A roma diákok aránya országosan 15 százalék, Nógrádban és Borsodban 33 százalék körül alakul Papp Z. Attila kutatásai szerint. Az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója úgy látja: a romák arányának növekedésével együtt romlik az iskolák teljesítménye, de emögött nem az etnikai származás, hanem a rossz családi háttér húzódik meg. Papp Z. Attila szerint az integráció jó dolog, de van, amikor ez nem működik; van, ahol már a kisebbség a többség; azon pedig nem lepődik meg, ha a szélsőségesek ráugranak a kutatásaira.

A roma diákok aránya országos átlagban már elérte a 15 százalékot, de vannak olyan megyék – mint Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye – ahol ennek több mint a duplája: előbbi megyében az általános iskolás romák becsült aránya 34,3, utóbbiban 32,8 százalék. A másik véglet Győr-Moson-Sopron, Csongrád és Vas megye, ahol ez az arány csupán 4,2, illetve 5,1 és 5,2 százalék. Budapesten összességében 8,6 százalék a roma általános iskolások aránya, de emögött nagy területi eltérések vannak. Míg egyetlen budai kerületben sem éri el az 5 százalékot a roma gyerekek aránya, addig a Józsefvárosban 43 százalék, az Erzsébetvárosban pedig 28 százalék az arányuk. Országosan összesen 298 olyan általános iskola van, ahol a tanulók több mint fele roma.

„A gyakorlatban hogyan kell elképzelni a romák arányának becslését? »Ránézésre«?

Ezt a pedagógusok kimondva, kimondatlanul tudják. Nincsen listázás, Isten ments, hogy bármilyen etnikai regisztráció legyen, de igenis létezik erről helyi tudás. A kérdés az, hogy ezt a helyi tudást egy külső szereplővel milyen mértékben osztják meg. Ez korszakonként változik. Amikor a kétezres évek közepén elindult egy ilyen integrációs gyakorlat, akkoriban az iskolákban az ilyen típusú kérdésekre akkori saját kutatásaink keretében úgymond »pontos« számokat mondtak, tehát nem csak az arányt becsülték meg. Voltak persze olyan iskolák is, ahol vagy nem mondtak semmit, vagy csak hozzávetőleges számokat.

Ez egyébként mennyire fér össze azzal a felfogással, hogy mindenki olyan identitású, amilyennek vallja magát?

Ettől az egész felméréstől függetlenül nagyon jól tudjuk, hogy nem csak Magyarországon, hanem más országokban is mindig eltérés van az önbevallás és az úgynevezett külső kategorizáció eredményei között. Nem gondolom, hogy ez bárkinek korlátozná az identitásválasztás szabadságát. Szociológiailag az azonban tény, hogy mióta a romakérdést vizsgálják, mindig eltérés van e két típusú etnikai adatgyűjtés között. Szakértői becslések szerint Magyarországon 600-700 ezres nagyságra tehetjük a romák számát, míg például a legutóbbi népszámlálás alkalmával ez a szám valamivel több mint 300 ezer volt.

Minden esetben az integráció a jó megoldás, vagy vannak esetek, amikor ezt nem kell feltétlenül erőltetni?

Az integráció jó dolog. Egy társadalomban többféle ember él, és az iskola az egyik olyan terep, amely megtaníthatja őket együtt élni. Ha – és ezt nem csak magyarországi, hanem más kutatások is kimutatják – csökken az esélye annak, hogy – esetünkben – a különféle etnikai csoportok között találkozási, együttműködési skillek alakuljanak ki, ez kihat a későbbi életútra is. Ahol viszont ez az esély megvan a találkozásra, az hozzájárul az iskolai teljesítmények növekedéséhez, és ezáltal a későbbi életút sikeresebbé válásához is. De ugyanakkor azt is kell látni, hogy lehetnek olyan helyzetek, ahol integráció nem működhet.

Például?

Az olyan helyeken, ahol területileg eleve szegregált települések és iskolák vannak, ott mondhatjuk azt, hogy integrációra van szükség; de ha strukturálisan nem lehetséges azt megoldani, erre feltételezhetően ki kellene alakítani olyan iskolai programokat, amelyek ebben a sajátos közegben lesznek képesek eredményeket felmutatni. ”

Kiss Brigi interjúját Papp Z. Attilával híroldalunkon olvashatják.