Bal-jobb vagy egyenes? Egy elmaradt vita fontosságáról
2015. február 16. írta: Redakció

Bal-jobb vagy egyenes? Egy elmaradt vita fontosságáról

baloldal_jobboldal.jpg

Vendégszerzőnk, Kardos Gábor filozófus cikke.

Akiket épp nem érdekel, hogy mik lennének egy értelmes világnézeti vita feltételei, konkrét példákon illusztrálva, azok számára ettől függetlenül is érdekes lehet, hogy miért nem fenntartható, miért meghaladott mára a világnézeti "piac" bal-jobb rendszerben való felosztása, illetve mi lehetne az ezen túlmutató XXI. századi alternatíva, amire főként az 5. pontban térek ki. Hogy miért eleve félrevezető részrehajlás a bal-jobb ellentét, annak megértésében segíthet a többi.

Aristo (illetve aki ezzel a pszeudóval publikál) már hetek óta fenyegetőzött, hogy külön kritikában mondja meg a tutit írásaimmal kapcsolatban, amit most sajnos meg is tett. Azért sajnos, mert kritikája érvelésmódjánál fogva kísérletet sem tesz párbeszédre, az álláspontok tisztázására vagy értelmezésére, netán értelmes eszmecserévé váló vitára. Emiatt inkább csak jelenségként, szimptómaként lehet rá reagálni. A kritika mindig kétélű fegyver, könnyen visszájára fordul. Nem szándékom megbántani Aristót, csupán kritikája példáján illusztrálni, hogyan fordul önmaga ellen a kritikai agresszió a reflexió tükrében.

1. MINDENKI REALISTA ÉS MINDIG A MÁSIK FANTASZTA
avagy mitől lesz filozófiailag megalapozott egy érvelés

A zsurnál-, illetve vulgárfilozofálásra oly jellemző módon a másik felet eleve fantasztának, idealista álmodozónak bélyegzi, miközben jellegzetesen naiv módon saját felfogását tekinti realistának, sőt: minden realitás etalonjának... ahogy gyakorlatilag mindenki, aki mellőzi azt az önreflexiót, ami általában bármilyen filozófiai álláspont, illetve filozófiai diszkusszió előfeltétele lenne. Bár a társasági életben (ha nem kifejezetten művelt a társasága) bárki el tudja hitetni pár klasszikus idézettel, hogy ő most épp filozofál, kábé Szókratész óta általában mégsem az ilyen szofisztikát nevezzük filozófiának − pláne nem a hétköznapi okoskodásra jellemző naiv realizmust, miszerint saját felfogásunk volna a Valóság és a többieké illúzió, ideológia, merő tévelygés vagy üres szóbeszéd. A filozófiai gondolkodás műfajilag ott kezdődik, ahol ez a naiv véleménynyilvánítás véget ér, ahol a másik fél és saját gondolkodásunk reflektálttá válik. Ha és amennyiben...

Az, hogy mégis mit tekinthetnénk (a naiv szubjektivizmuson túl) „valóságnak”, a régi görögöktől máig a filozófia egyik meghatározó kérdése és problémája. Jellemző módon nagyon mást jelent maga a valóság szó is aszerint, hogy milyen nyelven beszélünk éppen, ógörögül például legalább négy-öt nagyon különböző fordítása lehetséges. Egy biztos: filozófiai műveletlenségét árulja el bárki, aki úgy beszél a valóságról, mint valami naivan „kézzelfogható” evidenciáról, ami persze mindig az illető saját reflektálatlanul szubjektív, azaz naiv felfogásának kifejeződése.

2. A GLOBÁLIS CINIZMUS ÖSSZETÉVESZTÉSE A REALIZMUSSAL

Na de ne álljunk itt meg, mert kritikusom azt vélelmezi rólam, ki „teóriák és ábrándok felhőkakukkvárában” tévelyegnék, hogy e „spekulációk és vágyálmok” „egyetlen összefüggése a valósággal, hogy az – jelen állapotában – „rossz”... Amiből persze csak az ő megoldása jelent kiutat, miszerint saját pesszimizmusát és cinizmusát lazán realizmusnak nyilvánítja, kíméletlenül „leleplezve” az én ábrándos-idealista álmodozásaimat. Itt megint tömegjelenségről van szó, ami az Aristo névhez ragaszkodni látszó kritikusomra nézve talán különösen kínos, mert körülöttünk bárkik ezrei-milliói tartják saját hétköznapi cinizmusukat minden realitás és realizmus zsinórmértékének. Különösen a médiában. Persze valaki azt mondhatná most erre, hogy joguk van hozzá, hisz az is lehet világnézet, hogy valaki cinikus. Ne akarjam megmondani neki, milyen legyen. Mivelhogy ez a világnézeti relativizmus alkalmasint része a globális cinizmusnak.

Van azonban itt egy számukra felettébb kínos mozzanat, amivel nem számolnak: miért kéne kitagadni pont vágyainkat, szubjektív képzeteinket, netán álmainkat életünk valóságából, amikor az emberek jellemzően pont vágyálmaik és a rájuk jellemző szubjektív képzetek alapján tartanak valamit valóságosnak, pont ezek határozzák meg legmélyebben világfelfogásukat.

Valójában ennél is kínosabb a gnoszeológiai (ismerettani) helyzet. Vegyünk egy banális példát: valaki séta közben épp a valóságról elmélkedik és közben belebotlik egy kőbe. Ezt ugyebár arra szokás példaként említeni, hogy lám, az álmodozó így szembesül a rögvalóval, a kőkemény valósággal... Pedig ez a tapasztalás egyáltalán nem jönne létre, ha csak a kő lenne ott és nem ütközne vele össze épp arra járó szubjektivitásunk; illetve az, hogy másra vágytunk, másra számítottunk és megint másba botlunk bele a „valóságban”. A tapasztalásnak és a belőle kirajzolódó valóság-élménynek tehát pontosan annyira meghatározó része a kővel szembeszegülő emberi szubjektivitás (amit konvenció szerint álmodozásnak, idealizmusnak, akaratunknak vagy akár szabadságunknak is nevezhetünk), mint a kő ottléte vagy determinisztikus ellenállása. Mi több: az utóbbi semmivel sem racionálisabb és nem is „valósabb” az előbbinél. Hát így. Vigyázni kell tehát a projekciókkal, mert könnyen kiderülhet, hogy amire realizmusként hivatkoztunk, közelebbről nézve merő projekció...

3. AZ OLCSÓ PSZICHOLOGIZÁLÁS CSAPDÁJA
avagy: MIÉRT NEM VAGYOK BOROZÓFUS

Bár kétségkívül tömegjelenség, mégis félreértés és rendkívül félrevezető sztereotipizálás, hogy a másik írását és egész álláspontját, világnézetét olyan személyeskedő félinformációk alapján alakítjuk ki, hogy állítólag „filozófus”, meg azt hallottuk, hogy „borral foglalkozik” (tehát a szerző e két közhely parádés összevonásával: „borozófus”...)

