Mindenki egzisztencialista? – Tandori: Aforiz-dió – aforiz-mák
2013. szeptember 08. írta: Lakner Dávid

Mindenki egzisztencialista? – Tandori: Aforiz-dió – aforiz-mák

tandori_dezso.jpg

 Lemegy a nap, így veszi kezdetét a megnyerhető veszteség. (Egy talált tárgy kifordítása)

Leginkább egzisztencialista voltam, mások mégsem vették észre – jelenti ki magáról Tandori Dezső legújabb kötetében, mintegy ezzel is megróván az őt gyakran félreértő, félreismerő, mégis előszeretettel (és teljes joggal) felmagasztaló olvasóközönséget. Ez a fajta játékos feddés aztán más kontextusokban is előbukkan. „Engem 20-ból 21-en nem reklámoztak”, írja például ennek kapcsán. De sorainak túlgondolása is mutathatja, mennyire nehéz kívülállóknak kiismerniük Tandori gondolkodásmódját: „Kitört fogaim. Mondtam, nyilvánosan: »Minden szavam érinti titkomat...« Kitört fogaim alapjait, helyét. De senki sem faggatott, mi az a titok, amim van.”

tandori_dezso_aforiz_dio___aforiz_mak.jpg

Tandori élő klasszikus, és mégis: szerinte nem járunk el helyesen, ha külsőleg próbáljuk őt megközelíteni, és akkor sem, ha művein keresztül igyekszünk különféle állításokat megfogalmazni róla. Így mindenfajta irodalmi meghívást elutasít már: Kornis Mihályét éppúgy, mint Szávai János irodalomtörténészét. „Külsőt nem tartok. De lassan: külsőm se tart engem!” – írja például aforizmagyűjteményében; de már Szávai irodalmi beszélgetésre való meghívását is e fordulat felhasználásával utasította el korábban. És aztán: „Ha magamról mondok bármit, nem szabad rá mondanod semmit. De ha magamról nem mondok semmit, rólam akkor se mondhatsz bármit. S ez nehezebb. Mert pl. ízlésesség, szív stb. kérdése.”

Gyengeségére gyakran kitér a költő – ugyanakkor mégis nyelvének teremtő ereje áll e kötetének (is) középpontjában. És az élet és a halál kérdése: a korral egyre szűkülő hátralévő idő, illetve a várva várt halál ambivalens együttállása. Mind egzisztencialisták vagyunk: hisz mind szeretünk a szokásosnál többet gondolni meglétünkre. Tandori naplószerű (e formát persze cáfolja) kötetét saját korábbi egzisztencializmusa köré építi fel, így elemzi, idézi vagy értelmezi újra első két könyvének, a Töredék Hamletnek és az Egy talált tárgy megtisztításának bizonyos műveit.

Rendkívül precízen tagolt kötetében a szerző hol régebbi műveit eleveníti fel, hol létértelmezéséről szóló aforizmáit állítja csatasorba. „Én nem vagyok abszolút. De abszolút én vagyok” – jól érthető, magvas gondolatok telítik meg a könyv alapjául szolgáló füzeteket. Mégsem mondhatjuk, hogy Tandori bölcsessége ezzel érett volna be – hiszen létfilozófiájának minden főbb eleme, medvéi-madárkái korábban is fellelhetőek voltak nála, csak talán nem ilyen sokak számára is befogadható formában.

A költő persze halálosan komolyan gondolja, hogy megtiltja a megnyilvánulásainak tudtán kívül való (félre)értelmezését. Ahogy személyiségét egyre inkább próbálja uralma alá hajtani, úgy válik nemkívánatossá a külső értelmező bezavarása. A külvilágot szinte már teljesen elutasító költő szíve szerint talán már le is tenné a lantot, valahogy mégis képtelennek érzi magát rá. Viszont megemlíti: hogy új kötetet írjon, azt már ne nagyon várjuk tőle a továbbiakban. Marad a felhalmozott anyagok összerendezése, kiegészítése, átjavítgatása.

