Soha nem adtam üzleti tanácsot Orbánnak – Orbán „svájci bankára” a Mandinernek
2015. május 26. írta: Redakció

Soha nem adtam üzleti tanácsot Orbánnak – Orbán „svájci bankára” a Mandinernek

nagy_istvan_blog.png

Orbán svájci bankára, sötét ló a diplomáciában, Mr. Arábia – felkapta a sajtó Nagy Istvánt, Magyarország svájci nagykövetét. Van is miért. Az erdélyi származású világpolgár életútja az elmondása szerint a hatvanas évekbeli disszidálástól olasz jezsuitákon, Libanonon és a Vanderbilteken keresztül a Wall Streetig vezetett; miközben a Szabad Európa Rádiónak dolgozva Elvis Presley-vel interjúzott és Jim Morrisonnal bulizott. Nagy aztán Afrikán keresztül végül Svájcba érkezett, ahol letelepedett, de az arab világban is kiterjedt a kapcsolatrendszere. A nagykövet, aki utoljára a kilencvenes években adott interjút a magyar sajtónak, hihetetlen életútja mellett a Fideszhez és Orbán Viktorhoz fűződő különleges kapcsolatáról is beszélt a Mandinernek.

„Orbánékkal hogyan, mikor ismerkedett meg?

Amikor '86-ban Svájcba kerültem mint »amerikai bankár«, az ottani magyarok megtaláltak és befogadtak. Svájcban jelentős volt a nálam idősebb, '56-os magyar emigráció, ők pedig tartották a kapcsolatot az MDF-fel és az ellenzék többi pártjával is. Meghívtak minden rendezvényükre. Kékessy Dezső is megjelent olykor-olykor. Így ismertem meg őt. Németh Zsolttal is akkoriban találkoztam: meghívott Tusványosra, már az első évben, de nem tudtam menni. Évekig próbálkozott, míg egyszer csak azt mondtam, ha ilyen kitartó, hát elmegyek. Aztán odaszoktam. Voltam azóta az összesen.

Németh Zsolt volt tehát a fő kapcsolata a Fidesszel?

Őt többet láttam, mint Orbán Viktort, igen. Erdély összekötött minket. Ismerte a Haáz Sanyikát is, aki a gyerekkórust vezeti. Természetes kapcsolat volt ez. Orbán Viktort is egy rendezvényen ismertem meg egyébként, Tőkés Lászlóval együtt voltak Genfben a reformáció évfordulója alkalmából. Kékessy Dezső volt már akkor a tiszteletbeli főkonzul. Ott beszélgetni kezdtünk Orbán Viktorral, aztán úgy éreztük, többet kellene találkoznunk... Amikor aztán Kékessy Dezső Párizsban lett nagykövet, Martonyi János külügyminiszter megkérdezte, nem venném-e át a tiszteletbeli főkonzuli feladatot. Ez 2001-ben volt. Elvállaltam. Saját zsebből fizettem a titkárnőt, mindent, nem járt érte fizetés, sőt költségtérítés sem; de kényelmes életem van, megengedhettem magamnak. Több mint egy évtizeden át láttam el Genfben a főkonzuli feladatokat, amelyért kitüntetést is kaptam. Kapcsolatba kerültem a diplomáciai testülettel, az ENSZ-diplomatákkal, a kormánnyal. Végre a tanulmányaimnak is hasznát vettem úgymond, bár ennyi év magas szintű vezetői tapasztalat után a diplomáciai élet semmi nehézséget nem jelentett számomra. Kulcsszerepet játszott viszont abban, hogy később elvállaljam a nagyköveti pozíciót.

Bizniszeket nem vett át Kékessytől vagy Orbántól? Ilyesmit is rebesgettek az önről közölt cikkben.

Nem. A professzionális és a magánéletemet mindig különválasztottam. Kékessy Dezsőt nagyra becsülöm, de kétévente, ha látom. Azt sem tudom, milyen üzleteik voltak. Azaz egyről tudok: a borról. Abból ugyanis kaptam ajándékba.

Üzleti tanácsot sem adott Orbánnak? Nem mondta, hova fektesse a pénzét?

Soha. Már csak azért sem, mert soha nem is kért tőlem ilyen tanácsot.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr417492218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása