Az illúziók elvesztése után − Velünk élő rendszerváltás VII.
2014. október 17. írta: Redakció

Az illúziók elvesztése után − Velünk élő rendszerváltás VII.

rendszervaltas_6.jpg

Duna-tüntetés, Kossuth-tér, 1989 (Fortepan)

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Az illúziók elvesztése után

Körmendy Zsuzsanna, a Magyar Nemzet szerkesztőjének írása.

kormendy_zsuzsanna_1.jpgAz elmúlt huszonöt év legfontosabb ténye, hogy az életünk része volt. Ez meglehetősen semmitmondó állításnak tűnhet, de talán kulcsot adok hozzá, ha melléteszem azt a mondatot, hogy a Kádár-rendszerben megélt egyetlen évtizedről sem éreztem, hogy az életem része lett volna.

És tévedés azt hinni, hogy ez csak az értelmiségre volt érvényes. Nem tudom, ma még létezik-e Munkás cigaretta, de annak a felső részén a cigarettapapíron volt egy parányi rajz, amely egy gyárat ábrázolt. A munkásöntudat a nyolcvanas években abban nyilvánult meg, hogy aki ezt szívta, az gondosan úgy tette szájába a cigarettát, hogy a mintázat legyen közelebb a szájhoz, mondván: „előbb a gyár égjen, aztán a munkás”.

Volt egy ideológiailag kegyetlenül determinált társadalmi lét és volt az egyén élete, és a kettőt nem lehetett összekötni. Nem volt a kettő közt semmilyen valóságosnak, szervesnek mondható összefüggés. Egyszerűen bele voltunk vetve egy társadalomba, amelyhez nagyon kevés közünk volt, amelynek a céljait nem hittük el, és az eszközeivel folyamatosan nem tudtunk azonosulni.

Mindez 1989-ben távlatait tekintve megváltozott.

*

A rendszerváltás körül paradox módon éppen azok nem voltak felkészülve a változásokra, akiknek a megváltozott társadalomban a megváltozott igazságosság és méltányosság leginkább dukált volna. Azok tudtak élni a változásokkal, akiknek az életét amúgy sem kötötte gúzsba a Kádár-rendszer: a párt függetlenített munkakörben dolgozó, tehát kizárólag az ideológiai tevékenységből és a döntésekből részesedő emberei, a nómenklatúra és a beépült értelmiség élelmesebb része.

Megtanultunk új szavakat, viselkedésmódokat, új viszonyokat, újfajta alapokat a saját létfenntartásunkhoz, és aki az életkora vagy alkati merevsége miatt nem tudott gyorsan idomulni egy emberségesebbnek deklarált, de nem annak érzett rendszerhez, és nem alakította ki akár hónapról hónapra a saját modus vivendijét, aki nem tudott élni a lehetőségekkel, az hamar elvérzett azok miatt, akik viszont azonnal tudták, mit és hogyan kell lépni a jobb életért.

Barikádharc nélkül tűntek el egész rétegek, főleg az alsó középosztályból, a nem vagyonos parasztságból és a munkások tömegeiből a változások kohójában. Tudjuk, kik lettek a változások vámszedői és kedvezményezettjei: a „spontán privatizációnak” nevezett őrült iramú vagyonszerzést nem véletlenül keresztelték át azóta még közgazdászok is „rablóprivatizációnak”. Másik ilyen kedvenc kifejezésem volt „a kapcsolati tőke konvertálása” (magyarul: ha magas pártösszeköttetéseid voltak, kaptál a koncból), ami szemérmetlenebb kifejezés, mint a pornófilm átnevezése „felnőtt filmmé”.

Akik ma azt akarják elhitetni az országgal, főként a fiatalokkal, hogy 1990-ben az emberek oly ostobák voltak, hogy azt hitték, most majd egyszerre ránk köszönt a Nyugat minden áldásával és eljön a Kánaán, annak vagy a memóriája rossz, vagy az emberismerete. Senki nem gondolta, hogy a rendszerváltás hétfőről keddre elhozza a nyugati életszínvonalat. Azt gondoltuk, nagyon nehéz lesz, de a szabadságban már minden igaz lesz, mindenért felelősek leszünk. Hogy megfordul a kontraszelekció, amelyet a nem idomuló értelmiség partvonalra szorításával a puha diktatúra idején oly sikerrel alkalmaztak 1990 előtt, és elkezdődik egy valóságos kiválogatódás, egy értékalapú szelekció – s ez minden társadalmi rétegre vonatkozni fog.

