meg. Hiszen nem maga az évszázadokon át tartó, gyakran lélegzetelállító haladás jelenti Európa problémáját, hanem a hit, miszerint a haladás önműködően, szinte automatikusan megy végbe. „Ez az idea érzéketlenné tette az európaiakat és az amerikaiakat, hogy mélyen megérezzék a fenyegetettséget, mely az ember lényege” – figyelmeztet Ortega y Gasset – „ha az emberiség haladásának szükségszerű jellege van, akkor ez azt jelenti, hogy félretehetjük éberségünket, aggodalmunkat, nem kell felelősséget vállalnunk, vagyis ahogyan szokás mondani, nyugodtan lógathatjuk a lábunk.”

A modern Európa nem feledkezve meg a görög, római, zsidó, arab és ázsiai gyökereiről  három rétegnek köszönheti létezését. A fundamentumot a Christianitas jelenti, amely egy testté fűzte össze a számtalan hitvilágot és törzset, egy közös hitet, etikai kódexet és kultúrát adományozva nekik. A második réteget a kontinentális felvilágosodás képezi, amely a korábbi rabies theologica szerint nagymértékben az első réteggel való szembenállásból született meg. Felettük pedig a totalitárius rendszerek fenyegetettségének megtapasztalása után a két előző réteggel való szembenállásból született meg a nyitott társadalom koncepciója, amely gyorsan átalakult a felületesen értelmezett multikultivá, és a kisnarrációk, polinarrációk doktrinájává vált. A második, a felvilágosodás rétege részben az első rétegből merített, de az evangéliumi értékeket elszakítva a Jelenésektől univerzálisnak ismerte el, amit Guardini találóan moderne Unredlichkeitnek, modern kori kisajátításnak nevezett el. Pontosan ekkor jelent meg a haladás vallása, s az új hitnek a newtoni fizika determinizmusa és Smith gazdaságtana képezte alapját. A harmadik réteg, melyet nevezzünk posztmodernnek, átvéve az előző rétegtől a religio progressionist és a kereszténység elutasítását, kiegészítette azt az igazság és mindennemű érték viszonylagosságáról szóló dogmával (amelyet XVI. Benedek pápa a „relativizmus diktatúrájának” nevezett). Így rövid idő alatt intellektuális és etikai mentséggé vált a „láblógatás filozófiája.

Ennek a filozófiának a szellemében talál megoldásra fél évszázada a legtöbb társadalmi probléma Európában. Hiszen nem volt nehéz előre meglátni, hogy a család intézményének fél évszázada tartó devalválódása, valamint az erotika minden létező formában való promotálása demográfiai krízist fog előidézni. De a Lust ohne Last szellemében elvetették a mai napért való felelősséget abban a hitben, hogy a holnap majd gondoskodik magáról. Ha a gazdaság eredményessége csökkent, akkor a válság szimptómáit wishful thinkingre változtatták és „lisszaboni stratégiának” nevezték el; s amikor illúziónak bizonyult ez a kívánságműsor, egy másikra cserélték, az „Európa 2020” stratégiára. A reálmutatókat korrigálták, a GNP-hez írva a prostitúcióból, a kábítószer-kereskedelemből és a csempészetből származó bevételekkel. Amikor a birtoklási kedv lecsillapítása fizetésképtelenséggel fenyegetett − amely az évszázadok során egyenlő volt a becstelenséggel −, nem változtatták meg a take the waiting out of wanting elvét, csak az adósság morális értékelése lett más:mind az államok, mind pedig az egyén szintjén természetes dolognak ismerték el. Ha pedig hiányzott a pénz, akkor mindig lehetett újabb spekulációs pénzkeresletet bevezetni a piacra.

Amikor pedig a bankok elkezdték észrevenni a rizikót, kiépítették a shadow banking rendszerét, amely 2012 -ben a tranzakciók felét érintette. Való igaz, amikor a pénzügyi operációk egyre kockázatosabbá váltak, akkor viszont a kockázattal szemben kellett bebiztosítani magukat a pénzügyi intézeteknek, majd ezt a biztonságot újból bebiztosítani, hogy kiszűrjék a veszélyt az életünkből.

Hasonló módon kezdték el „megoldani” az Európai Unióban a menekültproblémát. Évek óta úgy kezelték a kérdést, mintha az nem is létezne. De ha még létezne is ilyen jellegű probléma, többen azt állították, hogy az „ „európai értékek” megkövetelik, hogy ignorálják azt, annál is inkább – a hipokrízis újabb jele –, mert a menekültek olcsó munkaerőt biztosítanak, s így könnyen betölthetők a munkahelypiacon létező lyukak.

europa1.jpg

Miért jönnek a menekültek?

