Ártatlan bűnhődők − Egy polgárlány fogsága a szovjet munkatáborban
2015. február 25. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

Ártatlan bűnhődők − Egy polgárlány fogsága a szovjet munkatáborban

malenkij_robot.jpg

Tíz éve már, hogy nagymamám elmesélte, tollba mondta nekem élete egyik legfontosabb és legsúlyosabb történetét, a szovjetek általi elhurcolását és többéves fogságát, huszonéves nőként egy ukrajnai munkatáborban. Hosszú idő telt el a történet feljegyzése óta. Nagyanyámmal már nem tudok többé beszélgetni: időközben, több mint kilencvenévesen eltávozott közülünk. De emléke és emlékei itt maradnak velünk. Most, kerek hetven évvel a magyarok tömeges malenkij robotra és gulagra hurcolása után, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megosztom az olvasókkal az ő történetét − egy történetet a sok tízezer, százezer hasonló családtörténet és személyes emléktöredék közül.

Nagyanyám emlékének

és újszülött fiamnak ajánlva.

***


„Négy kattogó keréken
Oda vezet a sín,
Ahol levél nem ér el,
Hol nem vagy név, se cím.
Nem nősz magasra itten
Kattogni kezd a sín
Mit elmulasztott Hitler
Behozza azt Sztálin.”
(Faludy György: Zárt teherkocsi)


Nagyanyám, Fábián Margit története ez, egy olyan korból, amikor idegen hatalmak játékszerévé vált Magyarország, amikor minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhetett, és amikor ártatlanok büntetése a fogolytábor volt. Ő is egy volt az ártatlan bűnhődők, a bűnhődésre ítélt ártatlanok közül. A maga perspektívájából így látta és így élte meg elhurcolása és fogsága történetét.

Abaújszántó

„Nagyközség Abaúj-Torna vármegye gönczi járásában, a járás székhelye, 706 házzal és 4379 magyar lakossal. Járásbíróság, adóhivatal, csendőrőrs, királyi közjegyzőség, pénzügyőri biztosság, takarékpénztár, gőzmalom, szegényház, kénesfürdő, posta és távíró. A hegyaljai borkereskedésnek egyik főpontja. A szőllői már 1275. híresek voltak.” (Révai Nagy Lexikona, 1911)

Ebben az akkori mércével mérve városias nagyközségben született nagyanyám 1919-ben. Ahogy beszélgetéseink során büszke mosollyal hozzáfűzte: helyi elitcsaládban jött világra. A kereskedéssel foglalkozó család csemegeboltot és bútorüzletet vezetett Abaújszántón, ezen kívül több temetkezési vállalat tulajdonosa volt a Hegyalja településein. A Zempléni-hegységben erdőbirtokokkal rendelkeztek. A község egyik utcájában négy házuk volt, itt lakott a kilenc gyermekkel, köztük a nyolcadikkal, leendő nagymamámmal megáldott Fábián család.

Később, az államosítás során minden vagyonukat elveszítették.

A gyerekek közötti nagy korkülönbség miatt az idősebb fiúk már maguk vezették a vállalkozás egyes részeit, mire nagymamám nagylánnyá érett. Elvégezte a polgárit, de sem ő, sem szülei nem forszírozták, hogy tovább tanuljon. Ez nem is volt jellemző a korra. A vagyonos család leányára valószínűleg az akkori szokás szerinti, szülők által összeboronált házasság várt volna egy hasonló osztálybéli család fiával. Nem ők tehetnek arról, hogy a világ, amelyben éltek, pár éven belül összeomlott. Nagyanyám csak évekkel később, a háború és a hadifogság után ment férjhez. Immár vagyontalanul, de szerelemből.

Nagyanyám nem ismerte igazán a világot, amelyben élt. Amikor fiatal koráról kérdeztem, mindig azt állította, hogy akkor, Horthy alatt jól éltek az emberek. Mire is hivatkozott? Hogy ő minden nap a cukrászdába ment a barátnőivel, elment biciklizni, úszni, korcsolyázni, vagy Kassára utaztak bevásárolni, ebédelni. Saját jólétét ennyi év távlatából kivetíti az egész akkori világra. Burokban élhetett leánykorában, nem látta át, mi történik körülötte. Keserű lecke volt számára a következő néhány év.

A német megszállás

„A magyarországi zsidók gettókba gyűjtését és megsemmisítő táborokba küldését az Adolf Eichmann parancsnoksága alatt álló speciális Judenkommando irányította a magyar csendőrség közreműködésével. 1944. június végéig mintegy 440 ezer főt, a vidéki zsidóság túlnyomó többségét deportálták.” (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

− Mikor szembesültetek először a háborúval?
− Negyvennégyben bevonultak a németek a községbe. A tisztek keresték azokat a házakat, ahol megszállhatnak. A mienk volt az egyik legnagyobb Abaújszántón. Persze, hogy hozzánk is beköltöztek.
− Nem tiltakoztatok?
− Nem, miért kellett volna? Senki nem tiltakozott. A németek különben is rendes emberek voltak.
− Tényleg?
− Igen, nagyon udvariasak voltak mindannyiunkkal. Három idősebb tiszt költözött hozzánk. Sokat beszélgettem velük, én tudtam a családból a legjobban németül. Télen elmentünk korcsolyázni is.
− De azt tudod, hogy a németek mit tettek a megszállt Magyarországon?
− Én azt tudom, hogy Abaújszántón mi történt.
− A községben, úgy tudom, sok zsidó élt. Milyen viszonyban voltatok velük?
− Szerettük őket. Az utcában is több család lakott, édesanyám barátnői között is voltak zsidó asszonyok. Én nem értettem, mások miért nem szeretik őket. Mind úriemberek voltak, orvosok, ügyvédek, kereskedők. Talán ez volt a baj, sokan, a szegényebbek azt beszélték, ők könnyebben élnek, mint mások. Apám azt mondta szomorúan az elhurcolások után, hogy ha egyáltalán elkerülnek Magyarországról, akkor inkább egy saját országot kellene nekik felépíteniük, ahol végre békében élhetnének.
− Emlékszel az elhurcolásokra?
− Igen, minden egy nap alatt történt. Reggel a kisbíró kidobolta, hogy a zsidóknak otthon kell maradniuk. Úgy száz méterenként elismételte a mondandóját. Délután jöttek értük.
− A németek?
− Nem, mondom, ők nem csináltak semmi ilyet. Voltak önkéntes, civil, magyar rendőrök, azok rohantak házról házra. Köztük volt Augusztin Feri, egy kisbirtokos, meg Bialkó Józsi, egy hentes. Róluk még lesz szó később. Kiparancsolták a zsidókat, néhány kiló személyes csomagot vihettek magukkal. Mindenkit elvittek. A gyerekektől kezdve a várandós nőkön át… az olyan öreg bácsikat is elvitték, mint amilyen öreg most én vagyok.
− Nem menekült meg senki?
− A Flegmann fiút elrejtette a szeretője, egy magyar lány, Géczi Gizi. Egyedül ő tudott Abaújszántón maradni.
− Tudtátok, hova viszik őket?
− Nem, ezt nem tudta senki, a zsidók sem. Azt hittük, elviszik őket munkaszolgálatra, aztán majd visszajönnek. Voltam egyszer Auschwitzban. Ott sokat sírtam. Senki nem érdemel ilyen sorsot.
− Ti nem segítettetek a zsidóknak? Nem bújtattátok őket?
− Nem lehetett, a házunkban laktak a német tisztek. De titokban, a hátsó kerítésen legalább kenyeret és más élelmet tudtunk nekik adni. Emlékszem, ott álltunk aztán a kapuban és sírtunk. Tudtuk, hogy valami rossz fog velük történni. Előbb a községházára, onnan meg autóval az országútra vitték őket, talán Auschwitz felé. Kiürült az utca. Anyám egy hétig sírt a barátnői után.

