A három „főbűn”, ami miatt utálják az Orbán-kormányt
2015. szeptember 28. írta: Redakció

A három „főbűn”, ami miatt utálják az Orbán-kormányt

orban_viktor_ujj.jpg

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikakutató Intézet igazgatójának írása

 

Magyarország és Európa viszonya kapcsán háromrészes sorozatba kezdtem (első cikkmásodik cikk). Most, a harmadik részben kifejezetten a mai kormánnyal, illetve annak Európa-képével foglalkozom.

Ha az ember vezető nyugati, illetve amerikai lapokat olvas – azaz „külső szemmel” kíván Magyarországról tájékozódni – akkor „könnyű” helyzetben van: a nyugati lapok egy jelentős része számára Magyarország a „xenofóbia” és a „gyűlölet” országa. Erről pár napja Rév István írt a New York Times-ban; s nagyon hasonló okfejtést tett közzé ugyanebben a lapban nemrégiben a volt budapesti amerikai nagykövet is.

Se szeri, se száma a világban a Magyarországot sommás kategóriákkal elparentáló cikkeknek és elemzéseknek. E rendkívül éles kritikák három fő okra, „főbűnre” vezethetők vissza s a továbbiakban ezekre szeretnék koncentrálni:

1. Eszmei komponens: az Orbán-kormány támadása a liberális demokrácia ellen;

2. Geopolitikai komponens: az Orbán-kormány támadása az Európai Unió által képviselt politikai status quo ellen;

3. Generációs komponens: az Orbán-kormány támadása a politikai fősodrában mostanáig tevékenykedő elitekkel szemben.

Nézzük ezeket sorjában!

*

Liberális versus „demokratikus” demokrácia

Indítsunk onnan, hogy „új” magyar jobboldalról az MDF bukását követően, az 1990-es évek közepétől lehet beszélni, amikor a Fidesz identitást váltott s a liberális pólusról a konzervatívra helyezte át magát. Ennek a váltásnak a jelentőségét a Fidesz ellenfelei árulásként minősítik; jómagam sokkal inkább azt emelném ki, hogy ezzel az aktussal lett tényleges ellenfele az 1994-ben, kétharmadnál is nagyobb többséggel kormányra lépő bal-liberális kormánynak.

Bármennyire is csábító lenne az 1994-1998 közötti kétharmad bizonyos gesztusairól vagy a mostanihoz képesti engedékenységéről beszélni, érdemes leszögezni: Magyarországon úgynevezett „szupertöbbség” először a '90-es évek közepén alakult ki. Ez önmagában is nagyon figyelemreméltó jelenség, amit a súlyánál kisebb mértékben elemeztünk ki eddig. Pedig ez a későbbiek szempontjából is árulkodó, hiszen arra mutat, hogy a magyar társadalom már a rendszerváltást követően nagyon korán nagy kormányzati mandátummal ruházott fel két politikai erőt. A Fidesz ekkor még nincs a felhatalmazottak között (habár állítólag felmerült, hogy őt is bevegyék a koalícióba); viszont ettől fogva egész ténykedése arra irányul, hogy ellensúlyozza a bal-liberális szupertöbbséget, s vele szemben egy ellen-szupertöbbséget hozzon létre.

Ez a szupertöbbség első kormányra kerülésekor, 1998-ban még nem jön létre, hanem majd csak 2010-ben. 2010-ben – még a választás előtt Orbán Viktornak van egy emlékezetes mondata: „kis többség, kis változás, nagy többség, nagy változás”. S mivel a választások eredményeképpen „nagy többség” lett (2014-ben dettó), ezért vehet irányt a Fidesz a 2010 előtt irányadónak tekinthető eszmei horizont radikálisan módosítására. Konkrétan ez a liberális demokrácia eszmei platformjának felcserélését jelenti a „totális” demokrácia programjával.

A Fidesz története során először jut abba az állapotba, hogy nem csak szeretné, de meg is tudja valósítani azt az eszmevilágot, amelyet a '90-es évek közepétől vall, ám amely meglehetős ellentétben áll a nyugat-európai mainstream elit felfogásával. A „totális” vagy „demokratikus” demokrácia ugyanis meglehetősen lazán bánik a jogállammal, az elitekkel szemben inkább a népben hisz, s egyáltalán: az állami és a társadalmi élet minden területén szeretne elterjeszteni egy új szemléletet annak ellenében, ami 1990-et követően, húsz évig nagyjából megkérdőjelezhetetlennek tűnt.