A kérdések a rendszerváltozás után azonban nem úgy vetődtek föl, hogy melyik gyári munkás kap több prémiumot, hanem úgy, hogy melyik városban marad gyár. Melyik gyárat nem adják el bagóért külföldi ügyeskedőknek, akik lakatot tesznek a gyárkapura, hogy behozhassák saját országuk áruit a magyar piacra. Számos más téves eszménk közül egy másik: azt hittük, a könyvkiadás az állami támogatások megvonásával csak a nagyon tehetséges írókat, költőket fogja meghagyni az irodalmi piacon, a tehetségteleneknek pedig el kell tűnniük. Ez sem így történt, viszont kialakult egy a Kádár-rendszerénél is ideologikusabb alapokon működő könyvkiadás, és az olvashatatlan és eladhatatlan szerzők könyvei továbbra is elárasztják a könyvesboltokat.

*

Mégis, az elmúlt huszonöt év nem csak egy folyamatos illúzióvesztésről szólt, hanem a civil lét, a civil kurázsi, az összefogás és a civil felelősség folyamatos fölismeréséről is. Az értelmiség szerepe először visszaszorult, majd polarizálódott és némileg megerősödött. Az Antall-Boross kormány vereségével, az SZDSZ-szel társult MSZP hatalomra jutásával olyan folyamatok indultak meg az országban (itt most csak az eladósodásra, a Bokros-csomagra és a Gyurcsány által fölvett megahitelre utalok), magyarán, most már annyi baj volt az állampolgár életében, hogy immár az egész országnak el kellett jutni a fölismerésig: egy kemény törvények szerint működő, de részvételre épülő társadalom tagjai vagyunk. Hogy miénk ez a lerabolt, kifosztott, ez az elképesztően gyönyörű ország, és állandó harcban kell lennünk érte, ha meg akarjuk tartani. Hogy úgy mondjam, a polgári demokráciában (bárki állíthat, amit csak akar, abban élünk) más az „önrész” (szándékosan kerülöm a lírát, és a biztosítások prózai világából vettem egy pontos szót). A kár egy részét tehát magunkra kell vállalnunk. Antallt parafrazeálva „tetszettek volna okosabban voksolni”.

Már nem gyakorlatlanul, már nem naivan, már nem romantikus idealizmussal nehezítve dolgainkat, oda kellett állni 2002-ben a mellé a politikai erő mellé, amelytől sorsunk megfordulását remélhettük. A magyarok erejét mi sem bizonyítja jobban, hogy egy akkor per pillanat vesztes politikai erőben meglátták a jövőt. Mondjuk ki bátran: miközben magas beosztású fideszesek elhagyták a hajót, a társadalom egészének fejében földerengett az igazabb igazság, és maradtak a fedélzeten. Kedves külföldi sajtó, ez a kétharmad lényege, azé a kétharmadé, ami sosem volt a diktatúra bizonyítéka!  

Az illúziókat tehát elvesztettük, de rengeteg tapasztalatot szereztünk. Például hogy létezik olyan pillanat, amikor egy politikai közösség valódivá válik. Sok-sok emberrel beszéltem, és kiderült, rengetegen tartják fordulópontnak az első Orbán-kormány 2002-es vereségének pillanatát. A fordulópontot én tehát nem a 2010-es választások megnyerésének pillanatára tenném, hanem nyolc évvel korábbra. Ott, a Kossuth téren és a Testnevelési Egyetemen összegyűlt tömegben éreztük sokan azt, hogy egy politikai közösség tagjai vagyunk, és együtt is fogunk maradni, a győzelemért pedig dolgozni kell. Nagyon sokat kell dolgozni érte, és nem csak azoknak, akiknek értelmiségi léte egészen közvetlen kapcsolatban van a politika alakulásával.

