A KLIK rendszere abszurd helyzeteket eredményez az iskolákban, miközben a helyi sajátosságokat nem veszi figyelembe; manapság jóval több órát kell tanítani rosszabb körülmények között; az oktatásirányításnak pedig több hangsúlyt kellene fektetnie a pedagógusok megnyerésére – mondja Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a Mandinernek. Hozzáteszi: „Lehet, hogy túl nagy illúziókat kergetek”. Nagyinterjúnk.
„Mi az ami, ön szerint működőképes az oktatásban 2010 óta bevezetett reformokból?
Ezt mondtam a hermanosoknak is: az alapokkal egyetértek, de azért minden gondolattal nem. A KLIK összességében messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: egyszerűen azért, mert túlságosan nagy. Ha a KLIK a szakképző centrumokhoz hasonló részekre lenne bontva, akkor sokkal működőképesebb lenne. Ne felejtsük el: amikor Győr-Moson-Sopron megyében alapítvány vett át önkormányzattól általános iskolákat, akkor a pedagógusok számára nem az volt kérdés, hogy mondjuk nem kapnak utazási költséget vagy megbízási díjak maradnak el, hanem féléves fizetéselmaradások voltak. Ezt a helyzetet például stabilizált a KLIK. Az államnak igenis felelősséget kell vállalnia azért, hogy bérelmaradások ne legyenek. Ezért volt számomra döbbenetes, hogy ha bér nem is, de megbízási díjak, jubileumi jutalmak, érettségivel kapcsolatos bérezések elmaradtak. Alapvetően azonban a bérezést stabilizálta a központ felállása. Vannak olyan helyek, ahol az önkormányzat pénz hiányában nem tudott jó gazdája lenni az iskolának. Ezeken a helyeken a KLIK valamilyen stabilizálást el tudott érni. Viszont ahol az önkormányzat jó gazdája volt az intézményeknek, ott inkább azt figyelhetjük meg, hogy lefele megy a színvonal.
Az életpályamodellnek, ha reálisan nézi valaki, vannak nyertesei és vannak vesztesei is. Összességében nézve a modell nyertesei az óvodapedagógusok, a fiatalabb pedagógusok, a kollégiumban dolgozók – ezeken a területeken szerintem komoly béremelés volt. Viszont elsősorban azok a kollégáknak lehetett problémája, akik sokat dolgoztak, sokat túlóráztak, valamiféle minőségi bérpótlékuk, címpótlékuk volt, vagy többszakosok voltak – tehát pont azok, akikről azt mondhatjuk, hogy a legképzettebbek, legjobb munkaerők. Voltak olyanok, akik nem hogy bérnövekedést tudtak felmutatni, hanem bércsökkenést szenvedtek el. Nagyon sok olyan pont van, ami egyik szemszögből beváltott valamiféle reményt, a másikból pedig nem.”
Pintér Bence interjúját híroldalunkon olvashatják.