Ebben az „eretnek” eszmei küzdelemben Orbán és a magyar jobboldal persze csak kései, de torzóban maradt elődeinél jóval virulensebb példa. Gondoljunk csak arra, hogy a kétezres évek közepén a nyugati elit már kétszer is vészharangot kongat: egyszer a lengyel Kaczynski, majd pedig az olasz Berlusconi miatt. Mindkettőjükön túllép a történelem (habár a néhai lengyel miniszterelnök fivérének pártja épp most készül újra hatalomra Lengyelországban); ám Orbán rendíthetetlen marad. Ráadásul egyre elszántabban képvisel egy olyan politikai filozófiát és ideológiát, amellyel a nyugati elit nem tud mit kezdeni.

*

Belesimulás a status quóba kontra a status quo megváltoztatása

A másik ok, ami miatt a magyar jobboldal a nemzetközi támadások kereszttüzébe került, hogy az eszmei horizont megváltoztatásával párhuzamosan elkezdte pedzegetni a nemzetközi viszonyok – vagy konkrétabban: az EU átalakításának szükségességét. Nem gondolom, hogy ez a szándék már a 2010-es évek elején (pláne a '90-es évek második felében) olyan tudatos és végiggondolt lett volna, mint ma. De hogy régóta foglalkoztatta a Fidesz elitjét, az biztos. Először talán az 1996-os program tartalmazza az igényt: miközben Európa mindenfélét elvár a kelet-közép-európai országoktól, ezenközben mi is „elvárjuk” például az EU önreformját. De persze 1996-ban a Fidesz még „kispályás” játékos és senki nem gondolná, hogy a nemzetközi folyamatok átalakítása vonatkozó programpontok többet jelentenének puszta retorikánál.

Egészen más a helyzet 2015-ben, amikor sokan már olyasmiket is felvetnek, hogy Orbán Viktor kellene az Európai Bizottság élére. 1996 és 2015 között alapvetően megváltozik a helyzet: a Fidesz ebben a húsz évben lényegében monopolizálja a „geopolitikai” szemléletű politikaformálást. Egyetlen hazai vetélytársa sem tudja vagy akarja ebben követni; a többiek továbbra is megmaradnak a belpolitikai horizontnál, vagy ha kitekintenek a külpolitikai viszonyokra, akkor nemigen tudnak a „mintakövetésnél” többet ajánlani. Ha egy párt választók előtti népszerűségét nem csupán a jó bel-, hanem a jó külpolitika függvényének is tekintjük, nem csodálkozhatunk, hogy a bal-liberális ellenzéki pártok lényegében „nem játszanak”. Külpolitikájuk nincs, a geopolitikától való idegenkedésük pedig – úgy látszik – nem találkozik a választók ízlésével. Voltaképp 2010 és 2015 között a mintakövetésre és a mintaformálásra „szakosodott” két irányzat áll szemben egymással (e kategóriákról bővebben első cikkemben írok), s a választók egyértelműen a Fidesz status quót felbontó aktivitását honorálják.

Ugyanakkor tegyünk fel egy nagyon is evidens kérdést: miért is kezd bele ebbe a „külpolitikai” játszmába a Fidesz? Miért nem elégszik meg azzal, hogy „jó fiúként” belesimuljon a '90-es külpolitikai konszenzusába, s miért nem elégszik meg azzal, hogy maga is – mint ellenfelei – „konszolidálja” a magyar demokráciát, kifelé pedig egy mérsékelt politikai irányvonalat kövessen?

Nos, erre a választ – bármennyire is furcsa  a Magyar Nemzeti Bank mai elnöke adja meg nekünk. Matolcsy György 2004-es, még gazdaságkutatóként írott könyvében világosan elmondja, milyen ambíciók fűtik őt, amikor nem éppen gazdasági témáról, hanem az Amerikai birodalomról ír.

A könyv szerzője talán minden más jobboldali gondolkodóhoz képest nagyobb történelmi távlatból indít, s azt mondja: a magyar jobboldal előtt nem pusztán csak pragmatikus kihívások állnak, de egy több évszázados trendet is meg kell fordítania, amelyben a hazai elitek és a magyar társadalom mindig rosszul pozicionálta önmagát. Erről ugye, Bibó István is sokat írt – gondoljunk csak arra, hogy Bibó az egész Mohács utáni periódust zsákutcásnak írta le. Viszont nem tudott programot adni a zsákutcás történelmi fejlődés megszüntetésére. Fura módon Matolcsy épp erre vállalkozik, s programja centrumában a magyar-amerikai kapcsolatok megjavítása s egyáltalán a Nyugat-politika új alapokra helyezése áll. Talán nem túlzok, valami ilyesmire épül az egész 2010 utáni kormánypolitika: Magyarország számára új nemzetközi elhelyezkedést találni.