Az orosz megszállás

„A szovjet hadsereg lépésről lépésre szorította ki a német és a még harcoló magyar alakulatokat Magyarországról. A szovjet katonák viselkedése a civil lakossággal szemben számos helyen és esetben igazolta a háború alatti félelmeket.” (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

− Mikor érte el Abaújszántót a front?
− Erre nem emlékszem biztosan. Azt tudom, hogy a német tisztek búcsúztak el először, amikor elkezdtek visszavonulni. Azt mondták, hogy ha túlélik a háborút, írnak majd levelet nekünk. Nem írt egyikük sem.
− Volt lövöldözés a községben?
− Nem volt ilyen, szerencsére. Amikor az első orosz katona megjelent Szántón, apám elbújtatott engem és a húgomat egy szekrény mögötti falüregbe. Sokat hallottunk arról, hogy az oroszok kegyetlenkednek a nőkkel.
− Hogy kerültetek akkor mégis az oroszok fogságába?
− Bejött apámhoz az Augusztin Feri, hogy adja át az oroszoknak a lányait: engem és húgomat, Ellát, meg bátyám lányát, Jolánt. Ugyanaz az Augusztin volt, aki korábban a zsidókat kergette ki a házaikból. Besúgta az oroszoknak, hogy gazdag magyarok vagyunk és németek laktak nálunk. Mintha a mi hibánk lett volna. Azzal fenyegette apukát, hogy kivégzik őt, ha nem adja ki a lányait.

Nagymamám itt elmesélte, hogy jóval a háború után férjével, leendő nagyapámmal sétáltak Abaújszántón. Egy tornácra benézve nagyanyám meglátta a már megöregedett Augusztin Ferit, ahogy a nyári napfényben sütkérezik.

− Ott ül a rohadt az udvarban, aki miatt a zsidók meg én is munkatáborba kerültem − mondta nagyapámnak. − Nézd, hogy meg van öregedve.
− Bemegyek és agyonverem − kiáltotta nagyapám. − Ha öreg, annál könnyebb − és nyomta is le a kilincset. Nagyanyám kérlelve húzta vissza:
− Nem akarok se verekedést, se ölést, eleget szenvedtem Oroszban, örülök, hogy élve visszatértem − így tudta végül lecsitítani nagyapámat.

Út a fogságba

„Szovjet fogságba mintegy 600 ezren kerültek, túlnyomórészt katonák, de körülbelül 100-120 ezer polgári személy is.” (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

− Az oroszok azt mondták, hogy háromnapi kényszermunkára, malenkij robotra kell mennünk.
− Elhittétek ezt?
− Nem nagyon, igazából sejtettük, hogy tovább fog tartani, ezért is búcsúzkodtunk olyan erősen, amikor indulnunk kellett a községházára. Majd’ három év lett belőle. Meleg ruhát, többnapi élelmet kellett magunkkal vinnünk, így indultunk neki a nagyvilágnak. 1945 februárjában indultunk el. Abaújszántóról lovasszekérrel vittek minket Szerencsre. Hideg volt, ha jól emlékszem, ónos eső is esett. Annyira fáztam, hogy a szekért vezető orosz kiskatona odaadta a kesztyűjét, hogy egy kicsit átmelegedjek.
− No lám, akkor mégse kellett annyira félni tőlük.
− Ő kedves volt, de később jót meg rosszat is tapasztaltunk róluk. Szerencs városában egy romos laktanyában szállásoltak el minket, ahol több napig maradtunk. Ide aztán tömegesen hozták az embereket. Szalmazsákkal fedett priccsen aludtunk, és nem volt az ablakokon üveg, jött be a februári fagy. A termek közepén álló kályha melegített csak valamit. A laktanyában nem volt víz se, a szomszédos malom udvarán álló kútból hoztunk, ha kellett.
− És senki nem próbált ellenállni? Hogy lehet az, hogy mindenki eltűrte a rabságot?
− Voltak, akik el tudtak szökni. Például amíg vízért mentek vagy amikor az őrök elmentek valahova melegedni. Én is mondtam a húgomnak, Ellának, hogy szökjünk meg, de ő nem mert elindulni. Félt, hogy megtalálnak és megölnek minket. Így én sem mehettem, vigyáznom kellett rá.
− Sokáig voltatok a laktanyában?
− Néhány napig tartottak ott minket, amíg összegyűlt a kellő számú hadifogoly a környékről: férfiak, nők, fiatalok, idősek, vegyesen. Abaújszántóról tizenegyen voltunk, ha jól emlékszem. Aztán egy nap kivittek minket a pályaudvarra. Ott álltak benn a vonatok, sok-sok egymás után kötött marhavagonnal. Ezzel szállítottak ki minket a munkatáborokba. Szétválasztottak minket nőkre és férfiakra, egy vagonba csak egyneműek szállhattak fel. A vagon falának résein lestünk ki a pályaudvarra: a magyar vasutasok kint sirattak minket.
− Februári fagy volt. Hogyan lehetett túlélni az utazást a marhavagonban?
− Be volt szerelve egy kis dobkályha, azzal fűtöttünk és azon is tudtunk főzni. Nagyon nehéz volt, mert akárhányszor zökkent egyet a vonat, kilöttyent az étel a tányérból. Ilyenkor élelem nélkül maradtunk egy időre. Illemhely vagy budi persze nem volt a vagonban: csak egy kerek lyuk volt vágva a padlóba, amíg az egyikünk a dolgát végezte, a többiek, ahogy tudtak, elfordultak.
− Hányan utaztatok a vagonban? Mivel telt az idő?
− Talán tízen lehettünk. Keveset beszéltünk a helyzetünkről, hiszen tudtuk nagyjából, hová kerülünk majd. Inkább csak vigasztaltuk egymást, meg néha énekeltünk. Az orosz katonák itt is kedvesek voltak egyszer: Ukrajnában van két nagy folyó, a Dnyeper és a Dnyeszter. Amikor a hídon átkeltünk rajtuk, kinyitották a vagon ajtaját, hogy lássuk, milyen szép az ő hazájuk. A folyók olyanok voltak mint a Tisza, de a Tisza persze jobban tetszik nekem!

Malenkij robot

− Emlékszel a megérkezésre?
− Igen, olyan négy-öt napig utaztunk. Amikor kiszálltunk, elámultam: hatalmas, gyönyörű, hófödte dombok sorakoztak a környéken: olyan volt, mintha hazaértem volna a zempléni dombok közé. Később derült csak ki, hogy ezek a halmok a szénbánya meddőhányói voltak, nem igazi hegyek.
− Hova kerültél végül?
− A hely neve Sevcsenko volt. Amikor kiszálltunk a vagonokból, fertőtlenítettek minket, aztán tisztálkodhattunk. Hatalmas barakkokba vittek minket, ahol mindenki kapott egy-egy deszkapriccset, takaróval. Ápolónők jöttek, akik mindenkinek megfogták a karját, a combját. Ebből megállapították, hogy erős vagy gyenge-e az illető. Ha erős volt, mehetett a bányába. Ha nem, mezei vagy konyhai munkára osztották be őt.
− Itt töltötted akkor a következő három évet.
− Nem, egy év után, Ella betegsége miatt egy másik, nagyobb helyre kerültünk, ahol volt kórház is.
− Volt kórház is? Mennyire tudtak titeket az orvosok ellátni?
− Orvosok… azt nem láttunk sokszor. Volt egy fogolytársunk, egy rakamazi állatorvos, ő állt be doktornak, hiszen nem volt más lehetőségünk, ha nem akartunk meghalni.
− Miért, mi történt?
− Azt mondták, kitört a tífusz. Minden reggel hordták ki a halottakat. Köztük volt egy lány, egy tábornok lánya, Mimi. Jóban voltunk. Most is előttem van, ahogy szegény Mimit vitték el a hordágyon.
− Nem volt gyógyszer a kezelésre?
− Csak ecsetelték a nyelvünket. De lehet, hogy az se volt gyógyszer. Én és Ella túléltük a járványt.