A 2010-es győzelemre jutást a megelőző nyolc év felkészülése alapozta meg. És azoknak a választóknak a hűsége, akik a szívükben is kitartottak az ellenzékbe került Fidesz mellett.

*

Az elmúlt öt évet mérlegre tenni még nemigen lehet. A kétharmados győzelem birtokában lévő kormány négy és fél év alatt több intézkedést vezetett be, nagyobb változásokat okozott a társadalom életében, mint ami a megelőző húsz évben történt. Aki azt gondolja, hogy ez minden ízében maradéktalanul jó, az téved. Egy olyan meggyötört ország, mint amilyen a miénk, kevésbé a változásokra, inkább az állandóságra vágyik. Hiába nem kedvelik jobboldali politikusok a „konszolidáció” szót: minden erőteljesen érezhető prosperálás konszolidációs időszakban történt.

Ugyanígy nem kell ódzkodni a kompromisszumoktól sem. Aki nem képes kompromisszumra, az előbb-utóbb elszigetelődik. Márpedig változásokat csak élő, kifelé és befelé aktív kapcsolatokat létrehozni tudó rendszer tud meghonosítani.

S hogy mi a rendszerváltás óta eltelt negyed évszázad mérlege és tapasztalata egy mondatban? Magyarország az elmúlt huszonöt évben szerezte meg azokat a társadalmi tapasztalatokat, amelyekre a Nyugat országainak egy egész század állt rendelkezésükre.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr256767645

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az illúziók elvesztése után − Velünk élő rendszerváltás VII. 2014.10.17. 07:39:04

Az elmúlt huszonöt év nem csak egy folyamatos illúzióvesztésről szólt, hanem a civil lét, a civil kurázsi, az összefogás és a civil felelősség folyamatos fölismeréséről is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

batman1971 2014.10.17. 09:31:26

Nem kétharmados győzelem. Kétharmados felhatalmazás. 53%-os és 45%-os győzelem. Az sem kevés persze.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2014.10.17. 09:40:05

Alapvető problémák vannak a cikkel. Gyenge lett.

1) "Egyszerűen bele voltunk vetve egy társadalomba, amelyhez nagyon kevés közünk volt, amelynek a céljait nem hittük el, és az eszközeivel folyamatosan nem tudtunk azonosulni. Mindez 1989-ben távlatait tekintve megváltozott."

A szerzőnek talán igen. Beszéljen a maga nevében. Attól tartok, a mindenkori többségre 1989-2010 között, és most, a NER-ben is igaz, hogy bele van vetve egy társadalomba, amellyel nem azonosul és nincs köze hozzá.

2) Nem világos, hogy a magyar társadalmat próbálja fideszesnek hazudni, vagy a nem fideszes többséget szeretné nem beleérteni a nemzetbe. Egyik rosszabb, mint a másik.

3) "Az elmúlt öt évet mérlegre tenni még nemigen lehet." - Terel. 2007-ben nem írt volna ilyet.

Az eddigi posztokban is voltak vitatható dolgok, néha talán butaságok is, ki tudja - ez viszont egyszerűen hamis.

Beer Ninja 2014.10.17. 10:44:34

Na, itt fejeztem be a mandiner blogot. Véletlen sem jelenik meg benne semmi érdekes, netán aktuális.

Igen, tudom, hogy mindjárt 25 éve volt a rendszerváltás, de ezek a szócséplő cikkek...

I_Isti 2014.10.17. 11:17:50

Végül is mit lehet várni egy lakájmédia újság szerkesztőjétől? Milyen teljesítményt, milyen bölcsességet, milyen nem hazugságot?
(A válasz: ennyit és kész.)

marko11 2014.10.17. 11:31:32

@Kandeláber: No, igen. Tkp. az jár jól, aki már itt abba hagyja a t. szertő írását, a sorozat eddigi leggyengébb darabját.