Gyorsan összegyűjtjük hát az ezzel kapcsolatos kocsmai-kávéházi előítéleteket, mintha ezáltal mindent megérthetnénk bármely szerző életét, világnézetét és éppen aktuális írását illetően. Kommentben is kínos felszínesség, tanulmányban meg pláne. Elképesztő, milyen gyakran szokás erre a baromságra mint végső érvre, ultima ratióra és a valóságot teljességgel feltáró orákulumra hivatkozni. Ez egészen pontosan a pletyka és a bulvár „igazságkeresési” szintje, amikor valamilyen feltűnőbb életrajzi mozzanatba kapaszkodunk és abból vezetünk le a világon mindent. Pedig a másik fél, különösen egy szerző emberszámba vétele azzal kezdődik, hogy ezektől az előítéletes életrajzi mozzanatoktól függetlenül, önmagában próbáljuk megérteni állításait, illetve azok összefüggéseit, koherenciáját, stb. Persze karikatúrát is lehet rajzolni valakiről, de a portré ott kezdődik, ahol a karikatúra véget ér és legalább törekszünk a természethű ábrázolásra.

Ha bárkit érdekelne, a borozófusozás már csak azért is zsákutca, mert számomra sokkal inkább világnézetformáló tevékenység a vitorlázás és hajóépítés. Ezzel kapcsolatban persze nehezebb olcsó sztereotípiákra redukálni bármilyen állásfoglalásomat, de némi rosszakarattal biztos sikerülni fog például belelátni a szélbe, hogy liberális, mert szabadon fúj, sőt: a nagy tér és a szabad mozgás élménye, illetve már az is, hogy valaki a szabadba vágyik, mennyire liberális mentalitásra vall... Az ilyen rögeszmés bal-jobb sztereotipizálás bármikor akár az elmebetegségig fokozható. Egyébként kevésbé súlyosnak tűnő esetekben is érdemes lenne következményeiben mégiscsak súlyos tudatzavarnak és téveszmés elmeállapotnak tekinteni a mániákus bal-jobbozást, de erre még visszatérek az 5. pontnál.

4. NEM MINDEN CIKK ARS POETICA

A Simicska-sajtónak ironikusan konzervatív fordulatot javasló írásom esetében szó sem volt részemről holmi világnézeti vagy filozófusi ars poetica megfogalmazásáról (a filozófus megjelöléshez valamiért a szerkesztők szoktak ragaszkodni, én mindig kerülöm, amikor csak lehet, pontosan az említett félreértések és olcsón sematizáló előítéletek miatt).

A témának semmi köze nem volt a borhoz, a borkereskedelemhez vagy a borfilozófiához, még nagyon erőltetett összefüggésben sem. Sebaj: mennyivel egyszerűbbnek tűnik mégis úgy interpretálni a szöveget, mintha végső világnézeti álláspontomat fogalmaztam volna meg benne mint „borozófus”... Pontosabban az igazi konzervativizmusról merészeltem írni, pedig az Aristo szerint a konzervatívok privilégiuma. Miért is? Hol van előírva, hogy ne értékelhetné bárki szabadon bármilyen világnézet megalapozottságát külső szemlélőként, hogy ne mondjam: objektíve, anélkül, hogy például a konzervativizmus elfogult híve lenne...

5. BAL-JOBB VAGY EGYENES?

Az sem biztos, hogy jobboldaliság=konzervativizmus, de az egészen biztos, hogy logikai tévedés automatikusan baloldalinak tartani valakit, aki netán épp kritikus a jobboldalisággal vagy annak valamelyik ügyeletes szent tehenével kapcsolatban. A kétpárti kondicionálás eredményeként rengetegen már feltétlen reflexből vonják le ezt a logikailag helytelen következtetést minden lehetséges esetben, de attól még marhaság marad.

Ebben a pártvezényszavakat követő bal-jobb menetelésben nem könnyű kilógni a sorból azzal, hogy az ember megpróbál egyenes maradni, világnézetileg is egyenesen előre nézni, netán arra menni; mert a pártkatonák és véleménydroidok folyton ráripakodnak, hogy ilyen nincs: mert itt vagy bal, vagy jobb szemmel lehet csak nézni a világot, de térlátásban ne akarjunk gondolkodni. Ne álmodozzunk kérem a természet rendjéről, a bioszféra törvényeiről és bármilyen ezzel kapcsolatos rend helyreállításáról, amikor a médiamátrixban „realitása” csak a globális világfogyasztói társadalom mátrix-„törvényeinek” és „törvényszerűségeinek” van.

A BAL- ÉS JOBBOLDAL KÖZÖS TÉVEDÉSE

Miközben minden máson látványosan elvitatkoznak, baloldal és jobboldal ebben az egyben totálisan egyetértenek már évszázadok óta, hogy az ember azért van itt a földön, hogy uralkodjon minden felett és gátlástalanul elfogyasszon mindent, amit csak talál. Vagyis mindkettő felsőbbrendűnek tartja az embert a többi élőlényhez, sőt: a világ egészéhez képest is, ami szerintük feljogosítaná az emberiséget a világ elfogyasztására és arra, hogy ennek keretében a többi „alsóbbrendű” élőlénnyel úgy bánjunk, hogy a bioszféra számukra globális koncentrációs tábor legyen.  (Ezt az ökofasizmust alkalmasint humanizmusnak is nevezik és nagyon büszkék vívmányaira.)

Stiláris különbség legfeljebb abban van, hogy a baloldaliak ugyanazt a technokrata ökofasizmust „haladásnak” vagy „modernitásnak” szeretik nevezni, a jobboldali-konzervatív tábor meg „hagyománynak”. Őszinte leszek: mindkettő gyökeresen idegen tőlem, sőt: irtózom tőlük és legkevésbé sem tudom tisztelni őket, mert a földi élethez méltatlan világnézeti alapvetésük és gyakorlatuk, túl azon, hogy fenntarthatatlan is. Egyébként teljesen téves már az a pártos előfeltevés is, hogy egy világnézetnek és az azt valló embernek eleve részrehajlónak kéne lennie – legfeljebb az a választása, hogy balra vagy jobbra hajoljon el.

Történelmileg a baloldaliság és a jobboldaliság eleve félrevezető (félrevivő) alternatívája modern tömegtermék, a francia forradalom fő ideológiai terméke. Korábban nem is létezett, ami önmagában leleplezi, mennyire nem egyetemes szükségszerűségről van szó. Ez a nyájkövetés valójában szellemi renyheség jele, azt mutatja, hogy valaki nem mer a saját fejével gondolkodni, saját tapasztalatából kiindulni és egyenességre, következetességre törekedni, inkább béget együtt valamilyen nyájjal. Tökmindegy hány Aristo fogja ezt ábrándos idealizmusként fikázni, akkor is fenntartom azt az egyszerű és ennél sokkal logikusabb, sőt:,ha tetszik, etikailag és reálisan megalapozottabb álláspontot, hogy az ember inkább legyen egyenes.

Balos társaságban, illetve balos kormányok alatt emiatt többnyire jobboldaliznak, jobbos közegben meg jellemzően balosnak tartanak, ami inkább megerősít, mintsem elbizonytalanítana. Ez egyfajta konstans visszajelzésnek is tekinthető, hogy jó úton jár az ember és sikerült ismét egyenesen beszélni, mert lám: jobbról balosnak mondják, balról meg jobbosnak. Majdnem vicces lenne ez a helyzet, ha nem lenne tragikus, hogy ilyen ostobán pártos előítéletek uralják a világnézeti „piacot”.

