Andy Weir: A marsi
2014. október 12. írta: pinter.bence

Andy Weir: A marsi

Andy Weir - A marsi.jpg

Az űr-McGyver a Marson ragad és nekiáll krumplit termeszteni – ha van logline, amire egyből lecsapnék, az nem feltétlenül ez lenne. A kiadók is így gondolták: Andy Weir kézirata nem érdekelt egy ügynökséget sem, ezért feltette az Amazonra kilencvenkilenc centért 2012-ben. Mikor ebből a verzióból három hónap alatt harmincötezer elkelt, már a könyvkiadók is lecsaptak a történetre. A hat számjegyű összegért eladott regényből film készül jövőre Ridley Scott rendezésében és Matt Damon főszereplésével. Ráadásul már olvashatjuk is magyarul. Nem túl sok spoilerrel folytatjuk.

A Mars. Kicsi, vörös, lakhatatlan, de a miénk. Mondhatni házon belül van, reális célként tűzhető ki az emberiség elé: itt a bolygó, amit majd egyszer kolonizálni fogunk. Nyomás. Andy Weir könyvében már valahol a kolonizálás elején tartunk: a harmadik Mars-misszió száll le a bolygó felszínére. Az egy hónaposra tervezett küldetést azonban hirtelen evakuálni kell és a kaotikus állapotok közepette Mark Watney, a csapat biológusa és ezermestere a bolygón marad. Nem tud kommunikálni a Földdel, a túlélés a következő misszióig esélytelennek tűnik, ráadásul mindenki azt hiszi, hogy halott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Mark Watney feladja.

A marsi egyrészről Watney naplójegyzetein, másrészről a földi irányítás kétségbeesett és elszánt mindennapjain keresztül mutatja be a nem mindennapi, éveken keresztül tartó mentőakciót, melyet az egész világ figyelemmel kísér. Watney naplóbejegyzései fantasztikusak, nem lehet nem végignevetni még azt is, ha éppen halálos veszélybe kerül. A Földön játszódó jelenetek talán kissé gyengébbre sikerültek, de ott sincs oka az elsőkönyves szerzőnek a szégyenkezésre. A keménytáblás kiadás takaros, a fordítás rendben van, az eddig számomra többnyire érdektelen könyveket kiadó Fumax bekerült a látókörömbe.

A könyv kifejezetten szórakoztató, de érdemes röviden megvizsgálnunk egy másik oldalról is. Lassan egy éve, hogy ugyanezeken a hasábokon az űrre mint következő meghódítandó határvidékre tekintő optimista sci-fi antitéziseként írtunk a Gravitáció című filmről. A Gravitáció visszatükrözi az űrrel kapcsolatos sokáig töretlen - s persze hidegháborús propaganda által is fűtött - lelkesedés teljes kifulladását. A Gravitáció üzenete az, hogy a világűr nem jó hely az ember számára, és talán nem is érdemes próbálkozni ezzel az egésszel. Life in space is impossible” – összegzi mindezt a film mottója.

Andy Weir A marsi című könyve végső soron hasonló üzenetet közvetít. Watney csak saját kivételes találékonyságának köszönheti, ha túléli a kalandot, míg megmentése hétről-hétre dollártízmilliókba kerül, ha nem milliárdokba. Nincsenek egzotikus, idegen fajok vagy megismerésre váró titkok: csak egy kietlen, lakhatatlan bolygó, ahol nincs semmi keresnivalónk. „Life on Mars is impossible – itt is lehetne ez a mottó.

*

Andy Weir: A marsi; Fumax Kiadó, 2014

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr756735515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tralalala 2014.10.12. 10:45:40

Hát igen, jócskán alábhagyott a lelkesedés... Mellesleg reálisabb, könnyebben elérhető cél mondjuk az óceánok alján vagy a sivatagban vagy mélyen a föld alatt "kolonizálni a Földet".

De hát nincsenek is idegen civilizációk, szóval minek is mennénk? :)
hu.wikipedia.org/wiki/Fermi-paradoxon

huKKK 2014.10.12. 19:54:05

@tralalala:
Jó biznic ez az
Amazon izé.
Főrakom a brinyómat óccóé, ne vegyék meg 35 ezren, csak 35-en, mápénzemnél vagyok.

homoródkarácsonyfalváért 2014.10.12. 20:41:47

Hát, a Jóisten a Földet adta nekünk.

Joejszaka 2014.10.16. 11:37:02

Jó kis könyv. Minden idők egyik legjobb kezdőmondatával.

inmi 2015.04.19. 18:44:55

Nekem nagyon tetszett:) Az elején abbahagytam, amikor a "vízcsinálási" projektet túl aprólékosan és tudálékosan vezette elő, letettem a könyvet. Aztán egyik ismerősi körrel beszélgetve lehurrogtak: hülye vagy? Ez egy remek könyv, vedd csak fel újra. Behúztam a nyakamat, és magam elé szólítottam a könyvet újra. Végül is olyanok mondták, akik ismerik az olvasási igényemet, ízlésemet. Szóval, könyvet felvettem, és olvastam tovább. És tadamm: ez tényleg jó! Nagyon jó!
süti beállítások módosítása