A kormány épp e célja által vívta ki a legnagyobb ellenszenvet, ugyanis egy ilyen célt nem lehet végrehajtani nagyon súlyos nemzetközi konfliktusok nélkül. Ezek láncolatát láthatjuk is az elmúlt öt évben. Nem állítom, hogy az Orbán-kormány nagyhatalmi szerepre tör, de nagyon határozottan úgy látom: el akar szakadni a történelmi örökségnek tekinthető kishatalmi szereptől. Viszont azt meg az Orbán-kormánynak kell belátnia, hogy egy ilyen mutatvány nem hagyja érintetlenül Magyarországnak sem a nagyhatalmakhoz, sem a közepesekhez, sem a kicsikhez való viszonyát.

Mindenesetre a satus quo megváltoztatására irányuló teljesen tudatos törekvés párját ritkítónak mondható Kelet-Közép-Európában. S hogy erre vállalkoznak, az összefügg a harmadik „főbűnnel”: a mai magyar jobboldal nem egy hagyományos politikai párt, hanem egy generációs vállalkozás. ami rendkívül ritkán adódik a történelemben. Talán csak Petőfiéknek adathatott volna meg, ha 1848 nem úgy alakul, ahogy.

*

Régi elitek versus új elitek

1990 előtt a Fidesz fiataljai egyedülálló generációs lendülettel robbantak be a hazai politikába. Meghatározni még nem tudták a politika menetét, de jelezték, hogy van egy más irány is, mint az, amelyik az átmenet „határolt” jellegét kiformálta. Ezt a „mást” a bel- és a külföld sokáig egy szűk keretben, mint amolyan „szubkulturális másságot” értelmezte. A Fidesz nem volt népi és nem volt urbánus, nem volt flamand és nem volt vallon, hanem belga volt. Kinek ne tetszene egy ilyen képlet? S kinek ne tetszett volna a már akkor is kiváló szónoklatokat mondó Orbán Viktor? Külföldi politikusok szeretnek akkor bele a tehetséges fiatal politikusba, hogy aztán később, a Fidesz pólusváltása után ugyanolyan sebes legyen a kiábrándulás is. Guy Verhofstadt – azt hiszem – tudna erről mesélni…

Persze, ha nem a külföldiek és a csalódottak, hanem a magyar jobboldal felől nézzük ezt a kérdést, akkor azt látjuk: még az eszmei vagy a geopolitikai újraorientálódást is felülírja az, hogy egy nemzedék fokozatosan politikai helyzetbe kerül és megvalósíthatja az álmait. Mint a mesében. De tényleg. Nagyon ritkán szokott ilyesmi bekövetkezni, de a Fidesszel ez történik. 2015-ben is az az ember vezeti, aki 1988-ban is első számú politikusának tűnt. Miközben a vetélytársak rendszerváltó nemzedéke felmorzsolódott vagy éppen kiöregedett, a Fidesz korabeli vezetői (egy-két kivételtől eltekintve) ma is helyzetben, mi több: kulcspozíciókban vannak. Áder, Orbán, Kövér – elég csak rájuk gondolnunk! Mintha 1849 augusztusában egy másfajta „Világos” jött volna, s Petőfi, Vasvári és társaik egyszer csak ott találták volna magukat, hogy ők az ország vezetői. Elképzelhető? Elvben igen, de a realitás mégis nagyon messze volt ettől.

A magyar rendszerváltás huszonéves generációja pedig a kétezres évek közepére létrehozza a maga „szupertöbbségét”, s most már a generációs utánpótlását is. Miközben – s ez egy újabb rossz hír az ellenfeleknek – bal-liberális generációs utánpótlásról megint csak nehezen beszélhetünk.

És ami egy nyugati optikából megint csak utálat tárgya lehet: ez a kompakt generáció (illetve utánpótlása) feleleveníti a régi magyar történelem pártképletét, amelyben olyan nagyon nincs váltógazdálkodás. Mi persze tudjuk, hogy a váltógazdálkodás blokkolása nem a Fidesszel, hanem az 1994-es, 72 százalékos „szupertöbbséggel” kezdődik. A magyar társadalom négy évvel a rendszerváltás után már jelezte: ízlésének egy nagy kormánytöbbség jobban megfelel, mint egy kicsi és törékeny. Csak halkan kérdem: vajon ha nincs ez az óriási kormánytöbbség, olyan utat vesz-e a Fidesz, aminek végén ez az említett generációs diadal áll?