Kandeláber 2014.10.17. 12:23:52

@marko11: És még ki is húzták a hsz-emet, működik a cenzúra, csak gratulálni tudok.
Fenntartom, hogy ostoba a szerző. :D

teleorman 2014.10.17. 12:49:00

"Melyik gyárat nem adják el bagóért külföldi ügyeskedőknek, akik lakatot tesznek a gyárkapura, hogy behozhassák saját országuk áruit a magyar piacra."
Tanítanivalóan bájosan butuska mondat. A külföldi ügyeskedő megvette a magyar üzemet, amelyik ontotta világszínvonalú és brutálisan versenyképes termékeit, melyen persze óriási haszna volt eme ügyeskedőnek. Majd ugyanő gonosz vigyorral bezárta azt, s elkezdte behozni saját országának drága és vacak termékeit. Ezek korábban a kutyának se kellettek, de a magyar szuperüzem bezárásával persze változott a helyzet. Így volt, bizony így volt, aki élt akkor, emlékszik minderre... Komolyra fordítva a szót: azért lehetett volna sokkal jobban privatizálni, az Ikarus beszántása aligha volt törvényszerű, ha pld. a Skoda és a Dacia kutyájából lett "szalonna".

vizipipa 2014.10.17. 12:50:26

Az írás utolsó mondatával egyetértek.

Google 2014.10.17. 12:51:00

Ha valaki, akit erre felkérnek, leírja a véleményét, senki nem jöhet azzal, hogy ostoba a szerző. Illetve jöhet, de...
Körmendynek ezt jelentette a rendszerváltás, másnak pedig mást. Vitatkozni lehet, személyeskedni nem illene.
Ugyanakkor a jó dahrendorfi igazságot sem kellene szem elől tévesztenünk: a politikai rendszerváltáshoz 6 hónap, a gazdaságihoz 6 év, míg a társadalmihoz 60 év szükségeltetik. És kultúra, az együttélés kultúrájának a meghonosítása eme tájakon. Ja, hát éppen az kerül hatvan évbe, tényleg.
Vannak bizonyos történelmi szükségszerűségek, bárhogyan szeretnénk, mi sem égethetünk el közbeeső lépcsőfokokat. És ezek mind-mind azok.
Mindenesetre az, hogy még mindig nem a szocializmusban lébecolunk, az már egy príma dolog. Már ezért is érdemes volt!

