2013. július 20-a, délután 4 óra volt, amikor David Streitfeld, a New York Times újságírója megérkezett a Kertész-család budapesti otthonába, mesélte el a Mandinernek Kertész Magda, Kertész Imre felesége. Streitfeld több mint másfél órán át beszélgetett a Nobel-díjas íróval, mielőtt távozott volna. Az interjú nem jelent meg, és Kertészék nem is hallottak többé az amerikai újságíró felől.

A történetről a nyilvánosság semmit sem tudott mindaddig, amíg a Hungarian Quarterly című angol nyelvű folyóirat számára készült, a magyar holokausztra emlékező különszámban megjelent interjúban Kertész meg nem említette a publikálatlan interjút:

„Múlt nyáron felkeresett a The New York Times egyik riportere, hogy interjút készítsen velem. Megkérdezte, hogy mi a véleményem a magyarországi helyzetről. Azt válaszoltam, hogy a helyzet kielégítő, remekül érzem magam, mire meglepődött. Úgy tűnt, az a benyomása, hogy megfélemlítve érzem magam a politikai hangulat miatt. 

(...)

És a kérdése nem volt őszinte. Azt gondolta, hogy majd hangot adok az ellenérzéseimnek Magyarországgal szemben vagy valami ilyesmi. És nem tettem. Azzal a céllal érkezhetett, hogy rávegyen, mondjam azt, hogy Magyarországon ma diktatúra van, ami nem igaz. Szándéka csupán azt jelzi, hogy halvány sejtelme sincs arról, hogy mi az a diktatúra. Ha az ember szabadon írhat és véleményt nyilváníthat, nyíltan kifejezheti az ellenvéleményét és szabadon utazhat, akkor egyszerűen képtelenség diktatúráról beszélni. Ezt aztán meg is mondtam neki. Nem vagyok mindennel teljes mértékben elégedett, ami Magyarországon történik, mint ahogy nem is voltam soha, de abban bizonyos vagyok, hogy Magyarországon diktatúra lenne, nem több mint ideológia és felelőtlen beszéd. Az interjú végül sohasem jelent meg. Erre az egyik baráton nagyon helyesen azt mondta, hogy ez egyfajta cenzúra, mert ha olyan választ kapnak, amelyre nem számítanak, akkor azt egyszerűen nem teszik közé.” 

A sztori akkor került a szélesebb magyar közönség elé, amikor a Szombat magazin novemberi számában közölte az interjú magyar fordítását (a fent idézett részlet is ebből a fordításból származik – a Szerk.). Kőműves Anita, a Népszabadság újságírója megszólaltatta a New York Times munkatársát, aki azt nyilatkozta, hogy csak rövid ideig beszélt az íróval: „[Kertész Imre] azt mondta nekem, kimerítette a rossz egészségi állapota, illetve azt, hogy nem vesz részt a magyar közéletben vagy politikában." Streitfeld azt is kihangsúlyozta válaszában, hogy „a diktatúra semmilyen formában vagy alakban” nem hangzott el az interjú során.

Joseph Kahn, a New York Times főszerkesztő-helyettese a Magyar Narancsnak nyilatkozott az ügyről: „A riporterek a tudósításaik során több személyt interjúvolnak meg, és több forrással konzultálnak, mint amennyit idézet vagy hivatkozás formájában a megszülető cikkben szerepeltetnek. A cikk a lényeg összefoglalása, és nem szó szerinti leirat. Annak eldöntése, hogy mi szerepeljen a végső cikkben, semmilyen esetben sem hasonlítható a cenzúrához. Ez az újságírás folyamata.”

A Streitfeld által elmondottak élesen ellentmondanak Kertész saját változatának. Thomas Cooper, a folyóirat Kertész-interjúját is jegyző Hungarian Quarterly-főszerkesztő jelen volt a 2013-as beszélgetés során is, a NYT újságírójának tolmácsaként. Az, hogy a saját interjúban nem mond ellent, nem kérdez vissza Kertész verziójára, azt jelzi, hogy ő sem tapasztalhatott nagyon mást, mint amit az író mondott.

Ráadásul néhány hónappal Streitfeld budapesti útja után, 2013. október 20-án a NYT idézte Kertészt Egy operával veszik fel a harcot a növekvő magyarországi antiszemitizmussal szemben című írásában. A cikk azonban nem Kertész júliusi, a lapnak adott interjújából idéz, hanem egy másfél évvel korábbi, a Guardiennek adott nyilatkozatból: „Tavaly Kertész Imre, Magyarország Nobel-díjas írója Orbánt a hamelni patkányfogóhoz hasonlította, és azt mondta, a demokrácia sosem eresztett teljesen gyökeret Magyarországon.”

Kertész Magda egyeztette az interjúidőpontot a New York Times újságírójával, és a beszélgetés során is végig jelen volt. Elmondása szerint arra kérte Streifteldet, hogy két napra jöjjön, arra az esetre, ha férje egészségi állapota miatt az első nap nem sikerülne az interjú. A beszélgetést felidézve azt mondta, a riporter kétszer is rákérdezett, hogy diktatúra van-e Magyarországon, és hogy Kertész Imre zsidóként félti-e az életét Budapesten. Kertész azt mondta, nincs diktatúra az országban, és nem érzi veszélyben az életét Budapesten. Válaszában azt is hozzátette, hogy egészen közeli, személyes tapasztalatai vannak arról, milyen is diktatúrában élni.

Kertész felesége szerint a másfél órás beszélgetést követően Streitfeld nem említette, hogy több időre lenne szüksége, vagy hogy másnap folytatná az interjút, és azt sem jelezte sem személyesen, sem emailben, hogy nem fog megjelenni semmi a beszélgetésből. Kertészék később több csatornán keresztül is próbáltak kapcsolatban lépni a New York Times-szal, hogy megtudják, mi lesz az interjú sorsa, de nem jártak sikerrel. A magyar-amerikai kettős állampolgársággal bíró Kertész Magda azt is megemlítette, hogy nem ezt várta volna egy New York Times-tól.

Az elmúlt hetek során több alkalommal is próbáltam elérni kérdéseimmel Streitfeldet és Kahnt, de semmilyen megkeresésre nem válaszoltak. Amennyiben reagálnak a fentiekre, természetesen helyet biztosítunk álláspontjuknak. Mivel egyedül a riporter rendelkezik a beszélgetés vágatlan hangfelvételével, ezért könnyen bizonyíthatja, hogy neki van igaza, akár a beszélgetés hosszát, akár a diktatúrára vonatkozó kérdést illetően.

*

(Illusztrációnk a Huffington Post NYT-címlapfotójából készült.)