Ezt nem tudhatjuk, ám azt igen, hogy mindez Nyugat-Európában nagyon ritka, ha egyáltalán van ilyen. Ott a pártokban nagyjából egyformán oszlanak meg fiatalok és öregek, s nemigen van lehetőség generációs „forradalomra.

A mi történelmünk viszont más. Ráadásul a Kádár-rendszerben – hogy is mondta Kéri és Stumpf anno? – feltorlódtak a generációk, s a Fidesz-generáció volt az első, amely a rendszerváltás után egy generációt be tudott juttatni a hatalomba. Más kérdés, hogy a Fidesz „ősgenerációja” és második nemzedéke maga is létrehozott egy olyan helyzetet, amely megint csak a torlódásra emlékeztet. Meg az oligarchizálódásra. Amitől persze szintén nem kell megijednünk, de legalábbis rá kell tudnunk nézni történelmi szemüvegen át is.

*

Ha végül azt a kérdést tesszük fel: milyen Magyarország mai helyzete Európában, akkor azt válaszolhatjuk, hogy olyan, amilyenné a Fidesz tette.

A magyar jobboldal nem véletlenül került abba a helyzetbe, amilyenben van, hanem tudatosan és tervezetten. Meg akarta változtatni a magyar politikát és a magyar politikai nemzetközi státusát. Ezzel persze magára vonta azon európai országok haragját, amelyeknek nem sokba kerül előhúzni a történelemből a magyarok renitens mivoltáról szóló emlékeket. Talán ezzel fejezzük is be.

A 2. részben azért idéztem Apponyi Albert cikkét, mert világosan beszámol arról, hogy a magyar nyugati értékekben hisz, de ha igazságtalanságot érez, akár keletre is fordulhat. Meg nem mondom, a szlovák, a román, a cseh, a lengyel, a horvát stb. mentalitásban van-e ilyen libikókázás. Apponyi cikke engem arról győzött meg: a magyarban van, még ha 1915 nem is hasonlítható 2015-höz.

Látnám értelmét valamiféle kelet-közép-európai összehasonlító mentalitás-kutatásnak. De ez már egy másik történet.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr767848286

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csizmadia Ervin: A három „főbűn”, ami miatt utálják az Orbán-kormányt 2015.09.28. 10:52:02

Az egész 2010 utáni kormánypolitika új nemzetközi elhelyezkedést találna Magyarország számára. A kormány épp e célja által vívta ki a legnagyobb ellenszenvet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veder1 2015.09.28. 11:32:23

a néhai Kraczynski a köztársasági elnök volt

Conchobar 2015.09.28. 12:04:46

"A magyar társadalom négy évvel a rendszerváltás után már jelezte: ízlésének egy nagy kormánytöbbség jobban megfelel, mint egy kicsi és törékeny" - Csakhát 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban semmi ilyent nem jelzett. A 1994-es balliberális "szupertöbbség" után legközelebb 2010-ben lett ismét "szupertöbbség", de akkor már a túloldalon. Más szavakkal: amit a szerző próbál sugallni, a "szupertöbbség"-re való törekvésről és a váltógazdaság blokkolásáról, az nem valóságos. Mintahogy az se igaz, amit a "nyugati optikából megint csak utálat tárgya" esetében sugall. Nincs olyan, hogy nyugati (egységes) optika. Akik nyugaton ellenségesek a Fidesszel szemben, azok a politikai paletta túloldalán vannak (példaként a mostani menekült-krízis kapcsán, akik leginkább bírálják: a szocialista Hollande, Faymann és Victor Ponta), a paletta azonos oldalán lévők nem ellenségesek a Fidesszel szemben

Tehetetlen Dodó 2015.09.28. 12:10:13

Ostobaság már a kiindulási alap is.
Ki a fenét érdekel az a nyomorult internacionalista libsibolsi kisebbség, amelynek ez a három a fő szempontja - különösen az első kettő, amelyek mellett épp most száguldott el a linzi gyors.

Helyes Írás 2015.09.28. 12:16:52

Elég szánalmas, amikor valaki azért áll elő újabb és újabb összefüggésekkel, hogy bizonyítsa, ő még mindig komolyan veendő elemző.

Ennek az egész eszmefuttatásnak a valósághoz semmi köze. Még a saját logikájának sem felel meg. Pl. nem úgy tűnik, mintha javult volna az amerikai-magyar kapcsolat. Hogy valójában mit gondol az USA-ról a fideszes elit, azzal kapcsolatban érdemes megnézni a mindenkori legszókimondóbb politikus, Kövér László legutóbbi megnyilatkozásait.

