Kommentszűrés
’14 feb
2
11:21

A Mezőségtől Moldváig: Kallós Zoltán útjai

Írta: dobray

Kallos.jpg

„Most táncházat akartok, aztán meg Erdélyt?” (Securitate)

Kallós Zoltán néprajzkutató 1926-ban született Válaszúton. Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában, Gyimesben és Csángóföldön is gyűjtötte a népzenét. Csángóföldre azután is ellátogatott, hogy a román állam megtiltotta neki, hogy oda menjen. Családjának birtokait elkobozták a kommunisták, a rendszerváltás után azonban visszaszerezte azokat. A válaszúti Bánffy-kastéllyal szembeni családi kúriájában kiállítást rendezett be egyedülálló gyűjteményéből. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely a szórványban született gyermekek taníttatását segíti. Birtokán kollégiumot épített a diákok számára. Itt tartják minden nyáron a mezőségi néptánc tábort is. Kallós Zoltán 87 éves.

Legfőbb ideje volt tehát, hogy sűrű, tartalmas életéről kifaggassa valaki. Ablonczy Bálint (Heti Válasz) és Korniss Péter fotográfus közös munkája nyomán most jelent meg interjúkötet a Kossuth-díjas kutatóval.

mezosegtolmoldvaig.jpgA kötetben Kallós vall a gyerekkoráról, egy számunkra ismeretlen világról, a nemzetiségileg vegyes közép-erdélyi tájegység, Mezőség északi részéről. Itt együtt élnek az összességében többségi románok a szórványmagyarsággal – akik azonban egyes településeken mégiscsak lokális többséget alkotnak –, valamint a cigányokkal. Így aztán sokaknak három, de legalábbis két nyelv áll rendelkezésére kiskorától kezdve. Később ki is derül, hogy Kallósnak a kolozsvári egyetemen milyen jól jött a tudományos életben való megragadáshoz a cigány nyelvtudása: az egyik professzor nem igazán tudott dalokat gyűjteni a cigányoknál, mivel azok nem bíztak meg benne, mert nem tudott cigányul. Így hát keresett valakit, aki segítene neki, s így akadt a fiatal Kallósra. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogyan tartották számon a családok, hogy ki melyik faluból jött, honnan származik, s milyen házasodási rendek voltak szokásban, amelyeket nem volt ildomos felrúgni.

Olyan tipikus kelet-európai epizódokról is olvashatunk, hogy Kallós Zoltán édesapja harmadmagával alkotta az őskommunista pártsejtet, amiért a kommunista időkben mégsem voltak neki hálásak az elvtársak, sőt, odalett a családi birtok. Kallós Zoltán aztán elkerült tanítónak sokfelé, többek közt Csángóföldre is, így különösen érdekes dolgokat mesél az ottani szokásokról. És persze számos történethez kapcsolódik egy-egy vers, népdal, ballada, mint emlék.

Szóba kerülnek az állambiztonsággal és a nacionalista-kommunista állam hatóságaival megesett, nem éppen kellemes kalandok is:

„Jöttek volna beszerelni hozzánk valamilyen lehallgatókészüléket, csak nem számítottak arra, hogy otthon találnak. Hazaértem ugyanis egy moldvai gyűjtőútról éjszaka, lefeküdtem aludni, még édesanyám sem tudott rólam. Jött volna be a tömbbizalmi, nagyon meglepődött, amikor meglátott. Kérdezte, miért nem mentem dolgozni, mondtam, én itthon dolgozom. Az utca túloldalán itt állt a belügyes kocsi. Be is jött az illető és megbüntetett, mert az egészségügyi könyvemből kiderült, rég nem voltam vérvizsgálaton. El akart küldeni orvoshoz, mondtam, nem megyek, inkább kifizetem a büntetést.”

„Volt olyan is, hogy Bákóban bementem a piacra. Amikor le akartam szállni a buszról, hátraszólt a sofőr, hogy hátul blokkolva van az ajtó. Leszálltam elől, már vár a rendőr, kísért a Szekuritátére. Kizsebeltek, leírták a címeket, mindent. De a táncházasokat is behívatták, kérdezték tőlük, mit éreznek, amikor ezeket a dalokat éneklik. Ezért én eleinte nem is jártam táncházakba, nem akartam provokálni, a fiatalokat nehéz helyzetbe hozni. Emlékszem, egyszer behívatták Szalay Zoltánt (ő később, 1990 után a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes első igazgatója lett), Panek Kati népdalénekes-színésznővel vártuk, hogy mi lesz. Zoli jött, mesélte, hogy a szekus tiszt azt mondta neki: most táncházat akartok, aztán meg Erdélyt.”

