Dehogy akarok én kormányt buktatni, én ettől a kormánytól várok azonnali segítséget – mondja Sándor Mária, a fekete ruhás nővérként híressé vált ápolónő a Mandinernek. Lapunknak elmeséli, hogyan vált elkeseredett kórházi dolgozóból tízezres tüntetések arcává. Cáfolja, hogy az LMP állna az akciói mögött. Lesújtó képet fest az egészségügyről, amely szerinte mára nem összeomlóban van, hanem összeomlott. Interjúnk.
„Ha általános a probléma, miért épp ön lett az arca a mozgalomnak?
A többiek eleinte féltek. Hiába mondtam, hogy szóljanak ők is, amikor kijött az RTL forgatni. Mellettem állnak – mondták, de legfeljebb a tévé mellett, otthon ácsorogtak és nem nyilatkoztak. A folyosón is lesnek rám, ahogy megyek végig. Szánalmas volt, ahogy például a tüntetés szórólapját dugták el a zsebükbe. Félelemmel, suttyomban. Mintha bármi rossz lenne abban, hogy követelem a ledolgozott munka után járó pénzt. Egy állami kórházban. Abban, hogy szólok: nincs nővér. Az osztályon nálunk hat betöltetlen állás van. Az országból 24 ezer nővér hiányzik.
Volt okuk félni a többieknek, nem?
Végül is igen. Amikor lement lement a riport, bejött az osztályra a főnővérhelyettes, hogy most azonnal tegyem le a gyereket, beszédük van velem. Az ápolási igazgató és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara fekvőbeteg-ellátás alelnöke várt. Ő is ápolási igazgató volt korábban, aztán átült oda a nyugdíj után.
Mit mondott?
Ajánlatot tett egy jobb csapatban való munkára.
Mit kért cserébe?
Csak annyit, hogy legyek megalkuvó.
Így? Szó szerint?
Így. Fültanú is van.
Erre ön?
Megköszöntem, hogy gondolt rám és igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, úgy mondtam nemet. Kötelező kamarai tagságom van, fizetek nekik, miközben nulla a munkájuk! Eltelt egy-két hét ezután, bennem meg dolgozott ez a kiábrándító történet. (…)
Kirúgni nem fogják?
Már nem mernek. Június 31-én viszont lejár a szerződésem. Vagy meghosszabbítják, vagy nem. De már nem érdekel.
Hogyhogy lejár a szerződése?
Fölvesznek egy nővért 3 hónap próbaidővel. Ha az letelt, ha megfeleltél, régen véglegesítettek. Ma már nem. Elkezdik hosszabbítgatni a szerződést. Háromhavonta. Minden ok nélkül el tudnak küldeni. Egyik pillanatról a másikra. Ha valami bajod lenne, nehogy fizetni kelljen utánad. Nekem is van például négy gerincsérvem. A jogászok szerint persze az első hosszabbítás után határozatlan idejűnek minősül a munkaviszony, lenne aduász a kezemben, de nem játszom ki. Nem érdekel már. Egyet sajnálok akkor, ha elküldenek. Azt, hogy a kolléganőimre ráterhelődik majd ez a munkamennyiség.
Ön meg, ha nem hosszabbítják meg a szerződését, főállásban takarít majd?
Nem. Átmegyyek másik kórházba. Nővérhiány van, úgyhogy lehet menni. Csöbörből vödörbe.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.