Soha nem volt meghirdetett szándékuk leváltani a "liberális demokráciát". A válságkezelés során kényszerültek bele ebbe a kritikába. Ugyanígy nem volt szó korábban az EU megváltoztatásáról. 98 és 2002 között még mindent annak rendeltek alá, hogy igazodjanak az EU elveihez és elvárásaihoz. A gazdasági rendszerváltozás nyilvánvaló bukása és az EU ragaszkodása a félgyarmati viszonyrendszerhez, majd pedig a jelenlegi menekültügy önsorsrontó kezelése vezetett az egyre nyíltabb EU-kritikához.

Régóta nincs már szó "nemzedékről" sem, csupán egy erős, karizmatikus politikuspáros (Orbán-Kövér) egyedülálló, ám a magyar történelemben nem előzmény nélküli és nem szokatlan stabilitásáról. Többször "elkoptak" és legyőzettek, azután mégis úgy alakultak az események, hogy nem tudott másokhoz nyúlni a társadalom, ha cselekvőképes politikusokat akart magának.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.09.28. 12:47:44

"Eszmei komponens: az Orbán-kormány támadása a liberális demokrácia ellen;"

A vád igaz. S Orbán jól teszi, hogy ezt teszi.

"Geopolitikai komponens: az Orbán-kormány támadása az Európai Unió által képviselt politikai status quo ellen;"

Ez butaság. Orbán egyszerűen nem elég erős ehhez.

"Generációs komponens: az Orbán-kormány támadása a politikai fősodrában mostanáig tevékenykedő elitekkel szemben."

Ez igaz, de ezzel semmi baj.

Tündér_Lala 2015.09.28. 13:18:53

Magyartországon a neoliberalizmus megbukott (gazdaságilag elsősorban, társadalompolitikailag, politikailag)
Ovi kormányrakerülésének ez az oka és a tömegek elvárják, hogy a neoliberalizmus kártételeit legalábbis enyhítse. Ezt teszi és ezért választották újra.
Nem mondja meg, hogy mások mit tegyenek, de itthon azt teszi amit elvárnak tőle. A támadások oka az a prcedensérték amelyet jelent.
A migráns válság neoliberális kezelhetetlensége másütt is megoldja majd ezt a kérdést.

egyetmondok 2015.09.28. 14:00:32

Az már önmagában súlyos kijelentés, hogy Orbán Viktor valami,adott filozófiát,ideológiát képviselne, egyrészt azért, mert maga jelentettek ki, hogy az ideológiák kora lejárt, másrészt azért, mert ha ez a filozófia,ideológia a liberális demokrácia "totális" demokráciára való lecserélését jelenti, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a nyugati világ ezzel szó szerint nem tud mit kezdeni.

Ehhez képest szerintem a szerző másik két gondolata,a geopolitikai és generációs "komponensek", valójában érdektelenek.

Miközben ez utóbbi kettő tényleg baromira érdekes, sőt, nem csak az, de akár Orbán Viktor valóban politikai nagyságára utaló pontok lehetnének..., ha és amennyiben nem lenne ez a bizonyos első komponens, ami teljes képtelenség, úgy értem,amit a Fidesz ezen első komponens ügyében 2010 óta csinál.

Az véleményem szerint politikai, történelmi értelemben nem normális jelenség. Nincsen mit magyarázni rajta, s a szerző rosszul gondolja, ha emögött valami sajátos mentalitást keresgél, ami nem is tudom, hogy mire vonatkozó mentalitás lenne, kinek a mentalitása lenne, a magyar népé, vagy csak a politikai elité, vagy a rajtunk kívül létező összes többi, mondjuk az egykori szovjet-blokk országoké, stb.

IdomitottFoka 2015.09.28. 14:50:38

Sztem Lajos fogalmazta meg lényegretörően, amiért utálják az Orbán kormányt.

Wikus Van De Merwe 2015.09.28. 15:27:16

@IdomitottFoka:

Amennyiben Lajosunk új időszámítása a "gecizéssel" kezdődik,akkor az időszámítás előtti ténykedését megvizsgálva kijelenthető,hogy Lajosunk nem egy lángész.

capacete 2015.09.28. 15:34:31

"És ami egy nyugati optikából megint csak utálat tárgya lehet: ez a kompakt generáció (illetve utánpótlása) feleleveníti a régi magyar történelem pártképletét, amelyben olyan nagyon nincs váltógazdálkodás. Mi persze tudjuk, hogy a váltógazdálkodás blokkolása nem a Fidesszel, hanem az 1994-es, 72 százalékos „szupertöbbséggel” kezdődik. A magyar társadalom négy évvel a rendszerváltás után már jelezte: ízlésének egy nagy kormánytöbbség jobban megfelel, mint egy kicsi és törékeny. "

