Düsseldorfi koncertlátogatók willkommenskultúrája, még ősszel

A Kölnben és más városokban, európai országokban történt, migránsok általi erőszakoskodások kapcsán valláskritikus szekuláris mozgalmárok és idegenellenes jobboldali radikálisok is keresik a választ, no meg a felelősöket, hogy miért is történhettek meg ezek a tűrhetetlen cselekmények a civilizált Európa (poszt)modern nagyvárosainak kellős közepén. Ki ezt, ki azt tartja felelősnek a történtekért: vannak, akik szerint az iszlám fanatikus hálózatok keze van a dologban, hogy ilyesfajta provokációval szítsák a feszültséget az európai őslakosok és a migránsok és migrációs hátterűek között − ami elősegítené utóbbiak iszlamista radikalizációját −; mások meg egyszerűen azt mondják, az arabok, azok ilyenek és kész. Egyik oldalnak sincs igazsága, noha a történtek valóban mind az elkövetők eredeti vallási világára, mind származásukra visszavezethetők. 

De hogy megértsük, mi és miért is történt, ne az elkövetők gyökereire koncentráljunk, hogy kik voltak és honnan jöttek; hanem arra, hogy hol vannak most és mit vesztettek el útközben.

*

Természetesen nem tudom kizárni jelenlegi ismereteink alapján, hogy iszlám fundamentalista provokátorok vagy éppen idegen hatalmak ügynökei is voltak, vannak közöttük. Az egész migráció kapcsán sokan szeretik visszavezetni a komplett jelenséget egy szem ágens tevékenységére, legyenek azok a zsidók, az amerikaiak, a szaúdiak, vagy éppen személyesen Vlagyimir Vlagyimirovics. Naná, hogy egyik totális leegyszerűsítés sem igaz. És nem tudom azt se elképzelni, hogy egy darab külső motiváló erő játszott volna szerepet a szilveszterkor Kölnben és szerte Európában történtekre.

Ez az egész tragikus szilveszteri eseménysorozat pont hogy nem az elkövetők vallási fundamentalizmusából adódott, és nem is kizárólag abból, hogy ők arabok/észak-afrikaiak. Tűrhetetlen magatartásuk éppen az eredeti vallási/erkölcsi parancsaik, viselkedési szabályaik negligálásából, nemismeretéből indult.

Ezek a kölykök, főleg, ha friss migránsok, éppen kiszabadultak, kiszabadulóban vannak a hagyományos társadalmaikból és azok szabályrendszereiből. Ha meg sokadik generációs bevándorlók, akik a nagyvárosok szakadt peremkerületeiben járnak az iskolák meg a munkahelyek mellé, akkor az látszik, hogyan akadtak meg félúton őseik, szüleik kultúrája és életmódja és az új haza (ideiglenes tartózkodási hely) világa és szokásai között, sem ide, sem oda tartozva. A kulturális és szellemi, lelki senki földjén, a nihilben.

Nem csak a multikulti, az integrációs erőfeszítések is kudarcosak Európában. Meglepődtünk?

*

A liberális mantra, hogy majd egy-egy jó kis integrációs kurzus megoldja a problémát, mélységesen lenéző, hadd ne mondjam, rasszista felfogás a migránsok milliós tömegével szemben. A kívánatos integráció nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki egy vizsgán felsorolja az alapvető emberi jogokat és megtanulja Németország tartományainak nevét.

A befejezett integráció komplett személyiségcserét jelent, csak erről nem beszélnek eleget. Különösen a harmadik világból érkezett, képzetlen, tájékozatlan tömegek esetében. Nem csak néhány álllampolgársági lecke bemagolásáról van szó, hanem arról, hogy adja fel mindazt, amit az élet rendjéről, férfiakról, nőkről, gyerekekről, társadalomról, az emberek egymás közötti viszonyrendszeréről, a politikáról, hatalomról, jogok és kötelességek rendjéről és mindezeken túl a hitről, saját hitéről gondolt. Vagyis cseréljen személyiséget.

Belegondolnak a könnyelmű integrációzók, hogy milyen súlya van mindennek, hogy mennyire, de mennyire nehéz dolgot kívánnak a migránstól? Amikor az emberek általában még a cigiről vagy a csokievésről is nagy erőfeszítésekkel tudnak csak lemondani? 

Aki integrációt követel, az ne hippis, világbékés optimizmussal nézzen szembe annak kihívásaival. Ne ajándék sütivel vagy Welcome és Willkommen táblák lengetésével tudja le a feladatot. Azzal ugyanis nem lesz megoldva semmi. Gondoljon inkább vérre, verítékre, könnyekre. 

A könnyek mondjuk már meg is jelentek, Kölnben szilveszter éjszaka, vagy talán minden éjjel a szerte Európában eldugott, hírekben manapság nemigen szereplő menekültszállásokon.

*

A szilveszterkor a migráns és migrációs hátterű fiatalemberekből kiszakadó frusztráltság magyarázata: így csapódik le náluk a hitetlennek és erkölcstelennek tartott Európa általuk egyszerre áhított és megvetett szabad(os)sága. Piálnak, vedelnek és csajoznak, legalábbis próbálnak így tenni. Kontrollálatlan részegség és kontrollálatlan erőszakoskodás lesz a vége, hiszen sem a piálást, sem a csajozást nem tehették így meg Afganisztánban, Szíria-hátsón, Eritrea-külsőn, és így tovább.

És mivel a vallási-erkölcsi szabályaik alól kiszabadultak, viszont nem ismerik, nem értik, nem fogják fel a szekuláris viselkedési normákat és a nyugati, világi társadalmak megfoghatatlan emberi jogokon alapuló nemi egyenlőségét és toleranciáját, kiszabadul belőlük az ösztönlény. Főleg, ha tömegben csinálják, alkoholizált állapotban, fiatal, nőtlen, magányos, kiéhezett fiúk és fiatalemberek. Főleg, ha nem találkoznak a hatóságok erélyével, ha úgy érzik, büntetlenül azt csinálhatnak, amit akarnak.

S mivel új tartózkodási helyükre úgy érkeztek, hogy hét határon át, jellemzően papírok nélkül, netán hamis adatokat behazudva, illegálisan keresztültörtettek több országon, hogy végül tapsviharban, sütivel fogadják őket és az új lakhelyük első embere mosolyogva fotózkodjon velük, hát eléggé megalapozottan érzik azt, hogy övék a világ és azt tehetnek, amit akarnak.

Eléggé törvényszerű volt, hogy mi lesz mindezek a következménye. És igen, sokan megmondták előre, hogy ez lesz. És Köln még csak az új fejezet, az akciók és reakciók kezdete, nem a vége.