Az Aforiz-dió – aforiz-mák kötetben, miként Krusovszky Dénes is írja a Magyar Narancsban, „hol a József Attila-i önanalizálás, hol a Szabó Lőrinc-i önértelmezés, hol a Weöres Sándor-i önfeledt játék motívumai fedezhetők fel, mégis az elejétől a végéig sajátos, összetéveszthetetlenül tandoris az egész”. Szokták mondani, hogy talán a neves irodalomtörténész, Tarján Tamás az egyetlen, akinek sikerült megértenie Tandori minden egyes rezdülését, épp azáltal, hogy egy bámulatos elme logikájának működésére egy az egyben rá tudott csatlakozni. Most egy laikusnak sem nehéz a megértés: e könnyebben emészthető, mégis fajsúlyos kötet a tandoriság esszenciáját nyújtja az érdeklődők számára. Hozzájárul ehhez az is, amit Jánossy Lajos ír kritikájában a Literán: „a filozófémák szövete mintegy háttérhálóként feszül a Tandori-szövegek mögött; semmiképpen nem bölcselkedő és bölcsészkedő az összkép”.

Csak csinálni nem akarok semmit” – írja több helyütt is Tandori. Hozzáteszi: nem az, hogy csinálni, nem az, hogy semmit. Csupán nem akar. A tiltakozás viszont még művészetté formálódik – és mi ennél többet nem is nagyon kívánhatnánk.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr285458417

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mindenki egzisztencialista? – Tandori: Aforiz-dió – aforiz-mák 2013.09.08. 08:39:02

A tiltakozás még művészetté formálódik – és mi ennél többet nem is nagyon kívánhatnánk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.08. 10:58:38

Szerintem ennek az Égadta Világon semmi értelme nincs! Nem az, hogy semmi, nem az, hogy értelme. Csupán nincs.

:-)

Bretschneider detektív 2013.09.09. 11:23:45

Én szerettem volna valami értelmeset mondani, de bbjnick után minek. Ő maga az értelem, nemdebár. :-(

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.09. 12:03:53

@Bretschneider detektív:

Azt el is hiszem, hogy utánam nem tudsz labdába rúgni (és azt is, hogy ez neked fáj, mert te csak egy "híg fejű törpe" vagy), de ne szégyelld, mert ahhoz legalább egy Tandori kellene, hogy a poénomat űberelje! [............................./.]

l_andras 2013.09.09. 12:31:47

@bbjnick:
rizsgombócból
másnap holt bambuszlevél
álommal töltve

Bretschneider detektív 2013.09.09. 12:49:49

Ha a posztnak (de útálom ezt a kifejezést, bár jó, mer' utal a rövidéletűségére, mire megszületik már "poszt"), egyetlen erénye, hogy észrevesszük, Tandori mennyire leszarja az értelmezését. És akkor nekilátunk értelmezni.

A minap fel sem ismertem, mert nem volt rajta sapka. :-( De azért igen.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.09. 13:04:21

@Bretschneider detektív:

Hogy minek nézlek, azt inkább ne forszírozzuk, ha nem muszáj:-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.09. 13:13:15

@l_andras:

mint a sötét éj
szentjánosbogarat fogsz
de tövist markolsz

l_andras 2013.09.09. 13:15:09

@bbjnick:

csak le kell tenni
valamit s megszületik
egy őszi árnyék

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2013.09.09. 13:34:30

de érdekes! lakner olyanról ír, amiről semmit nem tud.

teddybear01 2013.09.09. 13:57:16

Ami azt illeti, az egyetlen könyv amit félig kiolvasva vágtam a sarokba, pont Tandorié volt. Soha még a legsilányabb amatőr írást sem hagytam félbe, kivéve ezt. Olvashatatlan, és pocsék volt.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.09. 15:20:19

@teddybear01:

Találgathatok?