Csakhogy ez hülyeség, mert 1994-ben az szdsz-szavazók nagy része nem akart koalíciót, míg 2010-ben a fidesz-szavazók pontosan tudták, hogy 2/3-os többség jöhet.

belevauvau 2015.09.28. 16:46:32

Hát hogy sommásan fogalmazzak, "túltótad Ervin"!
Az egész Fidesz kormányzásra a "ad hoc" a megfelelő kifejezés, mivel hogy se program, se egy épkézláb iránymutatás nem látszik. A 2010-es győzelem után szó szerint belevágtak a lecsóba, lesz, ami lesz alapon. Gazdaságilag se, társadalmilag se látok olyan "attrakciót", amit ne lehetne másképp, vagy jobban csinálni.
A Fidesznél egy biztos, és kőkeményen ragaszkodnak is hozzá, hogy éjjel nappal monitoringozzák a társadalmat, és a kinyert információkból alakítják a töményen pofánkba nyomott propagandát.

gmihaly 2015.09.28. 18:36:38

Az EU prominensei azért kapnak hideglelést a politikai status quo megváltoztatásának a gondolatától, mert az bizony kétszer is nagyon el lett tolva, 95 éve és 70 éve. És nagyon látszik, hogy ha rajtuk múlna, akkor folytatódna tovább az ő "dagonyázásuk". A haszonélvezők a status quo kárvallottjainak szemét egyre kevésbé tudják azzal kiszúrni, hogy "egy csónakban evezünk", meg hogy "szolidaritás". És az eddigi "oszd meg és uralkodj" most már gyengíti a "kohéziót". Már ha valóban komolyan veszik, nem csak lózung.

gmihaly 2015.09.28. 18:37:36

@belevauvau: De helyi szinteken azért akad "eredménylegitimáció" is. Budapesten egészen biztosan.