Erősek és gyengék

− Hova osztottak be végül? Erős voltál vagy gyenge? Mit volt az eredménye a szakszerű vizsgálatnak?
− Gyenge voltam… a konyhára kerültem. Nagy szerencsém volt ezzel, hiszen így minden nap eleget tudtam enni. Majdnem mindig céklalevest meg káposztalevest főztünk, hamar megundorodtunk tőle, de hát mit tehettünk, le kellett nyelni. Akkora üstökben főztünk, hogy a székre állva tudtuk csak belülről kitisztítani. Bele is lehetett szédülni. Azért volt jó a konyhán lenni, mert nem csak én ehettem eleget, hanem Ellának is tudtam csempészni ételt, amit esténként adtam oda neki. Sokat betegeskedett, lehet, hogy meghalt volna nélkülem. De ha lehetett, akkor nem csak neki, hanem Balogh bácsinak, egy volt minisztériumi embernek és az öreg tokaji papnak is tudtam vinni valamennyi ételt.
− Jól érzem, hogy ahogy telt az idő, lazult a fogság szigora?
− Valamennyit változnia kellett, hiszen mégis csak össze voltunk zárva az őreinkkel és az orosz dolgozókkal: előbb-utóbb megismertük egymást. Az utolsó évben a táboron kívüli mezőkön dolgoztunk, és a végén már a piacra is kijárhattunk. Ott aztán csereberéltünk az oroszokkal: ők tőlünk vettek tejet, mi meg az arra kapott pénzből gyümölcsöt vásároltunk, mert nekünk az hiányzott. Nagy volt ám a szegénység Oroszországban. A néppel elhitették, hogy mi vagyunk az okozói. Egy oroszul tudó fogolytársunk elmondta, miről beszélnek a falusiak, amikor elvonulunk előttük a mezőre: hogy azért vagyunk itt, mert Magyarországon éhezünk, és idejöttünk elvenni előlük a kenyeret. Furcsa nép az orosz. Egy tavaszi napon nagy zsivajra figyeltünk fel, rohantunk a szögesdróthoz, mert kintről jött a zaj. Nagy vörös zászlókkal vonultak, énekelve, mi meg nem tudtuk, mi történt. Azt hittük, megőrültek az oroszok − addig még nem láttunk május elsejét.
− Ha már kijárhattatok a faluba, nem fordult meg senki eszében, hogy megszökjön a táborból?
− Szögesdrótokkal, fényszórókkal körülvett táborban voltunk, onnan nem lehetett kiszökni, de néha voltak próbálkozások: elbújtak éjszakára a szénakazalban, vagy elindultak a vakvilágba, de előbb-utóbb mindenkit elkaptak. Visszahozták, aztán éjszaka úgy összeverték őket, hogy másnap az ebédnél senki nem ismert rájuk. Az is lehet, hogy voltak olyanok, akiket agyonvertek. Hamar leszoktunk a próbálkozásról. Ezzel nem lehetett viccelni.
− És a férfiak és nők kapcsolata? Mégiscsak évekig voltatok összezárva.
− Az tilos volt. Házaspárokat is vittek ki hadifogolynak, de szétválasztották őket. Néha éjszakánként az őrök végigjárták a hálótermeket és felemelték a pokrócokat, nincs-e alattuk négy láb. És az orosz katonák sem mertek közeledni. Az kellett volna! Kivégezték volna őket, ha kiderül az ilyesmi.

Nők a bányában

− Gondolom, a mezőn jobb volt dolgozni, mint a konyhában.
− Ott paradicsompalántákat kellet dugdosni a földbe. Szorgalmasan dolgoztunk, aztán Bauerné, egy szántói asszony mondta: bolondunk leszünk ezt csinálni, inkább ássunk egy gödröt, abba rakjuk bele az összes palántát! Így is tettünk. Amikor a felügyelő messze járt, akkor meg leheveredtünk a szántóföldre, pihentünk.
− Így már könnyű volt kivárni a fogság végét.
− Nem, nem maradt ez így. Jött az újabb ellenőrzés, és az ápolónő megállapította, hogy már erős vagyok a bányához. Mehettem le a föld alá. Azt nem kívánom senkinek. A bányászok által kibányászott szenet kellett a csillékbe pakolnunk, meg a támasztó gerendákat vittük az új tárnákba. Volt olyan szűk járat, ahol hason kellett csúsznunk, hogy előre jussunk. Ezer méternyire jártunk a föld alatt. Akkora bánya volt, hogy a fő járatokban kisvonattal szállítottak minket. Egy olyan orosz nő vezette, akinek a szája mindig vörösre volt festve, közben meg tetves volt a bőre… Máig emlékszem rá. Ez kegyetlen időszak volt nekem és húgomnak is. Neki frissen kisült harmincöt kilós téglákat kellett kocsira pakolnia. Egyszer meglátogattam, segíteni akartam neki, de csak a térdemig tudtam megemelni a téglákat. Ella akkoriban írt haza szüleinknek egy levelet, hogy adjanak el mindent és menjenek Nyugatra, mert ez a földi pokol. Úgy alakult az élet, hogy nem fogadták meg Ella tanácsát, itthon maradtak. Nem is kellett eladniuk semmit sem. Elvették azt később maguktól a kommunisták.
− Tehát írhattatok levelet? Hogyan történt mindez?
− Az elején nem lehetett. Sőt, otthon azt mondták a szántóiaknak, hogy a minket szállító vonatot felrobbantották egy hídon. Azt hitték, meghaltunk. Később mégis írhattunk levelet, de mondták a kedvesebb őrök, hogy olyat írjunk, amit nem kell cenzúrázni. Ella előbbi levele mégis hazajutott, ma se tudom, hogyan.
− És eljött az idő, amikor ti is hazajuthattatok.
− Hat hete dolgoztam a bányában, amikor az oroszok elkezdték mondogatni, hogy nemsokára hazaindulhatunk. Mi addigra már semmit nem hittünk el nekik. Végül elérkezett 1947 szeptembere, amikor meghallottuk a hírt: mehetünk haza, Magyarországra. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Persze nem a tábor elhagyása miatt szomorkodtunk. Az volt a baj, hogy csak az anyaországiak jöhettek haza. Az erdélyieknek és a délvidékieknek maradniuk kellett. Sok barátunk volt közöttük, róluk nem hallottunk többé.

Hazatérés

− Hogyan fogadtak titeket itthon?
− Amikor Záhonynál átértünk a határon, kiszálltunk a vagonból és letérdeltünk földre, hogy megcsókolhassuk. Hazaértünk. Már ott adtak a helybeliek fehér cipókat, de amikor Debrecenbe érkeztünk, elállt a lélegzetem. A pályaudvar fel volt díszítve, és ott, helyben a peronon hosszú asztalsorokat terítettek meg nekünk, hogy annyi év után újra jóllakhassunk. Vártak ránk.
− Hogy jutottatok haza?
− Debrecenből már személyvonattal mentünk haza Szántóra. Az állomáson diadalkapuval fogadtak minket, kint volt az egész falu, hogy köszönthessék a túlélőket. Tizenegyünket vittek el háromnapi malenkij robotra, tízen értünk vissza két és fél év után. Egy lány halt meg közülünk, akinek röviddel az elhurcolás előtt volt az esküvője. Halála hírét visszatérő testvére hozta meg a családjának. A szüleimmel és testvéreimmel történő találkozásra már nem is emlékszem külön, talán nem is voltam magamnál… Otthon aztán szép lassan mindent elmondtunk, elmeséltünk Ellával. Három évet várt rá korábbi jegyese, Sándor, nemsokára egybe is keltek. Apuka idős volt már, amikor hazaérkeztünk. Mindenkinek azt mondogatta korábban: azt szeretné már csak, hogy lányai hazajöjjenek a fogságból, és még egy évet velünk tölthessen idelenn a földön. Egy év múlva hunyt el.

*

nagymama.jpg

Egy év múlva hunyt el a családfő. Akkor, amikor megkezdődtek az államosítások. Amikor a Fábián család elvesztette minden vagyonát, amiért nemzedékek évtizedeken át dolgoztak. És amikor nagyanyám megismerkedett leendő férjével, az én nagyapámmal. Egy új korszak következett. Egy új élet lehetősége.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr777192023

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rajcsányi Gellért: Ártatlan bűnhődők − Egy polgárlány fogsága a szovjet munkatáborban 2015.02.25. 10:52:01

Tíz éve már, hogy nagymamám elmesélte nekem élete egyik legfontosabb és legsúlyosabb történetét, a szovjetek általi elhurcolását és többéves fogságát, huszonéves nőként egy ukrajnai munkatáborban. Ez a története. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alka…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virág et. 2015.02.25. 08:47:37

Szép írás. Két gyors komment:

1. magyarok olyat nem csináltak, hogy zsidókat deportáltak volna. Azt mind a németek csinálták, az országnak akkor már nem volt szuverenitása.