Mi vonzza Európába a menekülteket? Az évszázadok alatt megteremtett jólét és a szabadság, amely lehetővé teszi az embereknek, hogy meggyőződésük szerint úgy éljenek, ahogy szeretnének. Gondoljunk azonban arra, hogy 1945-től az európai szabadság megerősíti a „láblógatás” filozófiáját, hiszen a biztonság kárára hitelre vásárolják. A biztonságról nem az Unió, hanem a NATO gondoskodik (az uniós államok fegyverkezésre költött kiadásai mindössze 40%-át teszik ki az USA ugyanerre a célra szánt kiadásainak). A jólét, a szabadság és a biztonság létezése tény. A menekültek számára attraktív adottságokat több száz év alatt erőfeszítéssel, gyakran fájdalom árán sikerült elérni Európában.

Kötelességünk-e hát segíteni a menekülteknek? A probléma összetettsége ellenére nincs semmilyen kétségem ebben a kérdésben. Ez a véleményem keresztényként. És tény, hogy a migránsok javára kifejtett apostoli munka a környezet részéről bizalmatlansággal, sőt ellenségeskedéssel találkozik, de ez egyetlen esetben sem válhat a rezignáció okává a szolidaritás tettének gyakorlásánál – II, János Pál pápára hivatkozva. Jézus szavaiban rejlő parancs: a „Jövevény voltam és befogadtatok teljességgel érvényes minden körülmény között és kihívást jelent minden ember lelkiismerete számára, aki az Ő nyomdokain kíván járni (ima a '98-as Migráns Világnapon).

Nincs semmilyen kételyem, hiszen lengyelként emlékszem a több mint 100 ezer lengyel menekültre, akik a szovjet elnyomatás elől Perzsiába menekültek 1942-ben. Ugyancsak emlékszem a több százezer honfitársamra, akiket a II. világháború alatt magyarok és románok fogadtak be, illetve azokra, akiket a világégés befejeztével a „szabad világ” fogadott be. Nincs kétségem II. János Pál szavait követve, a „szolidaritás globalizációjának” elvét vallva. Harminc éves tapasztalatom az Európától Amerikán át egészen Ausztráliáig és Japánig létező, mindent átfogó „Szolidaritással vállalt szolidaritással” kapcsolatban nem engedi meg, hogy másképp vélekedjek.

Hogyan segítsünk?

Ha tehát pozitív választ adunk arra a kérdésre, hogy kell-e segítenünk a menekülteknek, rögtön megjelenik előttünk a kérdés, hogy HOGYAN segítsünk nekik.

Másodkézből szerezve ismereteimet, ilyen behatóan nem vagyok a téma szakértője. Azonban tudom, hogy a „láblógatás” filozófiája megsokszorozza a problémát. Először is, Európa jobban megnyilvánulhatna a konfliktushelyeken és annak környezetében. Katonai, de főleg politikai téren is. Legfőképp azonban társadalmi-oktatási-karitatív téren. (Gondolok itt vízre és élelemre, kórházakra és iskolákra, polgári oktatásra, az Európából érkező önkéntesek támogatására, az európai médiumok jelenlétére.) Ehhez tartozik a konfliktushelyzetek közelében lévő államoknak nyújtott politikai és gazdasági segítség, valamint speciális vízuminformációs rendszerek kiépítése az EU-ba (vagyis a helyi dolgozók által támogatott európai diplomataszolgálat kiépítése), lehetővé téve ezzel az Európába történő kivándorlás szükségességének a felmérését.

Másodsorban szükségszerűnek tartom a határfelügyelet megerősítését. Emellett konzekvensen fel kell venni a harcot az embercsempészettel és -kereskedelemmel foglalkozó bandákkal.

Harmadsorban, az emigráció feltételeinek meghatározása és betartása a kérdés. Milyen hosszúnak kell lennie ennek az időszaknak? Milyen elvárásaik vannak a jövevényeknek? Tovább sorolva, a rokoni kapcsolatban álló személyek beköltöztetésére vonatkozó szabályok felállítása, munkahelyteremtés, az EU-n belül a menekültek számára a szabad áramlás biztosítása, a jövevények elhelyezésére vonatkozó racionális tervek elkészítése, a migránsokat segítő szervezetek és önkéntesek támogatása.

A fő cél, hogy biztosítsuk a menekülteknek a hazájukba való leghamarabbi visszatérést. Ha ez nem lehetséges, akkor integrációs (és nem asszimilációs) programot kell összeállítani és azt betartatni. Ha valaki a házunkban akar lakni, annak tiszteletben kell tartania a lakók által előírt szabályokat. Elengedhetetlen hát az adott ország nyelvének és kultúrájának ismerete, az emberi jogok és a nemzeti törvények tisztelete, a politikai közösség életére vonatkozó normák alapvető szabályainak elismerése.