Dániel Galsai 2015.09.28. 19:24:17

@capacete: Szerintem nagyon ne szidjuk a szerzőt! Csizmadia egy közismerten baloldali-liberális elemző - ehhez képest ez egy viszonylag "középutas" gondolatmenet, történetileg hiteles összefüggésekkel. (Aki ilyen téren maximalista, az gondoljon mondjuk egy tudományos köntösbe burkolt Heller Ágnes-féle gyalázkodásra!)
A legkülönösebb a gondolatmenetben, hogy voltaképpen azzal (próbálja) dorgálni a Fideszt (és a választókat), ami éppen a mai kormány legnagyobb erénye! Például az egységet - szemben a gyakorlatilag minden ideológiai és főleg morális alap nélkül lézengő balliberális pártokkal, legjobb példaként a párt nélküli, politikai paródia, "megélhetési Fodor Gáborral"...
A "geopolitikai" okfejtés is érdekes a maga módján, de - főleg a jelen helyzetben! - ebből is csak Orbán jön ki jól! Amikor az EU vezetői hónapok óta csak a lapos "liberális" szöveget mantrázzák, a nagy Merkel "tánte" először minden migránst beengedne, aztán kínosan vissza akarja vonni, közben a menekültek alatt lassan összeomlik Németország és az egész kontinens - egy tehetséges és hazafi politikus mit tehetne mást, mint hogy "újrapozicionálja" Magyarországot?!
Gyurcsány ,- de már Horn és Medgyesy alatt is - láthattuk az ellenpéldát: szervilis megfelelni vágyás a "dicső nyugatnak", teljes defenzíva a szomszédos országokkal szemben, pezsgőzés Trianon emlékére... És az eredmény? Teljes kiszolgáltatottság, az EU legostobább direktíváinak szolgai átvétele (zenélő tyúkketrec..), Romániában, Szlovákiában pedig tovább tombolt háborítatlanul a magyar-gyűlölet... Cserébe Almunia biztos hagyta, hogy 2006-ban, a választások előtt, Gyurcsány eltitkolja a valós gazdasági adatokat, és ezzel újabb 4 évre prolongálja az "utolsó csatlóst"! ( Érdemes elmerengeni azon, hogy vajon mi történt volna, ha akkor, EU-s segítséggel nem sikerül "PC"-módon megbundázni azt a választást! Ami miatt a 2008-as válságba, a már addigra is a csődbe vezénylő MSZP-SZDSZ kormányozhatta az országot! Érdekes politológiai feladvány!)
Örök balliberális közhely - Csizmadia is említi - a Fidesz "pálfordulása". Bár a Szerző "megbocsájtóan" fogalmaz, de azért ő is leragad annál, hogy mindez csak hatalomtechnikai kérdés volt, a liberális elemzők is gyakran próbálják ezzel mosogatni a szennyest! A valóság ezzel szemben az (aki már élt akkor, és benne volt a közéletben, az emlékezhet rá!), hogy a néhány száz önhitt, pökhendi, arrogáns belvárosi értelmiségire épülő SZDSZ vezetői akkoriban nyilvánosan "a párt ifjúsági szervezetének" bélyegezték a Fideszt! Nyílt titok volt, hogy mennyire lenézik a vidékieket (mucsaiak..), keresztény egyház és határon túliak-gyűlöletük is világos volt, a teljesen hazug antikommunista retorikájuk hamar lelepleződött, 94-ről ne is beszéljünk... Sok ember döbbent rá akkoriban, hogy az SZDSZ által kreált "belvárosi liberalizmusnak" semmi köze sincs mondjuk a Deák-féle "nemzeti liberalizmushoz"!
Az 1848-49-es párhuzamok érdekes gondolatkísérletek...csak igazából nem világos, hogy mi az értelmük?
Kétségtelen hogy a Fidesz erősen és központosítottan politizál, van jó néhány személyi döntésük, amivel nehéz egyet érteni... És persze lehet gúnyolódni, fére magyarázni akár a rezsicsökkentést is...
De a VALÓSÁG az, hogy az én nyugdíjas értelmiségi édesanyámnak nagyjából havi 10 ezerrel kisebb a számla, míg addig csak a "liberális piac törvényeiről" hallgatta a szöveget, és "élvezte" az évenkénti kétszeri emelést... Egy szellemiség, ha úgy tetszik "égbolt" nélküli, cinikus, "keresztény- kurzusozó"hatalom alatt élt egy döntően keresztény ország, hallgatta a határon túliak folyamatos negligálását (2005-ös népszavazás!), miközben szinte minden családnak van határon túli rokona...!
És ezért "cserébe" kapta a folyamatos gazdasági lecsúszást, a "merjünk kicsik lenni!" Kovács Lászlói-i ideáját, egészen a 2006-os rendőr-terrorig, és még tovább...
Hatalomból kiszorult "megmondó-emberek" ( Csizmadiát most nem veszem közéjük!) gyakorta próbálják úgy beállítani a Fidesz jelenlegi politizálását, hogy csak porhintés, "rezsiátverés", "nemzeti ömlengés"... Ez egy nagyon ócska önigazolás!
A Fidesz sokat hibázott, nagy párt lévén nagy a klientúrája, és köztük akad jó néhány rémes figura! De elvitathatatlan tény: elődeivel ellentétben nem csak elvett, hanem adott is, és nem csak rezsicsökkentést, nem csak diák hitelt, hanem - hogy költői legyek - "lelki kiegyenesedést" is...
És - bár ezt a honi "liberálisok" és az EU nehezen érti - nem csak kenyérrel él az ember...
A "centralizált" Fidesz kormány minden EU-s (!!!) felmérés szerint az élcsoportba küzdötte föl a gazdaságot - miközben Merkel összevissza beszél, az osztrákoknál hódít a radikális jobb (teljesen logikusan!), Olaszország népe tombol, Horvátország egy nap alatt összeomlott, az angolok már az EU-ból való kilépést pedzegetik...
Hát, úgy nagyjából ezeket a tényezőket (is) érdemes számba venni, amikor a Fidesz "főbűneiről" elmélkedünk...

gozike 2015.09.28. 19:40:58

Orbán csak azt teszi amivel a hazája megbízta.Ha reális kormánya lenne az EU. államoknak ők is így tennének.De amíg engedik az EU. állampolgárai,hogy egy zsarnok kisebbség irányítsa őket sajnos ez történik.

kovlaszim 2015.09.28. 20:51:42

@Conchobar: Azt a "szupertöbbség-igényt" 1994-ben én sem látom. Az MSZP akkor az egyéni kerületeknek köszönhetően 33 % szavazattal szerzett 54 % mandátumot, ez a Fidesz 2010-es 53 %-ához mérve nem elsöprő támogatottság. A bő kétharmadot eredményező koalíciókötés a választás után történt, a választói akarat erre közvetlenül nem irányult (előtte elég határozottan cáfolta különösen az SZDSZ ezt a szándékot). Volt is meglepetés mindkét szavazótáborban, különösen a liberálisok "talpasainál". Meg is lett az "eredménye" 1998-ra: az SZDSZ ekkor már a küszöbbel küzdött.

