Social error – a győztes az állam?
2013. május 27. írta: bakó.bea

Social error – a győztes az állam?

SOCIAL_ERROR__c__Bettina_Mueller_269_online.jpg

„Aktuális társadalmi problémákra” reagáló, nagyban improvizációra épülő, és az előadás színhelyein mindig valamennyire a helyi viszonyokhoz idomuló darabot mutat be a Szputnyik Hajózási Társaság a Nemzetiben. Ez a felvezetés rögtön becsábítja az előadásra az alternatív színház kedvelőit; akiknek azonban csalódniuk kell a középszerű, a valóságshow, a dokumentarizmus, a színházi improvizációs tréninggyakorlatok és az orwelli sötét utópia elemeit sután vegyítő darab láttán.

A Szputnyik társulat koncepciója, hogy hat magyar és külföldi színházzal karöltve, saját állandó csapatukat az adott színház néhány vendégszínészével kiegészítve hoznak létre némileg helyszínspecifikusan „politikai színházat” – amely műfaj egyébként eddig sem volt ismeretlen Magyarországon, elég a Krétakör Hazám hazám-jára vagy Feketeországára gondolni. Az előadás kiindulópontja a projektleírás szerint, hogy „valami nagyon nem stimmel körülötted, ám rendszerszerűen működni igyekszik. Vagy nagyon is működik, de nem jó.” Ez a leírás azonban valószínűleg jobban ráillik magára a darabra, mint a reflektálni kívánt társadalomra.

Fehér ruhában az állandó játékosok: a Szputnyik társulata; feketében a „kisebbségiek”, vagy „bevándorlók”, akiket mindig az aktuális vendégszínészek játszanak, és akiknek az aránya egyébként túlreprezentált a darabban a valós társadalomhoz képest. Neve nincs senkinek, csak száma. Az eredmény a tévés műfajok tempóját, harsányságát és inkoherenciáját ötvözi – mutat rá a kritika a grazi előadás kapcsán, amivel nagyjából egyet is érthetünk.

A videó használata már-már megszokottnak mondható a kortárs színházban, így egyre nehezebb valóban kreatívan használni, ami erre a darabra is igaz. Az egész előadás alatt egy operatőr készít közeliket a színészekről, a felvételeket pedig egyúttal ki is vetítik a hátteret képező vászonra. Ennek a megoldásnak azonban a valóságshow-jelleg hangsúlyozása mellett csak ritkán akad a műfaj sulykolásán túlmutató jelentősége. Egyik ilyen jól sikerült kivétel például az a jelenet, amely a tetőtől talpig befóliázott színészek szabadulását kísérő erőfeszítéseket kíséri figyelemmel premier plánban, azonban ezt is elrontja a vásznon végigvonuló, a küszködő arcokra rávágott szöveges felsorolás, amely túlságosan is a néző szájába rágja, hogy a drogoktól a munkahely mókuskerekéig mi mindent jelképezhet a szereplőket foglyul ejtő fólia.

Az előadás egyik pozitívuma a jelentős részben élő zenei kíséret, amelyet maguk a szereplők szólaltatnak meg, általában két jelenet közti betétként, amíg a vásznon az egész világ társadalmi válságának jól ismert képei pörögnek az éhező néger gyerekektől a tüntetőket verő rendőrökig. A globális problematika ezen túlmenően viszont leginkább az orwelli 1984-es hangulat adaptálásában merül ki: a láthatatlan „Nagy Testvér” – gyakran teljesen értelmetlennek tűnő – parancsaiban, és a munkahelyi robot-jelenetben, amely a kreatív kamerahasználat második, és egyben utolsó példáját nyújtja.

Sokkal érdekesebbek, szórakoztatóbbak a darab magyar vonatkozásai, amelyek közül – mivel június közepén még lesz két előadás Budapesten – igyekszem nem lelőni az összes poént, de Terikétől az első állami ismerkedős buliig terjednek a színpadi utalgatások. És hogy ki lett a show győztese? Hát az állam. Vajon csak a magyar verziónak ez a végeredménye?

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr725318658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2013.05.27. 11:22:46

ez ám a fájin kis kritika! még szerencse, hogy nem lőtte le az összes poént.
megint egy sötét nő. mennyi van még a mandarinház alagsorában?

Dzsentrisvihák 2013.05.27. 11:41:12

"elég a Krétakör Hazám hazám-jára vagy Feketeországára gondolni" - Mert azok is milyen jók voltak már, tényleg... :P

"És hogy ki lett a show győztese? Hát az állam." - Mily szörnyűség, jaj, pedig mint tudjuk a "teremtő" anarchiának illenék győzni, hisz az az europér!
És persze csak itt nálunk, bőgatyás bunkóknál ez a végkifejlet, a MŰVELT NYUGAT-on biztos felvilágosult módon kitör a Tanácsköztársaság, A Gonosz Állam képviselőit pedig élő egyenes adásban kötik föl a színpadon Cohn-Benditék, és vééégre kitörhet az oly hőn áhított káosz. (Fogadni mernék, ezelőtt Svédországban is volt bemutató, mint látjuk, nagy sikert aratott.)

Kandeláber 2013.05.27. 12:32:39

A képen a jobbról második nőnek az ősei is bevándorlók voltak, csak asszimilálódtak.

Csonka Lőrinc Richárd 2013.05.27. 13:54:54

@Kandeláber: Két megállapításod közül csak az elsőben vagyok biztos.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2013.05.27. 14:17:12

Mi ez a zsidó szarság? Már megint előadják ezt az unalomig elcsépelt vándorkabarét, amelyet 27 színház, 48 külföldi, 137 berlini beszívós arc hozott össze, kurvára dekadens, néha elnyomnak egy klisé sanzont meg ilyen legszarabb sas józsef poénokat. Haggyatok már az ilyen kultúrtrágyalével.

Kandeláber 2013.05.27. 14:23:39

@Sir Alkesz: Bár lehet hogy nem is nő, hanem hermafrodita.
süti beállítások módosítása