Egyébként a világ elfogyasztásának „szabadsága” és az öko-tudatosság fikázása kapcsán kulminál Aristo cinizmusa, pedig logikailag sem világos, ugyan mit fog konzerválni az ő konzervativizmusa, ha nem marad semmi az általa önfeledt önkényességgel elfogyasztott világból. Mondom: logikailag sem tűnik túl konzervatívnak a konzumálás összetévesztése a konzerválással (ami mégiscsak megőrzést jelentene szegről-végről, nem pedig a megőrzendő élet és értékek önfeledt elfogyasztását), etikailag meg  pláne inkoherensnek tűnik. Vagy az etikusság nem része a konzervatív világnézetnek? Az csak ábrándos idealizmus?

6. A NEGATIVIZMUSTÓL A POZITÍV ÖNMEGHATÁROZÁSIG:
 A NACIONALIZMUS ÉS A PATRIOTIZMUS KÖZTI KÜLÖNBSÉGEKRŐL, FASIZMUSRÓL, STB.

Az egyenesség és az önreflexió akkor következetes, ha az ember nem tartja magát naiv és vulgáris módon a realitás kizárólagos letéteményesének, az „igazság” egyedüli birtokosának. Eddigi észrevételeim sem arra irányultak, hogy akkor most én megmondom a tutit, hanem kérdésekre, problémákra hívtam fel a figyelmet.

Szimptomatikus félreértés az is, amikor Aristo úgy állítja be, mintha én az „igazi” kommunizmust állítottam volna szembe a hamissal (amiből sitty-sutty azt is „levezeti”, hogy lám, jellemzően baloldali volnék). Szó sincs róla. Attól tartok, még nála is lesújtóbb véleményem van mindkettőről. Csupán arra utaltam, hogy a kommunista rezsimek számára legveszélyesebb kritika nyilván sosem a velük eleve ellenséges jobboldaliságé, hanem azoké, akik valóban hisznek ideáljukban és komolyan meg akarnák valósítani. Aristo szerint „nem derül ki” írásomból, hogy kikre gondoltam, pedig elég konkrétan említettem az '56-os munkástanácsok példáját ahhoz, hogy furcsa legyen: ennyire elkerülte a figyelmét. Hacsak nem szándékos a csúsztatás. Az „enyhe pesszimizmusként” meghatározott konzervatív cinizmusba talán ez is belefér...

Hogy érhetjük tetten a cinizmust látszólag ideológiamentes logikai kérdésekben is? Például úgy, hogy jellegzetesen azonosítja az állítást minden más tagadásával; ahogyan Aristo teszi, amikor nem fér a fejébe, hogy a patriotizmus önmeghatározása pozitív, míg a nacionalizmusé negatív. Szerinte ugyanis egy állítás azonos volna minden más tagadásával. Ejha. Pedig nemcsak etikailag, de pusztán logikailag is a voltaképpeni állítás pontosan a tagadás negativitásán túl kezdődik (sőt: a tagadás tagadásán túl), amikor vállalunk valamit mint önazonost, ami jóval több minden más tagadásánál.

Megrögzött előítéleteink másokra való kivetítését nem szerencsés összetéveszteni a logikai elemzéssel, mert az egészen más műfaj. Pl. Aristo így okoskodik az én fejemmel: „»Egy nacionalista gyűlöli a generációk óta itt élő zsidókat, akiknek országot gyarapító értékeire a patrióta büszke.«  Eszerint a patrióta és a nacionalista közötti különbség egyszerűen az antiszemita – filoszemita ellentétpárnak felel meg.” Dehogy-dehogy, csak sok más helyett közismert és tipikus példaként említettem az antiszemitizmus kérdését, hogy segítsen megérteni, mit értek a patriotizmus pozitív identitás-koncepciója alatt és miben tér el ez a nacionalizmusra jellemző negatív önmeghatározástól. Egy patriótának Radnóti jelentős magyar költő, André Kertész világhírű magyar fotográfus, stb., míg a nacionalizmus negativizmusára jellemző antiszemita „logika” szerint ezek csak idegen, alsóbbrendű fajhoz tartozó zsidók voltak ,és semmi közük a mélymagyarsághoz, sőt: megmételyeznék annak ősi-szűzi tisztaságát (tiszta negativitását).

Természetesen egészen más, az antiszemitizmusnál kevésbé durván megosztó példákat is lehetett volna hozni annak illusztrálására, hogy miben tér el a patriotizmus pozitív önmeghatározása a nacionalizmus jobbára sovén negativizmusától, amivel nyilván nem állítottam, hogy csak ilyen korlátolt és negatív nacionalizmus létezhet.

Csupán egy olyan szemléletbeli különbségre hívtam fel a figyelmet, ami főleg a magyar jobboldaliságban jellemzően elsikkad; míg például a lengyeleknél sokkal elterjedtebb a világpolgársággal vagy az európaisággal prímán összeegyeztethető patriotizmus (mint a sovén nacionalizmus alternatívája) – ami, lássunk csudát, nem is szükségképp liberális... Mondjuk egy mélyen katolikus, tradicionalista, netán latinul miséző vonalat követő lengyel vallása révén simán lehet cseppet sem soviniszta világpolgár, kommúnióban a világ minden katolikusával, miközben cseppet sem liberális, abortuszellenes, stb. és lengyel hazájáért élni-halni kész patrióta hazafi. Vagy a lengyel légió, aki Bem apóval a magyar szabadságért úgy harcolt '48-ban, hogy azzal egyúttal a lengyel és a világszabadságért is küzdöttek – na, ők patrióták voltak, de ha csak sovén nacionalisták lettek volna, eszükbe se jutott volna részt venni a magyar szabadságharcban. Jelentős részük lengyel nemes volt, akik egy része talán liberális vagy baloldali volt, de sokan nem akartak világforradalmat, csak hazájuk függetlenségéért küzdő (vagyis inkább jobboldali) hazafiak voltak. A kommunista propaganda persze igyekezett elmosni ezeket az árnyalatokat és úgy beállítani, mintha minden '48-as függetlenségi harc a világforradalomra irányult volna, de ez elég durva torzítás és tipikusan ideológiai célzatú történelemhamisítás.

A FASIZMUSSAL NEM CSAK AZ A BAJ, HOGY A BALOLDAL SZITOKSZÓKÉNT HASZNÁLJA

Nem véletlenül kattant rá Aristo az antiszemitizmus témára és az is magáért beszél, milyen mélyen hallgat a fasizmus cikkemben cseppet sem ideológiai módon tárgyalt problémájáról, amiben leplezetlenül fasizáló szimpátiája és elfogultsága nyilvánul meg, ahogy már egyéb megjegyzéseiben is megfigyelhető volt. A fasizmust egyáltalán nem a baloldali terminológiára jellemző szitokszóként alkalmaztam, hanem elsősorban gazdasági struktúrájának meglétére hívtam fel a nyájas olvasók figyelmét, ahogy korábban is.