KissGecihuszár 2014.10.17. 13:33:28

@Google: Persze- persze, az agyakban történő real rendszerváltáshoz kevés lehet akár 25 év is, de velünk az az alapvető probléma -szemben a Csehekkel, Lengyelekkel, Szlovákokkal-, hogy mi mindig is cáratyuskákban akartunk hinni és ezt most sincs másként. Régen kádár "apánk", majd "a mi gyulánk", ezt követően gyurcsány "testvér", most pedig viktorkánk az, aki majd egy személyben elhozza nekünk a kánaánt, ahelyett, hogy pl az emberek tömegesen elkezdtek volna már anno legalább 1 idegennyelvet tisztességesen megtanulni, ezáltal egy "hangyafasznyival" több esélyt teremtve a saját boldogulásukra, ugyanis tudomásul kell venni, hogy nem az idejövő vállalatok emberei fognak megtanulni Magyarul (és trágárul), hanem biza annak kell mondjuk az Angolt perfekt szinten beszélni, aki ezen cégeknél óhajtana melózni! Ez van. Másik kitűnő példa az öngondoskodás, melyben dettó nem óhajtunk hinni, hisz úgyis levonják a nyögdíj-járulékot, ergo biztosan lesz is olyan nyuggerlétünk, mint momentán a szüleinknek (akik ahhoz képest hogy milyen helyzetben van Hazánk, biza igencsak kellemes nyugdíjat kapnak, ugyanis a statisztikák szerint az átlag nyugdíj olyan 90 rugó magasságában van, melyből nyilván nem fejedelmi módon, de azért el lehet éldegélni, főként ha még a házastárs is megkap ugyanennyit...) , pedig már most ezt pofázza minden médium, hogy már a mai 40-es, 50-es generáció is felejtse el a biztos megélhetést nyújtó "állami" nyugdíjat, hiszen a felosztó-kirovó nyugellátó rendszer fenntartása 10-15 éven belül egész egyszerűen fenntarthatatlanná válik, hiszen már most lassan 1 aktív fog eltartani 1 nyuggert és ez az arány biza rohamosan romlani fog, amikor a Ratkó- gyerkőcök pár év múlva nyugdíjba vonulnak. képtelenek vagyunk eljutni végre odáig, hogy a saját életünk jobbá tételéért nagyrészt (kb. 75-80%-ban) mi saját magunk vagyunk felelősek, pl azzal, hogy törekszünk a menél egészségesebb életvitelre, adunk magunknak lehetőséget az aktív pihenésre, kikapcsolódásra, még akkor is, ha ez "pénzbe kerül", illetve az 1 hetes pihi miatt nem keresünk meg mondjuk 100 ezer Ft-tot. Igenis szükség van egy jó adag egészséges hedonizmusra, azaz önszeretésre, mert ha ez nincs (ne legyenek illúzióink: széles néprétegek masszívan önpusztítóan élnek!!), akkor hogyan is lehetne elvárni, hogy szeressük (qualitatívan) a gyerekeinket, szeretteinket, családtagjainkat, kollégáinkat, a velünk így-úgy napi szinten kapcsolatba kerülő idegen embertársainkat, az állatokat, a környezetet, végső fokon Hazánkat?? Sajnos, az ország módszerváltást követő legsúlyosabb gennyedző ödémája; az szdsz főként ezen a téren okozta a legnagyobb károkat, azaz módszeresen törekedett az emberi kapcsolatok, a hagyományos családmodell tönkretételére, mert folyton azt szajkózták, hogy "be yourself, no matter, what they say...", azaz te légy az 1. ,csak magaddal foglalkozz (itt nem az egészségtudatra, hanem a tollasodásra gondoltak), azt nézd, neked hogyan a legjobb, akár másokon átgázolva is valósítsd meg magad! Nem vitás, társadalmunk jelentős része mélyen belevéste ezen intenciókat agya legmélyébe és átgázolt mindenen, s mindenkin, aki az útjában állt. Az a legfőbb gond, hogy ameddig széles néprétegeknél nem esik le az, hogy az egymás sárba tiprásával, a permanens mószerolással, adócsalással, átbaszással, lehúzással végső fokon saját magának is kárt tesznek, nos addig senki ne várjon jobblétet ebben az országban, lett légyen itt akármilyen éra, hiszen a politikusaink is mi belőlünk vannak ,ergo amennyiben ilyenek a néplélek megnyilvánulásai, addig ők is hasonlóképpen fognak megnyilvánulni, hiszen minden következmény nélkül megengedhetik maguknak a kisdedjátékaikat, mert az "Istenadta Nép" úgysem lógatja fel őket a lámpavasra, mint ahogy azt '56-ban még ohne zsanér megtettük...

Kandeláber 2014.10.17. 13:56:49

"Az elmúlt huszonöt év legfontosabb ténye, hogy az életünk része volt. Ez meglehetősen semmitmondó állításnak tűnhet, de talán kulcsot adok hozzá, ha melléteszem azt a mondatot, hogy a Kádár-rendszerben megélt egyetlen évtizedről sem éreztem, hogy az életem része lett volna."
Ugyanaz a gondolatmenet, mint a "fényes szelek" komcsiéi. Ők sem érezték az életül részének a Horthy-korszakot. De attól az ország még működött.

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.10.17. 14:07:03

@Kandeláber: szerintem a seggfej szerzők gyomlálják a kommenteket.
a buzi szerkesztő meg nem mer rájuk szólni, hogy ez tahóság.

