„Friss gyermekem már az anyaméhben nagynéni volt! A tetejébe az unokám nagynénje!” Lackfi János ma ünnepli 44. születésnapját, de már egy hónapja nagypapa, múlt pénteken pedig megszületett hatodik gyereke, Julianna. Harminc könyv szerzője, számos irodalmi díj birtokosa, nemzedékének egyik legolvasottabb költője, írója, akinek tankönyvbe került verse is kavart már vihart: még a jobbikos Dúró Dóra is kikelt ellene. Szerinte mégsem baj, ha „a valóság trolljai” rárontanak az irodalomra, s azzal sincs gond, ha „száll az ének site-ról site-ra”. Az irodalom halála ugyanis szerinte nem a szeretet vagy a gyűlölet. „Az irodalom halála az unalom.” Szupertitkos könyvterv, gyerekek, unoka, házasság, kultúra, politika, Isten, élet és halál – születésnapi nagyinterjúnk.
„Voltam olyan boros esten, ahol jobbomon az ajropéer kozmopoliták ültek, balomon meg a népiek. Én így hol népdalt daloltam, hol meg Rilkéről értekeztem, kicsit az ütköző szerepét is betöltve. Akkor éreztem, hogy a helyemen vagyok. Mélyen értem-érzem mindkét tábort. Kapolcson, a Kaláka Versudvarban amolyan hopmester, hivatalosan »házigazda« vagyok, és ötödik éve versműhelyt tartok tíz napig minden áldott délben. Babzsákon ücsörögve írogatták verseiket a népek csodás hangulatban. Aztán bejelöltek Facebookon. Az egyiknek akkora karmos turul volt a háttérképe, hogy el sem fért a képernyőn, a másik meg tagja volt a »Most rögtön akasszuk fel a miniszterelnököt, de előtte még heréljük is ki lehetőleg« nevezetű nemes társadalmi mozgalomnak. Ez a két ember úgy tudott együtt ülni, verset írni, hogy nem ontották ki egymás belét. Valahol tehát létezik Magyarország. Egy Magyarország. Nem kettő, meg sok. Egy. Ebben makacsul hiszek.
Haza a magasban?
Vagy a mélyben. Vagy középen. Valahol. Lényeg, hogy van.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.