Ha egy szerző írásaiból kikövetkeztethető világnézetét akarja valaki elemezni, nem árt legalább utóbbi néhány írását elolvasni, vagy legalább átfutni, hogy elkerüljük a felszínesség legdurvább megnyilvánulásait. Például Aristo úgy bonyolódik bele a fogyasztói társadalom és globalizáció általam évek óta számos írásban kifejtett kritikájának felülbírálásába, hogy nyilván ezek töredékét sem olvasta el vagy nem olvasta végig (netán felszínesen olvasta); és ezért talált benne annyi olyan következetlenséget, melyekért inkább görbe tükrét hibáztathatta volna... Az „igazi”, vagy jobban mondva eredeti kereszténység és történelmileg eluralkodott változata közti ellentmondásokról például hosszan írtam a Charlie Hebdo-cikksorozatban, főként pedig utolsó előtti cikkem kerülte el figyelmét, ahol részletesen megválaszoltam (mintegy már előre) az általa felvetett kérdések nagy részét.

MITŐL LENNE ÉRTELMES EGY VITA ÉS MIKOR NEM AZ

Nem érdemes filozófiai vitába bocsátkoznia annak, aki képtelen olyan distinkciókra, hogy például nem egy adott személyt mondtam meztelencsigának, hanem szó szerint ezt írtam „a másik tábor tenyérbemászóan krakéler sleppje, a lázárok, rogánok, habonyok, hadd ne soroljam, mert rájuk gondolni is olyan mintha meztelencsigát kéne megérinteni”. Aristo utólagos engedelmével: saját mentális megfigyeléseimről legyen szabad úgy beszámolnom, ahogy nekem tetszik. Ha ezekre a figurákra gondolni nekem ilyen érzés, az vélhetően szívem joga, amíg nem diktatúrában vagyunk. Egy szóval sem állítottam olyat, ami egyébként jogilag is elmarasztalható lenne, hogy X vagy Y undorító féreg. Ennek feltételezése durva csúsztatás, azon felül pedig a dologról való ténykijelentés összetévesztése az ezzel kapcsolatos gondolataink értékelésével, ami megint csak a filozófia előfeltételének tartott (ön)reflexió hiányáról árulkodik.

Egyébként sem akartam megbántani a meztelencsigákat, mert az oligarcháknál és strómanjaiknál sokkal kevesebbet ártanak ennek az országnak és etikailag sem visszataszítóak, amennyiben olyanok, amilyennek születtek. Ezen túlmenően nem nyilatkoznak az ország felkent vezetőiként, emiatt nem kell minden nap végignézni és hallgatni, ahogy az arcunkba hazudnak.

*

Az a helyzet: Aristót azzal kapcsolatban is ki kell ábrándítanom, hogy nem különösebben érdekel a konzervativizmus meghatározása, ahogyan a bal-jobb szemellenzősdi sem. A Simicska-sajtónak címzett ironikus felvetésben is főként az érdekelt, hogyan lehet konzekvens valaki vagy akár egy közösség (például egy-egy sajtóorgánum), hogyan tudná hitelesebben képviselni saját értékeit, elveit. Ha konzervatív, akkor azt, ha baloldali vagy liberális, akkor azt.

Az ilyen megközelítés persze logikusan kivezet az előítéletes bal-jobb menetelésből és a rá jellemző csőlátásból, de ennek kockázatát, sőt az egyenesség igényének stigmáját is szívesen vállalom, mert ezerszer vállalhatóbb mint bármilyen bal-jobbos részrehajlás.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr947179503

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: [Kardos Gábor]: Bal-jobb vagy egyenes? Egy elmaradt vita fontosságáról 2015.02.16. 18:52:01

Történelmileg a baloldaliság és a jobboldaliság eleve félrevezető alternatívája egy modern tömegtermék, a francia forradalom fő ideológiai terméke. Korábban nem is létezett, ami önmagában leleplezi, mennyire nem egyetemes szükségszerűségről van szó.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bell & Sebastian 2015.02.16. 19:21:36

Gondolom, most van szezonja az úri fasisztázásnak, ha már TGM is elővette. Érthető, mert nem teljesen tájidegen, Horthy alatt ugyanis az olasz változatnak volt konjunktúrája és nem a spanyolnak vagy németnek.

Ezért a nácizásnál egy fokkal jobb, a falangistázásnál rosszabb.

Tényleg, jobb oldali ideológiákra (eredetmítoszra) húzott, baloldali eszközrendszerre ki tud példát hozni, persze a soroltakon felül. Mivelhogy ez lenne az annyira áhított közép, ahová -szófosunk is tartozni vágyik, vágyni akar bele.

Bem apóst jó, hogy említette, csak kár, hogy nem negatív példaként.

Unom már A te érvelési hibád -típusú irományokat!

Egyébként abban van valami, hogy a semleges középen állást Jézus urunk már meglehetősen régen feltalálta, nagy kár, hogy pontosan napjainkban próbálja bedarálni a cionizmus, melynek keze már mindenhová betette a lábát.

Ez a rossz hír, a jó meg az, hogy még a cionizmus is evolúción megy keresztül, Amerikát lassacskán ejtik, nagy időknek vagyunk tanúi.

Ha... élve megússzuk.

TG69 2015.02.16. 19:23:49

Tovabbra sem ertem a mandi szerkesztoit, mert engedik aristot ilyen gyenge szinvonalon es vitakeptelenul reposztolni nalanal sokkal nivosabb es erdekesebb irasokat. Ezek idegesito okoskodasok amik egy liberalis mandi rajongot taszitanak. Persze most jon aristo viszont valasza en meg csak remenykedek, hogy ez a hulye nem riasztja el a mandi minosegi iroit. Ez csak egy finom jelzes ;-).

TG69 2015.02.16. 19:31:29

@Bell & Sebastian: A putyinista rezsim jobban tetszik a mi kis letezo jobboldali kormanyzati ethoszunkra, mint a hazai megvalosult konzervatizmus. Ideig oraig erosnek mutatja magat aztan osszeszarja magat az olajaval egyutt. Tenyleg nekunk mink van?

Helyes Írás 2015.02.16. 20:16:51

Hát persze, hogy szíve joga "nem adott" lázárokat, rogánokat, habonyokat, meztelencsigának nevezni "egyenes" úrnak. Mert ha "adottakat" nevezne imígyen, még "balnak" minősítenék őkegyelmét.

Borzasztó! A "megtámadtatás" okán nyilván joga volt egy újabb kilométert süketelni. Kedves "aristo", legközelebb egy értelmes emberrel vitatkozzon, ha kérhetünk ilyet, ne egy zavaros fejűvel.