Vizsgáljuk meg a vallásokat!

Bonyolult problémát a szabad vallásgyakorlás jelent. Épp ezért menjünk vissza a felvilágosodás koráig.

Ugyanis a felvilágosodásban „vallás” terminológiával illették az Istenbe vetett hit gazdag, sokdimenziójú világát. Nem is próbálták elemezni a nem csak a keresztény világban létező különbségeket, de az olyan különböző vallások esetében fellépő eltéréseket sem, mint az iszlám vagy a judaizmus, a buddhizmus (amely inkább filozófia), a sintoizmus, dzsainizmus, mithraizmus, sikizmus vagy a zoroasztroizmus. Az intellektuális leegyszerűsítés összekapcsolódott a vallás közéletből történő kirekesztésével (laïcité ideológiája), valamint a szekularizációs folyamat kivédhetetlenségéről szóló meggyőződéssel. Úgy tűnt, hogy ezzel sikerült az Istenbe vetett hit problémáját a láblógatás-filozófia szellemében eliminálni. Emlékeztetőül, az EU 2004-es alkotmányában felsorolásra került az európai identitás számos forrása, következetesen ignorálva a kereszténységet. A lisszaboni szerződésben pedig az angol és a francia változatban a „lelki-vallási” örökség megfogalmazásból kikerült a vallási” megjelölés. A valóságban azonban egyre inkább bebizonyosodik, hogy az ilyen jellegű állítások intellektuálisan primitívek és hamisak.

A politikai hatalomnak az igazságosság és a közjó gondolatával kellene kormányoznia, és nem lenne szabad semmilyen vallás struktúrájába beleavatkoznia, amennyiben az a fenti törvényeket nem sérti. Így hát nem szabadna egyetlen vallást sem előnyben részesíteni – sőt, segíteni kellene azokat abban az esetben, ha a közjót támogatják, emellett követelni kellene a társadalmi béke fenntartását. Ahogyan a XVI. században megfogalmazta ezt Franciaország kancellárja, Michel de L’Hopital: „Nem arról van szó, hogy melyik vallás az igazi, hanem hogy hogyan lehet együtt élni.” A probléma abban rejlik, hogy minden vallásban megtalálható a béke dicsérete, a tolerancia eleme pedig számos szent hagyomány alapját képezi. Így hát nem lehet a vallás minősítésének a kritériuma a szép precedensekre való hivatkozás.

Szeretnék ezért megadni három univerzális kritériumot, melyek segítenek felmérni, hogy az adott vallás mennyire tiszteli a lelkiismereti szabadságot és a béke fenntartását. Először is érdemes megvizsgálni, hogy az adott vallás tiszteletben tartja-e a lelkiismereti szabadságot és normaként ismeri-e el a vallásszabadságot.

Ennek empirikus mértékét képezi az adott közösség tagjának távozását követő reakció. Ennek része lehet egy ima az elvesztett hívőért, a hitevesztett bojkottálásának különböző formája egészen a fizikai fenyegetésig és halálbüntetésig. Másodsorban, meg kell állapítani, hogy az adott vallás struktúrájában szerepel-e a politikai és vallási hatalom szétválasztása. A két hatalom összekapcsolása ugyanis azzal fenyeget, hogy a politikai struktúrát vallási, a vallási struktúrát pedig politikai célok megvalósítására fogják felhasználni. Harmadsorban mérlegelni kell, hogy az adott vallás rendelkezik-e ideológiai potenciállal, vagyis doktrinája tartalmaz-e a közösség életére vonatkozó konkrét, részletes tervet, s annak a társadalmi életben való teljes megvalósítására vonatkozó parancsot. Ebben az esetben ugyanis valós kísértés léphet fel legalábbis a szélsőséges hívek körében –,hogy azok erőszakhoz, sőt, terrorcselekményekhez folyamodjanak. A biztonságukat és szabadságukat tisztelő társadalmak nézőpontjából a fentiek a vallásokat és felekezeteket megkülönböztető valós kritériumok.

europa_4.jpg

Szabadság vagy biztonság?

A szabadság és a biztonság fogalmai Heisenberg lelki alaptéziseként értelmezhetők. Minél inkább a szabadságra koncentrálunk, annál inkább szétmorzsolódik a biztonságunk. Ha azonban a biztonságra koncentrálunk, akkor az a szabadság elmosódásához vezet. Szabadságunk védelméért a biztonságunkkal kell fizetnünk.