Csak nem A Stevenson-biozmagória volt az a könyv?:-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.09. 16:38:26

@legeslegujabbkor:

Nem hiszem, kérdezem: A Stevenson-biozmagória volt-e az a könyv?

teddybear01 2013.09.09. 18:23:45

@bbjnick: Nyert!! Öné a hangszóró!

legeslegujabbkor 2013.09.09. 20:32:01

@bbjnick: Egy könyv címével vicceltem, de későn jutott eszembe, hogy neked nincs humorérzéked.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.09.09. 20:45:57

@legeslegujabbkor:

Nem a humorérzék hibádzott, hanem az ismeret; f*ngom sincs Tandori munkásságáról:-)

Joe Pass · http://vegyes.blog.hu 2013.09.10. 00:55:27

"De senki sem faggatott, mi az a titok, amim van."

Mert mindenki tudja, mi a titkod, bazmeg: hogy életedben egy napot nem dolgoztál.

"Csak csinálni nem akarok semmit."

Na ez az, egyről beszélünk.

A nagy tudásod meg egy mítosz: aki nem hiszi olvassa el a Franny és Zooey-t párhuzamosan eredetiben, meg ennek az "irodalmárnak" a fordításában, lesz majd döbbenés...

Joe Pass · http://vegyes.blog.hu 2013.09.10. 00:56:50

jav. fordításában helyett "fordításában"

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.09.14. 22:32:34

@Joe Pass: szia:) kifejtenéd a fannys dolgot? :) meg hoyg életében nem dolgozott?

"De a butaság az butaság, bármilyen irodalomba csomagolva. Rotterdami Erazmus szerint nincs hasznosabb a balgaságnál, mely letompítja az éleket, oldja a feszültségeket.
A mi korunkban is hasznos? Kinek? Csak a hatalomnak. Azokban a hetvenes években, a puha diktatúrában, valami kedélyes életbiztonságot adott a butaság.
A bárgyú Tandori versekből mennyire hiányzik az űzött vad ébersége! Ma már luxus a butaság, a kapitalizmusban, az életben-maradás ösztöne hideg kígyóokosságot követel. Elég egy rossz mozdulat, egy számolás-taktikai hiba és már jönnek a széparcúak: a pénzbehajtók, a kilakoltatók, a bérgyilkosok.
Valaha a költők igen intelligens lények voltak, mint Rilke, József Attila...Miért kötelező a maiaknak ennyire tökkelütötteknek lenni?
Van-e ennek az érdekes jelenségnek rejtett cél-oka? Használhatja-e a háttérhatalom fegyverként a butaságköltészetet a spirituális háborúban, az őskultúrákat, ősnyelveket, tradíciót, hitet elpusztítani szándékozó kulturális genocídiumban? A kérdést, ha innen tesszük föl, nincs az a stupiditás, mely ne kapna valami baljós, ferde, mágikus megvilágítást"
kkbk.blog.hu/2011/10/14/pecsi_sandor_a_butasag_kolteszete

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.09.14. 22:41:31

"Butaságköltészetünk koszorúzott fejedelme: Tandori Dezső. Évtizedek óta senki nem szólt néki: „Dezső, te érted, amiket írsz? Olyanok a mondataid, mint a posztmodern épület: a bejáratot még meg lehet találni, de hogy lehet kijutni innen? Mit jelent ez Dezső?” :

És rettegek, annyit tehetek, kivédem
a rája-gondolást, semmi érte cserében.

Ülök, mint cserépben, cserépszavazásom
megtartottam, semmi vágyálom,
épp csak megvigyázom,
fölöslegesen ne gyötörjem magamat.
...........................................................
S madárra semmi nagyobb ingerenciám,
túl akár ha egy kisebb óperencián.

Tandori úr tudja-e, hogy ön érettségi tananyag? És mi van, ha ezt húzza a kis gimnazistánk, hogyan értelmezze?:

Ha valaki egy ily nagy kérdésben, mint ez,
billen: van-e szíve?
magára úgy tekinthet, rá úgy tekinthetsz:
ugyanúgy valamije

ez a kétely, hogy újra nyitná-e, megdobban-
e benne az,
melyről tudhatja, ó, jaj, alattomban
többé nem a tavasz

aknáját tárja, e téli beomoltat,
nem akarok többé élőt, se holtat,
és hogy ezek nem ámítók, nem koholtak,

bizonytalanságok, de evidenciáim....