2. az orosz nép jó barát. Már akkor is igazuk volt, ahogy ma is megírta az aranytollú párttagkönyv-tulajdonos és már akkor is a dekadens nyugati liberalizmus ellen harcoltak. Meg a buzik ellen. Ez az igazság.

Ez a fenti két pont a NER alapvetése, az egyik az Alaptörvénybe lett foglalva, a másik egyelőre még nem.

Erre tessék majd az urnáknál gondolni, meg a nagymama történetére.

homoródkarácsonyfalváért 2015.02.25. 11:14:39

Apuka 1952-ben jött haza. Itthon is meghurcolták.
Ezekről a szenvedésekről is kell írni, beszélni.

Jobb volna, ha nem aktuálpolitikai rögeszméket írogatnánk R.G írása kapcsán, hanem tisztelettel adóznánk a magyarok szenvedésének.

trigger happy 2015.02.25. 11:46:22

a családom mindkét jót megtapasztalta. anyai ágon az egész vidéki rokonság auschwitzban végezte, apai ágon malenykij robot. a pesti rokonságból aki meg szerencsés volt és túlélte a deportálásokat-gettót, az megtapasztalhatta a kitelepítést és az államosítást.

mi pont most vesszük fel a 94 éves nagyanyám történetét videóra, ha ő elmegy, senki nem lesz, hogy ezt élőben elmesélje az én gyerekeimnek.

gyalog.galopp 2015.02.25. 11:49:05

Az emberfia türelmes, próbálja tolerálni az ellenkező véleményeket, próbál középutat találni, próbál együttműködni. Aztán rájön, hogy az aljasság pont attól aljasság, hogy az együttműködési szándék látszata mögé rejti valós céljait.
Azok, akik azt hiszik, hogy a nácizó, antiszemitázó csőcselékkel bármilyen érdemi párbeszéd folytatható , nagyot tévednek, velük szemben az egyetlen eljárás az ignorálás.

Miklós Torma 2015.02.25. 13:34:45

ezeket a meg elö embereket kellene a tenyfeltaro ujsagiroknak megtalalni es a törteneteiket közmediaban megjelentetni,es a kitelepitetteket, nem minden nap a holokauszt temaval foglalkozni,hiszen a nemet es magyar kollaboransok tetei,,es a haboru utani szörnyüsegek amit magyarositot nevö zsido identitasu ,kommunista pribekek követtek el hatalmuk erdekeben,es most az eszmejüket megtagado partbeliek ,kisz mszp szdsz tagjai ugyanazt az aljasagot müvelik az egyszerü magyar polgari neppel.

trigger happy 2015.02.25. 13:45:16

kedves gellért! ismét felmerül bennem a kérdés: milyen érzés a mandiner törzsközönséget olvasni? milyen érzés velük egy pártra szavazni?

Ruprecht. 2015.02.25. 14:22:01

@trigger happy: Ha padillára célzol, ő speciel szerintem szórakoztató. Hogy Bell&Sebastian-féle elmebeteg nácikat miért tűrnek meg egy konzervatív oldalon, azt én sem értem.

TG69 2015.02.25. 14:24:28

@ergé: Ezek nagyon fontos emlékezet darabkák, mert tanulni tudunk belőle. Az én történetem anyai ágon épp fordított, a kubikos donkanyart megjárt nagypapa és a megalázott cselédlány története, akik utálták a horthy korszakot és a kádár rendszerre mondták, hogy akkor mindenük megvolt, senkinek nem volt oka panaszra. Nekünk meg meg kell tanulni a másik története miatt kibékülni az addig gyűlölttel és eltávolodni az addig kedvelttel. Ezenkívül legalább néha kizökkent és rájövünk, hogy mi az hogy nehéz sors, társadalmi tragédia stbstb.

Ja egyszer én is megkérdeztem szüleimet, mit csináltak 56-ban és azt a nagyszerű választ kaptam tőlük, hogy szerelmesek voltak egymásba. Ennél jobb választ nem is kaphattam :).

toportyánzsóti 2015.02.25. 15:52:55

Ifjúkonziként milyen érzés moszkovita hazaárulóként komcsizni?Nem kicsit szánalmas ahogy palira vett benneteket ez a csuti pocakmutyi,meddig tart mire átmegy a bucitokba mekkora szart kentetek magatokra?

toportyánzsóti 2015.02.25. 15:57:19

Arany mikrofonállványnál nagy tülekedés van,lehet többet is kioszt majd a böszmepárt.

György Baranyai 2015.02.25. 16:30:15

@trigger happy: Okos gondolat. Gratulálok hozzá! Amíg lehet, addig kell dokumentálni a megtörténteket. Tisztelettel.

profilo 2015.02.25. 18:00:02

@Virág et.:

Drága Virág elvtárs!
Gratulálok,hogy ezen poszt olvasása után is sikerült kb. két mondat alatt a fokozódó nemzetközi helyzetig eljutni.
Bástya elvtárs büszke Önre!

martineden 2015.02.25. 19:22:53

@gyalog.galopp: ...,,Azok, akik azt hiszik, hogy a nácizó, antiszemitázó csőcselékkel bármilyen érdemi párbeszéd folytatható "...ha ok a csocselek,akkor az antiszemitazok es a nacik kicsodak,naci?

mojoking77 2015.02.25. 19:25:14

Azert ne feljtsuk el, hol is vagyun keppen, mi a blog neve.
Most olvasom a Gulag szigetcsoportot Szolzsenyicintol, sajnos azt kell mondanom, nagymama meg "konnyen" meguszta, a szuletett oroszok azon reszehez kepest, akik kepesek voltak kettonel tovabb szamolni.
Az en nagyapam okosan megoldotta, meg a kitelepites elottt megszokott, gondolom valami banalis hulyeseggel, otthon a faluban meg mindenkinek azt mondta, hogy rajottek az oroszok, hogy tevedes volt, es elengedtek. Soha senki nem nezett utana, hogy tenyleg igy tortent e..

Bell & Sebastian 2015.02.25. 19:31:55

Az tetszett, amikor az utcáról véletlenül elvitték a főkommancsot, aki legalább megtanult rendesen oroszul és a büdös életben nem dugta bele az orrát a politikába.
Hozott magával egy Natáliát, széles választék volt belőlük.

Ha nagy ritkán szóba került a családban ilyesmi, mindig kicsit másképpen mesélték, ahogyan telt az idő, a durvább dolgok kimaradtak.

Mondjuk a nyugati fogság sem volt egy kéjhömpöly, az egyik sebesült rokont néger húzta ki az égő Tigriséből, be egy bokorba, miközben egy fatuskón pörgő Sherman veszettül ágyúzott vaktában körbe, a fejük felett.

A háború után mindenkit várt egy újabb kalandutazás, amibe pontosan úgy lehetett beledögleni ártatlanul, mint a drámai csúcspontba.

Exploiter 2015.02.25. 19:34:25

Ebben a történetben is ott az a karakter, amelyik minden hasonlóban: az egyszeri besúgó tetű.

Aztán valahogy mindig megússzák, ritkán tépik ki a beleiket az utcán, amit sosem értettem igazán, talán a keresztényi megbocsátás, vagy csak a túl kevés agresszió az oka.

Most is nyüzsögnek körülöttünk, csak az alkalomra várnak.

Pióker2014 2015.02.25. 19:41:50

A számok nem egészen helytállóak.

Varga Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban (1941-1956) Az oroszországi levéltári források tükrében

Kb. 560 ezer személy esett szovjet hadifogságba, közülük mintegy 100-110 ezer fő volt polgári személy.