Ha megkockáztatjuk a szabadságunk megvédését, akkor az nem létezhet csupán üres fogalomként. Nem elegendő a megkapó szlogen: „Tiltsuk meg, hogy megtiltsuk”. Ebben az esetben mindig a better red than dead logika, a szabadság kapitulációjának logikája győzedelmeskedik.

A társadalmi életben tehát lenniük kell olyan értékeknek, amelyek jelentőséget adnak a szabadságnak és értelmesen létező szabadsággá alakítják azt. Ezen értékek átlépvén a szabadság és biztonság dialektikáját egy közösségnek kiáltanak ki bennünket. Ugyanis minden közösség a szervezetekkel, egyesületekkel, egyezményekkel ellentétben az általuk vallott értékek egységét képviseli. Ezek nem konjunkturális értékek, hanem olyanok, amelyeket készek vagyunk védeni még akkor is, ha az biztonságunkat fenyegeti.

Vajon a láblógatás filozófiáját képviselő Európa vall-e olyan értékeket, amelyekért kész kockáztatni saját biztonságát? A válasz, azt hiszem, negatív előjelű.

Először is, a mai európai kultúrában domináns szerepet játszó posztmodernitás minden értéket relativizál. Másodsorban, az Európára rakódott három kulturális réteg: a Christianitas, a felvilágosodás és a posztmodern egymással konfliktusban állnak és gyengítik egymást. Amennyiben igaz az, hogy a többdimenziós európai identitás törzsét a keresztény kultúra képezi, s hogy ezt az igazságot háromszáz év óta mind a mai napig nem ismerik el vagy harcolnak ellene, akkor ez az orvostudomány szempontjából nézve az autoimmun betegségek példáját képezi, amikor is a szervezet megtámadja önmagát. Pszichiátriai szempontból pedig az identitástudat zavarának példája, DID – dissociative identity disorder , melyben különböző identitások mély konfliktusban vannak egymással. Az identitáshiánnyal küzdő Európának semmit sem kell megvédenie és sehová sem kell eljutnia. Ezért a menekültprobléma Európában nem a menekültek problémája, hanem Európáé.

Post scriptum: létezik-e megoldás a problémára?

Ezt senki sem tudja. Több mint harminc évvel ezelőtt II. János Pál pápa a remény pedagógiáját alkalmazta az Öreg Kontinenssel szemben: „…szeretetteljesen szólok hozzád Vén Európa: Találd meg önmagad! Légy önmagad! Fedezd fel kezdeted. Lehelj életet gyökereidbe… Lelki egységedet más vallások és a szabadság iránt tanúsított teljes légkörében építsd újra… Lehetsz még a civilizáció világítótornya és a világ haladásának motorja”. (Santiago de Compostela 1982. november 9.)

Utóda, Ferenc pápa az Európai Parlamentben már kizárólag pesszimista módon értékelte Európa kondícióját: „Az utóbbi években… nő a polgárok bizalmatlansága a túlságosan távoli intézményekkel szemben, amelyek az egyes nemzetek érzékenységével szöges ellentétben álló, egyenesen káros előírásokat alkotnak. Több oldalról érződik az általános fáradtság jelenléte, Európa egy nagymama, már nem termékeny és nem élénk. A nagy eszményképek, amelyek Európát ihlették látszólag elvesztették vonzerejüket.”

Nem tudom, hogy sikerül-e még feléleszteni a lengyel pápa reményét, vagy Ferenc pápa pesszimizmusa győz majd. Egy viszont bizonyos: a láblógatás korszaka visszavonhatatlanul véget ért.

Fordította: Trojan Tünde

Címkék: biztonság kultúra történelem vallás társadalom szabadság hit haladás szolidaritás migráció civilizáció progresszió EU Európa

A bejegyzés trackback címe:

http://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr828707476

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Maciej Zięba: Európa válaszút előtt áll − Egy lengyel szerzetes-tudós a jövőnkről 2016.05.12. 08:39:02

Mi vonzza Európába a menekülteket? Az évszázadok alatt megteremtett jólét és a szabadság, amely lehetővé teszi az embereknek, hogy meggyőződésük szerint úgy éljenek, ahogy szeretnének. De a menekültek számára attraktív adottságokat több száz év alatt erőf…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Conchobar 2016.05.12. 07:30:21

" a több mint 100 ezer lengyel menekültre, akik a szovjet elnyomatás elől Perzsiába menekültek 1942-ben" - Csakhogy hazug csúsztatás összemosni azokat a lengyeleket a mostani muzulmán áradattal. Ugyanis azok a lengyelek valóban menekültek voltak, ugyanis csak ideiglenes jelleggel tartózkodtak Iránban, nem a végleges megtelepedés szándékával

maroz 2016.05.12. 11:01:55

"A modern Európa – nem feledkezve meg a görög, római, zsidó, arab és ázsiai gyökereiről – három rétegnek köszönheti létezését."

