Nemzetközileg is egyedülállóan sikeres a tehetségeket ontó dorogi birkózó modell. A Komárom-Esztergom megyei kisvárosban a sportág a focinál is népszerűbb. Tartja is magát a településen a mondás: „nincs semmi baj azzal, ha a gyerek focizik, de azért mellette sportoljon is valamit”. Riportunk a dorogi modellről és a felvidéki születésű, világbajnoki ezüstérmes birkózóról, Érsek Robiról, aki saját bevallása szerint link gyerekként indult, de most már meg sem akar állni az olimpiai győzelemig. A végén a Mandiner riporterét is elhajítja a szőnyegen.
Ha a Dorogi Nehézatlétikai Club (DNC) birkózói külön országként indulnának a világversenyeken, akkor is rendre a legjobb tízben lennének az országok közötti rangsorban. A városban, és közvetlen vonzáskörzetében a birkózás még a focinál is népszerűbb sportág. A fiatal focistának kötelező heti egy birkózó edzésre is eljárniuk a futball edzések mellett. Tartja is magát a mondás Dorogon: „Nincs semmi baj azzal, ha a gyerek focizik, de azért mellette sportoljon is valamit”. 
A Mandiner maga is birkózó múlttal rendelkező riportere Dorogra ment, hogy utánajárjon a történetnek.
Érsek Róberttel, a Dorogi Nehézatlétikai Club egyik ifjú kiválóságával a reggeli edzése előtt találkozunk. Robi kadet világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes, ötszörös magyar bajnok sportoló. A fiatal birkózó a Felvidéken nőtt fel, ahol kezdetben sok nehézségbe ütközött élete során. „Érsekújváron születtem, egy ideig ott laktunk, aztán nagy züllésnek indultam. Cigiztem, lógtam az iskolából, egy link alak voltam” – vallja meg Robi. A szülei úgy döntöttek, hogy elköltöznek falura, hátha ott jobbra fordulnak a dolgok. Jobb is lett minden, kipróbált sok sportágat, végül egyszer elkeveredett egy húsvéti grundbirkózó kupára, amit megnyert. A verseny után mondták neki a naszvadi klubnál, hogy szükség van rá, így maradt. „Egy fél évig jártam, aztán abbahagytam. Megint elkezdtem, megint abbahagytam. Egy idő után azonban a sok támogatás hatására elkezdtem egyre komolyabban gondolni.”
A sok munka meghozta a gyümölcsét: Érsek Robi a kis felvidéki község birkózó klubjában rohamos fejlődésnek indult. Meg is nyerte a szlovák bajnokságot, válogatott lehetett volna, de a szlovák edzők ezt hevesen ellenezték. „Amikor odakerültem, minden szlovák edző azt mondta, hogy dagadt vagyok és sose lesz belőlem birkózó. Azt mondták, sose visznek ki világversenyre. Az akkori edzőm, »Lepke« ezért elintézte, hogy elkerüljek Magyarországra, Dorogra. Kezdetben nem akartam idejönni, mivel tudtam, hogy borzasztóan kemény edzések mennek itt. Végül beleegyeztem és fél évre rá magyar válogatott birkózó lettem.” Megkérdeztük Robit, hogy azóta találkozott-e világversenyen szlovák birkózóval, mire ő így felelt: „még nem, de valószínűleg megenném”.
Partos Bence riportját híroldalunkon olvashatják.