A foglyok mintegy 30%-át nem vitték ki a Szovjetunióba, hanem a fronthoz közeli táborokból hazaengedték vagy átadták a hazai szerveknek. Elsősorban a polgári személyek kerültek haza néhány héten belül.

A Szovjetunióba került polgári személyek száma összesen mintegy 10.352 fő volt, a katonák száma mintegy 385 ezer.

A polgári internáltak közül nagyjából 2500-an haltak meg, 90%-ban tífuszban. Érdekesség, hogy a katonák halálozási számai alacsonyabbak voltak (15%). Ez nagyjából az összes szövetségesnél ezen a szinten mozgott, s szinte mindenhol a tífusz aratott.

silent76 2015.02.25. 20:40:23

Gondolom kárpótlásról még álmodni sem lehet ilyen esetben. Az csak a kiválasztottaknak jár...

joe jimbo 2015.02.25. 20:48:28

@Pióker 2014: 10e polgári????

az orosz statisztikák alapján...

a húsvéti nyúlban is hiszel, ugye?

Bell & Sebastian 2015.02.25. 21:01:52

ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9F%D1%80%D0%B8%D0%BD%D1%83%D0%B4%D0%B8%D1%82%D0%B5%D0%BB%D1%8C%D0%BD%D1%8B%D0%B9_%D1%82%D1%80%D1%83%D0%B4_%D0%B2%D0%B5%D0%BD%D0%B3%D1%80%D0%BE%D0%B2_%D0%B2_%D0%A1%D0%A1%D0%A1%D0%A0

>>>
Венгерские историки оценивают число возвратившихся в 330-380 тысяч человек, а погибших во время перевозки и в заключении — в 200 тысяч человек.
<<<

Az oroszok miránk hivatkoznak vissza:
visszatértek + ottmaradtak élve vagy holtan =

~550.000 magyar állampolgár

Herr Schwarze Liste 2015.02.25. 21:27:31

@Ruprecht.: B&S (=Baruch Shlomowitz) valójában moszad-troll és fszb kettős ügynök, hovatovább padilla kottájából játszik. Lali bácsi most próbálja leszerződtetni.

Bell & Sebastian 2015.02.25. 21:51:08

Az ingyenmunkaerő befogása szinte kizárólag német-, japán- és orosz szokás volt, csak az oroszok megtartották a háború után is. (Más választásuk nem nagyon volt, tekintettel a szakemberhiányra, emberveszteségre és demográfiára.)

Egészen elképesztő, több, mint 4 millió, különböző, ellenséges országokból összeszedett hadifoglyot és kényszermunkást dolgoztattak a Szovjetunióban, nagyjából 1950 -ig.

A teljes népesség átlagosan 7% -a elítélt volt, miközben a teljes népesség 11% -a munkatáborokban sínylődött. (4% vajon mit vétett?)

A hatékonyság csak a háború végére lett nullszaldós, hogy a csúcson elérje a 80 százalékot! Minden egyes, erre költött rubel 80 kopek hasznot hozott. Teljes iparágakat alapozott meg ez a rendszer (például szénbányászat, építőipar, könnyűipar, fakitermelés). A szakképzettséget megbecsültél, igyekeztek kihasználni minden képzettséget, végzettséget és képességet.

rusplt.ru/society/voennoplennie.html

Arról is szó van a könyvben, hogy az igazi áttörést az hozta, amikor az NKVD irányítása alól a régiós szervezetekbe osztották szét, azaz decentralizálták a munkatáborok irányítási rendszerét.

Bell & Sebastian 2015.02.25. 21:59:18

@Herr Schwarze Liste: Lali bácsit inkább színházi vacsorára invitálnám, egy olyanra, ami nekem színház, neki vacsora.

Venesz 2015.02.25. 22:05:36

Az apámat civilként vitték el négy évre, és 1989-ig azt kellett mondja, hogy hadifogoly volt. Szerencsére sokáig élt (2005), de soha nem felejtette a jogtalan elhurcolást.
Minden nap fogságról álmodott, és minden nap arról beszélt.
És kevesebb kárpótlást kapott, mint azok, akik két hónapig voltak a gettóban, és nem kellett követ törniük négy évig a nagy SZU-ban.

Hogy is van ez?

Bell & Sebastian 2015.02.25. 22:20:34

@Venesz: Nézze meg a (II.v-) háborút lezáró szerződésrendszert, abban rögzítették, kinek mi jár.

Csak abból tudok ítélni, hogy O. apánk a 2010 -es megválasztása után közvetlenül, jelezte az amcsi külügynek, hogy továbbra is folyósítja a Magyarország számára rendelt kárpótlást, amit -ezek szerint- az amcsik osztanak el a zsidók közt. Ezenkívül Németország közvetlenül is nyújt -napjainkban- kárpótlást a honi zs. szervezeteknek, mint azt M. legutóbb is megerősítette.

A maga édesapja érdekeit -ezek szerint- senki sem képviselte a békeszerződés aláírásakor. Ami biztosítja például az elhunyt, német katonák családtagjainak jogait járadékra / nyugdíjra / kárpótlásra - mint a mai napig.

Ebből csak annyi következik, hogy míg a németekre nem fogható rá, hogy nemzetáruló kormányuk lenne, a mienk bizony válogatott, mert súlyozta az áldozatokat, a mienk bizony válogat, mert súlyozza az áldozatokat.

Járni jár - csak nem jut, na!

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.02.25. 22:30:46

@silent76:
net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000267.KOR

"1. § (1)2 Juttatásra jogosult az a magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy rokkant, ha
[...]
c) 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolták

és egy évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedett el."

Éva Julianna Molnár 2015.02.25. 22:39:56

Anyukám most lesz 91 éves és tud mesélni a 3,5 évig tartó munkatáborról,ahol 20 évesen nő létére bányába dolgoztatták a nővérével együtt.AZÉRT KERÜLTEK KI,MERT A NAGYMAMÁNAK NÉMET HANGZÁSÚ NEVE VOLT.
Az oroszok olyan "okosak"voltak,hogy a háború befejezése után folyamatosan egyik lágerből vitték őket a másikba ,úgy tüntették fel mintha a megszünt lágerból már hazakerültek volna az ottélők.

A kárpótlásról meg annyi,hogy az első adandó alkalomnál anyum leadta a adatokat és a nála lévő eredeti igazolást hogy mennyi idejig volt kint a SZOVJETUNIÓBAN ÉS VÁRTA A KÁRPÓTLÁST Végül kiderült,hogy még egy kérelmet kellett volna kitölteni,beadni,mert így elévűlt az igény.Az egy összegű kárpótlásról lecsúszott.A jelenlegi törvényi szabályozás elévültnek tekinti a Szovjetunióban akár hadifogoly akár munkatáborba volt emberek igényét. A LÉNYEG,hogy a zsidóknak nem évül el semmi sőt évről évre nagyobb a követelésük.

Venesz 2015.02.25. 22:42:18

@Bell & Sebastian:
Én csak annyit jegyeztem meg, hogy a két hónap miért több, mint négy év.
Sajnos, nincs egyenlőség.
De ezt egyik kormány sem ismerte el. 1949-2015 között sem.
Erre mondom, hogy nincs egyenlőség.
Aztán erre lehet gombot varrni, de akkor is tények a tények.

Venesz 2015.02.25. 22:45:06

@Counter:
Az apám ezért 70 éves kora után kapott havi 5000 nyugdíjkiegészítést. Mert ő még élt. A többieknek annyi.

Venesz 2015.02.25. 22:48:05

@Éva Julianna Molnár:
Az apámnál az volt a probléma, hogy már nem volt tanúja (mind meghalt), a zsidóknál nem kell tanú, dől a lé az unokáknak is.

Ruprecht. 2015.02.25. 22:53:25

@Herr Schwarze Liste: Sajnos nem értek egyet. B&S egy korcs, ostoba hulladékember. És náci. Hasraütésszerűen kb. 10 kommentjét tudnám idézni, ami ezt igazolja. (Nem, nem a ballib mindenkit lenácizó értékrend szerint.) De ti nyilván azzal jönnétek, hogy jaaaaj, ez csak vicc vóóót. Szerintem meg nem. Ennyi.