Úgyismint fej, tor és potroh. Na jó, tehát három réteg: a fundamentum az oké, de ha jobban megnézem, akkor az egy kicsit másképpen réteg. Mert igaz az, hogy a kereszténység, mint a valóság értelmezésének a kerete adott és egyeduralkodó volt, de ez a keret folyamatosan változott és pont az idézett 1800-as években változott hatalmasat. Leginkább azért, mert a keretet elgondoló, tehát a gondolatot továbbgondoló rétegek is változtak.

Jött a progresszió, mint újabb vallás, eddig oké, és az sem újdonság, hogy felvetik, miszerint talán a progresszió istene sem mindenható. De nem kéne megfeledkezni arról, hogy a progresszió is megszülte a maga ellenmozgalmait, és az így létrejött konzervativizmus _is_ alakította a modern majd a posztmodern világot.

Jó lenne tehát egy kritikus elemzés során a progresszívek, a liberálisok és egyéb, a világot egyféleképpen alakítani szándékozók hatásának boncolgatásán túl azt is elővenni, hogy a konzervatív és a tradicionalista, elvileg ellenerők hogyan és miként hatottak, illetve mi okozta azt, hogy mára lényegében véve a konzervativizmus mint olyan eltűnt, a baloldallal együtt és nincsen más, csak neoliberális hegemónia valamint a demokratikus működés látszatát intézményes szinten megkeltő egyre jelentéktelenebb entitások.

Az írás érdemibb részében a szerző összekutyulja a vallást a hittel, és lesz belőle egy szokványos ideológiai nuncsaku, de ez engem nem érdekel.

Bell & Sebastian 2016.05.12. 11:01:56

Lehet választani, melyik, megkezdett gondolatmenetet is folytassuk, holmi csekély eredmény reményében.

Religion vs. superstition vagy szabadság vs. biztonság.
Preapokaliptikus vagy posztmodern (iróniaméter bekapcs).

Lehet számolgatni, hanyadik birodalom is lett volna ez, ha nem jelenik meg az írás a falon. Mert mindig vannak hülyék, akik nem tanulnak még a saját kárukból sem.

Csodálatos, hogy az atya sem bírta kimondani jelenkori nyomorúságunk ősforrásának nevét. Ha se nem keresztény (hal) se nem zsidó (kenyér), akkor vajon mi a rák lehet?

....................................................................
(nyomtatott nagybetűkkel ide kérném)

Nem kell beküldeni sehová, sorsolás sem lesz, ennélfogva nyerni sem tudunk.

maroz 2016.05.12. 11:16:27

Van még egy elég durva hiba, ami mellett kár lenne elmenni:

"valamint az erotika minden létező formában való promotálása "

Hát, ez erősen véleményes. Számomra pont az tűnik hihetőbbnek, hogy az erotikát egyetlen létező formában promotálják, és szó sincs változatosságról. Az erotikát, tehát a nemi élményt ugyanis áruvá tették, illetve megteremtettek egy olyan struktúrát, ahol a megszerezhetőnek elgondolt minőségű és mennyiségű erotikus élmény erősen korrelál az árufogyasztással.

Az emberek tehát nem azért nem szaporodnak, mert helyette parttalanul élvezik az erotikus élmények sokféleségét, hanem pont ellenkezőleg: azért nem szaporodnak, mert a jelenlegi rendszerben az az alapvető tudás határozza meg a gondolkodásukat, hogy az utódnak rendelkeznie kell mindazon készségekkel és képességekkel, amelyekre alapozva eséllyel vághat bele az élményvadászatba. Mivel a valóság nem tesz lehetővé tömegesen is hihető ilyen életutakat ezért az emberek elhalasztják az utódnemzést, mert egy ennyire versenydogmatikus társadalomba nem igazán szeretne tudatosan is egy lúzert beleszülni.

Nyilván, ha lenne tér alternatív életakarásoknak is, bennük akár olyanoknak is, ahol az erotika is hangsúlyt kap, de nem a neoliberális kommercializált értelemben, hanem mondjuk erős hangsúllyal azon, hogy az erotikus élmények cseréje kölcsönös és az árufogyasztástól független lenne, az pont hogy nem csökkentené, hanem inkább növelné a gyerekvállalási kedvet. Már csak az kéne, hogy az egyéb élmények (például táplálkozás) tekintetében is legyenek hihető és elképzelhető életstratégiák a tömegek számára is, és menten elkezdenének szülni a nők, ebben eléggé biztos vagyok. Milyen kár, hogy a jelenlegi neoliberális rendszer sorra megszüntetett szinte minden érdemibb alternatív életakarást, így nem csoda, ha baszunk gyereket nemzeni. Tessen rendszert váltani az, akinek nem tetszik, éppen ideje lenne.