Bell & Sebastian 2015.02.16. 20:56:30

@TG69: Hol élsz maga? Putyin föderációja az új Amerika, mexikói elővárosa az EU. :)

@Helyes Írás: Ne becsülje alá Kardost, mert többet tud, mint amennyit mutat. Csak apródonként veszi elő, a királykisasszonyok legnagyobb örömére. Az lenne jó, ha berúgva posztolna, lenne itt haddelhadd. :)

egyetmondok 2015.02.16. 22:45:00

Kardos Úr, Aristo-t nem hagyjuk !
Nála szebb szimbiózisban a történelmi és dialektikus materializmus még nem egyesült Gróf Metternich (nagy szükség idején és szerint Haynau kollega) gyönyörűséges konzervativizmusával. Ő nekünk egyszerűen köll.

kardos.g 2015.02.16. 23:25:45

A címadó kérdés (Bal-jobb vagy egyenes) sokkal fontosabb a polémia apropójánál, az Aristo-vitánál. A XXI. században (még pontosabban: a 3. évezredben) már nem az a kérdés, hogy bal vagy jobb, mert ezek ideológiai ellentéte teljesen másodlagossá vált a bal- és a jobboldali világnézet alapjait egyaránt megkérdőjelező globális válságban. Egyiknek sincsenek válaszai ezzel kapcsolatban, sőt: még a felmerülő kérdések értelmezésére sem adnak használható keretet, illetve nagyban akadályozzák a kérdések kellően radikális megfogalmazását is, ami a válaszkeresés előfeltétele. Baloldaliság és jobboldaliság együtt kerülnek tehát most a történelem szemétdombjára. Lehet persze a végsőkig ragaszkodni ehhez a világnézeti kártyavárhoz, de akkor mi kerülünk ugyanarra a szemétdombra, illetve ránk omlik az egész bal-jobb ideológiai kártyavár, azt pedig talán nem kéne megvárni.

annamanna 2015.02.17. 01:15:22

"Pl. Aristo így okoskodik az én fejemmel: „»Egy nacionalista gyűlöli a generációk óta itt élő zsidókat, akiknek országot gyarapító értékeire a patrióta büszke.« Eszerint a patrióta és a nacionalista közötti különbség egyszerűen az antiszemita – filoszemita ellentétpárnak felel meg.” Dehogy-dehogy, csak sok más helyett közismert és tipikus példaként említettem az antiszemitizmus kérdését"

Erről az jut eszembe, hogy épp ma említettem valakinek Gelléri Andor Endrét, nagyjából elmeséltem a Ház a telepen sztoriját, említettem a bútorszállítókat, a festőmunkásokat, a mosónőt és a többi szegény embert, akikről Gelléri írt, és azt mondtam, feltétlenül olvassa el a novelláskötetét, annyira jó.
Gelléri Andor Endre zsidó volt, tífuszban halt meg, miután felszabadították egy KZ-lágerből.
Azért írt a prolikról, mert ő maga is az volt.

Erről eszembe jutott Kertész Ákos, akitől a Makra annyira nem tetszett, mint regény (mint film iszonyat erős). Kertész azért ír a munkásokról, mert ő maga is lakatos volt.
Aztán eszembe jutott, hogy Erdős Péter anyja varrónő volt, ő maga szabóinas.
Meg ez is eszembe jutott:
"Édesapja, Szakasits Ferenc bőrdíszműves volt, aki munkája mellett az 1880-as évektől kezdve aktívan részt vett a munkásmozgalomban; édesanyja Goreg Mária. Apja 1898-ban bekövetkezett halála miatt Árpád csak hat elemit tudott elvégezni; családja nehéz anyagi helyzete miatt 13 évesen neki is munkába kellett állnia. A munka mellett előbb faszobrásznak, majd kőfaragónak tanult." hu.wikipedia.org/wiki/Szakasits_%C3%81rp%C3%A1d
Meg ez is eszembe jutott: "Szegeden született, Apró Piroska, mindszenti születésű 19 éves, római katolikus vallású szakácsnő törvénytelen gyermekeként.[1] A házasságon kívül született gyermekekre akkoriban vonatkozó szokás szerint anyja vezetéknevét kapta meg, aki nem tudván ellátni, lelencházba adta. Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestőként (mázolósegéd) dolgozott." hu.wikipedia.org/wiki/Apr%C3%B3_Antal

És így tovább. Az az érdekes, hogy a mai "narratíva" csupán annyit engedélyez a "zsidó származású népcsoport" Horthy-korszakbeli társadalmi szerepe kapcsán, hogy ők voltak a pénzemberek, a tőkések, az értelmiségiek, a tanultak, a kapitalisták, a bankárok, a mecénások, a szatócsok és a nagykereskedők.

És az valahogy el van felejtve, hogy a legtöbb közülük egyszerű munkásember volt, szegény, szerencsétlen, tanulatlan proli. Nyilván nem a gyáros mivoltuk miatt vettek részt nagy számban a munkásmozgalomban, és léptek be a kommunista pártba.

Jórészt az ilyen egyszerű emberek, fodrászok, szabók, pincérek, lakatosok, kőfaragók tűntek el a történelemből. Mint Citrom Bandi a Nefelejcs utcából.

Valójában nem értem és nem tudom, kinek az érdeke, hogy a "zsidó származású" embereket mind népnyúzó, zsírban tocsogó élősdiként, a magyarok fölé kerekedő kapitalista pénzemberként mutassa be.
Miközben a nagy részük szerencsétlen proli volt.

Hová tűntek a történelmi narratívából a zsidó prolik, a szegény zsidó jómunkásemberek?

Kik tüntették el az emléküket, miközben itt negyven évig a népi munkáshatalom uralkodott? Tán a nácik?

Kinek az érdeke, hogy felejtkezzünk el a zsidó prolikról?

Szóval ez csak úgy eszembe jutott ma, Gelléri Andor Endréről.

ALFI · http://blog.hu/user/166725/tab/activity 2015.02.17. 01:39:42

@annamanna: Pisikakibuzizsidógecikurvaanyátok.
Na, most jófej voltam?

annamanna 2015.02.17. 01:45:28

@ALFI: nem. Ilyen szintű kommentelés helyett inkább olvass, figyelmedbe ajánlom ezt a könyvet: moly.hu/konyvek/arno-gruen-a-normalitas-tebolya
És ezt a posztot: bekialtas.blog.hu/2015/01/31/mondj_nemet_a_tragarsagra

Helyes Írás 2015.02.17. 08:41:33

"A bal- és a jobboldali világnézet alapjai" a "történelem szemétdombjára" kerültek. Mert jött a nagy filozófus és megtalálta a semmi közt a tőgyét. Valaki borogasson!

S ezt a kurva szemétdombot még mindig nem takarította el senki. Még mindig oda hordják a rögeszméiket a komcsik szellemi örökösei. S hordanák azt is ami a miénk, ha hagynánk. Meg ahogy elnézem, legszívesebben bennünket is - újra.

Messzi Vetek 2015.02.17. 09:12:21

@kardos.g:
bal-jobb, bal-jobb,
mennek a majmok,
Budapesten megállnak,
kókuszdiót dobálnak.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.02.17. 09:55:42

locsog, kotyog, egyetlen értelmes szava, érve nincs, sértett balfasz. és azt sem tudja mi az az ökofasizmus.

Bell & Sebastian 2015.02.17. 10:00:26

@jose maria padilla: Vesszőnyalábbal ütik a borozófusokat, míg hatni kezd a ricinus.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.02.17. 10:06:08

@kardos.g:
tökikém, nem a bal-jobb fog itten a fejére omlani, hanem a demokráciának hízelgett sunyidiktatúra, mert nyílt, becsületes arcú diktatúra lesz itten. olyan, amiben a zselégerincű zagyvaságait erős, életfaragott arcú emberek fogják megjutalmazni, hordókilyukasztás, palacktörés, és pofonok formájában.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.02.17. 10:11:16

@annamanna: szabóinas, bőrdíszműves? ez magának munkásélet? ezek jó kis kényelmes ücsörgős szakmák.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.02.17. 10:14:36

@Bell & Sebastian:
valamikor régebben rátévedtem egy tehénpicsaborbásmarcsis balatoni főzős-boros műsorra, na ottan is ott sertepertélt ez a rosszarcú kis törpe a jókiállású, szimpatikus arcú /persze ócska, bankhitellel injekciózott borkóklerek azok is/ borászlegények között. azért láthatóan undorodtak tőle.