Bloodscalp 2015.02.25. 22:53:42

Csak az első mesét olvastam el,már nagyon mosolyogtam rajta.

Azt nem értem hogy ahogy a sztoriban is van, névvel tudható hogy xy, legyen akár augusztin akárki milyen szemétséget tett...és tízen százan ezt tanúsitanák is-még mindig, akár útólag. Miértnem foglalják ezt írásba? Még akár jogi következmény nélkül is. Idős kor miatt ugyse lenne sok értelme..vagymár meghalt.

Ja, hogy adott esetben jelenleg is funkciót tölt be a hatalomban, vagy miniszterelnök apukája? Így már értem.

Ruprecht. 2015.02.25. 23:04:10

@Herr Schwarze Liste: @Ruprecht.: Csak egy példa:
"A cigány és zsidó, akik ebből a szempontból egyformák, egy kulturálisan agresszív, invazív faj."
mandiner.blog.hu/2015/02/05/akiket_merkel_kifelejtett/full_commentlist/1#c26031647

Mi a náci szöveg, ha ez nem az? Miért van helye ilyennek egy konzervatív blogon? Nem álszent, képmutató ember, aki ezt megtűri, a kurvaanyázást meg elítéli?

carramba 2015.02.25. 23:29:00

@Virág et.: Jól értem, hogy a magyar hatóságok szerepét illetően tagadja azt, amit a szemtanú állít? Ez igen, ehhez kell némi szemellenző és elfogultság.

Szomorú hírem van: a magyar hatóságok és a csendőrök nagy része örömmel és önként vett részt a zsidók összeszedésében, a vagyonuk elkobzásában, de a magyar lakosság egy része is örült neki, hogy kisemmizik őket, mert a magyar az már csak olyan irigy fajta. De gondolom, nem győztem meg, ha szemtanú sem tudja jól a dolgokat, hogy lehetne igazuk a történészeknek.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.25. 23:30:03

@Ruprecht.:

Lehet, hogy náci szöveg, de tényszerűen igaz, naponta tapasztalhatjuk a saját bőrünkön is. Ha úgy fogalmazta volna meg, hogy a zsidó vagy a cigány kulturális közeg nem ismeri a toleranciát, nem tűri a másságot, kiveti magából, elüldözi a kulturálisan idegent, akkor nem volna náci szöveg? Pedig ugyanazt mondaná.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.25. 23:35:42

@carramba:

"a magyar hatóságok és a csendőrök nagy része örömmel és önként vett részt a zsidók összeszedésében, a vagyonuk elkobzásában, de a magyar lakosság egy része is örült neki, hogy kisemmizik őket" --- írod.

Ezt ők mesélték neked, szerencsétlen troll?

Ruprecht. 2015.02.25. 23:46:19

@bbjnick: Hát ha egyetértesz vele, ostoba paraszt, ne csodálkozz, ha téged is lenáciznak.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.25. 23:52:46

@Ruprecht.:

Rendben, szerinted náci vagyok. Bizonyítsd be, hogy tévedek: költözz egy cigánysor kellős közepére és vedd rá a szomszédaidat, hogy tartsák tiszteledben a te kulturális másságodat!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.25. 23:53:18

@bbjnick:

tartsák tiszteledben=tartsák tiszteletben

Bell & Sebastian 2015.02.25. 23:57:14

@bbjnick: Minden gyöngytyúk kizárólag gyöngykalárisra csap. Függetlenül mindentől, ezért ez a legbiztosabb űbermencs teszt, gyöngytyúkoknak.
_ _ _

Az mondjuk még egy érdekes összevetés tárgya lehetne, hogy átlagosan (egy főre vetítve) eddig kinek a lelkéért mennyit adtak (az egyre terebélyesedő rokonságnak)?

Csak annyi a problémám, hogy nem Krupp, Thyssen Ford, BMW, Mercedes (akiknek dolgoztak) vagy egyéb haszonelvűek fizetik a bulit a saját kasszájukból, hanem a balekokkal csengettetik ki még ezt is.

Életük és a mi vérünk is a Vállalaté!

Ruprecht. 2015.02.26. 00:00:55

@bbjnick: Nem náci vagy, hanem ostoba paraszt. B&S náci, te csak egy szerencsétlen, sérült, leszázalékolt alkoholista vagy, aki a tehetségtelensége és jellemtelensége miatti mellőzöttségét a zsidókra fogja.
(A gyengeelméjűek kedvéért: sehol nem tagadtam, hogy nehéz együttélni a cigányokkal és hogy ez komoly probléma. Az olyan náci szövegek ellen emelem fel a szavam, amiket B&S ír. Ha emiatt az un. konzervatívok megvetnek, hát leszarom magasról.)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.26. 00:14:39

@Ruprecht.:

Úgy látom, akkor ezt a témát ki is merítettük:-)

Bell & Sebastian 2015.02.26. 00:20:41

Ennek megint csak annyi az értelme, hogy elkanyarodjon a beszélgetés a forró, enyhén szólva kellemetlen témáról. Érvekre ne várjunk, az most sem lesz.

Itt ez a kicsi, túlkoros, mamahotellakó pöcs, hibás pedigrével, egy majdnem filmrendező, aki jól megmond. Ha ezen a néven is kitiltják, majd lesz egy másik.

Több rákkendrolt, gójlepkék! Ha az ilyenek még megélnek a hátunkon, van mit szégyellni.

Ruprecht. 2015.02.26. 01:01:51

@bbjnick: Szerinted. Szerintem meg nem.
A nácik ellen én (fajilag és kulturálisan is) magyarként mindig fel fogom emelni a szavamat. Titeket, nyomorék jósda-falkatagokat leszarlak.

Egy dologra azért kíváncsi lennék. Az általam egyébként kedvelt tölgy angol és amerikai konzervatív barátainak mi a véleménye az ilyen kijelentésekről:
"A cigány és zsidó, akik ebből a szempontból egyformák, egy kulturálisan agresszív, invazív faj."

Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.26. 01:56:18

Jajj, nagyon a korszellemnek megfelelő írás.

Kár, hogy nagyrészt hazugság.
Nem nagymama elbeszélése, hanem a szájába adott mondatok. Mert a nagymama ezek nagy részét tutira nem mondta.

(Arról nem is beszélnék, hogy Abaújszántón és környékén nem így beszélnek. Elég sokat jártam arra.)

Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.26. 02:02:32

@Miklós Torma:
Bár már meghalt az író is meg a könyv szereplője is, de erősen ajánlom:

Csalog Zsolt: M. Lajos, 42 éves

www.antikvarium.hu/konyv/csalog-zsolt-m-lajos-42-eves-lajos-m-aged-42-37420

Kevésbé Fidesz-Jobbik-szájízű, mint ez az írás.

(Az angol változat fordítási minőségét inkább hagyjuk.)

átlátó 2015.02.26. 02:11:17

Onnan tudom, hogy orosz van 15 méteren belül, hogy elkezdek vakarózni.

Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.26. 02:16:06

@Bell & Sebastian:
A rokonod nagy hantagép, mondd meg neki nyugodtan.

@carramba:
Csak az orbáni álláspontot idézte.
Te nem tanultál meg olvasni?

Egyébként remek hely ez a Mandiner, mindig van alkalom egy kis cigányozásra meg zsidózásra.
De nem, ők nem nácik.

Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.26. 02:19:26

@átlátó:
Miért, a tetveid oroszszagra erősebben csípnek?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.26. 05:24:53

@Mr. Közbiztonság Szilárd:

"Egyébként remek hely ez a Mandiner, mindig van alkalom egy kis cigányozásra meg zsidózásra." --- írod.

S nemkülönben egy kis (vagy nem kis) magyarozásra, ugye?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.26. 05:26:12

@Ruprecht.:

"Szerinted. Szerintem meg nem." --- írod.

Ez a te egyéni szocproblémád.

micsoda? 2015.02.26. 06:17:59

Az utókor is fizet, ha nem is fizikailag, de pénzben, igen. A munkáért, amit elődeink a szovjet munkatáborokban dolgoztak. Kiemelt nyugdíjat kapnak. Talán nem ártott volna Putyin elnöknek megemlíteni, követelésként.