Bell & Sebastian 2016.05.12. 11:32:46

@maroz: A szabad akarat a probléma oka, másképpen: maga az Ember (vagyis inkább ember-állat), aki maga alakítja az evolúciót és új, végső célt tűzött ki maga elé: az Istenné válást.

Elhitte, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, hiszen mindenki látott már vonatsínt. :)

maroz 2016.05.12. 11:37:41

@Bell & Sebastian: Kéznél a megváltás!

"Az ökopszichológiai alapú tanácsadás, coaching és szupervízió a saját módszer specifikus eszközei mellett számos ökopszichológiai tevékenységet, gyakorlatot vagy eszközt is használ, és egy új és aktuális szemléleten keresztül képes segítséget nyújtani különböző elakadások, kérdések, élethelyzeti váltófázisok esetén."

ecopsychology.hu/okopszichologiai-alapu-tanacsadas/

Instant, alakra formálható személyes istenek hada küzd azért, hogy megváltson minket. Érdekesebbnél érdekesebb arcok formálják ezeket az isteneket, és hát ugye érdekesek még az érdekek is, hogy miért cselekszik ők ezt.

Szóval bis zum tövig felvilágosult ateisták vogymunk, de ettől még lelki önszemlélünk. De hogyan? Mannheim:

"A minőségileg gazdag tartalmú értelemadó interpretációk helyébe (mint például bűn, kétségbeesés, magány, keresztényi szeretet) olyan formalizált entitásokat állítottak, mint a félelemérzés, a belső konfliktusok érzékelése, az elszigetelődés élménye, a libidó."

Tehát igény van az irracionálisra, de mivel meghülyítettük magunkat azzal a téveszmével, hogy mi racionális lények lennénk ezért az irracionális igényeinket is jól megracionalizálva próbáljuk meg kielégíteni és közben tátjuk a szánkat, hogy egyrészt nem sikerül másrészt pedig rendre és egyre többen belezakkanunk a következményekbe, amit elnevezünk például depressziónak és gyártunk rá jó pénzért orvosságokat.

Ma például ha valaki leírja, hogy egy olyan társadalomban szeretne élni, aminek az alapja a testvériség, egymás szeretete és kölcsönös elfogadása akkor jó esetben legyintenek rá, rossz esetben kiröhögik-kigúnyolják, mert ma csak racionálisan szabad bármihez is viszonyulni. Kérdés, hogy mi várható. Lesznek-e olyanok, akik ennek ellenére mégis le merik majd írni, esetleg még komolyan is veszik, amit leírtak, és persze kérdés, hogy lesz-e ennek bármiféle hatása a többségre illetve a fősodrú folyamatokra, vagy megmarad szolid szubkultúrának.

Bell & Sebastian 2016.05.12. 11:41:25

@maroz: Nincsen ebben ellentmondás, ha egy Szentséget lerántunk a sárba, mindenki megtapossa és elmegy a kedve az egésztől.

Mondok erre példát. Valamikor nagy divat volt az FKK kultúra, Merkel is ennek a mozgalomnak a terméke.
Túlhajtott változatában papa és magoncai egy kádban énekelték a papcsoló kislányt. Azóta sok év eltelt, meg lehet nézni, kinek van rendben közülük a házassága, családja, sőt, a józan esze.

Erre szokás mondani: ez nagyon nem jött be. Ha már a csapból is pornó folyik (a lemeztelenített lényeg premier plánban), akkor bizony egy nagyon fontos hajtóerőt kihúzhatunk a konzervatívok progressziós listájáról.

(Feltételezem, ezt a vetületet nem kell tovább- és túlmagyaráznom.)

Bell & Sebastian 2016.05.12. 11:42:57

@maroz: Háát, az annyacsipája, de poénnak jó. :)

Bell & Sebastian 2016.05.12. 11:44:49

@Bell & Sebastian: Pancsoló, meg a Freud.

maroz 2016.05.12. 11:50:02

@Bell & Sebastian: De szépen beszélt a tiszteletesúr!, mondogatta régen nagyanyám istentiszteletet után. Na, mama, mit mondott?, kérdeztem rá. Hát én azt nem tudom, vonta meg a vállát, de olyan szépen beszélt!!!

