Ókovács Szilveszter nem akar molyrágta múzeumot, ám azt sem, hogy padlás- vagy pinceszínház legyen a Magyar Állami Operaház. Az intézmény átalakításáért felelős kormánybiztos elbocsátásokról, reformokról, kultúrharcról, az opera műfajának népszerűsítéséről és az Erkel színház újranyitásáról beszélt; valamint elárulta, mennyire köti meg a kezét Orbán Viktor.

  „Fontos dilemma már az is, hogy mit értünk nemzetközi sztenderdeken: azt, ami Bécsben, Milánóban, Berlinben, de leginkább persze New Yorkban, hogy kibökünk a naptárban egy napot, és olyan szereposztást találunk, ahol van észt, portugál, spanyol, orosz és kínai énekes? Más a helyzet a világban. Németország-szerte is több mint száz helyen játszanak operát, így se a bonni, se a hamburgi operaház nem veszi magára azt a terhet, hogy neki feltétlenül németekkel kellene feltölteni az előadások szereplőgárdáját. Nem nemzeti operaházak. Mi azok vagyunk. Az a fajta nemzetközi sztenderd tehát nem lehet érvényes, amely gyakorlatilag ugyanazt produkálná, amit München vagy Berlin, csak más napokon: ide permutálva a száz első osztályú énekest, függetlenül a nemzetiségüktől – hiszen akkor a mieink hol lépnének fel? És ez a sóhaj csak úgy létjogosult, hogy rögtön megjegyezzem: a magyar énekesek között szép számmal vannak olyanok, akikből ki lehet állítani európai szintű előadásokat, tehát korántsem szociális jellegű hazai kitűzésekre gondolok. És azt se rejtem véka alá, hogy természetesen nem bírnánk az említett világelső házakkal a financiális versenyfutást sem: ötödéből-hatodából gazdálkodva túl nagy a hendikep. Így belátható ideig minden arra predesztinál minket, hogy a magyar énekesek mellé időnként hívjuk el a legnagyobbakat, és ne rendezzünk csak azért középszerű külföldiekből vendégjárást, hogy az idegen név-illúzió megmaradjon a színlapon.”

  Terján Nóra interjúját Ókovács Szilveszterrel híroldalunkon olvashatják.