Google 2014.10.17. 14:25:58

@KissGecihuszár:

Ehhez csak annyit, hogy az azelőtt oroszt tanítók, elkezdtek hirtelen angolt, franciát tanítani, hisz az is csak egy nyelv.
Nagyon sok beidegződésnek kell itt kimúlnia, velünkkel együtt, hogy ez egy más hely legyen.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2014.10.17. 14:32:19

@jm padilla: a seggfej szerzőknek nincs moderációs joguk. És kitiltani se tudnak. Alfit pl. kitiltották, mert az írta, hogy mi van aristo, beszartál. Azaz valószínűleg tényleg beszartak.

sárospataki 2014.10.17. 14:39:42

@teleorman: vö: tungsram, cukorgyárak, csak így kapcsiból, keresgélés nélkül.

Kandeláber 2014.10.17. 14:40:07

@jm padilla: Lendvai néni hogy dörzsölné a kezét, ha tudna erről...

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2014.10.17. 14:49:11

@Holger Hartland:
Mi más lett volna, mint gyenge?
Ez a hölgy 1 közepes képességű fidesztollnok.
Magyar Nemzetben elmegy, szódával.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2014.10.17. 15:02:44

"A rendszerváltás körül paradox módon éppen azok nem voltak felkészülve a változásokra, akiknek a megváltozott társadalomban a megváltozott igazságosság és méltányosság leginkább dukált volna."

Hogyne, hiszen ekkor váltott át az addig rejtett liberális diktatúra nyílttá. Beszéljünk őszintén arról, mi történt 1989-ben!

tirpakbokretas-migrations.blogspot.nl/2014/10/uj-kozbeszed-terv.html

A szabadság MOST jött el. 1989-ben csak a kifosztásunk lett hivatalos.

gyalog.galopp 2014.10.17. 15:04:07

@teleorman:
A poszt tartalmától függetlenül tanítanivalóan tájékozatlan vagy.
Pl. az összes cukorgyárunk, a téeszek cukorrépái a földeken rohadtak meg, aztán meg csődbe is mentek,
cementgyárak. az ország legjobb cementgyárát Bélapátfalván pár évvel a felújitás után adták el, a tulaj első körben felrobbantotta, majd az ukránoknál kezdett termelni.
Hosszú a lista.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2014.10.17. 15:07:23

@Hepci: Nem is gyenge, inkább hamis. Rosszul fogalmaztam. Ettől még persze lehet közepes képességű, nem szoktam olvasni őt. Bár azt megnézném, erről mit írna:

index.hu/belfold/2014/10/17/vida_ildiko_nav-elnok_tenyleg_nem_mehet_amerikaba/

444.hu/2014/10/17/kenopenzt-kertek-amerikai-cegektol-a-most-kitiltott-magyarok/

gyalog.galopp 2014.10.17. 15:49:09

A cikkíró egy nő, feltételezem családanya, foglalkozását tekintve újságíró, összességében ugyanolyan szubjektív ember, mint mi mindannyian.
Foglalkozását tekintve nem hivatásos társadalom mérnök , tehát a véleményével kapcsolatban egészen más követelmények merülnek fel.
Az ő képe a rendszerváltásról egy nő szubjektív , érzelmileg motivált véleményét tükrözi, lehet ilyen, lehet olyan, de helye van a palettán.
Hamisnak akkor lehetne nevezni, ha tudjuk, hogy nem a saját percepcióit írta, hanem valami mást, másért.

Conchobar 2014.10.17. 16:33:08

"a Kádár-rendszerben megélt egyetlen évtizedről sem éreztem, hogy az életem része lett volna. És tévedés azt hinni, hogy ez csak az értelmiségre volt érvényes. Nem tudom, ma még létezik-e Munkás cigaretta..." - A munkás, amely retorikában, május elsejei tömegdemonstrációkban, sörökben és virslikben, a mindennapokban is kiemelt, kultikus szereplő volt, nem érezte és nem érzi mind a mai napig magáénak a Kádár-rendszert? De akkor ki érez nosztalgiát a Kádár-éra iránt Magyarországon? Méghogy a Munkás-cigaretta...