Én is így jártam ezzel a honlappal. Olyan szépen beszél, de nem tudom, hogy miről. :))

maroz 2016.05.12. 11:52:56

@Bell & Sebastian: Fel se tűnt, de jó, hogy felhívtad rá a figyelmem, mert jó. Lapszuszban az igazság? (ez csak poén volt) :)))))

I_Isti 2016.05.12. 11:59:22

@maroz: "Ma például ha valaki leírja, hogy egy olyan társadalomban szeretne élni, aminek az alapja a testvériség, egymás szeretete és kölcsönös elfogadása"

ÉN például nem ilyen társadalomban szeretnék élni. Hanem olyanban, aminek az alapja az igazságosság.
Utána jöhet a tezsvériség, meg szeretet, meg minden.

I_Isti 2016.05.12. 12:01:24

@Bell & Sebastian: Ez a világ(korszak) már nem pre-, csak szimplán pre nélküli apokaliptikus.

gyalog.galopp 2016.05.12. 12:03:46

Na most hiszünk az evolúcióban, vagy nem hiszünk? Amennyiben hiszünk, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy a mai ember nem a fejlődés csúcsa, lesz ettől még rosszabb is. Nahát.

2016.05.12. 12:21:56

meglepő hogy ennyire realista legyen egy csuhás, és mivel a domonkosok súlya jelentős a keresztény elitben gondolom lesz itt néhány tasli kiosztva migránsügyben.

ki volt a hetekben pápai eligazításon? erdőpéter, kósa, .....

na mindegy, ilyen a magyar virtus.

Ballib Cenzúrázók Lidércálma 4 2016.05.12. 13:44:16

@Conchobar:

Tuggyuk. A magyarok (csereszabatosan használható még: lengyelek, keresztények, fehér bőrűek) mindig is jogosan mennek mindenhova, mindenhol jogosan kértek menedékjogot, mindenhova jogosan vándoroltak ki gazdaságilag túlélni a szeretett nömzöti fostelepüket, mindenre jogosan van jogosultságuk.

Mert ők magyarok (csereszabatosan használható még: lengyelek, keresztények, fehér bőrűek).

Sehol nem loptak, sehol nem erőszakoltak meg még nőket, se uszodában, se szolgálati lakásban, se sehol, se egyedül, se horába verődve.

A magyarok (és csak a magyarok!) minden társadalomba integrálhatók, a Nyugati jólét meg amúgyis már rég összeomlott volna a magyarok munkája nélkül.

Van egyéb újdonságod mára? Erre az évtizedre?

FOLYTASSUK!

maroz 2016.05.12. 14:20:13

@I_Isti: Na jó, de min alapszik az igazságosság? Mi igazságos? Ki dönti ezt el?

Ráadásul: hogyan lehet ezt érzelmileg is, tehát irracionális módon megélni, ha nincs mögötte valami komolyabb alap? Miért legyek én igazságos a multimilliárdossal, és azokkal, akik segítenek neki megtartani a hatalmat? Dehogy akarok én velük igazságos lenni, hanem szét akarom baszni az agyukat, mert nem teszik lehetővé egy olyan életakarás kibontakozását, amelyik a testvériségre, az egymás iránti szeretetre és elfogadásra alapul! Igazságos majd azokkal leszek, akikkel fundamentálisan is tudok azonosulni, tehát oké az igazságosság, mint felépítmény, de kell fundámentum.

Mérnork 2016.05.12. 14:26:07

@Bell & Sebastian:
"a probléma oka, másképpen: maga az Ember"
Van ember - van probléma!
Nincs ember - nincs probléma.
Ahogy ezt Sztálin rendkívül éles elméjűen megállapította anno. ;-)))

Mérnork 2016.05.12. 14:35:07

@Ballib Cenzúrázók Lidércálma 4:
De jó lenne megérteni, hogy balfaszéknak mér lett álma telekúrni Európát olyan emberekkel, akiknek a kultúrája szögesen szemben áll minden olyan értékkel(szólásszabdság, nemi egyenjogúság, állam és vallás szétválasztása stb.), amit ők állítólag mindennél fontosabbnak tartanak. ;-)

Bell & Sebastian 2016.05.12. 15:47:11

@Mérnork: Az állam és vallás szétválasztása eddig mindig úgy sikerült, hogy győztek a barbárok, akik nem választották szét, feltehetően azért, mert felvilágosulatlanok voltak.

A religion a superstition ellen -vita (aminek az atya csak az egyik felét említi) pontosan erről szól. Még Krisztis utáni, írott, történelmi párhuzam is van: a Római Birodalom hogyan játszotta a húzd meg - ereszd meg -et, amiben végülis alul maradt.

A III. Birodalom már eljutott odáig, hogy új államvallást alapítson az új célok szolgálatában, de az alapok lerakásánál tovább nem jutottak.

Mérnork 2016.05.12. 15:56:49

@Bell & Sebastian:
A keleti blokkban is vol ilyen vallás(csökevény) próba, a Lenin hit.
"Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog"
Bebalzsamozott ereklyéje kiáállítva a "hívők" elé stb.