Dániel Galsai 2015.09.28. 23:17:11

@Kovács László Imre: Az igazság szerintem valahol középen van! Tény, hogy 94-ben jó néhány tisztességes (naív) ember kilépett az SZDSZ-ből, de azért a többség boldogan vállalta a "szégyent"! Ami amúgy tényleg idézőjelben volt számukra "szégyen", mert náluk az volt az alapelv, hogy "mindegy, csak ne a mély magyar nácik!"... A későbbiekben is keresztül-kasul átszavaztak egymásra, a felső vezetők marakodtak a koncon, az MSZP-sek (joggal!)hőbörögtek a liberálisok pofátlan nyomulása miatt, de a megtévesztett tömeg fürdött a boldogságban és a kárörömben...
Abban is jobbára igazad van, hogy a (buta, öncsaló) balliberális matekozás hamis: az elsöprő támogatás mindig relatív, csak azok számítanak akik elmentek szavazni, és a választási rendszer mindig "aránytalan"! De az tény, hogy az eddigi választások tanúsága szerint a magyarok "erős kormányt" szeretnek, és nem olyat, mint pl. Olaszországban általában, ahol két hetente van kormányválság...
94-ben is, a közélettel foglalkozók pontosan tudták már előre: "összenő, ami összetartozik"!
(Amúgy, csak a történeti hűség kedvéért: a szocik 94-ben csábították a Fideszt is, az SZDSZ nagyon örült volna - szerencsére Orbánék bebizonyították, hogy a politikában is lehet erkölcs, és nem kell mindent eladni egy-két bársonyszékért!)

Herr Schnitzel Lutscher 2015.09.28. 23:34:31

óóó-óóó, a meg nem értett zseni legendája... nem mintha a le pen- farage - strache trió nem szirénázna jóval régebb óta a mainstream, a migráció és pc-szájkosár ellen/miatt. mégis a vajákost szidják.

miért is?

hát gyerekek, mert pölö amikor anno a nyugaton szidni kellett a kommonyizmust, akkor is kézenfekvőbb volt az adott irányzat civilizáltabb vezetői (gorbacsov) helyett annak a sudribunkó (ceausescu) képviselőit fikatáblaként felhasználni

ennyike.

excep 2015.09.29. 01:42:08

És még ezer és egy oka van amiért hányok orbántol a fidesztöl szemét arrogáns kioktató mindenbe beleugató nyomorba döntő aljas tolvaj banda

Bicepsz Elek77 2015.09.29. 06:21:05

"Meg nem mondom, a szlovák, a román, a cseh, a lengyel, a horvát stb. mentalitásban van-e ilyen libikókázás. Apponyi cikke engem arról győzött meg: a magyarban van, még ha 1915 nem is hasonlítható 2015-höz"
????
Mi az hogy!!! Ezek kozul a magyar a leggerincesebb. Csak eppen ok 1944 vegeig deportaltak a tuggyukkiket oda, igy nincs kritikus "nemzetgyalazo" ellenzekuk(pl. Csehorszag volt a naci Nemetorszag legmegbizhatobb megszallt orszagainak egyike(a Heydrich merenylet kivetel volt csak, vagy Pilsudsky: A Kozponti hatalmak gyozzel le Oroszorszagot, aztan az Antant legyozi oket es mi visszakapjuk Lengyelorszagot).
Generacios valsag: Nyugaton is van, de abaloldalnak jelentos bevandorlo tartalekai vannak szavazokban es kepviselojeloltekben egyarant!

csillagkúll · www.:madeinfidesz.eu 2015.10.08. 20:16:41

észre kéne venni elavult satnya gyepű kolonc sőt a hárem tartás sokkal elmélyültebb és ha gazdasági erejét nézik talán fölényesebb is nem csak a fogyasztott fagyasztott bezártság miatt

2015.10.21. 14:56:22

@Tehetetlen Dodó: Gengszterváltás után

Csorog az ajkakról a demokrácia
Lépes méze,
De csak a nagyon buták,
Mennek lépre!

Eszménykép ma mindnek,
A gazdag polgár!
Megint csak a bolondító,
Aki valóban jól jár!

A többség uralma ma
A beugrató ötlet.
De mindig, alul a többlet
Tartotta el az ökröket!

Sok az ellentmondás,
Az ész kevés.
Így ma is üzlet,
A nagy átverés!

Politikus a közjólét helyett,
Szajkózza neked a közhelyet.
Közelebb a Mennyország!
„Áldásom” rád
89
süti beállítások módosítása