Bell & Sebastian 2015.02.17. 10:28:44

@jose maria padilla: Nem tették fel neki a gasztro-filozófia alapkérdéseinek netovábbját:

- Hogy jön össze a halászlé a pörcös túrós tésztával?

Állítólag az oroszoknak okoz ez problémát, meg nekem, eddig hallgattam, de már nem bírom tovább.

picur3ka 2015.02.17. 22:37:44

@Bell & Sebastian:

a hortobágyi pusztában, ahol se hal, se pörc, bohóckodnak a bevándorlók

Van egy másik gasztro-filozófiai kérdésem. Mivel szeretik a palacsintát? Mert az angolok például citrommal/lével eszik?????????????

Bell & Sebastian 2015.02.18. 00:29:03

@picur3ka: Dolgozik kinn egypár ismerős, konkrétan a fél, szomszéd falu, mert ott angol nyelvű az általános, de idáig csak az egzotikus származású menyasszonyjelöltek beazonosítása jelentett gondot, ezért a citrom is csak inkább a nyalás / fúvószenekar relációjában vetődött föl.

De az eddig hallott legjobb történetet (szállodakomplexum) megosztom: a kedves vendég, angol beteg (-humor) lefordította a közismert, ingyen disznóhús alapdilemmát a kelet-európai személyzet nyelvére.

Kiköltözéskor a lakosztály szőnyegének közepére szart és beletűzött 50 fontot.

annamanna 2015.02.18. 04:15:17

@jose maria padilla: Persze, a suszter is ücsörög. mno.hu/migr/csoszogi-az-oreg-suszter-752541
De, mint a sztoriból is látszik - valódi megbecsülés annak jár, aki dolgozik. Akár ülve, akár állva.
Az pedig komolyan elgondolkoztató, hogy ha az ún. munkáshatalom vezetői, akik maguk is proli származásúak voltak, és eközben túlnyomórészt zsidó identitásúak, ehhez ld: "a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői szándékosan a vezetőtársai előtt súlyos személyes bírálatban részesítették a „beképzelt, (...) kollektív módon dolgozni képtelen” Rákosit. Berija igen ingerült hangon hozta Rákosi és a magyar küldöttség tudomására, hogy olyan miniszterelnök kell, aki nem zsidó." hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1kosi_M%C3%A1ty%C3%A1s#Szt.C3.A1lin_hal.C3.A1la_ut.C3.A1n

Tehát ha ez köztudott tény, akkor ezen évtizedek alatt hogyan kophatott ki a történelmi narratívából az az alapvető tény, hogy ezek maguk is jórészt prolik, egyszerű munkásszármazásúak voltak?
Ez egy rendkívül érdekes meghasonlás, mert miközben a hivatalos propaganda dicsőítette a munkát és gyűlölettől eltelve fröcsögött a gaz imprlsta kapitalistákra, eközben beégett a köztudatba egy olyan átszínezett történelmi tabló, miszerint a munkáshatalom kivételezett helyzetbe hozott rétege a háború előtt tképpen gaz imprlsta kapitalista, népnyúzó, élősködő pénzember, kereskedő, kupec, ügyeskedésből élő szélhámos, vagy léha firkász volt, aki a tollnál nehezebb munkaeszközt soha nem vett a kezébe.

Rendkívül érdekes, hogyan felejtődhetett el, hogy legnagyobb részük munkás és "célszörű szögény embör" volt. A munkáshatalom zsidó vezetői maguk is tényleg proli származásúak voltak.
Szerintem nagyon érdekes volna azt megérteni, hogy miképpen alakulhatott ki a fenti narratíva, tehát a kommunizmus évtizedei alatt saját maguk miért nem ragaszkodtak önnön proletár öntudatukhoz, miért azonosultak egy olyan réteggel, amit a kommunista rendszer a leghatározottabban elutasított, megvetett, ami ellen bősz harcot hirdetett, amit elvileg le akartak győzni. Vajon miért utasították vissza a rendszer által felkínált értékrendet, miközben pont nem az ellenfelei voltak a rendszernek, Marx óta ennek a megkonstruálásban oroszlánrészt vállaltak.

Például Gelléri Andor Endre elfelejtett szerző lett, a "munkásmozgalom hivatalos szerzőjévé", "proletárköltővé" József Attilát nevezték ki. A Makra filmet évekre betiltották, persze nem Kertész Ákos miatt.

Ennek természetesen vannak máig ható következményei, és jó volna tudni, kinek éri meg ennek a narratívának a szajkózása, és a zsidó prolik kiretusálása a történelmi emlékezetből.

gyalog.galopp 2015.02.18. 06:20:18

@annamanna:
Nem vagyok mai gyerek, de az általad vázolt narratívára nem , de legalábbis nem így emlékezem.

A kommunista narratíva szerint mindenki , aki nem alkalmazott volt, az piszkos kapitalista volt, a csóró suszter, pék, könyvkötő, stb, a hivatali alkalmazottak a piszkos kapitalizmus kiszolgálói voltak.
Önálló vállalkozást pedig túlnyomórészt zsidó származásúak vittek, különösen városban, ez vonatkozik a hivatali alkalmazottak jelentős részére is.
Úgy gondolom itt a zsidó származás kitakarása volt a cél, mert pl. Kádár János nevéhez általában odabiggyesztették, hogy munkás.
A rendszerváltásig nálunk nem léteztek zsidók, így nyilván antiszemitizmus sem, ennek pedig számos előnye mutatkozott ugye...

picur3ka 2015.02.18. 21:27:21

@Bell & Sebastian:

Hoho. Találkoztam ilyen véleménnyel, mint az egyéni szabadságjogok kifejezésének non plus ultrájával.

annamanna 2015.02.19. 04:36:23

@gyalog.galopp: "Önálló vállalkozást pedig túlnyomórészt zsidó származásúak vittek, különösen városban, ez vonatkozik a hivatali alkalmazottak jelentős részére is."
Hát épp ez az, ami csak narratíva. Az elődeim önálló vállalkozók voltak, vagy hivatalnokok, vagy tanárok, és mind magyarok.
Viszont a zsidók nagy része ugyanúgy szegény volt, mint a magyarok nagy része, és rengeteg zsidó volt proli. Pont az a mesebeszéd, amit te is erősítesz.
Feljebb leírtam pár példát, és tuti, hogy utána bogarászhatnék más emberek életrajzának is, akiket a kommunizmus hatalomba röpített, és zsidó származású, és kiderülne, hogy a háború előtt proli volt. De nekem a fenti felsorolás egyelőre elégséges bizonyíték arra, hogy hazugság az az elbeszélés, miszerint a háború előtt a zsidóság zusammen jómódú lett volna.
Ha így lett volna, akkor mégis kik ellen küzdöttek a zsidó származású proletár kommunisták? Kiket gyűlöltek, kiket akartak megsemmisíteni? A zsidó elitet és vállalkozókat? Mert ha ez így van, akkor laktak itt valaha magyarok? Vagy a 20. sz-ra itt már mindenki zsidóvá vált, és zsidó irtott zsidót? Ez egy kicsit nevetséges, nem?