Bell & Sebastian 2016.05.12. 16:15:57

Cuius regio, eius religio! /Akié a föld, azé a vallás!/

Itt vallás alatt a mindenkire kötelező, állami hitrendszert értjük, míg ez alá rendeltek a magánhitek, föntről nézve babonák. Ez tehát a római hozzáállás, mindaddig azt hitt mindenki, amit csak akart, de az államvallásnak eleget kellett tenni.

Az úgynevezett felvilágosodás lényegében eltörölte a magánhiteket (mai értelemben vett vallásokat, babonának minősítve), de a religio ettől még megmaradt!

Mi van ma? Látszólag az államvallást is eltörölték, valójában sunyin kicserélték egy diktatórikus kvázi-vallásra, ami a liberalizmus.

Eljutottunk a legintoleránsabb formához, ami csak előállítható. Ha valamit, ezt aztán lehetne visszalépésnek nevezni.

Minderről részletesebben, ha valakinek van ideje:
epa.oszk.hu/02900/02924/00029/pdf/EPA02924_valosag_2015_5_067-086.pdf

A folyamat lényege: a szabadkőműves eszmék mértékteleb térnyerése napjainkra.

Bell & Sebastian 2016.05.12. 16:17:45

@Mérnork: Így van, még embereket is áldoztak az oltáron, a mai napig hajlongunk előttük.

Bell & Sebastian 2016.05.12. 16:39:23

@Mérnork: Sztálin logikája: ami nincsen, az nem okozhat problémát. Mivel magánvallás (az állam szemszögéből superstition, azaz babona) sincsen, de legalábbis állami szinten nem jeleníthetőek meg (az SZDSZ kedvenc véraláfutása: tartsák el hívők), propléma kipipálva.

Magyarán: belepofázni nem tud abba, ami legfelül folyik. Hogy mi folyik legfelül? Migráncsoltatás, de ezerrel, a szabadkőműves elképzeléseknek megfelelően.

Igen sajnálatosnak tartom, hogy Ferenc pápa megnyilvánulásait is képesek minduntalan úgy tálalni, mint aki ennek a folyamatnak hegedül alá!

Bona Fides 2016.05.12. 17:02:11

Ha azért jönnek ide, mert itt jólét van és szabadság, akkor a menekültek miért rendezik be maguknak itt, Európában saját otthonuk kicsinyített mását, a gettót, ahol nincs szabadság és nincs jólét?

Afrika steht an der Elbe 2016.05.12. 17:36:59

@Ballib Cenzúrázók Lidércálma 4:
Jobban tennéd, ha a saját nicked alatt fajgyűlölködnél.

Conchobar 2016.05.12. 17:57:15

@Ballib Cenzúrázók Lidércálma 4: "lengyelek, keresztények, fehér bőrűek) mindig is jogosan mennek mindenhova, mindenhol jogosan kértek menedékjogot, mindenhova jogosan vándoroltak ki gazdaságilag túlélni a szeretett nömzöti fostelepüket, mindenre jogosan van jogosultságuk." - Be vagy lőve? Persze, hogy jogosan mennek, hiszen befogadták/befogadják őket.

apanna 2016.05.13. 09:56:55

Útelágazáshoz érkeztünk..

cifra 2016.05.13. 17:40:52

@Bell & Sebastian: Miért nem annak hegedül alá?

cifra 2016.05.13. 17:43:55

@apanna: Ezt már Medgyessy Péter is megmondta ( volna ha sikerül kimondania)

Bell & Sebastian 2016.05.13. 23:23:29

@cifra: "Miért, nem annak hegedül alá?" -Tud is, vagy csak szeretne?

I_Isti 2016.05.15. 14:41:57

@Bona Fides: mert lenéznek. Téged. Is.

lényeglátó 2017.03.22. 02:49:56

@Conchobar: Brüsszeli főrabbi: nincs jövője az európai zsidóságnak
A főrabbi szerint sokan nem merik látogatni a zsinagógákat, mert félnek.
Nincs jövője az európai zsidóságnak – mondja a brüsszeli főrabbi, aki a párizsi merényletek után beszélt a kontinensen élő zsidóság helyzetéről. Avraham Gigi rabbival egy izraeli rádió készített interjút – írja a JPost.
Elmondása szerint az emberek a támadások óta félnek kimenni az utcára, és a zsidók is inkább otthon imádkoznak, és nem mennek zsinagógába. Inkább lakásokban gyűlnek össze és többen a kivándorlást tervezik. Szerinte Brüsszel is megbénult, mindenki félelemben él. Hozzátette, a zsidóknak vissza kell térnie Izraelbe.
atv.hu / Daily Mail