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.10.17. 17:19:59

@Disznóvári:
egyszer régen volt egy ilyen ügye a kitűnő griftnek. akkor valamelyik szerző belenyúlt a kommentsorba, a saját posztjuk alatt bele tudnak, aztán a szerkesztő visszaállította.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.10.17. 17:48:22

Én többeket ismerek, akik nagyjából-egészében úgy látják az elmúlt huszon évet, mint Körmendy Zsuzsanna. S nem csak "rezsimszolgákat", de mezei magyar polgárokat is. Hogy nem lehetnek kevesen, arra azért némi bizonyítékot szolgáltat az 2009 óta lezajlott valamennyi választás.

Robinzon Kurzor 2014.10.17. 18:32:47

Lesz olyan poszt is, amit legalább részben nem valami önigazolási szándék motivál?

Robinzon Kurzor 2014.10.17. 18:36:44

@bbjnick:

Aki nagyjából-egészében így látja az elmúlt huszon évet, az eleve nem lehet polgár.

Az pedig merő találgatás (ködszurkálás), hogy pont ilyen megfontolásból hányan szavaztak úgy, ahogy szavaztak.

gyalog.galopp 2014.10.17. 18:43:47

@Robinzon Kurzor:
azé, valld be őszintén, nem izgalmas, hogy tanult hivatásos publicisták, névvel, név nélkül, képtelenek megfogalmazni az elmúlt 25 évünket úgy, hogy legalább ketten csont nélkül elfogadnák?

Pelso.. 2014.10.17. 19:45:09

@Holger Hartland: Mit írna, hát amire utasítják, szerintem lesz erről vezércikk hamarosan.
Körülnéztem, amit linkeltél, hozza a külföldi sajtó rendesen. Vajon, e hírre hányakban vesznek el az eddig valahogy kitartó illúziók..?

Bell & Sebastian 2014.10.17. 20:06:04

Az ugye megvan még az átkos televízióból, hogy Csepelen a melósok várják a friss buktát a gyárudvaron és nem jön a bukta.

Mire megjön, se gyár - se munkás.

Aki anzixszal indít, azzal is fejezze be.

Tudományos libsizmus 2014.10.18. 14:50:44

2010-ben volt a rendszerváltoztatás, nem 1990-ben. A többi stimmel.

Robinzon Kurzor 2014.10.18. 15:14:16

@gyalog.galopp:

Nem attól lesz izgalmas, hogy hányan nem fogadják el "csont nélkül".

Egy Körmendy Zsuzsától, akinél rezsimszolgább kevés van még a MaNem-nél is, mégis mi mást vártak, mint a NER hamis eredetmítoszát.

Ennek kb. annyit értelme van, mint Berecz elvtárstól 1981-ben megkérdezni, hogy mi volt '56, hogyan élünk azóta.

Mr. Waszabi 2014.10.18. 15:56:24

Nettó hazugság Körmendy írása. Mondom, nettósítva az. Hazabeszélés, önsajnálat, mszpre szdszre való szarkenés a la fidesz, szokás szerint. Uncsi már nagyon és erőtlen is, főleg ma.
Körmendy kifelejti az MDF korszakot, ami ugye nem baloldali volt és az SZDSZ is kisebbségben volt. Meg hát azok se voltak szentek, ugye, ezt mindenki tudja. Amiként mások sem, később sem. És mindezek tetejébe egyik részkorszakkal kapcsolatban sem írt eljes igazat, csak hajlítja a maga szándéka szerint az információkat, részlegesen értelmezve.
Már a téma is okafogyott eleve - minden ország népe a saját történelmét csinálta, csinálja. Amikor az amcsik még szabadságharcot vívtak az amúgy az öreg kontinens ortodox feudalizmusát évszázadokkal meghaladó anyaországuk ellen (!), akkor itt senkinek nem jutott eszébe hasonlítgatni. Nagyjából azt se tudták itt, hogy létezik amerikai kontinens, mivel nem érdekelte őket. Amiként Nagy-Britannia sem érdekelte őket. Butának lenni alapvető emberi jog, de aki él vele, az nem reklamáljon, ha a sors utóbb a szemére veti - arcul bssza - emiatt.
Nos, M.o. -nak is megvolt a lehetősége, hogy itt ne legyen se nacionalizmus az I. világháború után, se vesztes háború, se Horthy rendszer, se kommunizmus a II. világháború után - de nem éltek a lehetőségekkel, rosszul választottak a keresztútnál mindig. EZ a magyarok hibája, senki másé. És arra is megvolt a lehetőségük, hogy a '89-es felszabadulás után emberléptékűbb, becsületes, törekvő országot, társadalmat hozzanak létre. Csak lopni, másokat kisemmizni egyszerűbb volt, és ez a divat vett uralmat a politikai pártokban, ahol csomó hozzá nem értő slepper csak a közpénzeken való élősködésben jeleskedett és jeleskedik ma is. Lásd Orbán kormány tagjai, meg a holdudvaruk.
Nagyjából ennyit az elbaszások utáni felelősségkenésről - fabatkát sem ér, súlytalan. Moralizálni tiszta motivációval sem érdemes, de azzal lehet. Aki hazudik, ferdít, az viszont meg se próbálja, mert hiteltelen.