Nem maradhatnak ki a tudományos gyűjtőmunka részletei sem. Ennek kapcsán a történelemről is szeret beszélni Zoltán bácsi: „Van egy jó példám arra, hogy a román nemzetállamnak milyen régi, tudatos politikája az asszimiláció. Szamosújváron a Monarchia idején létezett egy görögkatolikus román újság, A család barátja. Megvan nekem valahol egy 1884-ben megjelent, »Moldvában a magyar nyelvről« című cikk. A szerző leírja, hogy egyes moldvai falvakban az asszonyok még jó napot sem tudnak románul köszönni. Ezért az újság követeli, hogy a csángó gyerekeket állami internátusokba vigyék, mert így biztosan megtanulnak románul. A szöveg minden további nélkül megjelenhetett az akkori Magyarországon, semmilyen következménye nem lett. Ennyit az elnyomásról” – meséli Kallós a kötetben, amely egyébként gyorsan, könnyen olvasható mű, s szinte akár a zsebünkbe is elfér.

kallosmuzeum.jpg

Minden jó, ha a vége jó: ma Kallós Zoltánnak a kolozsvári háza és válaszúti birtoka áll a rendelkezésére. Utóbbit úgy kapta vissza, hogy annak idején elfelejtették átvezetni a telekkönyvre az új tulajdonost. Így a rendszerváltás után, amikor a birtok visszaszerezhetősége felől kutakodott Kallós, és megtalálta a papírokat, amelyen feketén-fehéren a szülei neve állt; csak elvándorolt a bíróságra, ami, mit tehetett mást, kimondta, hogy márpedig a kúria és a birtok az övé. Kallós begyalogolt az épületbe, és közölte a téesszel, hogy ez bizony az övé. Így ma páratlan gyűjteményét tekinthetjük meg a kúriában, amely mellett a szórványkollégium működik. A válaszúti főút felett, a birtokról nézelődve pedig megpillanthatjuk a szomszéd falut, Bonchidát és Bánffy Miklós kastélyának romjait.

szorvanykolesz.jpg

A könyvet megíró Ablonczy Bálint, a Heti Válasz szerkesztője és a Mandiner-előd UFi és Reakció közösségének alapembere így vall a kötet születéséről: „A könyv tulajdonképpen egy szerencsés találkozás eredménye. A Helikon kiadó életútinterjút akart Kallós Zoltánnal, s ehhez kerestek egy újságírót, akinek van bizonyos néprajzi-történelmi előképzettsége, ismeri az erdélyi viszonyokat és persze Kallós Zoltán munkásságát. Némi szerénytelenséggel képesnek éreztem magam a feladatra. Kallós Zoltán munkái megvoltak otthon: hallgattam az általa gyűjtött dalokat tartalmazó bakelitlemezeket (ó, ifjúság kék madara!), olvastam könyveit. A Balladák könyvének 1972-es kiadását akkor édesapámnak dedikálta, majd negyven évvel később nekem is... Mivel néptáncoltam és zenéltem is, pontosan tudtam, hogy mit jelent személye és munkája a magyar táncházmozgalomnak. És végül az egyetemen is tanultunk róla. Így hát nagy várakozással készültem a munkára, s remélem, az olvasó is úgy élvezi majd a könyvet, ahogy én a több napon át tartó válaszúti életútinterjút Kallós Zoltánnal. Külön megtiszteltetés, hogy a képanyagot Korniss Péter munkáiból válogatta a kiadó, aki már akkor járta Erdélyt és fényképezte Kallós Zoltánt is, amikor még meg sem születtem.”

*

Ablonczy Bálint-Korniss Péter: A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai. Helikon, 2013

Címkék: kommunizmus néptánc népzene Románia Kolozsvár Erdély Kallós Zoltán Mezőség Korniss Péter Ablonczy Bálint népzrajz Securitate Válaszút

A bejegyzés trackback címe:

http://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr585772198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

homoródkarácsonyfalváért 2014.02.02. 11:36:11

Tudjátok, elolvastam Bálinték könyvéről ezt az írást, alatta meg Jancsóról azt, hogy halálával oda a XX. század.
Hadd ne élezzem a dolgot, de Kallós Zoltán 100-szor inkább a XX. század. Meg a XXI-ik is.

homoródkarácsonyfalváért 2014.02.02. 11:38:38

Bocsánat, bénázott a gép, nem láttam, hogy már kétszer is átment.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.02.02. 12:09:49

kolozsvári jó magyarok.

@homoródkarácsonyfalváért: ez a mandiner, tegnap petri volt a vendégszerző, holnap tóta lesz a törzsszerző.
vagy már az.
a nagy liberálásban elfelejtik, hogy ahhoz is hogy egyenrangúak legyünk hatalmi szempontból velük, előbb le kell győzni őket. lásd elszámoltatás és hiánya.

hát még ha a magyar akar uralkodni a saját hazájában, akkor miket kéne még megtenni

/o 2014.02.02. 23:54:24

@tesz-vesz: Jaj, már megint milyen gondolatokat forgat abban az ántisémita fejében?

rdi 2014.02.03. 12:18:37

A bonchidai kastélyt pár éve felújították többek között a magyar állam támogatásával. És ez nem, nem a Fidesz-kormányok idején történt.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.02.03. 17:53:43

@4.ϟϟ☠Standarte: most mit izél? ha ne tetszik a kommentem, lehet menni tüntetni :)

Vak Ond 2014.02.05. 15:17:56

még nem ujitották fel, fele sincs kész a Bonchidai kastélynak és még 10 évig biztosan eltart, kizárólagos magyarországi pénzből, mert az erdélyiek egy fillért sem adnak ilyesmire...egy Neamt megyei csángó kétszobás faház-iskolára is koldultak, de pld a Kallós Zoltántól 15 km-re lévő szamosújvári "szorvány-kollégiumra"az igazgató szerint "már csak 600 millio forint hiányzik"!!! Zoli bácsi nem koldult sehonnan,hanem belerakta minden díjazását és felépítette a kollégiumot!!!