Ruprecht. 2015.02.26. 06:30:07

@bbjnick: Nem problémám, suttyó paraszt. Meggyőződésem.

Herr Schwarze Liste 2015.02.26. 06:30:23

@Ruprecht.: ez is csak jelzi, milyen ügyesen beépült moszad-troll, még a kranführer is árja váffenszutyoknak nézné.

Bell & Sebastian 2015.02.26. 08:06:33

@Mr. Közbiztonság Szilárd: Mondd meg neki te, az ő korosztálya még nem az NGC csatornától tanulta a történelmet.

De még RTL se nem vót, Svárce és Rupknecht legnagyobb bánatára.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.26. 09:33:13

@Ruprecht.:

A te meggyőződésed a te problémád:-)

drover(fanyul társa) 2015.02.26. 09:42:18

Az igazmagyar mentalitású Augusztinferi meg bialkójózsi a mi településünkön is volt, néhány. A háború után mind jó kommunista lett természetesen.
Az egyik ilyen a nagyapámtól olyan pofont kapott a nyílt utcán a házunkra ráhozott, őt kísérő ruszkik előtt, hogy az orra száz fele törött. A papi elmagyarázta (horvátok vagyunk) a ruszkiknak hogy a manus pár hónapja még az SS-t vezette házról házra, erre ők is kellő képpen felpofozták ott helyben, és bevitték a parancsnokságra, soha többet színét sem látták. A két hasonszőrű meg aznap este térden kért bocsánatot a helyi emberektől a kocsmában rendezett "hogyan tovább?" gyűlésen, de ezeket leköpték és életük végéig ki voltak közösítve.
Amúgy a fentiekből az derül ki, hogy hazaiaknál még a német megszállók és a ruszkik ott távol is emberségesebbek voltak.

Bell & Sebastian 2015.02.26. 09:45:00

Schmidt Mária 750 ezer kényszermunkást mond, ha belevesszük az itthoni deportáltakat és a politikailag megbízhatatlanokat, akik katonai szolgálatukat vidám kubikolással töltötték, még igaza is lehet.

Berija a jelentésében ('45.02.22.) 5.677 vagonnyi, magyar internáltról beszél (legalább harminccal kell szorozni), ezért egyáltalán nem túlzás, ha a három hullámot (+ a dolgoztatott hadifoglyokat) félmillió fölé becsüljük, akiknek úgy a fele lehetett népi német (velük kezdték, mentek az Urálba), a másik fele magyar. Miközben a szovjet hatóságok 40 százalékra tették a halandóságot.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.02.26. 09:47:06

@Venesz: Uo. "4. § (1)14 Ha az 1. § alapján juttatásra jogosult személy elhunyt, a túlélő házastársa az (1a) vagy az (1b) bekezdésben meghatározott összegű juttatásra jogosult, amennyiben az elhunyt jogosult esetében az 1. § szerinti időtartam a három évet elérte vagy meghaladta."

Két dologra hívnám még fel a figyelmet:
1. A jogtalanságot a Szovjetunió követte el.
2. Mi, magyarok, meg voltunk szállva, úgyhogy semmi felelősségünk nincs minden emberi tisztesség alapján, tehát fizetnünk se kéne a Szovjetunió helyett.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.02.26. 09:49:19

@carramba: "Ez a fenti két pont a NER alapvetése, az egyik az Alaptörvénybe lett foglalva"

Tanuljon olvasni!

citrix 2015.02.26. 09:52:55

"...a magyar csendőrség közreműködésével." A magyar hatóságok készségesen kollaboráltak a megszálló németekkel majd a megszálló szovjetekkel. Önként és lelkesen, ellenállást nem tausítva, ez elfogadhatatlan és mocskos jellemekre utal.

Bell & Sebastian 2015.02.26. 09:59:57

@drover(fanyul társa): A piszkos munkát tisztogatók intézték a ruszkiknál (NKVD), nem kímélve a sajátjaikat sem, akik közül nem egy (a kultúrsokktól) elvesztette az eszét és idő előtt kivetkőzött, vagy csak berúgott és lemaradt. Sok, falusi temetőben, ahol még harcok sem voltak, ezeket a szerencsétlen kivégzetteket koszorúzták 45 éven keresztül.

Sztálin generális megoldása oldotta meg a problémát, az amcsik kiadták neki a németek mellett harcoló szovjet polgárokat, ezeket kivégeztette, akik csak látták a Nyugatot, mint felszabadítók, ezzel megfertőződtek a kapitalista bacilussal, átnevelő táborokba mentek, nem haza. Aki még ezt is túlélte (nem sokan maradtak), már vidáman csörgethette a kitüntetés-kollekcióját a Győzelem Napján és élvezhette a számukra (és pártvezetőknek) fenntartott boltok árubőségét.

A szovjet veteránok ezért életük végéig egy betanított szöveget mondanak föl, amiből semmi nem igaz, ebből baj nem lehet -alapon.

Bell & Sebastian 2015.02.26. 10:09:33

@Counter: Valamennyi szabadságfok mindig volt. Például a németek kipaterolását először szabotálta a kormány, leredukálta a volksbundistákra.

Utána fordult a trend, az amcsi zóna lezárása után mentek az NDK -ba és már csak az számított, kinek volt nagyobb háza.

A komcsi állambiztonság sem ment a szomszédba pesti házmestertempóért.

De még Kopaszmatyi is reklamált a SZU -ból hazatértek egészségügyi állapotán, hogy lehet így választást nyerni? -kérdezte az igazoló jelentésében.

átlátó 2015.02.26. 10:49:10

@Mr. Közbiztonság Szilárd: Anyádtól kaphattad azokat, amúgy nem tudok mást mondani most sem, hogy megérzem a bőrömön, mert viszket, ha 15 méteren belül orosz tartózkodik és elvtársad neked az elvtársaid.
Mellékesen és zárójelben, tényszerűen közlöm. (Békeidőben egy részeg megszálló orosz katonatiszt a laktanyájuk előtt ütötte el a mutert rokkantnyugdíjasra mikor éppen egy Uralt vezetett. De biztosan van rendes ember is az oroszok között, ahogyan ismerek nem tetves cigányt is. Most szívd vissza az orrodba a taknyot gyerek.)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.26. 11:59:14

@Bell & Sebastian:

Az itteni kommentek is jól szemléltetik, hogy a zemberek mennyire nem tudnak mit kezdeni a múlttal. Megpróbálják aktualizálni, a saját fogalomrendszerük szerint elhelyezni azokat a történelmi információkat, amelyek csak a maguk idejében és koruk értelmezési keretében mondanak, jelentenek bármit is.

Régóta gondolkozom már azon, hogy nem mi állítunk ki bizonyítványokat a múltról, hanem a múlt állít ki rólunk, nem mi mérjük, minősítjük a múltat, hanem az mér, minősít minket, mennyire vagyunk képesek kilátni a saját időnkből és saját kereteinkből.

A múltból nem akkor tanulunk, ha megítélni próbáljuk, hanem akkor ha megérteni.

Bell & Sebastian 2015.02.26. 12:37:17

@bbjnick: A Szent Hagyomány ápolása legelsősorban azt jelenti, hogy beszélgetni kell mindenkivel, akivel csak lehetséges és rögzíteni a nyomokat. utána jön az olvasás, lehetőleg tiszta, korabeli forrásokból. Ezekből előbb-utóbb összeáll egy kép, amely esélyes, hogy közelebb van az igazsághoz, mint a propaganda.

Annyi már most látszik, hogyha a közelmúltat is ennyire alaposan átértelmezik nekünk, csak el ne tévedjünk a rengetegben, akkor valószínűleg a korábbi történések interpretációja még ennél is hamisabb.

A nyakló nélküli hazudozást nevezzük marxista történelemszemléletnek.

Nagyon szerencsés az, aki ezt egy az egyben kihagyhatta és egészen mást tanult. Például ehelyett megtanították tanulni.