Jolka40 2014.10.18. 15:58:08

"Egy olyan meggyötört ország, mint amilyen a miénk, kevésbé a változásokra, inkább az állandóságra vágyik."
Akik 25 éve a rendszerváltást csinálták, nem így gondolkodtak. Elegük volt az állandóságból. Remélem, senki nem vágyik vissza egy olyan "állandóságba."

béla a görög (törölt) 2014.10.18. 16:34:03

Értékalapú társadalom államosítással meg kontraszeletált fideszherékkel. Az.

A fideszben meg szavazóikban gyűlt össze a társadalomnak a legkevésbé alkalmazkodni képes rétege. Akik egy érték alapú társadalom gondolatától úgy beszartak, hogy inkább visszavágják az egész társadalmat a feudalizmusba.
A szociknál már csak egy dologtól féltek jobban a versenytől. De ego meg arc az van. Csak nincs mögötte semmi. Ahhoz az elmúlt 20-25 évben kellett volna valamit csinálni - egymagában.
A szocik sem voltak szentek, de legalább békén hagyták az embereket és messze nem érdekelte őket ilyen szinten az ideológia. Aztán jött a fajtád.
Egy csűrhe vagytok.

huKKK 2014.10.27. 19:13:04

Azt írja Zsuzsika:

"a Kádár-rendszerben megélt egyetlen évtizedről sem éreztem, hogy az életem része lett volna."

Ennek tessék örülni, mert ha az kiesett, törlődött, azt nyugodtan letagadhatja, ennyivel is fiatalabbnak tetszik lenni.

huKKK 2014.10.27. 19:32:09

@gyalog.galopp:

Természetesen Zsuzsika kivétel, nem is őt érinti a következő idézet:
"Szeptemberben jelent meg Németországban Udo Ulfkotte könyve Megvásárolt újságírók - Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát? címmel. A szerző 17 éven át volt a legrangosabb német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung haditudósítója a Közel-Keleten, és az újság politikai szerkesztőjeként is dolgozott. Az olvasók nem, főnökei azonban tudták, hogy kezdettől fogva kapcsolatot tartott a német hírszerzéssel is. Most a nyilvánosság előtt leplezte le önmagát és számos vezető kollegáját. Könyvében részletesen dokumentálta azt, miként korrumpálják a titkosszolgálatok, a lobbiszervezetek és a nagyvállalatok a tömegmédiát."

huKKK 2014.10.27. 19:37:17

@huKKK:

Jajdemilyennagyszerencse , hogy ilyen nálunk nem fordulhat elő!

huKKK 2014.10.27. 19:58:24

@gyalog.galopp:

Ez valahogy úgy lehet, mint amikor megkérdezel 3 embert Pesten, hogyan juthatsz el a-ból b-be.
Mindhárom más útvonalat mond, de ez nem jelenti azt, hogy félre akarnak vezetni.
Attól még ők jó szándékú emberek.
Persze más, ha bkv-s informátorokkal találkozol, mert ők hivatalból jó indulatúak, pénzért.

Bell & Sebastian 2014.10.27. 22:28:51

@marko11: Rég láttam. Fenomenális és borzasztó, kösz szépen!
süti beállítások módosítása