"A rendszerváltásig nálunk nem léteztek zsidók, így nyilván antiszemitizmus sem, ennek pedig számos előnye mutatkozott ugye..."
Antiszemitizmus valóban nem létezett, legalábbis nem hallottam, hogy lett volna. De az apám (aki egyébként kínosan ügyel a PC-re, és notórius baloldali szavazó) pár éve mondott egy furcsa dolgot, legalábbis az ő szájából nagyon furcsa volt: azt mondta, amikor egyetemre jelentkezett, megmondták neki, hogy Pestet felejtse el, hacsak nem zsidó vagy kommunista, oda nem veszik fel. Vidéki egyetemet jelöljön be. Erre rákérdeztem, annyira furcsa volt tőle ezt hallani. Biztos? Ez biztosan így volt? Tényleg ezt mondták? És olyan természetesen válaszolta, hogy igen, mintha csak a joghurt áráról kérdezném. Minden indulat nélkül. 2x2=4, Pestre csak zsidót és kommunistát vettek fel.
Saját tapasztalatból ezt nem tudom, mert én munkástelepen nőttem fel, ahol az izraelita hitközségnek egyetlen tagja sem lakott. A zsidó szót csak a hírekben hallottam, amikor Chrudinák Alajos tudósított a Közel-Keletről. Istent és a buzikat is csak káromkodásban hallottam emlegetni, és mindkét kategóriáról meg voltam győződve, hogy mesebeli figurák. A valóságban se Isten nincs, se buzik, mert a munkástelepen egyik se manifesztálódott.

annamanna 2015.02.19. 05:13:02

@annamanna: (még annyit zárójelben, hogy a fenti természetesen nem általában értendő, minden karra és szakra, hanem speciálisan ahová ő jelentkezett, oda kevés hallgatót vettek fel. És persze elvégezte, vidéken, miután "átvilágították", nem kockás-e a vonalas helyett).

gyalog.galopp 2015.02.19. 07:45:06

@annamanna:

Alaposan elbeszéltünk egymás mellett.

"eközben beégett a köztudatba egy olyan átszínezett történelmi tabló, miszerint a munkáshatalom kivételezett helyzetbe hozott rétege a háború előtt tképpen gaz imprlsta kapitalista, népnyúzó, élősködő pénzember, kereskedő, kupec, ügyeskedésből élő szélhámos, vagy léha firkász volt, aki a tollnál nehezebb munkaeszközt soha nem vett a kezébe. "

Ez a narratíva a Kádár rendszerben hivatalosan nem létezhetett, az emberek többsége pedig a saját boldogulásával volt elfoglalva - ugyanúgy, mint mindig - és nem igazán foglalkozott a kommunista rendszer kialakulásának mibenlétével.

A társadalom azon rétegében, akiktől elvettek valamit, földet, tehenet, gyárat, suszterműhelyt, hivatalt, azokban érthető módon kialakult az a meggyőződés, hogy a kommunisták közönséges semmirekellő , léhűtő, élősködő, tolvaj bagázs, akik dolgozni lusták, csak a másé kell nekik.
Valljuk be, ezt a vélekedést, így utólag elég nehéz cáfolni. A kommunizmus gazdaságilag, morálisan egy atombombavolt, így utólag már nincs jelentősége annak, ki , milyen víziókkal, tisztességes, vagy bármilyen szándékkal bütykölgette ezt a bombát.
A vidék lakosságára soha nem volt jellemző az általános antiszemitizmus, jól együtt éltek az szatócsboltossal, orvossal, hivatalnokkal, stb. az általad vázolt narratíva inkább már a rendszerváltás utáni termék.

Azt, hogy rendszerváltásig nálunk nem léteztek zsidók, azt iróniának szántam, persze, hogy voltak, de a rendszernek nyilván alapos érdeke volt ezt kitakarni. Az igazán muris, ahogy ez a takargatás , leleplezés manapság folyik.

Ma kb. ott tarunk, hogy a háború előtt mindenki náci volt, aki nem volt zsidó, a háború után a kommunisták áldozatai a zsidók lettek. Amennyiben egy volt kommunista, véres kezű vezetőről kiderül, hogy zsidó volt, az nyilván csak valami lumpen, szélhámos rétegből származhatott.

Az egész rendszert az egyéni, rövid távú túlélési taktika működtette. Értelmet, logikát keresni egy rendszertelen rendszerben teljesen értelmetlen.

annamanna 2015.02.21. 02:34:38

@gyalog.galopp: "az emberek többsége pedig a saját boldogulásával volt elfoglalva"
Ebben egyetértünk, szerintem pont ez okozta a kommunista rendszer bukását. A közöny. Pont az, hogy annyira az emberek feje fölé szálltak, és annyira nem vonták be őket a politizálásba, hogy a tömeg "ráért" arra, hogy ne törődjön sokat az elittel, inkább a saját életét élje. Én például nem emlékszem, hogy otthon egy mondat is elhangzott volna a politikával kapcsolatban. Ja nem is, egyszer igen - anyám azzal állított haza, hogy "Végre elpatkolt a Brezsnyev!" Hát én meg voltam döbbenve, hogy politikusról így is lehet beszélni.
De a lényeg, hogy valóban elég apolitikus lett a társadalom, és szerintem épp ebbe bukott bele a rendszer. A közöny gyilkosabb, mint a lázadás.

"A társadalom azon rétegében, akiktől elvettek valamit, földet, tehenet, gyárat, suszterműhelyt, hivatalt, azokban érthető módon kialakult az a meggyőződés, hogy a kommunisták közönséges semmirekellő , léhűtő, élősködő, tolvaj bagázs, akik dolgozni lusták, csak a másé kell nekik."
Hm, az elődeimtől sok mindent elvettek. Üzemet, műhelyt, földeket, hivatali állást, házakat, sőt a szülőföldjükről is kitelepítették őket. Ágrólszakadt házatlan, hazátlan földönfutók lettek. De én soha nem hallottam kiejteni a szájukon azt a szót, hogy zsidó. Sem a zsidókat, sem a kommunista rendszert, és egyáltalán senkit sem szidtak és nem hibáztattak. Amikor a nagymamám már teljesen elbutult, akkor hallottam tőle azt, hogy "a vörös zsidó kurva", de akkor már nem tudott magáról. Amíg eszénél volt, ilyet nem mondott.

Két ismerős nő mesélt olyat, egymástól függetlenül, hogy a háború előtt a szegényeket (pl. summásokat) tönkretették a zsidó uzsorások, és emiatt gyűlölték őket a falusiak. (Az egyik nő mszp szimpatizáns, a másik fideszes). Az én elődeim nem voltak szegények, nem volt szükségük a zsidó uzsorásra, őket szerintem a háború előtt nem érdekelte a zsidókérdés, és valószínűleg utána se különösebben, bár a háború után megérezték ennek a problémának a súlyát, pl. hogy nem kerülhet egyetemre stb.
Ja, jut eszembe, az egyik nagybátyám egy olyan nagyorrú lányt vett nőül, hogy elég sokat le kellett műteni belőle. A nő az egyik ÁG vezetőjének volt a lánya. Úgyhogy az új erővonalakat azért mindenki érzékelte, akár érdekelte a dolog, akár nem.
Persze nyilván a legokosabb volt hallgatni.