(Hogy csak egyetlen példát mondjak, a gyorsolvasás vagy szókép-felismerésen alapuló olvasás. Erről nagyon sokáig azt gondoltam, hogy nettó hülyeség. Pedig több az előnye, mint a hátránya.)

A szintézishez nagyon sok idő kell és piszok jó (szellemi) vezetők. Ezért ne csodálkozzon azon, ha ez kevesek szerencséje, nem szokás már egyedi főzéssel pepecselni, ha félkészen is kapni majdnem mindent.

Mi kell a sikeres propagandához? Az írástudók árulása, abban pedig jól állunk. Miközben a primitív igénytelenség tenyésztése is igencsak sikeres.

Az ember visszavadítása állattá ördögi projekt, de veszik, mint a cukrot. Sajnos.

carramba 2015.02.26. 15:27:54

@bbjnick: szerintem inkább az a szerencsétlen, aki azzal ámítja magát, hogy a magyar társadalom, benne a magyar hatóságokkal, rendvédelmi szervekkel csupán ártatlan elszenvedői voltak a nyilas-náci gaztetteknek, a zsidók deportálásával nem értettek egyet és nem támogatták. ez a gáz, komám, hogy ennyi idő is itt tartunk, hogy hazudtok magatoknak és ha egy szemtanú az ellenkezőjét állítja, akkor inkább ignoráljátok, minthogy szembenéznétek azzal, amit mond

kheiron 2015.02.26. 17:39:14

@carramba:

Ugye tudod, hogy előítéletes és rasszista hozzászólást írtál?

Bell & Sebastian 2015.02.26. 18:34:11

@carramba: Ilyet ki állított?

A hazugság ott van (ami a posztban, nagymami szelektív memoárjából is kifigyel), hogy mindennek oka volt (és van), az ártatlan áldozatok annyira nem ártatlanok, mint amennyire bűnösök a csendőrök és a melléjük rendelt falusiak. Számtalan helyen fellelhető -akár irodalmi igényességgel megírva-, micsoda fosztogatás ment vidéken!

Közlekedőedények törvénye, érthető?
Hiába süllyesztem a mércét a bal kezemben (hogy többet mutasson, mire a másik kevesebbet), az attól még vízszintes marad.

Bloodscalp 2015.02.26. 19:22:27

@Ma chi è questo Joker?: micsoda életút! Ha kicsit később születik 25 évvel mondjuk, még megjárhatta volna az új fkgp-t a miépet meg persze a fideszt is végül.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.02.26. 19:52:39

@carramba:
milyen szemtanú, te buzi. kilencven+ -os vén képzelődők, akik a saját emlékeikkel keverik a film- és könyvélményeiket? :)

Ruprecht. 2015.02.26. 20:53:58

@jose maria padilla: Tényleg nem sokat tudsz a történészek módszereiről. Soha nem veszik kész ténynek, amit valaki elmesél. De fontos dokumentumok, forrásanyagok a visszaemlékezések.

Herr Schwarze Liste 2015.02.26. 22:26:05

@Bell & Sebastian: a tv készülék kizárólag dvd megjelenítési eszköz, egyéb műsort a széles sávú internet korszakában semmi értelme végigszenvedni.

Bell & Sebastian 2015.02.26. 23:39:06

@Herr Schwarze Liste: A bármelyik oldali, televíziós propaganda hatását biztosan nem rajtam érzékeli, ezért nem tudom mire vélni a megjegyzését.

pitcairn (törölt) 2015.02.26. 23:44:06

@carramba:

és az OK, hogy efféle ember nemzeti hős státuszban van nálunk? :)

"A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén __Nagy Imre__ belügyminiszter (MKP) terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, amely a hazai németség __kollektív bűnösségén__ alapult. "

nincs itt vmi ménkű nagy kettős mérce?!

pitcairn (törölt) 2015.02.26. 23:47:59

@carramba:

és persze "operation keelhaul" emlékév se lesz soha elvégre ennek nincs __aktuálpolitikai__ hozadéka, mi több igen csúnya képet festene a "derék" szövetségesekről:)

Operation Keelhaul
en.wikipedia.org/wiki/Operation_Keelhaul

minden további nélkül el lehet felejteni a Szovjetunióba visszadeportált milliókat

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.27. 06:00:26

@carramba:

Te gyagyás vagy? Fentebb ezt állítottad: "a magyar hatóságok és a csendőrök nagy része örömmel és önként vett részt a zsidók összeszedésében, a vagyonuk elkobzásában, de a magyar lakosság egy része is örült neki, hogy kisemmizik őket, mert a magyar az már csak olyan irigy fajta". Honnét tudod, hogy örömmel? És mi az, hogy örömmel? Szerinted bárki is megkérdezte az államigazgatásban, a rendvédelemben dolgozókat vagy a lakosságot, hogy mihez lenne kedvük? Mégis, mit kellett volna csinálniuk? Március közepén bejöttek a németek, május közepén indultak a deportálások: szerinted mennyire látta át, mit tudott, mit fogott fel az egészből nemhogy egy átlag polgár, de akár egy polgármester, egy jegyző vagy egy helyi csendőrvezető? Maga a Budapesti Zsidó Tanács is azt a tájékoztatást adta a vidéki zsidóknak, hogy ez van, háború van, munkaszolgálatra gyűjtik őket, teljesítsék az utasításokat (pedig ők már április végén megkapták az ú. n. Auschwitz-jegyzőkönyveket, de "zsidós túlzásnak" minősítették a tartalmát és "ráültek", csak júniusban adta át azokat Török Sándor író, a Kököjszi és Bobojsza, a Hahó öcsi! stb. írója, szintén zsidótanács-tag, ifj. Horthynénak és így került a kormányzathoz). Szóval, miről beszélünk? Mit is kellett volna tudniuk, gondolniuk és érezniük a magyaroknak (így, en bloc), balfax trollocska?

Herr Schwarze Liste 2015.02.27. 06:57:09

@Bell & Sebastian: (legyint, ásít)

NemNick 2015.02.27. 15:53:09

@bbjnick: Hagyd, ne húzd fel magad az ilyen nagypofájú barmokon. Itt él, létezik, ezt a nyelvet beszéli - és ilyeneket irkálgat...
Mindannyiunk érdekében remélem, hogy nem meri magát magyarnak vallani.
Ő az, akinek nem nemzetisége, hanem érdeke van.
Azt hiszem, vérbeli piréz lehet.

Ruprecht. 2015.02.28. 01:11:56

@Herr Schwarze Liste: Ugye, hogy csak addig szórakoztató ennek a nyomorék féregnek a "humora", amíg nem téged basztat?

annamanna 2015.02.28. 14:25:34

@bbjnick: hú, végig kellene olvasni, hogy ez pontosan ugyanaz a szöveg-e, esetleg annak egy rövidített változata, de első ránézésre azt mondom, hogy igen. (Ez rövidebbnek tűnik, bár lehet, hogy csak a más formátum miatt.) Mindenesetre rendkívül tanulságos.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.02.28. 17:06:32

@annamanna:

Tanulságos bizony! 2000-ben még efféle cikkek jelenhettek meg egy olyan folyóiratban is, mint a Krausz Tamásék Eszmélete, ma már Ungváry Krisztiánt is szétkapják, már azért is, ha integrálhatónak tartja a holokausztot a történelembe:-]

hoplita 2015.03.02. 06:52:48

@Ruprecht.:
Mi a probléma ezzel a többség véleményét tükröző, tömör és frappáns mondattal?
Mit rinyálsz?
Ha fintorogsz ugorgyá'....tőlem akár a Dunába is.:)

hoplita 2015.03.02. 06:59:32

@Mr. Közbiztonság Szilárd:
Valóban, most van csalog a legjobb helyen.
Kár, hogy nem egyenesen odaszületett, megspórolva és megkímélve bennünket e világi pályafutásától.

Ruprecht. 2015.03.02. 20:51:05

@hoplita: A nácikat nyilván nem zavarja egy nettó náci szöveg.
Én a magukat keresztény-konzervatívnak vallók véleményére lettem volna kíváncsi, mint pl. MézesRozi, tölgy, tevevanegypupu (bbjnick már színt vallott).
süti beállítások módosítása