Az elmúlt hosszú hónapokban egyre fokozódó érdeklődéssel figyeltem, meddig marad még bóvli kategóriában a hitelminősítőknél Magyarország. Most már több évnyi adatsorral a hátunk mögött, ideje lenne tényleg felülvizsgálni az ország minősítését: az a helyzet, hogy rendbe van téve a költségvetés. Sőt, a gazdasági teljesítményünk és az alapvető költségvetési adataink olyan összképet (és lehetséges jövőképet) nyújtanak, amikre a kétezres évek eleje óta nem volt példa.

Nem más, mint a szőrös szívű IMF méltatta a magyar költségvetés állapotát a minap. A Nemzetközi Valutaalap szerint a magyar gazdaság nagyon jól teljesít és erősen csökkent a sérülékenysége is. Szolid a növekedés és látványosan csökken a munkanélküliség, egyáltalán nem csak a közfoglalkoztatás miatt.

Javítják az összképet a hazai makroökonómiai politikák, a nagymértékben felhasznált uniós források és a kedvező külső körülmények is. Az infláció alacsonyan marad, szinte nincs is. A csökkentett energiaárak alacsonyabb termelési költségekkel járnak, a hitelélénkítés pedig segítheti a növekedést.

A 2015-ös költségvetés jobban alakult a tervezettnél, a hiány a nulla felé közelít. Az államadósság GDP-hez mért aránya is csökkent. Az adóbevételek a hatékonyság növelésére irányuló erőfeszítések miatt növekedtek.

Ezek nem egy kormánypropaganda-kiadvány szavai, hanem az IMF-é.

A Valutaalap persze joggal jegyzi meg, hogy az üzleti klíma javítása érdekében kiszámíthatóbb gazdaságpolitikai lépésekre van szükség; enyhíteni kell a szabályozási terheket; miközben oda kell figyelni arra is, hogy a nyilvánvaló állami terjeszkedés ne vegye el a teret az üzleti élet elől. Csökkenteni kell a szektoriális különadókon, hatékonyabbá kell tenni az egészségügyi és oktatási költekezéseket. A versenyképesség érdekében javítani kell az oktatáson, a szakképzésen, tenni kell a termelékenység javításáért és a több hozzáadott értékkel rendelkező termelésért.

Nem is részletezem tovább, tulajdonképpen az IMF minden egyes pozitív avagy kritikus megállapítása egyaránt tényszerű, helyes. Az összkép azonban ténylegesen pozitív: egy olyan időszakban, amikor Európa gazdasági és politikai válságoktól szenved, hazánk, ez a kissé szakadt − és leszakadó − kelet-közép-európai ország a viharos környezet ellenére kemény áldozatvállalásokkal és merész kormányzati lépésekkel rendbe tette a költségvetését.

Ami hat évnyi unortodox kormányzás után mostanra körvonalazódik, az − mondjuk ki − egy nyugati értelemben vett keményvonalas, konzervatív, szigorú költségvetési politika, persze továbbra is az Orbánéknak oly kedves erős és aktív állami szerepvállalással.

És az, hogy a jövőben még jobb és még kiszámíthatóbb legyen az összkép, nagyrészt magán a kormányon múlik. Amely nyilván maga is tudja, hogy mivel javíthat az ország és önmaga renoméján. Ha nem, akkor azt az IMF szájbarágós ajánlásaiból is megtudhatja.

A Bloomberg minapi elemzése szerint Orbán Viktor lecsökkentette Európa legmagasabb bankadóját, visszavágta a költségvetési hiányt és az államadósságot. A sikert ugyanakkor Matolcsy György jegybankelnök is magának tulajdoníthatja, aki segített Magyarországot elszigetelni a feltörekvő piacok ingadozásaitól az utóbbi években. Ezt azzal érte el, hogy forintosította a devizahiteleket és átalakította az államadósság szerkezetét. A Bloomberg által idézett elemzők egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a kormányzat lépéseinek köszönhetően Magyarország kikerülhet a bóvli kategóriából és a hitelminősítők a befektetésre ajánlott országok közé sorolhatják. Ennek fő okaként többek között az államadósság csökkentését, a költségvetési hiány alacsonyan tartását és a jó növekedési kilátásokat nevezik meg.

Most, 2016 elején nem nagyon lehet már indokot mondani arra, miért is kellene még továbbra is bóvli kategóriában tartani az országot. Persze, tegyük hozzá, ha kikerülünk a bóvliból, ha épp a küszöb fölé kerülünk, attól még ne essen hanyatt senki, pláne nem a kormány, és ne kezdjen eszetlen, meggondolatlan költekezésbe és újabb unortodox agyviharzásba. A bóvliból kikerülés még nem világbajnok teljesítmény, nagyon nem.

De ha az egyébként 2008 óta sokat és joggal kritizált hitelminősítők mégse fogják kiemelni a bóvlia kategóriából Magyarországot a következő hónapokban, az már egyre kevésbé Magyarország, inkább már maguk a hitelminősítők további hitelvesztését fogja okozni.