"A vidék lakosságára soha nem volt jellemző az általános antiszemitizmus, jól együtt éltek az szatócsboltossal, orvossal, hivatalnokkal, stb. az általad vázolt narratíva inkább már a rendszerváltás utáni termék."
Mármint milyen narratíva?
Nézd, szerintem pont az a rendszerváltás után kialakult mesebeszéd, hogy a zsidók a háború előtt az elitet képviselték. Az egyik dédapám földbirtokos gazdaként (mármint parasztként) a városi kaszinó tagja volt. A másik ágnak 1782 óta manufaktúrája, aztán gyára volt, de ez Trianon miatt tönkrement, (nem tudom pontosan), a háború utánra csak egy kisüzem maradt, azt államosították. De festők, mérnökök, orvosok, iskolaigazgatók, tanárok, közjegyzők, újságírók, kovácsmesterek stb rogyásra voltak a családban, és perszehogy magyarok. Nem voltak prolik, akiket a zsidó elit irányított. Nem szorultak rá a zsidók gyámkodására és szellemi vezényletére.

Éppen annak az emlékét mosta el a több évtizedes hallgatás, hogy az új vezetés valaha proli volt. Mármint nem is ezt, hanem konkrétan azt, hogy az új zsidó vezetés valaha proli volt.

"Értelmet, logikát keresni egy rendszertelen rendszerben teljesen értelmetlen."
Már ne is haragudj, de egyáltalán nem értelmetlen.
Például Arthur Koestler színtiszta jószándékból írta meg A 13. törzs c. könyvét, amiben arról beszél, hogy a történelem legfurcsább fintora volt, hogy olyan embereket öltek meg a zsidó identitásuk miatt, akik maguk nem is voltak zsidók.
Arthur Koestler állítólag a feleségével együtt lett öngyilkos. Hát ja, bizonyára.
A háborúban iszonyatosan sok Citrom Bandi, Gelléri Andor Endre, Radnóti Miklós, Böhm Aranka pusztult el, akik semmiféle pénzügyi harácsolást nem követtek el, sőt még a zsidó identitáshoz sem volt közük. Szabó István is elég drámaian ábrázolja ezt a Napfény ízében, Kertész Imre is kitér rá, vagy épp ez a szöveg: judaizmus.blogspot.hu/2009/10/radnoti-dosszie-egy-par-beszegett-feher.html

A lényeg, hogy valamiért folyamatosan változik a múlt, és a múlt átírása rengeteg emberre árnyékot vet, akik nyúl helyett farkasnak néznek ki; miközben sok farkas nyúlnak álcázza magát.
Utólag aztán meg lehet siratni a levadászott nyulakat.

gyalog.galopp 2015.02.25. 07:20:09

@annamanna:
Kezdjük elölről. Én nem találkoztam azzal a narratívával, hogy a kommunizmus kegyeltjei korábban kupecek, kapitalisták stb lettek volna. Azzal viszont igen, hogy a kommunista vezetők általában a legfeljebb közepes képességű, de az átlagtól nagyobb hatalom vággyal , és jóval kevesebb morállal megáldott emberek voltak, származásukat tekintve az alsó középosztályból kerültek ki.

Nem tudom , nálad ki minősül prolinak, egy azonban biztos, a társadalom legalsó és legfelső rétegeiből soha nem indultak a társadalmat megrengető változások.
A legfelsőnek nem állt érdekében a legalsó pedig nem rendelkezett a szükséges kompetenciákkal.
Minden forradalminak minősíthető változás fő mozgató ereje a középosztályvolt. A középosztály pedig szociológiai gyűjtő fogalom az esetlegesen kimutatható etnikai összefüggés a véletlen műve.

"Nézd, szerintem pont az a rendszerváltás után kialakult mesebeszéd, hogy a zsidók a háború előtt az elitet képviselték. "

Szerintem is.:) Az én kedvenc példám Aczél György született Appel Henrik . Bár nem volt gazdag, de proli se , hihetetlen szorgalommal képezte magát, rengeteget olvasott , magyarosította a nevét a külső megjelenését ( bajusz), de soha, senki nem tartotta őt műveltnek. Egy nagy hatalommal bíró, félművelt szatócsinas maradt. Az is eléggé beszédes, hogy a lányai szerint a zsidó származása miatt kirekesztették, lenézték , tehát szerintük nem a félműveltsége okán.

Kardosnak abban igaza van, hogy a bal- jobb oldal vita totális hülyeség.
Gazdasági lokális és globális érdekek harca folyik, amibe a baloldal meglehetősen aljas módon bedobta a náci, antiszemita kártyát, amire sem a jobboldal sem a társadalom idáig nem tudott megfelelően reagálni.

annamanna 2015.03.30. 03:56:06

@gyalog.galopp: ezt a cikket ajánlom figyelmedbe:
ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2015/03/27/londoni_gyermekek

Pontosabban az alatta levő hozzászólásokat:

vuvuvu2 2015.03.28. 17:31:52
nekem leginkább az tűnt fel hogy mennyire nem tipikus brit arcok köszönnek vissza a képekről. talán 1-2 kép van ahol fel lehet ismerni a tipikus brit vonásokat, de a legtöbb kép bárhol máshol készülhetett volna a kontinensen. ha nem tudtuk volna hogy ezek londoni fotók, fel sem merült volna bennem hogy ott készültek, gyanítom, hogy ezek a külvárosi nyomornegedekben lőtt fotók az akkori bevándorlók gyerekeit mutatják. leginkább közép- és dél-európai bevándorlókra tippelek az arcok alapján. érdemes lenne többet tudni a fotók történetéről...

csepke 2015.03.28. 17:45:36
@vuvuvu2: igen, nekem is feltűnt, hogy ismerősek a vonásaik, ezek középeurópaiak lehetnek.

pitcairn 2015.03.28. 17:57:59
@vuvuvu2:

Spitalfield-ben készültek, ami akkor London __legrosszabb__hírű része volt...

spitalfieldslife.com/2014/06/29/an-astonishing-photographic-discovery/

pitcairn 2015.03.28. 18:01:28
@vuvuvu2:

itt vmi olyan áll, hogy adománygyűjtés kapcsán a szegénységet voltak hivatva illusztrálni...

" the original usage of them to accompany the annual reports of the charitable Bedford Institute, Quaker St, Spitalfields, may have been as illustrations of poverty"

spitalfieldslife.com/2011/04/02/spitalfields-nippers/

pitcairn 2015.03.28. 18:03:49
@vuvuvu2:

Spitalfield

hugenottákkal indult

írekkel folytatódott

majd megérkeztek a kelet-európai zsidók...

www.spitalfields.co.uk/spitalfields-history/

/Tehát a képen látható gyerekek zsidó prolik gyermekei. Amilyen kifejezés mára egész egyszerűen nem létezik, pedig ahogyan láthatod, 100 éve még tömegjelenség volt a zsidó proletár.

(Amúgy köszönöm pitcairn-nek, hogy utánanézett)/
süti beállítások módosítása