A gimnazista, ha van benne „népnemzeti gerinc”, azt mondja: „Tanárnő kérem ennek a kínrímversnek nincs semmi értelme, hagy húzzak inkább Petőfit, vagy tessék meghúzni engem!” Ha kevésbé jellemerős és kell a pontszám, megpróbál értelmet belemagyarázni az érthetetlenségbe, és szorongva indul el az Életbe, hol ennél is nagyobb ostobaságokat kell majd nagy komolykodva tisztelni a sírig. Szomorú tény: Hamvas Béla nem került „föl” a tananyagba, a negyedikes középiskolai irodalom szemelvénykönyvből valahogyan kifelejtődött. Vagy talán a néplélek-lebutító háttérhatalom kihúzta? És ha ezt húzzuk a nagy Tandoritól?:

Makkozz, te, disznót
ha nézel, tim sód
vér-erekre csorgatván,
vagy csak kenőccsel
hűteni, hőkkel
kezelve, ha épp fagytán:
azt ne hidd, nevel
--nem azt már!—visz el!—
gyarapodásod folytán.

Tandorinak becsületére mondva legyen, nem politizál. A Parnasszus fellegeibe nem jut föl a mi kicsinyes hétköznapi acsarkodásunk. A közösség, a társadalom problémái föl nem érnek az egyszemélyes Tandori-univerzumba. Butaságlírája az alanyi költészet zsákutcája: csak saját magáról ír, saját magának. Már a hetvenes években megvalósította Lukács György nagy eszméjét, „Az ész trónfosztását”:

(Ami)
Majd eleitől fogva
:
mert
miért is ne lehetne akár egy
t is
ni, vagy egy
. is(.: bármiféle rag)
ni, kinek hiányzik
két
közt akár a legrö
bb út is

Csak tudnánk közben mihelyett

A Tekercs című Tandori költemény maga a „Tiszta ész kritikája”:

Erre majd emlékezni akarok.
Ami, ahogy: folytonos,
ha már
történik. Térdig

(folytonos: térdig.)
begázoltam, azután már csak
a továbbiak következhettek,
mégis...

Mi ez Tandori Úr? Értelmetlenség, vagy butaság? A kettő nem ugyanaz! Az értelmetlen határos lehet az érthetetlennel. Az érthetetlen érdekes, az érdekes titokzatos. A butaság, butaság, már az első olvasásra. Nem húz föl a magasba.
A kortárs költészetből igen tehetséges értelmetlenség-költőket említhetünk, egy értelmetlen írás teremthet enigmatikus teret. Ladik Katalin, Babics Imre értelmetlen, összefüggéstelen versei ilyenek. Ez irománynak célja bebizonyítani, hogy az unalmas, fantáziátlan butaságköltészettel szemben a helyes alternatíva nem az értelmetlenség-költészet, a kábítószer látomásos, videoklip-líra, hanem az összefüggő, kognitív költészet! Szabó Lőrinc, József Attila útjának ma is vannak folytatói: Horváth Ödön, Borbély András, Madár János...sajnos árnyékban.
Mi a butaság? Egy óvodás is tudja, mégis igen nehéz pontosan definiálni. Az intelligencia ellentéte. De mi az intelligencia? Azt már régóta tudjuk, hogy nem csak az ember tulajdona. Vannak nagyon buta emberek és nagyon okos állatok. Az orangután- Parti Nagy ellenpont ezt szépen szemlélteti!"

szorokin · http://quauaua.tumblr.com 2013.09.22. 21:52:34

t.d. bármely sorának van értelme, és rá is lehet jönni, csak ismerni kell tandori világát.
a posztban szereplő könyvhöz ennél kevesebb is elég, a mester 2 klasszikus verseskötetének ismerete.

érthető, nem érthető ?
adynál is ez a helyzet ? ott is először meg kell ismerni szimbolumokból álló világát/rendszerét...
(hozzátenném, hogy akkor is sokan kiakadtak, hogy ez nem érthető, szar, stb)

józsef attila, hát, mintha őt oly könnyű lenne dekódolni:
pl téli éjszaka:
"Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán."
(...)
"Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza"

+ reménytelenül:
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
süti beállítások módosítása